Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-19 / 261. szám, csütörtök

II Szovjetunió Kommunista Pártia Központi Bizottsága propaganda- és agitációs osztályának és az SZKP KB mellett működő Marxizmus-Leninizmus Intézetének tézisei a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára (1917-1957) A szovjet nép hőstette volt a szűzföldek és a parlagon heverő földek megművelése. A szűzföldekre az emberek százezrei mentek. Két év jjalatt csupán a Komszomol több mint háromszázötvenezer fiatal hazafit küldött ki. A kazahsztáni, uráli, szibériai és a Volga-menti kietlen, lakatlan óriási sztyeppéken az új szovhozok és GTÁ-k százai létesültek, szakadatlan folyamatban mentek keletre a traktorokat, kombájnokat és más technikai eszközöket szállító vonatok. Három év alatt 35,9 millió hektár szűz és parlagon heverő földet műveltek meg, ez alatt az idő alatt hazánk vetésterülete csaknem 38 millió hektárral gyarapodott és 1956-ban elérte a 195 millió hektárt. A szűz- és parlagon heverő földek megművelésével 1956-ban hazánk több mint egymilliárd pud piaci gabonát nyert és lényegesen növekedett a takarmányhozam az állattenyésztési termelés számára. A szűzföldek megművelése a legközelebbi években tovább folyik és ezáltal az ország gabonagazdasága szüntelenül növekedik. Az élenjáró kolhozok tapasztalataira és sikereire támaszkodva a párt merész felhívást intézett a szocialista mezőgazdaság dolgozóihoz: már a legközelebbi években érjék el az UŠA-t az egy lakosra eső tej-, vajés hústermelésben. Ez a felhívás mitlók alkotó energiájának újabb hatalmas hullámát váltotta ki. Erről tanúskodik az állattenyésztés rohamos növekedése az idén a kolhozokban és szovhozokban. A termelés növekedése lehetővé tette, hogy ez idén sokkal több állattenyésztési terméket gyűjtsünk be, mint tavaly. 1957. szeptember l-ig 624 ezer tonnával, vagyis 38 százalékkal több húst, 2 millió 419 ezer tonnával, vagyis 19 százalékkal több tejet gyűjtöttünk be. Az állattenyésztési termékek termelésének és beadásának ilyen növekedése bizonyságot tesz arról, hogy a tehető legrövidebb időn belül elérjük az Amerikai Egyesült Államokat az egv lakosra eső. fő állattenyésztési termékek termelésében, ami lehetővé teszi a népi fogyasztás színvonalának rohamos emelkedését. A kolhozok és szovhozok piaci termelésének növekedése lehetővé teszi a szovjet államnak, hogy 1958-tól megszüntesse a kolhozparas'ztok, munkások és alkalmazottak háztáji gazdálkodásából történő kötelező mezőgazdasági terménybeadást. Á szűz- és parlagon heverő földek további megművelése, a vetésterületek bővítése, a hektárhozamok növelése és a földnek jobb kihasználása az ország valamennyi részén, a szarvasmarhaállománynak és hasznosságának növelése, a munkatermelékenység fokozása és a mezőgazdasági termelési önköltségek komplex gépesítés útján történő csökkentése — ezek a mezőgazdaság fejlesztésének fő feladatai hazánk kommunista építésének jelenlegi szakaszában. Ismeretes, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés növelésének és az anyagi jólét fellendítésének fő forrása a munkatermelékenység növelése. A munkatermelékenység fokozását az iparban a hatodik ötéves terv teljes 50 százalékban állapítja meg, a termelési önköltségek csökkentését pedig teljes 17 százalékban. Mindez lehetővé teszi a munkások és alkalmazottak reálbéreinek mintegy 30 százalékos emelését, a kolhoztaaok pénz- és természetbeni jövedelmének teljes 40 százalékkal való emelkedé sét. Az utóbbi években hazánkban a munkaidő a szombati napokon és az ünnepek előtti napokon két órával lerövidült és a munkások egyes kategóriáinál, valamint a fiatalkorú dolgozóknál hat órára csökkent. A termelés szüntelen tökéletesítése a magasabb technika és a termelés jobb megszervezése alapján, a munkák műszaki ellátottságának további növekedése és a munkatermelékenység fokozása lehetővé teszi, hogy a hatodik ötéves terv folyamán a munkásoknál és alkalmazottaknál fokozatosan bevezessék a hétórás munkaidőt és több időt adjunk a szovjet ember sokoldalú fejlődésére, A lakásépítés széleskörű fejlődés® ellenére a Szovjetunióban a la k ás szükségletet a háiború utáni évekbei" távolról sem elégítettük ki. Ezt az ország iparosításával összefüggésben a városi lakosság számának óriási növekedése okozta; megmutatkoztak a második világháború következményei is, amely hallatlan pusztulást okozott a

