Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-18 / 290. szám, péntek

I ségek állandó növekedése korlátozta az építkezés iramának fokozását a további években. A népgazdaságunkban megnyilvánuló ezen legkomolyabb fogyatékosságok mellett számos további hiányossággal találkozunk az egyes ágazatokban, különösen a gépiparban, az építészetben, a közlekedésben, a külkereskedelemben és a mezőgazdaságban. Ennek következtében csökkentek a nemzeti jövedelem forrásai, és ezért a CSKP országos konferenciáján jóváhagyott irányelvektől eltérő változásokat kellett eszközölni az ötéves terv javaslatában. A CSKP Központi Bizottsága e változásoknál az ötéves terv javaslatában abból indul ki, hogy 1960-ig az országos konferencia irányelvei szerint az 1955-ös évhez viszonyítva legalább egyharmadával kell növelnünk a lakosság személyi fogyasztását. E célkitűzések elérése érdekében szükséges, hogy az ipar bruttótermelése 56 százalékkal gyarapodjék, vagyis nagyobb mértékben, mint ahogy azt az irányelvek feltételezték, a mezőgazdasági termelés pedig az irányelvekkel összhangban körülbelül 30 százalékkal emelkedjék és a beruházási építkezés hozzávetőlegesen 10 százalékkal csökkenjen. A tervfeladatok teljesítése, a jelenlegi nehézségek leküzdése megköveteli, hogy minden üzem lényegesen hozzájáruljon a társadalmi munkatermelékenység növeléséhez. Elsősorban megtakarítást kell elérnünk a nyersanyag és anyag felhasználásában, különösképpen takarékoskodnunk kell a fűtőanyag, hengerelt anyag, öntvények, építkezési és más anyagok felhasználásával; az élőmunka termelékenységének növekedését a meglévő technika gondos kiaknázásával, tökéletesítésével, az űj technika és a jobb munkaszervezés bevezetésével kell biztosítanunk; a termelési feladatokat nem szabad a tervezettnél nagyobb számú alkalmazott segítségével és a béralapok jogtalan túllépése útján teljesíteni. A munkatermelékenység és az átlagbérek növekedése közötti terv által meghatározott viszonyt feltétlenül be kell tartanunk. A CSKP Központi Bizottsága ugyanakkor a dolgozók elé terjeszti azt a kérdést, hogyan járjunk el a továbbiak során a munkaidő csökkentését tekintve. A párt elvben a munkaidő folyamatos csökkentésének irányvonalát követi. A munkatermelékenység növekedésének jelenlegi ki nem elégítő helyzete és a tartós munkaerőhiány fontos ágazatainkban célszerűtlenné teszi a munkaidő további csökkentését a közeljövőben. A munkatermelékenység gyorsabb ütemű növekedése nélkül ugyanis a munkaidő csökkentése korlátozná az életszínvonal emelésének lehetőségeit, a lakosság jövedelmének növelése és az árak csökkentése útján. A gyakorlatban a csehszlovák népgazdaság valamennyi ágazatá- ' ban igen komoly következményekkel járnak a gépipar, elsősorban a nehézgépipar fogyatékosságai is. Ezek korlátozzák az ágazatok műszaki fejlesztését, csökkentik a munkatermelékenység növekedését, és aránytalanul magas követelményeket támasztanak a mun7