Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-07 / 218. szám, szerda

Vildg proletárjai, egye

süljetek! Ú J S z ú SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. augusztus 7. szerda 30 fillér X. évfolyam, 218. szám, —i^—————«——— A FALUSI IFJÚSÁG JÖVŐJÉÉRT Az Állami Statisztikai Hivatal jelentése a népgaz

daság 1957 első íélé

vi fejlődéséről Csehszlovákia népgazdasága gyors ütemben fejlődik i Äz ipari termelés az 1956. év első felével szemben 9,5 százalékkal emelkedett • A félévi tervet 1DP,G százalékra teljesítettük • A szocialista szektor részaránya a mezőgazdasági földek összterületében elérte a 49,3 százalékot ® Tovább emelkedett a lakosság életszínvonala Népgazdaságunk 1957 első felében gyors ütemben fejlődött. Az ipari termelés múlt év első felihez viszonyítva 9,5 százalékkal bővült és az ipari termelés tervét 2,6 százalékkal túlteljesítettük. A mezőgazdaságban tovább bővült a szövetkezeti szektor. Az év eleie óta 537-tel gyarapodott a III. és IV. típusú EFSZ-ek száma, az EFSZ-ek aránya az általános mezőgazdasági földterületen meghaladta a 32%-ot. a szocialista (szövetkezeti és állami) szektor aránya az egész mezőgazdasági terület 49,3%-át tette'ki. Túlteljesítették a gabonafélék és cukorrépa vetési területét, a múlt évekhez viszonyítva gyorsabban végezték a növényápolási munkálatokat, fokozódott a gazdasági állatállomány hasznossága. 1956 első félévéhez viszonyítva a beruházási építkezés üteme is gyorsult. A lakosság életszínvonala 1957 első felében a tavaly végrehajtott intézkedések: a munkaidő csökkentése, az állami kiskereskedelmi árak leszállítása, a táppénzek és szociális járadékok emelés stb., mind .1 foglalkoztatottság további fokozódása, valamint a bérek, fizetések és jövedelmek további emelkedésének eredményeképpen tovább emelkedett. 1957 első felében elért eredményeink azt mutatják, hogy a népgazdiság fejlesztésében ez ideig még nem küzdöttük le azokat a hibákat, amelyekre a CSKP KB februári ülése mutatott rá. Vonatkozik ez elsősorban a választékterv és a termelési határidők teljesítésében kitűzött feladatok teljesítésére, egyes ágak önköltségeinek gazdaságilag indokolatlan növelésére, a beruházási építkezésnek, főként az összpontosított beruházási építkezésű kerületekben és a legfontosabb építkezéseken való elmaradására és a béralapok túllépésére. Az ipari termelésben nem tartottuk be a választéktervet, különösen a gép- és egyes kohászati ipari termékekben. Aránytalanul teljesítettük az önköltségcsökkentési feladatokat, úgyhogy az önköltség csökkentési terv általános teljesítése mellett az iparban és az ipari termelés önköltségeinek kb. 2%-os csökkenése mellett egyes ágak, főként a gépipari minisztériumok és a Kohóipari és Ércbányaügyi Minisztérium, nem teljesítették az önköltségcsökkentés tervét. A mezőgazdaságban nem teljesítettük a szántóterület bővítésének feladatát, és a szántóterület növekedése 1954-től 1957-ig csak 112 000 hektárt tesz ki, úgyhogy általában csak 56°/o-ra teljesítettük a CSKP X. kongreszszusán kitűzött feladatot, azt hogy az említett időszakban 200 000 hektárral kell növelnünk a szántóföldek területét. A beruházási építkezés növekedésének általános gyorsulása ellenére sem teljesítettük a legfontosabb építkezések és az állami lakásépítés tervét, s nehézségek merültek fel a gépek és