Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-10 / 252. szám, kedd

A Kínai Demokratikus Nőszövetség kongresszusa Pekingben Peking (ČTK) — Szeptember 9-én kezdődött Pekingben a Kínai Demokratikus Nőszövetség III. kongresszusa. Több mint 1200 küldött és vendég üdvözölte a párt és kormány élenjáró képviselőit, köztük Csu Tut, a Kínai Népköztársaság alelnökét, Liu Saucsit, Kína Kommunista Pártja első titkárát és Csou En-Iajt, az Államtanács elnökét. A 12 külföldi küldöttség között a kongresszuson részt vesz a csehszlovákiai nők kéttagú küldöttsége is. Kína Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nevében Csu Teh üdvözölte a kongresszust. Beszédében hangsúlyozta a nők fokozottabb szocialista öntudatának szükségességét, valamint azt, hogy az egész országban minden nő vegyen részt a burzsoá jobboldal elleni küzdelemben. A kínai tömegszervezetek képviselőinek üdvözlő beszédei, valamint a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség képviselőjének beszéde után Csan Jun, a Kínai Demokratikus Nőszövetség alelnöke mondott főbeszámolót. Beszédében hangsúlyozta, milyen fontos az, hogy a nők részt vesznek az országépítésben és kijelentette, hogy 1956ban több mint félmillió nő töltötte be a földműves termelőszövetkezetekben az elnöki vagy alelnöki funkciót. A „MAGYAR NEMZET" a Magyar Népköztársaság Razafias Népfrontjának lapja több mint 10 hónapi szünet után szeptember 8-án Budapesten ismét megjelent. (ČTK) PORT SAID egyiptomi város küldöttsége a sztálingrádi dolgozók képviselő városi tanácsa végrehajtó bizottságának meghívására Sztálingrádba és Szocsuba látogatott. (ČTK) Szakasits Árpád a „magyar kérdés" tárgyalásáról Budapest (ČTK) — Szakasits Árpád, volt magyarországi elnök és a Szociáldemokrata Párt elnöke szeptember 8-án a Népszabadság első oldalán' „El a kezekkel Magyarországtól" címen cikket közöl, amelyben élesen visszautasítja az ENSZ ötös bizottsága Magyarországról szóló jelentésének hazug állításait és a beavatkozást Magyarország belügyeibe. A cikk a többi között így hangzik: „Nemcsak a magyar nép közvéleménye, Szovjet repülőgép három világrekordja lz amerikai sajtó: A Szovjetunió a polgári reaktív repülés fejlesztéséhen túlszárnyalta az USÁ-t A TU-104 ma már világhírű szovjet repülőgép csodálatraméltó alkotás, Hányszor keltett már izgalmat a világ minden táján az első légiútia óta nagyszerű teljesítményeivel! Ügy látszott, hogy az izgalom hulláma már elcsendesedett, mihelyt a repülőgépet megbíz ható szemeiyszaiuto eszközként beosztották a szovjet bel- és küljoldi utvonalaira, anoi 900 kilométer óránkénti sebességgel szállít hatalmas távolságokra. A legutóbbi napokban érkezett hirek azonban arról tanúskodnak, hogy a TU-104 repülőgép még nem mutatott meg mindent, amire képes. A szovjet technika e kiváló alkotása három világrekordot állított fel. Az első az Oceán átrepülCse, a második és harmadik siker pedig két olyan csúcsteljesítmény túlszárnyalása, amelyek eddig a franciák és ame • rikaiak kezében voltak. A szovjet lapok beszámolnak arról a visszhangról, amelyet a TU-104 szovjet lökhajtásos repülőgép megjelenése keltett az USAban. A Szovjetunió — jelentik a szovjet levelezők az amerikai sajtó hírei alapján — a reaktív polgári repülés fejlesztésében legalább három évvel szárnyalta túl Amerikát, mert amint ismeretes az USA-nak mind ez ideig nincs lökhajtásos polgári szállító repülőgépe, és ilye

f külföldi útvonalakra legkorábban két 'év múlva sorozhat be. A szovjet lapok utalnak arra, hogy az amerikai nép a szovjet repülőgép tengerentúli útját bizonyára úgy értékeli, mint három évvel ezelőtt, Cskalov és Gro• mov dicső szovjet pilóták útját Moszkvából az USA-ba az Északi sar'con át. A TU—104 csúcsteljesítményei Péntek délután Alesev pilóta, a TU-104 repülőgép legénységének további tagjával két olyan világrekordot döntött meg, amelyet eddig az amerikaiak és franciák tartottak. Lorenard francia repülő 18 ezer kilogramm terhet vívó hidroplánnal repült. Waren amerikai ezredes 2000 méter magasságot ért el 15166 kg-os megterheléssel. A TU-104 repülőgép, amely a csúcsteljesítményre nincs külön felszerelve, nanem rendszeresen közlekedő szemelyszanito repülőgép a Moszkva—Taskent—Tiflisz légi útvonalon, ezeket a csúcsteljesítményeket magasan túlszárnyalta, amikor Alesev vezetésével 11800 méterre emelkedett 21 Ö00 kg-os megterheléssel. Fbben a magasságban öt percig repült. Ez annyit jelent, hogy a TU-104 repülőgép 280 utast tudna szállítani 75 kg-os átlagsúllyal. Amikor a TU-104 repülőgép este 6 órakor leszállott a vnukovi repülőtéren, Alesev, a repülőgép parancsnoka kijelentette az újságírók előtt: „Meg vagyok győződve, hogy az amit elértünk, még nem a repülőgép lehetosegetnek határa. A TU-104 repülőgéppel még jobb eredményeket lehet elérni'. hanem az egész világ haladó közvéleménye előtt is teljesen ismeretes, hogy az októberi—novemberi napokban hazánkban pusztítás, lopás, gyilkolás folyt, és ezt a vérrel és embertelenséggel szennyezett ellenforradalom követte el. Ma már nem férhet kétség ahhoz, — írja a cikkíró a továbbiakban, — hogy a magyar ellenforradalom szerzői, szervezői, terjesztői, pénzelői és végrehajtói az imperialista gonosz szellemek és magyarországi segítőtársaik voltak. Ünnepi ülés Moszkvában a tankisták napján Moszkva (ČTK) — Szeptember 7-én, a tankisták napjának hagyományos ünnepén a Szovjetunió nemzetvédelmi minisztere Moszkva párt-, tanács- és közszervezeteinek képviselőivel közösen ünnepi ülést tartott. Az elnöki emelvényen helyet foglaltak Malinovszkij, Šzokolovszkij, Meleckov, Bugyoiinij, Birjuzov marsallok, tábornagyok, tengernagyok és a moszkvai dolgozók képviselői. Ünnepi ülést tartottak Leningrádban, Kijevben, Minszkben és több más szovjet városban is. Repülőnap Varsóbw Varsó (ČTK) — A lengyel légierők hetének alkalmából szeptember 8-án a Varsó melletti Babice repülőtéren nagy repülőnapot tartottak. (A repülőhét szeptember 15-én végződik). A repülök ünnepélyén részt vettek a Lengyel Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormányának kimagasló képviselői W. Gomulkával, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával, A. Zawadszkival, az államtanács elnökével és J. Cyrankiewiczcel, a minisztertanács elnökével az élen. Megjelentek a lengyel hadsereg képviselői és a külföldi hatalmak varsói diplomáciai képviseletének megbízottai. Jelen voltak a szocialista tábor országai repülőinek, ezek kőzött a Szovjetunió, a Csehszlovák Köztársaság és az NDK pilótáinak küldöttségei. A repülőnap programját Varsóban mintegy 400 000 néző szemlélte. A repülőnap a lengyel légierők jó technikai színvonalának és a lengyel pilóták művészetének volt újabb bizonyítéka. MMENTÁRUNK Az ENSZ-ben újból tárgyalni kezdik a magyar kérdést A zavarosban halászok szerepelni kezdenek E nyáron számos ülésen tárgyalta az ÜSA kongresszusa az állampolgári jogokról szóló törvényjavaslatot. A törvényt, melynek célja az volt, hogy az ÜSA néger polgárai részére is biztosítsák a választójogot, nem eredeti szövegezésében, hanem módosított szöveggel fogadták el, amely jelentőségét úgyszólván teljesen lecsökkenti. Az Egyesült Államokban most egyesek úgy látszik be akarják hozni azt, amit nyáron az USA-ban az állampolgári jogok szakaszán elmulasztottak. Sajnos nem helyesen járnak el. Ma, kedden kezdődik az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülése, amelyen az úgynevezett magyar kérdésről tárgyalnak. Az ülésen, amelyet az USA nyomására hívtak össze, előterjesztik „a magyar kérdést tárgyaló külön bizottságnak" becsmérlésekkel és kitalálásokkal teli beszámolóját. E beszámoló szavahihetőségének megítélése