i ipari, köz- és lakóépületekben. A lakáshiányt továbbá az a tény okozta, hogy elsősorban az ipart kellett helyreállítani. A dolgozók lakáskörülményeinek megjavítása elsőrendű feladat. A hatodik ötéves tervben állami eszközökből vagy állami segítséggel összesen 328 millió négyzetméter lakóterület épül, ami kétszeresen meghaladja az ötödik ötéves tervben épített lakóterületet. \ párt és a kormány feladatul tűzte ki a legközelebbi ÍO—12 évben országunkban megszüntetni a lakáshiányt. E feladat megoldása a párt és a kormány egyik legfőbb gondja. A szovjet állam, amely a de• mokrácia, a népet szolgáló demokrácia legfelsőbb formája, szüntelen fejlődési folyamaton megy át, a néptömegek szüntelenül növekvő politikai és közéleti aktivitásával egyidejűleg fejlődik. A szovjet hatalom választott szerveiben, a Szovjetunió Legfelső Tanácsában, a szövetségi és autonóm köztársaságok legfelső tanácsaiban, a dolgozók képviselőinek helyi szovjetjeiben több mint másfél millió képviselő dolgozik; mindannyian az üzemek, a szocialista mezőgazdaság dolgozói, tudományos és kulturális dolgozók, állami és társadalmi szervezetek dolgozói. A szovjet hatalom szervei a választók szüntelen, mindennapi támogatásával dolgoznak. 1956->ban a helyi szovjetek mellett több mint 240 ezer állandó bizottság működött, mintegy 1,5 millió dolgozó részvételével. A szov.jet rendszer igazi demokratizmusát kifejezésteljesen mutat .ja a tömegek tevékeny részvétele az ország politikai, gazctesági és kulturális élete legfontosabb kérdéseinek megtárgyalásában és megoldásában. Több mint 40 millió dolgozó vett részt az ipar és az építkezés irányítása további tökéletesítésének megtárgyalásán. Számos olyan törvényjavaslat, amelyek nagyon fontosak a nép életében, csupán az egész nép körében történő megtárgyalásuk után válnak törvénnyé. ' Törvényeink kifejezik a milliós tömegek kollektív tudását és tapaszA Nagy Októberi Szocialista • Forradalom, valamint a szocializmus és a kommunizmus győzelmes építésének összes gazdag tapasztalatai a Szovjetunióban meggyőzően bizonyítják, annak, hogy a munkásosztály teljesítse világtörténelmi küldetését: megdöntse a kapitalizmust és felépítse az új kommunista társadalmat, döntő feltétele — élcsapatának, a kommunista pártnak vezető szerepe. A párt nélkül, amely soraiba tömöríti mindazt a leghaladóbbat, legmerészebbet, leghősiesebbet és legáldozatkészebbet, amivel a munkásosztály és a nép rendelkezik a párt nélkül, amelyet erőssé tesz a marxista-leninista elmélet, sorainak acélos egysége és a legszélesebb néptömegekkel való legszorosabb, megbonthatatlan szövetsége — a munkásosztály nem győzhet. Magas erkölcsi tekintéllyel rendelkező, a pártért a végsőkig harcolni, kész. a párt .jelszavait, tevékenységét és politikáját támogató dolgozók tízmillióinak és százmillióinak szeretetét, bizalmát és tiszteletét élvező párt nélkül, a Lenin teremtette és nevelte nagy párt nélkül az orosz munkások és parasztok nem semmisíthették volna meg a cárizmust, nem dönthették volna meg az orosz kapitalizmust, és nem vívhatták volna ki, nem őrizhették volna meg a szovjet hatalmukat, — a munkásosztály diktatúráját, nem verhették volna vissza a belső ellenforradalom és a külföldi intervenciósok, imperialista agresszorok dühödt támadásait. A szocialista társadalom a Szovjetunióban csupán a