Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-16 / 288. szám, szerda

Mindenki ellen (Proti viem) Otakar Vávra állam­íjas cseh rendező íindenki ellen című al­otásával fejezte be a irásek-regényen j Urn­áit ozat áriak trilógiáját. i lán Hus és a Žižka ímű filmek után mo­ilátogató közönségünk ogosan várta, hogy a filmtrilógia befejező észe művészi formájá­an nem marad el az löző filmek mögött és bben a reményében em is csalódott. O. Vávra rendező a uszita-mozgalorr. fel­eié ívelő pályáján, a íadalmas csatanyerések óráról ad hü képet. Ez z az időszak, amikor a uszitizmus terjedése emcsak Zsigmond ki­ály uralmának megren­dülését, hanem az egész űbéri rendnek megráz­•ódtatását jelentette, lert tömegesen tódul­ok žižka zászlai alá a zökött jobbágyok. A uszita sereg, a tábori­ák tehát fénykorukat lik. Ugyanekkor a cseh temesség is két vá­isztás előtt áll: vagy sigmonddal szövetke­ik a jobbágyok fölötti ralmának megtartására cseh "nemzet érdekei llen, vagy a nemzeti rdekeket helyezve elő­érbe csatlakozik a keíyhes-zászlókhoz. Váv­ra mester filmje ezeket a lélektani momentumo­kat is jól kidomborítja. A táboriták soraiban is éppúgy dúl a tor­zsalkodás. Žižka, akiről tudvalevő, hogy beve­zette az első demokra • tikus szellemű katonai erendszabályzatot, ami­nek hagyományaira épül népi demokratikus had­seregünk rendszabály­zata, szigorú fegyelmet tartott seregében, mert tudta, hogy ez az egy­ség alapja. Természete­sen akadtak békétlen­kedők, anarchisták, akik megfeledkezve a moz­galom reális céljairól, a a cseh nemzet válságos korszakáról, beteges fantáziájuk kicsapongá­sainak hatásával akarták befolyásolni a tömege­ket. A film a két lázadd pap történetén keresztül ábrázolja Žižka harcát a belső ellenség ellen. A film alakjai egyéb­ként élők és történelmi típusok. A korhű jelme­zek és a kitűnő díszle­tek mellett Vávra mes­ter rendezésének érde­mével a film segít he­lyesen, az osztálytársa­dalom fejlődésének szempontjából értelmez • ni az európai történe­lemben fordulópontot jelentő cseh nemzeti népi haladó mozgalom jelen­tőségét. Maclovia Emilio Fernandez nexikói rendező film­ének története az első ňlágháború előtti idő • en játszódik le. Tár­yát é: színvonalát il­itően nem múlja fe­tt a már korábban J)e- , nutatott kimagaslóbb nexikói filmeket. A ilmtörténet itt is az islakó indián népnek és 'izarro utódainak elién­•éges viszonya, az ősi •zokásaihoz ragaszkodó •ennszülöttek és a hódí­ó, prédaleső fehér hó­Utók viaskodása. A film története sze­elmi dráma, melynek látterében bonyolult isztályviszonyok bon­atkoznak ki. A dráma pozitív hős győzelmé­vel végződik és a zsar­nok meglakol. Az egész filmet nemzetébresztő beállítottsága jellemzi. Kitűnő művészi telje­sítménnyel szerepel ben­ne a már több mexikói filmből ismert Maria Félix. (L) Bányászklub - bányászfiatalok nélkül A PÖTORI bányászlakótelep olyan, lint. egy zöld terítővel letakart hatal­las asztal, melynek közepére színes itékkockákat szórt le dobozából egy teszélyes gyermek. Minden egyes ocka egy-egy különálló emeletes ház t, az egész egy apró kis város, út­ik, járdák és kerítések nélkül. Ha z ember bekukucskálhatna minden áz ablakán, egyformának látná még házak belsejét is. — minden la­Ssban csempés fürdőszoba, hófehér onyha, s a szobákban drága, finom útor. Csak egyetlen házban látnánk jyébfélét, minden ajtó mögött más 3 más furcsaságot, — ez az üzemi­lub. A földszínt egyik szobája gyönyörű, icdern fényképészlaboratórium. Négy agyítógép, három fényképezőgép, sgyszerek. előhívótankok állnak