Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-08 / 250. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek I SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. szeptember 8. vasárnap 30 fillér X. évfolyam. 250. szám, Ünnepélyesen kiosztották az idei Béke-díjakat (ČTK) — A prágai Karolínum fé­nyesen kivilágított aulája szombaton szeptember 7-én felemelő ünnepség színhelye volt. A Békevédők Cseh­szlovákiai Bizottságának elnöksége Julius Fučík nemzeti hős halálának évfordulója előtti napon immár he­tedszer Béke-díjjal tüntette ki azo­kat, akik a világszerte ismert és sze­retett Julius Fučík szent hagyomá­nyát hűen őrzik és hirdetik, s mun­kájukkal maradandó érdemeket szereztek a béke megérzőséért és megszilárdításáért fo'ytatott harcban. Pontosan 11 órakor az ünnepélyes harsonák és az államhimnusz elhang­zása után Andrej Ziak, a Békevédők Csehszlovákiai Bizottságának alelnöke nyitotta meg az ünnepi ülést. Meg­nyitó beszédében üdvözölte a meg­jelent vendégeket, Csehszlovkia Kom­munista Pártjának, az Iskola- és Kul­turális Ügyek Minisztériumának, a központi szervek és társadalmi szer­vezetek, a Nemzeti Front, a Béke­védők Bizottsága, a Tudományos Aka­démia képviselőit és közéletünk több kimagasló személyiségét. A vendégek között A. P. Mareszjev, a Szovjetunió hőse is jelen volt. Andrej Žiak kö­szöntő szavai után Gusta Fučíkova elvtársnő, a Békevédők Csehszlovákiai Bizottsága elnökségének tagja emel­kedett szólásra. Ünnepi beszédében megemlékezett á tizenöt évvel ezelőtt letartóztatott Fučíkról, aki minden leheletével a békéért harcolt és akinek életcélja a nemzetek közötti tartós béke meg­valósítása volt. „Mi versenyben állunk a kapitalista országokkal és ebben a békéé ver­senyben helyt kell állnunk, sőt győz­nünk kell" — mondotta Gusta Fučí­ková. Majd Antónie Hegerlíková államdí­jas színésznő, a prágai Csehszlovák Hadsereg Központi Színházának tagja, felolvasta a kitüntetettek névsorát, miközben Fučíková elvtársnő a meg­jelentek ' tapsától kísérve átadta a meghatott ünnepelteknek a „Cseh­szlovák Béke-díj birtokosa" címre feljogosító diplomát. Á Békevédők Csehszlovákiai Bizott­sága XXXIII. plenáris ülésének dön­tése alapján a következő személyek kapták meg az 1957. évi Béke-díjat: Zdenék Nejedlý miniszter, akadé­mikus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke, a Csehszlovák­Szovjet Baráti Szövetség elnöke, Anežka Hodinové-Spurná, a nemzet­gyűlés alelnöke, a Csehszlovák Nő­bizottság elnöke, a Békevédők Cseh­szlovákiai Bizottsága elnökségének tagja, Júlie Prokopová nemzetgyűlési képviselő, a Békevédők České Budé­jovice-i bizottságának elnöke, Ján Krátky, a Békevédők Hradec Králo­ve-i kerületi bizottságának elnöke, a Győzelmes Február-üzem munkáisa, Ladislav Zajac, a Práca napilap fő­szerkesztője, a Békevédők Szlovákiai Bizottsága elnökségének tagja, Josef Baják, a kyjovi járásban levő násed­lovicei EFSZ elnöke, Eva Kapišovská­Vyssová prešovi festőművésznő, dr. Jaroslav Jerie orvos, a Károly Egye­tem plzeňi tanszékének docense, az Ifjúsági' FaJu kollektívája, a Horný Slavkov-i Leznice-üzem kollektívája, az államdíjjal kitüntetett Smetana­vonósnégyes, és a SĽUK népművé­szeti együttes. A kitüntetettek nevében dr. Jerie docens mondott köszönetet. Beszédé­ben rámutatott arra, hogy egészség-l ügyünk színvonala magasan a kapi­talista államoké felett áll és nálunk az ember megmentéséért minden ál­dozatot meghozunk. Hangsúlyozta, hoqy ez a magas kitüntetés arra köte­lezi valamennyiüket, hogy a jövő­ben még kitartóbban, még elszán­tabban harcoljanak a béke megőrzé­séért, hazánk felvirágoztatásáért. A Béke-díjak ünnepélyes kiosztása neves művészeink kultúrműsorával ért véget. Az ENSZ küszöbönálló ülésszaka elötl '(ČTK) Václav Dávid az ENSZ XII. közgyűlésén résztvevő csehszlovák kül­döttség