marxizmus-leninizmus megbízható iránytűjével felfegyverzett és az egész szovjet népet egyetlen nagy célhoz vezető kommunista párt vezetésével épülhetett fel. E világtörténelmi jelentőségű feladat teljesítése a szovjet népet objektívan a haladó emberiség élére állította. talatait, akaratukat. A párt és a kormány szüntelenül megtanácskozza .a néppel a kommunista országépítés időszerű kérdéseit. A néptömegek a szocializmusban az új élet öntudatos aktív alkotói. A szövetségi köztársaságok gazdaságának és kultúrájának gyarapodása, a kommunista országépítés új feladatai megkövetelték a szövetségi köztársaságok jogainak lényeges bővítését a gazdaság irányításában. A vállalatok és egész iparágazatok nagy száma, amelyek azelőtt összszövetségi szervek alá tartoztak, most a szövetségi köztársaságok közvetlen igazgatása alá kerültek, bővültek a szövetségi köztársaságok jogai a gazdaság állami tervezésében és pénzellátásában, a törvényszéki és adminisztratív tevékenység terén, a kulturális felépítésben. Ezek a fontos intézkedések mind szélesebb lehetőséget nyújtanak a Szovjetunió valamennyi köztársasága és nemzete kezdeményezésének és alkotó erejének fejlődésére, megszilárdítják barátságukat és testvéri együttműködésüket. A kommunista párt erélyesen Harcol és fog harcolni azért, hogy a néptömegek még szélesebb mérvben bekapcsolódjanak az állam irányításába, a gazdasági és kulturális építésibe, erélyesen harcol a bürokratizmus ellen, az állami apparátus létszámának csökkentéséért. A párt arra törekszik, hogy a szocialista állam valamennyi láncszemének, a dolgozók összes tömegszervezeteinek — a szovjeteknek, a szakszervezeteknek, a Komszomolnak stb. feladatait és tevékenységét növelje. Erélyesen harcol a munkával és a szocialista tulajdonnal szemben táplált nem szocialista nézetek leküzdéséért, mozgósítja a közvéleményt a burzsoá erkölcs minden megnyilvánulása ellen. A szocialista demokratizmus egyik legfontosabb megnyilvánulási formája a bírálat és önbírálat. A párt és a v. A leninizmus azt tanítja: minél bonyolúltabbak, nehezebbek és nagyszerűbbek a teljesítésre váró feladatok, minél behatóbb a forradalmi fordulat, annál szélesebb népi tömegeket kell felemelni, mozgásba hozni, megszervezni, ihletni és akaratukat a győzelem felé irányítani. Az Októberi Szocialista Forradalom éppen azért az összes forradalmak legnagyobbja, mert a világtörténelemben első ízben kellett megvalósítania a legmélyebb, legnehezebb forradalmi átalakításokat a legszélesebb néptömegek életében. S ezeket a dolgozó tömegeket a munkásosztállyal az élén művelni, nevelni kellett, mozgásba hozni és nagy harcra vezetni a szabadságért, a társadalom szocialista átalakításért, a legigazságosabb ügyért, az egész nép boldogságáért, a kommunizmusért. Ezt a mi nagy kommunista pártunk megvalósította és megvalósítja. Már a XX. század kezdetén, pártunk keletkezésének hajnalán Lenin ezt mondotta: „Adjátok nekünk a forradalmárok szervezetét és kiemeljük sarkaiból Oroszországot!" Amikor a párt 1917 októberében a munkás- és parasztömegeket támadásra vezette a kapitalizmus ellen, a lenini párt soraiban csupán 240 ezer elszánt forradalmár volt. Most a Szovjetunió Kommunista Pártja hatalmas politikai hadsereggé növekedett, amely mintegy ň millió tagot és tagjelöltet számlál. Lenin követői és harcostársai a a kommunista pártot új típusú pártként alapították meg a marxizmus sziklaszilárd eszmei alapján és a nö-" vekvő orosz forradalmi munkásmozgalomra, valamint a nemzetközi munkásmozgalom valamennyi történelmi tapasztalatára támaszkodtak. Lenin erről 1920-ban a következőket írta: „A marxizmushoz, mint az egyedül helyes forradalmi elmélethez Oroszország valóban súlyos szenvedések árán, fél évszázados hallatlan kínok és áldozatok, soha nem látott forradalmi hősiesség, hihetetlen energia és áldoszovjet nép a bírálat és önbírálat