Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-26 / 268. szám, csütörtök

Egy üzemi klub életéről Altalános jelenség, hogy az üzemi klubok nyáron megközelítőleg sem fejtenek ki olyan tevékenységet, mint télen. Mintha a kulturális élet „szezonmunka" lenne. Nyáron semmi, télen minden. Nem helyes, de így van. A legtöbb helyen, eredményes kultúrmunkáról csak a téli időszakban számolhatnak be. Elvétve azonban akfed kivétel. Ilyen kivétel az érsekújvári Elektrosvit üzemi klubja. Itt tavaszszal vagy nyáron ugyanúgy élik a maguk tevékeny kulturális életét, mint a másoknak „szezont" jelentő ősszel vagy télen. Munkájukat nem az évszakokhoz, hanem a szükségletekhez mérik. így minden részről elismerést vívtak ki, s üzemi klubjukat ma úgy emlegetik, mint az üzemi klubok egyik legtevékenyebbikét. Hogyan sikerült munkájukat olyan színvonalra emelniök, hogy egymásután érik el a szebbnél szebb sikereket, erre vonatkozólag az üzemi klub vezetőitől és a tagoktól azonos választ kaptunk: — Üzemi klubunk megfelel a követelményeknek. Igényeink szerint megtaláljuk benne a szórakozási lehetőségeket, s így nem sajnáljuk azt az időt, amit az üzemi klubban töltünk. Sőt szívesen járunk oda és szívesen hozunk áldozatokat is. — Áldozatokat? _ — Igen. — kapjuk nyomban a választ Nagy Sándortól, az üzemi klub elnökétől. — Az üzem dolgozói közül számosan a munkahelyükön ledolgozott 8 óra után szabad idejükből áldoznak színdarabok betanulására naponta sokszor két-három órát is, hogy magas színvonalú kultúrműsorral szórakoztathassák az érdeklődőket. Nem kis teljesítmény és áldozathozatal ez. Hiszen az üzemig klub kultúr munkásai a sokszor hosszú időt igénylő előkészületi munkákért és szereplésükért tapson kívül egyebet sem kapnak. Kultúrmunkájukat mégis szívesen végzik és műsoraikkal szívesen lépnek fel városon, falun egyaránt. Neveket kértünk, hogy kik a legtevékenyebb kultúrmunkások. Mondtak egypárat, de hozzátették: aki az üzem. klubba jár, mindenki tevékenyen dolgozik, és nem lehet nagyon és kevésbé jól dolgozókról beszélni. Nem teszünk ezért kivételt mi sem: mivel mindenki nevét lehetetlen felsorolnunk, eltekintünk attól, hogy csak egyesek nevét említsük. Az egész kollektíváról beszélünk, s elismerésünk is az egész kollektíváé. Érdekelt, hogy kultúrmunkájuk miben merül ki. Erre a többek között ilyen választ kaptunk: — Főként egész estét betöltő műsorok rendezésében. Van egy jól működő színjátszó csoportunk és tevékeny múltra visszatekintő tánc- és bábszínházjátszó csoportunk. Egész estét betöltő programot is gyakran szervezünk. A színjátszók például számos alkalommal adtak elő különféle darabokat a városban és a környező falvakban. Esztrád-műsorokat is gyakran szervezünk, amellyel a csoportok szintén több helyen, több alkalommal felléptek. Az elvtársaktól megtudtuk továbbá, hogy az üzem dolgozói, akik érdeklődnek a kultúra iránt és eljárnak az üzemi klubba, a nyilvános szerepléseken kívül az üzemi klub keretein belül is tevékenykednek. Üzemi klubjukban megtalálható mindaz a felszerelés, amely nélkülözhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a dolgozók kellemesen szórakozva tölthessék szabadidejüket. Rádión, gramofonon, televízión, a különféle napi és képeslapokon, valamint zenekari felszereléseken kívül van két biliárdasztaluk, amely szintén nagy népszerűségnek örvend a tagok körében. Sok üzemi" klubban jártunk, de kevés helyen találkoztunk ezzel a felszereléssel. Pedig jó ez, mert itt is azok, akik eddig a vendéglőbe jártak biliárdozni, most az üzemi klubba járnak, és az előbbieknél sokkal barátságosabb környezetben hódolnak szenvedélyüknek. Szóvá' van mivel szórakozni s az üzem dolgozói szórakoznak, üzemi klubjuk minden nap délután öttől este 10—11-ig nyitva van, s ritka nap, hogy a klubban kevesen vannak. Nem«sak az öregek, a fiatal munkások közül is j sokan felkeresik a kultúrhelyiségeket. ' A fiatalok körében a legnagyobb népszerűségnek az üzemi klub keretein belül működő tánc- és fúvószenekar örvend, amely gyakran tart — hetenként általában egyszer — kultúrprogrammal egybekötött zeneestét, üzem; klubjuk négyszáz férőhelyes tánchelyiségében jó alkalom ^IRODALOMRÓL- KÖNYVEKRŐL^* Bakos József: A magyar Comenius (Komenský) II. irodalom. Sárospatak 1957. (A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei. 12—13. szám) 64 oldal. • omenius Amszterdamban megjelent nagy műve, az Opera Didactica Omnia mostani 300 éves jubileumának szentelt ünnepi kiadványként jelentette meg Bakos József főiskolai tanár ezt a kiváló gonddal összeállított, a Comenius iránt érdeklődő szakemberek és egyszerű olvasók számára minden irányban segítséget nyújtó bibliográfiai munkát. A címlapon lévő római kettes azt jelzi, hogy Bakos professzor 1952-ben megjelent s csehszlovákiai szakkörökben is elismeréssel méltatott Komenský-bibliográfiájának második részével van dolgunk. Ennek a második résznek 1957 júliusából keltezett bevezetése valóságos programját adja azoknak a feladatoknak, amelyek társadalomtörténeti és neveléstudományi vonalon a magyar Comenius-kutatásra várnak. Utal arra, amiről nemrég az Üj Szóban is említés történt, hogy keveset foglalkoztak Comenius magyar kortársaival, akikhez őt pedagógiai és politikai, tudományos és érzelmi kapcsolatok fűzték. Comenius sárospataki működésének (1650—1654) teljes méltatásához a bevezetés szükségesnek tartja a csehtestvérek úttörő és haladó pedagógiai törekvéseinek s általában az ő demokratikus és humánus erkölcsi világnézetüknek alapos tanulmányozását a magyar komeniológusok által. A csehszlovák tudomány képviselőivel való együttműködésre a komeniológia területén — ahol a bevezetés szerint sok a tennivaló — Bakos 1952-es bibliográfiája adott jelentékeny ösztönzést. Cseh pedagógiai szakemberek belőle vehettek első ízben rendszeres tudomást arról, hogy a magyar neveléstudomány munkásai történeti és didaktikai vonatkozásban, önálló könyvek, tanulmányok és cikkek valóságos kis könyvtárt képező tömegében örökítették meg a halhatatlan pedagógus műve iránti érdeklődésüket s szerető becsülésüket. A magyar Komenský-irodalom bibliográfiájának ez a második része számba veszi az 1952 óta megjelent magyar nyelvű komeniológiai munkákat s kiegészíti új adatokkal Comenius műveinek magyarországi régebbi kiadásairól, magyar fordításban rpegjelent műveiről s munkálkodásának szépirodalmi visszhangjáról Bakos által már 1952-ben közölt könyvészetét. A magyar Comenius-irodalom bibliográfiai horizontját kiszélesíti s áttekintését megkönnyíti ebben a műben az, hogy fel vannak benne sorolva azok a munkák is, amelyeknek ugyan nem fő vagy középponti témája Comenius, de tárgykörükbe esett a vele való foglalkozás, szóval valamilyen Comenius-vonatkozás van bennük. (Ilyen kapcsolatban említés esik a Fáklya egyik 1956-i számában Július Dolanský egyetemi tanár cikkéről.) Bakos professzor bibliográfiájában nem elégszik meg a szerző nevének, a mű címének és megjelenési helyének feltüntetésével, hanem számos helyen néhány tömörítő szóval tartalmi utalást is ad. , A bibliográfia külön van csoportosítva szerzők és külön tárgykörök szerint. Amint az érdeklődő olvasó átnézi e bibliográfia ötszáz címszavát, bizonyos vonatkozásban keresztmetszet, tanulságos és érdekes áttekintés bontakozik ki előtte 300 esztendő értelmiségének érdeklődéséről a nevelőmunka lángeszű irányítója és általában a nevelés problémái iránt. Több egészoldalas szép és érdekes illusztráció tartozik a kiadványhoz, így Comenius Sárospatakon kinyomtatott négy művéből a címlap hasonmása (1650—1656), továbbá Vay Miklós 1859-ben készült Comenius-mellszobrának és a sárospataki kollégium nagy portáján lévő Comenius-emléktáblának fényképe. Öt figura látható e szép domborművön: Lorántffy Zsuzsánna három magyar fiatal diákot irányít — kezükben könyv és toll — nemes mozdulattal Comenius felé, aki a diákok előtt áll, jobbjában nyitott könyv, s balkezét élénk gesztussal a magasba tartva magyaráz a tanítás halhatatlan mestere növendékeinek. dombormű felett idézetként Comenius Sárospatakra meghívójának, Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszonynak régi fogalmazásában is mély érzést kifejező.nyilatkozata: „Te látod, isten, mint az édesanya magzatit, a dajka az ő kisdedeit, úgy igyekeztem nevelni istennek és szegény hazámnak szolgálatjára." 1 Sas Andor nyílik mindenkinek a munka utáni kellemes szórakozásra. Az üzem kultúrmunkásai büszkén emlegették, hogy a példásan dolgozó és mind a méreteiben, mind a felszerelésében az elsők között lévő üzemi klubjukban tovább bővítik a szórakozási lehetőségeket. A meglévőkhöz újabb felszereléseket vettek és még vesznek. Már megvan az új zongorájuk és készül a teljes új színpadi berendezés is, amely körülbelül 26 000 koronába kerül. Áz utóbbi időben összesen 46 000 koronát fordítottak- kulturális felszerelésekre. A sokirányú kulturális tevékenység mellett az üzemi klub keretein belül gyakran rendeznek az üzem problémáival összefüggő szakelőadásokat, amelyek több szempontból hasznosak. Az üzem dolgozói ezért kérik, hogy ezeket a szakelőadásokat a 'jövőben még jobban rendszeresítsék. Előfordul, hogy az üzem egyes problémái és a feladatokkal kapcsolatos tennivalók nem eléggé világosak a dolgozók előtt. Az üzemi klub keretein belül rendezendő előadásokon a jövőben ezért ezekre jobban ki kell térni. Az érsekújvári Elektrosvit üzemi klubjának tevékenysége elismerést érdemel. Az üzem kultúrmunkásai sokat és általában jól dolgoznak. Ami megjegyezni valónk munkájuk fogyatékosságával kapcsolatban mégis van, ez a színjátszók műsorpolitikáját illeti. Ahogy végignéztünk az előadott darabokon, a mérleg nagyon az operettek javára billent. Mézeskalács, Párizsi vendég, Sári bíró Főként ezek a darabok jellemzik tevékenységüket, Nem akarjuk most azt mondani, hogy ez* hiba. Nem. Az operettek mellett azonban gondolni kellene olyan színdarabokra is, amelyekben magunkra ismerünk, amely darabok valóban a mi kultúránkra jellemzők és amelyben igazán kifejezésre jut népünk érzésés gondolatvilága. Irodalmunk gazdag. Van hol és mik között válogatni. Bőven vannak olyan darabok, amelyek amellett, hogy szórakoztatók, mély érzéseket váltanak ki a nézőkből és tanulságosak. Hol vannak a klasszikus nemzeti drámák? Olyan együttes, mint az érsekújvári, meg tudna birkózni az operetteknél igényesebb darabokkal is. Míg egyes műkedvelő színjátszóinknál nem kis mértékben érvényesült az álműveltségű kozmopolita' kispolgárok befolyása az a helyzet alakult ki, hogy a formájában nemzeti, tartalmában szocialista darabokkal szemben gyakran a „könnyebb" fajsúlyú darabokat része sítették előnyben. Sokszor jobban hódoltak a giccs-gyártóknak, mint a klasszikusoknak. Vigyázni kell Érsek újvárott is, hogy a műsorrendezők ne essenek ebbe a hibába. A dolgozók nem a tőlük nagyon is távolálló grófok és bárók életéről akarnak látni és hallani. Nem limonádét akarnak inni! Ha csak ez van és ezt adunk,, akkor ez a „jó". Ha azonban a limonádé helyett bort adunk, akkor a bor lesz jó és senki sem fog limonádét kérni. Ahol meg vannak a művészi előadáshoz szükséges feltételek, játszhatók az operettek, az úgynevezett „könnyű" műfajok. De nem mindenekelőtt! Először is, másodszor is az igazi kultúrákra jellemző darabok — s csak aztán más. Az operettek bármennyire „jók", a mi igazi kultúránkhoz csak úgy viszonyulnak, mint az egyébként ízletes és közkedvelt gyümölcsborok a tokaji aszúhoz. Kinek az előbbi, kinek az utóbbi. Aki mindkettőt ízlelte és van érzéke, az utóbbi mellett dönt. ízleljék meg Érsekújvárott is a „borokat" és döntsenek a jövőben is saját belátásuk, szerint — lehetőleg a jobbik mellett! Balázs Béla Kiállítás Érsekújvárott Érsekújvárott ünnepélyes keretek között nyílt meg az országos békeakció javára rendezett népművészeti képkiállítás a járási és helybeli közhivatalok vezetőinek teljes részvétele és a közönség nagy érdeklődése mellett. A szervezésért Grilling Jánost, a járási nemzeti front titkárát illeti dicséret, aki nagy ügybuzgalommal ve tette bele magát a munkába. Csicsátka János iparművész ugyancsak sokat fáradozott a kiállítás érdekében A rendezés körül igen sokat segítettek a városban élő festőművészek legjobbjai: Árpássy Béla, Székházy Tibor. Srank Márta stb. A kiállított képek száma kb. 150, és a kiállítók mindegyike ajándékozott képet az akció anyagi céljaira, ažaz a felállítandó béke-emlékmű javára. A kiállítás iránt városszerte igen nagy az érdeklődés. Štefánik Magda PetrBezru? kitüntetése Amint már arról lapunkban hírt adtunk, kormányunk a Köztársasági Renddel tüntette ki Petr Bezruű nemzeti művészt, a nagy cseh költőt. Képünkön a 90 éves Petr Bezručot láthatjuk, aki dr. František Kahuda iskola- és kulturális ügyi miniszter kezéből vette át a magas kitüntetést. cs© BOLDOGSÁG S

záguldva rohan a mentőautó, csikorogva fékez, majd megáll a Koch-szanatórium épülete előtt. A sötét éjszakában itt még világítanak az ablakok. Sürgés-forgás van a folyosókon. Erőteljes csecsemösírás hallatszik a felső emeletről, de ez szinte biztatónak, boldogítónak tűnik most annak a fiatalasszonynak, aki férje karjára támaszkodva lép ki a mentőautóból. Hogyisne, mikor nemsokára talán az övé fog ugyanilyen erőteljesen életjelt adni. Még egy utolsó búcsúszó, csók, és válni kell. A férfi kilép a sötét éjszakába, hogy egy legközelebbi még nyitvalevő kávéházban egy forró feketével öntsön erőt magába, az asszonyka pedig elindul az életadás fájdalmas és mégis oly kimondhatatlanul boldogságot ígérő útjára. A portásfülkében pedig percenként szól a telefon csengője. Es nem késik a megnyugtató felelet: — Igen, a gyermek megszületett. Anya és gyermeke egészségesek. Az asszonyka már ott is "fekszik a hófehér ágyon 2—3 asszonytársával együtt. Kicsit még sápadtan, a fájdalmaktól kissé megviselve, de boldogan. Kisfia született. A legszebb újszülött a világon. Egymást túllicitálva dicsérik a bábaasszonyt, a készséges, ügyes nővérkéket és talán legjobban a szanatórium főorvosát, Kadlečík doktort. Eleinte kissé ugyan féltek tőle, mert szigorúság mögé rejti jó szivét, de tudását, segíteniakarását már nem rejti véka alá, átadja a vele együtt dolgozó orvosi karnak. £s folytatódik az anyakönyvvezetőnél megszakadt szerelmi levelezés. A hangja ugyan egész más ezeknek a leveleknek, de valahogy mégis aszszonynak és férfinak még több boldogságot ígérnek. A levelek tartalma pedig — ó, mily véletlen — mind egyforma: „Tudod, ő a legszebb csecsemő a világon és hidd el, nem is olyan piros, mint a legtöbb újszülött. Teljesen rád hasonlít a haja, szeme, és képzeld, de igazán hidd el, már nevet!" A legnagyobb gond most már, hogyan fejlődik a kicsi. Ekörül mozog az élet. De hisz ezen fáradozik itt mindenki. Gyorsan múlnak a percek, órák, napok és elkövetkezik az a nap is, mikor az asszonyka elhagyja a kórházat, az apa pqdig először látja meg gyermekét. Meghatódottan, elfogódottan veszi át azt a habfehér párnák közé csomagolt kis Valakit, aki az övé. Akiért ezentúl már ö felelős. Ők ketten az asszonnyal. Elindul ez a kis parányi ember — egyelőre ugyan apja karján — az életbe. Először lélegzi be az utca levegőjét. Repülnek az órák, évek, lassan megteszi az első lépést, kimondja az első szQt és bekerül az iskolapadba. És azzal törődni, hogy ennek a kis embernek, hogy mint alakul a további sorsa, az már nemcsak az enyém, tiéd, hanem mindannyiunk kötelessége. G. Megjelent a Korunk szeptemberi száma A Korunk szeptemberi számában többek között Károlyi Dénes Az 1917es forradalmak visszhangja az erdélyi magyar sajtóban és Tóth Imre A tudományos kutatás etikája című cikkei találhatók. A Világgazdaság-Világpolitika című rovat Az éleződő osztályharc gazdasági alapja a főbb tőkés országokban és A szocialista országok népgazdaságának fejlődése az ENSZ jelentésének tükrében címmel közöl cikkeket. Gazdag anyagot tartalmaz továbbá a Krón.ka, a Szemle és bírálat, valamint a Disputa című rovat is. Bemard Shaw születése 100. évfordulójának ünnepségei nemrégiben értek véget. Ebből az alkalomból az Angol Múzeum és az Ír Színházi Akadémia ismét számot vetett a nagy drámaíró kezelésük alatt álló hagyatékával. Megállapították, hogy Shaw halálakor hagyatéka 844 ezer dollár volt. Azóta a hagyaték nagymértékben megnövekedett, elérte a 2 millió dollárt — így Shaw halála után vált többszörös milliomossá. A kínai kormánynak ajándékozták a Pekingben, Sanghájban, Nankingban és Hangcsouban bemutatott jugoszláv grafikai kiállítás anyagát, amely 38 ma élő jugoszláv művész alkotásait tartalmazza. • Szovjet filmhetet rendeznek Albániában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulója alkalmából. Ezen bemutatják az albán közönségnek a Prológust, az Anyát és a Pável Korcsagint. Svdneiben október elején tartják meg a hagyományos filmfesztivált. 1956-ban ünnepelte fennállásának 35. évfordulóját a moszkvai Idegennyelvű Irodalom össz-szövetségi Könyvtára. Állománya jelenleg mintegy 2 000 000 könyv és folyóirat. A sok ritkabecsű nyomtatvány közt megtalálhatjuk Erasmus, Diderot, Bocaccio és a XIX. század szinte valamennyi klasszikusának első kiadásait. A könyvtár 1948 óta- a világ minden tájáról kap modern természettudományi és egyéb tudományos műveket. Fennállásának 35 éve alatt mintegy 12 000 000 kötetet forgalmazott és kb. félmillió biblográfiai felvilágosítást nyújtott. A könyvtár által rendezett kiállítások száma meghaladja a 3000et. Ezenkívül több mint 1000 irodalmi estet, előadást, stb, szervezett. 1957ben új könyvtárépület építéséhez kezdenek, amelyben 5 000 000 kötet befogadására alkalmas raktár lesz. Ezerkétszáz férőhelyes szélesvásznú mozi nyílt Pekingben. A gépi felszerelést Franciaországban gyártották és elsőként az ez évi május 1-i ünnepségekről készült első kínai szélesvásznú filmet, valamint az 1905-ös orosz forradalomról készült „Prológus" című szovjet színes filmet vetítették. Rövidesen Sanghájban is nyílik szélesvásznú filmszínház. Az Eremitázs-képtárban őrzött „Madonna Litta" című festményről Gugovszkij szovjet specialista legutóbb megállapította, hogy Leonardo da Vinci műve. A kérdésen egyébként már egy évszázada vitatkoznak a szakemberek. Szovjet és finn filmművészek közös színes filmet készítenek Sampo címmel a finn nép nemzeti époszának, a Kalevalának motívumai nyomán. A filmből normál- és szélesvásznú változat is készül, mindkettő orosz és finn nyelven. ÚJ SZ

Ô 6 ft 195

7- szeptember 21.