Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-11 / 222. szám, vasárnap

A Banská Bystrica-i kerületben tapasztaltuk Néhány hét múlva véget ér-e Ťiyár és a mezőgazdasági dolgozók megkezdik az új gazdasági évet. A nemzeti bizottságok, amelyek irányítják, szervezik a.termelést és felelősséggel tartoznak mezőgazdasági politikánk helyességéért, most ismét visszafordítják tekintetüket, felmérik, milyen számadással zárták az elmülottat, milyen tervekkel kezdhetik el az új gazdasági esztendőt. Ezeket a szempontokat figyelembevéve beszélnek a további tervekről, lehetőségekről a Banská Bystrica-i KNB tanács-körzeti és egyéb közös megnyilvánulásain. Nagy gondot okoz a KNB-nak az, hogy a kerület az utóbbi időben alacsony eredményeket ér el a begyűjtésben és a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésében. Néhány járásban, ezek között főleg Füleken, Poltáron és Losoncon, súlyos mulasztások mutatkoznak a tej-, vágómarha és sertéshús beadásában. Másutt a nemzeti biztosítás, adófizetés, teljesítése és a lakosságnak nyújtott szolgálatok nem kielégítők. Mire figyelmeztetnek ezek az adatok? Elsősorban ís arra,. hogy a nemzeti bizottságok tömegszervező munkája nem kielégítő és a nemzeti bizottságok tagjai 6em teljesítik rendszeresen választóikkal szemben vállalt kötelezettségeiket. Sürgős javulásra van tehát szükség ahhoz, hogy a kerület továbbra is sikeresen oldja meg célkitűzéseit mind a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében, mind a beadás teljesítésében és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások terén. A mezőgazdasági termelés HÖveléf>e érdekében jelentős feladatot kell a kerületnek megoldania. Még ebben az évben összesen 105 881 hektárral kell bővíteni a meglevő EFSZ-ek földterületét. Ebből a menynyiségből a kékkői járásra 10 918 hektár, a fülekire, losoncira nyolc-nyolcezer hektár, míg a tornaijai járásra 4515 hektár föld megszerzése esik. Ha nem is könnyű ezt a feladatot teljesíteni, az eddig elért eredmények azt igazolják, hogy a munka megjavításával, a tömegek még nagyobb arányú bevonásával a nemzeti bizottságok munkájába, sikeresen megoldhatók a kerület célkitűzései. Hiszen az év elejétől máp 25 szövetkezet jött létre, amelyek az új gazdasági évben, az ősszel 7441 hektáron kezdhetik el a közös gazdálkodást. De az ipolysági, poltári és még néhány járásban a folyó évben egy szövetkezetet sem sikerült alakítani. Vajon mások-e a feltételek ezeken a helyeken, mint a kerület többi járásaiban ? Ha figyelembe vesszük a szóbanforgó járások adottságait és lehetőségeit, akkor rájövünk, hogy az ipolysági járásbafl és a poltáriban is rendkívül nagy lehetőségek kínálkoznak új EFSZ-ek alakítására. A tornaijai járásban viszont kedvező feltételei vannak további kis- és- középparasztok meggyőzésének. Ugyanez vonatkozik a füleki járásra is. Csakhogy kevésbé használják fel a jól gazdálkodó, mint viski, gömöri, lénártfalvai EFSZ-ek példáit, elért gazdasági eredményeit a kis- és középparasztok körében végzett felvilágosító munkában. Vannak járások, ahol az agitációt nem végzik rendszeresen és a szövetkezetek alakítását kampányszerűnek, nem állandó faladatnak tekintik. Meg kell még jegyeznünk azt is, ha az ember végigutazik az egész kerületen, sem a falvakon, sem a járási székhelyeken nem lát falragaszokat, jelszavakat, melyek a közös gazdálkodás előnyeit szembeötlően népszerűsíthetnék. Ebből ítélve olyan meggyőződés alakult ki bennünk is, mintha másodrendű Hatékonyabban használjuk ki a nyersanyagot gépiparunkban A csehszlovák gépipar fejlődése 1948-tóJ 1957-ig a szocialista ipar fielvirágozásának jellemző példája. Ez időszakban e szakma nyerstermelése 4,2, a termelékenység 2,4 -és az átlagbér kb. 1,7-szeresére emelkedett. Gépiparunk egész kivitelünknek már több mint 45%-át teszi ki és 1955ben össztermelésének már kb. negyedrészét szállította külföldre. Az 1955—60-as években különösen gyorsan emelkedik a hosszabb használatú szükségleti cikkek termelése, mint a személyautó és televíziós vevőkészülékeké 12,3-szor, a házi jégszekrényeké 4,3-szor. E hatalmasan felfelé ívelő termelésnél különösen a leggazdaságosabb anyagkihasználásra kell összpontosítani figyelmünket. Be kell úgyanis vallanunk, hogy számos gépipari cikkünk az anyagkihasználás szempontjából nem éri el a világszínvonalat s ftjy pl. gépeink Súlya kb. 15 százalékkal nagyobb ennél. A gépeink súlyával persze megdrágítjuk ezek szállítását is, ami folyton emelkedő exportunknál nagyon is latba esik. Súlymegtakarítást három módon, mégpedig a gépszerkesztés, technológia és műszaki szervezés egyidejű együttműködésével érhetünk el. A gépszerkesztőnek fel kel! használnia kutatóintézeteink eredményeit. Nagyobb terhelést bíró anyagokra való áttéréssel száz tonnás súlycsökkenések érhetők el a kazánok, vízturbinák, daruk, hajók, vagonok, mezőgazdasági és egyéb gépeknél, öntött gépalkatrészek hegesztett részekkel való pótlásával 25—30 százalékkal csökkenthetjük a gépek súlyát. Idetartozik az új anyagok, különösen a műanyagok, üveg és porcelán fokozottabb méretű felhasználása is. Miután a gépteljesítmény emelésével lényegesen csökkenthető a teljesítményegységre eső súly, nagyon előnyös növelni a teljesítményi, nyomási, hőfoki, illetőleg a feszültségi, áramerósségi paramétert. Például a turbinarotorok 25 MVV egységről 100 MW egységre való növelésével öszszes rotorjaink 100 MW-ra eső súlya 1958-ban 68 tonnáról 34 tonnára lesz csökkenthető. A turbogenerátorok teljesítménynövelés! görbéje, hasonlóan a vasbádog mágnesítési karakterisztikájához, egy bizonyos telítettségi határ felé halad. De ezt a látszólag már túlhaladhatatlan határt mégis új impulzusokkal, találmányokkal (pl. új, jobban mágnesíthető bádogok, új hűtőfolyadékok feltalálása segítségével) újból és újból átléphetjük. De a műszaki tudomány éppen abban különbözik az összes többi tudománytól, hogy nincs a gyakorlat fölé reihdeíve, hanem csupán a kutatás és termelés kölcsönös, egymást gazdagító együttműködése hozhat létre nagyobb paramétereket. (Itt érdekes megemlíteni, hogy a transzformátoroknál egyáltalán nem létezik határteljesítmény, mert ez nem függ a mechanikai mozgástól. A németek már villanymozdonyokhoz hasonló hatalmas szörnyeket, ún. „vándortranszformátorokat" állítanak elő 200 MVA teljesítményegységgel.) A gyártási technológia a szériák növelésével — automatizálással és az ezzel kisebb mértékre csökkent kézimunka által — kb. 20 százalék anyagmegtakarítást érhet el. Lényeges anyagmegtakarítást hozott a forgács nélküli megmunkálás módszere. Ezeket a legkorszerűbb, pl. fogaskerekeket sajtoló gépeket a brnói kiállításon láthattuk, illetőleg láthatjuk megint ez idén. Itt az anyagmegtakarítás 50—75 százalékot tesz ki. Az anyagmegtakarítás további fontos eszközei a vágási tervek. E téren pl. a plzeňi Lenin Művek a szerkocsik előállításánál 26 százalékot takarítottak meg. A műszaki szervezésnél a normalizálás, tipizálás és unifikáció legmesszebbmenő kihasználása a legfőbb módszer. A normalizált alkatrészek száma pl. a megmunkáló gépek egyes típusainál a 60—70 százalékot is eléri. A tipizálás, az unifikáció és normalizáció elmélyítésével teremtödnek meg a feltételek a gyártmányok specializálásához, a nagyobb szériák és a legkorszerűbb technológiai módszerek bevezetéséhez, amelyek mind az anyagökonómia előfeltételei. Az anyagmegtakarítás problémáján ez évben három minisztériumunk legjobb technikusai dolgoztak, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a legközelebbi három év folyamán leszoríthatjuk gépeink súlyát a kívánatos 15 százalékkal, amellyel eddig, sajnos, túlhaladjuk a világátlagot. K. L. Újabb szövetkezet alakult a nyitrai kerületben Tegnapelőtt az esti órákban a topoľ .anvi járásban levő Maié Bazany község kis- és középparasztjai gyűlésre jöttek egybe, hogy megalakítsák az EFSZ-t. Ez a szövetkezet a falu valamennyi földművesét magához ölelte és az ősszel 380 hektár területen kezdi el gazdálkodását. A szövetkezet élére példás és a faluban köztiszteletben áíló gazdálkodót, Koloman Jančovičot állították. kérdésnek tekintenék az EFSZ-ek továbbfejlesztésének rendkívül fontos ügyét. A szövetkezetek bővítésére eddig a védnökségi üzemek segítségét sem vették igénybe, pedig a gyárakban igen sok falusi munkás, földtulajdonos dolgozik, akik nagyban hozzájárulhatnának a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséhez. Az üzemek segítsége eddig egyoldalúan, csupán a munkaerő-nyújtásban jutott kifejezésre. A politikai felvilágosító munkából azonban vajmi kevés üzem vette ki a részét. Az üzemek dolgozói bekapcsolásának módja azonban az agitációban úgy sem helyes és nem vezethet kellő eredményre, mint azt Tornaiján tapasztaltuk. Ebben a járásban egyes vállalatok, hivatalok között például elosztották a községeket és kijelölték számukra, hogy hány tagot szerezzenek, Persze nem számoltak azzal, hogy több hivatalban, üzemben akadnak olyan dolgozók is, akik nem ismerik eléggé a mezőgazdaság és a szövetkezet kérdéseit s ennélfogva nem végezhetnek hatékony agitációt. Ma olyan politikailag fejlett és a mezőgazdaság valamennyi kérdéseiben jártas dolgozókat kell a falu segítségére küldeni, akik a parasztoknak meggyőző erővel, példák felsorakoztatásával képesek bebizonyítani a szövetkezeti nagyüzemi termelés előnyeit, pártunk helyes parasztpolitikáját. Az üzemeken kívül ugyanezt a hibát a járási nemzeti bizottságon is elkövették, ahol az egyes osztályoknak kijelölték azokat a községeket, ahol a tagszerzést végezniök kell. A JNB osztályai segítségének más formában kellene megnyilvánulnia Az osztályok úgy végeznek helyes tömegpolitikai felvilágosító munkát, ha például az is*kolai és a kulturális ügyek osztálya külön tanfolyamon tanítja tegyük fel a munkaegységekben való számolást, ha a kereskedelnv osztály biztosítja a terményfeleslegek piacra való kerülését, ha az egészségügyi osztály gondoskodik a falu orvosellátásáról, a pénzügyi szakosztály megmagyarázza a HNB pótköltségvetésének a falu javát szolgáló előnyeit. Mindez a tevékenység természetesen nem egyszeri, hanem állandó folyamat, melyet az egész év folyamán szorgalmazni kell. Áz agitációnak ez a módja biztosíthatja számukra a sikert. A szövetkezetek bővítésén kívül beszélni kell azokról a feladatokról is, melyek közvetlen a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartoznak. Ezek közül is a lakosságnak nyújtott szolgáltatások Kerülnek előtérbe, melynek szervezését a nemzeti bizottságok intézik. A karbantartó csoportok, férfi- és női ruhákat készítő üzemek még mindig nem nyújtják azokat a szolgáltatásokat, amelyeket tőlük a kerület lakossága joggal elvár. Sok esetben túlságosan drágán dolgoznak. Nem szólva a ház- és háztetőj^vításokról, ahol, bár meghagyják a régi anyagot, az elvégzett munka kiszámlázásakor olyan anyagot is megfizettetnek. amit nem használtak fel. , Ebből látható, hogy a nemzeti bizottságok az ellenőrzés elhanyagolása miatt ezen a területen is sok mulasztást követtek el. De a hibákat mielőbb ki keli küszöbölniök, mert csakis így valósíthatják meg a lakosságnak nyújtott szolgáltatások javítását. Erre viszont jó alkalom a Tábor—

Tŕebič—Mikuláš széleskörben elterjedt versenymozgalom, melyben több JNB, HNB eddig is figyelemre méltó eredményeket ért el. A kerület nemzeti bizottságainak versenyéről és a soronlevő feladatokat érintő kérdésekről Ďuriš elvtárssal, a KNB alelnökével váltottunk néhány szót. — Jó kezdet után — mondotta — alábbhagyott a nemzeti bizottságaink között elterjedt versengés üteme. Ennek oka az, hogy például a HNB-k nem értékelik a versenyt és így voltaképpen nem is tudják, hol tartanak a feladatok teljesítésében. Mindezért természetesen a KNB-t és az alsóbbj fokú nemzeti bizottság tagjait is ter! heli a felelősség. A hibákat azonban 1 felismertük és a nemzeti bizottságok tagjai nagyobbfokú aktivitásával, a lakosság nagyobb tömegeinek részvételével és segítségével mind az adók, nemzeti biztosítási járulékok, mind a szövetkezetek fejlesztésében mutatkozó mulasztásainkat pótoljuk. Ügy látszik, a KNB-n már megtették az első lépéseket a mulasztások •pótlása felé. A KNB, JNB tagjai ezekben a napokban körzeti értekezletekre jönnek egybe és közösen tárgyalják meg a további feladatok teljesítésének módozatait. Mindenesetre a hibák kijavításába a nemzeti bizottság többi tagjait is be kell vonni, hogy a kerület mielőbb kikerüljön a hullámvölgyből és köztársaságunk kerületei között a népgazdaság feladatainak teljesítésében az elsők közé kerülhessen. Szombath Ambrus LATIN-AMERIKAI KÖLTÖK T í x A békeharcos, haladó szellem# latin-amerikai költők már nem elégszenek meg azzal, hogy egyszerűen „népük énekesei" legyenek; — ők a világ dolgozóival szolidáris népük lelkiismerete akarnak lenni: minden versük egy-egy felvillanó sugár, mely a jövőbe veti fényét és a jövendő közösség útjára vezet. Elégia Gwwe/ (Oill halálára Emmet Till 14 éves néger fiúcskát Mississippi államban félholtra verték, majd lövésekkel megsebesítették és a vízbe fojtották. Maflámot, » fajgyűlölettől megvadult gyilkost és cinkosait a törvényszék felmentette, anélkUI, hogy a szemtanúk vallomásait figyelembe vette volna. I » Z( Ö, Mississippi — te, négerek öreg nénje! ma egy kis, zsenge gyermek egy icinyke virág fekszik a partodon, még nincs sem gyökere, eem szára, nem kó az a melleden, — nem krokodilus a vizedben, — csak gyermek, gyermek, megölt, halott, magányos néger fiúcska. Gyermek, pörgettyűjével kezében, pajtásaival, utcáival, vasárnapi ingben, egy jnozi-elöadás belépőjegyével, a régi iskolapaddal, palatáblával, tintatartóval, boksz-kesztyíivet, sport-műsorral Lincoln arcképével, az Egyesült Államok kis . zászlajával, — néger fiúcska. Meggyilkolt, halott, magányos néger fiúcska. Öreg Mississippi, ó, folyamok királynője, a mély, palást alatt állítsd meg ünnepi meneted, rohanó hullámok és habok menetét. a kék határt, melyet már vonz az óceán. Nézd ezt a festet — még súlya sincs — nézd ezt a feldarabolt angyalt: Még ott vannak a forradások a vállán, a szárnyai helyén; Nézd ezt a dermedt vonású arcot, melyet a kó s az ólom torzított el, c kö, az ólom. s a durva ököl; nézd ezt a betört mellkast, az alvadt vért, a vércsomókat... 1 Jöjj a kivilágított éjszakában, J mikor az ádáz hold ragyog, a négerek tassú éjszakáján, mikor a földdkttti viharfértg cikáz, jöjj éi a tündökl'6 éjszakában mondd, ó Mississippi: Vak-e vized, hogy önszemével tátja ezt. s nem tépi szét a két kezed? Nézheted-e ezt a vért és ezt a kis halottat, kinek teteme nagy és tiszta? Ö, négerek öreg nénje, jöjj a tündöklő éjszakában és mondd, mondd nekem, ó Mississippi... NICOLAS GUILLÉN, (Kuba) iV ' a yPlajak ooszkij Karcsú és magas volt, mint a hajnal, Emberek, Virágok, Gépek közt énekelt, Kaszárnyákban, Szakszerveietekben, Gyárakban énekelt, Tőle tanultak énekelni az erkélyek, Utcák és terek. Vadára kapta a költészetet és szeretetre késztette. Poézis - kisasszonyt A barikádok tompa, rekedt énekére tanította, Megtanította, hogj golyózáporban énekeljen, A háztetőkre szálljon £s ott tűzze ki a vörös lobogót És megnyissa az utat a sztrájkok előtt. Fiatal volt, Ma is fiatal, Senkinek se mása, Mindenkivet sokszorozva, Mint az l-es szám a millióban. A harc és dal tanítómestere volt , És igy szólt: A köttök adják a vért, Versekkel kell vérátömlesztést csinálni. Dalával kiment a világba. Mindenkinél nagyobb volt, s hogy még fetiebb érjen. Traktorra ugrott És a láthatárok az ö szavát figyelték. Dalával kiment a világba. Ügy tűnt, hogy keményebb, Mint a húsból és csontból gyúrt emberek. De meghalt, mint mindenki más. És mikor az est erről a halálról értesült, Hamuval hintette be a földeket. Acél-madár volt, az élet szerelmese, És az élet úgy szerette őt, mint senki mást, Mert a lét egész felületén Plakátokat ragasztott ki ilyen jelszavakkal: „Az emberért! A harcért! Az örömért!"' Igen, az élet szerette öt, S ma is szereti. Ha meg is halt, mint mindenki meghal, Dalaival rászoktatta a halált, Hogy elmeneküljön, ha a költészet énekel. JUAN GONZALO (Mexikó) Franyo Zoltán fordításai l