Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-24 / 266. szám, kedd

A falusi pártszervezetek mindenütt álljanak \ a politikai történések élére Tapasztalatok a vágsellyei járásból agitátorokhoz és segítettek nekik a „Tartósan meg kel] javítani a földművesek és szövetkezeti tagok körében végzett, a mezőgazdasági termelés feladatainak teljesítésére irányuló tömegpolitikai munkát. Az EFSŽ-ek továbbfejlődése érdekében, valamint elsősorban a középparasztok megnyerése érdekében végzett politikai munkába minden párttagot be kell kapcsolni. Az EFSZ-ek továbbfejlődését, mint a mezőgazdasági termelés feladatai teljesítésének legfontosabb feltételét továbbra is a párt fő és állandó feladatának kell tekinteni, falvainkon a szocialista átalakulás befejezése érdekében." Hangsúlyozza többek között Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága augusztus 22—23-i teljes ülésének határozata, majd további részében arra hívja fel a figyelmet, hogy a falusi pártszervezeteknek a politikai történés élére kell állaniok, akcióképességük növelésével, valamint a nézetegység megszilárdításával a mezőgazdaságban, a párt politikáját kell érvényesíteniök. Kétségkívül annak köszönhető a szövetkezeti gondolat hatalmas előretörése, hogy a kommunisták túlnyomó részben a politikai történések élére álltak falvainkon, hiszen csupán szeptember 10—17-ig 25 új szövetkezet alakult Szlovákiában, amelyekbe 3046 földműves lépett be. Ugyanakkor a •meglevő szövetkezetek taglétszáma 4577 taggal bővült. Ezzel a szocialista szektor Szlovákiában már elérte a 49 százalékot. A parasztok szövetkezet iránti érdeklődése egyre fokozódik, mert olyan községekben is, ahol még nincsen EFSZ, további 4243-an írták alá a belépési nyilatkozatot szeptember 17-ig. Az új szövetkezetek alakítása mellett nagy jelentősége van a meglevő szövetkezetek megszilárdításának és továbbfejlesztésének. Ha 1960-ig valóban el akarjuk érni a mezőgazdasági termelés 30 százalékos növekedését, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egyes községekben a szövetkezet mellett még a dolgozó parasztok százai maradi módon gazdálkodnak és lefelé húzzák a mezőgazdasági termelést. Ez a kérdés a vágsellyei járásban is igen időszerű. Az igaz, hogý a járás minden községében van már egységes földművesszövetkezet, de az is igaz, hogy minden községben számos dolgozó paraszt áll még a szövetkezeten kívül. Ebben a járásban az utóbbi néhány hónapot kivéve nagyon keveset tettek a szövetkezet további fejlesztése érdekében. A negyedi példa Hogy mennyire meddő dolog lenne a mezőgazdasági termelés teljesmértékű növeléséről beszélni, amíg a falu parasztjainak nagy része a mezőgazdasági termelés régi ösvényeit tapossa, mutassuk meg legalább egy példán, mielőtt a tömegpolitikai munkáról szólnánk. Nézzük meg, hogyan áll például a mezőgazdasági termelés kérdése Negyed községben, ebben a Vág menti nagy faluban. A község katasztere 36ÖÓ hektár, ebből a szövetkezet az év első feléig 1700 hektáron gazdálkodott, míg a határ többi részét az egyéniek bírták. Az egyénileg gazdálkodó parasztok az idén az előírt 24 vagon gabona helyett csak 21 és fél vagon g'abonát adtak be, amíg a szövetkezet 44 vagon gabonát szállított be az állami raktárakba s ezzel 100 százalékra teljesítette a beadást. A szövetkezet hektáronként 22 mázsa gabonát tervezett és 24 mázsát ért el átlagosan. Az egyénieknél ugyanakkor az átlagos hektárhozamok 14—16 mázsa között mozogtak. Mi ennek az oka? Először — ha ismert dolog is — hangsúlyozni kell, hogy a szövetkezet nagy táblákon gazdálkodik és gépekkel műveli a földet. A talaj előkészítése évről évre javul, mert minden évben új tapasztalatokkal gazdagodnak mind a traktorállomás dolgozói, mind a szövetkezetesek. Betartják a szántás és vetés határidejét, jó magot vetnek a földbe s a műtrágyát sem sajnálják. Az egyénileg gazdálkodó parasztoknál a felsoroltakból csaknem minden fontos tényező hiányzik. Ezért alacsonyabbak a hektárhozamok. Aki pedig keveset termel, drágán termel. A szövetkezetesek átlag 1000 koronával érnek el nagyobb jövedelmet mezőgazdasági hektáronként, mint az egyéniek. Ennek azonban nemcsak az egyéniek vallják a kárát, de a köz is, mert kevesebb és drágább mezőgazdasági terméket kap. Azt már tudjuk, hogy az EFSZ ha sonló nagyságú területről több mint kétszer annyi gabonát adott be, mint az egyéniek. Ezenkívül biztosította a vetőmag- és taka.-mányalapokaX, a tagoknak a munkaegységekre járó 3 kg gabonát. De ez még nem minden. A szövetkezet 190 fejőstehéntől naponta 700—800 liter tejet ad be, míg az egyénileg gazdálkodó parasztok 290 tehéntől alig 150—200 liter tejet adnak naponta a közellátás számára. Míg a szövetkezet augusztus l-ig 73 ezer liter tejét adott be terven felül, addig az egyéniek sokkal többel adósak maradtak. Hasonló a helyzet a húsbeadásban is. Az első lépések A járás más községeiben is nagy el-' térés mutatkozik a szövetkezetesek és az egyénileg gazdálkodók termelési eredményei között annak ellenére, hogy a szövetkezetek egy része még mindig nem használja ki eléggé a nagyüzemi termelés adta lehetőségeket, s ezen a téren is van még sok javítani való. A szövetkezetek fölénye a kisüzemi termelés fölött azonban nem lehet vitás. Sajnos ennek ellenére a járásban éveken keresztül igen kevés szó esett a szövetkezetek további bővítéséről és megszilárdításáról, minek következtében a taglétszám növekedése helyett, bizonyos lemorzsolódás állott be. A legnagyobb hiba abban gyökerezett, hogy a falusi pártszervezetek bizottságai nagyobbára csak formálisan foglalkoztak a szövetkezetekkel. A taggyűlésen el-elhangzott a helyzetről szóló beszámoló, amelyet a tagok tudomásul vettek és rendszerint határozatot is hoztak, de a határozatok teljesítésének ellenőrzése többnyire elmaradt. Az egy helyben topogásba csupán a párt idei járási konferenciája hozott komolyabb fordulatot, amikor az elvtársak bírálóan elemezték a helyzetet. A konferencia reális feladatot tűzött a kommunisták elé: 2500 hektár földet be kell szervezni a szövetkezetekbe. A párt járási bizottsága ezután részletes tervet dolgozott ki és konkrét feladatokkal bízta meg a bizottság tagjait, a járási nemzeti bizottságban dolgozó és a falun élő kommunistákat. Több falusi szervezetben lényegesen átszervezték a vezetőséget és a passzív vezetők helyére mozgékonyabb és körültekintőbb elvtársak kerültek. Ezek az intézkedések helyénvalóknak bizonyultak, mert új, lüktetőbb életet vittek a pártszervezetekbe, melyek tagsága határozottan tevékenyebb lett. A negyedi szövetkezet is annak köszönheti komoly előrehaladását ebben az évben, hogy a pártszervezet mozgósítani tudta a kommunistákat a feladatok teljesítésére és rendszeresen ellenőrizte a határozatok teljesítését. Sajnos, ez a tevékenység nem terjedt ki a politikai élet minden terére. Amikor a pártszervezetek a szövetkezeti gazdálkodás megjavítására vagy az aratás megszervezésére irányították a figyelmüket, szinte hozzáragadtak a problémákhoz és nem tudták sikeresen felölelni tel jes szélességében az összes tennivalókat. így a kezdeti lendület ismét ellanyhult az új szövetkezeti tagok szerzésében, s az aratásig csak 100 hektár földet szerveztek be a járás szövetkezeteibe. Végre elindultak Komolyabb agitációs munka csak az aratás után indult meg a járásban, s ez is leginkább Negyed és Farkasd községekben lendült előre. A párt járási bizottsága e két községre irányította elsősorban a figyelmét. Különösen Negyed község kapott komoly segítséget a járástői. A párt és a nemzeti bizottság legjobb dolgozói közül választották ki az agitátorokat, akik a földművesek minden kérdésére kielé gítő választ tudnak adni. Ennek az in tézkedésnek meg is lett az eredménye. Negyeden hat hét leforgása alatt 70 dolgozó parasztot nyertek meg a kö zös gazdálkodás számára, és ezzel a szövetkezet földterülete csaknem 2000 hektárra bővült. Az említett hathetes munka két ségkívül megmutatta, hogy a rendszeres agitáció meghozza a maga gyümölcsét. A szövetkezétbe belépett parasz tok nagyrésze már bekapcsolódott a közös munkába, sőt akadtak olyan dolgozó parasztok is, akik az EFSZ-be való belépésük után csatlakoztak az C/ISL őszinte eveje Mi lei-. Bartal Jánossal? Történelmi jelentőségű napokat élünk. A földművesek ezrei szakítanak a régi gazdálkodási formával és az újat, a jobbat, a párt által meghatározottat választják. Nagy, győzelmes napok - mostaniak és történelmi jemeggyőzés munkájában. Ilyen lelkes f lentőséggel bírnak, mert, új korszak agitátorokká váltak, a hat és fél hek- J születik a parasztember életében, Üj táros Lipták Pál, Szák András és má- f utakon járnak már a Vihorlát tövésok. J be kapaszkodó parasztházikók lakói, Ezek a tények igazolják, hogy a dol- J új szelek fújnak a Tátra alatt, a Vág, gozó parasztok érdeklődése az EFSZ- i a Garam, és az Ipoly mentén. Az új ek iránt egyre fokozódik. S amikor J élet csírája szökken szárba, izmosomeggyözték őket, nyomban és szíve- i dik. terebélyesedik a két Duna-közén sen belekapcsolódnak a szövetkezet i is. Mi is ott járunk. A dunaszerdahe megszilárdításáért folyó munkába. Ez a dolog fényesebbik oldala. Az árnyoldal meg az, hogy Negyeden sokkal nagyobb eredményt is elérhettek volna már eddig is, ha maguk a szövetkezetesek még nagyobb számban belekapcsolódnának az agitációs munkába. Eddig esténként mindig ugyanazon embereket lehetett látni az agitációs központokban, s nappal bizony a szövetkezetesek alig vesznek részt az agitátorok csoportjaiban, annak ellenére, hogy a taggyűlésen az elvtársak vállalták ezt a munkát. Egyesek állítják, hogy nappal nincs idejük. Kis jó-< akarattal azonban futná a? időből, legalább néhány órára. Továbbá a pártszervezet ez ideig nem mozgósította eléggé -az agitációs munkába a tömegszervezeteket és a helyi nemzeti bizottság tagjait, s így a meggyőzés munkája túlnyomórészt a segítségükre küldött agitátorok vállára nehezedett. Amikor a falusi pártszervezet elnökétől, Farkas elvtárstól megkérdeztük, mit csinál a szervezet vezetősége az lyi járás egyik községe, Királyfiakarcsa felé baktatunk. A dunaszerdahelyi járásban is nagy dolgok történtek az elmúlt hetekben. Igaz, itt már nem beszélhetünk arról, hogy ennyi, meg annyi új szövetkezet alakult a járás területén az eltelt egy hónap alatt. Szó sincs erről, ugyanis a dunaszerdahelyi járás minden falujában volt már kisebb-nagvcbb szövetkezet, de azért mégis akad olyan dolog, ami tollat ad az ember kezébe. Hát hogy is ne, amikor alig egy hónap alatt több mint 400 új taggal gyarapodtak a már meglevő szövetkezetek. Hát nem nagv dolog ez? Királyfiakarcsán is — ahová éppen igyekszünk — harmincnyolc földművessel gyarapodott a szövetkezeti család. Hogyan is történi a dolog? A helyi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság tagjai elérkezettnek látták az időt, hogy őszintén, nyíltan beszéljenek azokkal a gazdatársaikkal, akik még mindig a régi nótát fújják. Felkeresték őket otthonukban, elbeszélgettek velük, de őszintén mondva agitáció nagyobb sikere érdekében, é

