Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-13 / 255. szám, péntek

lighogy visszajöttem ÉrsekújÉk várból, máris szívélyes üdvözlet megírására határoztam el magam, s mindjárt elöljáróban további sok sikert kívánok néhány nappal ezelőtti vendéglátóimnak. Levelem azonban nem merül ki ennyiben. Azért is írok, hogy néhány dologra, amely megragadta figyelmemet, emlékeztessek. Ne higgyék, hogy a szakmunkásokat, mestereket, technikusokat akarom oktatni most. Dehogy. Csak arról van szó, hogy a kívülálló gyakran észrevesz olyasmit is, ami a „bentieknek" fel sem tűnik. Én például naponta elmegyek egy ház mellett és 15 évig nem láttam rajta semmi különöset. A minap egy barátom, aki a város másik végén lakik, figyelmeztetett, hogy micsoda szép szobor van ezen a házon. Hát én ezt nem tudtam. Nekem nem tűnt fel — mert az orrom alőt: volt. A jövő évi terv előkészítéséről Az Elektrosvit dolgozói talán nem is gondolnak rá, hogy számos más üzemmel szemben már most a jövő évi tervre készülnek. Az irányszámokról még nem vitáztak ugyan a munkások, de éppen ezért írok a dolgokról. Több üzemben olyan önámító rendszert vezettek be, amely szerint az évi tervet a negyedévekre úgy írják szét, hogy az első félévre kevés, a másodikra, főleg annak utolsó negyedére sok esik belőle. Ilyen helyen azután gyönyörű eredményekkel büszkélkedhetnek az első félévben — s az egész évi tervet mégsem sikerül teljesíteniök. Erre — mondani sem kell talán — az ország, mindnyájan ráfizetünk. Nos, ilyesmi az Elektrosvitben nem fordul elő. Talán azért, mert itt közszükségleti cikkeket. lámpákat és hűtőszekrényeket gyártanak. Ezeket pedig a kereslet, a megrendelések szerint kell gyártani. A megrendelések állandóan és egyenletesen növekednek, természetesen azért, mert állandóan több embernek van pénze, mondjuk hűtőszekrényre, így azután fokozatoson növekszik a termelés és az év végéig majdnem eléri a jövő évi színvonalat. Az 58-as évbe — amelynek terve 14 százalékkal magasabb — így már felkészülve lépnek. Azon üzemek címére mondom ezt, amelyek január elsejével egyszerre magas tervszámok előtt találják magukat és mert a múlt évben műszakilag nem fejlesztették eléggé a termelést, tehetetlenek lesznek. Már az év elején lemaradnak. Bocsánat, hogy ennyire kitérek az Elektrosvithez írt levelemben, de, ugye, nemcsak ők olvassák majd el, másokra is gondolni kell. Lámpák és hűtőszekrények birodalmában Levél az érsekújvári Elektrosvit dolgozóihoz, de elolvashatják mások is A belkereskedelem hírei rakészítésük a soron levő szerszámok f gyártását akadályozza, | Még egyszer j a műszaki fejlesztésről \ tjj automatikus hazai mosógép Végezetül ennyit: Most, a második félévben se feledkezzenek meg az Elektrosvit dolgozói arról, hogy a műszaki-szervezési intézkedéseknek és a műszaki fejlesztés tervének hiánytalan megvalósítása ez idén — a jövő évi tervet is segít nekik teljesíteni. Azért pedig, ahogyan ezt az Elektrosvitben eddig tették — minden dicséret megilleti őket. Az automa'ikus kezek Az üzem egyik részlegén, ahol Tomaškovič mester a vezető, csavarokat, anyacsavarokat, foglalatokat gyártanak. Ebből rengeteg kell, hiszen nézzünk csak meg egy lámpát vagy kapcsolót, mennyi apró kis csavar, betét, anyacsavar van benne. Ezeket itt úgy hívják ,.automata-alkatrészek". Azért hívják őket így — nem helyesen —, mert a csavarokat atomatikus gépek gyártják. Azért írom, hogy nem helyesen, mert az anyacsavarok gyártása már nem automatikus. Pedig éppen annyi kell belőlük, mint a csavarokból. Sőt gyártásuk több munkával is jár, hiszen nemcsak a meneteket kell kivágni, mint a csavaron, de_előzőleg a lyukat is ki kell fúrni. Nos, ezeket a munkákat nem Skoda- és Index automatákkal végzik, hanem ügyes, szorgos, ördöngös gyorsasággal mozgó női kezek fúró- és menetvágó-kis gépekkel. Persze ahhoz, hogy bírják az iramot az automatákkal, itt sokká! több munkaerőre van szükség. Ez pedig — hogy úgy mondjuk — nem hatékony dolog. Ha ez a sok ügyes munkásnő korszerű gépekkel dolgozna, egyszeriben megszüntethetnék a kooperációs nehézségeket. Mert ha nem győzik a sok anyát, csavart előállítani, kiadják egy más üzemnek ... No, de ez már egy másik kérdés. A kooperáció Sok baj van a kooperációval. Az „automata alkatrészekkel" különösen. Nový Bor — mert itt gyártják a hiánycikkeknek számítandó csavarokat stb. — nem szállít időre. Az Elektrosvit segít magán, szó se róla — segít. De rámegy erre nem egy vasárnap vagy szombati túlórázás. Ez drágává teszi a csavarokat és nem is egészséges jelenség. Hogy is lenne az, amikor a törvényes munkaidő 46 óra egy héten. De mit csináljunk? — mondják az Elektrosvitben —, ha nem jön a félkészárú, ne teljesítsük talán a tervet?" Jó, hogy ezt mondják, nagyon jó. Dehát ezért vezettük-e be a 46-órás munkahetet? Ezt azoktól kérdem, akik a műszaki fejlesztésért felelősek az Elektrosvitben és a határidőkért Nový Borban. De van még egy megjegyzés: egy anyagbeszerző, félkészárut sürgető dolgozó, sohasem képes annyit tenni az ügy érdekében, mint a kommunisták. Mi lenne, ha megkérdeznék a Nový Bor-i üzem pártszervezetét, mit tesznek a kommunisták a megrendelés idejében való leszállításáért. Lehet, hogy ők is így állnak pl. anyag tekintetében egy más üzemmel. Nekik is csak ezt ajánlhatom. De csak az Elektrosvitieknek mondom el, legyei^ övék a pálma a kezdeményezésért. Hiszen az egymásra utalt üzemek egész sorában ezzel sok problémát megoldhatnának. A szerszámkészítő Ez egy olyan félreeső üzemrész. Nocar Vladimír csehországi szakember itt a vezető. Szakember a legjavából. Kitalálta például, hogyan gyárthatnak „fröccsentéses" préselt csavarokat saját maguk a gyárban. No, de nem erről van szó. Az a lényeg, hogy a műhelyben csupa kiváló szakember dolgozik, akik az egész gyár részére készítik a szerszámokat. De nem ám kalapácsot meg harapófogót. Préselőformákat, hajszálpontosan esztergált mintákat, egy-egy gyártási folyamathoz 200-at is. Ök arra kérik a szerszámaikkal dolgozókat, vigyázzanak rájuk. Sok munka, anyag, fáradság van bennük. Ezért nem is olcsók. ÜjA tervkimutatás szerint a műszaki j fejlesztés tervét túlteljesítették azj Elektrosvitben. Az első félévben 112,5 • százalékra. Ez szép. De kevésbé lenne? szép, ha ez az eredmény önelégültségí re vezetne. Itt van pl. a préselőműhely. | Egy nagy vágógépnél egy fiatalasszony f dolgozik, aki hosszú fémszalagokból? téglalap alakú pléhdarabot vág ki. | A keze nincs veszélyben, mert ügyes, f De nagy anyagmegtakarítást tenne lehetővé, ha a fémszalagot nem ö tolná a vágókés alá, hanem egy kis szerkezet. Láttam már ilyet, nem vagyok ugyan szakember, de meg lehetne szerkeszteni itt is. Gyorsabb is lenne a munka, fel is szabadulna talán egykét