Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-18 / 260. szám, szerda

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára (Folytatás a 4. oldalról) lam felszámolja a kulákságot, mint osztályt, megfossza a kulákokat termelőeszközeiktől és szerszámaiktól, s földjüket és felszerelésüket átadja a kolhozoknak. A kolhozrendszer győzött az egész országban. A szovjet parasztság — a lakosság legszámottevőbb része — tántoríthatatlanul a szocializmus útjára lépett. A kolhozrendszer győzelme azt jelentette, hogy a mezőgazdaságban, az ország legszélesebb gazdasági terén, ahol régebben a termelőeszközök magántulajdona volt fölényben, gyökeret vert a szocialista társadalmi tulajdon, kialakultak az új szocialista termelési kapcsolatok. A kolhozrendszer további fejlődésével bebizonyította fölényét a szétszórt, elaprózott egyéni parasztgazdaság felett. Az egész fronton kibontakozott szocialista offenzíva éveiben az országban sikeresen valósult meg a kultúr forradalom. Az egész országot ellepte az elemi iskolák, kulturális, közművelődési intézmények és főiskolák széles hálózata. Bevezették az általános tankötelezettséget és a Szovjetunió nemzetiségeinek anyanyelvén folytatott alapoktatást. Emelkedett a dolgozók általános kulturális színvonala. A Szovjetunió történelmi tapasztalatai így igazolták V. I. Lenin jóslatát, melyben figyelmeztetett arra, hogy csupán a politikai hatalom kivívása után teremti meg a proletariátus a nép gyors kulturális felemelkedésének szükséges feltételeit. 9

A szocializmus felépítése né• pünk számára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom legfőbb eredménye. A szocializmus győzelme átformálta az ország arculatát, megváltoztatta gazdaságát, kultúráját és életmódját, új kapcsolatok kialakulását eredményezte osztályok és nemzetek között. A termelő- és csereeszközök magántulajdonának felszámolásával s a szocialista társadalmi tulajdon megteremtésével teljesen felszámolást nyert az embernek ember által való kizsákmányolása s kiküszöbölődtek annak okai.' Az anyagi értékek termelői, a dolgozók évezredek hosszú sora óta először szűntek meg ingyenélőkre, kizsákmányolókra dolgozni és maguknak, szocialista társadalmuknak dolgoznak. A népek többségének a kizsákmányolók kisebbségétől való évszázados gazdasági, szociális és nemzeti leigáztatása után a dolgozó nép — a munkások, parasztok és a népi értelmiség — és a munka az élet urává vált.' A szovjet munkásosztály számbelileg jelentősen megnövekedett, emelkedett kulturális színvcnala és termelési-műszaki szakképzettsége. A termelőeszközöktől megfosztott és keze munkáját a kizsákmányolóknak áruba bocsátani kényszerült osztályból a Szovjetunió munkásosztálya teljesen új osztállyá vált, mely a néppel együtt közös tulajdonosa a termelőeszközöknek ;s a szocialista vállalatokban dolgozik. A szovjet dolgozó parasztság megszűnt kis magántulajdonosok osztálya lenni, kolhozparasztsáagá alakult át, amelynek jólétét a kollektív tulajdon alapozza meg. Megszületett és kifejlődött a szovjet értelmiség, mely a munkások és parasztok soraiból nőtt ki, szorosan összeforrott a néppel, mélyen érti a nép alapvető érdekeit és híven szolgálja a népet. A társadalom összetételében beállctt változások következtében megszilárdult a munkásosztály és a parasztság szövetsége, létrejött a népnek a történelemben sohasem tapasztalt erkölcs-politikai egysége, a történelemben első ízben született meg az új társadalom, amely nem oszlik kölcsönösen szembenálló ellenséges osztályokra, hanem melyet öszszefűz az alapvető érdekek egysége és a közös cél. A nép erkölcs-politika egysége a szocialista társadalom fejlődésének legfőbb mozgató erejévé vált. A szocialista építés folyamán megoldódott a Szovjetunió területén élő összes nemzetek cárizmustól örökölt gazdasági és kulturális elmaradottsága felszámolásának feladata. A régen összes jogaiktól meqfosztott és a kapitalizmustól kihalásra ítélt népek felemelték fejüket és űj életre éledtek. A burzsoá nemzetek szocialista nemzetekké váltak, amelyek kölcsönösen szilárd barátságot és testvéri együttműködést kötöttek. Minden szövetségi köztársaságban korszerű ipar épütt. kinevelődtek a munkásosztály és értelmiség nemzeti káderei, formájában nemzeti és tartalmában szocialista új kultúra keletkezett. A nemzetiséqi kérdés megoldása a Szovjetunióban megdöntötte a avarmatosítóknak a'z „alsóbbrendű ' nemzetekről" hangoztatott évszázados ha" zugsáqát és cáfolhatatlanul igazolta, hogv az önálló történelmi alkotómunka nem a „kiválasztott" nemzetek kiváltsága, hanem bőrük színétől, nemzeti és faji különbségeiktől függetlenül minden nemzet számára megadatott. Szabad teret kell adnunk a nemzetek alkotóereje megnyilvánulásának, mint azt az Októberi Szocialista Forradalom tette a Szovjetunióban. A Na"v Októberi Szocialista Forradalom a történelem első olyan forradalma, amely nemcsak politikai és qazdasági jogokat, hanem anyagi javakat is juttatott a dolgozóknak. Nem szorítkozott csupán a dolgczó emberek, munkások és parasztok szabadságának biztosítására, hanem megteremtette a feltételeket nem egyetlen osztály vagy a lakosság egy része, hanem a "árosok és falvak minden dolgozója életszínvonalának állandó emelésére. A szocializmus győzelme a népi tömegek anyaqi iólétének állandó fokozódását eredményezte. Megszűnt a munkanélküliség és a dolgozók jövőtől való félelme. A szocialista állam nemcsak hirdette, hanem érvényesítette is polgárainak a munkára, művelődésre, pihenésre, aggkori ellátásra való reális jogát. A szocialista rendszer nemcsak kiszabadította a szolgai sorból a nőt, hanem biztosíA második világháborút a né• met fasizmus robbantotta ki, ez azonban a világ imperializmusnak csak a legbőszebb és legrablóbb osztaga . volt. A világimperializmusé, mint társadalmi rendszeré a felelősség tízmilliók háborúban elszenvedett haláláért, a dolqozók százmillióinak megszámlálhatatlan gyötrelmeiért, könnyeiért és véréért, nemzedékek munkája alkotta óriási anyaqi és kulturális értékek p<'--*''lásáért. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország imperialistái ezért népeik nemzeti érdekeivel ellentétben sokmilliárd dollárt pazaroltak el, hogy segítsenek a német monopolistáknak a hitlerizmus élesztgetésében, a fasiszta hordák felfegyverzésében. Éppen ők támogatták a hitlerista agresszorokat az Ausztriával és Csehszlovákiával szemben támasztott igényeikben és hajszolták őket egyre közelebb a szovjet határokhoz, visszautasítva a Szovjetuniónak a fasiszta hódítók elleni közös ellenállásra tett összes javaslatait. Az imperialisták még akkor sem szűntek meg reménykedni abban, hogy minden rendbejön, ha majd a hitleristák megtámadják a Szovjetuniót, amidőn már világos volt, hogy a hitlerista hordák halálos veszélyt jelentenek valamennyi nemzet szabadságára és függetlenségére, mivel a hitlerista Németország még a Szovjetunióba való betörése előtt 11 európai országot igázott le, köztük Franciaországot, amelynek hadseregét annakidején Európa legerősebb hadseregének tartották, amikor a teljes vereség veszélye fenyegette Angliát. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország imperialistái arra számítottak, hogy német versenytársaik a pusztító háborúban meggyöngülnek, a Szovjetunió elpusztul vagy elvérzik és majd aztán ők fogják diktálni a békefeltételeket a győztesnek és a legyőzöttnek. A valóságban másként alakult a helyzet. A Nagy Honvédő Háború igazolta pártunk éleslátását, amellyel az ország szocialista átépítésének meggyorsítását kellő időben szorgalmazta. Éppen azért, mert a párt vezetésével hallatlanul rövid idő alatt megvalósult az ország iparosítása, a mezőgazdaság kollektivizálása és a kultúrforradalom, a Szovjetunió képes volt megállni helyét a fasiszta Németország és szövetségesei támadásával szemben. A párt felhívására a szovjet nép síkraszállt a Nagy Honvédő Háborúban és hősies harcával meghiúsította a hitlerista hódítók és szellemi vezéreik összes terveit és számításait. A Honvédő Háború a legnehezebb és legborzalmasabb volt az összes háborúk közül, melyeket hazánk valaha is átélt. Különösen borzalmas megpróbáltatáson ment keresztül a szovjet nép a háború kezdetén, midőn a kétéves háborús tapasztalatokkal rendelkező, úgyszólván egész Európa gazdaságára támaszkodó, állig felfegyverkezett hitlerista hadsereg szövetségeseivel együtt váratlanul megtámadta hazánkat és kihasználva ideiglenes előnyeit, nehéz visszavonulási harcokra kényszerítette csapatainkat. Az ellenséges csapatok az ország létfontosságú központjaira vetették magukat. Halálos veszély fenyegette hazánkat. A nehéz megpróbáltatások (1917-1957) • • * totta teljes egyenjogúsáqát a politikai és közéletben, messzemenő lehetőséqet nyújtott a társadalmi munkában és az ifjú nemzedék nevelésében való tevékeny részvételére és nagy tiszteletben részesítette az anyaságot. Alapvető változásokat eszközölt az ifjúság helyzetében, minden nemzetiséqű ifjúsáqnak széles utat nyitott a tudományos ismeretek megszerzésé" hez, a termelési szakképzettség elnyeréséhez, az alkotó munkáhozr bátor és hősies munkatettek végbeviteléhez. A burzsoázia ideológusai abban a reményben ringatták magukat, hogy a szocializmus építése a lényegében individualista, az élet kollektív formáit elvető ember „örök" természete miatt kudarcba fullad. A burzsoázia filozófusai tagadták a kizsákmányolástól mentes emberek együttműködésén és kölcsönös támogatásán felépülő új szocialista erkölcs kialakulásának lehetőséqét. A reális valóság megcáfolta a régi rend védelmezőinek rosszindulatú kitalálásait és óriási fordulatot idézett elő az emberek társadalmi életében. A szocialista forradalomból eredtek törvényszerűen az embeazonban nem törték meg a szovjet fegyveres erők harci szellemét, nem rendítették meg népünk szilárdságát és igazságos ügyének győzelmébe»vetett határtalan hitét. A lenini párt vezette szovjet nép erőfeszítésével az ország egységes harci táborrá alakult át. Az ellenség háta mögött kibontakozott a szovjet hazafiak hatalmas partizán mozgalma. A szovjet csapatok már az első Súlyos harcokban meghiúsították Hitler „villámháborújának" tervét és súlyos veszteségeket okoztak a fasiszta csapatoknak. A hitlerista csapatoknak Moszkva alatt, 1941 decemberében elszenvedett veresége, a fasiszta hadseregek -első nagy veresége volt a második világháborúban. Az emberiség egy évre rá a nagy sztálingrádi csata tüzében látta meg a fasizmus feletti győzelem reménysugarait. A hitleristák által legázolt vagy rabsorssal veszélyeztetett oszágok népei határtalan reménnyel szegezték tekintetüket a szovjet népnek és fegyveres erőinek hősies küzdelmére. A Szovjetunióban látták azt a döntő erőt, amely képes megállítani és szétverni a fasiszta hordákat, megmenteni az emberiséget a barnaingesek halálos kórjától és megmenteni a világ civilizációját. Az USA és Nagy-Britannia egyezményt kötöttek hazánkkal a Németország elleni háborúban végrehajtandó közös akciókra. Elsősorban kötelezték magukat, hogy Nyugat-Európában már 1942-ben második frontot létesítenek a német fasiszta csapatok ellen. Ha teljesítették volna ezeket a kötelezettségeiket, a háború jóval előbb fejeződött volna be, milliók életét és óriási anyagi és kulturális értékeket menthettek volna meg. Az USA és NagyBritannia kormányai azonban nem úgy cselekedtek, mint a Szovjetunió, amely a legsúlyosabb körülmények közepette erejétől telhetően mindent elkövetett a szövetségesek hadműveleteinek megkönnyítésére és a győzelem meggyorsítására, hanem különféle ürügyekkel halasztották a második front megnyitását. A szovjet nép és fegyveres erői, az ellenség háta mögött operáló partizánjai viselték a hitlerista hordák ellen vívott harc legnagyobb terhét. A Barents-tengertől a Fekete-tengerig vívott rendkívül nagyméretű csatákban a szovjet hadsereg kifárasztotta az ellenséget s a Bjelgorodná! és Kurszknál megvívott csata után 1943 nyarán nyugat felé űzte hazájából a fasiszta hordákat, hatalmas csapásokat mért az ellenség csapataira és technikájára. Amikor nyilvánvaló lett, hogy a szovjet hadsereg egyedül is képes leverni a fasiszta Németországot és felszabadítani a leigázott európai nemzeteket, az USA és Nagy-Britannia 1944 júniusában Franciaországban partra szállította csapatait. Az amerikai és a brit imperialisták ezután is kevesebbet törődtek a nyugati irányból Németország ellen intézett támadással, inkább a Balkánra igyekeztek behatolni, ahol Jugoszlávia és más balkáni országok népei a szovjet fegyveres erők győzelmére támaszkodva eredményesen küzdöttek a fasiszták és cinkosaik ellen. Szövetségeseinknek ez a taktikája okozta azt, hogy a német parancsnokság, csapatainak a szovjet frontról való visszavonása nélkül, 1944-ben aránylag kevés erővel rek tudatában, erkölcsében, a társadalomhoz és önmagukhoz való viszonyában bekövetkezett legmélyebb változások is. A szovjet ember új szellemi arculatának legékesszólóblj megnyilvánulása a szovjet hazafiság, a munkához, a közös tulajdonhoz való szocialista viszony. A munkához, a társadalomhoz való új viszony szülemér"e az a régi világban ismeretlen jelenség, mint pl. a szocialista munkaverseny, melynek célja a társadalom kincseinek gyarapítása, a munka termelékenységének fokozása. A szocialista munkaverseny keletkezése óriási fordulatot ielent az emberiség történelmében. A munka, melyre az emberek évezredeken át úqv te^-'-'tette^ mint súlyos és lealázó teherre, az emberi méltóságot emelő becsületüqqyé vált. A Szovjetunió békés szocialista építését az imperialista fasiszta Németország hitszegő katonai betörése félbeszakította. Németország úgyszólván az egész megszállt Európa hadierejére támaszkodott. A háború számtalan gyötrelmet okozott népünknek. Egyszersmind, azonban igazolta a Szovjetunióban felépült új szocialista társadalom szilárdságé* és meqingathatatlansáqát, a szocializmus szülte és a kommunista párt nevelte új ember törhetetlen szellemi erejét. az Ardenek vidékén keresztül tudta törni az angol-amerikai frontot és verességgel fenyegette csapataikat. Akkoriban W. Churchil brit miniszterelnök riasztó üzenetet küldött J. V. Sztálinnak, a szovjet kormány elnökének és üzenetében arra kérte, könynyítsen az angol-amerikai csapatok szorongatott helyzetén s indítson újabb támadást a szovjet-német fronton. Annak ellenére, hogy a szovjet hadsereg éppen akkor fejezte be nagy téli offenzíváját és a fronton rendkívül zord időjárás uralkodott, J. V. Sztálin nyomban másnap, 1945. január 7-én közölte, hogy tekintettel a szövetségesek helyzetére a nyugati arcvonalon a főparancsnok vezérkara elhatározta, hogy gyorsan befejezi az előkészületeket és tekintet nélkül az időjárásra legkésőbb január második felében a központi frontszakaszon nagyszabású hadműveleteket indít a németek ellen. A szovjet csapatok már egy hét múlva támadást indítottak a Kárpátoktól a Balti-tengerig húzódó szakaszon és arra kényszerítették a német parancsnokságot, hogy nyugatról átcsoportosítsa csapatait keleti frontjának az összeomlástól való megmentésére. W. Churchil 1945. febrüár 23-án ezt írta J. V. Sztálinnak: „A vörös hadsereg 27. évfordulóját azzal a diadallal ünnepli, amely szövetségesei körében is határtalan lelkesedést váltott ki és amely döntött a német militarizmus sorsáról. A jövő nemzedékek elismerik, milyen feltétlen lekötelezettjei a vörös hadseregnek, éppúgy, mint mi, akik megértük, hogy e pompás győzelmek tanúi lehettünk." Az amerikai és brit katonák és országaik népei lelkesedéssel figyelték a szovjet hadsereg utolsó döntő támadásba lendülését, amely az USA és Nagy-Britannia csapatainak hadműveleteivel együtt feltétlen fegyverletételre kényszerítette a fasiszta Németországot. A szövetségesek közös erőfeszítésének eredményeképpen rövid időn belül az imperialista Japán fegyveres erőit is leverték. A sok éven át a japán agresszorok ellen küzdő hős kínai nép rendkívül nagymértékben segítette elő az imperialista Japán fölött aratott győzelmet. A Szovjetunió fegyveres erői 1945 augusztusában az Északkelet-Kínában összpontosított elit imperialista japán csapatokra mért megsemmisítő csapásukkal teljesítették nemzetközi kötelességüket és vérükkel pecsételték meg a szovjet és kínai nép megbonthatatlan testvéri kötelékét. "I "I A Nagy Honvédő Háború éveiben páratlan hősiességük tanújelét adták a szovjet munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek. A háború bonyolult és súlyos körülményei közepette gigászi erőfeszítésükkel hadiszükségletre építették át a népgazdaságot, kiürítették a front közeli övezetében elterülő iparvállalatokat és a hátország mélyébe szállították át őket, megszervezték a harckocsik, repülőgépek, ágyúk, aknavetők és más fegyverfajták tömeges gyártását, lőszerrel és felszereléssel biztosították a frontot. A szovjet nép a Honvédő Háború éveiben bebizonyította, hogy valóban hősi nép. Hazánk dolgozóit egyetlen törekvés hatotta át: „Mindent a frontnak, mindent a győzelemért!" A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szülte szovjet társadalmi és államrendszer, a leghaladóbb szocialista ideológia győzött a fasiszta agresszió erőivel való gigászi katonai összecsapásban. A szovjet rendszernek a kapitalista rendszer fölötti fölénye a háború éveiben ismét éreztette hatását. A Szovjetunió kimeríthetetlen erőforrása a szocialista gazdasági rendszer, a szocialista társadalom erkölcs-politikai egysége volt, melynek alapja a munkásosztály és a parasztság megbonthatatlan szövetsége, a Szovjetunió népeinek barátsága. A fasiszta Németország és az imperialista Japán fölötti győzelem lelke és szervezője a Szovjetunió Kommunista Pártja volt. A párt legjobb fiainak millióit küldte a frontra. Katonai kötelességük önfeláldozó teljesítésével ők lelkesítették a szovjet katonákat, a harci alakulatok és egységek lelkei voltak. A kommunisták tekintélye rendkívül megnövekedett. A szovjet hadsereg katonái nagy megtiszteltetésnek tartották, hogy párttagokként mehessenek a harcba. A párt sorai a fronton elszenvedett nagy veszteségek ellenére a háború alatt 1 millió 600 ezer taggal bővültek. A párt a háború éveiben minduntalan magyarázta a Nagy Honvédő Háború igazságos jellegét és nemes céljait, egyesítette és irányította a nép erőfeszítését. A kommunista párt és Központi Bizottsága vezetésének eredményeképpen a szovjet nép győztesen került ki a háborúból. Az emberiség sohasem felejti • el a szovjet népnek és fegyveres erőinek a Honvédő Háború — a fasizmus elleni háború — idején tanúsított nagy katonai- és munkahősiességét. A szovjet fegyveres erők becsülettel teljesítették felszabadító küldetésüket és sok ország népét felszabadították a fasiszta járom alól. A szovjet csapatok diadalmas előrenyomulása egybeolvadt a hitlerista Németország által megszállt országok népeinek széleskörű nemzeti felszabadító mozgalmával. A csehszlovák és lengyel hadtest, a jugoszláv és albán csapatok, később a román és bolgár hadosztályok is a szovjet csapatokkal vállvetve elszántan küzdöttek a német fasiszta megszállók ellen. Fronttestvériségüket a közös küzdelemben kiontott vér pecsételte meg. Franciaország, Nagy-Britannia, az USA és a Hitler elleni koalíció többi országainak népei is jelentősen előmozdították a"

1 fasiszta Németország vereségét. A Nagy Honvédő Háború diadalmas kimenetele az imperialisták hazánk' ellen intézett második katonai támadásának teljes kudarcát jelentette és mély hatást gyakorolt a további történelmi fejlődésre. Ez a győzelem következményeivel a múlt idők felszabadító háborúinak sorában párját ritkítja. A német fasizmus és a japán imperializmus leverése következtében rendkívül megnőtt a Szovjetunió tekintélye és szerepe a nemzetközi problémák megoldásában. A hitlerista megszállókat támogató reakciós erők veresége több országban megteremtette a népi demokratikus rendszer uralomra jutásának feltételeit, nagy hatást gyakorolt a gyarmati népek nemzeti felszabadító harcának kibontakozására. Ennek következtében jelentősen gyarapodtak és megszilárdultak a szocializmus és a demokrácia erői, összezsugorodtak és meggyöngültek az imperializmus és reakció pozíciói. Amikor a szovjet nép leverte • a fasiszta agresszorokat = megvédelmezte szabadságát és függetlenségét, lehetővé vált a kommunista építés folytatása. A német megszállók mérhetetlenül nagy kárt okoztak a Szovjetunió gazdaságában. 1710 várost, több mint 70 ezer falut és lakótelepet pusztítottak el, több mint 32 ezer ipar- • vállalatot röpítettek levegőbe vagy égettek fel, üzemképtelenné tették azokat a kohókat, amelyek a háború előtt az acél 60 százalékát termelték, • és azokat a bányákat, amelyek az általános széntermelés 60 százalékát adták. Óriási károkat szenvedett a mezőgazdaság. A megszállók 98 ezer kolhozt, 1876 szovhozt és 2890 traktorállomást pusztítottak el és fosztottak ki. A vagyon közvetlen megrongálásával okozott anyagi károk egymagukban óriási összeget — 679 milliárd rubelt tettek ki. A Honvédő Háború legsúlyosabb áldozatát azonban a szovjet emberek millióinak elvesztése képezi. Ha bármelyik, még a legnagyobb burzsoá államot érték volna olyan óriási veszteségek, mint a szovjet társadalmat, a károk sokkal meszszebbre vetették volna vissza fejlő(Folytatás a 6. oldalon) A szovjet nép hősiessége a Nagy Honvédő Háborúban ŰJ SZÖ 5 £ 1957- szeptember 14.