Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-10 / 252. szám, kedd

NYÍLT KÁRTYÁKKAL (A bartiakhoz) JÖ IDEJE MÄR, Nyitrán hallottam a faluról egyet-mást. S hogy minden félreértést mellőzzünk, nem valami jó színben tüntették fel őket. Gondoltam, azóta már más szelek fújdogálnak a faluban. De a legnagyobb megrökönyödésemre pár nappal ezelőtt Párkányban egyik ismerősöm azt mondta, hogy a falu majd egy negyedmillió tojással adósa a köznek. — Ha csak ez lenne, de lassan már össze sem tudjuk számolni a tartozásokat. Mindenesetre, ha ilyen képet festenek valakikről, oda az ember kétkedéssel megy, vajon micsoda nép lakhat ott. Nem jó a poént előre ellőni, de ez esetben rakjuk ki a kártyákat rögtön az asztalra. Azért írom így, mert a bartiak tartják kezemben a ceruzát, azok, akik kel a nem megbeszélt — mondjuk úgy — találkán a múlt héten egyről-másról szót váltottunk. Talán éjfélig is eltartott volna a be szélgetés, ha a hideg este nem küld haza bennünket. Ebből a szócsatából érezhető volt, hiányzik az erő a falu ban, a kommunisták keveset hallatják szavukat, nincs aki megmagyarázná a bartiaknak, mi is az a szövetkezet Az IGAZI, jól vezetett szövetkezet. Nem olyan, mint már egyszer is volt a faluban, amelyben sok minden volt, csak vezető nem. Hangot kell hallatni a kommunistáknak, mert a faluban a tőkés ösztön meg a kofaszellem eléggé mélyről táplálkozik. Sokan nagyra tartják magukat a gazdálkodási tudományukkal, pedig csak — nem rossz értelemben mondva — falusi filozofálás a tudományuk. Semmi olyan különös nincs a faluban, amivel büszkélkedhetnének. Nem lehet egyenlőségjelet tenni a búcsiak meg az ö gazdálkodásuk közé, arról nem is beszélve, hogy a közösséggel szemben hogy állják meg helyüket. Az egyik fiatalember nagyban hadakozott, hogy ők, magángazdálkodók, mit tudnak felmutatni, No, a szószaporításon kívül semmi kézzel fogható érdekességet nem mutatott* és, nem is mondott. "s^í" Én mondok neki egyet-mást, de a falusiaknak is, hadd lássák, hogy Bart mégsem a világ közepe. Nem akarom ezzel égig dicsérni a búcsi szövetkezetet, mert talán ki is zavarnának a háztájukról, ha erre vetemednék. De a tény, teljes egészében igazság. S az igazságot meg kell mondani a bartiaknak is, nehogy azt gondolják, majd esetleg értük változtatunk a gazdasági formákon. Mert egyes emberek elméjében ilyesmi is felbukkanhat, pedig okosabban tennék, ha csatlakoznának ahhoz a négy-öt dolgozó paraszthoz, akik gondolatban már a szövetkezetben vannak, miután számot vetettek az eddigi gazdálkodással. De lássuk az igazságot! TÁRNOK FERENC harmadmagával a búcsi szövetkezetben már 20 574 koronát keresett, húsz és fél mázsa búzát, meg hét és fél mázsa árpát. Pedig még hol van az esztendő vége. Ő olyan három és fél hektáros paraszt volt magángazdálkodó korában. Vagy ott van Kiss József, aki középparaszt volt, hét és fél hektáros. Másodmagával szintén a mezei munkacsoportban dolgozik, kocsis. Ők is 15 822 koronát kaptak. Aztán Bajtay Zsuzsanna. aki egyedül csak 10 000 koronát kapott. Tavaly a szövetkezettől 25 kacsát is kapott, olyan három kilósakat darabonként. Ez volt a pótjutalom. Most aztán gondolkozzanak, számoljanak a bartiak. Mert nézzük csak, hogyan is állnak a valóságban. Az, hogy él a faluban Árendás Ferenc, Lóczki János, meg egynéhányan, akik mintha nem is bartiak lennének, akik megadják az államnak, ami az államé, akik lelkiismeretesek, mindez