munkaerő. Nem szabad a műszaki fejlesztés i ügyét szem előtt téveszteni, hiszen t csak azért nem kapták meg a Elektro- i svitben a második negyedévben a vö- ^ rös zászlót, mert sok volt a túlóra.? Ezen pedig elsősorban a műszaki fej- i lesztés segít. Utószó Bizonyára hiányt érez az Elektrosvit dolgozója, aki eddig eljutott a cikk olvasásában. Persze, hogy nincs itt minden úgy megírva, ahogy kellene. Bizonyára itt keresi nevét az apró kis Ivanics Teri, aki lehet, hogy ha megkérem, segít rendbehozni az Ifjúsági Műhely faliújságját, lehet hogy Tomaškovič mester azt várja, buzdítsuk az újságban gyorsabb munkára azokat, akik gépeinek generáljavítását végzik, vagy az a szőke, kék szemű fiatalasszony, a mosóműhelyböl, aki feleletet vár arra, hogy lész-e az Oj Szóban női rovat vagy sem, egy másik, hogy szóltam-e Szarka elvtársnak, írjon több elbeszélést; Jozef Žačik műhelyvezető bizonyára nem keresi azt a bekezdést, ahol megbíráljuk, hogy műhelyében a ponthegesztők nem használnak védőszemüveget... No, de egy levélben mindenre válaszolni mégsem lehet. Legfeljebb megígérni, hogy a jövőben gyakrabban látogatunk el ebbe a szép üzembe, melynek dolgozói — nem hízelgpsképpen mondom — mindenre képesek, hogy az Elektrosvit-védjegy bel- és külföldön egyaránt jó hírnevet szerezzen üzemüknek. Érdemes munkájuk iránt érzett mély tisztelettel maradok őszinte barátjuk Vilcsek Géza A fulneki Állami Gépkísérleti Állomáson egy új automata villamos mosógépet szerkesztettek. Az új mosógépnek, amelynek ROMO a neve az a tulajdonsága, hogy a fehérnemű mosása után automatikusan kikapcsolódik. A gép áztatja, mossa, főzi és kifacsarja a fehérneműt. Négy kiló fehérneműt 35 perc alatt mos ki. Az új gépet sorozatban fogják előállítani és karácsony előtt került a piacra. Állandó irodagépkiállítás Bratislavában Az Irodai Gépek nemzeti vállalat Bratislava közepén, a Gorkij utca 10. szám alatt, állandó irodagépkiállítást nyitott meg. Az új irodagépszalon igen ízlésesen van berendezve és a legújabb számológépeket mutatja be. A vállalat ezzel nagy szolgálatot tesz az érdeklődőknek, mert ezeknek módjukban van itt megismerkedni az egyes gépekkel és azok teljesítményével. Az új irodagépszalonban szakemberek állnak a felek rendelkezésére és megfelelő magyarázattal szolgálnak. A gépvásárlást ilyen módon megkönynyítették, mert nem áll fenn az a veszély, hogy számoló- vagy kalkulációs gépet veszünk, amely nem felel meg a célnak, illetve a vállalat kapacitásának. Prágában különleges sakküzlet nyílt meg Prágában a Vencel-téren < különleges sakküzlet nyílt meg, amely a maga nemében eddig egyedülálló Európában. Az új szaküzlet igen ízlésesen van berendezve. A falakon az ismert sakkbajnokok képei láthatók. Az üzletben bő választék van mindenféle sakkjátékokban, kezdve az útisakktól a legnagyobb terjedelmű sakkjátékig. Természetesen itt csehszlovák és szovjet sakkirodalom is kapható. Az új szaküzlet eddig szép eredményt ért el. Teljesíti a kiskereskedelmi tervet és máris állandó vevőköre van. K. > ** *»> *»» • A Banská Bystrica-i Slovenkaüzem újfajta női- és gyermekpulóverek gyártását készítette elő a téli idényre. Jó minőségű finoman bordázott szövésű anyagból az összes diivatszínekben kerek kivágással készített •HJlóverek és Zcra pulóverek kerülnek piacra, amelyeket eddig ; csupán export célokra gyártottak. forradalmi csoportok Maiétert elismerik főparancsnokuknak, s az összes elfogott pártaktivistákat, államvédelmi tiszteket? és katonákat a Kilián-kaszárnyába hurcolják. A Corvin közi ellenforradalmi csoportnak október 27-én mindössze 300 tagja volt, nagyrészt deklasszált elemek, háborús bűnösök, közönséges bűnözök, prostituáltak, stb. Október 27-én a kormány és a felkelők képviselői között tárgyalások kezdődtek. Ezek során felmerült az is, hogy a felkelők most már tegyék le a fegyvert. A Corvin közi csoport vezetője azonban azt is követelte Nagy Imrétől, hogy oszlassák fel az AVH-t, vezessék be a többpárt-rendszert és részesítsék kegyelemben mindazokat, akik részt vettek a felkelésben. A tárgyalások eredménye azt volt, hogy Nagy Imre elfogadta az ellenforradalmárok összes követeléseit és azonnal hozzálátott az erre vonatkozó megegyezés végrehajtásához: feloszlatta az ÁVH-t, s nemhogy megbüntette volna a néphadsereg és a karhatalom által elfogott felkelőket, hanem szabadon bocsátotta őket, s ezek így visszatérhettek az ellenforradalom katonai csoportjaihoz. Nagy Imre magatartása nyomán az ellenforradalmi csoportok vérszemet kaptak s megtagadták a fegyverletételt. . Október 27-e más vonatkozásban is nevezetes dátum. Nagy Imre ugyanis az ellenforradalmi csoportok javaslatára ezen a napon személyi változásokat eszközölt a kormányában, mégpedig olymódon, hogy eltávolított 16 kommunista minisztert, helyettük Tildy Zoltán és Kovács Béla kisgazdapárti vezetőket és másokat vett be a kormányba. Az új kormány azonnal a következő határozatot hozta: 1. szolidaritást vállalt az ellenforradalmi mozgalommal, amelyet nemzeti felkelésnek és jogos felszabadító harcnak minősített; 2. törvényerejű rendelettel feloszlatta az ÄVH-t, s így megfosztotta a proletariátust egyik legfontosabb fegyverétől; 3. elhatározta, hogy a szovjet csapatok kivonása céljából tárgyalásokat kezd a szovjet hatóságokkal; 4. elrendelte, hogy a magyar hadsereg szüntesse be a tüzet az ellenforradalmi csoportok ellen. Október 28-a tragikus nap volt. Nagy Imre előbb megakadályozta a Magyar Népköztársaság forradalmi erőit abban, hogy meginduljanak az ellenforradalom leverésére, majd személyes utasítására ezen'a napon vezércikk jelent meg a Szabad Népben s e cikkben az ellenforradalmi mozgalmat „győzelmes nemzeti forradalomnak" minősítették, a pártszékházat védő párttagokat, a fegyveres erőket és a belügyminisztérium egységeit pedig reakciósoknak bélyegezték és megparancsolták nekik, hogy tegyék le a fegyvert. Egyúttal azzal fenyegették őket, hogy ha nem teljesítik ezt a parancsot, katonai törvényszék elé kerülnek. Így tehát Nagy Imre, miután szövetkezett az ellenforradalmi erőkkel, árulást követett el és megtévesztett egyes becsületes, de habozó elemeket is. Az ezt követő napokban Nagy Imre és az ellenforradalom arra törekedett, hogy megszilárdítsa győzelmét. Az október 28-án kivívott „győzelem" után Nagy Imre kijelentette a rádióban: „A kormány elítéli azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna. Ez a mozgalom célul tűzte ki, hogy biztosítsa nemzeti függetlenségünket." Ami ezután következett, az az árulás logikus következménye volt. Nagy Imre tárgyalt a fegyveres felkelő csapatok vezetőivel. Elfogadja az ellenforradalmároknak azt a javaslatát, hogy mondja fel a varsói szerződést. A teljes egyetértés jeléül Nagy Imre a következő szavakkal fordul a távozó ellenforradalmi küldöttekhez: „Fiúk, én is vagyok olyan magyar, mint ti." Most már az ellenforradalom nyílt és véres uralma következett. A Corvin közben tanyázó fegyveres csoport ereje rohamosan növekszik és rövidesen ágyúkkal és nehéz fegyverekkel rendelke/ő ezer főnyi szervezett katonai egységgé fejlődik. Kezdetét veszi a mészárlás, a tömeggyilkosság. Október 30-án megostromolják a párt budapesti székházát, meggyilkolják a pártház védőit. Valószínűleg nem véletlen az, hogy október 30-án, amikor sok kommunistát, élükön Mező Imre elvtárssal, meggyilkoltak, Nagy Imre azt a kijelentést tette, hogy az ő általa vezetett kormány „a magyar forradalom eredménye" és hogy „szabadságunk és nemzeti függetlenségünk első napjait éljük". De egyetlen szóval sem emlékezett meg a párt budapesti székházában lezajlott eseményekről, a pártaktivisták legyilkolásáról. Nagy Imre aznap délután 6 órakor az összes fasiszta-terrorista csoportok küldötteivel megtartott gyűlés keretében találkozott a gyilkosokkal. Az ebből az alkalomból kiadott közlemény leszögezi, hogy október 30-án 18 órakor tárgyalások indultak meg Nagy Imre miniszterelnök és a „szabadságiharcosok", a Forradalmi Bizottmány, a forradalmi értelmiség és a diákság képviselői között. A tárgyalások „kedvező légkörben" folytak. A felkelők javaslatait Nagy Imre, a minisztertanács elnöke a kormány elé terjesztette, majd az alábbi nyilatkozatot tette a tárgyalásokról: „A forradalmi harcokban részt vett egységek és a rendőrség képviselőiből, a megalakulás alatt álló munkás- és ifjúsági fegyveres egységek képviselőiből alakuló Forradalmi Karhatalmi Bizottság előkészítő bizottságának mai napon történő megalakulását a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa nevében tudomásul veszem és megerősítem. A Forradalmi Karhatalmi Bizottság szervezze meg a harcokban részt vett egységek, a honvédség és a rendőrség, a munkás- és ifjúsági osztagokból alakuló új karhatalmat." Ez tehát azt jelentette, hogy Nagy Imre az ellenforradalmi csoportok összességét ismerte el, mint a Magyar Népköztársaság egyedüli fegyveres és rendfenntartó erőit. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy Nagy Imre intézkedései következtében Maléter — parancsnokká történt megválasztása után — a Corvin közben maga nevezte ki alárendeltjeit. így például ezredesnek Í

iz őrizetben levő és egyebek között opásért 16-szor elítélt Falábú Jankót nevezte ki, aki a Nagy Imrével folytatott tárgyalások során egyike volt a Corvin-csoport küldötteinek, majd pedig a budapesti pártbizottság székházát ostromló egyik csoportot vezette; őrnaggyá egy Bizsu néven ismert, hétrendbeli lopásért elítélt, közönséges bűnözőt nevezett ki, aki a Cprvin -közi különítménybe bevonta Tainghy, Butyok és Bulgár Ica nevű volt cimboráit, s veiük együtt magánlakásokat, állami üzleteket stb fosztogatott. Egy másik ülésen — október 31-én — Király Béla, volt horthysta vezérkari tábornok, Kopácsi, Dudás, „Szabó bácsi" és más ellenforradalmárok jelenlétében — a „Szabad Európa" rádió utasítására — Maiétert honvédelmi miniszterré „választják". Nagy Imre a Corvin kiizi csoport választását és javaslatát elfogadta és Maiétert hivatalosan honvédelmi miniszterré nevezte ki. A kinevezés a kormány átszervezése alkalmával történt, amikor is Nagy Imre számos polgári elemmel egészítette ki kormányát. Ezek közé tartoztak a volt szociáldemokrata párt képviselői: Kéthly Anna, Kelemen Béla, Fischer József, Bibó István, B. Szabó István és mások. Ezekből egy szűkkörű kabinet alakult, amelyben Nagy Imre a miniszterelnökségen kívül a külügyminiszteri tárcát is magának tartotta fenn. Kopácsinak, a budapesti rendőrség volt parancsnokának árulása következtében ugyancsak október 31-én megalakult a „Forradalmi Karhatalmi Bizottság", amely a belügyminisztérium hatáskörét töltötte be és amelynek élére Király Béla volt Horthy,tábornokot nevezték ki, helyettesévé pedig az áruló Kopácsi Sándort tették. Király Béla tábornok, az új belügyminiszter arra törekedett, hogy létrehozza az ország összes karhatalmi erőinek egységes központi parancsnokságát. A magyarországi helyzet tehát Nagy Imre és más hasonszőrű árulók tevékenysége folytán a következőképpen alakult: a,z állam élén egy áruló és polgári elemekből szervezett és ilyen elemek által vezetett kormány állott, amelynek tagjai nyíltan a tőkés uralom visszaállítására törekedtek Magyarországon. A belügyminisztérium olyan kezébe került, mint Király Béla, a hadsereg élén pedig Maléter állott. Az államvédelmi hivatalt feloszlatták, a becsületes erőket szétszórták, a felfegyverzett ellenforradalmi erők terror alatt tartották az országot. Ebben az időszakban — novemlfcr 4-ig — Nagy Imre semmiféle intézkedést nem tett a párt és a párttagok védelmére, sőt ellenkezőleg, eltűrte, hogy az ellenforradalmi terror elborítsa az egész országot. A november 4-ig lezajlott terrorista vérengzés csupán az ellenforradalmárok által tervbe vett nagyarányú mészárlások előjátéka volt. November 1-én, 2-án és 3-án az emberek ezreit tartóztatták le azzal, hogy november 5-én és 6-án egy nagyarányú provokáció keretében meggyilkolják őket; ez lett volna a jeladás egy olyan méretű terror kirobbantására, amilyent Magyarország még a Horthy fehérgárdáik 1919-es napjaiban sem látott. November 3-án letartóztatták Dobi István elvtársat, az Elnöki Tanács elnökét és • tervbe vették a többi vezető letartóztatását is. Nagy Imre árulásával kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy az ellenforradalom egész ideje alatt Nagy Imre megtiltotta és leállította az összes pártalkalmazott fizetésének folyósítását. Ezzel szemben a a minisztertanács november 2-i ülésén elrendelte, hogy' a pártnak a Magyar Nemzeti Bankban elhegyezett pénzét adják át a minisztertanácsnak és osszák el azon négy párt között, amelyek az általa vezetett kormányban akkor részt vettek. A párt likvidálására irányuló tevékenysége során a párt központi nyomdája és a pártkiadó a hírhedt Petőfi-kör tulajdonába ment át. A Kéthly Anna, Kelemen és más politikai kísértetek által újjáélesztett szociáldemokrata pártot is ellátták nyomdákkal és kiadóhivatallal. Csak a Magyar Dolgozók Pártja nem részesült semmilyen támogatásban. Nagy Imre mocskos árulásában odáig ment, hogy a párt autóparkját, bútorait, sőt még a központi székház helyiségeit is elosztotta a három feltámadt reakciós párt képviselői között. Mindezen tényekből kitűnik, hogy Nagy Imre cinkosa volt az ellenforradalom megszervezőinek, részese az ellenforradalom kirobbantásának, amely olyan nagy szenvedést és olyan mérhetetlen veszteségeket okozott a magyar népnek. GÄLL MÄTVÄS ÜJ SZÖ 5 -rr 1957. szeptember 16.