Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-07 / 249. szám, szombat

„Elítéljük a durva és illetéktelen beavatkozást belügyeinkbe I" A magyar írók és a magyar képzőművészek tiltakoznak a „magyar kérdés" ENSZ-beli megtárgyalása ellen Budapest (ČTK) — A magyar lapok szeptember 5-én közölték a magyar írók tiltakozásának szövegét, amely a következőképpen hangzik: „Mélyen átérezve azt a felelősséget, amelyet hivatásunk, a nemzeti közvélemény formálásában betöltött szerepünk reánk ró, egyben általános emberi felelősségünk tudatában is — felemeljük tiltakozó szavunkat az ellen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése a magyarországi események ügyét napirendre tűzze. Szeretnénk, ha eljutna hangunk mindazokhoz, akik a világban barátainknak nevezik magukat, elsősorban minden nemzetbéli író társainkhoz. Bízunk benne, hogy megértik aggodalmunkat és magukévá teszik követelésünket. Egyek vagyunk ezzel a néppel, ismerjük lelkének minden rezgését. Tudjuk és hirdetjük: a magyar nép nem akart és nem akar ellenforradalmat, itt csak elenyésző kisebbség kívánja vissza a régi rendet. A történelmi és társadalmi körülmények tragikus találkozása folytán 1956. október 23-án mégis az események olyan sorozata indult el Budapesten, amelynek fordulatain már sem a józan politikai belátás, sem a kezdeti részvevők jelentős részének becsületes szándéka nem tudott többé úrrá lenni. Illetéktelen és ellenséges imperialista beavatkozásnak nem csekély része volt abban, hogy a fasizmus minden üledéke felkavarodott: és néhány napra az 1920-as fehér terrorra emlékeztető állapotokat teremtett. Valamennyi irodalmi irányzatot és a magyar közvélemény legkülönfélébb árnyalatait képviseljük; a részletkérdések egész sorában: még néhány lényeges kérdésben is vitába szállunk egymással: egyet azonban ma már világosan látunk: a forradalmi munkásparaszt kormány fellépése és a szovjet csapatok segítségül hívása az egyre jobban kibontakozó véres ellenfórradalom veszélyét hárította el országunk felöl. Nem mindannyian értettük akkoriban ennek a lépésnek szükségszerűségét és jelentőségét. Kételyeinket, gondjainkat tükrözte sokunknak állásfoglalása. Azóta egyre inkább megtanultuk becsülni azokat, akik a nehéz időkben helytálltak és megmentették a dolgozó nép hazáját a társadalmi visszazuhanástól, a polgárháborútól és a talán még rettentőbb csapástól, a háborútól. Lehetnek közülünk egyeseknek még komoly fenntartásaik belpolitikai kérdésekben: a szocialista építés módszerei dolgában, de mint hazafiak, mint a Magyar Népköztársaság hú polgárai valamennyien minden erőnkkel segíteni akarjuk a társadalmi és gazdasági helyzet megszilárdulását, a kulturális élet felpezsdülését, és minden eredményt, amit e téren elértünk, minden jel, ami ennek a folyamatnak egészségét és erejét mutatja, egyformán mindanynyiunk örömére van. így érez ma nálunk a nemzet többsége és java. Kinek érdeke hát, hogy a sebeket újra feltépjék? A mi hazánknak, ennek a nehéz történelmi sorsot viselt kis népünknek bizonyára nem. Lehetetlenség volna ne látnunk az Ízléstelen hangulatkeltés hátterében a valódi szándékokat: a tőkés hatalmak politikai játékát. Fel akarják szítani a legbarbárabb ellenforradalmi erők lohadó kedvét; fel akarják korbácsolni ismét a már megnyugvó közvéleményt idehaza; fenn akarják tartani, fokozni