Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-10 / 252. szám, kedd

Versinyin tábornagy interjúja a moszkvai Pravda tudósítójával A szovjet hadsereg minden Szovjetunió elleni agresszív támadást képes vissza verni Moszkva (ČTK) — A moszkvai Pravda szeptember 8-i számában közölte K. A. Versinyin tábornagynak, a Szovjetunió katonai légierői főparancsnokának a moszkvai Pravda tudósítója kérdéseire adott válaszát egyes amerikai, angol, nyugatnémet tábornokok és államférfiak harcias kijelentéseivel kapcsolatban. Itt közöljük válaszának lényeges részét. kérdés: A nyugati országok sajtója és rádiója már hosszabb idő óta közli az USA és a NATO parancsnoksága képviselőinek nyilatkozatait arról, hogy az USA és szövetségesei légitámadással csaknem néhány órán belül „elpusztíthatják" a Szovjetuniót. Mit mondhatna ezen harcias nyilatkozatokkal kapcsolatban? Válasz: Elsősorban meg kell állapítani, hogy ezek teljesen ésszerűtlen nyilatkozatok. Az embereknek ma nem arra kellene összpontosítaniok figyelmüket, hogyan pusztíthatnák el ezt, vagy azt az országot, hanem arra, hogyan használják ésszerűen azokat az eszközöket, amelyeket a tudomány adott az emberiségnek. Ugy vélem, elsősorban arra kellene gondolni, hogyan kell fejleszteni valamelyik ország gazdaságát az új technika alapján és ezáltal népének jólétét fokozni. Azonban sajnos, az említett nyilatkozatok valóban elhangzottak és nem lehet azokat tagadni. A lapok ez idén például közölték Bürke tengernagynak, az amerikai haditengerészet vezérkari főnökének nyilatkozatát, aki azzal dicsekedett, hogy az USA „csapást mérhet a Szovjetunióra és elpusztíthatja azt". Norstad tábornok, a NATO fegyveres erőinek főparancsnoka ez év júniusában azzal fenyegetődzött, hogy a Szovjetunióban „mindent elpusztít, amit csak akar". Tavaly a Szovjetuniót Montgomery brit táborszernagy akarta elpusztítani, aki rólunk nagyon kategorikusan nyilatkozott: „A legnagyobb bombát kell rájuk dobni és végezni kell velük." Mellékesen megjegyzem, ismerem Montgomery urat, találkoztam vele, amikor szövetségesek voltunk s közösen vertük meg ellenségünket — a hitleri fasizmust és sikeresen oldottuk meg közös nemes feladatunkat. Ezért nem szeretnék vele szóharcba bocsátkozni, azonban az orosz közmondás azt tartja, „a dalból a szót ki nem dobod" és Montgomery marsall szövegírója annak a harcias dalnak, amelyet egyes amerikai ^tábornokok énekelnek. Mindezek a nyilatkozatok arról tanúskodnak, hogy az Atlanti Tömb katonai tényezői egyáltalán nincsenek tekintettel más nemzetek jólétére, azonban nem tekintik saját országuk javát sem. önző és hivatásukkal öszszefüggő, mondhatnám osztályrendi katonai érdekekből indulnak ki, ha nem akarunk szólni azon kapitalista körök kizsákmányoló érdekeiről, amelyek óriási nyereséget vágnak zsebre a lázas fegyverkezésből. Az agresszív politikát megvalósító országokban jól élnek a gyárosok: ők a katonai megrendeléseken gazdagodnak. Kérdés: Jellemezte a kérdés erkölcspolitikai oldalát. Hogyan ítéli meg az USA és NATO tábornokai ezen kijelentéseit katonai szempontból? Válasz": Röviden szólva: mint teljesen alaptalanokat. Hogy pontosan határozzam meg az ön kérdését, meg kell állapítanom, hogy az egyes amerikai katonai tényezők e nyilatkozatai nem véletlenek. Létezik ugyanis bizonyos „légi doktrina", amely azt állítja, hogy a Szovjetuniót légi úton villámgyorsasággal el lehet pusztítani. Természetesen magában az Amerikai Egyesült Államokban ez a doktrina a szárazföldi és -légierők parancsnokságának néha gyengébb, néha erősebb ellenállásába ütközik azon monopóliumok ellen, amelyeknek érdekük a fegyverrendelések fokozása az egyes fegyvernemek számára. Az USA ezen „légi doktrínája" se nem új, se nem eredeti, azonban — ahogy mondják — „hosszú szakálla van" s ehhez hozzá szeretném fűzni, hogy ez a szakáll alaposan megtépázott. Az ilyen állítások hasonlóképpen, mint a doktrina lényege, nagyon emlékeztetnek „a villámháborúról szóló ismert Hitler doktrínára". Hová vezette ez a doktrina a fasiszta Németországot, azt mindenki jól tudja. Hasonló sors vár a villámháború doktrínájának amerikai kiadására is. Kérdés: Megjelölheti-e pontosan, hogy az USA „villámháborús" doktrínájának felújítását nem az a tény okozta-e, hogy az amerikai fegyveres erők atom- és hidrogénfegyverrel rendelkeznek? Válasz: Az ön kérdése teljesen érthető. Az, hogy az amerikaiak elsőként használtak atombombákat Hirosima és Nagaszaki védtelen városok elleni támadásra abban az időben, amikor Japán már vereséget szenvedett és a második világháború gyakorlatilag már véget ért, egyik-másik amerikai stratégának megzavarta a fejét. Az idők azonban változnak. Az USA monopóliuma az atom- és hidrogénfegyverre már a múlté. A mi országunknak nem csekélyebb lehetőségei vannak hasonló fegyverek aikaimazásával megtorló támadásra. S így teljesen kizárt a Szovjetunió légi úton történő gyors elpusztításának lehetősége azokkal az erőkkel és eszközökkel, amelyekre az USA és a NATO agresszív tábornokai számítanak. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy országunk nem sziget, sem pedig pont a földtekén, hanem óriási kiterjedésű terület, amelyen életforrásaink szét vannak szórva. Bizonysággal állíthatjuk, hogy népünk kitartó a harcban és meg tudja védelmezni érdekeit. Ez azt tanúsítja, hogy az amerikai légi doktrina, amelynek oly nagy reklámot csapnak, teljesen alaptalan. Kérdés: Az amerikai tábornokok nyilatkozatainak többségében súlyt helyeznek az idegen területeken elhelyezett amerikai katonai támaszpontok különleges szerepére. A békére milyen veszedelmet rejt magában ez a politika? Válasz: E politika különös veszedelme abban r^lik, hogy a tömegpusztítás jelenlegi eszközei a lakosság nemcsak azon rétegét veszélyeztetik, amelyet azelőtt ágyútöltelékként küldöttek közvetlenül a harcterekre, hanem azon ország egész lakosságát, amelynek területén építik ezeket a katonai támaszpontokat. Az imperialista hatalmak régi politikája az, hogy más gyengébb és kisebb nemzetek segítségével hódító háborút folytatnak, vagyis — amint mondani szokás — a tüzet idegen kezekkel oltják ... Ma a NATO országainak fő erői Nyugat-Németországban, Franciaországiján, Olaszországban, Belgiumban, Dániában, Norvégiában és más nyugateurópai államokban vannak. Ha ezekben az országokban hasonlóképpen, mint Angliában, a borúlátók és derűlátók között vita keletkezne, valószínűleg maguk is közölnék, mennyi atom- és hidrogénbombára lenne szükség ezen összes államokban a katonai támaszpontok elpusztítására. A nyugatnémet tudósok például ez év áprilisában az atomfegyverek betiltásáról szóló felhívásukban kiszámították, hogy egy taktikai atombomba képes elpusztítani egy kisebb várost. Egy hidrogénbomba egy bizonyos időre életképtelenné tehet a Ruhr-vidékkel egyenlő nagyságú területet. A messzehordó lövedékek gyártásával kapcsolatban a NATO országaiban tudatára ébrednek annak, hogy ha megengedik területükön az amerikai fegyveres erők támaszpontjai kiépítését, — mivel csak természetes, hogy ezek a támaszpontok a Szovjetunió ellen irányulnak — a Szovjetunió részéről visszaható intézkedések várhatók, ha a háborút rákényszerítik. A Nyugat-Európában, Törökországban és Iránban elhelyezett katonai támaszpontok bombázására nem kellenek ballisztikus lövedékek. Ezek a támaszpontok a földröl. a levegőből és a tengeralattjárókról kilőtt közönséges rakétalövedékek akciókörében vannak. Az Egyesült Államok a szárazföldi haditámaszpontokon kívül az úszó támaszpontokban — az anyahajókban — bíznak, abban, hogy az ő segítségükkel légierőit azon államok határához szállítja, amelyeket meg akar támadni. Ki kell jelentenem, hogy a jelenlegi feltételek között ezek az anyahajók könnyen megfigyelhetők és alkalmas célul szolgálnak majd az irányítható lövedékeknek és a légitámadás egyéb eszközeinek. Az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott új világháború kirobbanása esetén a küzdő országok nemzetei hatalmas veszteségeket szenvednek. Szembe kell nézni az igazsággal és a veszedelmet nem szabad kézlegyintéssel elintézni. Ezért a békeszerető népeknek sokoldalúan fokozni kell a veszedelem elleni, a béke megszilárdításáért folyó harcot. Ha az agreszszoroknak sikerül új világháborút kirobbantani, tudjuk, a szocializmus a harcban megállja helyét és a kapitalizmus feltétlenül elpusztul, mert a nemzetek e harcban felkelnek és egyszer s mindenkorra leszámolnak az imperialista rendszerrel, amely az utolsó évtizedekben az emberiséget több ízben taszította a háború vérzivataros forgatagába. Kérdés: Tábornagy elvtárs részletesen válaszolt sok nyugat-európai országban és más világrészek országai területén a Szovjetunió körül elhelyezett katonai támaszpontokra vonatkozó kérdésre. Hogyan ítéli meg az amerikai tábornokok által terjesztett azon tézist, hogy az Amerikai Egyesült Államok katonailag sérthetetlenek, mert túlságosan messze feküsznek a többi szárazföldtől? Válasz : Helyesen állapítja meg, hogy az amerikai imperialisták terveikben a jövő háborút illetőleg főképp az USA és a többi földrész közötti földrajzi távolságban, mint döntő fölényű tényben bíznak. Abban bizakodnak, hogy sikerül nekik a jövő világháborúban, amelyet előkészítenek, minden pusztító tüzet, minden borzalmat, szenvedést és szerencsétlenséget szövetségeseik, uszályhordozóik, országai területére áttenni, amelyek amerikai katonai támaszponttá váltak. Az amerikai stratégák azt hiszik, hogy az USA-t a jövő világháborúban nemcsak nem éri veszteség, hanem országuk éppúgy nyer, mint az első és második világháborúban. Manapság arra számítani, hogy Amerikát a távolság az új világháború esetén megvédi a katonai csapások elől, teljesen alaptalan. Ma, a reaktív technika és atomenergia évszázadában a nagy távolságok nem játszanak döntő szerepet. Az, ami azelőtt teljesen elérhetetlen volt, ma már elérhető. A légitámadásnak óriási gyorsaságot és távolságot elérő korszerű eszközei hatalmas csapást mérhetnek a világ bármelyik táján fekvő katonai építményre. A legszörnyűségesebb fegyvereknek, az atombombáknak szállítására szükséges eszközök — az interkontinentális ballisztikus lövedékek — ma olyanok, hogy e fegyvereket másodpercek alatt vihetik bármely világrész legtávolabb eső területére. A rakétafegyver hatékonyság tekintetében túlszárnyalja a bombázó légierőket, mert megbízhatóbb és pontosabb. A második világháború történetéből ismeretes, mennyi bombavető tért vissza azok közül, amelyek a cél felett repültek és mennyi talált egyáltalán célba. Viszont a lövedékeknél csaknem kizárt, hogy ne érjenek célt. A légelhárító védelem eszközei a lövedékek ellen hatástalanok. Szörnyű fegyverré vált ma a tengeralattjáró is, amely a partmenti városokat veheti tűz alá. Azonban nemcsak a partmenti városokra, hanem más építményekre is tüzelhet atomés hidrogéntöltésű rakétafegyverrel. A tengeralattjáróknak azelőtt korlátolt jelentőségük volt; a hadihajók és szállítóhajók elpusztítására szolgáltak, ma azonban a háborúban sokkal fontosabb szerepet fognak betölteni. Bárki azt mondhatja, hogy ha a Szovjetuniónak van ilyen vagy olyan fegyvere, ellenségünk is rendelkezhetik e fegyverrel. Nyilvánvaló, hogy ha ellenségünk alkalmazza ezt a hatásos fegyvert, lesznek veszteségeink. Azonban ezek a veszteségek csekélyebb mérvűek lesznek, mint a nagyobb lakósűrűségű és sűrűsített ipari hálózattal rendelkező országok veszteségei. Ez elsősorban a nyugat-európai országokra és az Északamerikai Egyesült Államokra vonatkozik. Ismeretes, hogy New Yorknak az elővárosokkal együtt 13 millió lakosa, Chicágőnak több mint 3 és félmillió lakosa van. Az USA és a nyugati országok nagy városai háború esetén nagy mértékben lesznek kitéve a rakétafegyverek, a bombavető légierők és a tengeralattjárók támadásainak. Kérdés: Az ön nézete szerint milyen azon szörnyű szsnvedés elhárításának reális útja, mely az emberiséget a modern, hatalmas pusztítóeszközök alkalmazásával folyó háború esetén fenyegeti ? Válasz: Nekem, mint katonának kötelességem, hogy gondoskodjam országunk s a szocialista tábor azon országai biztonságáról, amelyek a varsói szerződés tagállamai, Kína és más szocialista országok biztonságáról. Hadseregünket nem támadásra, hanem az agresszorok támadásának visszavetésére készítjük elő. Nem félünk a szocialista országok békés gazdasági versenyétől a kapitalista államokkal és nem akarjuk fegyverrel más országokra kényszeríteni a szocialista rendszert. Boldog volnék, ha a tömegpusztítás eszközeit, amelyekkel mi is és a nyugati hatalmak is rendelkeznek, nem alkalmaznék. Mint ember és polgár hiszem, hogy a nemzetek tudatára ébrednek az atomháború komoly veszedelmének és érvényesítik jogukat arra, hogy megfékezzék az imperialista agresszorokat és elérjék a leszerelés kérdésének megoldását. Katonai kollégáimnak, akik tagjai az Atlanti Tömbnek, nem ajánlanám, hogy kardoskodjanak az új háború kirobbantása mellet. Ha a könnyű győzelemről zengedező felszólításokat és dicsekvő nyilatkozatokat kürtölnek világgá, csupán az emberek tájékozatlanságára és tudatlanságára támaszkodnak és becsapják őket. Büszke vagyok rá, hogy a szovjet kormány aktívan küzd a hidegháború felszámolásáért, a békés egymás mellett élésért. A szovjet kormány az atom- és hidrogénfegyverek betiltását, A szovjet kormány jegy

zéke a N

émet Szövetségi Köztársaság kormányáh

oz A Szovjetunió támogatja az NDK-nak a Német Államszövetség létesítésére vonatkozó javaslatait Moszkva (CTK) — A TASZSZ jelentése szerint A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere szeptember 7-én W. Hass-nak, a Német Szövetségi Köztársaság szovjetunióbeli nagykövetének átadta a szovjet kormánynak a Német Szövetségi Köztársaság kormányához intézett jegyzékét. A jegyzék rámutat arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ma dilemma előtt áll. Vagy elutasítja a NATO politikáját, vagy pedig folytatja a jelenlegi politikai irányvonalat, amely fokozott veszedelmet jelent elsősorban Nyugat-Németország lakosságára. Harmadik út nincs. A jegyzék a szovjet kormány válasza a Német Szövetségi Köztársaság kormányának május 24-i memorandumára, amely viszont válasz volt a szovjet kormány 1956. október 21-i jegyzékére, amelyet Németország egyesítésének kérdésében intézett az NSZK-hoz. A jegyzék megállapítja, hogy a memorandum megkísérli a három nyugati hatalom —- az USA, Nagy-Britannia és Franciaország, — valamint a Német Szövetségi Köztársaság politikájának igazolását és a Szovjetunió álláspontjának elferdítését a német kérdésben. A szovjet kormány jegyzékében utal a szovjet kormánynak Németország állami egysége biztosítására és a Németországgal való békeszerződés megkötésére vonatkozó javaslataira. A szovjet kormány kijelenti: Ismeretes, hogy a Szovjetunió ezen javaslatai az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak kitartó ellenállásába ütköztek, amely kormányok, amint azt minden további akciójuk mutatta, egyáltalán nem törődtek .azzal, hogyan biztosítsák Németország egységét és békeszerető fejlődését, hanem csak azzal törődtek, hogyan szilárdítsák meg ellenőrzésüket Németország megszállott részében, hogyan gyengítsék ezt a részt és használják fel katonai erőik céljaira. Természetes, hangzik továbbá a jegyzékben, amíg a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem hagyja abba a militarizmus fejlesztését, amíg elősegíti Nyugat-Németországnak a NATO hatalmainak atomfelsorakozó helyévé való átalakítását, nem formálhat jogot Németország egysége felújítása pártolójának szerepére, mert a militarizáció és az atomháború előkészítésének politikája és Németország békés egyesítése összeférhetetlen. A jegyzék utal az NDK kormányának Í957. július 27-i javaslataira, amelyekben az NDK kormánya állást foglal a Német Szövetség megteremtése, vagyis a két szuverén német állam egyesítése mellett, a német nép élete legfontosabb kérdéseire vonatkozó közös politika folytatásáról szóló szerződés alapján. Ezek közé tartozik: 1. Az atombombák és mindennemű atomfegyver gyártásának és elhelyezésének betiltása Németország területén, az atomháború propagandájának beszüntetése; 2. mindkét német állam kilépése a NATO-ból és a varsói szerződésből, az általános hadkötelezettség megszüntetése, egyezmény a haderők létszámának kölcsönös korlátozásáról; 3. közös, vagy külön-külön felszólítás a négy hatalomhoz, hogy vonják vissza katonaságukat Németország egész területéről. Ez a javaslat — hangzik a jegyzékben —, megmutatja a kiutat a jelenlegi zsákutcából, amelybe az NSZK kormánykörei vezették Németország egyesítésének kérdését. Németországnak reális lehetőseget nyújt, hogy békeszerető és demokratikus államban egyesüljön. A szovjet kormány úgy véli, hogy a Német Szövetség megteremtése egyben hozzájárulna a német békeszerződés elkészítése és megkötése feltételeinek megteremtéséhez. Az a tény, hogy ezt a szerződést mindeddig meg nem kötötték, negatív módon nyilvánul meg Németország helyzetében. A jegyzék befejező részében a szovjet kormány kifejezi azt a reményét, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya kellő figyelemmel áttanulmányozza e jegyzékben foglalt mérlegeléseket. W.Gomulka a lengyel mezőgazdasági politikáról Varsó (ČTK) — Szeptember 8-án Lengyelország minden tájáról Varsóba érkeztek a legjobb földművesek az aratás megünneplésére. A központi aratóünnepségeket a 80 000 nézővel telt stadionban tartották. A jelenlévőkhöz W. Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára intézett beszédet. Értékelte a lengyel parasztok munkáját és törekvését, akiknek az idei aratás sok nehéz akadálya ellenére sikerült betakarítaniuk a termést, amely a legutóbbi három évben a legnagyobb volt. Gomulka részletesen beszámolt az új mezőgazdasági politika eredményéről és kijelentette, hogy ez idén Lengyelországban jelentősen emelkedett az érdeklődés a föld iránt; annyira, hogy ez idén a háború óta első ízben nincsenek Lengyelországban parlagon heverő földek. Jelentős mértékben emelkedtek a gép- és építkezési anyagszállítások is a falvakon. W. Gomulka ezután a lengyel közéletben megnyilvánult egyes negatív jelenségekkel foglalkozott. A jelenlegi nehézségek leküzdésének fő akadályaként W. Gomulka az üzérkedést, a lopást, a részegeskedést jelölte meg és azzal a felhívással fordult a földművelőkhöz, hogy a munkásokkal együtt hasonló eréllyel küzdjenek minden rossz jelenség ellen, mint ahogyan évekkel ezelőtt fegyverrel kezükben harcoltak a reakciós bandák ellen. Szíria elnö

ke a

z ország ga

zdasági és politikai helyzetéről Szíria senkinek sem engedi meg a beavatkozást belügyeibe Sukri Kuvatli, Szíria köztársasági elnöke a MEN hírügynökségi damaszkuszi levelezője előtt tett kijelentésében kiemelte, hogy Szíria politikai és gazdasági helyzete szilárd. „Hisszük, hogy a jövő kezünkben van, bármilyen szándékai is legyenek az imperialistáknak a mi országunkkal — jelentette ki Kuvatli elnök. — Szíria védelmezi nemzeti szuverenitását és küzd az arab államok együttműködésének és közös politikájának megszilárdításáért. Az arab országoknak nemzeti érdekeiket a többi érdekek fölé kell emelniük. Soha senkinek sem engedjük meg, hogy beavatkozzon ügyeinkbe és egyenetlenségeet keeltsen Nemzeti Frontunkban. Arra törekszünk, hogy távol maradjunk a hideg háborútól és ne avatkozzunk a minket nem érintő konfliktusodba." Kuvatli elnök a továbbiakban kijelentette, hogy Szíria továbbra is békés célokat fog megvalósítani, kéz a kéziben a testvéri Egyiptommal és a béke megszilárdításáért harcoló békeszerető országokkal. a fegyveres erők és fegyverzet csökkentését, az idegen területeken elhelyezett katonai támaszpontok felszámolását és az ezen intézkedések teljesítése feletti hatékony nemzetközi ellenőrzés bevezetését javasolta és javasolja. Hogyan kell ezt elérni? Csakis egy úton: Az eredménytelen leszerelési tanácskozásokról a tettekre kell áttérni. Az ezen feladat megoldásához vezető első lépés lehetne az atom- és hidrogénfegyverkísérletek beszüntetéséről szóló egyezmény megkötése fenntartások és feltételek nélkül, vagyis anélkül, hogy ezt az egyezményt függővé tennék más politikai kérdések megoldásától. A Szovjetunió e javaslatokat nem azért terjeszti elő, mert gyenge, és mert talán fél valakitől, hanem azért, hogy kiküszöböljék a harmadik, az eddigieknél még szörnyűbb világháború kirobbantásának veszedelmét, hogy az emberiség megmeneküljön a jövő iránti félelemtől és hogy biztosít' hassuk a békés egymás mellett élést. ÚJ SZÓ 4 * 1957. szeptember 10.