végett elég, ha közöljük, hogy úgyszólván az összes úgynevezett bizonyíték névtelen. Az igazi nagyvonalúság hiányát tűlszínezett szavakkal, a vadnyugat cowboy kifejezéseivel pótolják. Csak az a csodálatos, hogy ez az „irodalom" nem a fejlődő ifjúság kezében látható, hanem olyan tekintélyes szerv elé terjesztik, mint amilyen az ENSZ közgyűlése. Az USA azt akarja, hogy „a beszámoló" jóváhagyásán kivül biztosítsák, hogy a külön bizottság továbbra is megmarad, és hogy az úgynevezett magyar kérdést az EŇŠZ 12. rendes ülése elé viszik. A mostaniülést ezért a küldöttségek rendkívül beható meggyőzése előzte meg, melynek során az Egyesült Államok az erőszak különféle formáinak egész skáláját érvényesítette. Az országok képviselőit, akik nem tartoznak a szocialista táborhoz, tömegesen, vagy individuálisan igyekeztek meggyőzni az ENSZ-ben, az ENSZ-en kívül, közvetlenül, vagy mások közvetítésével. Már hetek óta kampányt folytat a sajtó, amelyben az összes rágalmakat, amint illik „összeegyeztetik." A cikkeket szenzációs címekkel hozzák, hogy senki se vegye észre a tulajdonképpeni szándékot. Mindenesetre érdekes, hogy a rendkívüli ülésen a külügyminiszterek — csekély kivétellel — nem vesznek részt. Nagy részük ezzel kifejezésre juttatja, hogy az úgynevezett magyar kérdést nem tartja annyira fontosnak, hogy a gyűlésre — a közgyűlés 12. rendes ülésének megkezdése előtt — eljöjjön. Különösen az afrikai, ázsiai országok mutatnak nagyon csekély lelkesedést, hogy csatlakozzanak a provokációs politikához. Kijelentették, hogy egyáltalán nem szándékoznak aktívan részt venni az ülésen. Még nem világos, hogy Ceylon és Tunisz tagja marad-e a magyar kérdéssel foglalkozó bizottságnak. Amint tudjuk, Bandarainike, Ceylon miniszterelnöke ez év júniusában bírálóan nyilatkozott arról, hogy országa képviselve van a bizottságban, és bírálta az előterjesztett beszámolót is. Az amerikai állásfoglalással kapcsolatban bizonyos ellenvetés ott is megnyilvánult, ahol őszintén szólva talán senki sem várta. Az USA küldöttségének ülésén Nagy-Britannia képviselője azt javasolta, hogy „a magyar kérdéssel foglalkozó bizottságot" szüntessék meg. Az USA anynyiban „támogatta" ezt a javaslatot, hogy a bizottság további tevékenységéről szóló cikkelyt a készülő határozatból kihagyták. Döntő indokok vannak arra, hogy e provokációs politikát végérvényesen befejezzék. Az úgynevezett magyar kérdés egyáltalán nem tartozik az ENSZ-re. A Magyar Népköztársaság ENSZ-beli állandó bizottságának augusztus 31-i nyilatkozata hangsúlyozza, hoqy az ülést törvényellenesen hívták össze s követeli, hogy az úgynevezett magyar kérdést végleg vegyék le napirendről és kezdjék meg a fontosabb problémák megoldását. Az utóbbi napokban e követelmény támogatására számos nyilatkozat érkezett a külön bizottsághoz és Dag Hammarskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához, amelyben nemcsak a magyar munkások és földművesek, hanem az írók és tudosók is tiltakoznak az izgatások újabb szítása ellen. Az írók között vannak azok is, akik még nemrégen nem helyeselték a mostani népi kormányt. Hogy a nyilatkozat talált, ennek az a bizonyítéka, hogy szeptember 6-án a Vatikán rátámadott a magyar papokra, akik hasonló akcióra készültek és kitagadással fenyegette meg őket. Az egész „magyar kérdés" nemcsak időpazarlást jelent ott, ahol annak semmi helye, hanem — ami még rosszabb — a következő 12. ülés szempontjából rossz előjellé is "válhat. A vizet már úgyis eléggé felkavarták, úgyhogy tisztítani kell, nem zavarni. Maier: A Kereszténydemokrata Unió most a legnagyobb veszedelem Stuttgart (ČTK) — Reynold Maier, a Szabad Demokrata Párt elnöke szeptember 8-i stuttgarti beszédében azzal vádolta meg Adenauer kancellárt, a Kereszténydemokrata Unió vezető politikusát, hogy a választókat a „bolsevizmussal" ijesztgeti, hogy félelemből az ijesztgetőre szavazzanak. A valóságban azonban — jelentette ki Maier — a Kereszténydemokrata Unió munkabéradó- és árpolitikájáról van szó. Maier azzal vádolja a Kereszténydemokrata Uniót, hogy az „egyházat polit izálja és viszont az egyház klerikaIizálja a politikát". Kijelentette, hogy a Kereszténydemokrata Unió katolikus körei. Németország egyesítése ellen léptek fel attól félve, hogy Németország két részének egyesítésével megerősödik az evangélikus egyház befolyása. A Kereszténydemokrata Unió jelenlevő hívei Maier beszédét gyakori felkiáltásokkal szakították félbe és rá akarták venni, jelentse ki világosan, a Szabad Demokrata Párt a választások után melyik nagy párttal akar kormánykoalíciót létesíteni. Maier kijelentette, hogy a Szabad Demokrata Párt nem lesz uszályhordozója semmi más nagy pártnak. Maier egyúttal határozottan állást foglalt a szocializmus bármilyen formája ellen. Egy maqyarorszagi „nemzető

r csoport dicstelen napjai Gyilkosok, betörők, fosztogatók és volt kizsákmányolók gyülekezete Minél többet lapozgatunk az ENSZ ötös bizottságának a „magyar ügyről" szóló hírhedt jelentésében, annál több új és új hazugságra bukkanunk. A 11. fejezet „fegyveres erők" című alpontja foglalkozik az ellenforradalom idején alakult úgynevezett „nemzetőrséggel". A többi között ezeket írja: „A nemzetőrség azokból a harcosokból alakult, akik nem voltak tagjai a hadseregnek, a rendörségnek vagy a gyárőrségeknek." Érdemes megnézni, kik voltak ezek a „harcosok", hogyan végezték „nemzetőrzö" munkájukat, akiknek Király Béla úr szerint el kellett szigetelniök magukat a „szórványos rendzavaróktól". Ebből a célból bemutatjuk az egyik Budapest közelében, Dunakeszin az ellenforradalom napjaiban alakult „nemzetőrséget". * * * Október végén, amikor Budapesten már javában tombolt az ellenforradalom, s vérfürdőket rendezve garázdálkodtak a fegyveres csoportok, a „felkelés" hírének hallatára Dunakeszin is szervezkedni kezdtek azok, akiknek volt Okuk fegyvert fogni a népi rend ellen. A bűnözőkből, volt kizsákmányolókból, közismert munkakerülőkből, rovottmúltú egyénekből és néhány általuk megtévesztett fiatalból összeverődött csoport, mely „nemzetörségnek" nevezte magát, — olyan tevékenységek sorozatát vitte véghez, mely durva meggyalázását jelentette a tiszteletet érdemlő nemzetőr fogalomnak. Mindenekelőtt ávósnak kioltottak ki és letartóztattak számos köztiszteletben álló személyt, elsősorban természetesen kommunistákat. Közülük többet „ismeretlen helyre" szállítottak. Gyilkosság és rablás, mint legfőbb nemzetöri" tevékenység Ez a nemzetörségnek titulált kalóztársaság tömeges gyilkossággal kezdte dicstelen pályafutását. Kampf István áruló tiszt közreműködésével a felfegyverzett csoport október 30-án feltartóztatott egy Vácról Budapest felé haladó szovjet üzemanyag szállító gépkocsit. A kocsi azonnal megállt. Parancsnoka, egy szovjet tiszt kiszállt a járműből, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megtudja feltartóztatásuk okát. A csoport felé közeledő fegyvertelen tisztet a banda egyik tagja, egy Czédli nevezetű egyén, felszólítás nélkül agyonlőtte. Ezt az ellenforradalmárok gyilkos sortüze követte, melynek következtében a gépkocsi felrobbant és a rajta lévő hét szovjet harcos életét vesztette. A banda következő áldozata egy magyar páncélos törzsőrmester volt, akit az országúton orvul agyonlőttek. A csoport haladéktalanul hozzálátott, hogy minél gyorsabban és minél bőségesebben megszedje magát. Ennek érdekében rabolni és fosztogatni kezdtek. Feltartóztattak egy Budapestről Vúcra tartó gépkocsit, amelyen több fővárosi lakos szállította vidékre legszükségesebb személyi holmiját. A jármüvet és rakományát „lefoglalták". Ezt követően további 15 gépkocsit raboltak el, természetesen a rajtuk lévő rakománnyal együtt. Hamarosan megszállták a közelben lévő katonai anyagraktárt s az ott található értékeket áruba bocsátották, mégpedig igen jutányos áron, hogy elnyerjék a lakosság egy részének „szimpátiáját". Egy lovas- vagy ökrösszekér 200 forint. „Élelmes ember" pedig 50 forintos belépődíjért mehetett a raktár területére, s bármiből annyit vihetett magával, amennyit elbírt. Végül kiárusították az ott található anyagon kivül az épületek cserepeit, faanyagát és a falak lebontásából nyert téglát is. Az ily môdbn szerzett pénzből főleg alkoholt vásároltak, s éjjel-nappal orgiaszerü dáridókat csaptak a hozzájuk csatlakozott kéteserkölcsü nő személyekkel együtt. Élelmüket a Dunakeszi Konzervgyárból „szerezték be", ahonnan több mint 29 000 forint értékű tartósított élelmiszert raboltak el. Tizenhat rabolt gépkocsival Nyugatra A dunakeszi banda novemberben látva, hogy véget ért a pünkösdi királyság, 16 rabolt gépkocsin rengeteg lopott értékkel, fegyverzettel elindult Nyugat felé. Ügy tervezték, hogy csatlakoznak, a hírek szerint Bakonyban még ellenálló fegyveres csoportokhoz vagy elhagyják az országot. A díszes társaság akkori vezére, Wachter Leó, — a letartóztatottak vallomása szerint — inkább az utóbbi megoldás mellett volt. Útközben azonban olyan feladatok végrehajtására akarta kényszeríteni „beosztottjait", amelyektől még ők is vonakodtak. Széthúzás keletkezett a bandában, s Wachtert a csoport egyik tagja meggyilkolta. Utóda egy Roncsek Sándor nevezetű személy lett, aki végképp nem tudta együtt-tartani a csalódott bűnözőket, s így a csoport felbomlott. Egy részük néhány nap múlva visszatért Dunakeszire, s még decemberben is rettegésben tartotta a környéket, veszélyeztette a közbiztonságot, lövöldözött, ablakokat vert be, s a község számos lakóját megfenyegette. Bűnlajstromukról nem hiányoznak a szabotázscselekmények sem. Midőn látták, hogy a becsületes munkások felveszik a munkát, egy Nichmond Béla nevű egyén vezetésével két ízben is felrobbantották a vác—budapesti vasútvonal Dunakeszi közelében lévő szakaszát. A Vízművek megtámadására irányuló kísérletük csütörtököt mondott, — ellenben csaknem tömeg szerencsétlenséget idéztek elő egy Veresegyháza felöl Újpestre tartó munkásvonat kisiklasztásával. Fegyvereik zömét elrejtették, nyilván azzal a szándékkal, hogy alkalmas pillanatban elővegyék, s folytassák kényszerűségből abbahagyott lelkes tevékenységüket. Az újpesti karhatalom katonái azonban a múlt év decemberében keresztülhúzták számításaikat. A díszes társaság tagjai Egyikük, Pálinkás István fuvarozási vállalkozó, akit fűtött a bosszúvágy, hogy családja egykori földjét, fatelepét és vegyeskereskedését visszaszerezze. Az ellenforradalom napjaiban „nemzetöri" tevékenysége idején három géppisztolyt, egy távcsöves puskát, öt pisztolyt, egy kézigránátot és nagymennyiségű lőszert halmozott fel, melynek nagyrészét később elrejtve megtalálták nála. A csoport egy másik tagja, Ritter János szabómiihely tulajdonos. Rovottmúltú. Első ízben betöréses lopásért, másodízben egy leánygyermeken elkövetett erőszakért ült börtönben. Az általa „jobb napokra" elrejtett fegyvert, lőszert és kézigránátot befalazva találták meg lakásán a karhatalom emberei. A bandába tartozott idősb Czagány József közismerten részeges, züllött „falurossza" is, aki egy ízben fegyverrel a kézben tulajdon családját rémítette halálra. * * * Elég ennyi is a mákvirágok díszes gyűjteményéből és tevékenységük ismertetéséből. Közülük azok, akiknek nem sikerült Nyugatra menekülniök, azóta már megfelelő helyen elmélkednek lelkes „nemzetöri" tevékenységük felett. Hiába azonban bármilyen „ötös bizottság" jelentéshalmaza, a magyar nép nem engedi meg többé, hogy ilyen egyének „őrizzék" a nemzetet. Bertalan István, a budapesti Honvéd Üjság munkatársa. ŰJ SZÓ 3 # 1957. szeptember 1*.