Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-11 / 253. szám, szerda

Ki a legjobb munkás? özép-Szlovákía hegyes-völgyes vidékén a Felső Garam völgyében fekszik Predajňa község. Nemrég még csak mérnökök méregették píros és fehér színű cövekeikkel a község szélén levő területet, ma kömíh'esek, földásók szorgoskodnak ezen a helyen. Kilenc négylakásos ház épül itt a Dubovai Petróleumgyár munkásai számára. Még csak az alapzatot ássák és betonozzák, de ha ilyen szorgalmasan, ügyesen halad majd továbbra is a munka, úgy a lakók csakhamar beköltözködhetnek a takaros lakásokba. A podbrezovai Pozemné stavby építészeti részleg két legjobb csoportja dolgozik itt Hulitka András és Jozef Bujdák vezetésével. Mindkét csoport már hosszú éveken át járja Szlovákia városait, falvait. Kezük nyomán számtalan lakóház, gyár, iskola épült fel. Gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek és az összes építkezési munkákat jól ismerik. Betonoznak, falaznak, csatornáznak, vagy a földet ássák az alapzathoz. Normateljesítményük ritkán kevesebb 150 százaléknál. Büszke is rájuk Ján Duda, az építkezés vezetője, mert részben az ő érdemük is, hogy az egész podbrezovai építészeti részleg már június 11-re teljesítette az első félévi tervet és hogy a havi tervteljesítés állandóan 110—115 százalék körül mozog. Mikor az egyik épület alapjához lépünk, ahol szorgalmasan folyik a szigetelés, betonozás, Jozef Bujdák csoportvezető és társai jönnek közelebb kezet fogni. — Hogy folyik a munka, elvtársak? — kérdi tőlük az építész. — Jól — válaszolja az egyik. Határidőre kapunk anyagot, nincs hiba. Csak a kultúráról lehetne nagyobb a gondoskodás. Újságot nem kapunk, rádió sincs a szálláson, máskülönben meg vagyunk elégedve. A mi csoportunk most átlagosan 200 százalékra teljesíti a tervet. Mióta bevezették az új bérrendszert, emelkedett az órabérünk. Egy óra alatt 10 koronát is megkeresünk. — És egy hónap alatt? — Mikor hogy. Az a kérdés, milyen munkánk van. A betonozásnál havi 2800—3000 koronát keresünk személyenként. — Hogyan érnek el a munkában ilyen jó eredményt? — fordulok a két Bujdákhoz, Jozefhez és Severínhez, aki éppen cigarettát sodornak. — Hát úgy, hogy nem henyélünk, hanem dolgozunk becsületesen — válaszolja Jozef, majd kezével egy téglarakásra mutat. — Látja, az anyagszállítóktól megköveteljük, hogy szépen rendbe rakják le az építési anyagot, a téglát, követ és nem akárhogy, így kevesebb számunkra a munka. A feladatot közösen beszéljük meg mielőtt hozzálátnánk, hogy ne kelljen aztán az időt húzni. Munka közben mindenki tudja a maga feladatát és így nincs időveszteség. Most nyáron a nappali melegben, nem jól tapad az aszfalt, csak este és reggel, amikor hűvösebb van. Ezért egy emberünk már hajnalban felkel, hogy elkészítse az aszfaltot a szigetelésre. Ha lebetonoztuk az alapot és várni kell, míg megszárad, addig kavicsot, cementet készítünk a következő munkára. A betonkeverőnél is azzal takarítottunk meg egy embert, hogy két transzportért ötletesen helyeztünk el és így a cementet, kavicsot egy ember is elkészíti a keverőbe. A munka megszervezésében van tehát a siker, attól függ a tervteljesítés is — fejezi be magyarázatát Jozef Bujdák. arol Hroška Štefan Abrhán, Vincent Kováčik, Leonard Ladovský — a csoport emberei — már nyolc éve dolgoznak együtt Bujdákékkal. Többször