akarják a feszültséget a nemzetközi politikában. Mi ezzel nem érthetünk egyet. És különösen nem érthettünk egyet azzal, hogy bárki is ügyvédünk talárjában csúfolja meg, torzítsa komédiává azt a tragédiát, amely minket ért. Aki barátunk, ezt nem helyeselheti! Aki barátunk az gyógyít és nem sebeket tép rajtunk! Kis nép vagyunk; de történelmi szerepünk és az a hivatás, amelyet az emberiség szolgálatában vállalunk, feljogosít rá, hogy odakiáltsunk: mi nem vagyunk senkinek politikai cégére! Nem leszünk játékszer tisztátalan kezekben! Nem leszünk a nemzetközi élet botrányköve! Akadnak, tudjuk, magyar írók, akik | másként beszélnek. Ránk hivatkoznak szót kell tfchát erről is ejtenünk. A néppel érző magyar író útja a múltban keservesen nehéz volt; és ma sem könnyű vállalni részünket egy új rendért vajúdó társadalomban. De mi nem tudnánk más sorsot vállalni. És bizonyosak vagyunk benne, hogy nem lesz kevésbé dicsőséges ez a sors, mint amilyen nehéz. Aki azonban megfutott, az hallgasson; mert ha szól, szava csak a renegáté lehet. És a népnek, amellyel sorsközösséget vállalni nem mert, árulója is lesz szavával. Ezt a világ minden. írója, ezt minden hazafi megérti. Végezetül pedig: mi fontos nemzetközi fórumnak tartjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Tiszteljük, mint amelynek hivatása, hogy a népek sok közös gondjának, egymásratalálásának, a békés egymás mellett élésnek műhelye legyen. Szeretnénk tisztelni ezután is! — Örültünk, amikor hazánk a szervezet tagja lett: szeretnénk örülni ezután is. Világ írói! Világ népeinek tisztaszándékú értelmisége! A nemzetek közös megbecsüléséért sokat szenvedett hazánkért, a magatok emberségéért, az Egyesült Nemzetek Szervezete becsületéért tiltakozzatok velünk, — fejeződik be a magyar írók tiltakozó nyilatkozata. A nyilatkozatot szeptember 4-én délelőttig 171 író írta alá, közöttük Fodor József, Illés Béla, Illyés Gyula, Keszthelyi Zoltán, Kónya Lajos, Karinthy Ferenc, Németh László. Örkény István, Szabó Pál, Tamási Aron, Veres Péter, Füst Milán, és mások. A képzőművészek tiltakozó nyilatkozata A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének tagsága, valamint a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának dolgozói az alábbi nyilatkozat közzétételét, majd pedig az ENSZ-hez való eljuttatását kérte: A magyar képzőművészek tiltakoznak az ellen, hogy az ENSZ-nél egyes imperialista körök kezdeményezésére támadva a népi demokratikus rendszerünket, rendkívüli közgyűlésen kívánják tárgyalni az ENSZ ötösbizottságának jelentését. Azt a jelentést, melyet az ellenforradalom aktív szereplőinek nyilatkozatai alapján szerkesztettek s melynek tárgyilagosságát ezek szerint kétségbe kell vonni. A magyar képzőművészek szemtanúi voltak az októberi véres ellenforradalmi eseményeknek, azok tényeit a valóságnak megfelelően ismerik, ezen, szörnyű élmények következtében mélységesen elítélik azokat a kalandorokat és külföldi tamogatólkat, akik országunkat katasztrófába sodorták és sodornák ma is, ha erre terük és módjuk lenne. A magyar képzőművészeknek a népi demokratikus államrendszer olyan anyagi lehetőségeket és alkotási szabadságot biztosít, melyet egyetlen tőkés állam sem nyújt művészeinek. Ezt olyan képzőművészek tanúsítják, akik októberben nyugatra távoztak és hazatértek; ezt" a népi demokratikus