Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-08 / 219. szám, csütörtök

Somorján már kamrában a búza Csend ülte- Somorja utcáit, csak itt-ott andalgott .egy-egy szerelmes pár, mikor végig gurult az utcán a púposra rakott társzekerek sora. Mintha lakodalmas kocsit kísérnének, ünnepélyes arcú parasztok haladtak mellette, ingujjas legények, kalaptalan őszek. Szemben a templommal balfslé fordultak, aztán ismét jobbra, egy vén épülethez. Itt sorakoztak fel fényesre gyúlt szemmel, itt láttam meg lelkük büszke, fényes tükrét. Pedig csak épp pár szót szóltak itt feléjük, a nagy ház embere egyetlen mondattal vette át terhüket. Somorja földművesszövetkezete, augusztus harmadikán éjjel negyedtizenegykor 120.5 százalékra teljesítette gabonabeadását! Nem. kis dolog volt ám az idei rettenetes időjárásban 510 hektár gabonatermését megmenteni. A somorjaiak mégis sikeresen vívták meg gabonacsatájukat, augusztus 3-án utolsó szál kalászukat is keresztbe rakták, hétfőn délre a mágtisztítást is elvégezték és 72 vagon gabonát kicsépeltek. * * * Még egy dologról szeretnék megemlékezni. Hétfőn délután két óra felé, emberek, százai gyűltek össze a messzi ugaron, félévi természetbenijét jussolta' a tagság. Cséplőgépek duruzsolása közben csillogó szemű lányok, legények lapátolták zsákokba a magot, kocsik, targoncák éhes gyomra nyelte a kenyérnek valót. Két kiló búza, egy kiló árpa jutalmazta a becsületesen ledolgozott munkaegységeket, kalács is sülhet ezekből — elég! íme Barta Feri bácsi 24 mázsa 60 Riló gabonával tetézte szekere kasát, hetvenhárom éves fejjel ért már meg .ilyet? Vagy a 60 éves Fekete Feri bátyó, ki egymaga 16 mázsa és 74 kiló gabonát érdemelt ki ez évnek felén? Boldog volt kisgazdák, hát nem szép. a közös ... ? N. J. Utolsó dalát duruzsolta hétfőn a magtisztító, — itt se henyéltek a somorjaiak U . — — Éjjel-nappal folyik a begyűjtés, képünkön: a nagymagyariak hozzák a gabonát ,, '-' V..-,'- •••»-•>> v-'; - ' - '••!••. : -C '"''V Ä y- A - : - : • . ' ' . < . : ä " k X- : ŕc ^ * ^ « ^ J Hétfőn két órakor megkezdődött a természetbeniek szétosztása is. Szabados József méhész 15 mázsa 64 kiló gabonát rakott szekerére. A szövetkezeti mozgalom ne legyen egyesek ügye Hordiák már a gabonát a nép raktárába Az ajnácskói begyűjtési raktár felkészülten várja az új termést. Az első zsákok már be is kerültek a fertőtlenített raktárba, ahonnan előzőleg a múlt évi termést elszállították. Eddig 60 mázsa gabonát vásároltak fel. A legelsők Porzsot József, Molnár Béla és Pataki József ajnácsköi parasztok voltak, akik egyenesen a cséplőgéptől vitték beadásra kerülő gabonájukat a raktárakba. Bozó Gyula raktárnok szerint számolni lehet azzal, hogy a bevitt termés jó része a szokottnál nedvesebb lesz. Erre is íelkészültek, a szóbajöhető termésmennyiséget hatalmas' ponyvákon lehet megszárítani és végső esetben a várgedei raktárba 50 vagon termést tudnak szállítani. Cikora István segédraktárnok szerint a fajsúlymérő készülék azt mutatja, hogy az eddig beadott gabonának nem nagyon ártott a nedves idő, mert a 18 százalékos nedvességű búzánál a fajsúly felmegy 79—80ig is, s ez alig marad alul a múlt évek termése mögött. Az idén 12Ó vagon termésre számítanak a begyűjtési raktár dolgozói, s ez meg is lesz. " Egyébként az újítómozgalom s az emberről való gondoskodás itt is megmutatja hatását. A raktár dolgozói pár évvel ezelőtt még a vállukon hordták fel a raktár emeleteire a 80—90 kilós zsákokat. Ma már ez megszűnt. Két felvonó mentesíti a dolgozókat ettől a nehéz munkától, körülbelül 60 vagon termést visz fel és hord szét a raktár emeletein. Az 1954-es évhez viszonyítva a raktár 65 százalékkal kevesebb létszámmal ugyanolyan teljesítményt mutat fel ebben az évben sokkal kevesebb munkával. Agócs Vilmos, Ajnácskő Garamkövesdi tapasztalatok @ O

