Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-19 / 261. szám, csütörtök

A Nagy Októberi Szociaiista Forradalom 40. évfordulójára (Folytatás az 5. oldalról) 'dett a dolgozók életszínvonalának emelésére irányuló összes új intézkedésekkel, a szűzföldek megművelésével, azzal a felhívással, hogy az USA-t az állattenyésztési termelésben utólérj&k, az ipar irányításának átszervezésével és más fontos intézkedésekkel. A pártellenes csoport egyhangú elítélése újból megerősítette azt, hogy az ellenséges antagon osztályok kiküszöbölése után hazánkban létrejött a szocialista társadalom olyan erkölcspolitikai eqvsége, amelyben semmilyen pártellenes csoport — lépjen fel bármilyen zászló alatt —, nem számíthat támogatásra sem a pártban, sem a nép körében. A Szovjetunió Kommunista Pártja habozás nélkül harcot indított J. V. Sztálin személyi kultusza ellen, amely nagy kárt okozott a párt tevékenységében és a kommunizmus építésében Elítélte azokat a hibákat, amelyeket J. V. Sztálin tevékenységének utolsó szakaszában elkövetett, hogy kizárja a hasonló hibák megismétlődésének lehetőségét. A párt élesen bírálta a pártélet lenini normáinak megsértését, a lenini elvektől, a kollektív vezetés és a párton belüli demokrácia elveitől való eltérést és a szocialista törvényesség megsértését. E hibák kiküszöbölése megszilárdította pártunkat és még jobban emelte tekintélyét a dolgozó tömegek között. A kommunista párt tevékenysc*gének legfőbb törvénye a legszélesebb néptömegekkel való állandó, mindennapos kapcsolat, valamint a nép szükségleteiről és javáról való gondoskodás. A kommunista pártnak, valóban népi pártnak nincsenek más érdekei, mint a nép érdekei. Ezért a szovjet nép mindig bizalmat nyilvánított és nyilvánít pártja iránt, politikáját sajátjaként támogatja, mert ez a politika tudományosan kifejezi létérdekeit és mindennapi érdekeit. A kommunista párt és a szovjet nép között megbonthatatlan egység áll fenn. Ez a párt és a nép erejének forrása. A párt és a nép egysége a szocialista társadalom erejének megbízható záloga, a kommunizmus sikeres építésének biztosítéka. Amíg a párt és a nép közötti kapcsolat megbonthatatlan, a szocializmus erőinek nem kell félniük semmilyen vihartól, a kommunizmus ellenségeinek semmilyen rosszakaratú rágalmazó propagandájától. Ezért a párt és a nép egységét szemünk fényeként kell őrizni. Nemcsak tanítani kell a tömegeket, hanem a tömegektől tanulni kell; meríteni az új élet kialakításában nyert élő tapasztalataikból, ez a leninizmus legfontosabb parancsa, és aki megfeledkezik erről, vereséget szenved. 0"1 A marxista párt életképességé^-•-•nek, erejének és érettségének jele az a képessége, hogy alkotó módon alkalmazza a forradalmi elméletet azon új feladatok megoldására, amelyeket maga az élet és a gyakorlat hoz magával. A Szovjetunió Kommunista Pártja a II. Internacionálé revízionistáitól és dogmatikusaitól eltérően, napjaink revízionistáitól és dogmatikusaitól eltérően példaképül szolgál a marxizmus-leninizmus alkotó érvényesítésénél korunk feladatai megoldásában, a kommunizmusért, a békéért, a háború ellen, az igazi s nem áldemokráciáért, a nép javáért és boldogságáért vívott harc feladatainak megoldásában. A munkásmozgalom története azt tanítja, hogy azok a pártok és tényezők, amelyek elárulták a marxizmust, bukásra vannak ítélve. Viszont azok a pártok, amelyek hűek maradnak a marxizmus-leninizmushoz, amelyek alkotó módon tudják fejleszteni és alkalmazni azt a legbonyolultabb mai problémákra, minden nehézség és ideiglenes sikertelenség ellenére végül győzelmet aratnak ellenfeleik fölött. A revizionista elemek azt állítják, hogy a jelenlegi időszakban megfelelő marxizmus állítólag nem létezik, hanem azt valakinek újból kel! megteremtenie. Az ehhez hasonló kijelentéseket gyakran a marxizmus további fejlődéséről való „gondoskodás" leple alá bújtatják, a valóságban azonban egészen más, a marxizmustól távolálló célokat követnek. A történelem bebizonyította, hogy a jelenlegi időszak marxizmusa nagy, példátlan történelmi győzelmeket ért el és ér el s a szocializmus összes igazi harcosai valamennyi országban jogosan büszkék rá. A jelenlegi időszak marxizmusa az a marxizmus, amelyet alkotó módon Lenin fejlesztett, amelyet igazoltak és gazdagítottak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tapasztalatai, valamint a szocializmus és a kommunizmus építése a Szovjetunióban, melyet igazoltak és gazdagítottak a nagy kínai forradalom tapasztalatai és a szocializmus építése mindazon országokban, ahol a munkásosztály van hatalmon. Ezt a marxizmust naponta fejlesztik az SZKP' és az összes testvéri kommunista és munkáspártok, amelyek az imperializmus ellen és a tőke általi elnyomás ellen harcolnak. A marxizmus-leninizmus alkotó fejlesztésének egyik jelentős példaképe az SZKP XX. kongresszusának határozatai és anyaga, amelyek kitűzték a békéért vívott harc és a Szovjetunióban a kommunizmus építéséért vívott további küzdelem programját. A XX. kongresszus határozatai óriási jelentőségűek az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalomra. A marxista elmélet szellemétől mélységesen idegen bármilyen dogmatizmus, és az a törekvés, amely a gyakorlati következtetéseket nem az élettapasztalatok és folyamatok elemzéséből akarja levonni, hanem bemagolt elméleti tézisekből, amikor is a marxizmus, ez az örökké élő és fejlődő tanítás holt, merev dogmák halmazává válik. A konzervatívizmus, annak a készségnek vagy képességnek hiánya, (1917-1957) hogy lássák az új történelmi feltételeket és az új helyzetet, a megcsontosodott, a reális élettől elszakadt tételek. alkalmazása elkerülhetetlenül csődbe vezet a politikában. Lenin pártunkban „korszakunk eszét, becsületét és lelkiismeretét" látta. A kommunista párt a néptömegek élén a véres cári rendszer, az imperializmus, az összes reakciós és háborús erők ellen, a kommunizmusért, a nép létérdekeiért, a dolgozó emberiség érdekeiért vívott harcában bebizonyította nagy bölcsességét, megfontoltságát és előrelátását. Az imperialista burzsoázia az utóbbi ötven évben kétszer sodorta az emberiséget véres és pusztító világháborúba, és most a világnak hol ebben, hol amabban a részében „kis" háborúkat folytat a népek ellen. A Szovjetunió Kommunista Pártja mindig bátran leleplezte a béke ellenségeinek intrikáit, a nemzeteket a háborús úszítők és szervezők ellen vezette, és leálcázta őket. Az SZKP bátor és elvhű politikájával ma is leleplezi az imperialisták, a béke ellenségei, az ágyúkirályok, az újkori alchimisták intrikáit, akik megtanulták a nép vérét és szenvedését arannyá és dollárrá változtatni és akik az emberiséget az atom- és hidrogénfegyverek alkalmazásával a legpusztítóbb háborúval fenyegetik. A kommunizmus ellenségei, a béke és a haladás, a demokrácia és a szabadság ellenségei dühödten gyűlölik pártunkat, mert korszakunk nagy igazságának hordozója és hirdetője. De ezjel szemben pártunkat szeretik és tisztelik a világ nemzetei, valamennyi ország dolgozói és elnyomottjai, valamennyi haladó ember minden világrészen. Ebben rejlik pártunk legyőzhetetlen ereje. VI. A Szovjetunió külpolitikája és a nemzetek békeharca 99 A N

aSV Októberi Szocialista Forradaiom új korszakot nyitott az államok és nemzetek közötti kapcsolatokban. A szocialista állam külpolitikájában éppúgy, mint belügyeiben a Szovjetunió dolgozóinak érdekei szerint igazodik, amelyek egyeznek valamennyi ország dolgozóinak érdekeivel. A szovjet állam külpolitikájának fő célja megőrizni a békét, fejleszteni az egyenjogú kapcsolatokat, a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatokat valamennyi állam között, barátságot és együttműködést létesíteni minden egyes nemzettel. A szovjet állam más, a történelmi Békedekrétumban, amelyet V. I. Lenin írt, és amelyet a munkás- és katonaképviselők szovjetjeinek második össz-oroszországi kongresszusa 1917. november 8-án hagyott jóvá,' felhívta a hadviselő hatalmakat, szüntessék be a háborút és kössenek igazságos, demokratikus békét s felhívta az összes nemzeteket, hogy a béke biztosításának ügyét vegyék saját kezükbe. Oroszország nemzetei jogainak deklarációjában, amelyet egy héttel később hirdettek ki, kitűzték a nemzetek vallóban baráti egyenjogú kapcsolatainak programját. Ezek a dokumentumok a szovjet állam békeszerető politikájának alapjává váltak. Ez a politika a burzsoá rágalmazók állításaival szemben sohasem változott meg konjunkturális okokból, ez a politika állandó és következetes maradt a békéért, szabadságukért és függetlenségükért harcoló nemzetek érdekeinek védelmében. A szovjet állam fennállásának már első éveit a határai békéjének biztosításáért, valamint a keleti népekkel való egyenjogú kapcsolatok felvételéért vívott sikeres harc jellemezte. A szovjet állam eltörölte azokat a nem egyenjogú szerződéseket, amelyeket a cári Oroszország kényszerített ki és megvetette Ázsia, Afrika és a Szovjetunió népei igazi barátságának alapjait. Ez a szocialista állam, amely hatalmas ipari nagyhatalommá vált, nemcsak erkölcsi és politikai támogatást nyújtott ezeknek az országoknak a függetlenségük kivívásáért, megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harcukban, hanem segíti őket függetlenségük gazdasági alapjának megteremtésében is — iparuk építésében és mezőgazdaságuk fejlesztésében. A szocialista társadalomban nincsenek olyan osztályok vagy társadalmi csoportok, amelyeknek érdekük volna a háború és a lázas fegyverkezés. A nyereségvágy, az idegen területek vagy piacok meghódításának vágya a szovjet államtól teljesen idegen. Szovjet-Oroszország már 1922 áprilisában, a nagyhatalmak génuai konferenciáján javaslatot terjesztett elő a fegyverkezés általános csökkentésére. Amikor a Szovjetunió 1927-ben első ízben vett részt a leszerelési konferencia előkészítő bizottságának IV. ülésén, javaslatot tett az általános, teljes és azonnali leszerelésre. A második világháború előtti évek folyamán a Szovjetunió mindvégig következetesen harcolt a lázas fegyverkezés ellen és leleplezte Németország, az USA és NagyBritannia hadiipari monopóliumainak azt a szándékát, hogy felfegyverezzék Hitlert és őt Kelet, a Szovjetunió ellen úszítsák. A második világháború után a Szovjetunió az Egyesült Nemzetek Szervezete útján sokszor javasolta a leszerelést, a fegyverzetnek és a fegyveres erők létszámának csökkentését. Az utóbbi években az atom- és azután a még pusztítóbb hatású termonukleáris (hidrogén) fegyverek feltalálása idején a Szovjetunió javaslatokat terjesztett elő a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának eltiltására, a hidrogénfegyverkísérletek beszüntetésére, amelyek megmérgezik a légkört és veszélyeztetik a jövő nemzedékeket is. A nagy Lenin hirdette és megindokolta a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mellett élésének lehetőségét. A szocialista állam külpolitikája következetesen e lenini alapelvhez igazodik. Visszaverte a burzsoá államok támadását és normális kapcsolatok felvételét, a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fejlesztését és bővítését javasolta.^ A Szovjetunió mindig kész volt együttműködni a kapitalista világ azon erőivel, amelyeknek érdekük a béke megőrzése. A második világháború előtt javasolta a kollektív biztonsági rendszer megteremtését, hogy így megakadályozzák a hitleri Németországot a háború kirobbantásában. Kész volt katonai segítséget nyújtani azoknak az országoknak, amelyeket agreszszió fenyegetett. És hogy ezt a törekvését nem koronázta siker, azért történt, mert a hitleri Németország öszszeesküvést szőtt az USA, Nagy-Britannia és Franciaország reakciós köreivel, amelyek arra vágytak, hogy Hitler kezével fojtsák meg az első szocialista államot. A vetélkedő monopolista csoportok érdekei azonban győztek osztályérdekeik felett és a hitleri Németország először inkább Franciaországra és Nagy-Britanniára csapott le. A második világháború, amely imperialista háborúból antifasiszta felszabadító háborúvá vált, megmutatta, hogy a tőkés- és szocialista országok nemcsak egymás mellett élhetnek, hanem együtt működhetnek, még katonai téren is. A német nemzeti szocializmus, az olasz fasizmus, és a japán militarizmus szétzúzása és megsemmisítése azonban nem vezetett a fő tőkés országok monopolista reakciós erőinek