Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-10 / 221. szám, szombat

Serkentsenek további jó munkára a szövetkezeti mozgalomban elért sikerek ŕ Folytatás az L oldalról) famint az EFSZ-ek piaci termelésének lényegesen nagyobb részarányához vezet, mint a kistermelési szektorban, ahhoz vezet, hogy az EFSZ-ek csaknem valamennyi terményben egyre nagyobb mértékben részt vesznek az állami beadásokban, nagyobb mértékben, mint ahogy ez megfelel az általuk megművelt földek területének. Az EFSZ-ek összes gazdasági termelési problémáit és további fejlesztésüket azonban még nem oldottuk meg. E problémák közül legalább néhányra mutatok rá. Az EFSZ-ek még gyorsabb fejlődésének fontos feltétele a maximális gépesítés. És ebben, mint tudjuk, a helyzet távolról sem kielégítő. Mindnyájunknak gondoskodnunk kell arról, hogy e téren rövid időn belül jő eredményeket érjünk el. Mezőgazdaságunknak a szocialista nagytermelésre való áttérése meggyorsításának szempontjából nem kisebb jelentőségű a mezőgazdasági, beruházási építkezés rendes biztosítása. A szocialista mezőgazdasági nagy termelést nemcsak a legkorszerűbb gépekkel kell ellátni, hanem megfejelő üzemi épületekkel is. Az idén az önsegély útján végzett beruházási építkezés, csupán a hradeci kerületben 100 milliót tesz ki az 1955. évi 63 millió koronával szemben. Ha az építkezésre fordított összegek szerint ítélnék meg, arra a következtetésre jutnánk, hogy az EFSZ-ek beruházási építkezése a kerületben kielégítő, de ezzel szemben tlassú a kapacitások üzembehelyezése. A szarvasmarhaistállók egész évi tervéből, amely 7183 darab számára irányzott elő istállókat, az első félévben csupán 1300 szarvasmarha istállózását végezték el. Ez nemcsak éz Qj kapacitások üzembehelyezésének lassú üteméről tanúskodik, hanem arról is, hogy az építésnél nem érvényesül eléggé a gazdaságossági szempont, és hogy ez építkezés szervezésében, előkészítésében, megvalósításában és befejezésében komoly fogyatékosságok vannak. Ezt a komoly állapotot, amely különös élességgel áll. azzal a szükségességgel szemben, hogy gyorsítani kell az új EFSZ-ek alakításának ütemét, döntő mértékben meg kell javítani és az EFSZ-ek beruházási építkezésében erélyesen érvényesíteni kell a maximális takarékosság és a célszerűség szempontjait a pénz- és anyagi eszközök ráfordításában. Az állami pénzügyi támogatás lehetőségei természetesen nem korlátlanok, és az aránytalanul nagy pénzügyi és anyagi juttatásoknak egyes épületekre való lekötése nem tenné lehetővé, hogy kielégítsék az összes szövetkezetek legsürgősebb szükségleteit és így kielégítő módon anyagilag biztosítsák a közös állattenyésztési termelés fejlődését. Ugyanezen okokból gondoskodni kel! arról is, hogy az összes EFSZ-ek rendesen, legalább is az EFSZ-ek alapszabályzatában meghatározott méretekben dotálják az oszthatatlan alapokat, és hogy azokat a szövetkezeteket, amelyek már jól gazdálkodnak és már elérték a konszolidáció bizonyos fokát, megnyerjék annak, hogy az oszthatatlan alapot nagyobb mértékben dotálják, és így az eddiginél nagyobb mértékben mozgósítsák saját eszközeiket a beruházási építkezésre. Ogy véljük, hogy ezt a feladatot reálisan ki lehet tűzni, tekintettel a szövetkezetek egész sorának pénzügyi helyzetére, különösen az önök hradeci kerületében. A mezőgazdaság szocialista átépítésének fejlesztésével egyidejűleg meg kell oldani elsősorban az EFSZek megfelelő számú munkaerőkkel, fiatal munkaerőkkel való biztosításának kérdését. A fiatal munkaerőknek a mezőgazdaságban való elhelyezése általában nem kielégítő. Ennek okai egészen világosak. A népi demokratikus rendszer megszüntette a munkanélküliséget az iparban, sőt ellenkező jelenség mutatkozik, az, hogy egyes iparágakban részleges munkaerőhiány tapasztalható. Az ipar vonzóerejének okai ifjúságunk számára iparunk műszaki fejlettségében, a munkanap rendszerében rejlik. Ez olyan tény, melyen nem lehet változtatni. Ellenkezőleg, iparunk tovább fog fejlődni, magasabb műszaki és kulturális színvonalra. Milyen módja van tehát annak, hogy az ifjúságot megnyerjük a mezőgazdasági munkákra? Ennek egyedüli útja az, hogy a mezőgazdasági munkát is vonzóvá tegyük az ifjúság számára. És falvainkon éppen az EFSZ-ek fejlesztésével teremtjük meg a mezőgazdasági nagyüzemi termelés feltételeit, a munkaszervezés korszerű ipari elveinek érvényesítésével megszervezett nagyüzemi termelést, amelyben érvényesíteni lehet a korszerű biológiát és széles mértékben bevezetni a legkorszerűbb technikát. A fiatal emberek megnyerésében rejlik szövetkezeti mezőgazdaságunk jö2

0J SZÔ 1957. augusztus 10. vője, a korszerű és magasfokúan gépesített szövetkezeti mezőgazdaság felépítésében van a mezőgazdasági termelés munkaerőproblémái megoldásának kulcsa. Pártunk és kormányunk ma a mezőgazdasági ifjúság olyan értelemben való nevelésének kérdésével foglalkozik, hogy a mezőgazdasági ifjúság is hasonló szakképzettséget nyerjen,, mint a népgazdaság többi ágazatának ifjúsága. Ennek a munkának azonban csak akkor lehet teljes sikere, ha elsősorban maguk az EFSZ-ek fognak gondoskodni a fiatal emberek megnyeréséről, neveléséről és megtartásáról. Az EFSZ-ek további szilárdításának és fejlesztésének fontos feltétele a helyes termelési irányzat megoldása. Ez nagyon fontos és széleskörű probléma. Konkrétan azt jelenti, hogy az EFSZek elsősorban a takarmányhozamok és az általános takarmánytermelés lényeges növelésére összpontosítsák törekvésüket, mivel az EFSZ-ek fő termeléái kérdése megoldásának előfeltétele az állattenyésztési termelés növelése Hisz az állattenyésztési termelés növelése, amelyben az EFSZ-ek eddig kihasználatlan tartalékokkal rendelkeznek, nemcsak a mezőgazdasági termelés növelése országos feladatai teljesítésének feltétele, hanem egyúttal a szövetkezetek jövedelmének fő forrása is, gazdasági és pénzügyi konszolidálódásuk tényezője, a szövetkezeti dolgozók fő jövedelmi forrása. De az állattenyésztési termelést is egyenletesen kell fejlesztenünk, ami azt jelenti, hogy elsősorban gondoskodnunk kell az állatállomány lényeges növeléséről, a szarvasmarha, főként pedig a fejős tehéntenyésztés átlagos színvonala emeléséről. Nem titkoljuk, hogy a szarvasmarhatenyésztés színvonala és intenzitása szövetkezeteinkben nincs a kellő színvonalon. Ennek okai természetesen az esetek egész sorában az istállóhelyiségek elégtelen kapacitásában rejlenek. Okait azonban nagyon gyakran annak az elvnek lekicsinylésében találjuk, mely szerint alapvetően fontos a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése az egész szövetkezeti gazdálkodás fejlesztése szempontjából. További ok annak a feladatnak lebecsülésében rejlik, miszerint kellő mennyiségű szálas takarmányt kell biztosítanunk a szarvasmarhaállománynak. Mindenki tisztában van a cukor fontonsságával népgazdaságunkban, tisztában van azzal, mennyire függ tőle a lakosság és az ipar ellátása és milyen nagy szerepet játszik és játszhatna a külkereskedelemben. Ezenkívül egy hektár cukorrépa levélben, szeletekben és melasz formájában egy hektár jó lóherének megfelelő mennyiségű takarmányfélét ad és a szarvasmarha takarmányalapjának fontos része, mégsem kielégítő a cukorrépában a fejlődés az önök kerületében az utóbbi években. A cukorrépa vetésterülete 1952 óta csökken; az idén 2089 hektárral kisebb, mint 1952-ben, ami 12 százalékot tesz ki anélkül, hogy ezt a területcsökkenést a hektárhozamok növekedése pótolná. Ennek következtében a hradeci kerület az utóbbi években nem teljesíti cukorrépabegyűjtési feladatait, és ezzel nem kis gondot okoz népgazdaságunknak. A szövetkezetesítés feladatait a termelési-technikai és gazdasági kérdések megoldásával szoros összefüggésben kell és lehet csak megoldanunk.Nagyfokúan belterjes és korszerűen megszervezett szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termeléssel rendelkező EFSZ-eink ezrei gazdag termelési és szervezési tapasztalatokat és sok meggyőző érvet nyújthatnak nekünk a falvakon végzett politikai munkánkban. Az EFSZ-ek sikeres fejlődésének fontos kérdése a kellő segítség biztosítása az új szövetkezeteknek, hogy minél gyorsabban legyűrhessék a közös gazdálkodás kezdeti nehézségeit, és hogy megalakulásuk első pillanatától erőteljesen a termelés növelésének útjára lépjenek. Állandóan gondolnunk kell arra, hogy ez a segítség éppen a szövetkezet gazdálkodásának első időszakában döntő fontosságú, és ezért minden téren biztosítanunk kell ezt. A falvakon végzett politikai munkában gyakran félreértésekkel és helytelen nézetekkel találkozunk egyes fontos kérdésekben. Ennek következtében a parasztok körében végzett agitációs, meggyőző és megnyerő munka gyakran bátortalan, kevéssé meggyőző erejű, kevéssé harcos. A legelterjedtebb és legártalmasabb nézetek közé tartozik például az az elmélet, miszerint a párt és a kormány politikája és az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok termelési törekvéseinek támogatása a mezőgazdaság kisüzemi termelés formáinak stabilizálódásához vezet. Pártunk nem tartja politikája fogyatékosságának vagy hibájának a dolgozó parasztok magas életszínvonalát. Ellenkezőleg, politikája nagy sikerének, népi demokratikus rendszerünk nagy előnyének tekinti. A népi demokratikus rendszerünk alapját képező munkás-paraszt szövetség gyümölcse ez és egyben pártunk politikai munkájának és a mezőgazdasági termelés szövetkezetesítésére irányuló általános törekvésének egyetlen lehetséges kiinduló pontját képezi. Mert hisz nem azért szövetkezetesltjük a mezőgazdasági termelést, hogy süllyesszük a kis- és középparasztok életszínvonalát, hanem azért, hogy biztosítsuk annak további emelkedését, mint azt EFSZ-eink egész sorának, sőt mondhatjuk, hogy túlnyomó többségének példája szemléltetően igazolja. Engedjék meg, hogy ennek szemléltetésére megemlítsek néhány számadatot. Az Állami Statisztikai Hivatal tavaly nagyszabású megfigyelést szervezett, midőn harmincezer — bevételeiről és kiadásairól egész év folyamán nyilvántartást vezető — család adatai alapján megvizsgálta a dolgozók különböző kategóriáiba tartozó családok bevételeit és kiadásait. E harmincezer család közül 1769 volt a szövetkezeti család és 4248 az egyénileg gazdálkodó parasztcsalád, ami elég nagy szám ahhoz, hogy levonhassunk bizonyos következtetéseket. Melyek ezek a következtetések? Ezek a következtetések egyöntetűen rámutatnak az EFSZ-ek tagjainak lényegesen magasabb életszínvonalára az egyénileg gazdálkodó parasztokéval. A szövetkezeti tagok egy családtagra eső átlagos pénzbeli és természetbeni jövedelme 1956-ban 7142 koronát tett ki, az egyénileg gazdálkodó parasztoknál pedig 6096 koronát. Ha a háztartásokat nézzük, egy EFSZ tag háztartásának évi jövedelme 25 068 koronát, az egyénileg dolgozó paraszt háztartásának jövedelme pedig 21 580 koronát tett ki. Az EFSZ-ek tagjainak magasabb életszínvonalát bizonyítja az a tény is, hogy minden szövetkezeti dolgozó háztartása tavaly 6392 korona értékű közszükségleti cikket vásárolhatott, míg az egyénileg gazdálkodó paraszt háztartása csak 4662 korona értékben vásárolhatott ilyen árut. Mint mondottam, pártunk pozitív tényként értékeli a parasztok magas életszínvonalát és egyetért vele. Persze csak annyiban, amennyiben ez a paraszt termelési törekvésének az eredménye, amennyiben ezt a termelés megfelelő intenzitása és a társadalommal szemben fennálló kötelességek rendes teljesítése támasztja alá. Pártunk azonban nem ért és nem is 'érthet egyet azzal, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok egy része az állami fegyelem megszegésével és a társadalom rovására menő üzérkedéssel aránytalan jövedelemre tesz szert. Pártunk az életszínvonalnak ily módon történő emelésével nem ért egyet. Államunk egyenlő lehetőségeket és feltételeket ad minden polgárának, és ezért el is várja tőlük, hogy következetesen teljesítsék kötelességeiket az állam iránt — annál is inkább, mivel a beadási kötelességeket úgy szabtuk meg, hogy minden gazdasági üzem valóban teljesíthesse is őket éppúgy, mint ahogy a mezőgazdaságra előnyösen állapítottuk meg mezőgazdasági adóilletékeket is. Az állami fegyelem megszegése nemcsak gazdaságilag elviselhetetlen hanem politikailag ártalmas állapot is. Azok a szövetkezeti dolgozók, akik becsületesen teljesítik beadási és adófizetési kötelességeiket, azok a földművesek, akik becsülettel eleget tesznek kötelességeiknek és akik túlnyomó többségben vannak, az utóbbi időben minden téren szembeszállnak az állami fegyelem megszegőivel. A társadalomnak, és a parasztoknak is érdekük, hogy azokkal szemben, akik nem teljesítik kötelességeiket, akik semmilyen kötelezettséget nem éreznek az állam és a társadalom iránt, vagy akiknek kötelességérzete nagyon gyenge, levonjuk a következtetést. Ezért nem lesz igazságtalan, sőt ellenkezőleg," nagyon is igazságos dolog lesz, ha mindenkitől meg fogjuk követelni, hogy maradéktalanul eleget tegyen az állam iránti kötelességeinek. A munkás-paraszt szövetség arra épül, hogy mind a munkások, mind a parasztok teljesítik kötelességeiket a munkások és parasztok közös állama iránt. Komoly félreértések megülnek fel a földtulajdonnal rendelkező parasztoknak a szövetkezeti gondolat részére való megnyerése . kérdésében. Tény, hogy falvaink lakossága számbelileg tekintélyes rétegének ez a nagy része, — számuk kb. félmillió — ez ideig még az EFSZ-eken kívül áll. Tény az is, hogy ezek az emberek, akik a kapitalista köztársaság idején nyomorogtak, mert a föld nem tudta őket eltartani és más keresettel többnyire nem rendelkeztek, jól élnek népi demokratikus rendszerünkben. A népi demokratikus kormány tartós alkalmazást biztosított számukra az iparban, vagy más ágakban és a parasztgazdaság számukra jövedelmük megfelelő kiegészítő forrása. Túlnyomó többségük tudatosítja, mily alapvetően változtatta meg a népi demokratikus rendszer gazdasági és társadalmi helyzetüket. Nagy részük tagja a pártnak és a falvak nagy részében a pártszervezet tagjainak többségét képezik. Áldozatkészen teljesítik funkciójukat a pártban és a nemzeti bizottságokban. A munkásosztály jelentős részét képezik, mert arra vannak hivatva, hogy különösen aktív szerepet játsszanak az EFSZ-ek fejlesztésében. Persze olyanok is vannak köztük, akik megfeledkeztek a régi idők nyomoráról és közömbös, sőt ellenséges magatartást tanúsítanak az EFSZ-ek alakításának és fejlesztésének kérdésével szemben. Ez azonban egyetlen esetben sem jelentheti azt, hogy támogatni fogjuk az afféle elméleteket, hogy a földtulajdonnal rendelkező munkások gátolják legfőképpen az EFSZ-ek fejlődését. Ellenkezőleg azt állítjuk; annak oka, hogy nagy százalékuk még mindig a szövetkezeten kívül áll, abban van, hogy elégtelen politikai munkát végzünk soraikban, hogy nem tudjuk kellőképpen megmagyarázni nekik, hogy életszínvonaluk további emelésének kérdése csak az egész társadalom életszínvonalának emelkedésével együtt oldható meg, és hogy ennek fő feltétele jelenleg a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztése, hogy tőlük, mint a munkásosztály részétől és a népi demokratikus rendszer falusi támaszától megkívánjuk, hogy aktív erőt képezzenek az EFSZ-ek építésében, hogy feleségestül és földestül ők is lépjenek be az EFSZ-be. Ebben látjuk a falusi pártszervezetek fontos szerepét. Ezenkívül az üzemi pártszervezetekre is fontos feladat hárul azokban az üzemekben, ahol a földtulajdonnal bíró munkások dolgoznak. Az illetékes szakszervezetekre is ugyanez a feladat vár. Meggyőződésünk, hogy a földtulajdonnal bíró munkások EFSZ-be való belépésével kapcsolatos kérdés megoldásának ilyen módja helyes, és hogy csupán így tudjuk sikeresen és politikailag helyesen megoldani ezt a sajátos problémánkat. A falusi lakosság eme rétegéhez való viszony kérdéseiben felmerült félreértések arra vezethetők vissza, hogy nem mindenütt értelmezik helyesen a falusi osztályharc jelenlegi bonyolult kérdéseit. A bizonytalanság, és a földtulajdonnal bíró munkásokhoz való helytelen viszony egyes helyeken helytelen osztályszempontokra vall. A földtulajdonnal rendelkező munkások és a kisparasztok fő támaszát képezik a munkásosztály ama törekvésének, hogy a középparasztot megnyerjék, ők , a szövetségesei a munkásosztálynak a kulák elleni harcban, a kulák elszigeteléséért és elnyomásáért folyó küzdelemben. A kulákok elszigetelésének és elnyomásának politikáját, melyet a párt a mezőgazdaság szövetkezetesítésére törekedve megvalósít, nem vizsgáltuk felül. Azzal sem vizsgáltuk felül, hogy lehetővé tettük egyes esetekben a kulákok felvételét az EFSZ-be. Ez az intézkedés egyetlen esetben sem mond ellent a kulákokkal, mint osztállyal szemben folytatott politikánk alapvető irányvonalának. Annál kevésbé ok ez arra, hogy lebecsüljük a kulákok bomlasztó és ellenséges tényke désének veszélyét, sőt olyan kétes törekvést fejtsünk ki, hogy kulákok útján próbálkozzunk meg szövetkeze tek alakításával. Az effajta gyakorlat árt a szövetkezeti mozgalom fejlődésének, amint erről a szövetkezeti dol gozók már számos esetben meggyőződtek és ezért pártunk elveti ezt a helytelen és ártalmas gyakorlatot. Az EFSZ-ek fejlesztésében fontos szerep és különösen nagy feladatok hárulnak az önök kerületére. Kerületükben a szocialista szektor még nem szerezte meg a szántóföld felôt, a szövet kezeti földek százaléka országos vi szonylatban az átlagos színvonalban és lendületben kerületük a komolyan lemaradók közé tartozik. Ez annál inkább aggodalomra ad okot, mivel az önök kerülete sok irányban a legintenzívebb termelést folytatja az egész köztársaságban és rendkívül nagy mértékben veszi ki részét az ország mezőgazdasági termeléséből. Mik az okai ennek a helyzetnek? Talán a hradeci kerület sajátos nehézségeiben rejlenek? Talán a hradeci kerületben erősebbek az agrárhagyományok, mint azt egyes elvtársak állítják? Abban rejlenek-e talán, hogy a hradeci kerületben levő szövetkezetek rosszul gazdálkodnak és rossz példájukkal elriasztják a mezőgazdákat? Egy szó sem igaz ebből. Nézetem szerint egyetlen olyan problémát sem említhetnek, amely a hradeci kerületnek sajátos problémája lenne, vagy amelynek megoldása itt sokkal nehezebb lenne, mint más kerületekben. A népi demokratikus rendszer biztos megélhetést adott a dolgozó parasztoknak megszabadította őket a különféle szipolyozóktól, biztosította termékeik értékesítését előnyös és igazságos áron, biztosította a mezőgazdasági gépek és műtrágyafélék lényegesen nagyobbfokú juttatását a mezőgazdaságba, mindenképpen támogatja a dolgozó parasztoknak a mezőgazdasági termelés növelésére és az életszínvonal emelésére irányuló törekvését. Az egységes földművesszövetkezetek mezőgazdasági szövetkezeti mozgalmunk alapvető hagyományaira támaszkodva —, melyeknek a szövetkezetek formájában új szocialista tartalmat adnak — a gyakorlatban megérttették a dolgozó parasztokkal, mi a szocializmus. Noha még helyenkint előfordulnak hibák, a dolgozó parasztok saját tapasztalataikon ismerték meg a szocializmus előnyeit. Dolgozó parasztjainknak nincs miért bánkódniok az agrár urak után és nem is bánkódnak utánuk. Dolgozó parasztjaink szilárdan a népi demokrácia oldalán, a szocializmus oldalán állnak és bíznak bennünk, kommunistákban. Annak, hogy a hradeci kerület is bekapcsolódjék a mezőgazdaság gyorsabb szövetkezetesítésének áramlatába, első és legfontosabb feltétele az, hogy nagyobb fokú aktivitásra serkentsük a kerület pártszervezeteit és keresztülvigyük, hogy a mezőgazdasági szövetkezetesítésének feladatait ne szakítsák el az állattenyésztési termelés növelése többi feladatainak biztosításától, hogy ezt a feladatot ne úgy értelmezzék, mint egyet a sok közül, hanem elsőrendű, fő feladatként, a pártszervek, a pártszervezetek és minden egy«s kommunista ltrgfontosabb politikai feladataként. Fontos, hogy a kerületi funkcionáriusok aktívájának törekvése a falusi pártszervezetek tagjainak aktív részvételére, a falusi kommunisták egységes fellépésére és egyöntetű nézetére támaszkodjék. Következetesen meg kell magyaráznunk a pártpolitika jelenlegi falusi problémáit nemcsak a falusi pártszervezetek tagjainak és a falusi nemzeti bizottságok kommunista tagjainak, hanem a gép- és traktorállomások, a begyűjtő apparátus, a kerületi nemzeti bizottság és a járási nemzeti bizottságok, főként peďig a mezőgazdasági osztályok kommunista dolgozóinak, a mezőgazdasági iskolaügy szakaszán, a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetségben, a fogyasztási szövetkezeti mozgalom apparátusában, a tömegszervezetekben és a tűzvédelmi szövetségben dolgozó kommunistáknak, szóval azon állami és társadalmi szervezetek szétágazó hálózata kommunista dolgozóinak, melyek bizonyos módon befolyásolják a falu és a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság életét. El kell érnünk, hogy ezek a kommunisták — több ezren vannak a kerületben —, munkájuk fontos részét lássák az új EFSŽ-ek alakításában, hogy agitátorokká és szervezőkké váljanak az új EFSZ-ek alakításában, és a parasztoknak a szövetkezetekbe való megnyerésében. Ha ezt sikerül elérnünk, ezeknek az elvtársaknak ereje megsokszorozza a falusi szervezetek erejét. Az ipari üzemek, a közlekedés és az építészet pártszervezeteire is felelősségteljes feladatok hárulnak. A hradeci kerület munkásosztálya számbelileg erős, politikailag fejlett. Ez kedvező lehetőséget teremt a munkásosztálynak kerületünk dolgozó parasztságára gyakorolt befolyása lényeges növelésére, hogy még gyorsabban fejlődjenek az EFSZ-ek. Jobban kell tudnunk kihasználni a munkásosztály politikai erejét és a parasztságra gyakorolt befolyását, meg kell fontolnunk és találnunk az ipari munkásoknak a parasztságra gyakorolt hatása leghelyesebb, esetleg űj formáit. Mezőgazdaságunk nagy tartalékokkal rendelkezik. Jó gazdasági, szervező és politikai munkánktól és az EFSZ-ek gyorsabb fejlődésétől és munkájuk megjavulásától függ elsősorban, ki tudjuk-e ezeket a tartalékokat használni. Mint már említettem, ahhoz, hogy 1960-ig 30 százalékkal növekedjék a mezőgazdasági termelés, fontos, hogy a mezőgazdaság szövetkezetesítése feladatának döntő részét még az idén és a jövő évben elvégezzük, hogy ezek a szövetkezetek még hatékonyabban kivehessék részüket a mezőgazdasági termelés növelése feladatainak teljesítéséből. Maguk a szövetkezeti dolgozók megmondják, hogy a szövetkezetek egész sorában, még a jó és legjobb szövetkezetekben is, 1960-ig lényegesen túlteljesíthetik a mezőgazdasági termelési tervfeladatokat. Tartalékunk van bőven. Miért ne segítenénk hát a szövetkezeteknek olyan intézkedések kidolgozásában, hogy elérjék a termelés növelését? Elvtársak, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére szervezzünk kötelezettségvállalási mozgalmat az EFSZ-ekben a termelésnek 1960-ig történő lényeges növelésére. Gondoljuk meg, elvtársak, hogyan szervezzünk ilyen versenyt, hogyan biztosítsuk és hogyan segítsük a szövetkezeteket a versenyben. Ogy vélem, hogy nagyon hasznos lenne ilyen verseny szervezése, és jő volna, ha az önök kerülete felhívást intézne a köztársaság többi kerületeinek egységes földművesszövetkezeteihez, hogy kapcsolódjanak be ebbe a hazafias mozgalomba és versengjenek a legjobb eredmények eléréséért.