csak csepp a tengerben, a barti tengerben. De nézzük csak Bartal Pétert, Puskás Ignácot, Valent Istvánt. S ne gondoljuk, hogy valaki is haragszik rájuk, s azért került ide a nevük. Csak hát olyan emberek ők, akik igen-igen szeretnek kapni — de adni a közösnek, az már fogas kérdés náluk. Sokan vannak ilyenek Barton. De nézzük őket egyenként és kérdezzük meg tőlük, mit akarnak tulajdonképpen. Nézzük Bartal Pétert, ő olyanforma gazda, mint Kiss József szövetkezetes Búcson. Olyanforma? Mit beszélek én is! Csak föld tekintetében egyformák. De a közösség előtt: akár Makó meg Jeruzsálem. BARTAL PÉTERNEK is van vagy hét és fél hektár földje. Van egy tehene, öt sertés helyett csak egyet tart. Van két lova is, hogy meglegyen a „tervezett" állománya. De honnan lesz a trágya? — Fene bánja — gondolja Bartal Péter, hisz a beadást nem neki találták ki. Az 1431 liter tejből, amit ez idén be kell adnia, eddig még nem csöppentetett egy decit sem. Két évi tartozása 2704 liter. Azt gondolja magában, hadd szívják a gyerekek az orrukat, az ő tejéből a cuclin nem megy át semmi sem. A marhahús? Azért nem tart marhát, hogy ne kelljen beadnia. 280 kiló lenne az idei beadása, 542 kiló az elmaradott, de abból még nem harapott erpberfia. A 855 kiló sertéshúsból 79 kilót adott be, nehogy esetleg valaki megrögzött nemteljesítönek titulálja őt. A tojást, azt ne is említsük. 3202 tojással tartozik, több mint 14 mázsa búzával, az adótartozása is felrúg vagy 1548 koronára. Azt gondolná az ember, Barton ilyen kirívó esetet aztán nem talál többet. Pedig van. Még különb is. Vannak olyanok is, akik fütyülnek az államra, élnek, mint Marci Hevesen. Ott van pl. Puskás Ignác nyolchektáros paraszt, öt szarvasmarha helyett egyet tart, hogy ne kelljen beadnia, sertést nem tart, tyúkot sem, csak azért, hogy ne követeljenek tőle beadást. Micsoda logika ? 2257 kiló sertés- és marhahús, 4673 liter tej, 3880 tojás, ez látható az adósság-levelén. De fütyül rá, mit tö. ... .-l/ír" | rődik Puskás Ignác a közössel. Fontos, hogy neki mindene meglegyen. Fütyül az 5115 korona adó- és nemzeti biztosítási tartozására. Rossz híre van a 293-as ház gazdájának, Puskás Ignácnak. Hogy van egy gebe lova? Azzal bajosan egyenlíti ki tartozását. És hogy a kisparasztnak is van kötelessége nálunk, említsük meg Valent Istvánt (114), aki szívesen megfeledkezik az ilyesféle dolgokról. Négyen munkálkodnak a családban, a négy és fél hektár földön. A szalonnát ők sem szeretik, két árva tyúk kapirgál az udvarukban, meg egy tehénkéje van. Dehogy tartanának több marhát! Még aztán a beadást is teljesíteni kellene, ezt is, azt is követelnének tőlük. MÁR NEM MONDOM tovább, mit nem adott be Valent István. Csak röviden mondom meg — semmit. Az idén talán még gabonát sem. 2276 korona nemzeti biztosítási és adótartozása őt nem érdekli. Ahogy a faluban hallottam, semmit sem ír alá, mert szent meggyőződése, ilyenformán nem tartozik senkinek. Furcsa logika. Vajon mit szól ehhez Árendás Ferenc, aki terven felül is beadott majd tíz mázsa búzát, míg Valent István majdnem 50 mázsa gabonával tartozik. Árendás Ferenc az adóját is kifizette, Lóczky János is. Mit szólnak ők az előbbiekhez? Ezt a pár példát csak azért mondtam el, hogy lássa Bartal Péter, Puskás Ignác meg Valent István, hogy Barton van lelkiismeretes ember is, olyan mint Árendás Ferenc és Lóczky János. Aztán azt is megnézhetik, hogy Tárnok Ferenc, Kiss József meg Bajkay Zsuzsanna búcsi szövetkeretesek hogyan élnek, mennyit keresnek. Megnézheti Bartal Péter milyen házat épít Tárnok Ferenc, abból, amit a szövetkezetben keres. TUDJÁK MÁR EZT egypáran Barton. Ők lélekben már döntöttek is, dehát még nagyon egyedül vannak. Várják a többieket, meg a segítséget, ami nem sokáig késhet. Gérecz Árpád . ' e. r i Felszántották a mezsgyéket Mint ismeretes, a szobránci járásban ebben az évben 11 EFSZ alakult. Mindez ékes bizonyítéka annak, hogy a parasztok világosan látják az egyedüli helyes út megválasztását. Zavadkán alig egy pár hete döntött 20 kis- és középparaszt a közös mellett, de már felszántották a mezsgyéket is. A 20 tag 219 hektáron fog közSsen gazdálkodni. A mezsgyék felszántásánál mindjárt bevetettek 8 hektárt füves keverékkel, amit silózásra szántak. A háziállatok mielőbbi összpontosítása érdekében elhatározták, hogy a leggyorsabban felépítenek 100 szarvasmarha részére szétszedhető istállókat. Ugyancsak gyorsan és gazdaságosan megvalósították a földek műszaki rendezését s egyidejűleg kijelölték a gazdasági udvart is. Tudósítónktól Büszkék az eredményekre Közel nyolcesztendei huzavona után alakult meg Oroszkán a szövetkezet. Amikor e sorokat papírra vetjük, szemben ül velünk Csudai Dezső, az oroszkai szövetkezeti elnök. A fiatal, alig 32 éves elnök mindent szépítés nélkül feltár előttünk. — Tisztában vagyunk azzal — mondotta —, hogy utunk saját életünk szebbé tétele tekintetében csakis előre vezethet. Húst, kenyeret, tejet, vajat teszünk le azok asztalára, akik számunkra ruhát, cipőt, mezőgazdasági gépeket, stb. juttatnak. Fiatal szövetkezetünk valamennyi tagja e tekintetben az 1957-es évben tisztességgel és becsülettel megtette kötelességét. 1957. június 15-én már rendeztük beadási kötelezettségünket. Június 15-től december 31-ig terven felül 2500 liter tejet adunk be. Rendeztük sertéshúsbeadásunkat is, s december 31-ig 7000 kg sertéshúst adunk terven felül. Marhahúsbeszolgáltatásunkat pontosan 100 százalékra teljesítettük. A gabonanemüekben az aratás előtt határunkon átvonuló vihar nagy pusztítást végzett, de ennek ellenére is búzából 100 százalékra teljesítettük a beadást, árpából 29 mázsa termett hektáronként, így 100 mázsa sörárpát adtunk be terven felül. Egy esztendő alatt úgyszólván semmiből megteremtettük szövetkezetünk alapjait. Istállóinkban 18 tehén, 23 növendékmarha, 18 ló van. Ezenfelül 18 kocánk, 58 hízósertésünk, 96 malacunk és 120 ezer korona készpénzünk van. Munkaegységünk értéke a természetbeni járandóságokon kívül 21 korona volt. Aratási és cséplési munkálatainkat határidő előtt, teljes rendben elvégeztük s az ezt követő munkákat is zökkenő nélkül befejeztük. Hátra van még a cukorrépa és a kukorica betakarítása. Ez idén sokat ígérő hozamra számítunk ezekből is. Patyolat Sándor A jó munka gyümölcse Rekeny Andrással, a migléczi szövetkezet elnökével a szövetkezetük munkájáról, elért eredményeikről beszélgetünk. Nem dicsekedett, nem is panaszkodott. Elmondta, hogy a földjük nem a legjobb, kavicsos, köves, mégis elérték a húszmázsás hektárhozamot. — A tervezett csak 18 mázsa volt — folytatja az elnök, — de 20 mázsát arattunk. Árpából a tervezett 19 q helyett 25 q termett. A szövetkezet elsőnek fejezte be a cséplést a nagyrőczi járásban. Három vagon gabonát már be is adtak, 150 mázsával meg is toldották a beadást. A tagság már megkapta a természetbenit. Varga Dániel állatgondozó meg a felesége, aki fejő, 14 mázsa búzát, 350 kg árpát, 350 kg zabot kaptak félévi munkájuk után. Ezenkívül havonta a feleségével együtt átlagosan 1100 koronát keíres. Van a háztartásukban három, egyenként olyan 140 kg-os süldő is. Cgy számítja Varga Dániel, hogy legalább 250 kg-osra hizlalja a süldőket, aztán eladja. Gabonája még eladásra is lesz, ezenkívül ott van még a félhektár háztáji földje. A neveket tovább lehet sorolni. Varga Béla sertésgondozó például 10 mázsa búzát, 5 mázsa árpát vitt haza. — Mi a soron levő feladatuk — kérdezem Gajdos Pál mezei csoportvezetőt. — Szeptember 10-ig öt hektáron elvetjük az őszi bükkönyt. Kihordjuk az istállótrágyát. Saját termésű vetőmagunkat vetjük el. Prihradskv Lajos, Gömörhorka. Néhány őszinte szó Négy év nem nagy idő az ember életében. Mégis ez alatt a négy év alatt a vilkei EFSZ kereke nagyot fordult. 1953-ban recsegett-ropogott a szövetkezet szekere és többen túlzott óvatossággal leugráltak mielőtt a „kovács" meghúzta volna a ráfot. Kovács F. Lajos, Domok Gyula, Tóth Lajos, Urbán Imre és még több becsületes, szorgalmas kis- és középparaszt ijedten menekült a rendetlen gyomtól burjánzó közösből. A megtörtént szervezési hibákra, igazságtalanságokra az volt a válaszuk, hogy elmenekültek, ahelyett, BIJSSAI RIPORT I assan őszbe hajlik a nyár. A *" falevelek rozsdásodnak s zizegve hullanak a földre. De mintha mesélnének: a letűnt nyárról, a tavaszi ébredésről, az élet örökké valóságáról, Szép a nyárnak őszbe ballagása. A domboldalak, a kertek . gyümölcsfái piros almával, bársonykék szüvával, mézédes szőlővel kedveskednek. A szántóföldek ugyancsak gazdagon jutalrrtozzák a jó munkát. Bombar Ferenc, a bussai szövetkezet elnöke Varga Ferenccel, a gazdásszal a dűlőúton poroszkálnak. Meg-megállnak, aztán újra elindulnak. Ki tudja miről beszélgetnek? Lehet, hogy az idei termésről, de az is lehet, hogy a jövő éviről esik köztük a szó. A szövetkezet szérűjén az utolsó kévéket nyeli a cséplő dobja. A 100 hektáros réten szá- i rítják, boglyázzák, kazalozzák a második kaszálást, a dohányföldön törik a gyenge zöld dohányleveleket, amott a domboldalon már vetik az őszi árpát. — Nagy munkát végez most tagságunk — mondja az elnök. A csépléssel kicsit megkéstünk, nyakunkra hágott a sarjubetakaritas, no meg a vetés ideje is elérkezett. — De sebaj,... megy ez nálunk — veszi át tőle a szót a szövetkezet gazdásza és huncutul odaveti felém, hogy addig mindig jó, amíg csurog a zsákba a szem. A gabonatermés jóval felette van a tervezettnek, — dicsekszik Ferenc bácsi. Elmondja, hogy búzából 2.5, árpából pedig 3 müzsaval taKaritottaic oe toooet hektáronként a tervezettnél. Bőven van gabonája tagságunknak, az államnak járó részt is 600 mázsával toldottuk meg. A csapadékos nyár rendkívül jó sarjútermést eredményezett a buSsai határban. Szinte alig győzik kazalozni az illatos, sok jó szénát. A csalamádé is magasra nőtt. Magyar gyártmányú kombájnnal aratják, szecskázzák apróra és telítik meg vele a silógödröket. — Ezen a télen aligha lesz takarmánygondunk — mondja bizakodóan az elnök. Eddig 600 köbmétert silóztunk le, de lesz még vagy 500 köbméter. Ezenkívül a kukoricaszár javarészét is lesilózzuk. Mindez sok húst, tejet jelent majS szövetkezetünknek. Ez évi tejbeadásunkat már teljesítettük es most már szabadfelvásárlásra adjuk a tejet. Vágómarhából ugyancsak beadtunk már 30 mázsát előíráson felül, s ezt az év végéig 50 mázsára növeljük. , A bussai szövetkezetesek híressé váltak múlt évi jó dohánytermesztésükről. Elsők lettek a Banská Bystrica-i kerületben. Most újra esélyesek az első helyre. — Olyan szép dohányunk termett,. ... mondják büszkén c. dohánytermesztők, hogy legalább 150 mázsát adhatunk be terven felül is belőle. Kovács László, Díváid Júlia, Sánta Lászlóné és még számos szövetkezeti tag kezemunkájának az eredménye ez. A múlt évben egy szép rádióval jutalmazta a dohányosok munkáját a KNB. Most a rádió mellé egy szép gramofont szeretnének. Reméljük meg is lesz. A z őszeleji nap gyenge puha " fényt áraszt a határra. Az apróra megmunkált földön vetőgépek bukdácsolnak. Amott a szérűn még zúg a cséplőgép, ugyanakkor már vetik a jövő évi csépelni valót. Megszakítás nélküli átmenet ez a nyáriból az őszi munkálatokba. Ilyen a földműves ember élete. Már a cséplés idején gondoskodnia kell a jövő évi termésről. S a bussaiak gondoskodnak is erről. Istállótrágyázzák, mütrágyázzák, jó mélyen megforgatják a rögöt, hogy jövőre még eredményesebb legyen a közös család munkaigyekezete. Előttük nagy és nemes cél lebeg. 1960ig 30 százalékkal kell növelni a mezőgazdasági termelést. Ennek a feladatnak a teljesítését a szívükön viselik a bussaiak, mert tudják, hogy csakis így, a termelés folytonos növelésével válik életük gazdatrabbá, kultúráltabbá, így szolgálják a legjobban népünk előrehaladását. Farkas Kálmán hogy felvették volna a hibák ellen a harcot. Voltak azonban, gerincesebbek is, akik nem megfutamodásban látták a megoldást, hanem a nehéz harcot választották és győzelmesen meg is vívták. Ha valaki a kacskaringós Ipoly partjáról végigtekinti a vilkei határon meghántott tarlót, sarjú boglyákat, jól megdolgozott kukorica táblákat, jó gazdálkodást Iát. Nem volt könnyű a négy év. Talán Lengyel Béla csoportvezető tudna legjobban beszélni erről, hiszen az elmúlt években reggel 5-től sokszor 9-ig lótott-futott, amíg a munkabeosztás megtörtént. Az elmúlt évek folyamán sok malac elhűlt. Most Kostyál József etető azzal dicsekszik, hogy olyan ritka a malac-elhullás, mint a fehér holló. Félti is a sok szép malacot, nem szívesen veszi, ha idegen jön őket megnézni. A dohánytermelő csoport Ádám Mihály bácsival az élen az idei dohánybeadást már teljesítették. Jó minőségű dohányt termeltek és így prémiumra is számíthatnak. A szövetkezeti vezetőség jő irányításával így megy ez minden munkaszakaszon. Az aratást elsőknek fejezték be, a beadást is az elsők között teljesítették a losonci járásban. A szövetkezetben minden előfeltétel megvan arra, hogy gazdag legyen az éwégi részesedés és az eddig épült szép új házak mellé továbbiak sorakozzanak. A rendetlenség és a gyom eltűnt a szövetkezetből, virágzásnak indult a közös, azonban még mindig nem látjuk ott azokat a becsületes, kérgeskezú parasztokat, akiknek elvált az útjuk, akiket félrevezettek, akik a holnaptól való félelmükben nem bíztak a közösség erejében, a haladás útjában. Ma már tények igazolják, kinek volt igaza, és mégis ott látjuk őket az eke után fáradtan görnyedni. Vajon miért ez a makacsság? Hisz bebizonyosodott, hogy az ellenség akkor is hazudott. Miért hallgatnak még ma is rájuk, s miért nem a józan észre? Vegyenek ceruzát és papírt és számoljanak. Tegyék meg ezt a lépést, amely saját maguk és családjuk boldogabb életét megalapozza. (h) ŰJ SZÔ 5 1957. szeptember 10,