berendezések szállításának késedelme miatt. A közlekedésben nem tudtunk teljesen megbirkózni a teherkocsik idejében való beállításának problémájával, különösen a szénmedencékben és az építőanyag berakásánál. A tervezett munkaerőlétszám túllépése a termelési ágak egész sorában csökkentette a munkatermelékenység növekedését és egyike volt azoknak a Komoly okoknak, melyek a béralapok túllépését idézték elő. Fokozódott a munkából való kimaradás és egyes minisztériumok iparvállalataiban és az építészeti vállalatokban növekedett a túlórák száma. A népgazdaság fejlődését 1957 első telében részletesen az alábbi adatok jellemzik: (Folytatás a 2. oldalon) AZ EMBER, AZ ERŐ, AZ EGYSÉG GYŐZELME Cséplés és begyűjtés a soráorjai járásban Igen helyes elhatározása volt az EFSZ-ek III. kongresszusának, amikor jóváhagyta az alapszabályzatban ezt a módosító javaslatot: „A szövetkezet tagjai azok.a dolgozók (férfiak és nők) lehetnek, akik betöltötték 15. életévüket." (Régebben 16. évben volt megállapítva a korhatár.) Ha már azt mondjuk: helyes volt ez az elhatározás, nézzük meg, miért? Az alapszabályzat ennek a szükségességé; eképpen indokolja: „A korhatár leszállítását a szövetkezet taglétszámának sürgős fiatalabbá tétele indokolja és azt a célt követi, hogy megnyerjék és megtartsák a fiatalságot a szövetkezet számára. A korhatár egyébként összhangban van polgári törvénykönyvünk rendelkezéseivel." , Ez az indokolás a napnál is világosabban bizonyítja, hogy a fiatalságra igen nagy szükség van az EFSZ-ekben, hiszen nem egyedülálló jelenség: sok szövetkezetben alig lehet fiatalokat találni. De hol vannak a fiatalok? Senki nem állíthatja, hogy most kevesebb az ifjú nemzedék a falun, mint valaha. Menjen csak végig az ember a falusi utcán vasárnap délután, s láthatja, hogy vannak elegen, szinte eliepik az utcát. S hol vannak hétközben? Nagy részük a városokban, az üzemekben dolgozik, néhányan a hivatalokban helyezkedtek el, egy részük pedig ilyen vagy olyan iskolába jár. Mi annak az oka, hogy a falusi ifjúságnak csak egy kis része dolgozik a szövetkezetben, nagy része pedig a várost választotta? Kétféleképpen válaszolhatunk e kérdésre. Néhány esztendővel ezelőtt, amikor még a szövetkezeti mozgalom még csak a szárnyait bontogatta, az ifjúság túlnyomó része a városokban helyezkedett el. Részben törvényszerű volt a folyamat, hiszen fejlődő iparunknak úgy kellett a munkaerő, mint a betegnek az orvosság, részben pedig a falutól, a mezőgazdasági munkától való menekülés hozta magával. Nem kis részben a szülők is hozzájárultak ehhez, mondván: „Menj fiam városra, mégiscsak könnyebb ott a munka", vagy I eképpen: „Szenvedtem én már eleget az életben, legyen hát neked jobb sorod." Természetesen a szülő sohasem akar rosszat gyermekének, s ha a mai rendszerben is eltanácsolta fiát, vagy leányát, akkor sem gondolta rosszul, csak egyről feledkezett meg, arról, hogy ma már a mezőgazdaságban is megvan a fia jövője, s hogy már nem „lenézett paraszti munkás" a földműves, hanem mindenki által megbecsült dolgozója a társadalomnak, hasonlóképpen, « mint sok más üzemi dolgozó, bányász, vagy értelmiségi. Arról is megfeledkeznek az ilyen szülők, hogy ma már a föld művelése nem gürcölés, testet, lelket agyongyötrő munka, hiszen a munkák legnehezebbjét ma már gépek végzik. Arról van tehát itt