Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-10 / 221. szám, szombat

Az NDK és az NSZK államszövetsége — Németország egyesítésének egyedüli reális útja A Szovjet párt- és kormányküldöttség az NDK népi kamarájának ülésén Berlin (ČTK) Csütörtökön, augusztus 8-án 10 óra után a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája 27. plenáris ülésére iött össze, amelyen N. Sz. Hruscsov és A. I. Mikojan vezetésével részt vett a Szovjetunió párt­és kormányküldöttsége is. Ottó Grotewohl, az NDK miniszterelnöke a népi kama­ra ülésén kormánynyilatkozatot tett „A német népnek a békéhez és egységhez vezető útja" címmel. Ottó Gro­tewohl beszéde után N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, W. Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Köz­ponti Bizottságának első titkára és a demokratikus tömb többi pártjainak képviselői beszéltek. A népi kamara ülése megtárgyalja az NDK és a Len­gyel Népköztársaság közötti jogi kapcsolatokról szóló szerződés ratifikálását, az NDK és a Szovjetunió, vala­mint az NDK és a Csehszlovák Köztársaság közötti kon­zuláris szerződéseket. Ottó Grotewohl beszéde Ottó Grotewohl felvázolta az esemé­nyek kibontakozását Németországban 1945' májusától, a náci rendszer ösz­szeomlásától; azután rámutatott arra, hogy Adenauer nemzetellenes politi­kát folytat. A Német Demokratikus Köztársaság az egész világ előtt ugyanazon nemzetközi jogi jelek sze­rint legitim állam, mint i bonni állam. Az NDK volt, van és lesz, amíg be nem fejeződik az egységes békesze­rető Németország egyesítésének műve és míg nincs biztosítva a szocializmus befolyása az enész Németországban. Noha alapjában véve helytelen vol­na szovje£ barátaink haderejét, amely nálunk a békét védelmezi, összeha­sonlítani Nyugat-Németországban állo­másozó haderőkkel, amelyek az első alkalommal testvérháborút és ezzel atomvilágháborút robbanthatnak ki, — nem késlekedem kijelenteni: köte­lességünknek tartjuk, hopv fellépjünk azzal a követeléssel: vonják ki lépés­ről lépésre az idegen katonákat és szüntessék meg az idegen katonai tá­maszpontokat Németország területén. Németországnak sem idegen csapa­tokra, sem ideaen katonai támaszpon­tokra nincs szüksége. Németországnak békére és békeszerződésre van szük­sége! Örömmel állapítjuk meg, hogy e tekintetben is teljes az egyetértés közöttünk és ^zovjet barátaink között. Leszerelési egyezményt, a korlátolt fegyverkezés övezetét és a kollektív biztonságot akarjuk. Mi a béke és az újraegyesítés útja? Ez az út jelenleg csakis az államszö­vetség, amely nem korlátozná a két állam közül egyik önállóságát sem. Vajon nem ez az egyedüli lehetsé­ges út az újraegyesítésre, erőszak, kényszer, háborús következmények és szörnyűségek nélkül? Ez a sikerhez vezető út. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának első titkára beszédének bevezető ré­szében köszönetet mondott a küldött­ség meleg fogadtatásáért és az NDK egész lakosságának tolmácsolta a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának, kormányának és va­lamennyi nemzetének szívélyes üdvöz­letét. Ezután így folytatta: Mély megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság között fenn­álló baráti, testvéri kapcsolatok mind­egyre szilárdulnak. Arra törekszünk, hogy jó kapcsolatokat kössünk és fel­lendítsük a gazdasági és kulturális kapcsolatokat a másik német állammal, a Német Szövetségi Köztársasággal is. Nem látunk semmiféle olyan legyőzhe­tetlen akadályt, amely gátolná a Szov­jetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság közötti ilyen kapcsolatok meg­teremtését mindkét ország javára, s az európai béke megszilárdításának érde­kében. Eddig azonban Nyugat-Németország kormányánál nem találtunk kellő meg­értésre és az ezen kapcsolatok fejlesz­tésére irányuló óhajra. Az NDK a Marx és Engels által kitűzött úton halatl A Német Demokratikus Köztársaság megalakítása a német nép életében tör­ténelmi jelentőségű esemény és Európa életében határkő volt. Németország