szétzúzásához. E reakciós erők, ameI lyek ezen a háborún meggazdagodtak és még jobban megszilárdították helyzetüket, újból harcot indítottak a Szovjetunió és a második világháború után létrejött többi szocialista ország ellen. Az USA uralkodó körei, katonai klikkjük és diplomáciájuk a szocialista országokat háborús támaszpontokkal és agresszív katonai tömbökkel kezdte körülvenni, létrejött az Északatlanti Tömb nyugaton, a Bagdadi Paktum délkeleten és az Ázsiai Tömb DélkeletÁzsiában. A lesújtó ököl fő szerepét újból a néme't militaristáknak és revarisistáknak szánták, akik NyugatNémetországban hatalomra kerültek. A német imperializmus felújításával az amerikai brit és francia uralkodó körök országaik nemzeti érdekei ellen cselekszenek, játszanak a tűzzel, támogatják az új háborúra vágyó német militaristák rossz emlékezetű revansista terveit. Az európai nemzetek, elsősorban a Nyugat-Németországgal szomszédos országok népei egyre jobban tudatosítják e politika veszedelmességét. Az európai országok hazafias erői elszántan támogatják a Szovjetuniónak az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére tett javaslatait, mert ez a rendszer biztosítaná az európai kontinens békéjét és segítené a német népet az egységes német állam újbóli megalakítására vezető reális út megtalálásában. A Szovjetunió és az összes szocialista országok következetesen törekedtek és törekszenek az összes vitás nemzetközi problémák békés megoldására. A Szovjetunió ezt bebizonyította a német kérdés békés rendezéséért vívott fáradhatatlan harcával, az osztrák államszerződés aláírásával és más országok területén lévő katonai támaszpontjainak felszámolásával. A Szovjetunió a Kínai Népköztársasággal együtt a nemzetek tömeges békemozgaimára támaszkodva elérte azt, hogy az imperialisták kénytelenek voltak beszüntetni háborús akcióikat Koreában és Vietnamban. A Szovjetunió erélyesen szembeszállt az angol, francia, izraeli imperialistákkal, akik az USA támogatásával fegyveres támadást intéztek Egyiptom ellen. 90 Az elmúlt 40 év alatt a SzovZ<->. jetunió a nemzetközi politika döntő tényezőjévé vált. A Szovjetunió nemzetközi helyzete szilárd és rendíthetetlen nemcsak azért, mert gazdaságilag és katonailag mérhetetlenül erős, hanem azért is, mert a nemzetközi ügyekben elfoglalt szovjet álláspont mindig megegyezett valamennyi ország széles néptömegeinek álláspontjával. Igy az atomfegyverek eltiltását szorgalmazó szovjet követelés a néptömegek kívánságára hangzott el, és e követelést a néptömegek erélyesen támogatják. Az atomfegyverek eltiltására tett stockholmi felhívás —, amelyet az emberek százmilliói írták alá — megmutatta, milyen helyes és időszerű volt e szovjet javaslat. A Szovjetunió a néptömegek akaratának megfelelően javasolta az atomés hidrogénfegyverek azonnali betiltását és az e fegyverekkel folytatott kísérletek azonnali beszüntetését. A hidrogénfegyverkísérletek betiltásáért folyó mozgalom, amely ma kiterjedt valamennyi országra és a lakosság valamennyi rétegére, a kiváló tudósok körében is, megerősítette e szovjet kezdeményezés helyességét és időszerűségét. A Szovjetuniónak a békéért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért és gazdasági versenyéért vívott harcának meg kell hogy feleljen és meg is felel a nemzeteknek a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott mozgalma, mert valamennyi ország dolgozói békét akarnak, a lázas fegyverkezés megszüntetését, ami természetesen a háborús adóterhek megkönnyítéséhez és a nép életszínvonalának javulásához vezet. A tartós béke megfelel az emberiség túlnyomó többsége létérdekeinek, tekintet nélkül szociális rendszerükre, politikai meggyőződésükre és vallásukra. A széles néptömegek békemozgalma most nagy kiterjedésű „békeövezet" megteremtéséhez vezetett, amely magában foglal 1.5 milliárd lakosú szocialista és nem szocialista békeszerető államot Európában és Ázsiában. Valamennyi országban kivétel nélkül terjed a békevédők mozgalma, amely napjaink egyik legtömegesebb és leghaladóbb mozgalma. A háború ma nem sorsszerűen elkerülhetetlen. Az imperialista reakció sötét erőivel, a kapitalista monopóliumokkal szemben, amelyeknek érdekük a lázas fegyverkezés és az agresszív háborúk, azok az államok és nemzetek állanak, amelyeket az a nemes feladat ihlet, hogy megfékezzék a háborús kalandok szervezőit és megmentsék az emberiséget újabb számtalan áldozattól és mérhetetlen pusztulástól. A szocialista világrendszer megszilárdulása, a szocialista országok következetes békepolitikája és a békevédők mozgalmának sokoldalú növekedése megköti az agresszorok kezét és megnehezíti egy új háború kirobbantását. Ha azonban az imperializmus erői ennek ellenére egy új világháborút merészelnek kirobbantani, akkor a nemzetek felháborodott ellenállásába ütköznek, ami az egész tőkés rendszer végleges összeomlásához vezet. VII. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása az emberiség történelmi sorsára O/I Az Októberi Szocialista Forra^ dalom nemcsak a Szovjetunió nemzeteinek életében jelentett hatalmas fordulatot. Döntő hatása volt a világtörténelem egész folyamára és az egész emberiség történelmi sorsára. Az Októberi Forradalom fordulattá vált a felszabadító világmozgalom fejlődésében, valamennyi ország dolgozóinak új erőt és bizonyosságot adott végső győzelmükhöz s hallatlanul fellendítette a nemzeti felszabadító mozgalmakat a gyarmati és függő országokban. Az Októberi Forradalomban valamennyi nemzet buzdító példát látott 'és abban a rendszerben, amely e forradalmat megteremtette, anňak a jövőnek képét látta, amely felé valamennyi ország dolgozói haladnak. Ma az Októberi Forradalom nyitotta úton halad a nagy kínai nép és számos európai és ázsiai ország dolgozója. A szocialista forradalom győzelme Kínában és a többi népi demokratikus országokban a világtörténelem legfontosabb eseménye 1917 októbere óta A második világháború előtt a szocialista rendszerhez a világ területének 17 százaléka, lakosságának mintegy 9 százaléka s a világ ipari termelésének körülbelül egytizede tartozott, ma a szocialista országok földünk területének már 26 százalékát foglalják el, ezen a területen él a világ lakosságának mintegy 35 százaléka, és ide tartozik a világ ipari termelésének mintegy harmada. A Szovjetunióval együtt az egységes szocialista tábort alkotó országok elszakadása a tőkés világrendszertől alapjaiban megváltoztatta a szocializmus és a kapitalizmus kölcsönös erőviszonyát a szocializmus javára. A szocialista tábor országai erejének és egységének növekedése még jobban megszilárdítja a szocializmus és a haladó erők helyzetét az egész világon. A szocializmus táborának ereje országai közös érdekeiben, ideológiájuk és végcéljuk egységében rejlik. Éppen a szocialista országok nemzetei, kormányai és marxista-leninista pártjai ezen egységének alapján jöttek létre azok a kapcsolatok, amelyeket a szilárd testvéri kötelékek, a kölcsönös tapasztalatcsere, a szoros gazdasági együttműködés és a kölcsönös baráti segítséq jellemez. A szocialista tábor országainak ezen kapcsolatai a szocializmus társadalmi és gazdasági lényegéből származnak éppoly törvényszerűen, mint ahogy a kapitalizmus lényegéből a kapitalista országok közötti vetélkedés és ellenségesség kapcsolatai származnak. A szocialista tábor országainak megbonthatatlan példás egységében testesül meg a proletár internacionalizmus elve. Egyetlen szocialista ország sem vonhatja ki magát e testvéri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás alól. Ez ártana saját érdekeinek, mert a szocialista államok kölcsönös és szoros gazdasági s politikai segítsége lehetővé teszi az egyes országok gyors fejlődését és biztosítja biztonságukat. A Szovjetunió, mint a győzelmes szocializmus első országa, mint a szocialista államok családjának legerősebb, leggazdagabb tapasztalatokkal rendelkező országa, szüntelenül segítséget és támogatást nyújt a többi szocialista országnak és teljesíti nemzetközi kötelességeit. Ezen országok népei a Szovjetunióban a szocializmus oltalmazóját látják, a testvéri hála és barátság érzéseit táplálják iránta; ezeket az (Folytatás a 7. oldalon) ÚJ SZÖ 6 ti 1957

> szeptember 19.