segítségével feltár.ja és leküzdi a szocialista társadalom életében előforduló fogyatékosságokat és meggyorsítja a társadalom előrehaladását. A történelmi tapasztalatok arra tanítanak, hogy a proletariátus diktatúrájának állama a nép kezében a legfőbb eszköz az új szocialista társada'.om megteremtésére. A szovjet társadalomnak a jelenlegi féltételek között még szüksége van erős népi államra azért, hogy megvédje a szocializmus vívmányait a külső ellenségtől, és szüksége van erős államra a kommunizmus felépítésének irányításához. A kommunizmus az egész emberiség fényes jövője. A kommunizmus felépítése a kommunista párt végső célja. A kommunista társadalomban teljesen eltűnnek az osztályellentétek, a termelőeszközök tulajdonának egyetlen kommunista formája fog létezni és a legmagasabb technika alapján fejlődő társadalmi termelés teljes mértékben kielégíti a társadalom valamennyi tagjának szükségleteit. „A tőkés munkatermelékenyséchez hasonlítva — tanította V. I. Lenin — a kommunizmus az öntudatos, önként egyesülő, haladó technikát alkalmazó munkások magasabb munkatermelékenységét jelenti."' A kommunizmusban az emberek mi"len tehetőséget megkapnak fizikai és szellemi képességeik sokoldalú fejlesztésére. Megszűnik a szellemi és fizikai munka, a falu és a város közötti, lényeges különbség. Mindenki képességei szerint fog dolgozni, és mindenki szükségletei szerint kapja a javakat, a munka az embernek örömet fog okozni. A kommunista társadalom felépítésében az új sikerek nélkülözhetetlen féltétele a kommunista párt vezetése, a párt sziklaszilárd egysége, a tömegekkel való kapcsolata. zatkész keresés, tanulás, gyakorlati próbák, csalódások, felülvizsgálások, Európa tapasztalataival való összehasonlítások után jutott el." A cári deszpotizmus, önkény és erőszak hihetetlen elnyomása közepette dicső kommunista pártunk számtalan áldozatot hozott, nagy győzelmeket vívott ki és ideiglenes vereségeket szenvedett s nagy tettekkel bizonyította rendületlen hűségét a kommunista vörös lobogóhoz, a marxista-leninista tanításhoz, bebizonyította korlátlan hűségét népéhez, a nemzetközi munkásmozgalomhoz és a proletár nemzetköziség szent elveihez. Ebben rejlik pártunk erejének és sikereinek forrása, ebből fakad a Szovjetunió munkásainak, parasztjainak és értelmiségének s a világ minden becsületes és haladó emberének szeretete és tisztelete e párt iránt. Ezt a tiszteletet és szeretetet soha senkinek sem sikerült megrendítenie. A munkások és parasztok nem véletlenül özönlöttek a legnagyobb mértékben kommunista pártjukba a forradalom, a polgárháború és a Honvédő Háború legsúlyosabb időszakaiban. így történt ez a nagy október előestéjén, amikor döntő harcot kellett indítani a kapitalizmus ellen. így történt a polgárháború egyik lesúlyosabb pillanatában, 1919 októberében, amikor a párthéten mintegy kétszázezer munkás és paraszt lépett be a pártba. A párt és a nép legsúlyosabb veszteségé Lenin halála volt. Válaszul rá kétszáznegyvenezer legjobb munkás lépett pártjába, hogy segítse teljesíteni Lenin hagyatékát. A nagy sztálingrádi csata idején, 1942 szeptemberétől 1943. február l-ig 832 ezer munkás és paraszt lépett be a kommunista pártba. Ebben nyilvánul meg a nép bizalma pártja, bevált szervezője és vezére iránt és ebben nyilvánul meg a párt megbonthatatlan kapcsolata a néppel a szocializmusért vívott harc legsúlyosabb pillanataiban. A szocializmus építésének történelmi tapasztalatai a Szovjetunióban arra tanítanak, hogy a szocialista társadalom felépítése és fejlesztése bonyolult folyamat, amely számos nehézség, ellentét és a megdöntött osztályok ellenállásának leküzdésével, a régi szokások, erkölcsök, kispolgári és polgári szocialistaellenes irányzatok leküzdédével kapcsolatos. A szovjet nép csupán a proletariátus harcokban edzett élcsapata, a bátran előre néző, az új társadalom felépítésének és fejlesztésének törvényeit helyesen és tudományosan értelmező és érvényesítő kommunista párt vezetésével győzhette le sikeresen az útjában álló óriási nehézségeket és arathatott győzelmet. A szocializmus és a kommuniz• mus felépítése a néptömegek műve. A munkások, parasztok és az értelmiség millióinak alkotó erőfeszítéseit a kommunista párt egyetlen folyamatban egyesíti és a közös nagy cél felé irányítja. A párt befolyásolja a szovjet nép életének valamennyi szakaszát és irányítja a gazdasági és kulturális országépítés összes ágazatait alapszervezetei útján, valamint a pártot a tömegekkel összekötő láncszemek: a szovjetek által, amelyek a városok és falvak összes dolgozóit képviselik, a szakszervezetek útján, amelyekben úgyszólván valamennyi munkás és alkalmazott tömörült, a parasztságot és az ipar9sokat felölelő szövetkezetek által, a hazánk több mint 20 millió ifját egybetömörítő Komszomol, a különféle társaságok és a dolgozók szervezetei útján. Ma is, amikor a szocializmus felépült és elérkezett a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet időszaka, a kommunista párt egybetömöríti, szervezi, neveli és ihleti a szovjet népet, új győzelmekhez vezeti előre. A kommunisták pártja a nép egész építő tevékenységének lelke, a kommunista társadalom nagy alkotója. Ezért az, aki akár szándékosan, akár nem, gyengíteni igyekszik a kommunista párt vezető szerepét bármi téren, a kommunizmus ellenségeit segíti. A kommunista párt sikeres tevékenységének a néptömegek irányítá- . sában legfontosabb előfeltétele eszmei és szervezeti egysége. A Szovjetunió Kommunista Pártja egész sok éves történelme folyamán az egységért, a marxistaellenes csoportok és áramlatok frakciós tevékenysége ellen, a pártfegyelmet aláásni törekvő anarchista elemek ellen harcolt. A kommunista párt a szocializmusért vívott világtörténelmi harcnak országunkban azért tudott élére állni és biztosítani győzelmét, mert kérlelhetetlen a mindenféle revizionista és dogmatikus szektás nézetekkel szemben, amelyek idegenek a marxizmusleninizmustól. A párt leleplezte és szétzúzta az olyan ellenséges áramlatokat, mint a mensevizmus, az eszerizmus, trockizmus, jobboldali elhajlás, burzsoá nacionalizmus, stb. Éneikül elképzelhetetlen volt mind a munkásosztály politikai hatalmának kivívása, mind pedig a szocialista társadalom felépítése. Amint Lenin írta: Oroszországban sokszor volt nehéz a helyzet, amikor a szovjet rendszer bizonyosan megdőlt volna, ha pártunkban megmaradtak volna a mensevikek, a reformisták, a kispolgári demokraták..." 1920-ban V. I. Lenin megírta, hogy a régi társadalom erői és hagyományai ellen nem lehet sikeresen harcolni megacélozódott, a legszigorúbb fegyelmű és központosított párt nélkül. Amikor a párt soraiban lévő pártellenes elemek frakciók és csoportok alakítását követelték, amikor tagadták a pártfegyelmet mind a vezető dolgozóknál, mind a párt sortagjainál, a X. kongresszus határozatot hozott a párt egységéről, amely a Központi Bizottságot teljhatalommal ruházta fel, hogy fegyelemsértések esetén vagy pedig a frakciózás felélénkülése, illetve megtűrése esetén alkalmazza az összes pártfegyelmi intézkedéseket, egészen a pártból való kizárásig, a KB tagjait pedig ilyen esetben minősítse át póttagokká, sőt legszélsőbb esetben zárja ki a pártból. A kommunista párt és az egész szovjet nép egyértelműen elítélték Malenkov, Kaganovics és Molotov, valamint a hozzájuk csatlakozott Sepilov pártellenes csoportjának felforgató és frakciós tevékenységét. Ez a pártellenes csoport, amely elszakadt a párttól és a néptől, szembehelyezkedett a párt XX. kongresszusának irányvonalával, a nemzetközi feszültség enyhítésére vezető irányvonallal, szembehelyezke(Folytatás a 6. oldalon) A kommunista párt — a szovjet nép győzelmeinek vezére, ihletője és szervezője ÜJ SZÖ 5 -rr 1957. szeptember 16.