itt ígyen a fényképészetet kedvelő fia­ilok rendelkezésére. Egy másik szó­iban ipari gépek, esztergapadok, terszámok mutatják, hogy ez techni­uskör, fúrhat, faraghat, ezermester­sdhetik itt az ilyesmit kedvelő bá­yászifjú. Fent az emeleten 3000 kötetet ma­iban foglaló könyvtárat találunk, egy ülön kis olvasószobát, két zeneszó­it, egy hatalmas társalgót, a szín­itszók részére próbatermet, — és sak az isten tudná megmondani mi­>lét, még. Fenntart például két moz­Sképszínházat is dolgozói szórakoz­itására a bánya, ahol a nagyvárosi lozikkal egyidőben a legszebb pre­lierdarabokat mutatják be minden lásodik nap. íme, így élhetne Pótoron bányászifjúság, ámde nézzük meg iak azt is, hogyan él! A 20-tagú fúvós — és a 9-tagú tánc­änekar csupa 36 éven felüli férfiak­51 áll, a nyolctagú népizenekar első­egedűse és cimbalmosa 50 éves. kontrása pedig 63 éves. A gyönyörűen berendezett üzemi klubot este hat órakor csak úgy tudtuk megtekinteni, hogy félórát kellett várakoznunk a kulcsokra, s az egész épületben még csak színét sem láttuk fiataloknak. A könyvtár látogatóinak is nac,y több­sége idősebb bányászokból áll, mivel tölti hát szabadidejét a pótori bá­nyászifjúság? íme, egy szükségszerű bányaigazgatósági rendelet adja meg a választ: fizetésosztáskor, s utána két napig szesztilalom van a bányász­lakótelepen, s a környező falvakban. Mondjuk hát ki nyíltan, a pótori bá­Nagy veszély fenyegeti a katonák és munkások vívmányait és reményeit. De a forradalom sakkal erősebb, mint az ellenség. A nép ügye erős kezekben van! Az összeesküvőket szét fogjuk zúzni! Nincs többé helye habozásnak és tétovázásnak! Szilárdság, kitartás, fegyelem, elszántság! Éljen a forradalom! A Forradalmi Katonai Tanács." A Petrográdi Szovjet éjjel-nappal ülésezett a Szmolnijban. Az ülések rendkívül viharosak voltak. A halá­losan fáradt küldöttek időnként a föld­re feküdtek aludni, majd ismét felkel­tek, hogy részt vegyenek a vitában. Trockij, Kamenyev, Volodarszkij na­ponta hat, nyolc, tizenkét órát beszél­tek ... A bolsevik küldöttek az első emele­ten a 18. számú szobában tartották frakció-gyűlésüket. Amikor beléptem, egy rekedtes hangot hallottam — a szónokot a tömegtől nem láthattam. „A kompromisszumok azt mondják, hogy el vagyunk szigetelve. Ne tö­rődjetek velük. Ha elkezdődik, ve­lünk jönnek, vagy elvesztik hívei­ket ..." Egy darab papírost lobogtatott: „Máris jönnek. Éppen most érkezett meg a mensevikek és az eszerek üze­nete. Azt Írják, hogy elítélik akción­kat, de ha a kormány megtámad ben­nünket, a proletariátus akaratával nem fognak szembeszállni." (Ujjongás.) Este a nagyterem tele volt katonák­kal és munkásokkal. Óriási tömeg gyűlt össze, a teremben vágni lehe­tett a füstöt. A szovjetek régi Köz­ponti Végrehajtó Bizottsága végre rá­szánta magát, hogy üdvözölje az új szovjetkongresszus küldötteit. Pedig ez a kongresszus a Végrehajtó Bizott­ság bukását is jelentette — és talán az általa létrehozott rendszer bukását is. Ezen a gyűlésen azonban csak a Központi Végrehajtó Bizottság tagjai­nak volt szavazati joguk ... Éjfél már elmúlt, amikor Goc el foglalta az elnöki széket, és Dan fe szült, szinte fenyegetőnek tűnő figye lem közepette beszélni kezdett: „Tragikus órákat élünk. Az ellen­ség Petrográd kapui előtt áll, a de­mokrácia erői megkísérlik az ellenállás megszervezését, de mégis attól tar tunk, hopv a főváros véres harcok színhelye lesz. és az éhínség nemcsak homogén kormányunkra, hanem ma­gára a forradalomra is halálos csapást mérhet. A tömeg apatikus és kimerült. A forradalom