Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-18 / 260. szám, szerda

lágy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára (Folytatás az 5. oldalról) désében és elkerülhetetlenül más imperialista államok rabságába jutott volna. Az imperializmus politikusai és ideológusai az USA-ban és a nyugateurópai országokban arra számítottak, hogy a Szovjetunióval is majd így történik. Számításaik azonban csődöt mondtak. Az imperialista reakció összes intrikái és ama kísérletei ellenére, hogy szocialista államunka't visszavessék qazdasági íejlődésében, a Szovjetunió dolgozói megerősítették az úi társadalmi rend győzelmét, biztosították (1917-1957) további szilárdulását és fejlődését s megteremtették a kommunizmus felé váló sikeres előrehaladás feltételeit. IV. A szocialista építés eredményei a háború utáni időszakban és a szovjet nép feladatai a kommunizmusért folyó küzdelemben M

Hazánk szocialista társadalma és • államrendszere a háború súlyos éveiben bebizonyította kimeríthetetlen lehetőségeit és a kapitalizmus fölötti döntő fölényét a hadigazdálkodás megszervezésében és az erőforrásoknak a győzelem kivívására történt mozgósításában. Ez a háború utáni években lehetővé tette országunknak, hogy gyorsan behegessze a háború ütötte súlyos sebeket, helyreállítsa és szilárdan fejlessze a népgazdaság összes ágait. A szovjet emberek keze nyomán, nagy erőkifejtésükkel rövid idő alatt minden helyreállt, amit az ellenség elpusztított — az Orosz Szocialista Szövetségi Szovjet Köztársaság, Ukrajna és Fehér-Orcszország, Litvánia, Lettország, Észtország, és Moldávia üzemei és gyárai, villanyerő- és bányaművei. kolhozai, oéo- és traktoráilomásai és szovhozai, városai és falvai. A romokból és hamuból ipari gigászok nőttek ki: Zaporozssztálj, a kramatori gépgyár, a sztálingrádi és harkovi traktoravár, ismét kigyúlt a dnyeperi vízierőmű fénye, amelv az ötéves tervek elsőszülöttje volt. A hős városok: Leningrád és Sztálingrád, Szevasztopoli, és Ogyessza felemelkedtek romjaikból, fejlődésnek indultak és szebbekké váltak, mint valaha voltak. Egyidejűleg új üzemek, hatalmas villanverőművek és bányák, új korszerű városok és munkástelepek épültek és mentek át közhasználatba. A negyedik és ötödik ötéves terv sikeres teljesítése lehetővé tette a Szovjetuniónak, hoqy rendkívül nagy mértékben túlhaladja a termelés háború előtti színvonalát. A háború utáni első évtized végén, 1956-ban hazánk ipari termelése 1940-hez viszonyítva három>'és "félszerte nagyobb rvolt. Az ipari termelés általános terjedelme 1957-ben • 33-szorosan múlja felül az 1913. évi színvonalat. A termelőeszközök termelése ugvanekkor 1913-hoz viszonyítva 74-szerte növekedett. Főként a szovjet qép- és fémmeqmunkáló ipar fejlődik gyorsan, s termelésének terjedelme az idén 1913-hoz viszonyítva kétszázszor lesz naqyobb. A nehézipar elsődleqes gyors fejlesztésének következtében a termelőeszközök termelésének aránya az 1956. évi általános ipari termelésben az 1913. évi 33%-hoz viszonyítva 70%-nál nagyobb volt. Ennek alapján egyidejűleg fejleszthető volt a közszükségleti cikkek termelése. A közszükségleti cikkek termelése 1957-ben 1913-hoz viszonyítva 13-szorta növekedett hazánkban. Ugyanekkor bővül a közszükségleti cikkek választéka és javul minősége is. A szcvjet nép az orszáq ipari és technikai ereiére támaszkodva évről évre eqyre jobban és teljesebben használja ki mérhetetlen qazdasági tartalékait és természeti kincseit. Gazdaságunk arculata is alakéban megváltozott. A Szovjetunióban a kollektivizálás előtt fennállott 25 millió apró parasztgazdaság helyén ma korszerű technikával ellátott nagy kollektív gazdaságok terülnek el. A Szovjetunió mezőqazdasána 1957 elején 1577 000 (15 lóerős traktorra átszámított) traktorral. 385 ezer qabonaarató kombájnnal, 631 ezer teherautóval és sok millió egvéb gazdasági oéppel rendelkezett. A szccialista átépítés lehetővé tette, hogy a munkaerők számának csökkenése mellett a mezőgazdaságban lényegesen növekedjék a termelés terjedelme. A termények vetésterülete 1913-hoz viszonyítva több mint a felével bővült, ebben a búzáé mintegv kétszeresen, az ipari növényeké 2,7-szeresen, a gyapotcserjéé és a cukorrépáé háromszorosan. De nemcsak a vetésterületek bővültek, a mezőqazdaság kultúrája és a földek termékenysége is fokozódott. A szovjet kormány jelentősen elősegítette hazánk műszaki haladását. A szovjet tudósok megmutatták, hoqy a legrövidebb időn belül a legbonyolultabb tudományos és műszaki feladatokat is meq tudják oldani. A szovjet tudósoknak a matematika, mechanika. természettan, vegytan és elektronelmélet terén elért kiváló sikerei lehetővé tették az energetika, a gépipar, a kohászat, a rádiótechnika, az automatika és a telemechanika fejlesztése legbonyolultabb problémáinak sikeres megoldását, a legkorszerűbb technika meghonosítását a termelésben és a naqyfokúan hatékony technolóqiai munkafolyamatok kidolgozását. A Szovjetunióban 1954-től működik a viláq első atomhajtású villanyerőműve és jelenleg új atomhajtású villanyerőművek épülnek. Felépült a szinchrofazotrón — a világ leghatalmasabb részecskeqyorsítója. A szovjet tudomány és technika legnagyobb sikere az interkontinentális ballisztikus lövedékek és kilövésük eszközeinek meqkonstruálása. A nép harcos élcsanata — a kommunista párt vezette szovjet emberek hősies munkájának eredményeképpen orszáqunk eqvik leqerősebb qazdasági hatalommá vált. A Szovjetunió része a viláq ipari termelésében az 1917. évi 2—3%-ról jelenleg egvötödre növekedett. A Szovjetunió az ipari termelés terjedelmében Európában az első helyen, világviszonylatban pedig a második helyen áll. A Szovjetunió és a többi szocialista országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a kapitalizmus fekélyeitől és rossz szellemétől mentes szocializmusban a termelés sokkal gyorsabban fejlődik, mint a kapitalizmusban. A szocialista rendszer fölénye következtében a Szovjetunió hamarosan eléri a legfejlettebb tőkés országokat az egy lakosra eső termelésben. Míq 1913-ban hazánk eqy lakosára 13— 14-szer kevesebb ipari termelés esett, mint az USA-ban, 1937-ben pediq 6.5-szörte kevesebb, addiq ma az egy főre eső termelés hazánkban csak 2.6-szorta kisebb, mint »•>• USA-ban. így tehát hazánknak az egy főre eső ipari termelésben való lemaradása az USA möflöti a szovjet hatalom évei alatt ötszörösen kisebb lett. Ebben nvilvánul meg Lenin jóslatának mélységes igaza, aki azt mondotta: ,!E!érjük azt, hogy oly gyorsan behozunk más államokat amilven gyorsaságról ők nem is álmodtak". "ICA szocializmus megteremtette a legszélesebb lehetőségeket a nép anyagi és kulturális életszínvonalának szüntelen emelkedésére. A dolgozók összes kategóriái .jólétének további emelkedése a szovjet társadalom háború utáni fejlődésének legjelentősebb eredménye. Éppúgy, mint a háború előtti években, a Szovjetunióban jelenleg sincs munkanélküliség. Az idén a Szovjetunió népgazdaságában foglalkoztatott munkások és alkalmazottak átlagos száma me^-haladia az 52 millió 500 ezret, vagyis néo^szeresen felülmúlja az 1913 évi létszámot. A Szovjetunió már a sz<--cializmus felépítésével megszüntette a munkások és parasztok alapvető tömegeinek súlyos nyomorát amely a cári Oroszországban uralkodott A második világháború előtti években és a háború utáni években a munkások és alkalmazottak reálbére szüntelenül növekedett. Ma a dolgozók anyagi biztosítottsága, tekintetbe véve az ingyenes művelődést és az ingyenes orvosi kezelést, a nyugdíjakat, segélveket és egyéb járadékokat, előnyöket, amelyeket az állam nvújt, valamint a munkaidő lerövidítését — többszörösen meghaladja az 1913 évi színvonalat. A forradalom előtti időszakhoz viszonyítva összehasonlíthatatlanul megnövekedett a dolgozó parasztok reáljövedelme is. Az utóbbi években emeltük az alacsony béralapú munkások és alkalma' zottak bérét, lényegesen emeltük az i öreqséqi és rokkantjáradékokat, meg] hosszabbítottuk az anyasági szabadságot, megszüntettük a tandíjat a fő! és középiskolákon. A népi fogyasztás j terjedelme mindenütt megnövekedett. A szovjet emberek jobban esznek, jobban öltöznek és kulturáltabban élnek. A szocialista forradalom megszüntette a vagyonos osztályok monopoliumát a művelődésre. A munkásemberek tudatlansága és műveletlensége már régen a múlté. Az országban létrejöttek a gyermekek és az ifjúság művelődésének összes nélkülözhet tlen feltételei a közén- és főiskolákon. Ma a különböző típusú iskolákban több mint 50 millió ember tanul. A fő- és szakiskolákat több mint néqymillió diák látogatja az 1913 évi 182 ezerrel szemben. A háború utáni években szüntebnül gyarapodik a szovjet társadalom szellemi gazdasága. A szovjet embernek, a kommunizmus építőjének, gazdag szellemi arculatát kifejező, a szovjet ember magas eszmeiségét és a humanizmust kifejezésre juttató irodalom és művészet a haladás és a virágzás útján halad és jelentős szerepet tölt be a dolgozók kommunista nevelésében. Mérhetetlenül megnövekedtek a munkások és parasztok termelési, tudományos-műszaki és gyakorlati tapasztalatai. Hazánk népgazdaságában jelenleg több mint hatmillió főiskolai és szak-középiskolai műveltséggel rendelkező szakember dolgozik, míg 1913ban még kétszázezer ilyen szakemberünk sem volt. A főiskolákon és a tudományos intézetekben jelenleg 240 ezer tudományos dolgozó dolgozik, vagyis csaknem 24-szerte több, mint a cári rendszerben. Csupán 1957-ben országunk több min? 770 ezer főiskolai és szak-középiskolai műveltséggel rendelkező szakemberrel gyarapodott. A főiskolát végzett szakemberek száma a forradalom előtti időszakkal szemben 21-szeresére emelkedett. A káderek előkészítése növekedésének ilyen ütemét egy tőkés ország s:m ismeri. Ezt a körülményt elismerik azok az emberek is, akik nem barátai a Szovjetuniónak. A számtalan szakképzett tudományos és műszaki káder lehetővé teszi a tudomány és a technika legbonyolultabb problémáinak sokkal gyorsabb megoldását, mint ahogy az a leggazdagabb tőkés országokban lehetséges. Gyökeresen megjavult a lakosságnak nyújtott orvosi szolgálat. A forradalom előtti Oroszországban tízezer lakosra egy orvos jutott, míg a Szovjetunióban jelenleg már 17 orvos jut, (több mint az USA-ban); a forradalom előtti Oroszországban tízezer lakosra 13 kórházi ágy jutott, míg jelenleg már 70. A lakosságnak nyújtott orvosi segítség díjtalan. A munkások és alkalmazottak betegségük idején