akarták már őket kiemelni mestereknek és elküldeni tanfolyamra, de egy sem akar megválni csoportjától. Szerintük itt jobban keresnek és haza, a verebélyi járásba is gyakrabban mehetnek. A másik csoport, amelyben Hulitka András, a két Deák, Tibor és Vilmos, Pilát Bálint és Ádám Bálint dolgoznak Fülek mellé, Vecseklő községbe valók. Ez a csoport most egy épület alapját ássa. Normájukat ők is 160— 170 százalékra teljesítik. Nevüket már többször olvasták az üzemi újság Levelezőink írják NAGYMAMÁK ÜNNEPE VÁRKONYON VIDÁM ARATÖÜNNEP MOSTOVÄN A dunaszerdahelyi járási várkonyi íiőbizottság nemrégen kedves ünnepséget rendezett — a nagymamák napját. Az ünnepségen sok nagymama megjelent és nagy volt az örömük, hogy ilyen megható módon megemlékeztek róluk. A várkonyi nőbizottság példájára más falvakban is szerezhetnének ilyen örömet társadalmunk érdemes tagjainak, a nagymamáknak. Fodor Sándorné, Várkony. TOVÁBBI FALVAKBAN GYULLADT KI A VILLANY Egyre fogy azoknak a falvaknak száma, ahol petróleumlámpa ég a lakásokban; és napról napra újabb falvakból érkezik a híradás: hozzánk is bevezették a villanyt, kigyúlt a fény a faluban. Nagy Lajos a tornaijai járási Naprágy községből közli velünk, hogy a múlt hónap végén teljesült a falu lakosságának régi vágya, bevezették a faluba a villanyt. Ebből az alkalomból négy, edd-ig egyénileg ga-zdálkodó gazda belépett a szövetkezetbe. Ä Duna melletti Bodikyből is hasonló hírt közölt velünk Lelkes Irén HNBtitkár. Augusztus utolsó napján náluk is kigyúlt a villanyfény. Kettős ünnepet ültek ezen a napon a faluban. A község ugyanis ekkor vált szövetkezeti faluvá. Az örömet még fokozta az, hogy az EFSZ az idén csaknem két vagon gabonával teljesítette túl a beadást. Jö PÉLDÁT MUTATNAK A hazánkban folyó nagy építkezések — kiváltképpen a Karlovy Vary-i, Üst nad Labem-i, és az ostravai kerületek építkezései — egész népgazdaságunk számára nagy jelentőségű feladatainak teljesítése sok munkaerőt kíván. Fontos feladat, hogy ezen építkezések számára elegendő munkaerőt biztosítsunk a köztársaság minden részéből. Megértették ezt a Vodostav n. v. zohori dolgozói is és nemrégen Chriasteľ mester vezetésével húsztagú munkacsoport utazott Ostravába, hogy az ottani építkezéseken kapcsolódjanak be a munkába. A csoport egyes tagjai, köztük Kónya László, Kyszela János és Kyszela István egyéves munkaszerződést írtak alá. Kunosík, Bratislava, Vodostav. A falusi emberek régi jó szokása, hogy az aratás és a cséplés befejezése t után aratási mulatságot rendeznek. Az aiatás sikeres befejezése alkalmából a mostovai szövetkezet tagjai is hasonló ünnepséget rendeztek. Vidáman szórakoztak, jó kedvre derültek, és a vacsoránál pár pohár bort is ürítettek a közös munka további sikereire. Vidám aratóünnep volt Mostován.' Tánc, muzsika, koccintgatás. Helyén való volt a jókedv. Mindenki örült a gazdag termésnek. Búzából átlagosan ( 31 mázsás termést értek el hektáronként, árpából pedig 26 mázsát. A mostovai szövetkezet tagjai a szép termésből 129 százalékra teljesítették gabonabeadási kötelezettségüket. Krajcsovics Ferdinánd,