rendszert a képzőművészek teljes erővel támogatják. Az ellenforradalom után éppen a képzőművészek voltak az elsők, akik az élet normalizálása során a kulturális életben aktívan megjelentek; megrendezték az országos képzőművészeti kiállítást és fél év alätt több mint hatvan kiállítást rendeztek az ország területén. A képzőművészek továbbra is ezen az úton kívánnak haladni, és békés, alkotó munkájukat folytatni akarják. Vegyenek hát le bennünket a napirendről, a magyar belügyekről nincs mit vitatkozni, az ENSZ olyan kérdéseket tűzzön napirendre, amelyek valóban „problematikusak", például Ciprus, Szíria, Omán, Algéria kérdése! Amikor tiltakozással fordulunk az ENSZ-hez, abban a reményben tesszük ezt, hogy a világ haladó közvéleménye, a világ haladó képzőművészei a magyar dolgozó néppel, a magyar képzőművészekkel együtt elítélik a belügyeinkbe való illetéktelen és durva beavatkozás kísérletét. A nyilatkozatot Csók István, Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Medgyesy Ferenc, Pór Bertalan és még mintegy nyolcvan művész írta alá. Mi lesz a népesedési bízottság leiadata? kormány agusztus 28-án tartott ülésén úgy döntött, hogy a népesedés fejlődése kérdéseinek következetes figyelemmel kisérésére és megoldására állandó bizottságot létesít. Felkerestük JUDr. František Fajfrt, az Állami Statisztikai Hivatal elnökét — aki, mint Csehszlovákia legjobb szakértője a népesedés kérdésében, a tavaly alakult ideiglenes népesedési bizottság elnöke volt —, hogy fe'világosítást kérjünk az állandó bizottság feladatairól és küldetéséről. Dr. Fajfr és legközelebbi munkatársai, JUDr. Jirí Prokopec és Milan Kučera statisztikus mérnök részletesen tájékoztattak a bizottság kibontakozó terveiről. Az ideiglenes népesedési bizottság felhívta az illetékes tényezők figyelmét arra, hogy 1950 óta Csehszlovákia lakosságának szaporodása csökkenő irányzatot mutat. Vonatkozik ez főleg a cseh területekre, a szlovák és magyar lakosság népesedése megtartotta a második világháború után bekövetkező emelkedő színvonalat. A népesedés kérdése igen fontos gazdasági, politikai és szociális szempontból. 1945-től 1950-ig évenként kb. 290 000 gyermek született. 1956 első felében 134 000, és 1957 első felében már csak 130 000 gyermek született. Azelőtt, amikor még az asszonyok nagy többsége nem volt állásban, a négy-ötgyermekes család egyáltalán nem ment ritkaságszámba és a nők általában gyermekeiknek 20—25 éves kor között adtak életet. Most az asszonyok lehetőleg gyors egymásutánban igyekeznek eleget tenni anyai kötelességüknek (rendszerint kettő, néha három gyereknél megállnak) és 25—30 éves kor utón a szülések száma lényegesen kevesebb. Ez a sietség azzal magyarázható, hogy az asszonyok már nem elégszenek meg a háziasszony szerepével, amint a gyerekek eqv kicsit felcseperednek, állást vállalnak. Nem a leg rózsásabb a helyzet a válásokat és a terhesség mesterséges megszakítását illetőleg. A cseh területeken a válások száma az Egyesült Államok, Dánia és Ausztria nyomdokaiban halad, márpedig ezekről az országokról ismeretes, hogy élenjárnak a válásokban. Magától értetődik, hogy a válások nem emelik a születések számát. A népesedést még sokféle tényező befolyásolja. Egy példa a sok közül: A fiatalság többsége a háború után a városokba tömörült, A városokban kedvezőtlenek a lakásviszonyok, tehát