Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-12 / 254. szám, csütörtök

A magyar forradalmi munkás-parasztkormány nyilatkozata az ENSZ különbizottságának Jelentéséről A Népszabadság szeptember 11-i számában közölte a magyar forradalmi munkás-parasztkormány nyilatkozatát az ENSŽ különbizottságának jelentéséről, amely többek között a következőket mondja: Az ENSZ XI. közgyűlése az úgynevezett „magyar kérdés" kivizsgálására öttagú különbizottságot • küldött ki, hogy „közvetlen megfigyelést szervezzen és állandósítson Magyorországon és másutt, tanúkat hallgasson ki és belátása szerint bizonyítékokat és információkat gyűjtsön és ténymegállapításairól jelentést tegyen a közgyűlésnek". Ez a határozat súlyosan sérti az ENSZ alapokmánya II. cikk 7. pontjában foglalt alapelvet, amely szerint az alapokmány „egyetlen rendelkezése sem jogosítja fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzék, amelyek lényegileg valamely állam belső joghatóságának körébe tartoznak és nem kötelezi a tagokat arra sem, hogy ilyen ügyeiket a jelen alapokmánynak megfelelő rendezési eljárás alá bocsássák". A magyar kormány ismét kijelenti, hogy a XI. ülésszak közgyűlése a különbizottságot az alapokmányban foglalt alapelvekkel ellentétben küldte ki, ez beavatkozás a Magyar Népköztársaság belüayeibe és működése ezért jogtalan. A magyar kormány — amely tisztelettel adózik az ENSZ-nek — sajnálatosnak tartja, hogy ezt az emberiség magasztos céljainak megvalósítására létrehozott szervezetet Magyarország belügyeibe való beavatkozásra használják fel. A különbizottság jelentésében szereplő elferdített tényekkel, a jelefttés rágalmaival szemben a magyar kormány szükségesnek tartja kijelenteni a következőket: 1. Az 1956. október 25. és november 4-e között Magyarországon kirobbantott fegyveres felkelés a Magyar Népköztársaság alkotmányos állami és társadalmi rendjének erőszakos úton való megdöntésére, a korábbi Horthyfasiszta rendszer visszaállítására, a magyar nép társadalmi haladása ellen irányult, — következésképpen október 23. és november 4-e között Magyarországon ellenforradalom volt. 2. Az ellenforradalmi felkelést nyugati imperialista körök készítették elő, robbantották ki és támogatták. 3. Magyarországon az ellenforradalom szervezői és irányítói a volt kiváltságos osztályok tagjai, előjogaikat elvesztett feudális, arisztokrata nemesi körök és-a hatalomból kiszorított Horthy-fasiszta elemek voltak. 4. Á fegyveres ellenforradalmi lázadást segítette Nagy Imre és a kormányba is beépült csoportjának esküszegö, áruló, alkotmányellenes tevékenysége. 5. A forradalmi munkSs-paraszt kormánynak az ellenforradalom idején végrehajtott és további intézkedései azokon a kötelezettségeken alapultak, amelyeket a magyar nép érdekeit híven kifejező és biztosító alkotmány a mindenkori kormány számára kötelezően előír. Ezek az intézkedések az ország törvényes rendjének védelmét szolgálták. 6. A fasizmus feléledésének megakadályozását megkövetelik a mindenkori magyar kormánytól neipzetközi kötelezettségei is. • 7. Azonos kötelezettséget ró a fasizmus újjáéledésének megakadályozására a mindenkori magyar kormányra az ENSZ alapokmánya is. 8. A magyar forradalmi munkásparaszt kormány alkotmányos és nemzetközi kötelezettségeinek megfelelően és az ország törvényei alapján szembeszállt az ellenforradalmi felkeléssel. A magyar kormány — mint a varsói szerződés egyik aláírója — kérte a Szovjetunió kormányát, hogy a magyar fegyveres erök támogatására bocsássa rendelkezésére a szerződés alapján Magyarországon tartózkodó csapatait. A magyarországi ellenforradalom felszámolása magyar kérdés. A magyar kormány intézkedéseiért egyedül az ország legfelsőbb államhatalmi szervének, az országgyűlésnek tartozik felelősséggel. 9. Azzal a torz képpel szemben, amelyet Magyarországról a különbizottság fest, a valóság az, hogy a magyar kormány és a dolgozó magyau nép. helyreállította az ország alkotmányos, törvényes rendjét. Gazdasági életünk stabilizálódott. Az ország lakosságának politikai, kulturális élete és gazdasági tevékenysége normális mederben folyik. A magyar forradalmi munkás-parasztkormány nyilatkozatának második részében részletesen felsorolja azokat a tényeket, amelyek a fenti pontokat teljesen nyilvánvalókká teszik. Rámutat arr-a, hogy 1945 óta egymást követik az imperialista beavatkozási kísérletek Magyarország belügyeibe. Pontos tények alapján hangsúlyozza a nyilatkozat, hogy az ellenforradalom az elmúlt év őszén nem volt spontán népi felkelés, hanem előre megszervezett fegyveres ellenforradalmi felkelés volt. Részlfetesen foglalkozik a nyugati imperialista körök szerepével és Nagy Imre, valamint kormányon belüli csoportjának alkotmányellenes intézkedéseivel. A nyilatkozat továbbá részletes adatok alapján rámutat a nyugati imperialista körök fellépésére, amelyek az ellenforradalom ideje alatt Ausztriából, Nyugat-Németországból és máshonnan tömegesen dobtak át fasiszta csoportokat Magyarország területére. Vöröskeresztes szállítmányok ürügyén kézifegyvereket küldtek a lázadóknak. És mikor az imperialisták vezető politikusai úgy látták, hogy az ellenforradaimárok sikereket érnek el. már nem is leplezték, hogy ök készítették elő az ellenforradalmat. A forradalmi munkás-parasztkormány november 4-e után helyreállította az ország alkotrqpnyos rendjét, politikai és gazdasági intézkedéseivel elnyerte a dolgozó tömegek bizalmát,' amelyek több százezres tömeggyűléseken a termelésben elért eredményeikkel adták tanújelét ennek a bizalomnak. Egyes nyugati országok imperialista körei nem nyugszanak bele a kudarcba — hangzik a magyar kormány nyilatkozatának következő részében. Tovább folytatják uszító propagandájukat. Ilyen célú irat az ENSZ különbizottságának jelentése is, amelynek nem az volt a célja, hogy feltárja a tényleges helyzetet, hanem ellenséges, agitációs hírverés a Magyar Népköztársaság ellen. Az ENSZ különbizottságának összetétele és az úgynevezett „vizsgálat" módszerei nem felelnek meg sem az ENSZ alapokmánya rendelkezéseinek, sem a nemzetközi jog szokásainak. Jellemző a bizottság tevékenységére, hogy jelentésében névtelen tanúkra és olyan személyekre iámaszkodik, mint például Király Béla, akit Magyarországon mint kémet lepleztek le és ítéltek el. A különbizottság jelentésében nagy jelentőséget tulajdonított Kéthly Anna nyilatkozatainak, akit állandóan a Nagy Imre kormány minisztereként emlegettek. A jelentés ez utóbbi állításával szemben az igazság az, hogy Kéthly Annát a Nagy Imre kormány meghívta ugyan a minisztertanács tagjai közé, ó azonban — mint a birtokunkban levő okmányok bizonyítják — még hivatali esküjét sem tette le, az országot már október 30-án elhagyta és így a magyar kormánynak nem volt törvényesen kinevezett tagja — hangsúlyozza a nyilatkozat. Mindezek alapján a magyar kormány joggal állapítja meg, hogy az ötös bizottság összeállítása és eljárási módja méltatlan az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. A különbizottság jelentésében foglaltak valótlanságáról egyébként Hammarskjöld úr is meggyőződhet, ha elfogadja a magyar kormány meghívását és Magyarországra látogat. A magyar kormány az előadottakat részleteikben is dokumentálni kívánja a tagállamok képviselői között szétosztott bizonyító anyaggal. A nyilatkozat befejező része a következőképpen hangzik: A magyar kormány szükségesnek tartja, hogy a közgyűlés: 1. Állapítsa meg, hogy a különbizottság kiküldése ellentétes az ENSZ alapokmányának II. cikke 7. pontjával, hatálytalanítsa A 1132 sz. határozatát és oszlassa fel a különbizottságot. 2. ítélje el az ötös bizottság jelentését, mint a magyar belügyekbe való beavatkozást, rágalmazást és háborús uszítást. ítélje el azokat az imperialista erőket, amelyek évek óta aknamunkát folytatnak a Magyar Népköztársaság intézményei ellen, beavatkoznak a szuverén magyar állam belügyeibe és ezzel veszélyeztetik a békét. 3. Hívja fel az érdekelt országokat, hogy tiltsák be a Magyarország elleni aknamunka folytatása érdekében létrehozott szervezeteket, mint pl. a Szabad Európa-rádiót. ítélje el az Egyesült Nemzetek Szervezete az Amerikai Államok kormányának eljárását és szólítsa fel, hogy vonja vissza azokat az anyagi eszközöket, amelyeket más államok belső rendjének aláaknázására már 1951-ben a „Kölcsönös Biztonsági Törvény" tárgyalása során ilyen célra megszavazott. 4. Foglalkozzon a magyar nép és a világ minden más népe békéjének érdekében a nukleáris fegyverek betiltásává), a leszerelés létfontosságú kérdéseivel, a magyar nép békéjét különösen veszélyeztető német újrafelfegyverkezés betiltásával. 5. A magyar kormány támogatja azoknak a tagállamoknak a javaslatait, amelyek azt kívánják a közgyűléstől, hogy tűzze napirendre az imperialisták algériai, ciprusi, ománi vérengzéseit. 6. A magyar kormány végül tisztelettel javasodja: a) Szólítsa fel az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése az összes érdekelt nyugati kormányokat arra, hogy haladéktalanul engedjék és segítsék haza a területükön élő magyar kiskorúakat. b) Szüntessék meg azokat a jogtalan és embertelen intézkedéseket, amelyek gátolják a Nyugatra került és mélységesen csalódott magyar emberek hazatérését. A leszerelés kérdését ne tárgyalják zárt ajtók mögött A. A. Gromikonak, a Szovjetunió külügyminiszterének nyilatkozata Moszkva (TASZSZ) — A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere szeptember 10-én a szovjet és külföldi újságírók sajtóértekezletén nyilatkozatot tett, amelyben a leszerelés problémájával foglalkozott. „Senki sem tagadhatja — mondotta hogy a lázas fegyverkezés és a nagyhatalmak atom- és hidrogénfegyvergyártási versengésének beszüntetése rendkívül fontos feladat, amelynek megoldása létérdeke minden nemzetnek. A. A. Gromiko rámutatott arra, hogy e kérdésben jellemző Adenauer nyugatnémet kancellár nyilatkozata, aki választási beszédeiben hazugságokra ragadtatja el magát a Szovjetunió álláspontját illetőleg, a szovjet álláspontot elferdíti és így igyekszik igazolni újrafegyverkezési politikáját, valamint a Német Szövetségi. Köztársaság részvételét a NATO háborús előkészületeiben. Gromiko a többi között kijelentette, hogy Eisenhower elnök vagy bárki más nem határozhat a négy nagyhatalom vagyis a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország értekezletének összehívásáról anélkül, hogy ki ne kérné a feltételezett értekezlet többi részvevőjének véleményét. A Szovjetunió teljesen világosan kijelentette, nem hajlandó a négy hatalomnak a német kérdést tárgyaló értekezletén részt venni, mert ezt a kérdést csakis a németek maguk a két német áilam közötti tárgyalások útján oldhatják meg. Gromiko rámutatott arra, hogy az USA képviselője az ENSZ leszerelési albizottságában arra törekedett, hogy húzza-halassza a tanácskozásokat. Az USA azzal a követelménnyel állt elő, hogy a leszerelési probléma megoldását más vitás nemzetközi politikai kérdés megoldásától tegyék függővé. E problémák közé az ÜSA bevonja a közel-keleti helyzetet. Azonban e terület jelenlegi feszült helyzetének oka az USA, Nagy-Britannia és Franciaország durva beavatkozása az arab országok ügyeibe. Gromiko kijelentette, az egyezmény megkötését más probléma megoldásától függővé tenni annyit jelent, mint az egyezményt már előre megtorpedózni. A leszerelési probléma nem jut túl a holtponton, amíg az ENSZ kellő határozottsággal és nagy felelősségének teljes tudatában nem fejt ki erőfeszítést a béke megőrzésére és megszilárdítására, valamint a nemzetközi feszültség enyhítésére. És mert a leszerelési probléma megoldása minden nemzetnek létérdeke, e problémákat nem szabad titokban, zárt ajtók mögött tárgyalni. A szovjet kormány úgy véli, hogy elsőrendű intézkedések között meg kell valósítani a következőket: 1. Be kell szüntetni az atom- és hidrogénfegyverkísérleteket. 2. Az idegen fegyveres erőket viszsza kell vonni Németország és a többi európai állam területéről. 3. Fel kell számolni valamennyi idegen területen levő külföldi támaszpontot. 4. A szovjet kormány javasolja, hogy a leszerelés kezdeti lépéseiről szóló egyezménnyel egyidejűleg, amely lépésekről részletesen szól a szovjet kormány augusztus 27-i nyilatkozata, egyezmény jöjjön létre, amely szerint a kölcsönösség alapján ellenőrzöállomásokat létesítenek valamennyi kikötőben, vasúti csomóponton és hosszú távolságokat összekötő fontos utakon. Hogyha az említett intézkedéseket megvalósítanák, ez jelentős lépés volna a nemzetközi feszültség enyhülésének és az új háború kirobbantása veszedelme csökkentésének útján; a nemzetek számára pedig ma ez a legfontosabb. A lengyel párt- és kormányküldöttség Belgrádban Szeptember 10-én délelőtt repülőgépen Belgrádba érkezett a lengyel párt- és kormányküldöttség W. Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkárának és J. Cyrankiewicz miniszterelnöknek vezetésével. A küldöttség tagjai továbbá E. Ochab, a politikai iroda tagja, földművelésügyi miniszter, H. Rapaczki, a politikai iroda tagja, külügyminiszter é» H. Grochulski, Lengyelország jugoszláviai nagykövete. A zimonyi repülőtéren az ünnepélyes fogadáson megjelentek Joszip Broz-Tito elnök és Jugoszlávia vezető állami és párttényezői. W. Gomulka és J. Cyrankiewicz az állami himnuszok elhangzása után díszszemlét tartottak. W. Gomulka ezután rövid beszédet mondott, amelyben üdvözölte Jugoszlávia dolgozó népét. Még a délelőtt folyamán koszorút helyeztek el a küldöttség tagjai az Avalán, az Ismeretlen katona sírján és azután részt vettek azon az ebéden, amelyet Tito elnök adott tiszteletükre. Az ebéden Joszip Broz-Tito és Wladiszlaw Gomulka beszédet mondottak. Mindketten hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a nyugati hatalmak is elismerjék Lengyelország A „magyar kérdés" az ENSZ közgyűlésének napirendjén Az ENSZ-t a szocialista országok elleni propagandára használják fel New York (ČTK) — Szeptember 10-én az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésre ült össze, hogy az USA kezdeményezésére — más nyugati hatalmak kénytelen-kelletlen történt támogatásával — ismét megtárgyalja az úgynevezett „magyar kérdést". Az ENSZ közgyűlése tárgyalásának „alapját" az úgynevezett ötös bizottság jelentése képezi, amelyet vagy hamis, vagy szándékosan kiszemelt „tanúk" vallomásai alapján állítottak öszsze. Ez a jelentés a múlt évi magyarországi ellenforradalmi kísérletet demokratikus felkelés színében tüntetik fel. A magyar kormány e rendkívüli ülés összehívása ellen határozottan tiltakozott és a magyar küldöttség az ENSZhez az ország minden tájáról érkező tiltakozó határozatokat terjesztett elő. Mód Péter, a magyar küldött a keddi ülés megnyitása után ismét tiltakozott e kérdés vitája ellen. Kijelentette, hogy a magyar kormány intézkedései az ellenforradalmi támadás letörésére kizárólag a Magyar Népköztársaság belügyét képezik, és semmiféle nemzetközi szervezetnek, vagy bizottságnak nincs joga beavatkozni a szuverén és független Magyarország belső életébe. A Magyar Népköztársaság kormánya a különbizottság megalakítását törvényellenesnek minősíti és határozottan tiltakozik tevékenysége ellen. A különbizottság tagjai nem tartották be a közgyűlés utasításait és nem dolgoztak ki tárgyilagos jelentést. Ennek alapján a Magyar Népköztársaság kormánya arra kéri az ENSZ közgyűlését, ítélje el a különbizottság tevékenységét, utasítsa vissza jelentését, és az úgynevezett „magyar kérdést" vegye le a napirendről. Abban az esetben, ha a közgyűlés megnyitná a kérdés vitáját, a magyar képviselő szót kért, hogy előadhassa a magyar kormány nyilatkozatát. Hasonlóképpen Szoboljev szovjet küldött is élesen szembehelyezkedett a provokációval és rámutatott arra, hogy a provokáció kezdeményezői az ENSZ-t a szocialista országok elleni propagandára használják fel. Az USA és egyes más országok küldöttségei nevében Lodge amerikai képviselő terjesztette elő határozati javaslatát. Ez a javaslat kéri az ötös bizottság jelentésének jóváhagyását, ismétli a Szovjetunióról és a magyar forradalmi munkás-parasztko»-niányról terjesztett koholmányokat és álszenteskedően „a magyar nép sorsa iránti aggodalmáról" beszél. A határozati javaslat igazi célja azonban az, hogy az úgynevezett „magyar kérdést" felszínen tartsa és hogy lehetősége legyen azzal a légkört elmérgesíteni, amit kifejez az a követelmény, hogy a kérdést az ENSZ XII. közgyűlésének is napirendjére tűzzék és hogy Van Vaithajakon thaiföldi herceget, az ENSZ különmeghatalmazottjává nevezzék ki, aki lényegében folytatná az ötös bizottság tevékenységét. Ez a bizottság azután hallgatólagosan felbomlana, mert eddigi tevékenységével annyira diszkreditálta magát, hogy az amerikai küldöttel folytatott előzetes tanácskozások során az USA leghívebb követői is lemondtak arról, hogy életben tartsák. Az ír küldött beszéde után, aki az USA küldöttétől nyert utasítások szerint szólalt fel, az ülést megszakították. * * * Az ENSZ közgyűlésének szeptember 10-i délutáni ülésén Mód Péternek, a Magyar Népköztársaság képviselőjének beszédével kezdődött. Utána a Fülöp-szigetek és Argentína képviselői szólaltak fel, akik a megvitatott kérdésben az amerikai határozati javaslat társszerzői szerepében működtek. Ismételték az ötös bizottság jelentésében és az amerikai küldött beszédében fcglalt provokatív koholmányokat. A Fülöp-szigetek képviselője azt kívánta, ejtsék meg a szavazást az amerikai határozati javaslatról és hozzáfűzte, hogy ezen okmány jóváhagyása a propaganda szempontjából fontos. Ezután A. A. Szoboljevnek, a Szovjetunió képviselőjének adták meg a szót.* Odera és Nissa menti nyugati határait. Tito kifejezte azt a meggyőződését, hogy a két ország, valamint a szocialista országok közötti tapasztalatcsere hozzájárul a szocializmus építéséhez. W. Gomulka hangsúlyozta a lengyel nép szolidaritását szomszédjával és szövetségesével, a Szovjetunióval a német revansizmus veszedelme ellen Dulles az USA Szíria elleni „békeszerető" tevékenységéről Washington (ČTK) — Amíg az USA fokozza Szíria elleni uszító kampányát és fegyvereket szállít Jordániába, Dulles, az USA államtitkára a keddi szokásos sajtóértekezleten ama nézetét fejezte ki, hogy „a szíriai helyzet valószínűleg békés úton nyer megoldást." Hozzáfűzte azonban, hogy vannak bizonyos tényezők, amelyek felett az USA nem gyakorol ellenőrzést és amelyek komoly nyugtalanságot válthatnak ki". Az USA nyílt beavatkozását Szíria politikájába Dulles „a békés megoldásra való törekvésnek" minősítette. Az újságírók egyike figyelmeztetett arra, hogy Dulles kijelentései ellentétben állnak Henderson középkeleti amerikai megbízott nézetével, aki a Közép-Keletről visszatérve a közelmúltban kijelentette, hogy „Szíria helyzete komoly és veszélyezteti a szabad világ biztonságát". Dulles ezen ellenvetés után ismételte hagyományos elvét, amely szerint „az USA a világ egy táján sem törekszik" mindenáron „békére". Halálra ítéltek egy 15 éves amerikai gyilkost Philadelphia. (ČTK) — Szeptember 9-én Philadelhiában halálra ítéltek egy 15 éves amerikai gyilkost. A fiatal fiú ez év júliusában két társával meggyilkolt egy philadelphiai drogistát. Az esküdtek egyike kijelentette: „Az ítélet rendkívül szigorú, de ebben az esetben csak halálos ítéletet lehetett hozni. Fiatalkorú súlyos bűnözőink vannak ma, meg kell védenünk tőlük a társadalmat." ŰJ SZÔ 4 ti 1957. szeptember 12.