szó, hogy á múltban, ha a parasztcsaládok gyermekei menekültek a falutól, ez érthető volt azért, mert akkor az örökös civakodás, többször egy barázdányi földért való ügyvédeskedés, a gőgösök, a zsírosparasztok pökhendisége sokszor olyan elviselhetetlen légkört teremtett, hogy részben ez is késztette a íiatalokat a falu elhagyására. De még ilyen körülmények között is gondoltak a szülők az utódra, az örökösre, s rendszerint a család égy vagy két tagja otthon maradt a szülői házban. Most viszont sok olyan parasztcsalád van, amelyekben a szülők beléptek a szövetkezetbe, a gyerekek pedig a városba mentek dolgozni. Ezért van az EFSZ-ekben sokkal több korosabb •mher, s kevés a fiatal. Ezen az állapoton rövidesen változtatni kell. Az a kérdés merül fel, hogyan, milyen formában? Visszahozni az üzemekből a fiatalságot, esetleg akarata ellenére? Ez helytelen volna, hiszen az üzemekben is nagy szükség van az életerős ifjakra, a fiatal munkáskézre. S ha már így álla dolog, akkor e fontos feladatnak a megoldása kinek a hatáskörébe tartozik? E téren a legnagyobb „hatásköre" a nevelésnek van. Magának a falunak kell törődnie azzal, illetve a szövetkezeti tagoknak kell gondoskodniok arról, hogy a fiatalok otthon maradjanak, s ha mennek is el az üzemekbe dolgozni (az sem volna helyes, ha minden fiatal a mezőgazdaságban maradna), legyen meg a megfelelő arány. A falusi pártszervezetekre, de legfőképpen a CSISZ-szervezetekre hárul e téren jelentős munka. Türelmes, meggyőző szóval mondják el a fiataloknak, milyen szükség van rájuk a szövetkezetben. Hát kiket bízzanak meg a modern mezőgazdasági gépek kezelésével, ha nem a fiatalokat? Nem kívánhatja senki sem, hogy 60—70 éves emberek traktorra üljenek. No meg a fiatal mégiscsak könnyebben megtanulja a bonyodalmas gépek kezelését. De nem csupán a traktorról van itt szó. Ézenkívül még sokfajta gép dolgozik a mezőgazdaságban, a szövetkezetben. A jó szakember keze pedig aranyat ér. Ahogyan a múltban nagy szükség volt a falun a kovácsra, bognárra, (igaz, most is kellenek az iparosok), ma még inkább szükségét érzi a modern nagyüzemi gazdálkodás a fiatal villanyszerelőknek, gépészeknek stb. És jó szakember, jó falusi szakember csakis abból lesz, aki a falun nőtt fel, benne él a mindennapi munka forgatagában, szereti a munkáját, szereti a földet. Az első feltétel az, hogy az ifjúsággal megszerettessük a mezőgazdasági munkát, megteremtsük részére a falun is a szórakozási lehetőséget, s ha ezt megtettük, egész biztos, hogy a szövetkezetek fiatalítását, kitűzött célunkat elérjük. Az anyagiak sem csábítják már annyira a fiatalokat az üzemekbe, hiszen a szövetkezetek gazdasági helyzetének állandó fejlődése folytán megfelelő .jutalmazást kapnak a szerzett munkaegységek után. Ha ez nem így volna, akkor nem építene annyi szövetkezeti tag új házat, a Spartak személyautókat sem adják ingyen; és bár az utóbbi nem éppen a leg jellemzőbb a szövetkezeti tagok életszínvonala állandó emelkedésének bizonyítására, beszélhetünk még arról is, hogy se szeri, se száma az olyan EFSZ-tagoknak, akik házában az új bútor, a szőnyeg, rádió és televízor-készülék is azt bizonyítja, hogy nem élnek roszszul. Elégedettek azok a fiatalok is, akik nem hagyták el a falut és a mezőgazdaságban dolgoznak, s tegyük hozzá: kiváló eredménynyel. Hogy csak néhányat