rszágszerte egyre nagyobb teret hódít a szövetkezeti mozgalom. Egymás után alakulnak az új szövetkezetek, s a meglévők gazdaságilag bővülnek, számbelileg erősödnek. A közös gazdálkodás eredményei megcáfolhatatlanul bizonyítják a kommunisták igazát, azt az igazságot, mely a régi gazdálkodási formával szemben az új, a közös formát mint a jobbat helyezik előtérbe. Jó a szövetkezet, s ehhez ma már nem fér kétség. A régebben alakult szövetkezetek eredményei kézzelfogható bizonyítékkal szolgálnak a további munkához. A párt akarata, határozata az, hogy a második ötéves terv végéig a mezőgazdasági terület döntő részén már szövetkezeti, illetve nagyüzemi gazdálkodásnak kell folynia. Hogy a párt célkitűzései, melyek a mezőgazdasági termelés növelését, s végeredményben aí életszínvonal emelkedését tűzi ki végcélul, sikeresen megvalósuljanak, ahhoz hazánk minden becsületes dolgozójának segítsége szükséges. A szövetkezeti mozgalom, a mezőgazdasági termelés növelése nem lehet csak egyesek ügye, hanem egész dolgozó népünk ügyévé kell válnia. E fontos feladatok megvalósításában kettős feladat hárul a kommunistákra. Az ő feladatuk, kötelességük élére állni a határozatok megvalósításáért folytatott küzdelemnek. Teljes erejükkel, tudásukkal kell harcolniok azért, hogy a határozatok élő valósággá váljanak. A kettős feladat második része abból áll, hogy a kommunistáknak úgy kell dolgozniok, úgy kell vezetniök a pártonkívülieket, hogy őket is megnyerjék a párt célkitűzéseinek megvalósításáért folytatott küzdelemre, a pártonkívüliek széles tömegei is csatasorba álljanak nagy ügyünk megvalósításáért. A jelentések, a naponta érkezett hírek mind arról tanúskodnak, hogy a kommunisták jól dolgoznak, példásan vezetnek. Példás munkájukkal, őszinteségükkel egyre több pártonkívülit nyernek meg szocialista építésünk aktív harcosainak. A szövetkezeti mozgalom terén már nem megy ritkaságszámba, hogv pártonkívüli földművesek agitálnak a közös gazdálkodás mellett. Nagyon sok példát lehetne felsorolni, de tulajdonképpen most nem ez a célom, hogy az eredményekkel dicsekedjem. Ország-világ előtt ismeretes, hogy pártunk vezetésével milyen nagy utat tettünk meg a .szövetkezeti mozgalom fejlődésében. Inkább arról szeretnék most szólni, hogy elvétve akadnak még olyan falusi pártszervezetek is, amelyek a párthatározatokból rájuk háruló feladatokat nem minden esetben értelmezik megfelelően. Ilyen szempontból próbálom most elemezni a garamkövesdi helyzetet is, mely másoknak, több alapszervezetnek tanulságul szolgálhat a további munkában. Mielőtt tovább mennénk, szükségesnek tartom megemlíteni, hogý Garamkövesd a párkányi járásban van és ebben a járásban is kemény küzdelem folyik a szövetkezet megszilárdításáért, a meglévők új tagokkal való kibővítéséért és az új szövetkezetek alakításáért. Pál falu kivételével a párkányi járásban, ezek közé tartozik Garamkövesd is — a szövetkezetek bővítése és megszilárdítása érdekében folytatott munka élére a kommunisták álltak. Példát mutattak é.^nutatnak, vezetnek és a pártonkívüliek hathatós támogatásával elismeiésre méltó eredményeket érnek el. Az év elejétől például az aratás megkezdéséig kevés híján 300 földművest nyertek meg a közös gazdálkodásnak. Míg a többi falvakban ilyen kemény munka folyt, Garamkövesden minden maradt a régiben. Igaz, a faluban van szövetkezet, helyesebben mondva csak gyenge hajtás, mely megfelelő ápolás, támogatás mellett könnyen erős, sudár derekú fává nőhetne. A szövetkezet mindössze 106 hektár földön gazdálkodik 14 taggal. Igaz, a 14 tag szépen megél a 106 hektár földből. Jól gazdálkodnak, szép hektárhozamokat érnek el. Jól élnek és nem is nagyon iparkodnak maguk közé „édesgetni" a szövetkezeten kívülálló gazdatársaikat. A szövetkezetben az elnök szerint mindössze négy kommunista dolgozik. Igaz, a pártszervezetnek 28 tagja van, de a többi a falun kívül különböző munkahelyeken dolgozik. A faluban szerzett tapasztalatok alapján bátran mondhatjuk, hogy maguk a kommunisták sem — annál kevésbé a pártonkívüli szövetkezeti tagok — törődnek azzal, hogy szövetkezetük jó eredményeit néüszerűsítsék, újabb gazdát nyerjenek meg a közösbe. Sotkovszky József elnök szerint, a múlt évben már nagyobb is volt a szövetkezetük, mint amilyen most. Igaz, hogy a múlt év tavaszán a szövetkezeti tagok száma 54-re, a földalap pedig 460 hektárra emelkedett. De mindez csak papíron történt. A falu számottevő gazdái aláírták a belépési nyilatkozatot, aztán vártak. Várták, majd csak történik velük is valami. De sem a helyi pártszervezet, sem a járási vezetők nem akartak tovább tudomást venni róluk. A helyi pártszervezet tagjai a járást hibáztatják, hogy amikor a legnagyobb segítségre lett volna szükségük, feléjük sem néztek. A bizonytalanságban hagyott újdonsült szövetkezeti tagok pedig több mint egyhónapos várakozás után, amikor eljött a vetés ideje és az ő földjük még mindig nem tartozott a közösbe, újból visszatértek a régi gazdálkodási formához. Ez az eset már több mint másfél évvel ezelőtt történt, de a tavaly elkövetett hibának tanulságképpen kellett volna szolgálni nemcsak a járási vezetőknek, de a helyi pártszervezetnek, a helyi nemzeti bizottságnak is. írásom kezdetén már szó volt arról, hogy a helyi pártszervezet legfőbb feladata, hogy múr most, a második ötéves terv első éveiben megvalósítsák azokat a feladatokat, amelyek a szövetkezeti mozgalom fejlesztése terén rájuk hárulnak. Mit tesznek tehát a garamkövesdiek? Azt lehet mondani semmit. A szövetkezeti tagok elégedettek sorsukkal, a szövetkezetben dolgozó kommunisták is elkényelmesedtek, és a pártszervezet sem törődik a szövetkezet bővítésével. A párttagság nagy része, akik az iparban vagy a falun kívül más munkahelyen dolgoznak, úgy gondolják: nem a mi ügyünk a szövetkezet, csinálják az otthoniak. Hogy ez így van, az alábbi eset is igazolja. A szövetkezet elnökével az irodában beszélgettem a szövetkezet életéről, s megkérdeztem, szaporodik-e az EFSZ taglétszáma. — Hát szaporodik — válaszolt az elnök. Nézze csak itt a járási újság. A párkányi járási újságban három név volt felsorolva, Szegedi Kálmán, Szabados István és Gajdos János azzal, hogy beléptek a szövetkezetbe. — No látja, hogy szaporodik — kezdte újból az elnök. Csakugyan igaz, a szövetkezet három taggal bővült. Vajon a garamkövesdi kommunisták érdeme-e ez ? Nem, mert a három jelentkező közül kettő elhatározásáról Szotkovszky József, mint szövetkezeti elnök és mint kommunista csak a járási újságból értesült. Hogy történhetett ez? Úgy, hogy a nyitrai kerületből agitátorok jöttek a faluba. Munkához láttak, a helyi pártszervezet részéről alig részesültek segítségben. Szégyen a garamkövesdi párttagokra, de így igaz. Nemcsak az egyszerű párttagok, de a vezetők is úgy gondolták, a szövetkezet bővítése máshonnan érkezett agitátorok ügye. Nekik tulajdonképpen nincs is semmi közük a dologhoz. Megfeledkeznek arról, hogy Garamkövesden a szövetkezet megalakítása elsősorban is az ő ügyük. Övék, garamkövesdi kommunistáké, és olyan helyzetet kell nekik teremteni, hogy a szövetkezet pártonkívüli tagjai is szószólói legyenek a közös gazdálkodásnak, hogy beszélgessenek a szomszédokkal, jóbarátaikkal és nyerjék meg őket soraikba. Ha ezt így csinálják és nem úgy néznek a dolgokra, hogy a szövetkezet bővítése idegen, hivatásos agitátorok ügye, az eredmény nem marad el. Ök maguk tudják a legjobban, kikre van szükség a közösben és kik azok, akiket egyelőre távol kell tartani a szövetkezettől. Szarka István SZÉPEN FEJLÖDNEK JÁRÁSUNK SZÖVETKEZETEI A dunaszerdahelyi járási pártbizottság, karöltve a járási Nemzeti Fronttal jól megszervezte az aratási munkálatokat. Jó politikai munkával nagy sikert érnek el a szövetkezetek tagalapjainak kibővítésénél is. Királyfiakarcsán 36 kis- és középparaszt lépett be a közösbe 73 hektár földdel, Albáron öten léptek be 25 hektár földdel, Pozsonyeperjesen hatan 21 hektár földdel és Hódoson ketten 4 és fél hektár földdel. Az év elejétől összesen 85 kis- és középparaszt lépett be a szövetkezetekbe 125 hektár földdel. Jól dolgoznak a járásban a tömegs'zervezetek. Segítenek az üzemek is, a Tréfa, a Jednota, a ČSAD és több üzem küldött ki brigádosokat a szövetkezetekbe. Patasi István, Dunaszerdahely KIVÁLÓ MUNKÁT VÉGEZTEK A Jednota lévai járási vezetőségének alkalmazottai hét brigádot küldtek ki az óbarsi és déméndi szövetkezetbe, továbbá a szántói állami gazdaságba. A brigádosok a szövetkezetekben és az állami gazdaságban a kévék összehordásánál, a keresztrakásnál és a szárításnál segédkeztek. A szántói állami gazdaságban a cséplőgépnél dolgoztak, 60 mázsa gabonát csépeltek ki. A Jednota alkalmazottai eddig 1000 brigádórával segítettek a dolgozó parasztoknak. Az aratás megsegítéséhez hozzájárult több lévai vállalat dolgozója is. Július utolsó napjaiban a járás falvaiban összesen 9864 brigádos 78 912 munkaórát dolgozott le. Korbeli Tibor, Léva CSÉPLŐGÉPTŐL A NÉP RAKTÁRÁBA Az ipolynyitrai szövetkezetesek közvetlenül a cséplőgéptől szállítják a gabonát az állami raktárba. Az aratás sikeres elvégzése mellett törődnek a többi mezőgazdasági munkával is. Az idén 5 hektár cukorrépát ültettek a tavalyi 3 hektárral szemben. Még két levélben volt a répa, amikor elvégezték a sarabolást és a kézi kapálást, majd az egyelést. Sólyom László, Losonc A CSÉPLŐGÉPNÉL A sok eső után végre kisütött a nap. A Malá Vieska-i szövetkezeteseknek sem kellett egyéb. Azonnal munkához láttak, csépeltek. Bezek elvtárs etette a cséplőgépet. Nehéz ez a munka, de örömteljes. A szövetkezeteseknek a kassai orvosi fakultás brigádosai és a vasutasok is segítettek. Letko, Sepelák, Barsa és Semanóik elvtársak adogatták a kévét. A fiatal Olga Gendova is kitett magáért a munkában. Cséplés közben gyorsan halad az idő. Stofka elvtárs, a szövetkezet elnöke a tenyerére veszi a termést, nézegeti. — Szép árpa — mutogatja a körülállóknak. — Egy jó óra alatt 21 mázsa jött le, — mondja Strek, a szövetkezet könyvelője. Végezetül még azt is meg kell mondani, hogy Malá Vieskán a magángazdálkodók még csak most kezdtek aratni, míg a szövetkezetesek már a beadásukat is teljesítették. J. Henzsel, Kassa HMmWWWMHMUm

Mt

Hl

tl

HWtHWMM Dicséret illeti őket A Vágsellyei Járási Fogyasztási Szövetkezet dolgozói példásan kiveszik részüket a kenyércsatából. Az aratás kezdetétől állandó brigádok segítenek a gabona betakarításában. Az aratás alatt eddig 13 234 munkaórát dolgoztunk le járásunk szövetkezeteiben, és az aratás befejezéséig is segíteni fogunk, hogy minél előbb raktárba kerüljön a gabona. Poszpis József, Vágsellye, ÜJ iZÖl 4 1957. augusztus 7.