történelme során a területén első íz­ben alakult békeszerető demokratikus állam, amelynek bel- és külpolitikája a széles néptömegek érdekeiből indul ki. A munkásosztály az önök államának vezető erejévé vált. A munkásosztály és élcsapatának, Németország Szocia­lista Egységpártjának vezetésével a Német Demokratikus Köztársaság sike­resen halad azon az úton, amelyet több mint 100 évvel ezelőtt Marx és Engels, a német nép nagy fiai, a tudományos szocializmus alapítói mutattak meg. Tudjuk, hogy jelentős eredményei­ket nem érték el könnyen és hogy sok Hogyha a két német állam az öreg Európa közepén — amennyiben a ket­tészakítottságot nem hidalják át euró­pai békeövezettel, vagy pedig összeu­rópai kollektív biztonsági rendszer­rel korlátozott és az atomfegyverek­től felszabadított fegyverkezéssel és csökkentett fegyveres erőkkel — egy­más mellett egyidejűleg az egyen­jogúság alapján foq működni, ez ko­moly és reális lépést jelenthet a bé­kéhez vezető úton, megkönnyítheti, és meggyorsíthatja az újraegyesítést. Állást foglalunk az ilyen első lépések mellett mindenütt ott, ahol egyszerre nem lehet végleges elintézést elérni. Ottó Grotewohl a továbbiakban rész. letesen foglalkozott a különböző ál­lami 'övetségek keletkezésének és fejlődésének kérdésével, majd így folytatta: Hogy napjainkban a szövetségtől az egyesítéshez vezető lépést meg lehet tenni, mutatja az a tény is, hogy a szovjet köztársaságok már 1922 végén elhatározták a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének megteremté­sét, amely azután 1924-ben létrehozta első alkotmányát. Úgy véljük, hogy ha a földgömb két vezető állama — a Szov­jetunió és az USA — ezt az utat törté­nelmileg rövid időn belül megtehette, nincs okunk feltételezni, hogy a né­met nép erre nem volna képes. Elsősorban látnunk kell, hogy Né­metországban a közös országban két különböző gazdasági rendszerű állam létezik. Németország esetében a szö­vetséget annál reálisabbnak tartjuk, mert itt — más történelmi példáktól eltérőleg — egy már azelőtt létező egységes állam felújításáról van szó. Ezért az egész német népnek telje­sen nyíltan mondjuk; a mai körülmé­nyek között Németország államegysé­gét a bonni módszerek szerint csakis komoly nehézséget és akadályt kellett önöknek leküzdeniük. Ezek a nehéz­ségek részben ma is előfordulnak. E nehézségeket jelentős mértékben Németország kettéosztottsága, az év­századokon át kialakult gazdasági kap­csolatok elpusztulása okozta. Nyugat-Németország kormánykörei e nehézségeket saját céljaikra akarták kihasználni. A gazdasági kapcsolatok megszakításával meg akarták hiúsítani, vagy legalább fékezni a Német Demok­ratikus Köztársaság gazdasági fejlődé­sét. Azonban elszámították magukat. Amíg Nyugat-Németországban mind nagyobb elégedetlenséget és nyugta­lanságot kelt a konjunktúra csökkené­se, amíg ott növekszik a jövő iránti bi­zalmatlanság, az önök köztársaságának népe bizakodással tekint a jövő elé. Az utóbbi hónapokban a szocialista országok kormányainak, kommunista és munkáspártjainak képviselői között több találkozásra és tárgyalásra került sor. Ezek a tárgyalások és találkozások azt mutatták, hogy valamennyi szocia­lista ország kommunista és munkás­pártja szent kötelességének tartja min­den erejével védelmezni és szilárdítani egységüket, — közös nagy vívmányu­kat. Megelégedéssel állapítom meg, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága és a Szovjetunió kor­mánya küldöttségeinek találkozása a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányá­nak küldöttségével, amelyre e napok­ban került sor, új hozzájárulást jelen­tett a szocialista országok egységének megszilárdításához. Vlagyimir Iljics Lenin, a dolgozók nagy vezére azt tanította, hogy a dol­gozók hatalma megszilárdításának és a szocializmus építésének döntő felté­tele a munkásosztály pártja sorainak tántoríthatatlan egysége és kérlelhe­tetlen harca a frakciósság és revizio­nizmus valamennyi megnyilvánulása ellen. Nagy megelégedéssel állapítom meg, hogy Németország Szocialista Egységpártja és Központi Bizottsága Lenin ezen nagy hagyatéka szerint cse­lekszenek, hogy szilárdan őrködnek sorai szervezeti és eszmei egysége fe­katonai erővel lehet elérni. Katonai erő alkalmazása Németországban azonban a németek egymás közötti polgárháború­ját és végül a világháborút jelenti. Ez szörnyű katasztrófa lenne nemcsak né­pünkre, hanem valamennyi nemzetre is. Németország erőszakos egyesítésének útja részünkről nem jön tekintetbe. Mi nem akarunk háborút. Minden gon­dolatunk és cselekedetünk kizárólag a béke megszilárdítására irányul. Ottó Grotewohl beszédének további részében megvilágította az NDK kor­mányának a két német állam szövet­ségének megteremtésére vonatkozó javaslatait. A jelen időben az NDK kormánya, hogy ne nehezítse meg a két német állam egyesítését, nem ragaszkodik azon kérdések megtárgyalásához, ame­lyek összefüggnek Nyugat-Németor­szág, vagy az NDK további fejlődésé­vel. Az NDK kormánya emellett kije­lenti, hogy a demokratikus és szocia­lista utat tartja az egész Németország fejlődése egyedüli helyes útjának. Az NDK kormánya javaslatát mély nemzeti felelősségérzettel teszi. Soha­sem gondolt és gondol arra, hogy be­letörődjön két német állam létezésébe. Minden német hazafival közösen ret­tenthetetlenü! küzd a magas cél. az egyesített Németország eléréséért. Á német államok szövetsége határozott lépés lenne Németország kettéosztott­sáqa ellen és megnyitná az egységes, békés és demokratikus Németország reményteljes távlatát. Megkönnyítené a fegyveres erők és fegyverkezés ellen­őrzött korlátozási övezetének, valamint az összeurópai kollektív biztonság rendszerének megteremtését, mely olv fontos Németország és Európa meg­nyugtatására és ezzel szembehelyez­kedne az új világháború veszedelmével. lett a marxi-lenini elvek alapján és határozottan szembeszállnak a marxis­ta-leninista tan revíziójára irányuló minden kísérlettel. N. Sz. Hruscsov a továbbiakban Németország egyesítésé­nek kérdésével foglalkozott. Az egységet nem lehet kívülről kikényszeríteni Az újra.felfegyverzés, az atomhábo­rú előkészítésének és Nyugat-Német­ország területének rakétafegyverek támaszpontjává való átalakításának politikája, amelyet a Német Szövet­ségi Köztársaság jelenlegi kormány­körei valósítanak meg, Európa nem­zeteit, és elsősorban a német népet rendkívül veszedelmes helyzetbe so­dorják. A haditechnika és a tömeg­pusztító fegyverek hallatlan fejlődé­sének évszázadában az új háború vi­rágzó és sűrűn lakott tájakat siva­taggá változtathat. Rendkívül fontos, hogy a Nyugat-Németországban élő németek ezt végre megértsék és ne engedjék meg az események ilyen fejlődését. A német nép el tudja és el kell, hogy hárítsa ezt a szeren­csétlenséget azáltal, hogy nem en­gedi meg, miszerint sorsáról egy ma­réknyi militarista és monopolista ha­tározzon. A néme-t népre nagy felelősség hárul az európai béke sorsáért, Németország jövőjéért. Európa és az egész világ békeszerető erői elvárják, hogy a néniét nép a német militarizmus felújításának politikájá­val szemben határozott nemet mond! A békeszerető erők hiszik, hogy a német nép elég erős lesz \arra, hogy véget vessen a militaristák kénye­kedvének, akik Németország új nem­zeti katasztrófáját készítik elő. Ma sokkal jobban, mint bármikor azelőtt szükséges a két német állam munkásosztálya valamennyi erőinek egyesítése. Ma mindenkit, akinek drá­ga Németország nemzeti érdeke, a népek békéje és biztonsága, nyugta­lanít Nyugat-Németország politiká­ja. Csakis az egész Németországnak békeszerető, demokratikus állammá való átalakítása biztosítja a német népnek független létezését és fejlő­dését. A háború útja kérlelhetetlenül nemzeti katasztrófához vezet. Szeretnék néhány szót mondani a nyugatnémet nagyiparosokról. A lázas fegyverkezésből ma hatalmas nyere­ségeket vágnak zsebre. Gondolniuk kellene azonban arra, hogy elsősor­ban az olyan ingatag alapra, mint a militarizáció, épített „felvirágoztatás" csupán ideiglenes, rövid ideig tartó jelenség, amely után rendszerint nagy gazdasági válság következik. Másodsorban nem szabad megfeled­kezni arról sem, hogy a hitlerizmus idején a német nagyiparosok szintén kerestek a fegyvergyártáson. Ez az­tán azzal végződött, hogy soknak kö­zülük felelniök kellett a német nép­nek és más országok nemzeteinek cselekedeteikért. Mint háborús bűnö­söket bíróság elé állították őket. Keresni lehet a békés termelés ex­portján is, amelyre bizonyára megfe­lelő piacot lehet találni, hogyha fenn­áll az az óhaj, hogy megjavítsák gaz­dasági kapcsolataikat a szocialista országokkal. A fegyverkezéssel azon­ban mindent el lehet veszíteni. Jól tudjuk, hogy Németország egye­sítése a jelenlegi helyzetben nem könnyű dolog. Itt egyetlen német nemzet él, azonban két német állam áll fenn, különböző társadalmi és gazdasági rendszerrel, ellentétes jel­legű kül- és belpolitikával. Ezt a tényt egyáltalán nem lehet mellőzni. Aki igazán kívánja Németország egyesítését, annak erre tekintettel kell lennie. Érthető, hogy ilyen kö­rUlmények között veszélyes illúzióba ringatná magát az, alii Németországot valamilyen formális jogi aktus alap­ján akarná egyesíteni, amelyet kí­vülről kényszerítenének Németor­szágra. Egyes nyugat-németországi képvi­selők azt hiszik, hogy Németország egyesítésének kérdését a négy nagy­hatalomnak kell megoldania. Milyen okból? Hiszen nem lehet mellőzni magát a német népet, dönteni Né­metország egyesítéséről a háta mö­gött és kívülről kényszeríteni rá meg­oldást. Régen elmúltak azok az idők, ami­kor a nemzetek sorsáról akaratukra való tekintet nélkül döntöttek. A né­metek országuk urai, és egyedül kell dönteniük Németország egyesítéséről. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a négy hatalmat mentesíteni akarjuk a felelősség alól Németország sorsáért. Csak másképpen értelmez­zük ezt a felelősséget. Nézetünk sze­rint a négy hatalom kötelessége sok­oldalúan támogatni a német népet, hogy egyedül intézze nemzeti kérdé­sét békés, demokratikus alapon, a két német állam közvetlen tárgyalá­sai útján. Az NDK javaslatai jelentik az egyedüli reális utat Németország egységének felújítá­sához nagyban hozzájárulhat az, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya nem szorítkozik csupán annak általános kinyilatkoztatására, hogy készen áll .tárgyalni Nyugat­Németországgal arról, hogyan hidal­ják át az ország kettéosztottságát, hanem hogy kitűzte az egység bé­keszerető felújításának útját, amely még a mai bonyolult feltételek kö­zött is teljesen reális út. Ez az út a német szövetség megteremtését, vagyis két szuverén állam egyesítését jelenti a közös politika megvalósítá­sáról szóló szerződés alapján a kül­és belpolitikai kérdések korlátozott körében. Az NDK kormányának július 27-1 ismert nyilatkozata a német nép alapvető nemzeti érdekeinek megfe­lelő gyakorlati akcióprogramja. E javaslatokkal egyetértünk, támo­gatjuk őket és úgy véljük, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya által javasolt egyesítési programot megérti és támogatja majd Németország mindkét részének la­kossága és utat talál a német nép­milliók szívéhez. N. Sz. Hruscsov a továbbiakban foglalkozott Adenauer nemzetellenes és békeellenes politikájával és elítél­te a nyugati hatalmak és a Német Szövetségi Köztársaság úgynevezett berlini nyilatkozatát. A Szovjetunió nemegyszer java­solta a nyugati hatalmaknak, hogy egyezzenek meg a katonaság fokoza­tos kivonásáról Németországból. De nemcsak ez történt. A Szovjetunió nemegyszer jelentette ki és most is kijelenti, hajlandó minden katonasá­gát kivonni nemcsak a Német De­mokratikus Köztársaságból, hanem Lengyelországból, Magyarországból és Romániából is, hogyha az Egyesült Államok és a NATO többi tagállamai visszavonják haderőiket Nyugat-Né­metországból, Franciaországból, Ang­liából és a többi nyugat-európai or-» ; szagból. Miért ne fogadhatnák el javasla­tunkat a nyugati hatalmak? Javasla­tunk egyszerű, logikus és érthető. Felújítjuk a békés idők normális rendjét. Minden nemzet rendezze be életét országával úgy, ahogy akarja — idegen katonaság nélkül. A Szov­jetunió ezeket az intézkedéseket vo­nakodás nélkül foganatosítja. Az Ame­rikai Egyesült Államok azonban nem hajlandók erre ráállni. Szüksége van az amerikai haderőkre Európában, hogy ellenőrizhesse, nemcsak Nyugat­Németországot, hanem más nyugat­európai országokat is. És haderőik nemcsak Európában vannak. A nyugati hatalmak és a Német Szövetségi Köztársaság, amint ez nyi­latkozatukból kitűnik, továbbra is bo­nyolulttá teszik Németország egye­sítésének problémáját és ebből poli­tikai mesterkedés tárgyát kovácsol­ják. Nem szabad próbára tenni • német népnek hazája egyesítésére irányuló természetes törekvését és türelmét! A Német Szövetségi Köztársaság és a három nyugati nagyhatalom kor-., mányai Németország egyesítésének kérdésében ismét a régi mesterke- . déshez folyamodnak, amely arra irá­nyul, hogy Németország egyesítésé­nek és az általános leszerelésnek ki­látásai a ködös homályban elvessze­nek. A nyugati hatalmak deklaratív módon kijelentik, hogy a leszerelési egyezmény állítólag feltételezi Né­metország egyesítése kérdésének elő­zetes megoldását. Valójában ez két különböző kérdés. Németország egyesítése elsősorban a német nép ügye. A leszerelés kérdése azonban-az egész emberiséget érinti­és mulaszthatatlan 'megoldása a világ valamennyi nemzetének létérdeke. A Szovjetunió az utóbbi időben ä leszerelési probléma megoldásában bebizonyította jóakaratát. Tekintettel arra, ho— mindeddig nem sikerült egyezményt kötni a nyugati hatalmak­kal a leszere'ésre vonatkozólag, a szovjet kormány a közelmúltban azt javasolta, hogý éžt a problémát lé­pésről lépésre oldják meg. Javasolta, hogv kössék meg a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére vo­natkozó egyezménvt egyelőre határo­zatlan időre, mondjuk 2—3 évre, a megfelelő nemzetközi ellenőrzés be­vezetésével. Azonban ezt az egyszerű javaslatot sem támogatják a nyugati hatalmak kormányai. A nyugati hatal­mak ezen álláspontja ellenére a Szov­jetunió továbbra is kész i'tat keresni a leszerelési egyezmény elérésére. A világon nincsenek szilárdabb kö­telékek, mint a valódi szocialista elve­ken alaDuló testvéri kötelékek. Kö­telességünknek tartottuk és továbbra is tartani fogiuk a sokoldalú együtt­működés fejlesztését és megszilárdít tását a Szovietunió és a Német De­mokratikus Köztársaság között. A Szovjetunió és a Német Demokra­tikus Köztársaság a varsói szerződés tagállamai. E szerződés feladata az európai béke veszélyeztetésének ki­küszöbölése, amely veszély az agresz­szív Észak-atlanti Tömb megteremté­sével állt elő. Meg lehetnek győződve arról, hogy abban az esetben, ha a Német > De­mokratikus Köztársaság agresszió ál­dozatává lenne, a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítse qére sietne és védelmezné szabadságát és függetlenségét. A Szovjetunió mindig a béke meg­őrzésének és megszilárdításának elveit' vallotta és vallja. A szovjet kormány más államok iránti kapcsolataiban be­tartja a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kor^resszusának határoza­tát, amely kifejti a szocialista orszá­gok békés együttélésének elveit a ka­pitalista országokkal. Nincs nemesebb feladat — mon­dotta N. Sz. Hruscsov beszédének be­fejező részében —, mint harcolni a nemzetek közötti béke és barátság­ért. Erőink, a szocializmus és de­inokrácia erői napról napra növeked­nek és terebélyesednek. A Szovjet­uniót, a Kínai Népköztársaságot, va­lamint a szocialista tábor minden or­szágát a béke védelmének elszántsága hatja át. Az aktív békeharcosok sorai valamennyi országban bővülnek. A nemzetközi együttműködés ellenzői­vel szemben a békeszerető népek ha­talmas erői állanak és meg vagyunk győződve arról, hogy e békeszerető erők győzelmet aratnak. ÚJ SZ O <J 1957. augusztus 10. W N. Sz. Hruscsov beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents