Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-18 / 260. szám, szerda

fi Szovjetunió Kommunista Pártla Közsionti Bizottsaga propaganda- és agitációs osztályának és az SZKP KB mellett működő Marxizmus-Leninizmus Intézetének tézisei a Nagy Okfőbari $iociali$ia Forradalom 40. évfordulójára (1917-1957) Negyven évvel ezelőtt az egész világot megrázta az a hír, hogy Oroszország munkásai és parasztjai a V. I. Lenin irányította bolsevik párt vezetésével megdöntötték a tőkések és földbirtokosok uralmát és átvették a politikai hatalmat. A forradalmi Auróra cirkáló ágyúlövései 1917. november 7-én (október 25-én) új korszak kezdetét jelezték az emberiség történelmében, az imperializmus bukásának és az új szocialista társadalom uralomra jutásának kezdetét. Megkezdődött az emberi társadalom igazi történelme, ahogyan azt Marx, Engels és Lenin zseniálisan előrelátták. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megszületését és győzelmét a dolgozók felháborodott tiltakozása eredményezte az Oroszországot a katasztrófa szélére taszító imperialista háború, a kizsákmányoló osztályok, a tőkések és földbirtokosok uralma, a nemzeti elnyomás ellen. Oroszország farradalmi munkásosztálya, a katonák, tengerészek és a dolgozó parasztok felkeltek az elnyomás s a tőkések és földbirtokosok erőszakos uralma ellen. A nép döntő harcot indított az' új, igazságos társadalmi rend — a szovjet szocialista rendszer — uralomra juttatásáért. Október első rendeletei: a békedekrétum — az imperialista háború elleni harcra, a dolgozók testvériségére vonatkozó szenvedélyes felhívás, a föld-dekrétum, a szovjetek össz-oroszországi kongresszusának határozata a munkások és parasztok kormányának megalakításáról — az egész világhoz szóltak. Forradalmak a múltban is törtek ki és fényük beragyogta a történelem minden fordulatot jelentő korszakát. Az elmúlt forradalmak azonban csak arra szorítkoztak, hogy a hatalom az egyik kizsákmányoló osztály kezéből a másikéba ment át; csak a kizsákmányolás formája változott meg, a kizsákmányolás megmaradt. Az uralkodó kizsákmányoló osztályok kegyetlenül elnyomták a dolgozók ama próbálkozásait, hogy megszabaduljanak a kizsákmányolás béklyójától, s a városok és faivak utcáin a munkások és parasztok vérét ontották. Halálthozó fegyverekkel pusztították el a Párizsi Kcmmúnt, amely a történelemben elsőízben emelte magasra a proletárdiktatúra zászlaját és 72 napig tartott. Munkások és parasztok vérébe fojtották az 1905. évi első orosz forradalmat AZ OKtóberi Forradalom — terjedelmében a leghatalmasabb, feladataiban és céljaiban a legmélyebb — teljesítette a dolgozók örök vágyait, meghirdette az ember ember által való kizsákmányolásának a végét, mindenféle szociális é's nemzeti elnyomás végét és nemcsak meghirdette, hanem életbe is léptette a szocializmus, a béke, a nemzetek egyenjogúságának és barátságának nagy eszméit. A kommunista párt híven a nagy marxi-lenini tanításhoz, és engesztelhetetlenül a revizionizinusnak, opportunizmusnak, dogmatizmusnak és szektánsságnak a munkásmozgalomban mutatkozó mindenfajta elhajlásaival szemben, előkészítette Oroszország munkásosztályát és parasztságát az új, szocialista életért vívott döntő küzdelemre, kidolgozta a forradalmi harc stratégiáját és taktikáját s megfélemlíthetetlenül irányította ezt a küzdelmet, biztosította a szocialista forradalom győzelmét és a szocialista társadalom felépítését* hazánkban. Az összes többi pártok, az eszerek, mensevikek, burzsoá-nacionalisták pártjai, amelyek árulásukat és az imperializmus kiszolgálását a demokráciáról hangoztatott frázisokkal álcáfcták, elbuktak. A halódó régi világ összes erői, a belső és külső ellenség: földbirtokosok, tőkések, cári tábornokok és idegen hatalmak imperialista kormányai rátörtek a fiatal szovjet köztársaságra. Megindult a szocialista forradalom ellen irányuló, terjedelmével minden eddigit felülmúló ' imperialista „kereszteshadjárat". Mindent megmozgattak: megindult a „14 állam" fegyveres beavatkozása, éhínséggel és blokáddal kísérelték meg elnyomni a szovjet köztársaságot, fenyegetőztek és az elkerülhetetlen romlást jósolgatták, szemenszedett hazugságokat és piszkos rágalmakat zúdítottak rá. A szövetségesek és az első világháborúban szembenálló ellenfelek — a németek, amerikaiak, britek, franciák, japánok és a többi imperialisták mindnyájan egyetértettek abban, hogy még „bölcsőjében" kell megfojtaniok a munkások és parasztok fiatal szocialista államát, addig, míg nem kapott erőre, míg nem áll szilárdan a lábán. A fiatal szovjet köztársaság a nemzetközi imperializmus erői ellen vívott hősi küzdelmében a világ munkásosztályának, dolgozó parasztságának és haladó szellemű értelmiségének forró rokonszenvét, politikai és erkölcsi támogatását élvezte. A világreakciónak a történelem törvényszerű fejlődése megállítására irányuló mindenfajta törekvése csődöt mondott. Az Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a kizsákmányolók igáját lerázó népek legyőzhetetlenek. A marxizmus-leninizmus eszméi diadalmaskodnak. A szocialista forradalom megvalósítása, a forradalmi vívmányok megvédelmezése a hallatlanul nehéz küzdelemben Oroszország hősi munkásosztályát az új élet úttörőjévé, a Szovjetuniót pedig a világ első szocialista államává tette, amely egyengette a többi nemzetek szocializmushoz vezető útját. Lenin már 1917 októberének előestéjén előrelátta, hogy a szocialista forradalom, a tőkések és földbirtokosok hatalmának megdöntése utat nyit a termelőerők soha nem tapasztalt gyors fejlesztésének. Igy is történt. Az imperialista hatalmak ama törekvései ellenére, hogy beavatkozásukkal felforgassák országunkat és azt fejlődésében messzire visszavessék, a Szovjetunió az iparosítás gyors ütemének és a mezőgazdaság kollektivizálása megvalósításának eredményeképpen már 1941-ben erős szocialista hatalommá vált és bebizonyította a szocialista rendszer elvitathatatlan fölényét. T A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a tőkés világrendszer fejlődésének, összes ellentétei végső kiéleződésének elkerülhetetlen eredménye volt. A technika rendkívül nagy fellendülése és a nagyüzemi termelés növeksdéso az embsri munkatermelékenységnek órási fokozódását, anyagi értékek felhalmozódását okozta, aminek jelentősen emelnie kellett volna az egész lakosság életszínvonalát. A termelőeszközök tőkéstulajdona, a tőkés trösztök, szindikátusok és bankok mindenhatósága mellett azonban a műszaki haladás következménye csupán a tőkések profitjának gyarapodása, a vagyoni egyenlőtlenség elmélyülése, a lakosság egyre szélesebb rétegei nyomorának és bizonytalan helyzetének kiéleződése. A termelés tökéletesedésével egyidejűleg kiHeződik a munkások kizsákmányolása és rabszolgasorsa, fokozódik a munkanélküliség, a drágaság, a tömegek nyomorbadöntése, a monopóliumok fokozzák a munkásosztály és általában a dolgozók elnyomását. A kapitalizmus a népi tömegeket időszakonként a nyomor, a borzalmak, válságok és háborúk gyötrelmeivel sújtja, melyeket ellentéteinek kiéleződése szüi. Mindez a tömegek elégedetlenségének és felháborodásának fokozódását váltotta ki a leigáző tőkés rendszerrel szemben, míg a nagyüzemi termelés óriási fejlődése megteremtette az anyagi felételeket arra, hogy a kapitalizmust új, fejlettebb társadalmi rendszer — a szocializmus váltsa fel. A tőkés országok egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlődésének hatására az imperializmus korszakában az egyes országokban egyenlőtlenül érnek meg;i a proletárforradalmak feltételei. Ebből a törvényből indult ki V. I. Lenin akkor, amikor 1915-ben arra a történelmileq nagy jelentőségű következtetésre jutott, hogy a szocialista forradalom győzelmének lehetősége legelőször néhány kevés országban, sőt egyetlen országban lehetséges, és viszont nem lehetséges a forradalom egyidejű győzelme minden országban. A XX. század elején Oroszország az imperializmus összes ellentéteinek gócpontjává és legsebezhetőbb helyévé vált. Az elnyomás összes fajtáinak — a tőkés, földesúri és nemzetiségi elnyomásnak a cári rendőri önkényuralommal való egyesülése elviselhetetlenné tette a népi tömegek helyzetét és rendkívül kiélezte Oroszországban A Szovjetunió hatalmas technikával felvértezett népeinek megbonthatatlan barátsága, izzó szovjet hazaszeretete lehetővé tette, hogy a szocializmus országa döntő szerepet játszón a fasizmus megsemmisítésében. A német fasizmus és a japán militarizmus veresége a második világháborúban azt eredményezte, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége mellett Európában és Ázsiában más szocialista államok támadtak, szilárdultak meg, növekednek és fejlődnek. Az osztályharcokban megedzett kommunista pártja vezetésével a nagy kínai nép is a szocializmus építésének útján halad. A szocializmus útján haladnak szilárdan azok az országok, amelyek örökre lerázták a kapitalizmus igáját, Albánia, Bulgária, Magyarország, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia. A szocializmus ma legyőzhetetlen világrendszerré vált, és sikeresen verseng a korának alkonyát élő öreg kapitalista rendszerrel. Október eszméinek hatása alatt számilliók rázták le a gyarmati uralom béklyóit Ázsiában és Afrikában. Egyre magasabbra csap a gyarmati és félgyarmati népek nemzeti felszabadító harcának lángja. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom teljes mértékben megcáfolta azt a reakciós mesét, hogy a népi tömegek állítólag nem képesek az állam irányítására. A szovjet állam életének I. az osztályellentéteket. Oroszország a XX. század elején a nemzetközi forradalmi mozgalom központjává vált. Már az 1905—1907-es évek forradalma viszonylagosan végetvetett a kapitalizmus európai és ázsiai „békés" fejlődésének és megkezdődött a nagy forradalmi viharok időszaka: ez volt a munkásosztály és a többi dolgozók 1917. évi győzelmes harcainak bevezetője. Az 1914—18-as imperialista világháború, melyben az imperialisták körülbelül 10 millió embert öltek meg és több mint húszmilliót nyomorékká tettek, sok millió családot nyomorba süllyesztettek és megfosztottak hajlékától, meggyorsította a forradalom kirobbanását. A háború mérhetetlen válságot okozott, annyira megfeszítette a nép anyagi és erkölcsi erőit, olyan csapásokat mért korunk egész társadalmi szervezetére, hogy az emberiség választás előtt állt: vagy elpusztul, vagy a legforradalmibb osztály kezébe helyezi sorsát, hogy a leggyorsabban és a legradikálisabban áttérjen a fejlettebb termelési módszerre — írja Lenin. Az Oroszországban kifejlődött forradalom élén a hős munkásosztály haladt, amely hatalmas szövetségesre lelt a sokmilliós dolgozó parasztságban. Az 1917. évi februári polgári demokratikus forradalom megdöntötte a cári önkényuralmat. Az országban kettős hatalom jött létre — a proletariátus és a parasztság hatalma a munkás-, katona- és parasztképviselők szovjetjeinek formájában, s a burzsoázia és a földbirtokosok hatalma az ideiglenes kormány formájában. Az ideiglenes burzsoá kormány a kispolgári pártok — mensevikek és eszerek támogatására támaszkodva folytatta az imperialista háborút és a népellenes politikát. Nem akart és nem is tudott a súlyosan szenvedő népnek békét, kenyeret és földet adni. Ez a kormány nem elégíthette ki a munkások és parasztok égetően sürgős szükségleteit. 2

A munkások és parasztok forra• dalmi tömegeinek vezére, ihletője és szervezője a kommunista párt, a bolsevikok pártja, az új típusú marxista párt volt. A bolsevikok pártja a marxi-lenini elmélettel felvértezve, a nemzetközi munkásmozgalom legjobb tapasztalataiból merítve, a munkásosztály ellenségei ellen folytatott küzdelmekben megedződve egységében erős volt, elválaszthatatlanul összeforrt a dolgozó tömegekkel, s az a vezér volt, aki bebizonyította, hogy negyven éve igazolta, hogy a dolgozó tömegek nemcsak a régi, rothadt társadalmi rendszer lerombolására, hanem az új szocialista állam- és társadalmi rendszer felépítésére is képesek, hogy történelmileg rövid idő alatt le tudják küzdeni műszaki és gazdasági elmaradottságukat, és nagyon fejlett gazdaságot tudnak létesíteni, uralomra juttatni és fejleszteni tudják a demokrácia legtökéletesebb formáját — a szocialista demokráciát, meg tudják teremteni különféle nemzetek barátságának és testvériségének azelőtt soha nem létezett kapcsolatait, és öntudatos történelmi alkotó munkára tudják ösztönözni az emberek millióit. Éppen ezért az Októberi Forradalom jellegét és céljait tekintve igazi népi forradalom, és a legnagyobb az emberiség történelmében ismert forradalmak között. „... Méltán büszkék lehetünk és büszkék is vagyunk arra, hogy abban a szerencsében részesültünk, hogy mi kezdhettük meg a szocialista állam építését, és ezzel a világtörténelem új korszakát, az összes kapitalista országokban elnyomott és mindenütt az új élet felé, a burzsoázia fölötti győzelem felé, a proletárdiktatúra felé, az emberiségnek a tőke igájától és az imperialista háborúktól való megszabadítása felé haladó új osztály uralmának korszakát", — írta Lenin. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója a Szovjetunió, s minden szocialista ország népeinek, a nemzetközi munkásosztálynak, a világ dolgozóinak örömünnepe lesz. bátran tudja vezetni Oroszország népeit a szocializmus felé. Lenin áprilisi tézisei képezték a párt ama harcának programját, amelyet a polgári demokratikus forradalomból a szocialista forradalomra való áttérésért folytatott. A párt arra törekedve, hogy elkerülje a felesleges nehézségeket és áldozatokat, a tömegek akaratára és támogatására támaszkodva a forradalom békés fejlődése mellett szállt síkra. Ez az út feltételezte, hogy minden hatalmat a szovjetek vesznek át, hogy a párt a szovjetekben megszerzi a többséget, hogy a szovjetek politikája a munkáshatalom érdekében változik meg. Mivel azonban a mensevikek és eszerek megtagadták a burzsoáziával való szövetségük felbontását és minden hatalomnak a szovjetek kezébe való összpontosítását, s mivel a tőkések és földbirtokosok bőszülten harcoltak kiváltságaikért, a forradalom békés fejlődése meghiúsult. Amikor az ideiglenes kormány 1917 júliusában Pétervárott tüzeléssel szétkergette a munkások és katonák békés tüntetését, megkezdődött a kettős hatalom alkonya és uralomra jutott'az ellenforradalmi burzsoázia egyetlen kormánya. A párt VI. kongresszusa V. I. Lenin utasításait követve a fegyveres felkelés előkészítésén dolgozott. A kongresszus erőteljesen felszámolta Preobrazsenszkij Lenin-ellenes kapituláns irányvonalát, amely szembehelyezkedett a pártnak a proletárforradalomra vezető irányvonalával, és a szocializmus oroszországi győzelmét a nyugati proletárforradalom győzelme előtt lehetetlennek tartotta. A párt a kongresszus határozatait követve gigászi erővel szervezte és egyesítette a békéért, földért, nemzeti egyenjogúságáért, a szocializmusért küzdő összes forradalmi népi erőket, és egy közös áramlattá olvasztotta őket a szocialista forradalom győzelme érdekében. A munkások, katonák és parasztok saját tapasztalataikon egyre jobban meggyőződtek a bolsevikok politikájának helyességéről. Ez a politika megmutatta a háború egyetlen reális kiútját és a békéhez vezető utat és követelte a hatalom átadását a dolgozók kezébe, az összes nemzetek egyenjogúságát, a földesúri földek elkobzását, a gyárak, üzemek, vasutak és bankok átadását a nép kezébe. Ez következetes forradalmi program volt, mely kifejezte a munkások és parasztok, az összes nemzetiségekhez tartozó dolgozók létérdekeit. A tőkések és földbirtokosok kormánya a dolgozók jogos követeléseire válaszul fokozta a nép elnyomását. • A burzsoázia képviselői arcátlanul azzal fenyegetőztek, hogy „az éhínség vasmarkával" fojtják el a forradalmat: a tőkések megkezdték a gyárak és üzemek bezárását, a munkások elbocsátását, a városok élelmiszer- és tüzelőanyag-ellátásának meghiúsítását. A gyárosok és vállalkozók egész Oroszországra kiterjedő akcióra, — a munkások 'tömeges elbocsátására készültek. Csupán Moszkva és Pétervár jpari negyedeiben több mint 75 000 munkás maradt munka nélkül. A parasztoknak a földesúri birtok elvételére tett kísérleteit a büntető különítmények kegyetlenül elnyomták. A burzsoá-földesúri reakció júliusi garázdálkodása és a Kornyilov lázadás, amely nyílt kísérlet volt katonai diktatúra bevezetésére az országban és a forradalom vérbefojtásárg, leleplezte a burzsoá ideiglenes kormányának és az eszerek és mensevikek megalkuvó politikájának népellenes lényegét. A tőkések és földbirtokosok uralmuk megőrzése érdekében hajiandók voltak eladni hazájukat a külfödi imperialistáknak és külföldi csapatok segítségével kísérelték meg a forradalom elfojtását. Az ellenforradalmárok és a hazaárulók összeesküdtek a német imperializmussal és Pétervár feladását tervezték Vilmos német csapatainak, hogy leverjék a munkásosztályt és elfojtsák a forradalmat. A dolgozó tömegek határozottan a bolsevikok felé hajlottak, akik egyedül fejezték ki a nép érdekeit. Miután a párt a pétervári és a moszkvai szovjetben megszerezte a többséget, a proletariátus fő tömegeit maga mögött tudta. Hasonlóképpen a hadsereg nagy része is átállt a proletárforradalom mellé: a bolsevikok a Moszkva és Leningrád körül elhelyezett katonai egységekben döntő túlerővel rendelkeztek. Vidéken a parasztok ösztönszerűen harcbalendiíltek a földbirtokosok ellen. A kommunista párt leküzdve az ellenforradalom, valamint a kapitulánsok és kétkedők (Zinovjev, Kamenyev) bősz ellenállását, megszervezte a munkások, katonák és parasztok forradalmi erőit a diadalmas feavv9.r«í felkelésre. Annak folytán, Rogy a népi tömegek szilárdan támogatták a bolsevikok forradalmi programját, és hogy az ellenforradalmi kormány teljesen elszigetelődött, a forradalmak történetében a legkevesebb vér ömlött ki ebben a pétervári fegyveres felkelésben. A pétervári munkások és parasztok 1917 október 25-én (november 7-én), megdöntötték az ideiglenes burzsoá kormányt. A szovjetek II. össz-Oroszországi kongresszusa, amely a proletárok élcsapatát és a parasztság legforradalmibb részét képviselte, kihirdette az államhatalom teljes átadását a szovjeteknek és V. I. Lenin vezetésével megalakította a munkásparasztkormányt. A kongresszus ráadta a békéről és a földről szóló történelmi .jelentőségű dekrétumokat. A békedekrétum utat nyitott a háborúból valő forradalmi kiindulóponthoz, lerakta a szovjet állam békés külpolitikájának . megingathatatlan alapjait. A földdekrétumban kifejezést nyertek a parasztok millióinak vágyai, miután felszámolták a földesúri tulajdont. A kongresszus határozata a munkás-parasztkormány megalakításáról lerakta az új szovjet állam alapjait. A Pétervárott megindult Októberi Szocialista Forradálom néhány héten belül lényegében az egész országban győzött. A szovjeturalom diadala cáfolhatatlanul igazolta a forradalom igazi népi jellegét. Az orosz munkások és parasztok oldalán Oroszország összes nemzeteinek és nemzetiségeinek dolgozói tevékeny részt vettek a forradalomban. Az Októberi Szocialista Forradalom győzelmének eredményeképpen országunkban létrejött a munkásosztály diktatúrája. O A proletárdiktatúra, ez az új ,

J' forradalmi hatalom a munkásosztály és a parasztok dolgozó tömegei szövetségének alapján, a proletariátus vezető szerepével jutott uralomra Oroszországban. A szocialista forradalom széttörte a régi népellenes burzsoá-földesúri államapparátust, megteremtette az államhatalom új apparátusát, amely kifejezi a dolgozók érdekeit. A proletár(Folytatás a 4. oldalon) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme és a proletárdiktatúra uralomra jutása a Szovjetunióban ŰJ SZÖ 3 ti 1957. szeptember 18. i