Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-08 / 219. szám, csütörtök

Dicső napok: ÄHOL Ä MGY LENIN BUJDOSOTT Jeleiében MINDENNAP Az 1917. július 16-i pétervári tömegmegmozdulás után az Ideiglenes Kormány látszólag ura maradt a helyzetnek. A Pravda, a Szoldatszkaja Pravda (Katonák Pravdája) szerkesztősége és a Trud-nyomda romokban hevert, a szociáldemokrata sajtót betiltották. Az utcákon munkások holttestei hevertek. A pártsajtó egy időre elnémult. A pillanatnyi diadaltól mámorittas Ideiglenes Kormány a mensevikekkel Lenin munkába mélyedve a Razlivi-tó melletti haés eszerekkel karöltve Iászkunyhó előtt (festmény) hajtővadászatot indított a bolsevik párt funkcionáriusai ellen. A burzsoá lapok nyíltan hazaárulással vádolták Lenint és a párt többi vezéreit s követelték elfogatásukat. Az Ideiglenes Kormány végül július 20-án hivatalosan elrendelte Lenin letartóztatását. A párt Központi Bizottsága számított a burzsoázia terrorjára és arra is, hogy a kormány mindent elkövet Lenin meggyilkolására. Ezért c Központi Bizottság rendkívül' ülésén megtárgyalta, hogy megjelenjék-e Lenin a burzsoázia bírósága előtt s védje-e magát a hazaárulás vádja ellen. A nézetek megoszlottak: Rikov, Kamenyev és Trockij, akik lelkük mélyén már az árulás fertőjébe süllyedtek, szorgalmazták, hogy Lenin jelentkezzék a bíróság előtt és használja fel a legális védekezés lehetőségeit. A bolsevik többség természetesen ellenezte ezt a javaslatot, mert feltételezhető volt, sőt a napnál is világosabbnak látszott, hogv az eszer-menseviki tömböt képviselő Ideiglenes Kormány a kétlaki politika további űzését feladva, nyíltan a forradalmi vívmányok eltiprására, a cári tábornokK által képviselt katonai diktatúra bevezetésére törekszik, amint ez Kerenszkij és Kornyilov esetében meg is történt. A kormány tervei megvalósításának legfőbb akadályát éooen Leninben, régi veszélyes ellenfelében 'átta. Tehát Lenint, ha meajelenik a bíróság előtt, eltették volna láb alól. A junkerek uqyanis utasítást kaptak, hogy Lenint letartóztatása után ne kísérjék a börtönbe, hanem még az úton végezzenek vele s aztán íelentsék, hogy szökés közben golyó érte. Akire a párt Lenin Kirándulásunk célja Razliv. E név hallatára önkénytelenül is az ismert festmény jelenik meg az ember előtt: kunyhó a Razlivi-tó partján, rózse és Lenin, amint ott ül, hajlott háttal a kunyhó előtt és ír. Itt járt, erre bujdosott a proletárforradalom vezére azon a júliusi éjszakán, amikor 1917 nyarán az Ideiglenes Kormány kopói elöl menekült. Nyár volt, Leningrád és vidéke a fehér éjszakák heteit élte, a fehér éjszakákat, holott sötét, áthatolhatatlanul sűrű éjszakára lett volna szükség, hogy védje, rejtse, bujtassa Lenint. De amit az éjszaka nem tett meg, azt vállalta, megtette az egyszerű munkás, a harcos bolsevik: Nyikolaj Alekszandrovics Jemeljanov. Az ö háza előtt állt meg autóbuszunk. Nyikolaj Alekszandrovics Jemeljanov a Szesztroreck-gyár egyszerű munkása volt. Tagja a kommunista pártnak. Derék, hűséges, törhetetlen harcos. Rábízta a párt azokban a viharos, veszélyes napokban Lenin életét. És jó kezekre bízta. Jemeljanov elvtárs már 86 éves és kifárasztja a sok beszéd. Amikor a megilletődésünket látja, ő nyitja meg a beszélgetést. — Július első napjainak egyikén — kezdi — felkeresett a Központi Bizottság egy megbízottja, akit még a Szesztroreck gyárból ismertem. „A Központi Bizottság — mondotta — azzal a feladattal bíz meg, hogy elrejtsed Lenint. Vállalod-e, Jemeljanov elvtárs?" Ismertem a pétervári eseményeket, tudtam, hogy az Ideiglenes Kormány pribékjei halálra keresik Lenint, hogy a kormány 200 ezer rubelt tűzött ki a fejére. Tudtam, hogy Lenin halálos veszélyben van. „Vállalom, örömmel vállalom — mondtam a KB kiküldöttjének. — Elrejtem, biztonságba helyezem, de ebben a pillanatban még magam sem tudom, hogy hogyan". — „Gondold meg jól, dolgozz ki részletes tervet. Holnap eljövök a válaszért". En pedig töprengeni kezdtem: hogyan is intézzem a dolgot, hogy jő legyen. Csak akkor éreztem teljes súlyával v felelősséget, amely rám szakadt. Elrejteni Lenint! Ügy elrejteni, hogy ne legyen az Ideiglenes Kormánynak olyan kopója, aki ráakad. — Amikor másnap újból jelentkezett a KB megbízottja, előadtam neki tervemet. Egyetértett vele és a következő nap azzal tért vissza, hogy a tervet a KB is jóváhagyta. Most már csak az volt hátra, hogy valóra váltsuk. En azt javasoltam, hogy Lenin késő éjjel, a kétórás vonattal jöjjön. Ezt a vonatot a „részegek vonatának" hívták, mert rendszerint csak azok jártak vele, akik, miután Pétervárt este befejezték a munkát, hazatértük előtt még betértek egy kis itókára. Ezt a vonatot, amelyen rendszerint vegyes társaság utazott, tartottam a legkevésbé veszélyesnek. A biztonság kedvéért Lenin nem Pétervárt szállt fel a vonatra, hanem harmadmagával gyalog jött egy közeli állomásig, ahol már vártam rá. A jegyeket előre megváltottam. Lenin env szemvillanással, néElőre látva a burzsoázia szándékát, a párt vezetősége úgy határozott, hogy Lenint elrejti. Lenin személyi biztonságáról elsősorban Szverdlov és Sztálin elvtársak gondoskodtak. . Az Ideiglenes Kormány pribékjei nem találták Lenint lakásán. Július 16-tól 20-ig Szverdlov rejtegette őt. Július 20-án Lenin biztos menedékre talált egy ören. kipróbált bolseviki, Allilujev elvtárs lakásán. Itt sem volt azonban egészen biztonságban, hisz a rendőrkopók bosszút 'liheqve mindent tüvétettek, hon - Lenin nyomára akadjanak. A párt úqy döntött, hogy Lenint Finnországba menekíti. Lenin leborotválta bajuszát és szakállát, (méq Szerqo Ordzsonikidze, aki egy időben az összekötő szerepét töltötte be a Központi Bizottság és Lenin között, sem ismert rá), a felismerhetetlenségig megváltoztatta külsejét es útnak indult... Hosszú ideig a Razlivi-tó partján álló halászlakban rejtőzködött N. A. Jemeljanov elvtársnál, a párt megbízható, hűséges tagjánál. Itt irta meg cikkét A jelszavakról, a Proletárszkoje Gyelo szerkesztőségének küldött 'evelet és itt érlelődött meg benne nagy müvének, az Állam és forradalom című tc Imányának a gondolata. Lenin nem sokat időzött Razlivban; Jemeljanov segítséqével álöltözetben eov mozdonyon Finnországba szökött. Ezt a mozdonvt, „a 293. számú mozdonyt" a finn kormány Hruscsov és Bulganyin elvtársak nemrégi finnországi látogatása alkalmával a szovjet kormánynak ajándékozta. —LL— bízta mán köszönt el az öt kísérő élvtársaktól. Azon az ajtón mentünk ki a peronra, amelyen rendszerint az áruszállítmányokat viszik. Amikor a vonat elindult, Lenin továbbra is a vagon lépcsőjén maradt. Figyelmeztettem, hogy veszélyes így az utazás, könnyen leeshet a lépcsőről. „Ne félts engem, — mondotta —, tudom, hogy mit csinálok. Veszély esetén leugrom". Útközben a feleségem neve iránt érdeklődött, majd azt kérdezte, hogy vannake gyermekeim. — Szerencsésen megérkeztünk és reggel Lenin ismerkedni kezdett a házzal és a családdal. Feleségemet arra kérte, hogy senkivel se kezdjen beszélgetni róla. „Ha valaki szidni találna engem — mondotta —, ne végy védelmedbe. Ne vegyél részt olyan beszélgetésben, amelyben rólam van szó". Azt a tervet, hogy lent a szobában tartózkodjék, nem találta helyesnek. „Az ablakon bárki beláthat, — mondotta — és könnyen feltűnik az idegen". A létrán felmászott a szénapadlásra és úgy döntött, hogy ott ver szállást. Asztalkát, széket és írószerszámokat kért. Attól kezdve néhány napon át ott tartózkodott. Tetszett neki, hogy a kert végében van a Razliv folyó, az előkészített csónak, a túlsó parton az erdő, úgyhogy veszély esetén bármely pillanatban könnyűszerrel eltűnhetett. — Mennyi ideig tartózkodott Lenin itt, a fészerben? — kérdezzük. — Vagy hat-hét napot. Ezalatt rendkívül sokat dolgozott. Számos cikket írt és itt írta meg A jelszavakról című brosúráját. En közben elrendeztem a szállást a tó túlsó partján. Bérbe vettem egy kaszálót, rendbehoztam a kunyhót, és amikor minden el volt rendezve, halászcsónakon odavittem Lenint. Akkortól kezdve néhány héten át ott éltem Leninnel. Éjjel nagyon sokat szenvedtünk a szúnyogoktól, de nem volt mit tennünk. Etelt és újságokat rendszerint a feleségem vagy valamelyik fiam hozott csónakon. Lenin rendkívül sok újságot olvasott. Látni akarta az akkoriban megjelenő összes lapokat. Nekem hét gyerekem volt, és nehogy feltűnjön Razlivban, hogy egyszerre annyi újságot vásárolunk, a gyerekeket sorjában küldtük egy-egy lapért. Az újságok sokat foglalkoztak akkoriban Lenin eltűnésével. Arról fantáziáltak, hogy repülőgépen, vagy tengeralattjárón hagyta el Pétervárt. Lenin jót nevetett ezeken a találgatásokon. Az igaz volt, hogy vizén 4 ÜJ szó 1957. aunusztus 8. Jemeljanov elvtárs szegényes háza partján, ahol V. I. Lenin Kerenszkij elöl elrejtőzött menekült, de nem tengeralattjárón, hanem egy egyszerű halászcsónakon ... — Itt is sokat dolgozott, olvasott és írt. Gyakran keresték fel elvtársak a Központi Bizottságtól. A razlivi kunyhó valóságos központja lett a forradalomnak. Később újabb hírek kezdtek keringeni Leninről: hogy lakatosként dolgozik Szesztroreckben, meg hogy vala xelyik üdülőhelyen rejtőzött el. Nyilvánvaló lett, hogy hosszú ideig már nem maradhat Razlivban. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy .utazzék Finnországba. — A helyzet úgy alakult, hogy segítségére lehettem ebben az utazásban is Lenin elvtársnak. A Rajvolában lakó munkásoknak, akik a Szesztroreck gyárban dolgoztak, állandó határátlépési engedélyük volt. En akkoriban mint képviselő tagja voltam a helyi szovjetnek. Mint ilyen, szabad bejárásom volt az üzem igazgatójához. Egy alkalommal, amikor beléptem az igazgató szobájába, senki sem tartózkodott a helyiségben. Az asztalon több kiállított határátlépési engedély hevert. Ötöt magamhoz vettem és átadtam őket Lenin elvtársnak. Ő az Ivanov munkás nevére kiállított igazolványt tartotta meg