az e.

Is

ő "f***

1"?

1 eredménytelen volt f • , \ w xru „-„;„,,-;,, „ „„„1,4+ » 4 minden fáradozásuk. Godánv Imre, a kijelentette: „Ellenőrizzük a munkát, < hel

y. nemzetj bi20ttsáfl elnök{

j J

g

y kijelentette Az helyes, hogy a pártszervezet szeme rajta van azon, ami a faluban történik, de nein helyes, hogy csak azt i meghallgatták mondanivalónkat, a leg. -i \ *I- 1 .. .. a munkát ellenőrzi a vezetőség, mit csinálnak a „vendég-agitátorok" és arra kevesebb gondot fordít, hogyan teljesítik a helyi pártszervezet tagjai — akik túlnyomó részben szövetkezetesek — a taggyűlésen magukra vállalt feladatokat. Mint mondani szokták, nyakig vagyunk az őszi munkákban. A szövetkezetesek más munkák mellett már a jövő évi termés alapjait rakják le.' Ez arra figyelmezteti a pártszervezet vezetőségét, hogy nagyobb tevékenységre serkentse a kommunistákat a meggyőzés munkájában. Mert ha pl. Negyeden valóban teljesíteni akarják az ötéves tervet a mezőgazdaságban, ^ zeti tagok nyíltan, őszintén megmond feltétlenül szükséges, hogy a község »ták, hogy akad még javítani való az egész földterületén már az ősszel megkezdődjék a közös gazdálkodás. Minden falu címére Amit Negyedről mondottunk — .ő portájukon is, de az elért eredmé^ nyeket sem rejtették véka alá. Az őszinte szavak nagy hatással voltak az egyénileg gazdálkodókra. Megérezték a szavak mögött a leplezetlen • mim i-ca.y ^ igazságot: s ez hatott. Pálffv Kálmán többé kevésbé vonatkozik a járás többi f kéthektáros paraszt rövidesen tollat községeire és pártszervezeteire is. Helyes, ha a párt járási bizottsága és a járási nemzeti bizottság komoly se- f gítséget ad egyes falvaknak az agitá- t ^ ciős munkában. De egyáltalán nem helyes, hogy a járás több falujában csupán erre a segítségre várnak, és maguk csak igen keveset tesznek a az SZLKP részlegszervezetei és a bi zottságok magasfokú aktivitásának elérésére kell irányítani. Ki kell küszöbölni a falusi pártszervezetek munkájának a járási pártbizottságok funkcionáriusaival és dolgozóival való eddigi rendszeres helyettesítését és minden falusi szervezetet önálló döntésre, a falvakon a pártfeladatok önálló megoldására és biztosítására kell ve- ) meg: zetni. Ha ezen a téren történt is komoly fejlődés, a járásban még mindig sok emlékezik vissza az első napokra: — Szívesen fogadtak bennünket, többen el is ismerték, hogy jó a szövetkezet. de ennél aztán nem is jutottunk tovább. Az utolsó szó mindig az volt: „Első sem, de utolsó sem leszek." És mégis ma azt mondjuk: harmincnyolcan beléptek a szövetkezetbe. Igen, így igaz. így történt, mert a karcsai agitátorok változtattak a meggyőző munka formáján. Amikor az egyéni meggyőzés nem vezetett eredményre, nyilvános gyűlésre hívták meg a falu lakosait. Ott voltak a szövetkezet régi taqjai is, eljöttek a kívül állók is. Az egyénileg gazdálkodók kérdeztek, a szövetkezeti tagok, meg az agitátorok válaszoltak. A szövetkekért. Az ő példáját meg Kulcsár Kálmán követte, s így ment tovább. Szükségesnek tartom itt elmopdani az idős Vízkeleti Tamás esetét. Az öreg az említett estén véglegesen még nem tudott dönteni. Szótlanul hagyta el a helyiséget. Senki sem szólt utána: „Hát Tamás bácsi, maga hogy gondolja?" S az öreg ment, szótlanul, némán, gondolataiba merülve. Másnap reggel azonban már kora reggel kopogtatott a helyi nemzeti bizottság irodája ajtaján. Nem is egyedül jött. A fiát is magával hozta, és mind a ketten odakanyarították nevüket a belépési nyilatkozat alá. Királyfiakarcsán most már egy ember, egy család kivételével mindenki tagja a szövetkezetnek, legalább is Godány Imre így mcndta. Csak egy ember, Bartal János 4,5 hektáros gazda /nem tudott még megbarátkozni a szövetkezettel. Már a járási pártbizottságon is azt mondták: hallani sem akar a szövetkezetről. De hát miért? ö maga azt mondja: „Öreg, bet.ges ember vagyok. Nem bírom már én a szövetkezetben a munkát." Bartal Jánosnak ez a mondása elárulja, hogy nincs tisztában a szövetkezet előnyeivel. Megfeledkezik arról, hogy ő mint egyénileg gazdálkodó hiába öreg, hiába beteg, reggeltől estig túrja a rögöt, túrnia kell, mert élnie kell. Az állammal szemben is van kötelezettsége. Igaz, a szövetkezetben kell dolgozni, de a szövetkezetben a gépek végzik a munka nehezebb részét, Elfelejti, hogy közös erővel még a legnehezebb munka is könnyebb. S a szövetkezet az idősebb tagjainak olyan munkát ad, melyet könnyen el tud végezni. Mi hát most a teendő. Első és legfontosabb az, hogy az agitátorok beszéljenek még Bartal Jánossal, ne sajnálják a fáradságot, mert egy ember sorsáról van szó. Egy téves utakon járó embert kell helyes útra téríteni. Ez elsősorban a párttagoknak kommunista és emberi kötelessége. Bartal Jánosnak pedig magának is látnia kell, hogy csak jót akarnak neki. Az ő helye is ott van, ahol a többi gazdáé. De ha már senkinek sem hisz a faluban, higgyen saját vejének, aki szintén szövetkezeti tag, s aki jól él, házat épít, mindene megvan, sőt sokkal több mint az apósának. Ez tagadhatatlan igazság Bartal János! Gondolkozz hát! Az állammal szemben is vannak kötelezettséfléid. Őtrod-e egyedül, minden támogatás nélkül teljesíteni azckat a feladatokat, amelyeket a dolgozó nép egyre növekvő igénye minden állampolgártól, minden egyes földművestől, megkövetel? Mert ne feledd: a feN adatck évről évre növekednek, teljesíteni kell őket. S ha nem, ujjal mutogatnak majd rád, és te leszel á „fekete bárány" a faluban. Szarka István Szentpéteri hír Kevés szövetkezetnek nyúlik oly messzire a határa, mint az ógyallai járási szentpéteri szövetkezeté. Heszövetkezet további kiszélesítéséért pl. \ lyenként a 20 kilométert is meghaladZsigárdon, Sladečkovon és egyebütt. J ja a határ átmérője s ez kedvezőtleAz SZLKP KB határozata világosan . nül befolyásolja a szövetkezet qazdálkiemeli, hogy a falusi szervezetek irá- J kodását, de leginkább a trágyázás nyitását, valamint a pártbizottságok J miatt kellemetlen, részéről nyújtott segítséget elsősorban J Az idej őszi munkák me