várnak a családalapítással. — Meg kell jegyezni — mondotta dr. Fajfr —, hogy pesszimizmusra nincs okunk, mert Csehszlovákia népesedése — a többi európai államokkal összehasonlítva — kielégítő. Magasabb, mint Angliáé, Svédországé, Ausztriáé és több más államé, de azt is hozzá kell tennem, hogy ezt a helyet Szlovákiának köszönhetjük. Dr. Prokopec néhány számadattal támasztotta alá dr. Fa.jtr megállapítását. A cseh területeken a természetes szaporodás évenként 7,3 ezrelék, az újszülöttek száma 17,2 ezrelék (ezer lakosra 17,2 újszülött esik). Szlovákiában a természetes szaporodás 17,5 ezrelék és az újszülöttek száma 26,3 ezrelék, az országos átlag tehát több mint 10 ezrelék. 1950-től 1955-ig a cseh lakosság 4,66, a szlovák 12,08 és a magyar 8,27 százalékkal gyarapodott. Egy házasságra 2,15 cseh, 3,11 szlovák és 2,82 magyar nemzetiségű gyerek esik. statisztikusok feladata, hogy mindezekre a körülményekre és még eok másra, ami a népesedésre kihatással van, figyelmeztessék a kormányt, a lakosságot. Az újonnan alakuló állandó népesedési bizottság munkájában a statisztikusokon kívül egészségügyi, szociális, jogi szakértők, valamint a társadalmi szervezetek, például a llőbizottság, _ FSZM, CSISZ képviselői is részt vesznek. A bizottság munkája elsősorban az időszerű kérdések felé irányul. Minden készülődő rendeletet, intézkedést, amely összefüggésben van a népesedéssel, a bizottság megtárgyal, megteszi észrevételeit és véleményt nyilvánít (például az állásban levő nők jogai és kötelességei, az épülő lakásegységek nagysága stb.), hogy a kormány szükség esetén megelőző intézkedéseket tehessen. Továbbá kutató és tanulmányozó munkát fog folytatni, nyilvános ankéteket rendez, elemezi a statisztikai jelentéseket tisztán a népesedés szemszögéből nézve, végül pedig nemzetközi funkciója is lesz. Az ENSZ ugyanis elhatározta, hogy statisztikailag feldolgozza, milyen kihatással van — világviszonylatban — az ökonómiai fejlődés a népesedésre és fordítva. Ehhez a történelmi munkához a Csehszlovákiára vonatkozó adatokat a népesedési bizottság fogja előkészíteni. Kétségtelen, hogy a népesedési bizottság rendkívül fontos és , értékes munkája a lakosság' érdekeit fogja szolgálni. KIS ÉVA Több igyekezetet - kevesebb kifogást Jelentés a kékkői járásból A Zsenminzsipao az úgynevezett „magyar kérdés" ENSZ-beli vitája ellen Peking (ČTK) — A Zsenminzsipao pekingi napilap szeptember 6-án vezércikket közölt, amelyben elutasítja az úgynevezett „magyar kérdés" vitáját az ENSZ-ben és hangsúlyozza, hogy az Amerikai Egyesült Államok aljas trükkje, amellyel megkísérli a beavatkozást Magyarország belügyeibe és az ENSZ normális tevékenységének szabotálását, a világ minden szuverén országában a lakosság felháborodását váltja ki. A Zsenminzsipao hangsúlyozza, hogy az úgynevezett „magyar kérdés" vitája törvényellenes és sérti az ENSZ " alapokmányának az egyes államok belügyeibe való beavatkozást tiltó határo- • zatát. Az Egyesült Államok törekvésének az a célja, hogy ismét beavatkozzék Magyarország belügyeibe, ismét eiferdítse a magyar ellenforradalom ieliegét és leplezze saiát összeesküvő tevékenységét a magyarországi eseményekben, befolyásolja a közvéleményt. kommunistaellenes és szovjetellents hangulatot keltsen. Az USA ezenkívül eljárását Szíriára gyakorolt nyomásának elködösítésére és a leszerelési tárgyalások szabotálására akarja használni. A lap hangsúlyozza, hogy a magyar nép az ellenforradalom letörése után behegqesztette sebeit és szilárdan tömörült pártja és kormánya köré. Magyarországon a társadalmi rendszer és a nép állami hatalma megszilárdult. Amennyiben az ENSZ e szilárd tényekre való tekintet nélkül az USA nyomárára mégis csak megtárgyalja az úgynevezett „magyar kérdést" a Zsenminzsipao arra figyelmeztet, hogy az ENSZ történetében további szégyenteljes lap telik meg. Gazdasági unió Egyiptom és Szíria között Damaszkusz (ČTK) — Damaszkuszban szentember 3-án közleményt adtak ki a két ország közötti gazdasági unió megalakítására szóló egyezmény aláírásáról. Az egyezmény meghatározza az unió céljait és módszereit. Az egyezmény szerint a Szíria és Egyiptom közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére és a gazdasági együttműködés megszilárdítására azonnali intézkedéseket foganatosítanak. Ezen intézkedések közé tartozik a Szíria és Egyiptom közötti kereskedelmi és fizetési egyezmény megkötése, avégett, hogy a kereskedeln .' árucsere lehetőségeit a lehető legnagyobb mértékben kibővítsék. Ezenkívül közös bankok, kereskedelmi és ipari társaságok megalakítását és a technikai segítséget fogják támogatni. Lehetővé teszik az egyes személyek szabad mozgását mindkét államban, valamint a lakóhely és tevékenységi kör kiválasztását a két állam területén. Vasút Tibetben Az Oj-Kína hírügynökség jelenti, hogy a kínai vasútügyi minisztérium jelenleg topográfiai (térképfelvételi) munkálatokat végez a Tibetbe vezető vasútvonal vonalvezetésének megállapítása céljából. A Tibetbe vezető vasútvonal lesz a világ legmagasabban fekvő vasútja. Lancsau városából indul, ugyanonnan, ahonnan az egész Belső-Ázsián keresztül vezető vasútvonalat is építik AlmaAta felé. A Lancsautól Tibet fővárosáig, Lhasszaig terjedő kb. 1300 km hosszú vasútvonal át fog hatolni a Kuen-Luen hegységen és a tibeti magas földön, átlagosan 5 ezer méter magasságban. A Cajdam-medence déli peremét pl. egy 4800 méter magasságban levő sok kilométer hosszú alagút szeli át. Bár Tibet fővárosát már két magashegységi országút köti össze Dél-Nyugat- és Észak-Nyugat-Kínával, — a legközelebbi időben, de még ebben az esztendőben elkészül egy további igen nagy gazdasági jelentőségű út Tibet nyugati részéből, Gartokból kiindulva, amely észak felé Szinkiangba vezet. Ez az 1500 kilométer hosszú út többek között keresztülhalad a föld egyik legmagasabb hegységén, a Karakorumon is. (—e—c) PORTUGÁLIÁBAN annak ellenére, hogy a sztrájkot a törvény tiltja, terjed a sztrájkmozgalom. Barreiro, Mintljo, Almada, Grendola és Moita városokban a munkások bérsztrájkot folytatnak. Portugália déli részein augusztusban több ízben sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások. A rendőrterror ellenére sikerült kiharcolni munkabérük emelését. (ČTK) Egész kis ország ez a kékkői járás. Azt mondják a legnagyobb Szlovákiában, 66 falu kényelmesen fér meg benne. Igaz, a dombok, hegyek oldalaira is jut a falvak közül elég, olyan girbe-pörbe errefelé a vidék, hogy még a házak is hegyeket kénytelenek mászni. No, de azért e „púpos ország" sem várja rónásabb társaitól a kenyeret, búzát hasítanak itt még a legmeredekebb dombhátakból is. Főképp azóta, mióta új leckéket tanulgat errefelé is a paraszt. Mert negyven falu népe szántotta már errefelé is össze az apró földcsíkokat. PANASZOK. A napokban jártuk be a kékkői járást. Bizony sok helyen még nincsen minden rendben. Tizennégy szövetkezetben még most is csépelnek. Hogy miért? Hát erre könnyű a felelet. — Eső, zivatar tolta ki az aratás idejét — mondják a parasztok, hangoztatja maga a járás is. Nem volt olyan határ, ahol meg nem dőlt volna a gabona. Ez az oka annak, hogy szeptember hetedikéig is eltart még a cséplés, hogy a szalma nagy része nincs méq összerakva, hogy a tarlókeverék vetésének tervét nem is teljesítik. Ok ez? Igen, Pótoron, Kovácsin, meg még néhány falun. Pótoron azért volt még hátra pénteken 129 hektárnyi csépelni való például, mivel a szövetkezet vezetősége nem életrevaló. Hogyan lehet úgy szervezni a munkát, hogy nyolckor-kilenckor kezdik a legsürgősebb, legfontosabb paraszti munkát, a cséplést? Ugyancsak a rossz szervezés miatt maradtak el a kovácsiak. A hanyagságok okozzák aztán azt a nem éppen dicséretes állapotot, hogy még augusztus végén a begyűjtés terén is eléggé kullogott a járás. A negyven szövetkezet közül mindössze Nénye, (167%), Vieska (129%, Zsély (118%), Szelestény (109%), SI. Kľačary (109%), Brušník (100%), Galákocs (107%) és Obeckov (100%) teljesítette beadási kötelességét. BŐVEN LESZ KENYÉR Bár H járásban sok nehézséget okozott az idén a rossz időjárás, a közös erejét a bő termés bizonyítja. Nem lesz szövetkezet Kékkő hepe-hupás vidékén, ahol ne tetéznék a tervezett hektárhozamot. Nényén például 29 mázsát adott a búza, Zsélyen 34 mázsa sörárpát csépeltek, Luboriečkán 24 mázsát. Ugyan hol ért el ilyen eredményt az egyénileg gazdálkodó paraszt? AHOL NEM SZÁMIT A DOMB Nagycsalomiján az év elején alakult a szövetkezet. Könnyebb lesz közösen — mondták 28-an, s már össze is adták 5—6 hektárnyi földjüket. A tavaszi gabonát együtt vetették már. 215 hektár lett a kis parcellákból. Nem nagy birtok — mondták. — de ha példát mutatunk, majd megnő a vagyon, majd megszaporodik a tagság. Meg is szaporodott két családdal. Ami pedig a példát illeti, bárki tanulhatna tőlük. Mert hát Nagycsalomiját sem kerülte el a zivatar, megsem említik itt. Elsőnek arattak az egész járásban, elsőnek csépeltek, legkorábban hordtak. S egyéb munkájukban is példát mutatnak. Ugyan mi a titkuk? Jobb talán a földjük, nagyobb az erejük? Igen, az erejük nagyobb a csalomijaiaknak. Nem várták az új úttól, hogy magától terem ezután már a föld, nem pocsékoltak el egyetlen órát sem. A földhöz, a szervezéshez értő lelkiismeretes vezetők, a földjüket, jövőjüket szerető szorgalmas tagság, a munkában mindig segíteni kész családtagok összefogása jelenti Csalomiján a szövetkezést. Ez a kékkői járás legifjabb szövetkezete eredményének titka. TÁVOLÍTSÁK EL A HIBÁKAT! Huszonhat falu parasztsága „gürcöl" még a kékkői járásban őseik módján. Egy egész kis járást tesznek ki azok, akik kétkedve, ingadozva tekingetnek az úttörők felé. Jó példával, nagyszerű eredményekkel kell és lehet csak ezeket az ingadozókat a boldogabb, emberibb életösvényre csalogatni. Sok javulást várunk még e téren a kékkői járás szövetkezeteseitől. De jobb munkát várunk magától a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályától is, hiszen nagymértékben az ő irányításuktól függ, mennyire jutnak. (N. J.) ŰJ S70 4 1957 szeptember 7.