a maga számára. Arcát elmaszkírozta, parókát tett a fejére, és így fényképezte le Lescsenko elvtárs. Ezt a fényképet az igazolványra ragasztottuk. Egy elvtárs szert tett a szesztrorecki katonai bizottság bélyegzőjére és ezt úgy ütötte Lenin igazolványára, hogy fele a fényképet érte, másik fele pedig pontosan fedte a már ott levő eredeti pecsétet. Amikor az így elkészült igazolványt meglátta, felkiáltott: „Bravó! Jól van fiúk!" — Most azután az volt a feladat, hogy Pétervárra jusson és onnan, mint vasúti fűtő utazzék tovább Finnországba. — Abban állapodtunk meg, hogy még egy elvtárssal együtt én elkísérem Dibuni állomásra és majd ott száll vonatra. Lenin szerencsére itt is szigorúan betartotta a konspiráció szabályait. „Ti maradjatok itt, én pedig elbújok a bokrok közé, amig a vonat megérkezik" — mondotta. Alighogy Lenin eltűnt a bokrok között, katonai őrjárat jelent meg a peronon és igazolni kezdte az embereket. Engem, mint „gyanús elemet" a szolgálatos tiszthez vezettek. Ez az incidens végül is iól ifítt, mert a tiszt belemélyedt kihallgatásomba és én is igyekeztem húzni az időt. Közben befutott a vonat, de a tiszt ennek ellenőrzésével már nem törődött és így Leninnek minden baj nélkül sikerült feljutnia a vonatra és továbbutaznia. Engem pedig, miközben Szesztroreckbe szállítottak, egy ismerős altiszt kiszabadított. Rövidesen örömmel értesültem róla, hogy Lenin szerencsésen átjutott a határon és odaát van Finnországban — fejezi be elbeszélését Jemelju inv elvtárs. (Részlet Molnár Tuor riportjából.) z elmúlt naookban levelet kaptunk a nagykaposi járási Nagyszelmencről, az ottani helyi pártt szervezet elnökétől, Simkó Sándortól f Az őszinte, meleg hangú levél arról J számol be. ' agy községükben jelenf leg 41 sajtóelőfizető van. Ezzel az eredménnyel azonban nincsenek megelégedve. Éppen ezért a személyes Jagitációk alkalmával állandóan igyekeznek a saitónak minél több előfizetőt szerezni. A helyi pártszervezet minden tagsági gyűlésén foglalkozik ezzel a kérdéssel és határozatokban feladatokat tűznek ki a tagok elé. A levélíró \ a továbbiakban arról iá ír, hogy a i pártsajtó terjesztésére irányuló toJ vábbi törekvésük minden bizonnyal (l eredményes lesz. Ezenkívül ki fogják k érteni a munkáslevelezők hálózatát is községükben, honv ezáltal is szorosabbá tegyék az újság és az olvasók kapcsolatát, állandóan értesítsék a szerkesztőséaet a faluban és a környéken történt eseményekről. Mindez nagyon szép és örvendetes. Azt bizonyítja, hoov lapunk eddioi fennállása sorrn nemcsak az olvasók sok tízezres táborának szeretetét és megbecsülését nyerte el, hanem lelkes terjesztők százaira is szert tett, akik kötelességüknek tartják, hogy a pártsaitót, amely megbízhatóan tájékoztat a bel- és külföld eseményeiről, szervez, agitál és mozgósít az oiszágépítő feladatok teljesítésére — a jövőben az eddiginél még több ember kezébe juttassák el, bővjtsék előfizetőinek és olvasóinak nagy táborát. Hiszen a fenti levél nem egyedüli, szerkesztőségünk naponta kap hasonló leveleket, amelyekben az olvasók a sajtóterjesztés terén kifejtett igyekezetük eredmenyeiről számolnák be. nnál kevésbé örvendetes Simkó elvtárs levelének további része, amelyben arról a legnagyobb nehézségről számol be, amely legnagyobb akadálya a lap további terjesztésének, ez pedig a késve történő kézbesítés. Sok esetben két-, sőt háromnapos késéssel kapják meg a faluban az újságot. Azonkívül az is nehezíti a helyzetet községükben, hogy az egyetlen postakézbesítő, akire a levél, csqmag, pénz, újság, nyugdíj, öieaséai járulék kikézbesítése, telefon-, rádióilletékek, kéményseprési díjak beszedése és más feladatok elvégzése van bízva a sajtó kézbesítésén kívül, nem képes mindennap rendszeresen ellátni feladatát. Éppen ezért arra kér, segítsünk egyrészt abban, hogy az újság pontosan időben érjen el a postahivatalba, másrészt, abban, hogy a ruszkai posta még egy kézbesítőt állítson munkába, hogy az újságot mindennap kézhez kapják a község dolgozói. Hiszen a napilap legfőbb küldetése, hogy mindennap el-> jusson az olvasókhoz, A másnapos újság hírei már öregek, sok esetben aktualitásukat vesztik. Az olvasók joggal elvárják, hogy mindennap tájékoztatva legyenek a világ folyásáról. A legkisebb kétség sem fér ahhoz, ho"« nagyszelmenci előfizetőink kérése teljes mértékben jogos és indokolt, ugyanúgv, mint minden olvasónk azon kívánsága, hogy az Üj Szó-t mindennap pontosan kézhez kapják. Sajnos, különösen az utóbbi időben egyre inkább szaporodnak azok a panaszok, amelyek az újság késve történő kézbesítését bírálják. II apunk minden munkatársa azon iu igyekszik, hogy az Oj Szó mindennap a lehető legjobb tartalommal, az adott körülményekhez kénest a legfrissebb hírekkel pontos időben jelenjék meg. Hosszú idő óta nem fordult elő olyan eset, hogy az Oj Szó a szerkesztőség, illetve a nyomda hibájából késve jelent volna meg. A lap mindennap pontos időben elkészül, ideiében kerül ki a vonatokhoz . és a repülőgépekhez, amelyek az ország minden részébe szállítják. Az alapfeltételt tehát szerkesztőségünk teljes mértékben biztosítja ahhoz, hogy a lap mindennap idejében eljusson az olvasóhoz. Mindennemű késés a szállítás és a kézbesítés hibájából, a rossz szervezés miatt fordul elő. Mondanunk sem kell, hogy a szerkesztőség minden tőle telhetőt elkövet, hogy az olvasók ideiében kézhez kaniák a lapot. A lap hasábjain és hivatalos úton is bíráljuk azokat az eseteket, amelyről olvasóink, vagy a terjesztők értesítenek bennünket. Sajnos. mind ez ideiq nem tudtuk elémi, Elkészülésétől kezdve sok száz kézen meov keresztül az újság, míg a nvomdától az ország legtávolabbi részébe is elkerül, az olvasóhoz jut. Szükséges tehát, hogy mindazok, akik hozzáiárulnak az úiság szállításához, gondoljanak arra, hogy sok tízezer ember vár az Oj Szó-ra, akik mindennap el szeretnék olvasni a lapot. Igyekezzenek tehát, hogy teljesítsék az' olvasók jogos kívánságot, lelkiismeretesen végezzék munkájukat. A Postai Hírlapszolgálat legfontosabb feladata és a vasút egyik sürgős kötelesséoe, hogy munkájuk fogyatékosságait kiküszöbölve a szállítás és terjesztés méniavitásával minden egyes nap pontos időben eljuttassák a lapot az olvasóhoz. Kötelességük az olvasók jogos kívánságát teljesíteni. A szállítás összes dolgozóinak és a postahivatalok alkalmazottainak lelkiismeretes munkájával, a szervezés állandó javításával mindez megvalósítható. (9-1) Közszükségleti iparunk problémái a Razlivi-tó rendörkopói Mégiscsak helyes a sajtó képviselőinek is megtárgyalni azokat a pro\ blémákat, melyek a vásárló közönséget, a fogyasztókat érdeklik és orvoslásra várnak. E napokban volt al' kalmunk az újságíró-klubban beszélgetni Miloš Hrušovskýval, a közszük| ségleti ipari megbízottjával és munkatársaival. Az értelkezleten a kereskedelem képviselői az összes kérdésekre világosan, tárgyilagosan és önbírálóan válaszoltak. NAGY VÁLASZTÉK A gyakori szemrehányásokra, hogy az üzletekben azok a textiláruk és fogyasztási cikkek legyenek, amelyek keresettek, ízlésesek, azt a felvilágosítást kaptuk, hogy bizony sokszor a kereskedelmi vállalatok az okai annak, ha nem rendelik meg a szükséges választékú fogyasztási cikkeket. A textilipar még 1953-ban 1717 fajta gyapotárut, 1956-ban pedig 2600 fajtát gyártott, gyapjúárukból 1952ben 1132 fajtát,' 1956-ban már 3808 fajtát, selyemáruból 1953-ban 624, 1956-ban 2128 fajtát készített. Felsorolhatnánk a statisztikák tömkelegét, melyek mind azt bizonyítanák, hogy bővült a választék és javult a gyártmányok minősége. Ami a választékot illeti, az elv „mindent mindenütt", azaz a csehországi gyárak kollekcióikat Szlovákiába, az itteni gyárak pedig a cseh országrészekbe is szállítják gyártmányaikat. Ilyenképpen a 800 textilüzemből az egyes üzletekbe a választéknak csak kis része kerül. Azon gondolkodnak, hogyan lehetne leegyszerűsíteni az utat a gyártól a fogyasztóig. Ez ma országos méretű problémát jelent. Annak következtében, hogy ma a külföld, különösképpen a baráti országok is gyártanak hasonló fogyasztási cikkeket, ezekben az iparágakban i a jövőben nemzetközi méretekben biq zonyos megosztásra kerül sor a gyár(tási programokban, mégppdig úgy, f hoqy minden állam nagy, sorozatos termelést vezet be azokban a cikkekben, melyek részére és a közös szocialista piac részére előnyösebb. ÚJ ANYAGOK — ÜJ BERUHÁZÁSOK Könnyű- és textiliparunk a jövőben növeli az új anyagokból való gyártást, így kibővítik az ún. Casilenból készült fehérnemű gyártását. 1960-ig sok új gyár épül. Elsősorban Keletés Dél-Szlovákiában, ahol addig kevés volt a gyár. Svidniken korszerű új ruhaüzem, Bardejovon cipőüzem létesül, azonkívül üveggyárak, Bošan.yban bőrfeldolgozó, bútorüzem és más üzemek épülnek. Emelkedik a nyomdaipar kapacitása is. DIVAT- ÉS LAKÁSKULTÚRA HÁZA létesül — a tervek szerint — Bratislavában, ahol állandó kiállításon mutatják be az új gyártmányokat és azokat a modelleket, amelyeket a következő évekre terveznek. Eddig még vita folyik a két reszort között, hogy a kereskedelmi hálózat, vagy pedig a fogyasztási ipar kapja e meg ezt az épületet. SZAKEMBEREK KÉPZÉSE Nem elegendők az új gyárak, új gépek, új anyagok. Mindehhez új szakemberek nevelése is szükséges. Olyan ipariskolákat létesítenek, melyekben külön osztályok lesznek a könnyű-, illetve a fogyasztási ipar tanulói számára. Ily módon 1960-ig 3000 új szakembert akarnak kiképezni. A termelés fokozására olyan intézkedések történnek, melyek hathatósan emelik az üzemek kapacitását, termelékenységét. Ezt az 50 százalékos emelkedést pedig két műszak bevezetésével, a munkahelyek bővítésével, technikai javításokkal, bizonyos fokú speciaiizációval, a meglevő épületek jobb kihasználásával érhetjük el. Mindez majd az évek folyamán a piac, az üzleteknek fogyasztási cikkekkel való jobb ellátottságában fog visszatükröződni. G. K.