qk

ezdése „ítTi/n I Ac o K,— T előtt azonban a szövetkezet vezetőséae megtárgyalta a távolabb eső földek megművelésének kérdéseit és Balázs Miroslav fiatal agronómus javaslatára olyan intézkedéseket foganatosított, ami megcldja a trágyázás módját és nagy mennyiségű takarmányt eredményez az állatáliomány számára. Ezt az eljárást a következőképpen oldották Mint ismeretes, a bíborhere amivel több mint 21 hektár területet vetettek be — az első kaszálásból -.1 . .. — - i | - —— a tennivaló. A pártszervezetek mindé- mondjuk 200 mázsa takarmánymenynütt valóban álljanak a politikai tör- nviséget nyújt. A második termést ténések élére. Az ő irányító munká- P

ed

iö zöld állapotban alászánthatják. juktól és attól függ a teljes siker, a

rT

e

k, tápereje egvenlő az istállótráhogy a kommuuisták milyen mérték- \ SlÄ^L^ ben, milyen odaadással veszik ki részüket a feladatok teljesítéséből, hogyan hatnak példamutatásukkal a tömegekre. Negyed községben kétségkívül komoly sikereket értek el a parasztoknak a szövetkezetekbe való szervezésével, de ha az agitációs munka nem vesz még nagyobb lendületet, mind Negyeden, mind a többi községben, akkor komoly veszély fenyegeti a kitűzött célt: a 2500 hektár beszervezését a szövetkezetbe. S hogy ez milyen kárt okozna mezőgazdaságunknak, az egyénileg gazdálkodó parasztoknak háromszoros hasznot eredményez i szövetkezetnek: jó minőségű takarmányt nyújt, a szövetkezet mentésül a trágya kihordására szánt kiadásokJ tói és a bíborhere tulajdonságánál " fogva nagy mennyiségű nitrogént köt le. Ez a termelési eljárás egyébként szorosan hozzátartozik a termelés hatékonyságának fokozásához. A szentpéteriek ennek az új eljárásnak a bevezetését fiatal agronómusuknak köszönhetik, aki ez év júniusában mérnöki oklevéllel került ki a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolából és falun és a köznek, azt a negyedi példából is f helyezkedett el, hogy elősegítse a láthatjuk. f szövetkezet gazdálkodásának megsziMIKLYA JÄNOS (lárdulását. Az új argonómus működésénele eredményei más munkaszakaszon is megnyilvánulnak. Eddig a szövetkezetnek mindig nagy gondot okozott a szükséges takarmánymennyiség biztosítása, s nem egy ízben fordult eló, hegy már kora tavasszal elfogyott az etetni való. Az idei bő takarmánytermés láttára persze az agronómus kezdeményezésére a szövetkezet tagjai teljes erővel hozzáfegtak a silózáshoz és eddig 1600 köbmétert kitevő menynyiségqel töltötték meg a silógödröket. » Pillantsunk azonban be az őszi ta-r lajelőkészítés és a vetés menetébe ia. A traktorosbrigád meghosszabbított műszakban végzi a középszántást és eddig több mint 360 hektáron végez • te ei ezt a fontos munkát. A szövetkezet a folyamatos talajelőkészítés nyomán már 10 hektárt vetett be rozzsal és néhány nap múlva hozzáfog az őszi búza vetéséhez is. Lassan elérkezik a kukoricatörés, a cukcrréDabetakarítás és a szüret ideje is, amire ugyancsak jól fel keli készülnie a szövetkezetnek. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogv az állandó munkacsoportok még mindig nem elég szervezetten és teljes erővel kapcsolódnak be a betakarítási munkák elvégzésébe. Nagv az egyik munkacsoportból a másikba való munkaerőhullámzás is. Az állandó munkacsoportok tagjai közül sokan abban a csoportban jelentkeznek munkára, ahol pillanatnyilag a legtöbb munkaegységet szerezhetik. Ez káros jelenség, mert a munkaerővel megfogyatkozott csoportok ennélfogva nem képesek idejében teljesíteni feladataikat, biztosítani az előirányzott terméshozamokat. Ennek meg az egé6z szövetkezet tagsága látja kárát. -thŰJ SZÖ 4 ti 1957. szeptember 18. i