említsünk: a damásdi EFSZ állatenyésztésében dolgozó ifjúsági csoport kiváló eredményeiért vörös zászlót nyert, a csallóközcsütörtöki, a mihályfai, a tanyi fiatalok is igen sokat tettek falujuk, szövetkezetük fejlődése érdekében. A jövő az ifjúságé: mind a városi, mind a falusi ifjúságé. A jövő pedig olyan lesz, ahogyan azt a mindennapi munkával megteremtjük. A falusi ifjúság is úgy alapozhatja meg jövő boldog életét, ha méltó részt, méghozzá oroszlánrészt vállal a falu átalakításának, a szocialista falu, a virágzó mezőgazdaság megvalósításának nagy harcában. agy aggodalmak, nagy pusztulások, nagy kétségbeesések nyara ez — így jellemezték 1940ben a zivataros júliust. Az idén ráduplázott mindenre az idő, van-e paraszt, aki ily aratást megélt? Háromszoros jégeső, orkán, szél, vízözön, szétázott keresztek — mi lehet a méltó szó ennyi keserv jellemzésére? Egy egyszerű paraszt, egy öreg somorjai adta meg a választ, messze néző szemmel: — Győzelmek nyara volt ez az idei nyár. Az ember, az erő, az egység győzelme. Vajon igaza volt? Egy hét alatt 4 Kedden délelőtt jártam a*fcomorjai járásban, Ô, hogy megváltozott egy hét alatt! A kaszára vágyó gabonaerdőknek sehol semmi nyoma. Kombájn, kévekötő — ki láí már itt ilyet? 10 700 hektárnyi tarlón cséjplőgépek vették át az uralmat, sőt 5000 }iektárt el is hagytak már. Csoda történt? — A falu és a város egységének csodája — mondják mindenfelé boldogan, győztesen. Munkások, katonák, hivatalnokok .nyújtották kezüket, mikor szükség volt rá, — így született meg az idei csoda. Nem csak learatott a járás hétfőre, de ki is csépelte gabonája felét. Éjjel, nappal A somorjai járás legtöbb szövetkezetében éjjel-nappal dolgoznak a cséplőgépek. Lehet még rossz idő, másnak is kell a gép — ez most itt a jelszó, ezért van már zsákban gabonájuk fele. Torcson például 40—50 mázsányi csépeletlen gabonát készítettek elő az éjszakai cséplésre, s éjjel a városiak a HNB és a szövetkezeti vezetők segítségével el is csépelték azt mind az utolsó szemig. Felsőjányokon 168 mázsa és 70 kiló magot tisztítottak ki 3-án este — s reggelre már a be.qyűjtőhelyen is volt. De így megy ez Oszoron, Dénesdin, Somorján is, nem kell buzdítani sehol sem a népet. És ha segítség kell, az is akad bőven 2659 munkás, hivatalnok, katona állott a cséplőgépeknél augusztus első napjaiban. És a beadás ? Mivel hálálhatnák meg parasztjaink a város segítségét — ha nem beadással. A somorjai járás ebben is példamutatóan állja meg helyét, gondol a városra. Csenke már július 12-én teljesítette beadási kötelezettségét — a szovjet delegáció jövetelének tiszteletére teljesítette ezt az ígéretét. Azóta Tárnok, Üszor, Gútor, Béke, Nová Lipnica, és Somorja is követte a csenkeiek péídáiát. Somorja különösen példát mutatott nemcsak a járás, de az ország többi szövetkezetesei részére is; augusztus 3-án éjjel Vill-kor 120,5 százalékra teljesítette gabonabeadását. De a többi szövetkezetek is ígérik — mutatja ezt a begyűjtőhely előtt ácsorgó gabonáskocsik hosszú sora —, hogy rövid időn belül nem lesz adóssága a somorjai járásnak. N. J. Két műszakban csépelnek A lévai szövetkezet a járásban az elsők között fejezte be az aratást, elsők között akar elcsépelni is. Képünkön a jánospusztai cséplöbrigádot mutatjuk be — péntek óta 2 műszakban csépelnek itt a dolgozók. Foto: Neumann János