Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-14 / 256. szám, szombat

<£>; c icso yiapo k: Újra: Minden hatalmat a szovjeteknek Lenin 1917 szeptembe­rének elején Finnország­ban, Jalkala faluban tar­tózkodott, ahonnan ké­sőbb Lahtiba költözött, majd innen Helsingfors­ba (a mai Helsinki) és elméleti tevékenységet fejtett ki. Hazatérésének ideje még nem jött el: a vesztét érző ellenfor­radalmi Kerenszkij-kor­mány azonnal eltette volna láb alól. Több el­méleti kérdés várt még tisztázásra, mert csak teljes eszmei egységben lehetett megszervezni a fegyveres felkelést, és ezt Lenin jól tudta. 1917 szeptemberének első fele a tömegek bol­sevizálódásának jegyében telt el. A Kornyilov-féle puccs meg­hiúsítása után a tömegek szeme is jobban kinyílt, jobban megértették Lenin intelmeit, hogy az ellenforra­dalom nem „kukoricázik", hanem minden eszközt megragad a megdön­tött uralkodó osztály hatalmának visszaállítására. A bolsevikok egyre inkább meg­nyerték a tömegek rokonszenvét. A szovjetek sok helyen nyíltan és demonstratívan a bolsevikok pártja mellé állottak. A párt újból kitűzte a jelszót: Minden hatalmat a szov­jeteknek, de persze ez a jelszó más volt, mint a 'régi: a bolsevikok ve­zette szovjetek hatalmáról volt szó. Ez a bolsevizálódási folyamat szep­tember első felében erősödni kezdett és egészen október végéig folytató­dott. A nép képviselőinek soraiban egyre nagyobb teret hódítottak a bol­sevikok, a nép érdekeinek igazi kép­viselői. így >a pétervári szovjet szep­tember H/im 279 szavazattal 115 el­lenében (51-en tartózkodtak a sza­vazástői) elfogadta azt a bolseviki határozati javaslatot, amely szovjet kormány megalakítását követelte. Ez­után a moszkvai szovjet is egészen a bolsevikok mellé állott. A Szovje­tek Oroszországi Központi Végrehaj­tó Bizottsága csupán szeptember 14­én, egy nap alatt, 126 határozatot k»pott, melyben a tömegek követel­ték minden hatalom átadását a szov­jeteknek. Lenin, mint említettük, ebben az időben Finnországból figyelte a hely­zet alakulását és a sajtóban meg­jelent írásain keresztül tájékoztatta, mozgósította a párttömegeket. Nagy segítséget nyújtott ebben az időben az illegális bolsevik sajtó, nevezete­sen a Rabocsij puty (A munkásút), 11)&*t*4i}\ •, i Üt? -a/ x t>4* : *ý • % + iHttto. só ý ^ ?J/<?)<­Lenin, Ivanov munkás névre kiállított hamis iga­zolvánnyal rejtőzött az illegalitásban az Ideiglenes Kormány rendőrügynökei elől. a Rabocsij és más lapok, melyekben Leninnek több cikke jelent meg. A stockholmi konferenciáról című cikkében Lenin ismét kifejti a párt politikáját a szociálsovinisztákkal, a béke ügyét eláruló és álbazafias jel­szavakkal az imperialista burzsoázia érdekeit kiszolgáló szociáldemokrata pártokkal való együttműködés meg­tagadásának kérdésében. Hangsúlyoz­ta, hogy a háborúban mindkét fél burzsoáziája rabló, hódító célokat kö­vet és ezért azok a szocialisták, akik magukévá tették burzsoáziájuk szán­dékait, álláspontját, megszűntek szo­cialisták lenni, elárulták a munkás­osztályt és valójában áttértek a bur­zsoázia táborába. Ezért a bolsevikok elfordulnak Stockholmtól: nem kell az egyezség a Scheidemannokkal, mint azt Kamenyevéik és a No.vaja zsizny <Üj élet) c. laphoz tartozó „szocialis­ták" szeretnék. „A stockholmi konfe­rencia, ha mégis létrejönne ... a né­met imperialisták kísérlete lesz arra, hogy kikémleljék a terepet, milyen le­hetőség van az annektált területek valamiféle e lese ré lés é re. Mi viszont számolunk a politika összes fordula­taival és részleteivel és amellett kö­vetkezetes • internacionalisták mara­dunk és a munkások testvéri szövet­ségét, a szociálsovinisztákkal való szakítást, a proletárforradalom érde­kében fol.ytatandó munkát hirdetjük" — írja Lenin. Érdekes cikksorozatot indított meg Lenin