1 Gálán ta. AZ AKARAT SIKERT ARAT Öröm végigmenni a dunaszerdahelyi járás egyik kis községe, Kisfalud forgalmas főútcáján. Sokat fejlődött ez a község az utóbbi időben, elsősorban azért, mert jól működik a szövetkezet másodszor pedig azért, mert jól dolgoznak a nemzeti bizottság tagjai. A Kisfaludi Helyi Nemzeti Bizottság szorosan együttműködik, a szövetkezet vezetőségével. Szabó, Tőrök, Kocő és Polák elvtársak, valamint a nemzeti bizottság többi tagjai mindent megtesznek annak érdekében, hogy szebbé, virágzóbbá varázsolják a falut, s nemcsak a szövetkezetben rájuk háruló mindennapi munka kötelességérzete vezérli őket, hanem aktívan bekapcsolódnak a falu kulturális és politikai életébe is. Ott láthatjuk őket esténként a kultúrházban az ifjúság körében. Nem hagyhatjuk említés nélkül a falu CSISZ-szervezetének jó munkáját sem. A jó munka jutalmául érte a CSISZ-szervezetet az a kitüntetés, hogy Bartal, Erzsébetet, a szervezet elnökét és a szövetkezet kertészetének példás dolgozóját kiküldték a moszkvai VI. Világifjúsági találkozóra. A fiatalok az aratóünnepélyre is színvonalas és érdekes műsorral készültek fel. Mégi azt is elmondhatjuk, hogy a CSISZ tagjai közül Busnyák Béla, Kovács Dániel, Kovács István, és Puha Tibor a novákyi szénbányában vállaltak munkát. Megértették, hogy a szénre nagy szüksége van népgazdaságunknak és egyéves brigádmunkára jelentkeztek.. Janda János, Kisfalud. hasábjain, mint a legjobb munkásokét. Ján Duda, az építész így nyilatkozik róluk: — Sok munkásunk van magyarlakta vidékről. Dolgoznak itt az érsekújvári, füleki, komáromi járásokból, de mondhatom, hogy kivétel nélkül mind becsületes munkások, akikkel túl lehet teljesíteni a tervet. Megbarátkoztak az itteni vidékkel, az emberekkel, hiszen 4—6 éve járják a környéket az egyik építkezésről a másikra. Csoportokban jobban érvényesülnek a munkások mint egyenként. Nálunk pl. a tervezett átlagkereset 1255.— Kčs, de az elért kereset 13 százalékkal magasabb, azaz 1420.— Kčs. Az egy munkásra eső munkatermelékenység terve koronában kifejezve 4981, míg a valóság 5898, vagyis jóval több. így tudtunk az év elejétől 117 392 koronát megtakarítani a béralapon. — Ügy hallottam, hogy a gazdaságossági versenyben maguk lettek az elsők és munkatermelékenységük 107 százalékos. Hogyan érnek el ilyen eredményeket ? — Igyekszünk minden munkát gépesíteni és kihasználni az új munkamódszereket. Ez anyagmegtakarítást és nagyobb hatékonyságot jelent. Az anyagot nem szállítjuk messziről, hanem a közeli anyagforrásokból. Három munkásunk pl. annyi követ fejt a közeli régi kőbányából, hogy ez nekünk az összes -építkezésre elég. Kavicsot pedig a ČSD-tôl a közeli bányájukból veszünk nagyon olcsón. A betonozásnál alkalmazzuk az előre összeállított zsaluzó részeket, melyeket 15-ször, 20-szor is fel lehet használni, míg a különálló deszkákat csak ötször legfeljebb nyolcszor. Ez is sok deszkamegtakarítást jelent. Hasonló újításokkal értük el azt, hogy az első negyedévben csak 73 százalékos volt az önköltség. A béralapot pedig az év elejétől még egyszer sem léptük túl. Az épületeket mindig a pontos időterv szerint adjuk át, nincs tehát lemaradás. Az idén is 48 lakást adtunk át pontosan az időterv szerint. Az épületek határidő előtti befejezéséért prémiumot fizetünk az építésvezetőknek és a munkásoknak. Ez nagyban elősegíti a szocialista munkaverseny elmélyítését. t

yr őzben odaértünk Valaška teleIV püléshez. 1950-ben kezdték itt az építkezést és ma már 500 lakásegység sorakozik szép sorban egymás mellett. A három-négyemeletes épületek között nagy a különbség. Az idén épült házak csinosabbak, abla kaik nagyobbak mint a régiek, ame lyek 4—5 évvel ezelőtt épültek. Meglátszik, hogy mily gyors lendülettel fejlődik hazánkbán a lakásépítés. A település szélén éppen most fejezték be a 17-osztályos nyolcéves középiskola háromemeletes épületét, melyet szeptember 2-án már vidám gyereksereg vett tulajdonába, hogy az új tanévet tiszta, világos tantermekben kezdjék meg. Tágas konyha, ebédlő, tornaterem, 17 osztály, két korszerűen berendezett fizikai és vegyi szertár, tanári szobák álltak készen az iskolaév megkezdésekor. Most, amikor készen áll az iskola, nehezen lehet elképzelni, mennyi munka volt, míg a kész iskolát berendezésével átadhatták rendeltetésének. Itt is voltak kiváló csoportok, mint pl. Ondrej Purdiák, Ján Tatarka csoportjai, amelyek magasan túlteljesítették normájukat. — Az én gyermekeim is ide járnak iskolába, a nyolc közül három — mondja Andrej Purdiák, a kiváló csoportvezető. Itt lakik a telepen és háromszobás lakását is ő építette, mint most ezt az új iskolát, amelyről szintén büszkén mondhatja majd gyermekeinek: Látjátok, ezt az iskolát, ahová ti jártok, apátok is építette. Az új, tetszetős külsejű telepről visszatérünk az irodába. Itt sorba fel kell jegyeznem a legjobb csoportok neveit, mert az építészeti részleg vezetője, Ján Duda mindegyiket szeretné megdicsérni. Lichy Gyula, Švantner József, Sintai János, Štefan Prečuh, Csabán András, Ondrej k'meť, Rakita János, Anton Slovák, Mária Krajčová, Dóka János — írogatom fel sorba és még írnám tovább is azoknak neveit, akik 150—160—180 százalékos tervteljesítéssel viszik előre az építkezési részleg sikerét. — Nem lenne célszerűbb, ha az összes munkásaik névsorát ideadnák? — szólok Duda elvtárshoz nevetve, amikor újabb neveket diktál. — Hát valóban nehéz itt a legjobbakat kiemelni — válaszolja. Nálunk mindnyájan kiválóak. Egytől-egyik becsületes emberek, akiknek á párt irányvonala és határozata sérthetetlen törvény. s ez csakugyan így van. Erről tanúskodik a munka menete, a terv teljesítése, a hatékonyság növeléséről beszélő mutatószámok és legjobban a kormány vörös zászlaja, melyet a második negyedévben nyertek el. Horváth Sándor A szocialista törvényesség megszilárdítása a bírók és népbírók elsőrendű feladata ovemberben újabb fontos belpolitikai eseményre kerül sor, a népbíróságok megválasztására. A bírók és népbírók választásáról szóló törvény egy újabb, ;gen fontos szakaszt jelent igazságszolgáltatásunk fejlődésében. A választások után a csehszlovák igazságszolgáltatás történetében először ülnek választott bírók és népbírók a bírósági asztalok mellé, hogy mint a nép választottjai és megbízottjai a nép nevében, érdekében őrködjenek népi demokratikus rendszerünk akarata és érdekei felett. Kik választják a bírókat és hogyan folynak le a választások? A járási bíróságok bíróit és népbíróit — a járási nemzeti bizottság tanácsának javaslatára — a járási nemzeti bizottság választja meg; a kerületi bíróságok bíróit és népbíróit — a kerületi nemzeti bizottság tanácsának javaslatára — a kerületi nemzeti bizottság választja meg három évi választási időszakra. A bírók számát az egyes nép és kerületi bíróságokon az igazságügyminiszter határozta meg. Bírónak, vagy népbírónak megválasztható minden csehszlovák állampolgár, aki hű népi demokratikus rendszerünkhöz, büntetlen előéletű, joga van részt venni a nemzeti bizottságokban való választásokban és aki a választások napján betöltötte huszonharmadik életévét. A megválasztott népbírók funkciót kapnak és az ez után járandó fizetést aszerint ítélik meg nekik, milyen a betöltött funkció jelentősége és milyen felelősséget ró a bírókra. A népbírók munkaviszonya továbbra is megmarad, azonban bírói funkciójuk teljesítésére fizetetlen szabadságot kapnak. A munkaadó köteles a népbíróknak ezt a munkaszünetet megadni, ugyanakkor a népbírók funkciójuk teljesítéséért megkapják bérüket és ezzel kapcsolatos kiadásaikat is megtérítik. A törvény kimondja, hogy a népbírók funkciójuk teljesítése miatt nem lehetnek megrövidítve jogaikban, sem a betegbiztosításban, sem az öregségi járadékokban. A bírók és népbírók visszahívhatók funkciójukból — a törvényben meghatározott esetekben — azon nemzeti bizottságok által, melyek megválasztották őket — a választási időszak letelte előtt U. Ugyanakkor azok « bírók, esetleg népbírók, akik nem hajlandók letenni az eskút népi demokratikus rendszerünkre, elvesztik bírósági funkciójukat. bírók és népbirók választása igazságszolgáltatásunk fejlődésében éppen olyan határkövet jelent, mint a nemzeti bizottságok fejlődésében az 1954-es választások. A bírók és népbírók választásának megvalósításával foganatosítjuk a szocialista törvényesség megszilárdítására irányuló törekvéseinket, foganatosttjuk a bírók politikai felelősségének elvét dolgozó népünk iránt és nem utolsó sorban megszilárdul az államapparátus és az igazságszolgáltatás közötti kapcsolat. S végül a népbírókon keresztül — nagyobb mértékben, mint eddig — kifejezésre jut dolgozó népünk akarata, közvetlen részvétele a szocialista törvényesség megszilárdításában. A választásokat megelőző időszakban a bírók, népbírók és a jelöltek széleskörű kampányt indítanak az üzemekben, falvakon, hivatalokban, stb. azzal a céllal, hogy beszélgessenek dolgozóinkkal a szocialista tulajdon megvédésének szükségességéről. Ezeken az összejöveteleken rámutatnak a különféle bűncselekmények káros voltára és arra, hogy a szocialista törvényesség nemcsak azt jelenti, hogy az állami szervek és a bíróságok betartsák az előírásokat a polgárokkal szemben, hanem, hogy a polgárok is — és ezen van a hangsúly —, betartsák a törvényeket szocialista társadalmunkkal szemben, ne sértsék meg az állami fegyelmet. A választások előtti kampánynak és maguknak a választásoknak célja, hogy teljesítsük az országos pártkonferencia határozatát az igazságszolgáltatásban. S ebből kifolyólag népi demokratikus bíróságainkra nagy feladat hárul. Szigorúan kell lesújtaniuk népünk ellenségeire és növelniök kell a büntetések nevelő hatását a dolgozókkal szemben. Karöltve biztonsági szerveinkkel és ügyészségünkkel védjék munkásosztályunk és dolgozó népünk szorgos munkájával elért vívmányait hazánk szocialista építésében. Igazságszolgáltatásunk történelmi feladata, hogy szem előtt tartva törvényeink osztályjellegét, védje dolgozó népünket, munkájában érvényesítse a proletárdiktatúra lenini elvét — törekedjen a szocialista törvényesség további megszilárdítására. Kerekes István Fasisztaellenes harcosok kitüntetése Szeptember 15-ét követő héten a szlovákiai kerületi nemzeti bizottságok elnökei az 1936—1939. években lefolyt spanyol szabadságharc interbrigádjában részt vett 38 érdemes harcosnak a Vörös Csillag Érdemrendet adományozzák. A kitüntetettek közül heten in memoriam kapják az érdemrendet és az elesett hősök után a hozzátartozók vagy pedig az illetékes helyi nemzeti bizottság veszi át a kitüntetést. In memoriam kap kitüntetést Štefan Orvisky Piešťanyból, Juraj Donoval Kremnicáról, id. Jozef Ivan Zvolenből, Viliam Petrik Lubjetováról, Juraj Pumpura Pohoreláról, František Šuhajda Lopejből, és Jozef Peťko Zvolenből. (ČTK) Az özvegyi járadékokról Gyakran kérnek járadékot olyan polgárok, akiknek nincs rá igényük, másrészt pedig még sok olyan ember él nálunk, akinek joga lenne járadékra, de eddig még nem jelentkezett és néha éppen nekik lenne legnagyobb szükségük segítségre. Például még sok olyan munkásözvegy, akinek férje 1948. október előtt halt meg és a volt Központi Szociális Biztosítónál járadékbiztosítással rendelkezett, az 1948. szeptember 30ig érvényben levő előírások szerint nem igényelhetett özvegyi járadékot. Akkor a munkásözvegynek csak 55. évének betöltése után volt igénye e járadékra vagy pedig abban az esetben, ha maga is rokkant volt, illetve, ha az elhalt két gyermekéről gondoskodott, akiknek árvasági járadékot fizettek ki. Az 1948. október 1-én érvénybe lépett nemzeti biztosításról szóló törvény kedvezőbb feltételeket szabott meg az özvegyi járadék igénylésére. Hogy a munkásözvegyeket ne érje kár ugyanezen törvény 1948, október 1-től (vagy pedig ama későbbi időponttól, mikor az özvegy teljesítette megkívánt feltételeket) elismerte az özvegyek járadék igényét, ha teljesítették ezen enyhébb feltételeket. Ily módon 1948. október 1-től özvegyi járadékot ismertek el azon munkásözvegyeknek, akik betöltötték 45. évüket és azoknak, akik legalább az elhúiiytnak árvasági járadékot élvező egy gyermekéről gondoskodtak, özvegyi járadékot kap az a munkásözvegy is, aki ugyan nem gondoskodik gyermekről, de 45. életévének betöltése előtt rokanttá vált. A nemzeti biztosításról szóló törvény továbbá 1948. október 1-től járadékot ismert el mindazon özvegyeknek, akik legalább 15 évig együtt éltek az elhunyt férjükkel. Járadékot kapnak azok az asszonyok is, akik 1948. szeptember 30-ig megözvegyültek és 1956. dec. 31-ig teljesítették az özvegyi járadékigény egyik feltételét még akkor is, ha a férj elhalálozása utáni első évben viszsza kellett utasítani ezen özvegyek igényéit, mivel nem teljesítették a járadék további elismerésének egyetlen feltételét sem. Ezeknek az özvegyeknek ismét kérniük kellett az özvegyi járadékot, hogy elismerhessék igényüket attól az időponttól kezdve, amikor teljesítették a jogosultság törvényes feltételeit. Mivel többen közülük a legkülönfélébb okokból ezt eddig nem tették meg, nem utalják ki részükre az özvegyi járadékot, habár arra igényük van. Az 1957. január 1-én érvénybe lépett szociális biztosításról szóló törvény megállapítja, hogy az igényjogosultság nem évül ri, csupán az igényjogosultság érvényessége napjától számított egy évi járadékot nem fizetik Jci. Ha tehát olyan özvegy kér még most özvegyi járadékot, aki azt már régen megkaphatta volna, akkor ezt elismerik. A kérvényt a lakhely szerinti járási (körzeti, városi) nemzeti bizottság szociális biztosítási osztályán kell beadni. (RP.) ŰJ SZÔ 1 6 1957. szeptember 11.