segélyben részesülnek. A széles tömegek életszínvonalának emelkedése és a szovjet egészségügy gyümölcsöző tevékenysége következtében lényegesen megjavult a lakosság egészségi állapota és csökkent a halandóság. Míg a cári Oroszországban a halandóság több mint kétszeresen meghaladta az USA és Nagy-Britannia lakosainak halandóságát, és felével volt nagyobb, mint Franciaországban, ma a halandóság a Szovjetunióban lényegesen alacsonyabb, míg a természetes szaporulat magasabb, mint az említett országokban. A Szovjetunió lakosságának átlagos életkora a forradalom előtti időszakkal összehasonlítva lényegesen meghosszabbodott. Szépülnek városaink és falvaink. Az első világ- és polgárháború s főleg a második világháború okozta óriási károk ellenére a városok lakásalapja 1956-ig az 1913-as évvel szemben 3.7szeresére emelkedett. Emellett a dolgozóknak lakbérre fordított kiadásai az 1917-ig terjedő időszakkal szemben 1/5-re, sőt ennél is kevesebbre csökkent. Míg a forradalom előtti Oroszországban a munkások éppúgy, mint ma a tőkés országokban, keresetük 1/5-ét, sőt 1/3-át fordították lakbérre, jelenleg ezek a kiadások a Szovjetunióban átlagosan a munkáscsaládok költségvetésének mintegy huszadrészét teszik ki. A szovjet állam óriási eszközöket fordít különféle segélyek, nyugdíjak és ösztöndíjak kifizetésére, ingyenes utalványokat ad az üdülőkbe és gyógy] intézetekbe, valamennyi iskolában ingyenes a tanulás, díjtalan az orvosi szolgálat, stb. Csupán egy év alatt, 1956-ban e juttatások és előnyök öszszege 169 milliárd rubelt tett ki. 1957ben ez az összeg legkevesebb 192 milliárd rubelre emelkedik. A népgazdaság rohamos növekedésében, a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális életszínvonalának szüntelen javulásában megnyilvánul a szocializmus óriási ereje, túlsúlya a kapitalizmus felett. Hazánk nemzeti jövedelme lényegesen gyorsabban gyarapodik, mint a tőkés országokban, az egész jövedelem a dolgozók érdekében oszlik meg, s emellett a nemzeti jövedelem háromnegyede a dolgozók személyes szükségleteit szolgálja, míg a tőkés országokban a nemzeti jövedelemnek több mint felét a kizsákmányoló osztályok sajátítják ki. A Szovjetunióban nem léteznek gazdaságilag elmaradott és politikailag jogtalan nemzetiségi „peremvidékek", mint a cári Oroszországban, hanem egyenjogú szövetségi és autonóm köztársaságok, nemzetiségi területek, kerületek és járások vannak, s ezek fejlett iparral és kollektív szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termeléssel rendelkeznek. Példátlan változások állottak be az azelőtt elnyomott nemzetek kulturája terén. Ezek a nemzetek magas szintre emelték a kultúrájukat, még azok is, amelyek a múltban nem rendelkeztek saját írással, most kiveszik részüket a tudomány és a technika fejlesztésében, megteremtették saját gazdag művészetüket, nemzeti formájú és szocialista tartalmú irodalmukat. Az elnyomás, az osztály- és nemzetiségi elnyomás valamennyi formájának felszámolása a szocializmus legnagyobb vívmánya. Valamennyi szovjet ember nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül társadalmi és személyi jogaiban, valamint állampolgári kötelességekben teljesen egyenlő. T C. A szocializmus a kommunista J-vJ» társadalom első foka, amelynek felépítése a munkásosztály és az öszszes dolgozók harcának végső célja. „Amikor megkezdjük a szocialista átalakításokat, — mondotta V. I. Lenin — világosan ki kell tűznünk a célt, hogy ezek az átalakulások végső eredményben mire irányulnak, vagyis ki kell tűzni a kommunista társadalom felépítésének célját, amely nem korlátozódik csupán a gyárak, üzemek, földek és termelőeszközök kisajátítására, amely nem szorítkozik csupán a termelés és a termékek elosztása szigorú nyilvántartására és ellenőrzésére, hanem tovább megy annak az elvnek megvalósítása felé: mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint". Jóllehet a szocializmus biztosítja a társadalom tagjai növekvő szükségleteinek egyre teljesebb kielégítését, még nem mentes a múlt csökevényeitől. A szocialista termelőerők és a munkatermelékenység még nem állanak oly magas fokon, hogy létrejönne az anyagi javak bősége és a társadalom megvalósíthatná a kommunizmus alapelvét. Vannak még bizonyos ellentétek a lakosság növekvő szükségletei és e szükségletek kielégítésének jelenlegi lehetőségei között. Ezeket az ellentéteket megoldjuk és szüntelenül meg fogjuk oldani a korojnunizmus anyagi-műszaki alapjának szüntelen fejlesztésével és tökéletesítésével. A szocializmusban az emberek átnevelésének folyamata folyik, az öszszes munkaképes polgárokat bekapcsoljuk az alkotó, elvtársiasan közös munkába, megszabadulnak a kizsákmányoló rendszertől, a kapitalizmus csökevényeitől megfertőzött nézeteiktől és szokásaiktól. Ezért a munka, mely a kommunizmus felépítésének befejezése után valamennyi ember számára nemcsak kötelesség, hanem elsőrendű életszükséglet, élvezet lesz, a szocializmusban még elsősorban létfenntartási eszköz. A szocializmusban ezért a termékeket nem osztjuk el a szükséglet szerint, hanem azon munka mennyisége és minősége alapján, amelyet minden egyes egyén a társadalomnak ad. A szocializmus alapja a szovjet társadalomnak minden feltételt megad a sikeres előrehaladáshoz a kommunizmusba. A szocializmusban elsősorban a közszükségleti cikkek bőségének eléréséhez nélkülözhetetlenül szükséges anyagi termelési alap fejlődik és növekedik. Ez az alap a gépi nagytermelés a városokon és a falvakon, amely az egész ország villanyosítá.sán, a termelés komplex gépesítésén és automatizlásán, a termelési folyamatok sokoldalú kemizálásán, az atomenergia nagyméretű felhasználásán alapszik a népgazdaság legjelentősebb ágazataiban. A szocializmus emellett biztosítja a rendületlen műszaki haladást és az összes dolgozók kulturális és műszaki színvonalának ennek megfelelő emelkedését. A szocializmusban a milliós néptömegek alkotó tevékenysége megnyilvánul a szocialista munkaversenyben, amely a gazdaságosság további növelésére, az új technika nagyméretű bevezetésére irányul a népgazdaság valamennyi ágazatában s a hatodik ötéves terv határidő előtti teljesítését célozza. A párt lángoló szavakkal hívja fel a dolgozókat, hogy továbbfejleszszék a szocialista munkaversenyt, mint hazánknak a kommunizmusba való győzelmes előrehaladása új sikereinek megbízható zálogát. "1 H A kommunista társadalom felJ- * • építése hazánkban ma a szovjet emberek és vezető erejük, a Szovjetunió Kommunista Pártja minden jelenlegi tevékenységének már nem távoli, hanem közvetlen gyakorlati célja. A szovjet nép előtt most teljes nagyságában fennáll a kommunizmus anyagi-műszaki alapja felépítésének nagyvonalú feladata, az a feladat, hogy történelmileg rövid idő alatt elérje és túlszárnyalja a legfejlettebb tőkés országokat az egy lakosra eső termelésben. • E feladat megoldásáért vívott harcban fontos határkő volt az SZKP XX. kongresszusa. A kongresszus behatóan elemezte a nemzetközi és a belső helyzetet, alkotó módon kitűzte és megoldotta a marxi-lenini tudomány legfontosabb problémáinak egész sorát, amelyek elsőrendű fontosságúak a társadalom fejlődése útjainak és kilátásainak megértésére a jelenlegi szakaszban. A kongresszus fő feladatnak minősítette azt, hogy „teljes szívóssággal folytatni kell a harcot azért, hogy békés gazdasági versenyben történelmileg a legrövidebb időn belül megoldjuk a Szovjetunió fő gazdasági feladatát: a szocialista gazdasági rendszer előnyeinek alapján utolérjük és túlszárnyaljuk az egy lakosra eső termelésben a legfejlettebb tőkés országokat." A kongresszus határozatai az adott szakaszban a kommunizmus felépítésének konkrét programját tartalmazzák. A hatodik ötéves terv, a nehézipar elsődleges fejlesztése, a szüntelen technikai haladás és a munkatermelékenység növelése alapján feladatul tűzik ki a népgazdaság valamennyi ágazatának további hatalmas növelését, a mezőgazdasági termelés lényeges fokozását és ennek alapján a szovjet nép anyagi jóléte és kulturális színvonala újabb lényeges emelésének elérését. Az SZKP XX. kongresszusa határozatainak sikeres teljesítésére, a szovjet országnak a kommunizmusba való következetes előrehaladására rendkívül fontos az ipar és az építkezés irányításának a párt és a kormány által megvalósított alapvető átszervezése. Ez az átépítés a gazdaság irányításában a demokratikus centralizmus lenini elvének alkotó módon való továbbfejlesztése, mely lehetővé teszi, hogy jobban egybekapcsoljuk a népgazdaság központosított állami irányítását a feladatok és a lentről jövő kezdeményezés fokozásával és növeli a tömegek aktivitását. Az irányítás átszervezése eltávolítja a gazdasági kérdések megoldásában a reszortakadályokat, megkönnyíti a gazdaság komplex fejlesztését a gazdasági területeken, a termelés szakosítását és kooperációját a járásokon belül és a járások között. Az ipar és az építkezés irányításának új rendszere növeli a vezető káderek felelősségét lent és a központban is, közelebb hozza a vezetést a termeléshez, kiküszöböli az igazgatási apparátus felesleges láncszemeit, megszilárdítja a tudomány és a termelés közötti kapcsolatot és lehetővé teszi a tudományos és műszaki dolgozóknak, hogy kutatásaik eredményeit bátrabban vezessék be az iparba és a mezőgazdaságba. Mindez együtt lehetővé teszi a szocialista gazdaságban rejlő óriási belső tartaiékok feltárását, e tartalékok és természeti kincsek teljesebb felhasználását a nép érdekében, az országnak a kommunizmus felé való gyorsabb előrehaladása érdekében. Az utóbbi három év alatt (1954—1956) nagyon fontos intézkedések valósultak meg a mezőgazdaság lényeges fellendítésére. Főként nagy .jelentőségűek voltak a pártnak és a kormánynak a szűzföldek és a hosszú évekig parlagon heverő földek megműveléséről, a kolhozok és GTÁ-k vezető dolgozókkal és szakemberekkel való megerősítéséről, a mezőgazdaság új tervezési módszeréről, a mezőgazdasági termények begyűjtési és felvásárlási árainak emeléséről, a kolhoztagok havi előlegeiről szőlő határozatai. Ezek az intézkedések szabaddá tették az alulról jövő kezdeményezést, növelték a kolhozok és a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a mezőgazdasági termelés növelésében és biztosították az első nagy sikereket a mezőgazdaság további hatalmas fellendítésének megoldásában. (A tézisek befejező részét topunk holnapi s-imában közöljük) ÚJ SZ

Ô 6 ft 195

7- szeptember 21.