a Rabocsijban Egy publicista naplójából címmel. Itt és a Parasz­tok és munkások című írásában az Izvesztyijában megjelent ún. válasz­tási utasításokkal foglalkozik, me­lyekkel kapcsolatban az eszer és meni seviki párt az osztályharc politikai és gazdasági követeléseinek ellent­mondó programot szorgalmazott. így pl. hirdette a parasztság és a kapi­talizmus megbékélését, a földtulaj­donnak, (még a kisparasztokénaik is) az eltörlését, a hozzája tartozó élő és holt felszerelésnek (a kisparasz­tokénak kivételével) elkobzását. Tet­szetős jelszavaikkal próbálta ámítani az embereket. Lenin leleplezte ezek­nek az ámításoknak lényegét és iga­zi célját s ugyanekkor Utalt a mun­kás-paraszt viszonyra: „Mi, munká­sok, a kapitalistákkal szemben saját érdekeinket és ugyanakkor a paraszt­ság óriási többségének érdekeit vé­delmezzük, az eszerek viszont szö­vetségre lépnek a kapitalistákkal és elárulják ezeket az érdekeket." Jelentős volt még itt az OSZD(b)MP Központi Bizottságának küldött levél, melyben Lenin elveti a Kerenszkij­kormány támogatásának elvét, melyet egyesek azzal indokoltak, hogy a Kor­nyilov-felkelés leverésében a bolsevi­kok Kerenszkijjel együtt vettek részt Lenin azt mondja, hogy nem támo­gatni kell Kerenszkijt, hanem le kell leplezni gyengeségét. A harci taktika megváltoztatásáról van csak sző. „Most elérkezett a tettek ideje. Kornyilov el­len a háborút forradalmi módon kell folytatni, ebbe be kell vonni a töme­geket ... A német háborúban éppen most tettre van szükség: azonnal és feltétlenül békét kell javasolni ponto­san megszabott feltételekkel. Ha ezt megtesszük, akkor lehetőségünk van arra, hogy vagy gyorsan békét kös­sünk, vagypedig a háborút forradalmi háborúvá változtassuk; ellenkező eset­bén a mensevikek és az eszerek mind az imperializmus lakájai maradnak." Zimmerwald kérdéséhez című cikké­ben Lenin a III. Internacionálé meg­alakítása mellett áll ki. A kompromisszumokról c. cikkében elvetette azt a gondolatot, miszerint a proletariátusnak más, burzsoá pártokkal szövetségben kellene megszereznie a hatalmat. „Pártunk, mint minden más politikai párt is, arra törekszik, hogy magának szerezze meg a politikai ural­mat. A mi célunk: a forradalmi pro­letariátus diktatúrája ... Az orosz for­radalomban most olyan éles, olyan ere­deti fordulat állt be, hogy mint párt önkéntes kompromisszumot javasolha­tunk, — igaz ugyan, nem a burzsoáziá­nak, közvetlen és fő osztályellensé­günknek, hanem legközelebbi ellenfe­leinknek, a „vezérlő" kispolgári-de­mokratikus pártoknak, az eszereknek és a mensevikeknek ... Kompromisz­szum a mi részünkről az, hogy vissza­tértünk a július előtti követeléshez: minden hatalmat a szovjeteknek." L. L. M UJ élet a Garam partján Á múlt héten a párkányi járásban eddig magángazdálkodást folytató Ki­eseid község, szövetkezeti faluvá lett. A Garam már elbúcsúzott nyári ven­dégeitől. A karcsú csónakok egy évig ismét a szárazon álmodnak a kicsindi nyári napokról. Az ősz ökörnyálas, bá­gyadt hangulata lebeg a falu felett. Búcsúzni készül a természet és vele együtt búcsúzik a régi élet is Kicsin­den. Az elmúlásból új élet fakad. Az új kultúrházban összegyűlt a falu apraja-nagyja, hogy jelen legyen a nagy pillanatnál, amilyen nem adó­dik bármikor. Ami ma készül itt le­játszódni, évtizedek múlva is meghitt, múltbatekintő beszélgetések tárgya lesz. És elérkezett a nagy pillanat... Á párkányi nöbizottság tagjai éne­kelnek, szavalnak, táncolnak. Szép a jelenet, szép a messzi vidékről szár­mazó morva tánc, de mégis az a leg­szebb benne, hogy itt most a város adott kezet a falunak. Eljött, hogy megmondja neki: „Aggódó szeretettel figyeliük újjászületéstek minden moz­zanatát, amíg nem lesztek elég erősek, eljövünk mindig, hogy új erőt, hitet adjunk nektek a további munkához, a további sikerhez". Elcsitul a taps, Sáska Lajos emelke­dik szólásra. Az élet keserves küzdel­meiben megedzett, napbarnított arca nyugodt. Nehéz a választás, kinek a kezébe tegyék le új életük irányítását. Fontolgatják, mérlegelik az embereket. Röviden mondják meg véleményüket erről vagy arról, tömören megokolják és szavaznak. Így alakul ki a gárda, amely hivatott lesz vezetni a szövet­kezetet abban a harcban, '•melyben a győzelem az egész falu boldogulását jelenti. A győzelem pedig biztos, hi­szen olyan becsületes, mindenki által megbecsült munkatársak vezetik a harcot, mint Vörös József, id. Koncz Pál, Jarábek Károly, Sáska Lajos és Ölvedi Ernő. Megalakult az egységes földműves­szövetkezet, az új szövetkezeti falu. A nagy család újra szaporodott egy taggal. Nem hagyják magára. A járási nemzeti bizottsáa mezőgazdasági osz­tályvezetője, a iárási nemzeti bizott­ság vezetője, a kerület- és a járás pártvezetöi egybehangzóan jelentik be, hogyan kívánnak gondoskodni róla, és új, közös munkájukhoz, új, közös éle­tükhöz sok sikert kívánnak. Az embe­rek gondolatában kialakul a hatalmas gazdasági épületek képe, látják maguk előtt a széles táblákon dübörgő gépe­ket. Ezzel az érzéssel hallgatják a pár­kányi helyőrség zenekarának muzsi­káját és mosolyognak a képen amely mindjárt az első akkordok után a tánctérségen kialakul. Á hetvenöt éves Tóth Kálmán bácsi aprózza ott a polkát. Fiatalos mozdu­latai magukkal ragadnak egy nénikét is és már ketten ropják a táncot. Fel­szabadultan, megérezve az új élet új muzsikáját, adják át magukat a tánc­nak. Néhány pillanat múlva két fiatal lány kapaszkodik össze. Régi élet — új élet. Csárdás van soron. Kálmán bácsi most egy párká­nyi piros szoknyás kislánynál próbál szerencsét, de póruljár. Hat színes szoknyás, könnyű lábú városi lány fogja közre. Forog a kör, hol jobbra, hol balra, Kálmán bácsi meg ott sza­porázza a kör közepén, Nevetés, jó­kedv, mosoly mindenütt. Ez is hozzá­tartozik az új élethez. És így van ez jól! Az újonnan választott vezetőség átvonul a hivatalos vendégekkel egy másik helyiségbe és baráti légkörben beszélik meg a legköz^ebbi teendőket. Egy kis csoportban: az elmúlt napok erőfeszítéseit hozzák szóba. Neveket hallunk. Hanzlík elvtárs, a járási pártbizott­ság titkára szól: — Az eredmény az egész járás kö­zös erőfeszítésének eredménye, amely­ben annak minden tagja osztozik. Ott áll egy csoport közepén. Min­denkit meghallgat, mindenkihez van egy jó szava, tanácsa, minden problé­ma érdekli és az emberek érzik, hogy valóban az ö javukat akarja. Lassan elcsendesedik a kultúrház környéke. De szerteszét a faluban még sokáig világít a sok kis ablak. Moz­galmas hetek komoly napja volt a mai. A krónikás nagyobb gonddal, mint máskor, készíti elő tollát, be­mártja az emlékezés tintájába, és a rendesnél nagyobb, szebb betűkkel jegyzi: „Kicsinden megszületett a szövetke­zet, Kicsind szövetkezeti falu lett!" Bajmóczy Vilmos Csúzon jól folyik a silózás és a talajelőkészítés E feladatok mellett azonban a szö­vetkezetben a cukorrépa betakarítására is megtették a szükséges intézkedé­seket. Most van soron a kender be­takarítása is, amelyből 50 hektáron rendkívül gazdag termés volt a szö­vetkezetnek. Az őszi repcét, miután jól elkészítették a talajt, hetekkel ez­előtt elvetették. Még csak a műtrágyák szállítását kellene meggyorsítani — — mondotta a szövetkezet agronómusa —, mert enélkül nem tudjuk biztosí­tani a gazdag termés feltételeit. A CSKP régi tagjai a Szovjetunióban Képeslap egy látogatásról Szerkesztőségünk nemrég Leningrád­ból képeslapot kapott. A képen lát­ható a Vaszilevszkij-sziget, mögötte a Néva folyó. A lapon üdvözlet: „Kedves elvtársak! Szívélyes üdvöz­letem küldöm a Szovjetunióból. Kül­döttségünkből határtalan lelkesedést váltott ki a forradalmi Leningrád meg­tekintése, — a város szépségei és tör­ténelmi emlékei. Prechtl Ivan, a csehszlovákiai régi kommunisták küldöttségé­nek tagja. Miután e sorok írója, a bratislavai V. I. Lenin Múzeum igazgatója vissza­érkezett 20-napos szovjetunióbeli út­járól, ellátogattunk hozzá, hogy meg­tudjuk tőle azt is, amit a néhány soros üdvözletbe nem foglalhatott bele. • * * A küldöttség Csapnál jutott szovjet földre. A vasútállomáson nagyon so­kan összegyűltek üdvözlésükre. Mikor a vonat megállt, aligha lehetett volna valakit a vasúti kocsiban tartani. A pe­ronon ölelkeztek és üdvözölték egy­mást a két testvéri ország fiai. Más állomásokon hasonlóan szívélyes üd­vözlésben volt részük. Moszkvában és Kijevben ünnepi gyűlések voltak tisz­teletükre. Ezeken a szovjet kommu­nisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után eltelt negy­ven év alatt elért sikereikről beszél­tek, és arról, hogy milyen előkészü­letek folynak náluk a nagy évforduló megünneplésére. A CSKP régi tagjai viszont elmondották, hogyan hatott rájuk az oroszországi proletárforra­dalom sikere. A homonnai Szabó elv­társ arról beszélhetett, hogy orosz fogságból hogyan került a vörös had­seregbe. Hogyan harcolt az októberi forradalom idején és utána a polgár­háború éveiben. A szovjet elvtársak kérdéseire küldöttségünk tagjai be­széltek a burzsoá köztársaság idején végzett pártmunkáről, és mostani vi­szonyainkról. • * * A küldöttség tagjai közül sokan elő­ször voltak a Szovjetunióban. Prechtl elvtárs is csak 1905-ben, a cári Orosz­ország idején járt Moszkvában és Le­ningrádban. Ötvenként év távlatára visszatekin­teni, nem kis dolog. Azonban, aki ak­kor töltötte be mostani életkorának közel egyharmadát, hiteles adatokat adhat az akkori helyzetről. Moszkva abban az időben sokkal kisebb volt, az épületei fából voltak. Ez azonban nem vonta annyira magá­ra látogatóinak figyelmét, mint azok a szégyenteljes feliratok a parkokban: „Szabakam i vojnyikam vsztup zap­rescsejnyi". Eszerint kutyáknak és ka­tonáknak tilos volt a parkban járni. Furcsa egyeztetés, de így volt ez an­nak idején. Falun is jártunk, — mondja Prechtl elvtárs. — Láttam, ahogy a muzsikok földre borultak, a pópa és a földbirtokos előtt. Ök voltak a falu urai és hóhérai. A mostani látogatáson nagy válto­zásokat tapasztalhattak a küldöttség tagjai. Mikor útjukról beszélnek, va­lamennyien dicsérik Moszkva szépsé­gét. A moszkvai autógyárban is vol­tak, itt kellemes meglepetésben volt részük. Az üzem dolgozói dicsérték a csehszlovák gyártmányú gépeket. Fa­lun is jártak, megnézték a Moszkvá­tól 50 kilométerre fekvő Vorosilov­kolhozt, melynek területe 6 községet foglal magában. Amikor búcsúzóban voltak, a kolhoztagok két nagy kosár almával kedveskedtek nekik. Később a moszkvai Világifjúsági Találkozóról hazautazó francia, koreai, és kínai fia­talokkal fogyasztották el ezt az aján­dékot. * # * Felejthetetlen hatást gyakoroltak ránk azok az emlékhelyek, ahol Lenin elvtárs tartózkodott, dolgozott, és harcolt — mondja Precht elvtárs. — Némán és tiszteletteljesen álltunk a halott Lenin, de élő géniusz előtt a mauzóleumban. A Kremlben is jár­tunk. A fő épület fényűző termeiben valamikor cárok székeltek. Lenin elv­társ csak egy egyszerű mellékhelyisé­get tartott fenn dolgozószobának. Eb­ben fogadta a vendégeket, osztotta ta­nácsait és utasításait. A dolgozószoba közelében volt a lakása. Három egy­szerűen berendezett szoba és egy kis konyha. Egy helyiséget ebből Lenin elvtárs nővére, Mária lakott. Hasonló vagy talán még szerényebb volt Lenin lakása a leningrádi Szmol­nij palotában a forradalom győzelme után. Egy helyiség kétharmad magas* ságban fallal elválasztva volt Lenin és Krupszka dolgozószobája és lakása. Küldöttségünk meglátogatta a Moszkvától 30 kilométerre levő Gorkit is. A cári rendszer alatt Moszkva ka­tonai parancsnokságának volt ez a székhelye. Ezért még nem lenne em­lékezetes. A szovjet emberek és a külföldiek azért keresik fel ezt a he-' Iyet, hogy megismerjék, hol lakott Le­nin. Először 1918. szeptember 25-től pihent itt az ellene elkövetett merény­let után. öt évvel később, orvosok javaslatára Lenin elvtárs hosszabb pi­henésre Gorkiban maradt. Itt is a mel­léképületben . lakott. Egyszerűen és szerényen akart élni. Szobájában tele­fon volt, s beteg létére, több mi^t kétszáz hosszú telefonbeszélgetést folytatott a pártközponttal és a kor­mány tagjaival. Gorkiban abban a parkban jártunlc, melyben Lenin elvtárs a munkásoktól ajándékba kapott háromkerekű bicik­lin járt-kelt. A lakásába vezető lép­csőn kettős karfát láttunk, mivel Le­nin elvtárs csak kezein támaszkodva tudott felmenni a lépcsőn. Egészségi állapota egyre rosszabbodott. Ezért költözött át a főépületbe. Nem enged­te meg azonban, hogy kényelmi okok­ból a lakásban változások történjenek. Hálószobája kis helyiség volt. Itt érte el 1924. január 21-én a kegyetlen ha­lál. • Lenin elvtárs betegsége ellenére Gorkiban nagyon sokat dolgozott és állandó kapcsolatban volt a tö­megekkel. A pártnak és a kormánynak nyújtott közvetlen segítségén kívül segített a falu parasztjainak. Az ő útmutatásával alakult meg Szovjet­Oroszország egyik legjobb kolhoza Gorkiban. Gyakran járt a faluban ren­dezett gyűlésekre. Lenin elvtárs nagyon szeretett ol­vasni. Gorkiban rendelkezésre álltak orosz, német, francia, angol és más nyelvű könyvek. íróasztalán többek közt Feuerbach vallásról szóló müve feküdt. Az ott látható kéziratai is bi­zonyítják, hogy Lenin mennyit dolgo­zott. Küldöttségünk később leningrádi tartózkodása idején ellátogatott Raz­livba, ahol 1917 júliusában a most 86 éves Gemeljanov munkás rejtegette Lenin elvtársat. Fabarakk padlásán öt napig dolgozott itt Lenin elvtárs az „Állam és a forradalom" című művén és ezenkívül több cikket írt. Az épüle­[tet annak idején Gemeljanov 9-tagű családja lakta. Lenin elvtárs nem maradhatott ezen a helyen sokáig, mivel Kerenszkij rendőrsége nyomában volt. Jemeljanov elvtárs néhány kilométerre Razlivtól szénából kunyhót épített számára. Le­nin elvtárs itt folytatta az „Állam és forradalom" című művének írását. A hely, ahol dolgozott, biztonságos volt, mivel Rovlívtól három kilométer hosszú tó választotta el. Ezen a helyen ma emlékmű áll, és a szénakunyhó má­sát is ott láttuk. Múzeum is épült itt, de mi főleg arra voltunk kíváncsiak, mit mond nekünk a 86 éves Jemelja­nov elvtárs Leninről. — Lenin elvtársat a mocsaras vidé­ken szúnyogok zavarták. Ezért azt mondta nekem, — mondja Jemeljanov elvtárs — hogy a kormányklikk spic­lijei elől jól elrejtettem, de a szúnyo­gok elől nem... Beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy Prechtl elvtárs két ízben beszél­getett Morozov elvtárssal, a moszkvai Lenin-múzeum- igazgatójával. Morozov elvtárs felajánlotta segítségét a bra­tislavai V. I. Lenin-múzeum nagyobbí­tásában. A kiállításra szánt tárgyak már Moszkvából Prágába érkeztek. Tervek szerint ezekkel tavasszal to­vábbi kilenc helyiséget rendeznek be. Jelenleg a bratislavai V. I. Lenin-mú­zeumnak hat terme van. Nehéz összefoglalni a Prechtl elv­társsal folytatott hosszú beszélgetést. Sok élménnyel és szinte megfiatalodva jött vissza. Novemberben lesz 75 éves, de mikor a kijevi állomáson az ukrán lányok ének- és táncegyüttesének tag­jaival ő és a többi idős elvtársak jár­ták a táncot, megígérte a fiataloknak, hogy 80 éves korában ismét ellátogat a Szovjetunióba, sőt száz éves korában is velük szeretne lenni. Drábek Viktor Oj SZÔ 5 & 1957. szeptember 14. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents