Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-25 / 267. szám, szerda

HBNDENKI SZÖGET Géppel ássák a krumplit A partizánskei állami gazdaságokhoz tartozó vitkovicei major a cukorrépát megelőzően a gazdag burgonyatermést takarítja be. A munkák meggyorsítására a TEK—2 csehszlovák gyártmányú kétsoros kiszántó ekét használja. Képünkön Kamil Hrdlička, a gazdaság vezetője František Janeček és Štefan Ondrejka láthatók munka közben. TÖBB CUKROT Nem könnyű dolog friss témaanyagra találni — panaszkodtunk a komáromi járás agronómusának. Az ember bárhová is téved, legalább száz újságíró járt már ott előtte! „Reszkírozzák" meg, ránduljanak ki a, keszegfalvi szigetre — tanácsolta erre huncut mosollyal a járás legjobb ismerője. — Olyan hely ez, ahová még a madár is csak véletlenül talál el. Csak aztán esőt ne kapjanak, mert akkor ott kuksolhatnak három álló hétig. — Ez kell nekünk! — örvendeztünk. Hej, dehogy is tartott vissza a rossz út, pedig az idő is esőre állt. Jó órát zötyögtünk, bukdácsolgattunk már, amikorra végül kutyaugatást hallottunk. A Vágdunához értünk, annak partján szűkölt a kompos kutyája. De milyen komposé? Aranyhajú leányé! Húszéves sem volt tán, de úgy kezelte a hatalmas alkotmányt, hogy öröm volt nézni! Gyümölcseitől roskadozó alma- és szilvaerdő mellett vitt tovább utunk a víz túlsó partján. Ô hová kerültünk? Nem őrizte azt senki! — Jókairegény ez, a Senki-szigete — lelkendeztünk a színpompás látványon. Vajon megtaláljuk-e magát Noémit is? Persze, hogy megtaláltuk. Szép sudár lány volt, csak hát nem egyedül jött. Az egyik kanyarban akadtunk reája, egy szörnyen mérges öreg paraszttal, apjával ballagott. — A kút miatt jöttek? — pattogott az öreg, amikor megálltunk. — Éppen ideje már, hogy rendet teremtsenek! Azt hiszik a járáson, lopjuk mi a pénzt, vagy döglesszük szomjan tán minden jószágunkat? — Ne haragudjon már olyan nagyon, bácsi! — kérleltük az öreget. Nem tudunk mi semmiféle kútról, Bratislavából jöttünk, a szigetről szeretnénk írni. Azt mondja meg inkább, merre találunk itt házat, tanyafélét? No, majd elvezetem magukat — enyhült meg erre az öreg. Pár lépés már csak a szövetkezet. Hanem aztán a kútról is írjanak, nagy panasz az nekünk! Széles térség közepén, apró házacskához vezetett az öreg, ezt nevezte büszkén a „mi irodánknak". Bizony nem férhetett ötnél több ember meg benne, de az oldalához legalább 10 „Jawa" támaszkodott. Fél Komárom van. itt? — „saccolgattuk" a motorkerékpárokat, — hogy férünk el itt mi is? Hanem bizony nem volt ott senki más, čsak'a könyvelőnő. ő árulta el később, hogy a motorkerékpárok ott kirrt a szövetkezeti tagoké. Kétszázötven család lakik a szigeten — mondotta büszkén a lány. Abból 60 család » közösben dolgozik. S bár csak tíz hónapja van itt szövetkezet (Keszegfalvához tartoztak még tavaly), húsz parasztnak saját motorkerékpárja van. — Hanem, hogy ha velünk, „újakkal" továbbra is így bánik a járás — szólt bele a beszédbe morcos öreg vezetőnk, hatvan körüli Lőrincz Kálmán bácsi — elmegy ám a kedvünk. Tudják, az új közös sohasem bőpénzű, nagyon meg kell néznünk a kiadott garast. Már most képzeljék csak el, az istállók körül nincs egyetlen kút sem. Kértük a járást, segítsenek rajtunk. Ajánlottak is egy kútcsinálót, hogy asszongyák 50 000-ért megfúrja a kutat. Nincs nekünk ennyi tenger pénzünk, másképpen akartunk hát segíteni. Kéznél volt Kányái, a régi jó kútfúró, vele egyezkedtünk. El is vállalta a munkát, félig kész is már a kút, 20 000 koronát kért érte mindössze, s azt mondta, akkor fizetünk csak, ha legalább 600 liter vizet ad a kút percenként. S erre mi történik? Meghallja a járás, hogy más csinálja a kutat, megtagadja a pénzt, az építési engedélyt, mert Kányainak nincs iparengedélye. Hát ezért nem Felszántják a mezsgyét Nagykapos is szép eredményeket ért el a szövetkezetek taglétszámának kibővítésében. Nagykaposon ősszel felszántják az utolsó mezsgyét is. A HNB és a szövetkezet vezetősége jó munkájának eredményeként minden egyénileg gazdálkodó paraszt a nagy családba -tömörült. Az egyénileg gazdálkodók meggyőzésében jó munkát végzett a helyi pártszervezet, elsősorban Dudás Sándor h. elnök és Dancsó Gyula titkár. Ugyancsak kivették a részüket az agitációs munkából az EFSZ vezetőségi tagjai Kiss Lászlóval egyetemben, akik főképpen a szövetkezet példás gazdasági eredményeivel hatottak az egyénileg gazdálkodókra. (Tudósítónktól) tudunk 30 000 koronát megtakarítani, ezért maradt félbe a kút építése. Hogy mit adunk télen inni 1Í5 marhánknak, 174 disznónknak, azt csak a járás | mondhatná meg! Ezen segítsenek, hogyha jó emberek! Nagyon meghatott bennünket ez a szövetkezet sorsáért ennyire aggódni tudó egyszerű ember. Hogyne ígértük volna hát meg, hógy közbejárunk a járáson. Teljesítettük iš ígéretünket. A járás jót akart, csak a szövetkezetesek értették félre szavukat. Dehogy tiltották le Kányái munkáját, sőt, inkább felszólították, fejezze be a kutat. Csak hát, úgy látszik, ez a feketén dolgozó Kányái valamit elhallgatott. Azt, hogy előlegért járt a járás nyakára s nem elégedett meg azzal a 4000 koronával, amit meg is kapott, újból és újból több kellett volna. A járás erre azt mondta, fejezd be a kutat, ha kész a munka, kimegy majd Nyitráról egy felülvizsgáló bizottság, lenormázza, hogy mit végzett Kányái, mennyi illeti meg a hivatalos előírások szerint s ezt majd meg is kapj,a munkájáért. Persze, hogy nem tetszik ez Kányainak. persze, hogy előre szeretné a 20 000 koronát, hiszen jól tudja, hogy még 15 000 korona sem jár már ntki. Az Sb. 8-as előírás szerint, az általa építendő kúttipus 15 000 koronába sem szabad hogy kerüljön. S hogy miért kért akkor a járás által ajánlott s iparengedéllyel rendelkező Héger nevű kútmester mégis 50 000 koronát? Nos, itt a szövetkezet súlyos félreértése. Az az 50 000 korona nem a munkadíjat, hanem az építmény eszmebeli értékét jelenti. Az Nk. II. számú előírás szerint ugyanis a szigeti kút ennyit fog majd érni, ha készen lesz, ennyi a „leltári értéke". Héger mester ugyanannyit kapott volna a kútért, mint Kányái, az ő munkája díját^is egy nyitrai felülvizsgáló bizottság határozta volna meg, tehát nem ötvenezerbe, nem húszba, de még 15 ezernél is kevesebbe került volna. Hej, de megjuhászkodott közbenjáÄét év Ha Kelet-Szlovákiát járod, kevés eltérést találsz a községek között. Első látásra epyik olyan, mint a másik. Ugyanakkor, ha jobban szemügyre veszed, akaratlanul is eszedbe jut a bölcs népi mondás: — Ahány ház, annyi szokás. Vagyis mégis van eltérés az e'gyés községek lakóinak életében. Noha a fejlődéssel párhuzamosan növekedik a lakosság jóléte is, vannak községek, ahol az utóbbi évek alatt bámulatos változások történtek. Ez különösen ott tapasztalható, ahol korábban értették meg a haladó világ szavát s korábban léptek a fejlődés útjára. A fejlődés ott érte el a legmagasabb színvonalat, ahol már évekkel ezelőtt megkezdték a szocialista falu építését. Ezekkel a gondolatokkal léptem le egyik szeptemberi napon a vonat lépcsőjéről, hogy meglátogassam az anynyit emlegetett Bély községet. Egy hír hozott ide. Éspedig az, hogy Bélyben is felszántották az utolsó mezsgyéket. A község szocialista faluvá lett, mint sok más a királyhelmeci járásban. A hír nem lepett meg, hiszen ez manapság igen gyakori dolog. Ugyanakkor, ha visszagondolok a két évvel ezelőtti bélyi eseményekre, felette kíváncsivá tesz az új hír. Két évvel ezelőtt a bélyi szövetkezet a legnagyobb ellentétek színhelye volt.. Gyengén működött a szövetkezet. A falu parasztjainak túlnyomó része a szomszédos csernőí vasútállomáson talált alkalmazást. A földön nem maradt más, mint az öregek, gyerekek és az asszonyok. Futottak a földtől. Nem volt erős kéz, a föld keveset termett. A szövetkezetben egész sor rendellenesség honosodott meg. Egyeseknek kiváltságos helyzetük volt. Voltak, akik a közösség érdekeit nem vették figyelembe s a szövetkezetet saját meggazdagodásukra igyekeztek kihasználni. A hanyagság-és nemtörődömség ütötte fel a fejét. A bevételek egy része jogtalanul illetéktelen zsebekbe került. Természetesen mindez nem hogy vonzotta volna a szövetkezeten kívül levőket, sőt a bennlevők is a kifelé vezető utat keresték. Évekig folyt ez a tűrhetetlen állapot. Az 1955. év azonban változást hozott. Üj emberek vették kezükbe a vezetést. Filmszerűen pereg le előttem Bély múltja, ahogy végigmegyek a főutcán. A rohamos fejlődés nyomai megállásra bírnak. Bélyben új élet van fejlődőben. A faluvégi nagy park, a volt úri kastéllyal, az egykori tivornyatanya nemes célt szolgál. Az évszázados fák között gyermekek kacagása hangzik. A kastélyból középiskola lett. A nagy gazdasági udvarban ma éppen úgy dolgoznak, mint egykor, csak éprási ígéretünkre a közös jövőjéért harcoló derék Kálmán bácsi! Egyszerre ő akarta bemutatni még a sziget világát is. Meg is mutogatta a csinos házakat, a szövetkezet kitűnően gazdálkodó kertészetét, 380 hektárnyi dúsan termő közös birtokukat s megismertetett azzal a szívóssággal (minden házban van rádió, önmaguk építik kultúrházukat), ahogy ez a világtól, vasúttól, jó utaktól messzire eső tanyai nép kézzel-lábbal igyekszik jő életet teremteni magának. Csak saját portáját nem akarta megmutatni a kedves, morcos Lőrincz Kálmán. — Még azt írnák rólam — mondta szinte pironkodva —, hogy dicsekedni akarok. Még szerencse, hogy ismét összeakadtunk a leányával. Ö fegyverezte le aztán az öreg szerénykedését. Hát mit is láttunk? Muskátlis ablakos, kedves parasztházat, vadonatúj bútort s két motorkerékpárt. A motorok felnőtt két fiáé, a bútor a lányé. És a családfő? övé a boldogság, öt és fél hektárral kínlódott ezelőtt — árulta el a lány, mikor apja kiment. Ma telt a kamrája, takarékban a pénze, ruha, cipő elég van. Most is, az idei cséplés után tíz mázsa gabonát hozott haza az apa — büszkélkedett a lány. S még mondott valamit: azt, hogy házat építenek nemsokára, csinosabbat, annál, amilyen most van, megvan már rá a pénz. * * * Esteledett, mikor elbúcsúztunk a szigettől, ettől az úttalan „elhagyatott" helytől. A fák levelein holdsugár hintázott s édes almaillat úszott a levegőben. Apró brilliánsok gyúltak lassanként a kis ablakszemekben, s valamelyik házból halk, szerelmes nótát sodort felénk a szél. Valaki énekel a Senki-szigetén. Senki-szigetén? — Nem! Ez a kis sziget ma — mindenki szigete! Neumann János pen azzal a különbséggel, hogy a hasznot nem a gróf vágja zsebre, han<,m a szövetkezet dolgozói, a volt béresek és kocsisok. Ugyanúgy ott látjuk id. Battyáni Józsi bácsit is a sertései körül, mint valaha. Ma ő is másképpen látja az életet. Ha több az elválasztott kismalac, több a jutalom is, Valamikor földhözragadt szegénységben élt, ma azt latolgatja, hogy a megtakarított pénzen autót vegyen-e, vagy eladó lányának új házat építsen-e nászajándékul. Jól él valamennyi és a sok viszálykodás és meg nem értés után a béke és a jólét költözött a bélyi szövetkezetbe. Bejárjuk a gazdaságot. Példás rend és tisztaság mindenhol. Kérdéseinkre barátságos válaszokat kapunk. Fennakadás nélkül folyik a munka. Minden tág tudja, mi a kötelessége. Csorba Lajost, a szövetkezet elnökét az állatok mérlegelésénél találjuk. A 46 éves elnök boldogan újságolja az új hírt. — Megszűnt Bélyben az egyéni gazdálkodás. Felszántottuk az utolsó mezsgyéket is. Csorba elvtárs megelégedett, hogy megvalósult a kitűzött cél. Két évvel ezelőtt, amikor a bajban lévő szövetkezet élére hazahívták a vasúttól, sokan igyekeztek lebeszélni erről. — Hagyj te magadnak békét. Hiányzik neked a nyugtalan élet? — hangzottak mindenfelől a csípős figyelmeztetések. Csorba elvtár? a nép fia. Nem habozott. A párt arra tanította, hogy nem szabad megfutamodni a nehézségek elől. Hazajött, mert a közösség érdeke úgy kívánta. Célja egy volt: A szövetkezet helyreállítása. Emberekkel beszélt, agitált. Legjobb segítőtársa a pártoktatáson szerzett politikai tudása volt. Megnyerte a nép bizalmát. S íme, munkájának megvan a gyümölcse. Bélyben fellendült a szövetkezet. Nem húzódik már senki kifelé, sőt ellenkezőleg, az egész falu a közösben van. A gazdasági eredményekről csak egy példát. Míg 1954-ben alig értek el 6 koronás munkaegységértéket, az idén a tervezett 24,20 korona könnyen elérhető. A tagokat munkájuk után pontosan és érdemük szerint jutalmazzák. Az első félévre több mint 8 és fél vagon gabonafélét osztottak ki. No, de futja, hiszen nem kevesebb, mint 40 vagonnal csépeltek az idén. Battyáni Józsi bácsi feleségével az első félévre 22,82 mázsa terményt vitt haza. Az uraságnál két évig sem keresett ennyit. 1 A szövetkezet fellendítésében, a tagság jólétének megteremtésében az oroszlánrész Csorba elvtársat illeti. Mint jó vezető, igazságos intézkedéseivel kivívta a tagok bizalmát. - ki Az idén is jónak ígérkező répatermésünk van, azonban csak akkor hoz nagy hasznot és több cukor is csak akkor kerül a dolgozók asztalára, ha a termelők idejében és gondosan kiszedik s a feldolgozásig helyesen raktározzák, vagyis megóvják a répát a kiszáradástól, rothadástól és fagytól — mondja Karvas István, az Oroszkai Cukorgyár dolgozója, aki a répafelvonó hatalmas csigakerekét szereli társaival. A négy körülbelül nyolcmázsás répavágó-kerék is már készen, beszerelésre vár. Rózsa János lakatos azzal biztatott, mire a gyár répamosó csatornái megtelnek, ők is elkészülnek a munkával. Az olajtól maszatos arcokon boldogan és pajkosan csillognak a szemek, mikor arról beszélnek, hogy idejében kezdik az idei gazdag termés feldolgozását. Bizony majdnem még egyszer annyi répa vár feldolgozásra, mint tavaly. Fontos tehát, hogy egy csapágy se maradjon kenetlenül, ami megállást, időveszteséget, károkat okozhatna a kampány ideje alatt. A hangos kopácsolás, a fúrógép-búgás és a daruláncok nyikorgása egybeolvad a felvonócsigák panaszos hangjával. Itt fogaskereket, ott vékony, de hosszú csöveket visznek, amelyekben forr majd a cukorlé. Még odébb pedig deszkát cipelnek, tisztítják, festik a falakat. Bent a villanytelepen is lázas munka folyik. Idősebb szakemberek mellett fiatalok szorgoskodnak, szerelik a kisebb és nagyobb kapcsolókat. Vezetőjük, Klimo elvtárs segíti a még kevés szaktudással bírókat. Csupa' biztatót látunk. A párt figyelmeztető szava nyomán egyre inkább megtanulnak új módon dolgozni. A műszakiak legjobbjai élen járnak az új technika meghonosításában, hogy ne vesszen kárba egy gyűszűnyi cukorlé sem. Nem szabad azonban megfeledkezni a párttaggyűlések eddiginél jobb előkészítéséről sem. Ezt azért szükséges megemlítenem, mert az utóbbi taggyűlésen való részvétel nem tanúskodik gondos szervezésről. Pedig nem lehet ott tartós eredményre számítani, ahol lebecsülik a taggyűléseknek a pártéletben betöltött szervező és nevelő szerepét. Ismeretes, hogy a taggyűléseknek nemcsak azért nagy a jelentősége, mert az alapszervezet legfelsőbb szerve, hanem azért is, mert a kommunisták eszmei gyarapodásának hatalmas erőforrása. AZ AUTOMATIZÁLÁS ÚJ KORSZAKA tárult elénk, mikor a fő pavilonba léptünk. Rövidesen bizonyossá vált előttünk, hogy nemcsak a szerszámgépek terén, hanem az öntési eljárásban is a teljes automatizálás felé vezet az út. A különböző műanyagok és fémkeverékek öntését szintén fél és teljes automata gépekkel végzik. Fél órán át csak ilyen automatagépekkel találkoztunk. Vízvezetékcsapok, ajtókilincsek és más háztartási cikkek, valamint alkatrészek öntése ezze

1 a módszerrel nemcsak gyorsabb, hanem takarékosabb is. Az emberi erőn kívül, anyag- és időmegtakarítást is jelent ez a termelési módszer. Ma már közismertté váltak az önműködő szerszámgépeink. A brnói kiállításon látottak azonban még a szakemberek számára is hoztak újat. A TOS jelzésű szerszámgépek -.orozat.i vonult fel a látogatók előtt. Különböző munkálatokat teljesen önállóan A taggyűlések színvonala és sikere — mint tudjuk — elsősorban attól függ, hogyan tudja az alapszervezet elnöke a gyűlések előkészítése és levezetése során a munka kollektív jellegét, a pártvezetés legfőbb elvét érvényesíteni. Jó az, hogy Balázsik elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke tetőtől talpig becsületes és kemény fából faragott ember. De hiba, hogy a pártmunka egész terhét magára veszi. Ugyanakkor kesereg, hogy túlságosan el van foglalva. Bizonyára nem kell szót vesztegetnünk annak igazolására, hogy a legparányibb köze sincs az ilyen munkamódszernek a kollektív vezetéshez. Igaz, beszélgetésünk során megállapíthattuk, hogy Balázsik elvtárs tudatára ébredt túlbuzgóságának káros hatására, felismerte, hogy az elnök erejének nem abban keil kifejezésre jutnia, hogy mindent egyedül végez, hanem abban, hogy sikerül megszerveznie valamennyi kommunista tevékeny részvételét a pártmunkában. Csak ennyit Balázsik elvtárs jó oldaláról és fogyatékosságairól. Mennyivel jobbak lesznek majd a« pártgyúlések, ha a pártbizottság rendszeresen. összehívja a pártcsoportbizalmiakat és megmagyarázza nekik a gyűlés célját és feladatát és ezek megbeszéléseket tartanak a kommunistákkal a gyűlésen hallottakról. Az ő feladatuk legyen az is, hogy megszervezik a kommunisták pártigazolványának és tagdíjfizetésének ellenőrzését. A jövőben, mielőtt a taggyűlés befejeződne, az elnök adja át a szót a pártszervezet jegyzőkönyv-vezetőjének és ez tegyen jelentést, hogy a kommunisták közül kik teljesítették a pártmegbízatást, kik késtek el a gyűlésről, ki hagyta el az üléstermet a tagság beleegyezése nélkül, s ki nem tett eleget a tagdíjfizetés kötelezettségének. A gyár kommunistáinak többsége előtt, akik már huzamosabb idő óta tagjai a pártnak, mint pl. Karvas elvtárs is, szinte érthetetlen, hogyan lehet a taggyűlésről'elkésni, vagy közömbösnek lenni a párthatározatok iránt. Kétségtelen, hogy az üzemi pártbizottság állandó éber figyelme a taggyűlések előkészítésével és megtartásával kapcsolatban jó eredményeket hoz majd a gyár pártéletében és a termelési feladatok teljesítéséért vi; vott harcban. I Erdősi Ede végeznek. Az egyik esztergapad, melynek megdolgozási területe két méter (!) a beállításon és megindításon kívül minden önműködően végez. Az ugyancsak TOS jelzésű anyacsavarszerszámgép egyszere öt műveletet elvégez és bizonyos időközökben kidobja magából a hatszögletű fémanyacsavarokat, A múlt évi kiállításon igen nagy érdeklődéssel nézegették a nagy fémmegmunkáló gépre felszerelt központi irányító táblát. Icén már a kisebbfajta marógépeken is megjelentek ezek a műszerek. Ez a bevált új irányító szerkezet bevezetése biztosítja, a gépek könnyebb és pontosabb kezelését. Az egyik összetett szerszám • gépnél rajzon ábrázolják a korszerű gép óriási előnyét. Az említett géppel végzett munka ezelőtt húsz embert foglalkoztatott, ma pedig ezt a munkát a korszerűsített és az automatizált gép segítségével négy munkaerő is elvégzi. (SZ.) távlatából Többet, gyorsabban, olcsóbban Egy héttel hosszabbították meg a brnói, gépipari kiállítást. Hogv ez így történt, nem lepett meg. A sok kiállí tott ipari cikk megtekintéséhez sok idő kell ám! Az idei kiállítás nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is felUlmúlta az előzőket. \ ÜJ SZÖ 5 -rr 1957. szeptember 16.