Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-04 / 246. szám, szerda

Sas Andor: yl lagyar művelődési és problémák UComenský | an Amos Komenský 1650 októberétől 1654 júniusáig tartózkodott mint pedagogareha (tanul* mányi főfelügyelő) Sárospatakon, 58 esztendős volt, amikor odakerült s Lórántfy Zsuzsanna, I. Rákóczy György özvegye abban a levelében, amellyel a lengyelországi Lesnőból meghívta Komenskýt, hangsúlyozottan és figyelmesen utal arra, hogy Komenskýt korára való tekintettel magasabbrendű irányító munkára kéri fel, nem olyannal kívánja fárasz* tani, amely az iskola porába való temetkezést jelenti. A fejedelemasszony ezzel a meghívássai tulajdonképpen megismételte két évvel azelőtt elhányt urának a politikai, katonai és kulturális téren Erdély ügyeit a harmincéves háború ideién nagy körültekintéssel és jelentős eredményekkel intéző erdélyi fejedelemnek már a szabad negyvenes éveinek elején Comeniusihoz intézett felhívását, hogy v költözzön Erdélybe. Ady Endre egyik prózai írásában büszkén hivatkozik arra, hogy erdélyi asszony volt az, aki megértéssel és érzékkel bírt Gome' nius jelentősége iránt. A nagy pedagógus Sárospatakra érkezése idején a fejedelemasszonynak politikai és kormányzati kérdésekben súiyos szava volt, hiszen a fejedelmi székbe került fia, II. Rákóczy György, akkor még fiatalságánál fogva távolról sem bírt olyan tapasztalatokkal, mint édesanyja. A. kisebbik fiú, Rákóczy Zsigmond, aki Gyulafehérváron Comenius egyik latin tankönyvéből készült vizsgájára 1640-ben, fogalommal bírt az európai hírnevű emigráns tudós jelentőségéről s Lórántfy Zsuzsánna meghívásával egyidőben ő is írt Comeniusnak, hogy jöjjön el Patakra megreformálni, új szellemmel eltölte^az itteni tanintézetet. Sárospatak uradalmi székváros volt abban a Zemplén megyében, anaelj ihat északkeleti • megyével együtt Bethlen Gábor, majd I. Rákóczy György kárpátvidéki győzelmes hadjáratainak eredményeként erdélyi ellenőrzés alá került. • Maga a sárospataki uradalom eredetileg Lórántfy Zsuzsánna hozománya volt s az ő házassága révéin lett Rákóczy-birtokká. A protestáns földesúri gyakorlathoz tartozott általában az iskolaügyről való gondoskodás, és ettől a gondoskodástól Sárospatak esetében a megszokottnál többet lehetett várni, mert a nagybirtok földesura nem akármilyen nemes, hanem fejedelmi család, pontosabban uralkodó fejedelem volt. A városban, sajnos, topográfiai emléke nem maradt Comenius ottani tartózkodásának, hol lakott, hogyan folyt mindennapi élete, nem tudjuk, futólagosan meg van említve a neve egy városi jegyzőkönyvben, ez minden. Ismerjük azonban, milyen fizetést állapított meg számára pénzben és természeti járandóságokban a Rákóczy-család. Az uradalom jószágigazgatója, Klobusiczy András, nagy megbecsülést tanúsított a pedagogareha iránt, nem szólva a fejedelmi ház tagjainak megtisztelő figyelmességéről, amelyet Komenský önéletrajzi följegyzéseiben és alkalomadtán Patakon tartott előadásaiban ismételten említ. Miért szánta el magát Comenius Lórántfy Zsuzsánna és Rákóczy Zsigmond meghívásának elfogadására? Több ok is volt, ami erre rábírta. Említi összegyűjtött munkái 1657es kiadásának III. részéhez írott bevezetésében a kötelező hálát hitestestvéreit, a cseh Testvéregység tagjait oltalmazó Rákóczy-ház iránt. A Rákóczyak a kor legnagyobb erdélyi és. magyarországi nagybirtokosai voltak és nem egy uradalmi városban lehetővé tették letelepedésüket. A hazájukat elhagyni kényszerült emigránsok között jóravaló és szorgalmas iparosok