vezetője interjút adott a Cseh­szlovák Sajtóiroda tudósítójának. Kérdés: Hogyan értékeli ön az ENSZ közgyűlés XII. ülésszakának újbóli ösz­szehívását az úgynevezett „magyar kérdés" megtárgyalására? Válasz: A csehszlovák küldöttség már a múlt év őszén számos más kül­döttséggel együtt hangsúlyozta, hogy az úgynevezett „magyar kérdés" nem tartozik az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének napirendjére. Kijelentette, hogy az ENSZ közgyűlése nem ille­tékes olyan kérdések megtárgyalására, amelyek kizárólag a Magyar Népköz­társaság belügyét képezik. A közgyűlés XII. ülésszakát azért hívták össze szeptember 10-re, hogy megtárgyalja az ENSZ úgynevezett kü­lön bizottságának irányzatos és pro­vokatív jelentését. Éppúgy, mint a bi­zottság jelentése, ennek a közgyűlés XII. ülésszaka megnyitása előtt va­ló megtárgyalása rágalmazó célokra irányul azért, hogy fenntartsák és táp­lálják a Magyar Népköztársaságról, a Szovjetunióról és a többi szocialista országokról terjesztett rágalom- és hazugság-kampányt. Ez a kampány, amelyet szándékosan fejtenek ki a nyugaton, elsősorban az USA uralkodó körei propaganda gépezetük minden eszközének felhasználásával, egyúttal azt a célt szolgálja, hogy a világ köz­véleményének figyelmét elterelje a je­lenlegi égető problémák megtárgyalá­sáról, főleg a leszerelés és a nukleá­ris fegyverkísérletek eltiltásának kér­déséről. Az úgynevezett „magyar kérdésről" folytatott tárgyalások célja végül az, hogy eltereljék a figyelmet az impe­rialista erők újabb veszélyes közel­és közép-keleti intrikáiról, és a kiéleződő algériai helyzetről. A csehszlovák küldöttség ezért eré­lyesen szembeszáll azzal, hogy az úgy­nevezett „magyar kérdésről" tárgyal­jon a közgyűlés és követeli, hogy e kérdést vegyék le a napirendről. Kérdés: Az ön nézete szerint mik a közgyűlés XII. ülésszakának fő fel­datai ? Válasz: A közgyűlés XII. ülésszaká­nak napirendjén a fontos kérdések egész sora szerepel. Kétségtelenül a legfontosabb közülük a leszerelés kér­dése, és az ezzel kapcsolatos betiltása az atom- és hidrogénfegyverkísérle­teknek. A közgyűlés feladata elsősor­ban a leszerelés kérdésének alapos megtárgyalása lesz és az, hogy a leg­nagyobb mértékben hozzájáruljon ah­hoz, hogy a leszerelési tárgyalások si­keresen befejeződjenek. Ha a nyugati hatalmak állásfoglalásának következ­tében nem lehet megkezdeni egy egye­temes leszerelési egyezmény kidolgo­zását, fontos az, hogy legalább a le­szerelési intézkedések néhány részte­rületén sikert érjenek el. E területek egyike kétségtelenül a nukleáris fegy­verkísérletek beszüntetése. A közgyűlés napirendjén továbbá a kérdések egész sora szerepel, amelyek visszatükrözik az ázsiai és afrikai né­pek nemzeti felszabadító harcának fellendülését. Algéria kérdésére, to­vábbá Ciprusra, Nyugat-Iriánra és más kérdésekre gondolok. A gazdasági kér­dések közül nagy figyelem összponto­sul az ENSZ külön alapjának létesí­tésére, a kevéssé fejlett országok támogatása érdekében. A közgyűlés előtt továbbá az Egye­sült Nemzetek Szervezetének és szer­veinek tevékenységét közvetlenül érin­tő fontos problémák állanak majd. Elsősorban a Kínai Népköztársaság képviseletének kérdéséről, továbbá a Mongol Népköztársaságnak az ENSZ­be való felvételéről és nem utolsó sorban az ENSZ-szejvekben való igaz­ságos, földrajzi alapon nyugvó kép­viselet kérdéséről lesz szó. E problé­mák helyes megoldásától függ az ENSZ fő szerveinek, főleg a Bizton­sági Tanácsnak kibővítése olyan mó­don, ahogy azt megköveteli e világ­szervezet tagjainak megnövekedett száma. Kérdés: Mit mondhatna a csehszlo­vák küldöttség feladatairól a közgyűlés XII. ülésszakán ? (Folytatás a 2. oldalon.) „_... A bányászmunka döntő jelentősége népgazdaságunkban Biztosítsunk elegendő szenet köztársaságunknak A. Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkárának beszéde l A bányásznap ünnepségeinek keretében szomba­ton, szeptember 7-én a Bányászalkalmazottak Szak­szervezett Szövetségének kerületi és járási bi­zottságai az összes szén- és vasércbánya körzetekben ünnepi ülést tartottak. Az ülésen részt vettek a bá­nyászfunkcionáriusok, az élenjáró és kitüntetett dolgozók és a bányásznapi ünnepségekre ha­zánkba érkezett szakszervezeti küldöttségek tagjai. Az üléseken értékelték szén- és vasércbánya kör­zeteink munkáját az elmúlt bányászévben és kihir­dették a bányásznap tiszteletére szervezett szocia­lista munkaverseny eredményeit. A bányakörzetek­ben rendezett bányásznapi ünnepségeken a part és a kormány küldöttségei is részt vettek. Legfon­tosabb kőszénbánya körzetünkben — az ostrava­karvinai bányakörzetünkben — Antonín Novotný elv­társ. a CSKP KB első titkára vezette a küldöttséget. Az északcsehországi bányászok — a köztársasági elnök zászlajának birtokosai — bányásznapi ünnepségére a küldöttséget J. Dolanský elvtárs, a miniszterelnök első helyettese vezette. A sokolovoi bányakörzet ün­nepségén Bruno Köhler, a CSKP KB titkára, Kladnón J. Krosnar miniszter, Posicén R. Barák belügymi­niszter.-, vezette a küldöttséget. A küldöttségek veze­tői a párt és a kormány nevében üdvözölték a bá­nyászgyűléseket és rámutattak a szén- és vasércfej­téssel összefüggő fontos nemzetgazdasági problé­mákra. Elvtársak! A bányászok ez idén ki­lencedszer ünneplik a bányásznapot. Velük együtt ünnepel e napon hazánk minden dolgozója, hogy így kifeje­zésre juttassa elismerését a bányá­szoknak áldozatkész és az egész or­szág szempontjából fontos munkáju­kért. Engedjék meg, hogy pártunk Köz­ponti Bizottsága és a köztársaság kor­mánya nevében jókívánságaimat és köszönetünket fejezzük ki minden bá­nyásznak, mérnöki és műszaki dolgo­zónak, munkásnak, a bányákban dol­gozó katonai műszaki egységeknek az ostrava-karvinái rendkívül fontos körzetben azért az igyekezetért, ame­lyet a szénfejtés tervének biztosítása érdekében kifejtettek. A CSKP Központi Bizottsága és a kormány köszönetet mond az összes többi bányakörzet vájárjainak és mű­szaki dolgozóinak is, különösen az észak-csehországi és sokolovi körzet dolgozóinak, akiknek jelentős mérték­ben köszönhető, hogy a köztársaság­nak elengedő szene van. Éppen ez a két szénkörzet kötelezettségeinek terven felüli teljesítésével jelentősen hozzájáralt országunk tüzelőanyaggal való ellátásának megoldásához. A széntől függ egész iparunk fejlődése Sokat írtak és mondtak már arról, mily nagy jelentőségű a népgazdaság szempontjából a szénfejtés. Nem aka­rom ezt újra ismételni. Mindannyian tudják, hogy pártunk Központi Bizottsága és a kormány milyen intézkedéseket tett és tesz a szénfejtés fokozása érdekében. Jelen­tős beruházási eszközöket fordítottunk a tárnák kiépítésére és a i új techni­kára. A bányászok és műszaki dolgo­zók számára új lakások épülnek, mind többet fordítunk egészségügyi, szociá­lis és kulturális berendezésekre. így pl. Ostrava vidékén egész szocialista városok épülnek a dolgozók számára. Ezek az intézkedések szükségesek, és a bányászmunka társadalmi jelentősé­géből erednek. Nagyon komolyan em­lékeztetni kell azonban arra, hogy a szénfejtés növelésétől függ második ötéves tervünk feladatainak és céljai­nak megvalósítása. Éppen ezért sem­mi esetre sem lehetünk elégedettek a szénfejtés terén elért eredményekkel. A szén, különösképpen az ostrava-kar­vinai körzet szene iparunk alapvető nyersanyagát képezi. A szénfejtés ál­landó növekedésétől függ jelentős mértékben az ipar további fejlődése, a nép mind nagyobb szükségleteinek kielégítése és életszínvonalának emel­kedése. Tegyük fel a kérdést, vajon az ost­rava-karvinai szénkörzetben megvan-e minden feltétele a szénfejtés állandó fokozásának. Ügy