nem érdekli. Ha a bol­sevikok megmozdulnak, ez a forrada­lom végét jelenti..." (Közbeszólá­sok: „Hazugság!") Az eMenforradalmá­rok arra várnak, hogy a bolsevikokkal egvüít megkezdhessék a zavargást és a mészárlást .. Ha fegyveres demon­strációra körül sor, akkor nem lesz Alkotmányozó Gyűlés!... (Közbekiál­tások: „Hazudik! Szégyelje magát!") Megengedhetetlen, hogy a petro­grádi helyőrség a hadműveleti zóná­ban nem hajtja végre a vezérkar pa­rancsait ... Engedelmeskednetek kell a vezérkar és az általok választott Központi Véorejhajtó Bizottság pa­rancsainak. A „minden hatalmat a szovjeteknek" jelszó — halál! A rab­lók és tolvajok lesik a pillanatot, ami­kor büntetlenül fosztogathatnak és gyújtogathatnak... Ha ez a .jelsza­vatok: „Törjetek be a burzsujok há­zaiba, veayétek el a cipőiket és ru­háikat..." (Lárma, kiáltások: „Nincs ilyen jelszó! Hazudik! Hazudik!") Nos, lehet, hogy másképpen kezdő­ol^n "fenegyerekek" ÄSyôSklj J** mindenképpen ezzel fog vég­kčnyvre, a szép és léleknemesítő szó­rakozásokra, az egész üzemi klubra, s rossz példájukkal megfertőzik nem egy társukat is. I * ' SÜRGŐS ORVOSLÁST vár a pótori bányászifjúság jelenlegi helyzete, az orvosságot azonban saját maguknak kell megcsinálniuk. Olyan üzemi klub vezetőséget kell az ifjúság sorai közül megválasztani, amely nemcsak becsületes de fantá­ziával is rendelkező fiatalokból tevő­dik össze. Ha az üzemi klub állan­dóan nyitva lenne a bányászok előtt, ha szórakoztató esztrádműsorok, asz­talitenisz. billiárd, sakksversenyek csalogatnák az unatkozó fiatalokat, ha önkormányzatszerű szervezet irányíta­ná és fékezné a szilajabb vérűeket, ha nem csak paníron, hanem valójában is működő ifjúsági szervezet törődne a fiatalsággal, akkor Pótoron sem kel­lene szesztilalmakat elrendelni. Ne csak mutogatni való, hét lakattal őr­zött csodaház legyen a póteri báriyász­klub, de otthon egyen az, elsősorban is a bányászifjúság szívesen látoga­tott, szeretett otthona! NEUMANN JÄNOS ződni A Központi Végrehajtó Bizottság teljhatalmú szerv és rendelkezéseit végre kell hajtani... Nem félünk a szuronyoktól... A Központi Vég­rehajtó Bizottság testével védi meg a forradalmat..." (Közbekiáltások: „Ez a test már régóta hulla!") A lárma egyre fokozódott. Dan öklével verte az aí-ztall és teljes erejéből ordított: „Akik most e jelszó megvalósítását követelik, bűnt kö­vetnek el!" Egy hang: „Ti követtetek el bűnt már akkor, amikor a megszerzett hatalmat a burzsoázia kezére ját­szottatok!" Goc az elnöki csengőt rázva­„Csend, vagy kivezettetem!" Egy hang: „Próbálja meg!" (De­rültség és füttyszó.) „.Mármost ami békepolitikánkat il­leti ..." (Derültség.) „Oroszország sajnos képtelen tovább folytatni a háborút. Béke lesz, de nem perma­nens béke — nem demokratikus béke... Ma, a Köztársaság Tanácsá­ban, hegy a vérontást elkerüljük, napirendre tűztük a földnek az ag­rárbizottságok. kezébe való átadását és az azonnali béketárgyalásokat..." (Derültség, közbeszólások: „Már ké­ső!") Ezután a bolsevikok részéről Troc­kij lépett az emelvényre. Percekig tartó tapsvihar fogadta. Keskeny arca hegyes szakállával, ironikus ki­fejezésével valóban mefisztói volt. „Dan taktikája azt mutatja, hogy a tömeg — a nagy apatikus és kö­zömbös tömeg — teljes egészében őt követi!" (Nagy derültség). Drá­mai gesztussal az elnök felé fordult: „Amikor kijelentettük, hogy a földet a parasztoknak kell adni, akkor önök ezt ellenezték. Mi azt mondtuk a pa­rasztoknak: ,,Ha nem adják oda a földet, vegyétek el magatok!" A pa­rasztok megfogadták tanácsunkat. És most önök azt hirdetik, amit mi hat hónappal jzelőtt Kötve hiszem, hogy Kerenszkij új rendeletét, mely szerint a hadsereg­ben fel kell függeszteni a halálbün­tetést, tulajdon eszményei diktálták. Ügy gondolom, inkább a petrográdi helyőrség győzte meg, amikor meg­tagadta az engedelmességet... Ma azza' vádolják Dant, hogy a Köztársaság Tanácsában olyan beszé­det mondott, amelyből kitűnik, hogy ő titkos bolsevik.. . Eljön majd a nap, amikor Dan azt fogja mondani, hogy a forradalom szine-virága vett részt a július 16-i és 18-i felkelés­ben ... Abban a határozatban, ame­lyet Dan ma a Köztársaság Tanácsa elé terjesztett, nem volt sző a had­sereg fegyelmének helyreállításáról, jóllehet pártja ezt követeli... Nem. Az utolsó hét hónap törté­nete mutatja, hogy a tömegek el­fordultak a mensevikektől. A mense­vikek és az eszerek legyőzték a ka­detokat, amikor, pedig a hatalom a kezükbe került, azt átadták a ka­detoknak ... Dan szerint nincs jogotok a fel­kelésre. Márpedig — a lázadás a forradalmár joga! Ha az elnyomott tömegek fellázadnak, ez joguk ..." Utána a hosszúkás arcú, éles nyel­vű Liber állt fel. Gúnyos nevetés fo­gadta. „Engels és Marx azt mondta, hogy a proletariátusnak r-incs—joga. a ha­talom átvételére, amíg arra meg nem érett. Egy polgári forradalomban, amilyen a mostani, a „hatalomnak a proletariátus által való átvétele a forradalom tranikus végét jelenti, j Trockij mint szociáldemokrata teo­| retikus, maga is ellenzi azt, ami mellett itt lándzsát tör..." (Han­gok: „Elég! Le vele!") A következő szónok Martov, akit állandóan félbeszakítanak: „Az internacionalisták nem ellen­zik a hatalom átadását a demokrá­ciának, de a bolsevik módszereket elvetik. A jelen pillanat nem alkal­mas a hatalom átvételére ..." Utána még egyszer Dan vette át a szót, s hevesen tiltakozott a For­radalmi Katonai Tanács lépése ellen, amely egy biztost küldött, hogy fog­lalja le az „Izvesztyija" szerkesztő­ségét és cenzúrázza a lapot. Egyre növekvő hangzavar. Martov beszélni próbált, de egy szavát sem lehetett hallani. A hadsereg és a Balti F otta küldöttei felálltak és azt kiabálták, hogy az ő kormányuk a szovjetek. Ehrlich a legnagyobb zűrzavar kö­zepette beterjesztett egy határozati javaslatot, amely a munkásokat és a katonákat arra hívja fel, hogy őriz­zék m$g nyugalmukat, ne engedjék magukat belesodorni semmiféle tün­tetésbe; a határozat elismeri egy közbiztonsági bizottság azonnali lét­rehozásának szükségességét és fel­kéri az Ideiglenes Kormányt, hogv azonnal rendelje el a föld átadását a parasztoknak és kezdjen béketár­gyalásokat ... Ekkor felugrott Volodarszkij. Iz­gatott hangon kijelentette, hogy a szovjetkongresszus előestéién a Szov­jetek Központi Végrehajtó bizottsá­gának nincs -ioga átvenni a kong­resszus funkcióját. A bizottsáa már I eljátszotta kisded játékait, és ez a határozat csak átlátszó trükk, msly arra szolgálna, hoo-' a kezéből ki­sikló hatalmat megtartsa ... „Mi bolsevikok, nem szavazunk erre a határozatra!" Erre a bolsevi­kok elhagvták a termet. A határoza­tot elfogadták. Hajnalban négy óra tájt az elő­csarnokban Zorinnal találkoztam. Vállán puska volt. „Kezdődik" — mondotta nyugodtan és elégedetten. „Az igazságügyi ál­lamtitkárt és a ku'tuszminisztert már elfogtuk. Most lent vannak a pincé­ben. Egy ezred indult, hogy meg­szállja a telefonközpontot, egy másik a postát, egy harmadik az Állami Bankot szállja meg. A Vörös Gárda sem tétlen ..." A Szmolnij lépcsőjére érve; a ba­rátságtalan, hideg novemberi hajna­lon vörösgárdistákat láttunk elvonul­ni: fiatal legények munkásruhában, vállukon szuronyos puskával; menet közben izgatottan beszélgettek. Nyugat felől hirtelen távoli fegy­verropogás hallatszott. A tisztiisko­lások fel akarták nyitni a hidakat a Néván, hogy a vibergi munkásek és katonák ne egyesülhessenek a város központjában levő szovjet- erőkkel. De a kronstadti tengerészek ismét lezárták a hidakat. Hátunk mögött a fényesen kivilá­gított Szmolnij zsongott, mint vala­mi óriási méhkas ... Negyedik fejezet Az ideiglenes kormány bukása November 7-én, szerdán későn keltem. A Péter-Pál erőd felöl ép­pen a déli ágyúszó hallatszott, ami­kor a Nyevszkijen végigmentem. Hideg, barátságtalan idő volt. Az Állami Bank lezárt kapui előtt szu­ronyos katonák álltak. ,,A kormány emberei vagytok?" — kérdeztem őket. „A kormánynak már befellegzett! Sziava bogu! (Hála istennek!)" En­nél többet nem tudtam meg tőlük ... A villamosokról fürtökben lógtak az utasok — férfiak, nők, gyerme­kek. Az üzletek nyitva voltak, és mintha az utca nyugodtabb lett vol­na, mint az előző napon. Éjszaka a házak falait új, felkelésellenes pla­kátokkal ragasztották tele — a pa­rasztokhoz, a katonákhoz, a petrog­rádi munkásokhoz intézett felhívá­sokkal. Az egyik felhívás így szólt: „A Petrográdi városi Dumától A Városi Duma közli a polgárok­kal, hogy a november 6-i rendkívüli ülésen Közbiztonsági Bizottságot alakított, melynek tagjai a Központi Duma és a kerületi dumák küldöttei, azonkívül a demokratikus forradalmi szervezeteknek — a Szovjetek Köz­ponti Végrehajtó Bizottságának, a. Parasztküldöttek összoroszországi Végrehajtő Bizottságának, a katonák és tengerészek szervezeteinek, a Munkás éš' KatoňäkiJldôttek Petro­grádi Szovjetjének (!), a Szakszerve­zeti Tanácsnak és más szervezeteknek a képviselői. A Közbiztonsági Bizottság tagjai a Városi Duma épületében fogadnak. Telefonszámok: 15—40, 223-77, 138­36. 1917. november 7." Bár akkor <;zt még nem tudtam, ez volt a duma hadüzenete a bolse­vikoknak. Vettem egy „Rabocsij Puty"-ot, más lapot nem árultak; később — másodkézből, egy katonától — vet­tem egy ',,Gyenv"-t. A nagyformátu­mú bolsevik újság, amelyet a „Rusz­kaja Volja" lefoglalt nyomdájában nyomtak, az első lapon óriási betűk­kel hirdette: „Minden hatalmat a munkás-, katona- és parasztszov­jeteknek! Békét., földet, kenyeret!" A vezércikket Zinovjev írta, aki akárcsak Lenin, illegalitásban volt. így kezdődött: „Minden katona és minden mun­kás, minden igazi szocialista és min­den becsületes demokrata előtt vi­lágos, hogy ma csak két lehetőség van. Vagy — a hatalom megmarad a burzsoázia és a földbirtokosok ke­fében, s akker jaj a munkásoknak, katonáknak és parasztoknak, akkor tovább folyik a háború, tovább éhe­zünk, pusztulunk. Vagy pedig — a hatalmat átveszik a forradalmi munkások, katonák és parasztok, s ez a földbirtokosok zs rnokságának a végét, a kapitalis­ták teljes bukását és az igazságo? béke azonnali megkötését jelenti. A parasztok megkapják a földet, a munkások ellenőrzést gyakorolnak az ioar felett, az éhesek kenvérhez jutnak, és az ostoba háborúnak vé­ge szakad!. .." A „Gyen-" hín adott .íz izgalmas éjszaka eseményeiről. A telefonköz­pont, a Balti Pályaudvar, a posta a bolsevikok kezén; a peterhofi tiszti­iskolások nem tudnak Petrográdba jutni; a kozákok határozatlanok: le­tartóztattak néhány minisztert; agyonlőtték Meyert. a városi milícia oarancsnokát; letartóztatások mind­két részről; közelharcok katonák, és vörösgárdisták őrjáratai között. (Folytatjuk) OJ szo s * 1957 október

Next

/
Thumbnails
Contents