voltak s ezek betelepedése csak hasznot jelentett az uradalmi városok számára. Komenský elhatározására befolyással volt a világpolitikai helyzet, a harmincéves háborút befe.jező 1648-as békekötés után, amely csalódást hozott a cseh testvéreknek, mert a protestáns svédek elmulasztották belefoglalni a békeokmányba a Testvéregység üldözött tagjainak járó jóvátételt, elsősorban a visszatérés lehetőségét hazájukba, ahonnan a Habsburg hatalom kiüldözte őket. Drábik Miklós, Komenskýnek Puchón élő iskola- és paptársa az emigránsok számára segítséget a Rákóczyaktól várt. Ezt a reménykedését a Habsburgok közeli bukását jövendölő látomásokban fejezte ki és Drábik jövendölései Komenskýre hatással voltak. Számos németországi protestáns tudós és író a harmincéves háború idején már Bethlen Gábor uralkodásától kezdve az erdélyi fejedelemség területén elhelyezkedett és nyugodt munkalehetőséghez jutott. Komenský levelezett Alstedtel, a herborni egyetem professzorával, akinek hallgatója volt s aki őt nagyra becsülte. A Komenskýhez intézett meghívólevelekből nyilvánvaló volt, hogy nevének híre elterjedt Közép-Európa keleti részén s a Nyelvek feitárt kapuja" című munkája Erdélyben bevezetett és új kiadásokban is megjelent tankönyv lett. ényegében egy közösségi törekvés, a reakció által elnyomott nemzetinek szolgálata vitte Komenskýt Sárospatakra. A morvák és csehek felszabadítását összekapcsolni remélte rokontörekvésű nemzetek és erők megmozdulásával, ö kulturális magasrendű segítséget vitt oda, ahonnan aktív politikai támogatást és segítséget várt. A pedagógiatörténettel foglalkozó magyar szakemberek munkáinak, amelyeket Comenius Pataki működésének szenteltek, közös sajátsága, hogy az ö kivételesen nagyarányú és széleskörű sárospataki tevékenységét valahogy iskolaügyi elszigeteltségben nézik. Elemzéseik fogyatékossága, hogv bizonyos száraz szakszerűséggel sorolják föl Comenius Patakon írt műveit és ezeknek tartalmát, de személyes magatartásának, amely kifejezésre jut Patakon átdolgozott három tankönyvének bevezetésében, továbbá 1650-ben a szellemi képességek kiműveléséről tartott előadásában és végül búcsúbeszédében, valamint amsterdami A fáklya átadása című fejtegetésében, nem szentelnek elég figyelmet. Ez a fogyatkozás megvan már 60—70 év előtt Dezső Lajos sárospataki tanítóképzőiintézeti igazgatónak akkor úttörő jelentőségű tanulmányaiban, nemkülönben Iványi Edének félszázad előtt megjelent Comenius életrajzában és öröklődött Rácz Lajosra, aki 1932-ben monográfiát szentelt a nagy úttörőnek, Comenius Sárospatakon címmel. Egyik sem érezteti kellőképpen azt a kivételes melegséget, amely az igazi humános népi kapcsolat óhajtásának légkörével veszi körül Comenius pataki nyilatkozatait. Ö olyan testvéri kölcsönösséget és fenntartásnélküli barátságot fejez ki, amelyre utána évszázadokig nincs példa s első ízben napjainkban újült föl, amikor a Habsburg-uralom megszűntével az utóbbi által kölcsönös elidegenedt-sve kényszerített szomszédnépek egymással való érintkezését és kapcsolatát végre olyanná alakítják és annak nevezik, aminek lennie kell: testvérinek. Az első munkálat, terv-vázlat, amelyet Comenius még első bemutatkozó látogatása alkalmával (e látogatás után októberben történő áttelepüléséig visszatért Lesnóba), 1650 májusában készített meghívói számára A hírneves pataki iskola ideálja címmel, azt a fő gondolatot fejti ki, hogy kultúrát keli juttatni mindenkinek, aki embernek született, legyen az illető a nemességhez (nobiiitas), vagy a polgári népességhez (civica pubes), vagy a paraszti néphez (rustica plebs) tartozó. A társadalmi osztályoknak ez a megkülönböztetése jelíemző Comenius társadalmi szemléletének tisztultságára. Tanítandónak tart mindent, ami a gazdasági, politikai, egyházi és iskolai állapotok megjavítását szolgálja. Számára az értelem, az emlékezet és a nyelv képzése mellett a kéz foglalkoztatása fontos. És a kéz foglalkoztatásával kapcsolatban — ebben benne rejlik csirája annak, amit ma politechnikai nevelésnek nevezünk — a kéz gyakorlását emeli ki az ipari munkávai járó cselekvésekre (ad actiones artificiales). A pataki iskola Ideájában feltűnik Komenský didaktikai elveinek három tartó oszlopa: a fokozatosság az oktatásban, a szemléletesség és az öntevékenység. A szemléletességst autopsziának nevezi s ezen azt érti, hogy a növendék ne csak halljon a dolgokról, hanem lássa, tapintsa, ízlelje stb. őket. Az öntevékenység, az atuopraxis jelenti a szemlélet útján megismertek felhasználását, alkalmazását a cselekvő és alkotó gyakorlatban, pataki iskola eszméjével kaph&i csolatban fölsorol Comenius általános követelményeket, mint az eredményes iskolaszervező munka előfeltételeit, nevezetesen, hogy álljon rendelkezésre megfelelő épület kellőszámú tantermekkel, a szegény sorsú tanulók létfönntartását biztosítva konviktus, diákmenza, továbbá annyi tanítót alkalmazzanak, ahány osztály van, legyen számukra biztosítva rendes javadalmazás, az iskola mellett állítsanak föl nyomdát s végül a Rákóczyak kérjék ki a cseh testvérek lesnói szervezetétől, továbbá a Comeniust támogató mecénástól, a svéd-holland de Geer Lajostól a társadalmi műoébeM hozzájárulást a Patakon fölkínált állás elfoglalásához. Comeniust, a lángeszű pedagógust az úttörő újító felvillanó eszméi mellett az újítások keresztülvitelének terve zt.-ében való fáradhatatlanság és egészen kivételes hév és melegség jellemzi, amellyel a maga tervein és általában a tanítói küldetés nagyszerűségén csügg. Kidolgozta 1651-ben Palak számára egy hétosztályos iskola tervét, amelyet panszofikus iskolának nevez. Az első három osztály — természetesen a szemléletesség elvének érvényesítésével — filológia-i jellegű, latin nyelvi képzést nyújt az élőbeszédben és a fogalmazásban elérhető legmagasabb fokig, ami erfhyi idó alatt megvalósítható. Ehhez az alsó fokozathoz négy osztályos felső fokozat tartozik. Sárospatakon azonban a körülmények úgy alakultak, hogy csak a három alsó osztály munkája indult meg Comenius ottléte alatt. Ezeknek az osztályoknak számára ő átdolgozta már régebben megírt három tankönyvét, a latin nyelv Tornácát (Vestibulum), Kapuját (Janua) és Pitvarát (Átrium). Ezek az átdolgozások az amsterdami 1657-es gyűjteményes kiadványban jelentek meg először nyomtatásban. Ugyanitt olvasható a szerző előszava ezekhez a tankönyvekhez. Mindegyik előszó az illető osztály sárospataki vezető tanítójához van intézve s számukra módszeres útmutatást és irányítást tartalmaz. Micsoda kedves és lelkes közvetlenséggel mutat rá Comenius az egyes osztályokban végzendő munka jelentőségére! Az első osztálynak, a Tornácnak vezető tanítójához. Tolnai Istvánhoz bizalmas hangon szól, Pistámnak — latinul „mi Stephane" — szólítja s hozzáfűzi: „ide kerülve én téged az elsők között fogadtalak szeretetembe." Hangsúlyozza, hogy ebbe az osztályba az anyanyelvi iskolából kerülnek a latin nyelvbe bevezetendő kis újoncok, tehát olyanok, akik szóban és írásban teljes anyanyelvi képzést kaptak. Comenius figyelmezteti Tolnait, hogy ő fogja először az új, a jobb módszert alkalmazni, az ő osztályán át keresztül nyílik meg a fiatalok számára a felsőbb osztályokba vezető út. A második osztály vezető oktatójának, Kaposi Pálnak azt írja Komenský, hogy szorgalmáért tartották méltónak a második évfolyam vezetésére. Majd így folytatja: „a te dolgod lesz ügyelni, hogy hozzád fűzött várakozásunkban, reménykedésünkben ne csalódjunk." Az előszókba foglalt igen gondos metodikai fejtegetések részletezése nem tartozik ide, általános érdekességű azonban az a közvetlenség, amellyel a nagy nevelő szakszerű fejtegetéseinek is emberileg igen vonzó és a munkatársakra fellelkesítően ható keretet nyújt. A harmadik osztály vezetőjének, Ecsedi Jánoshoz az évfolyamában használandó stilisztikai tankönyv előszavában azt mondja, örüljön Ecsedi, hogy a legfelsőbb osztályt kapta. Magasrendű oktatói küldetés vár rá, mert az általa rendbetartott Pitvarból a végzett növendékek a nagy római autorok palotáiba kerülnek. Ha Ecsedinek valami nehézsége támadna és az új módszer talaján nem állna szilárd lábon, segíteni fogja őt Komenský, mert mint látogató járni fogja az osztályokat s Ecsedi osztályába is elnéz. 1650. november 24-én bemutatkozásnak nevezhető nyilvános előadást tart Comenius a pataki iskola nagyobb előadótermében. A lelki tehetségek kultúrájáról (kiműveléséről) címmel. Ebben az előadásban az előadó túllépi a szűkebb értelemben vett, pusztán iskolai nevelés küszöbét és keretét. Azt az oktatót halljuk, akit egy nemzet és így egy egész társadalom átformálásának törekvése foglalkoztat. „A szükség megköveteli, hogy a szellemi tehetségeket ne hagyjuk műveletlenül, mint erdős szakadékokat vagy pusztaságos sivatagokat, hanem gondosan műveljük ki őket, mint ahogy megműveljük a kertek zöldjét, a szőlőket, és gondozzuk a fákat." Behatóan elemzi a müveit elme sajátságait: hogy sokat gondolkodik és éleslátással nézi a dolgokat, hogy megkülönbözteti ezekben és kiválasztja bennük azt, ami jó, hogy gondos szerkezetű munkák kerülnek ki a keze alól, s szépen és tartalmasan tud beszélni. „Hogyan lehet az ilyen műveltséget szerencsés módon valamely nemzet egésze számára megteremteni? Nevezetesen — és itt hallgatóságához fordul — vajon a ti nemzetetekre vonatkozólag megtalálhatók-e a feltételek egyetemesebb, teljesebb, jobb szellemi kultúra megtervezésére és megvalósítására ?" | (Folytatása következik.) Galilei a Hviezdoslav Színház színpadán A BUDAPESTI NEMZETI SZÍNHÁZ Német László: Galilei című négyfelvonásos drámájával mutatkozott be. hétfőn este a bratislavai közönség előtt. Galilei, a XVII. század olasz materialista fizikusa és csillagásza, a tudomány egyik legbátrabb és legnagyobb harcosa, aki a kopernikusi tanok védelmében és tovább fejlesztésükre irányuló törekvésében szembe mert szállni az akkori világ legerősebb és legsötétebb hatalmával: a kqtolikus egyházzal. Galilei volt az az ember, aki dacolva az inkvizícióval, ki merte mondani, hogy „a szentírás egyetlen bölcs mondásának sincs olyan kényszerítő ereje, mint a természet bármely jelenségének." Az igazság, a tudományos és emberi ha- Bessenyei Ferenc — Galilei és Mányai Lajos — Makuladás kimagasló lano, a darab egyik jelenetében fáklyahordozójának „Párbeszéd, a két fő világrendszerről, a ptolemaioszi és a kopernikusi rendszerről" c. müve váltotta ki Orbán pápa bősz haragját, aki Galileit Rómába, a Szent fnkvizíció elé citálja, hogy vonja vissza eretnek tanítását és elfogadva az egyház álláspontját hirdesse: a nap forog a föld körül, nem pedig megfordítva. Itt kezdődik Német László drámája, melynek alapgondolata az igazságért folytatott harc. Kétségtelenül erős, helyenként megrázóan drámai ez a mű, elsősorban nem cselekményében, hanem •mondanvialójában, hatásos klerikalizmus-ellenességében, olyan gondolatok hirdetésében, amelyek örökérvényüek és amelyeket kitörölhetetlen betűkkel mi is harci zászlónkra írtunk. S mégis úgy véljük, hogy a dráma — függetlenül a szerző szándékától — egy fontos ponton félreérthető, sőt elhibázott. Németh László természetesen nemcsak és nem elsősorban a múlt nagy tudósának alakját, küzdelmét eleveníti fel, hanem a drámának szinte minden szavával a mába akar nyúlni, a mához akar szólni. Helyenként olyan erős ez a törekvés, hogy már-már a történelmi hűség rovására menő aktualizálásnak hat. És itt, éppen ezen a ponton a bírálóban és a nézőben egyaránt akarva-akaratlanul felötlik a kérdés: vajon Németh szavainak ostora oda csap-e, ahová az ütést mérnie kell?! NEM A GYANAKVÁS vezeti az ember kezét, amikor ilyen kérdést vet papírra. Nem a gyanakvás, hanem az a meggyőződés, hogy minden irodalmi műnek általánosan igaz és mély gondolatai különféle történelmi helyzetben más-más színezetet kapnak. S ha a mondanivaló értelmezhető így meg úgy is, ha ellentétes nézeteket valló emberek a saját szájízük szerint magyarázhatják — és ez az adott esetben sajnos fenáll —, akkor még a szerző jószándéka sem elég ahhoz, hogy kifejezésre jusson a számunkra egyedül elfogadható igazság: a múlt sötétségét eloszlató emberek és emberi közösségek igaza. Németh László rendkívüli tehetsége elvitathatatlan, habár a Galilei inkább könyvdrámának mondható, mint a vérbeli dráma minden törvényét betartó alkotásnak. Ez a tehetség nagyobb eszmei tisztánlátással párosulva maradandóbb, igazabb és igazunkat egyértelműbben hirdető művek létrehozására képes. Gellért Endre rendezése töretlenül emelkedő vonalú a IV. felvonás kicsúcsosodásáig. Az egyszerű, minden modernizáló elemet helyesen kerülő díszletezés Varga Mátyás munkáját ditséri, míg Laczkovich Piroska kosztümjei igen stílusosan tükrözik a kor öltözködésmódját. A SZÍNÉSZI MUNKÁRÓL szólva elsősorban Bessenyei Ferenc alakításánál kell nffrfállnunk. Személyében a városunkban valaha is fellépett legnagyobb színművészek egyikéi ismertük meg. Az elmúlt néhány esztendő során számos kiváló külföldi színművész járt nálunk. S köztük csak a moszkvai Vahtangov-színház tagja — A. L. Abrikoszov állítható Bessenyeivel párhuzamba. Ez a Galilei élt a színpadon, minden legcsekélyebb mozdulata, arcrezdiilése, minden szava felejthetetlen élményt jelentett. Nem csoda, hogy a többi szereplő, bármily nagy tehetségű is, mellette kissé háttérbe szorult. Várkonyi Zoltán szerepe mindössze tálán egy oldalnyi volt és Sinceri-alakítása mégis megdöbbentően kifejező. A Nemzeti Színház nagyszerű együtteséből még külön ki kell emelnünk Castelli szerepében Bodor Tibort, a Maculanót alakító Mányai Lajost, és az epizódszereplők sorából főleg az írnokot játszó Rajz Jánost, nemcsak kiváló maszkjáért, hanem átérzett, mélyen emberi játékáért is. A bratislavai közönség hosszantartó tapssal köszönte meg a budapesti Nemzeti Színház művészeinek nagyszerű játékát. GÄLY IVAN ÚJ SZLOVÁK OPERETT BEMUTATÓJA A bratislavai Oj Színpadon e napokban mutatták be Milan Novák és Milan Ferko új szlovák operettjét, amely katpnai környezetben játszódik le. Képünkön a közönség által kedvezően fogadott operett egyik jelenetét látjuk ŰJ SZÔ 5 "ír 1957. szeptember 4.