Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-12 / 254. szám, csütörtök

HO^^MT^AJCSIZ^ a nagykürtös! traktorállomáson ? Eddig keveset lehetett hallani a kékkői járás Nagykürtösön levő gépes traktorállomásának működéséről. Vaiószinű hozzájárult ehhez az is, hogy a "járásnak eléggé nehéz közlekedési viszonyai vannak. Pedig mind a sajtó, mint a felsőbb szervek részéről megérdemelné, ha közelebbről és érdemlegesebben foglalkoznának munkájával és segítenének megoldani bonyolult feladatait, hogy még hatékonyabb támogatásban részesíthesse a körzetéhez tartozó szövetkezeteket. Ha a gépállomás első félévi eredményeit kutatjuk, szükséges feljegyezni, hogy eléggé sikeresen oldotta meg feladatát és a kerületben a legjobb gépállomások közé küzdötte fel magát. Most azonban az őszi munkák elvégzésére való felkészültsége alapján ítélve és a nyári munkák terve teljesítése nyomán, amelyben feladatait alig 58 százalékra teljesíti, igen alacsony eredményeket mutathat fel. Mivel magyarázható a gépállomás ilyen arányú visszaesése ? Erre a kérdésre egy mondattal is válaszolhatunk: nincsenek megfelelő káderek, több ágazatában nem képzett szakemberek töltik be a legfontosabb funkciókat. Ennélfogva a feladatok növekedése miatt nem . tud arányosan lépést tartani az egyre szaporodó szövetkezetek követelményeivel. A gépállomás, miután kineveli Saját szakembereit, a kerületi nemzeti bizottság igyekezik őket átheleyzni más gépállomásokra. Azzal azonban, hogy megüresedett a főmérnök helyettesi funkció és hiányzik a műhelyvezető, sem a kerület, sem pedig a járási nemzeti bizottság nem törődik. Ilyen viszonyok mellett a gépállomás csupán a rendelkezésére álló traktorosokra, dolgozóira támaszkodhat, akik bár igyekeznek tudásuk legjavát nyújtani munkájukban, mélyebb szakismereteik híjján nem képesek sikeresen megoldani a gépállomásra háruló feladatokat. A gépállomás igazgatója ezzel kapcsolatban megjegyezte, hagy több ízben kérte a kerület és a járás segítségét, de törekvései eddig nem vezettek eredményre. Érdekes tényeket sorolt fel ezután. Tötobek között megemlítette, hogy a főiskolákról kikerült mérnökök, technikusok félnek a kékkői járástól s többé-kevésbé Gyarapodik, fejlődik a simányi szövetkezet Bál előtti hangulat uralkodott Simony széles főutcáján, amikor szombaton délután kiszálltam az autóbuszból. Kultúrműsorral egybekötött aratóbálra készült a falu fiatalsága és idősebbje is. Ünnepi volt a hangulat azért is, mert emelte a nap jelentőségét a munkaegységekre kifizetett pénz, a kamrákban felhalmozott kenyérnek való, a szorgalmas és becsületes munka eredménye. Az érdeklődőket Imrece Dániel és ifj. Varga Lajos zootechnikus a méreteiben impozáns, tisztaságában pél. dás gazdasági épületek elé vezette. A sertésállományról beszélgetünk. — A tervezett 360 sertés helyett 407 gyarapodik, gömbölyödik a szövetkezet karámjában — mondja az elnök. S itt Bódi László sertésetető veszi már át a szót: — Ebben a rekeszben — mutat rá egy ólra — 25 darab 130 kg-os átlagsúlyú hízott sertés várja a jövő hónapot, amikor is közel félszázezer koronával gyarapítja a tagok vagyonát. E rekesz mellett, a másik oldalon újabb 26 valamivel kisebb hízó szorong. Ezeket a negyedik negyedévi beadásuk teljesítésére szánják. Bódi László februárban került a sertésekhez. Előtte ketten gondozták a több mint 200 sertést, melyek most egyedül az ő gondjaira vannak bízva. S hogy jól gondoskodik róluk, bizonyítja a napi 71 dekás súlygyarapodás. A tehenészetben elért eredményeik azonban elulmaradnak. A tehenenkénti napi fejési átlag csak 6,6.liter. Mi enMegnyílt a karvai Mezőgazdasági Iskola Elmúlt a nyári szünet. Szeptember 2-a új határkövet jelent a tanulóifjúság életében. Üj tervek, további feladatok távlatait nyitja meg ez a nap. A Karvai Mezőgazdasági Iskolában gyülekezik a tanulóifjúság. Már augusztus 31-én megjelentek a távolabb lakó tanulók. Korszerűen felszerélt diákotthon várta őket. Szép fehér á^yak, szekrények, új munkaruhák, munkacipők, alséneműk stb. várták tanulóinkat. Öröm volt nézni a világoskék melegítőbe öltözött, egészségtől és munkakedvtől duzzadó 14— 15 éves fiúkat, amint a diákotthon tisztaságtól ragyogó ebédlőjében szüleik jelenlétében fogyasztották el az első mesterien elkészített ebédet. A fiatalok ismerkednek, elmondják egymásnak honnan jöttek, milyen szakra jelentkeztek. A Karvai Mezőgazdasági Iskolában három szak működik, mégpedig: kétéves melegkedvelő növénytermesztési szak, melyre 17 évtől 40 évig minden tanulni vágyó mezőgazdasági dolgozó, akár nő, akár férfi, jelentkezhet, továbbá 3-éves kovácsszak és ugyancsak hároméves bognárja szak. A különböző szakokra jelentí kezett tanulók előtt egy a cél: vaf lamennyien szakmai, politikai és f, gyakorlati tudást óhajtanak szerezf ni, hogy tudásuk segítségével eredf ményes munkát fejthessenek ki f az iskola elvégzése után munkaf helyeiken. f Dudák Mihály igazgató $ Karva nek az oka? Varga Lajos zootechnikus helyesen szól, amikor kijelenti, hogy közös istálló nélkül nem könnyű eredményeket elérni. Az állatok — mondja — tizenegy helyen vannak elhelyezve, de november 1-én kész lesz az új K—98-as istálló, s biztos, hogy nem marad el a várt eredmény. A szaporulat azonban elég jó, száz tehéntől átlag 80 borjút neveltek fel. Az új istállóban pedig ezt az eredményt még magasan túl akarják lépni. A simonyiak lelkiismeretességét és pontosságát a beadás is jellemzi. Sertéshúsból július végéig 87 mázsát, marhahúsból 52 mázsát, tojásból 10 024 darabot, tejből 23 700 litert adtak terven felül. Alacsony, fiatal fiú nyit most be Dina • bácsihoz, az elnökhöz és tanácsot kér a leszedett paprika és paradicsom ügyében. — Aranyat ér ez a gyerek — mondja az elnök. Bőd Aladár a kétéves kertészeti iskola elvégzése után került a szövetkezethez s az idén szaktudásával és hozzáértésével 60 000 korona tiszta hasznot hozott a szövetkezetnek a zöldségfélékből. A hanvai szövetkezet még a tavaszszal versenyre hívta ki a simonyiakat az 500 mázsás cukorrépahozam elérésére. A simonyiak elfogadták a kihívást és 11 hektár cukorrépájukat a lehető legjobban ápolták. A rossz időjárás azonban elrontotta jó kilátásaikat. Agócs Vilmos büntetésnek veszik, ha hivatásukat ebben a környezetben kell gyakorolniok. Minden esetre ezek a szakképzett káderek nem látják hivatásuk igazi politikai célját, úgy vélik, hogy a mezőgazdasági termelés növelését a kerületi székhelyről, vagy Bratislavából, az íróasztal mellől is elősegíthetik. Igaz, a múlt kapitalista rendszer nem igyekezett jobb feltételeket teremteni a környéken. Nem törődött senki sem kultúrház, filmszínház létesítésével, ahol az emberek munkájuk után .feltalálhatták volna magukat. A lakásviszonyokról pedig nem is beszélve. Mindez azonban a felszabadulás óta nagymértékben megváltozott. Sűrű autóbuszjárat köti össze a környék falvait egymással és a járási székhellyel. közvetlen Kékkő mellett pedig új, korszerű város körvonalai bontakoznak ki, ahol a bányák dolgozói és más foglalkozásúak számára is minden igényeket kielégítő lakásés kultúrintézmények egész sora létesül. Nem felel meg tehát már az az állítás, amely a múltban annyira jellemző volt erre a környékre. Lehetséges persze az is, hogy az országban erről a hatalmas változásokról kevesen szereztek tudomást, mert a sajtó sem eléggé népszerűsítette azt a nagy igyekezetet, amely néhány évvel ezelőtt ebben a járásban oly hatalmas ütemben elindult. Az újságok csupán részletkérdésekre szorítkoznak, de nem írták meg, hogy mások a pótoriak, nagyzellőiek és a többi községek dolgozóinak helyzete is. Az iparosítás nyomán megváltozott az életük, gondolkodásuk. A környék lakóin kívül pedig sokan mások is már bo'dog, családi otthonra találtak az épülő űj bányászvárosban. Az ipar fejlődésével gyarapodnak a járásban a szövetkezetek is. Éppen ezért szükség van szakemberekre a gépállomáson, hogy a mezőgazdasági termelés lépést tudjon tartani az Ipar fejlődésével, segítse fokozni a környék lakói életszínvonalát. Ebben a tudatban készülnek a gépállomáson most az őszi munkákra, végzik a takarmányok silózását. Eddig több, mint 9400 hektár szántásra, 190 hektár kukoricaszár kaszálására kötöttek szerződést az EFSZ-el. És hogy a lánctalpas traktorokat a szántásban tökéletesen kihasználják, újabb traktorosokat toboroznak, hogy minden géppel két műszakban dolgozhassanak. Az igyekezet tehát nem hiányzik a traktoréi lomás dolgozói részéről. Minden esetre a járási pártbizottság és a JNB nagyobb támogatásával ez a törekvésük sokkal nagyobb eredményre vezetne. Szombath A. /Qralási bál -Qbeden Augusztus utolsó napján Ebeden sürün esett az eső s bizony sok szempár nézett fel az égre aggódó tekintettel. Hanem alkonyat felé kiapadtak a felhők; és egyszeriben megélénkült a falu: nagy lett a sürgés-forgás. Az egész falut valami szokatlan iinnepies hangulat uralta. Szokatlan, mondom, mert bizony eddig kora reggeltől késő éjszakába nyúlott a traktorok bőmbölése, a cséplőgépek bugása — a munka ritmusa. Ez a zaj felverte a falu nyugalmát s az bizony csöppet sem hasonlított ahhoz, amelyről Petőfi az Est c. költeményében ír. Persze kellett is ez az éjszakai munka, az ebedi szövetkezetesek az esők miatt megkéstek az aratással s ezt akkor kellett behozni, amikor az időjárás engedte ... Az utolsó napokban azonban elcsendesedtek a gépek s alkonyatkor a tereferélő asszonyok kiültek a fapadra. Szó esett arról is, hogy a szövetkezet bált rendez. — Valami nagyot... — Sok vendéget meghívnak ... — Még a kívülállókat is!... Augusztusnak a már említett utolsó napján az eső után bekövetkezett sürgés-forgás mind a mulatságra való készülődést jelezte. Az ilyesmi határkövet jelent a nyári és az őszi munkák között. Az ebediek gabonája végre tető alá került. S hogy milyen volt a termés? — Megérdemeljük, hogy áldomást üljünk — mondták a tagok. Későn indultam el a mulatság szírihelyére, gondolván, úgy sem találok ott semmit. így szokott ez lenni nálunk. Azonban kellemesen csalódtam, mert bizony csaknem az egész falu a teremben szorongott. Először is a pénztárt kerestem. Meglepődve tapasztaltam, hogy belépődíjat nem kall befizetni. Ez ugyan nem nagy dolog, de ezzel is sokat nőtt a szövetkezet sok kívülálló szemében. Tíz óra felé a barátom félre hívott. — Menjünk vacsorázni. Már előbb is az orromba csapott a gulyás illata, de nem vagyok tag, hát nem tartottam rá számot. No, nem kérettem magam, bementünk az épület sarkában levő lacikonyhába. Itt újabb meglepetés ért. Azonnal hellyel kínáltak. Egy fiatat tüzrőlpattant menyecske tányért tett elénk, egy másik nyomban hozta az illatos, párolgó gulyást. — De hiszen mi nem vagyunk tagok! — Nem számit — szólt a válasz — ma mindenki a szövetkezet vendége., így vendégelték meg a magángazdálkodókat is, azután pedig közösen ropták a táncot virradatig. Az eltérő nézetek, ellentétek elsimultak, a meghitt környezetben megoldásra találtak. De úgy hiszem, nemcsak azon az egy estén, hanem ennek meglesz a hatása a következőkben is. Biztos vagyok benne, hogy azon az éjszakán — és utána még inkább — sok magángazdálkodó fejében megfordult a belépés gondolata... (Kr-) Határjárás közben Félix Lajossal, az Aroki-majori gazdaság vezetőjével járjuk a határt, s röptében jegyezgetem ennek a kiváló gyakorlati sazkembemek a tájékoztatását. — Idei eredményünkkel elégedett vagyok — kezdi beszélgetését a napbarnított • arcú ember ... Igaz, az aratás előtt elemi csapások tépázták meg a termést, de ezt is átvészeltük. Nem akarom részletezni elért eredményeinket és hektárhozamainkat, csak azt akarom megemlíteni, hogy búzából 28 és fél. árpából 29 és fél mázsás átlagos hektárhozamot értünk el, így 117,5 százalékra teljesítettük beadási kötelességünket gabonafélékből. Árok-major a növénytermesztésen kívül intenzív gazdálkodást folytat egyebekben is. Ba,r< mfi-áI!ományunk is jelentős. Évente 94 500 tojást kell beadnunk, Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az idei beadásunkat már június végén teljesítettük. Az elkövetkező hónapokban már terven felül értékesítjük a tojást. Részlegünk állatállománya 725 számos állat — amelyek évente közel 400 vagon takarmányt fogyasztanak. Pillanatnyilag teljes erővel halad a silóTöbb miat 40 millió koronáról van szó A bratislavai Ju raj Dimitrov Üzem raktáraiból naponta sok küldemény kel útra. Köztük nem egy tartály is. melyen ez a felírás díszleg: Dikotex. E tartályok legnagyobb része haz ánk nyugati határvidékére igyekszik. Itt, ezeken a gyér e

n lakott területeken nagy segítséget jelent ez a vegyszer az elgyomosodott földek gyomtalanításán serényke dő parasztoknak. Mert a Dikotex a gyomnövények ets ő számú ellensége. Míg a kultúrnövényekre egyáltalán nem ártalmas, addig a gyomnövényekre permetezve beszívódik azok hajszalcsorendszerébe s az ott ke ringö nedvekkel együtt eljut aztán a növény minden részébe. A gyom lassan sorvadni kezd és két héten belül gyökerestül kipusztul. A nyugati határvidék hatalmas terjedelmű földjei hosszú ideig hevertek parlagon, s így nem csoda, ha a gyom elhatalmasodott a vidék felett. A földek gépekkel való gyomtalanítása nagyon sok időt, erőfeszítést és mezőgazdasági gépet igényelne. A nyugati határvidéken sok a föld, de aránylag kevés az ember. Ezért az itt élő parasztok nagy örömmel fogadták a Dikotexet, a munkás-paraszt szövetség ezen újabb bizonyítékát. A Diotex vegyszer 1953-ban látta meg a napvilágot a bratislavai Juraj Dimitrov Üzemben működő Agrokémiai-Technológia Kutatóintézet laboratóriumában. Ezt a kutatóintézetet, 'mely hazánkban egyedülálló a maga nemében, alig néhány évvel ezelőtt alapították meg. A Dikotex a kutatóintézet első sikereihez tartozik. Gyomirtó vegyianyagokat a nyugati államokban már régen sikeresen használnak. Nálunk azonban a kémiai termékeknek mezőgazdaságban való alkalmazására eddig igen kevés gcndot fordítottunk. Erről tanúskodik e kutatóintézet • késői. 1950 után való megalapítása is. Az intézet dolgozóinak nagy érdeme, hogy a Dikotexet a hazai nyersanyagokból állították elő. A Dikotex gyomirtó hatását már 1955 nyarán kipróbálták. Az idén három ezer hektárnyi lent gyomtalanítottak vele. A kísérletekhez azért választották a lent, mivel a len gyomtalanítására nem használhatunk gépeket, s így ez a munka nagyon sok időt és fáradságot követelt a parasztcktól. Az EFSŽ-ek általában 50 munkaegységet számítanak eov hektárnyi len gyomtalanítására. Ezzel szemben a gyem Dikotexel való irtása ugyanolyan területen — az előkészületeket is beleszámítva — csak fél munkaegységet igényel. Ez az eredeti munkaidőnek — tehát a munkaegységekre szánt kiadásokhoz is — csak egy százalékát teszi ki. Csehszlovákia területén évente átlag 60 ezer hektárnyi lent kell gyomtalanítani. Ezen a területen a Dikotex használata a munkaegység 17 koronás értékét számítva évente 40 millió 490 ezer korona megtakarítást jelent a parasztoknak. Ez azonban még nem tükrözi teljes egészében a Dikotex jelentőségét, mert e vegyszer használata nemcsak idő- és pénzmegtakarítást jelent, de jelentősen növeli a hektárhozamot is. Az említett nagyarányú kísérletek •negmutatták, hogy a Dikotex-szel gondozott len 5 mázsával több és két minőségi osztállyal jobb rostot ad, mint a kézzel gyomlált. Ugyanakkor a lenmaghozam is hektáronként egy mázsával emelkedett. Röviden ilyenek voltak az első nagyarányú kísérletek eredményei. Az eredményeket látva joggal hihetnénk, hogy e vegyszer használata rohamosan elterjed az egész ország területén, hiszen ismertetése céljából külön oktatásban részesítették a nemzeti bizottságok, állami birtokrk és egységes földművesszövetkezetek egyes dolgozóit. Ennek ellenére a Dikotex iránt eddig leginkább csak a nyugati határvidék parasztjai érdeklődtek. Szlovákia területén igen kicsi az érdeklődés. Ennek okát elsősorban a nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályainak közömbösségében kell keresnünk, melyek e vegyszer ismertetésére nagyon kevés gondot fordítanak Pedig Szlovákia parasztjai sem tiltakoznának az idő- és pénzmegtakarítás ellen. A nemzeti bizottságok feladata, hegy a oarasztok munkáját úi munkamódszerek terjesztésével megkönnyítsék és így megmutassák az utat, hogyan lehet kevesebb munkával több pénzt keresni. Befejezésül még csak annyit, hogy a bratislavai Juraj Dimitrov Üzem dolgozói a már meglevő gépek teljes kihasználásával fedezni tudják az egész ország Dikotex-.szükségletét, t —gir— takarmány tárolása. Silókombájnjaink éjjel-nappal dolgoznak. Mi az elmúlt években úgyszólván teljes mértékben bevezetťik a gépesítést. Mellesleg jegyzem meg, hogy Árok-majornak állandó repülőtere van már három esztendeje. E percben is itt áll egy helikopter a heretáblákon. Tegnap érkezett, hogy az ősziek műtrágyázását elvégezze. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a repülőgépekkel való műtrágyázás, a növények kártevőinek pusztítása felbecsülhetetlen segítség népgazdaságunknak. — Ha már az őszieknél tartunk, mennyire haladtak az előkészítési munkákkal — kérdezem. — Repcéből 15 hektárt elvetettünk. Az ősziek alá a talajt már előkészítettük. — Milyen hozamot ígérnek a kapás növények ? — Cukorrépából 350 mázsát várunk, kukoricából 60—70 mázsát. Beszélgetésünk alatt Félix Lajos tekintetét figyelmesen szegezi az augusztusvégi borongós látóhatárra. A lovak kissé prüszkölve iramodnak neki az emelkedésnek. Az út déli oldalán kőris- és csererdő hatalmas lombkorona! között a leáldozó nap sugara^ bujkálnak játékosan. Még 300 méter s fenn vagyunk a nóniuszok birodalmában. A Zselízi Állami Gazdaságnak Máriamajoron van a „csikóóvodája". Pontosan 110 csikót nevelnek itt. Megkapóan szép állatok, kedves hancúrozások közepette nőnek fel, kevés kivétellel fajtiszta nóniuszok. A kis telep, mely néhány épületből áll. ragyog a tisztaságtól. Köröskörül erdős hegykoszorú övezi a majort. Istállójuk valósággal szanatórium. Úgyszólván naponta szabályos orvosi vizsgálatot tartanak. A betervezett korhatár elérése után szakértők oktatása alá kerülnek: kezdődik a „betörés". Ilyenkor megszűnik a könnyű élet. kezdődik az élethivatás, a munka, a tehervontatás, a belovaglás. Patyolat Sándor r

A^

A^A^A^A^A^A

^A^A^A^A^Af Dicsérik a gépeket Csak pár nappal ezelőtt kezdtük meg a silózást a szövetkezetekben és máris 4146 tonna silókukoricát és nyári takarmánykeveréket silóztunk. Hektáronként 60—65 tonna silótakarmány termett a szövetkezetben. A silókombájnoknak ez idén megnehezül a munkája, mert a silózni való takarmány ugyancsak megnőtt. A GTÁ silózási tervet dolgozott ki. Tizenhat a brigádközpontunk, de csak kilenc silókombájnunk van, ezért fokozatosan végezzük a munkát. A legjobb kombájnosok: Ingeli Ernő, a nagyaurabi brigádközpontból 463 tonna, Juraj Orbán, a nagyfödémesi brigádközpontból 406 tonna takarmányt silózott el eddig. A nagygurabi és nagyfödémesi szövetkezetesek dicsérik a silokombájnok munkáját. Wagnerová Milena, Szene ^ IJJ SZÓ 5 & 1957, szeptember IS-