hiszem a kérdésre igennel válaszolhatunk. Míg 1950-ben ez a szénkörzet mérnöki és műszaki dolgozók hiányában küzdött, addig ma e téren itt a legjobb a helyzet. Az üzemekben a szocialista országépítés feladatai teljesítéséért folytatott harc során számos bevált és tehetséges szervező tűnt fel. így pl. Kupka elv­társ, a Doubrava-bánya igazgatója, akinek vezetésével a bánya munkája teljes mértékben konszolidálódott. A bánya rendszeresen teljesíti és túl­szárnyalja fejtési tervét. Számos más kollektívát és egyes élenjáró dolgozó­kat említhetnénk fel, akik leküzdik az avult munkamódszereket, teljesítik a normákat. Ezt bizonyítják az előhajtás terén elért csúcsteljesítmények, egyes nagyszerű eredmények a kombájnfej­tésben és számos bányaüzem kiváló újító és ésszerűsítő tevékenysége. Et­től eltekintve, amint arról már beszél­tem, az intézkedések egész sorát való­sítottuk meg, amelyek fontosak a bá­nyakörzet munkájának stabilizálása szempontjából. Ezek a tények szerhléltetően iga­zolják, hogy dolgozó népünk szívügyé­nek tekinti a szocializmus építését. Különösen örvendetes tény, hogy egyre többen vesznek részt a szocia­lista munkaversenyben. Az új társa­dalom építésének vezető és alapvető ereje, munkásosztályunk megsokszo­rozza igyekezetét és képességeit. A népi demokratikus rendszer által elért sikerek annak köszönhetők, hogy a hatalom a nép kezében van. Teljesítsük adott szavunkat A bányásaok túlnyomó többsége ezért fokozza a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfordulójá­nak tiszteletére a fejtés növelését cél­zó munkaigyekezetét. Számos tárnában felajánlások teljesítésével igen jó eredményeket érnek el. Csupán a bá­nyászok igyekezetének és kezdemé­nyezésének köszönhető az a nem cse­kély siker, hogy e bányakörzetben 1950-től kezdve egyharmadával növe­kedett a termelés. Ez azonban, .amint azt az elvtársak igen jól tudják, nem elég. Népgazdaságunk állandó fejlődése megköveteli, hogy a szén, különöskép­pen pedig a kőszén fejtési tervét egyenletesen kell teljesítenünk. Pártunk Központi Bizottsága bizo­nyos idővel ezelőtt tájékoztatta a szénipar dolgozóit a fűtőanyag terén fennálló helyzetről. Bányászaink egy­öntetűen elhatározták, hogy több sze­net adnak a köztársaságnak. Az ost­rava-karvinái körzet dolgozói arra kö­telezték magukat, hogy az idén terven felül 300 ezer tonna szenet adnak. E felajánlás, valamint a többi bánya­körzet kötelezettségvállalásainak tel­jesítése megjavítaná a fűtőanyag terén fennálló helyzetet és nagy segítséget nyújtana egész népgazdaságunknak. A tárnák fele derekasan teljesíti fel­ajánlását, Szükséges, hogy az adott szót betartsák, hiszen ez a bányászok és a műszaki dolgozók ügye. A többi tárnában és bányakörzetben is van­nak olyan kollektívák, amelyek terven felül fejtenek és becsületesen teljesí­teni akarják a tervfeladatokat, vala­mint felajánlásaikat. Hisszük, hogy az idei év eredményeinek értékelése so­rán jókívánságainkat fejezhetjük ki számos bányásznak, műszaki dolgozó­nak, munkacsoportnak, tárnának és bányakörzetnek. Ismernünk kell azonban a tervtel­jesítést gátló okokat is. Ezek lénye­gében nem újak. Évről évre ismétel­jük, — és önök ezt igazolhatják — hogy a tárnákban biztosítani kell a fejtési frontokat, jobban ki kell hasz­nálni a gépeket és a gépesítést, jobban kell törődni az emberekkel, meg kell őket nyerni és meg is kell őket tar­tani, hogy így elegendő munkaerőt biztosítsunk, Én, elvtársak, nem aka­rok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Nem azért, rruntha nem volnának fon­tosak. De úgy vélem, hogy ez annyit jelentene, mintha vizet hordanék a tengerbe, mivel önök szakemberek és ismerik a bányakörzetek és a tárnák problémáit. Mind több dolgozó! vonjunk bele az irányításba Engedjék meg, hogy érintsem azt a kérdést, amely döntő ezen feladatok teljesítése szempontjából. Ez a kérdés a dolgozók részvételének fokozása az irányításban. Ugy véljük, hogy a fo­gyatékosságok többsége éppen a dol­gozók gazdag tapasztalatainak és kezdeményezésének lebecsülésétől ered. Néhány levelet kaptam a Horni Su­cha-i Gottwald Elnök Bánya vájárjai­tól és műszaki dolgozóitól. Arra pa­naszkodtak, hogy a bánya vezetősége komoly hibákat követ el az irányítás­ban és a bányamunkák műszaki veze­tésében, nem törődik az anyaggal és az acélból készült felszereléssel vaid takarékossággal, stb. A vállalat ve-« zetősége ahelyett, hogy a kritika alap-i ját kivizsgálta volna és fontolóra véve azt, megvalósította volna a helyes javaslatokat, megsértődött és a bírá­lókat üldözte. A panaszok kivizsgálása azonban megmutatta, hogy a levelekben emlí­tettek megfelelnek a valóságnak, sőt egyes fogyatékosságok igen komolyak. A Gottwald Elnök Bánya ma rossz helyzetben van. A bánya felelős ve­zető dolgozói azonban úgy vélték, hogy a kritika kárukra van. Pedig elég lett volna meghallgatni a dolgo­zókat, akik rámutattak a helytelensé­gekre, meg kellett volna tanácskozni ezt velük, valamint a párt és szakszer­vezettel, és a bánya a körzet legjobb eredményeit elérő bányái közé tartoz­hatott volna. Sajnos azonban sem a párt és szakszervezet, sem a maga­sabb párt- és szakszervezeti szervek, sem pedig a minisztérium nem foglal­koztak mélyrehatóan a bánya kérdé­seivel. Ha ezt megtették volna a dol­gozók első bíráló megjegyzései után, akkor elkerülhették volna nemcsak a gazdasági, hanem a politikai károkat is. Számos vezető gazdasági dolgozó úgy véli, hogy a dolgozók részvételé­nek fokozása az irányításban és a ter­melési problémák megoldásában ellen­tétben áll az egyszemélyes felelős ve­zetés elvével. Ezek a vezetők nem értelmezik segítségként a dolgozók megjegyzéseit, javaslatait és ajánla­tait, és így saját maguknak teszik ne­hezebbé a rájuk bízott szakasz meg­felelő irányítását, a jobb eredmények elérését egész társadalmunk érdeké­ben. Ez azt bizonyítja, hogy ezek a dolgozók politikailag helytelen szem­szögből látnak hozzá a gazdasági kér­dések megoldásához, aminek oka gyakran az önteltség, a hiúság és az együttműködéstől való viszolygás. Számos gazdasági dolgozó egyoldalúan értelmezi funkcióját, leszokott arról, hogy beszámoljon a párt-, illetve a szakszervezet taggyűlésein és úgy hi­szi, hogy az üzehi előtt álló felada­tokat önmaga is megoldhatja anélkül, hogy megtanácskozná a párt- és szak­szervezettel s segítséget kérne tőlük. Népi demokratikus rendszerünk jel­legéből ered az, hogy állandóan fokoz­nunk kell a dolgozók részvételét a vállalatok, községek és az egész állam irányításában. Ez hatékony eszköze a hibák és a kártevés elleni harcnak, a szocialista tulajdon iránti helyes vi­szonyra nevel és fejleszti a nép kez­deményezését. Csak az lehet jó ve­zető, aki fel tudja használni az em­berek tapasztalatait és ismereteit, konkrét intézkedések formájában életbe tudja őket léptetni és meg tud­ja szervezni teljesítésüket. A dolgo­zók széleskörű részvétele az irányí­tásban feltétele az egyszemélyes fe­lelős vezetés elve helyes alkalmazá­sának. Sajnos, számos felelős vezető dolgozó nem értette meg ezt. Az eb­ből eredő károkat azután az egész társadalomnak kell viselnie úgy, amint az a Gottwald Elnök Bánya esetében történt. Dőntő jelentőségű a párt­ás a szakszervezetek jó munkája Figyelmet érdemel, hogy a bánya­körzetben és másutt dolgozó egyes munkacsoportok majdnem valameny­nyi jelentősebb eredményét a párt- és szakszervezetek gondosan előkészítet­ték és megvitatták. Ügyszintén a ter­melési értekezleteken előre elkészí­tették. az eljárást szemléltető diag­rammokat, megfelelő és hatékony mechanizmusokat választottak, és így (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents