Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-24 / 235. szám, szombat

A népgazdaság hatékonyságának fokozása — legfontosabb feladatunk bizottsági szervek megalkuvó magatartása az állam iránti kötelességek nemteljesítésével szemben messzemenő politikai következményekkel jár és kedvezőtlenül befolyásolja a kollektivizálás előrehaladását és durván megszegi az állami fegyelem elveit. E kérdéssel kapcsolatban röviden a következőket kell megjegyezni: Pártunk, munkásosztályunk órási eszközöket fordít arra, hogy meglegyenek az ipari és mezőgazdasági termelés állandó növekedésének kedvező feltételei, és hogy dolgozóink elegendő jó minőségű és olcsó közszükségleti cikkhez, családi házépítéshez szükséges építőanyaghoz jussanak, hogy a városokban és falvakban javuljon a népünk kulturális szükségleteiről és egészségéről való gondoskodás. Pártunk politikája a termelés állandó és tervszerű bővítésére, a termékek és árucikkek, valamint szolgálatok minőségének javítására, az árleszállításra és a munkatermelékenység növekedésének megfelelően az átlagkeresetek növekedésére, a bérek és fizetések reális értékének fokozására irányul. Ez pártunk nagyon konkrét, tárgyszerű gondoskodása egész népünk életszínvonalának emeléséről. Pártunk nagy figyelemmel kíséri és odahat, hogy politikájának ezen elveit következetesen megvalósítsák a mindennapi gyakorlatban, minden szerv és szervezet munkájában. Ez másfelől megköveteli, hogy a dolgozók minden kategóriája áldozatosan és idejében teljesítse az állammal szembeni kötelességét. Csak így érünk el teljes sikert szocialista építésünk nagy céljainak megvalósításában a nép jólétére fordított gondoskodás terén. Párt- és gazdasági feladataink megvalósításában nagyon fontos tényező a földművesek részéről az állammal szemben fennálló beadási kötelezettségek teljesítése. A múlt évben és ez idén az előző évekkel szemben jelentős sikereket értünk el a begyűjtés növekedésében, a beadások általános teljesítésében, sőt a beadási feladatok teljesítésének egyenletességét illetően is. Ezen a téren külön meg kell említeni a bratislavai és kassai kerületet. De meg kell mondanunk azt is, hogy a begyűjtés szervezésében és eredményeiben még sok és komoly fogyatékosság van, amelyeket bírálni kell, mivel messzeható káros hatással vannak egész gazdaságunkra. Magasan túlteljesítjük az állami felvásárlás tervét, de ugyanakkor a kötelező beadások teljesítése, a fő állattenyésztési termékek kötelező beadása erősen lemaradnak. A beadások tervének teljesítésében a tej-, sertés- és tojásbeadásban vannak nagy lemaradások, s azokat általában nagyon egyenlőtlenül teljesítik. A gazdasági terv e fontos feladatai nem teljesítésének oka a begyűjtési szervezetek gyenge munkája, a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságok részéről e feladatokkal szemben mutatkozó csekély figyelem, a kerületi és járási pártbizottságok részéről megnyilvánuló elégtelen érdeklődés, valamint a nem kielégítő és rendszertelen ellenőrzés. Ezen állapot súlypontja az egyénileg gazdálkodó földművesek körében végzett gyenge szervezői és tömegpolitikai munkában van. Jellemzésül ,tipikus példaként említhetjük a nyitrai kerület begyűjtési eredményeit. Míg 1957. első felében minden terményben túlteljesítették az állami felvásárlási tervet, addig a kötelező beadásoknak egyetlen terményben sem tettek eleget. Ebben a kerületben az első félévben a kötelező beadások nem teljesítése, amit állami felvásárlással pótoltak, csaknem 15 millió koronányi összeg indokolatlan kiadását idézte elő az állampénztárból. A nyitrai kerületben az egyénileg gazdálkodó földművesek ez év első hat hónapjában a szarvasmarha kötelező beadását 66,7 százalékra, a sertésbeadást 91 százalékra, a tejbeadást 81,5 százalékra, a tojásbeadást p ed y 79 százalékra teljesítették. E kerületben az egyénileg gazdáikon dó földművesek nem teljesített terménybeadásának pótlása érdekében a z állami felvásárlásra fordított többletösszeg 12 millió koronát tesz ki. Míg ezek a termelők az első félévben 1061 tonna marhahús kötelező beadásával maradtak adósak, addig az állami felvásárlás tervét 618 tonnával túlteljesítették, amiért több mint 5,5 millió koronát fizettek ki nekik; a kerületben a magánszektor 2 406 000 liter tej kötelező beadásával maradt le, de az állami felvásárlás tervét 1 677 000 literrel túlteljesítette, amiért további több mint 4 millió koronát fizettek ki az egyénileg gazdálkodóknak. Ugyanez a helyzet a tojás és sertéshús beadása terén is. Az állami beadások feladatainak biztosításában hasonló nehézségekkel küzdenek az elvtársak a Banská Bystrica-i, žilinai és prešovi kerületben is. A helyzet és a probléma ismertetése érdekében néhány szót kell szólnunk azokkal a földművesekkel szembeni viszonyról is, akik tudatosan és szüntelenül visszautasítják az állammal szemben fennálló beadási kötelezettségük teljesítését: köztársaságunk munkások és földművesek állama, dolgozóink túlnyomó része áldozatkészen támogatja népi demokratikus rendszerünket. Ezért államunknak — a beadási feladatok teljesítése fontosságának megmagyarázása után — teljes joga van, hogy hatalmi eszközökkel érje el az állammal szembeni kötelességek teljesítését azoknál, akik rosszindulatúan megtagadják annak teljesítését, spekulálnak és indokolatlanul gazdagodnak a társadalom kárára, károsítják érdekeit, valamint népi demokratikus államunk szükségleteit és érdekeit. A jövő évi mezőgazdasági termelési terv céljának elérésében a politikaiszervezési intézkedések első, nagyon fontos fokozata az, hogy elérjük a termelési feladatok jó és idejében való szétírását. A szétírás munkamenetét a pártszervezetek és nemzeti bizottságok főleg abban végezték hiányosan, hogy a falvakon nem kezdték meg a föld-* művesekkel folytatott széles vitát ar«i ról, miszerint az 1958. évben a terv melési és begyűjtési feladatokat hogyan lehetne a tervezett méretedben biztosítani. A szétírás sok helyütt adminisztratív üg^yé vált és az egyes termelési és begyűjtési feladatokat úgy szabták ki az egyes üzemekre, hogy a földművesekkel és a szövetkezeti tagokkal nem beszéltek teljesítésük és túlteljesítésük lehetőségeiről. Az 1958. évre vonatkozóan ismét lényegesen egyszerűbbé vált a mezőgazdasági termelés tervezése. A kormány az 1958. évre csak hét fajta mutatóban szabta meg a kötelező feladatokat, amelyek a szántóterületből nem egészen 5 százalékot vesznek igénybg, A tervezés módszerei egyszerűsítésének elsősorban azt kell lehetővé tennie a mezőgazdasági üzemekben, hogy a mezőgazdasági termelést az egyes körzetekben a tényleges természeti és gazdasági feltételekhez alkalmazhassák és sehol sem lehet fékezője, — a hegyvidéki és dombos vidékek körzeteiben sem, — a termelés növelése föltételei kihasználására irányuló kezdeményezésnek. De az egyszerűsített módszerek lehetőséget adnak a nemzeti bizottságoknak arra, hogy növeljék a mutatók számát azoknál a terményfajtáknál, ahol ez az állami begyűjtési terv teljesítése szempontjából szükséges. A kerületekben és járásokban tudniok kell elvtársainknak azt, hogy a mezőgazdasági termelés szervezésének egyszerűsítésével, a nemzeti bizottságok Irányító jogkörének decentralizálásával és kiszélesítésével a CSKP országos konferenciája szellemében a mezőgazdaság népgazdaságunk olyan szektorává vált, amelynek fejlődéséért teljes mértékben a helyi párt- és állami szervek felelnek. Beruházási építkezés (Folytatás a 2. oldalról.) fcának állandóan javuló eredményei, egyre fokozódó jövedelmezőségük, a párt kitartó tömegpolitikai munkája a falvakon a középparasztok jelentős részénél is tért hódított és hódít a gazdálkodás szövetkezeti formáinak bevezetésére. A középparaszt a további kollektivizálás döntő tényezője, e folyamat központi alakja. Az EFSZ ügyének megnyert középparaszt egyúttal nem ritkán a szövetkezet megalakulásának már első éveiben a jő gazdasági eredmények elérésének záloga is. Mivel magyarázhatók a bratislavai kerületben működő elvtársak sikerei, akik Skalica, Senica, Malacky, Trnava és más járásokban gyors ütemben bővítették az EFSZ-ek taglétszámát és földterületét? Elsősorban azzal, hogy a tömegpolitikai munkában rendkívül nagy figyelmet szenteltek a középparasztnak, hogy munkájukban csupán a türelmes meggyőzés módszerét alkalmazták, a középparaszt gazdálkodásának alapos elemzéséből indultak ki és összehasonlították azt a szövetkezet gazdasági eredményével. Az elvtársak ezekben a járásokban elhamarkodás és idegeskedés nélkül vitáztak a kis- és középparaszttal az egész népgazdaság szükségleteivel és feladataival összefüggő kötelességeikről. Szlovákiában a mezőgazdasági termelés sajátos, komoly problémája, amellyel meg kell brikóznunk, a nagy kiterjedésű rétek és legelők takarmányhozamának fokozása. A legfelelősségteljesebb feladatok közé tartozik a mezőgazdasági termelés intenzitásának növeléséről való gondoskodásban a szántóföldterület bővítése. A szántóföldek aránya az általános mezőgazdasági földterületben gyakran a termelés intenzitásának jellegzetes mutatószáma, megmutatja a földművelés kulturáltságának színvonalát és gyakran felette kedvező feltételeket teremt a tudományos agrotechnikai ismeretek széleskörű alkalmazására. A mezőgazdasági termelés növelése céljainak elérése, amint azt az országos pártkonferencia kitűzte, elválaszthatatlanul összefügg a szántóföldterület bővítésének eredményével. Ha nem ügyelnénk az e téren kitűzött feladatok teljesítésére és nem küzdenénk teljesítésükért, azt jelentené, hogy feladnánk azt a szervezett céltudatos törekvést; amely a mezőgazdasági termelés egész gazdaságunk fejlődésében elért arányának növelésére irányul. Azt jelentené, hogy egyetértenénk gazdaságunk komoly problémái megoldásának elodázásával. Ezek a problémák pedig az ipari termelés, a fogyasztás növekedése és a mezőgazdasági termelés színvonala közötti jelentős aránytalanságokból erednek. Hogyan törődnek a szántőföldterület bővítése feladatainak teljesítéséért felelős elvtársak e feladat teljesítésével? Ki kell jelentenünk, hogy elégtelenül. A felszabadulás után nem oldottuk meg kellőképpen a földterület kihasználásának és nyilvántartásának problémáját. 1948 óta pl. midőn Szlovákiának 1 772 600 hektár szántóföldje volt, ez a mennyiség 1950-ben fokozatosan 1 712 500 hektárra csökkent (beleértve a kertinövények intenzív termesztésére kijelölt földterületet is). 1953-ban ez a földterület viszonylagosan 1739100 hektárra növekedett 1954ben pedig csak 1 691 800 hektár volt. A CSKP X. kongresszusának ismert határozatai megkövetelték, hogy a legjobban használjunk ki minden talpalatnyi földet a mezőgazdasági termelésre, megkövetelték, hogy jól gazdálkodjunk minden hektárnyi földön. A járásokban dolgozó elvtársainkra vár az a feladat, hogy olyan gazdákká váljanak, akik minden, hektár föld hovatartozását figyelemmel követik, irányítják a beruházókat a szántóföld szükséges elfoglalásakor, a gyümölcsösök ültetésekor, és elvi álláspontra kellett volna helyezkedniük a termesztett növénykultúra mindennemű megváltoztatásával szemben, tehát a szántóterület rétekre, gyümölcsösökre, és más termelési formákra változtatásának engedélyezésekor. Alapos talajjavítási akciókat kellett volna indítaniok, melyek visszaadták volna a szántóföldeket eredeti céljaiknak. A CSKP X. kongresszusának határozatai megszabták a föld rendszeres nyilvántartása felfektetésének feladatait is. Meg kell állapítanunk, hogy a feladatokat ez irányban nem teljesítettük, sőt sok esetben nagyon engedékenyen jártunk el a növénykultúrák megváltoztatásának engedélyezésekor, a föld megművelésének és kihasználásának biztosításakor. Minden kerületből említhetnénk olyan eseteket, hogy mily gyakran meggondolatlanul gazdálkodnak a szántóföldterülettel. Meggondolatlanul foglalnak le szántóföldet pl. egyéni lakásépítés céljára. A földdel való ilyen sáfárkodás egyáltalán nem áll összhangban a CSKP X. kongresszusának határozatával és nem vall ara, hogy a kerületekben és járásokban valamint a falvakon az elvtársak tisztában lennének a jó talajgazdálkodás, főként a szántó területtel való jó gazdálkodás jelentőségével. Járásainkban és falvainkon most folyik a mezőgazdasági termelés földalapja biztosításának akciója, melyet a X. kongresszus irányelvei rendeltek el. Ez az akció augusztus 10-ig csak 1448 községben, tehát a községek 43 százalékában folyt le. Felszántásra és talajjavításra 7549 hektár földterületet szemeltek ki, ebből a névleges feladatokat 5878 hektáron túz'ték ki. A feladatokat tehát elégtelenül teljesítjük. Kerületi és járási szerveink komoly feladat előtt állnak, melyet feltétlenül teljesíteniükkell, hogy minden alkalmas földterület egy célt szolgáljon: maximálisan, leihasználjuk a mezőgazdasági termelésre. E törekvésben minden kerületben szorgalmaznunk kell a szántóföldalap bővítése feladatainak teljesítését is. A CSKP KB februári ülése nagy figyelmet szentelt a talajjavító munkálatok kérdéseinek is. A beszámoló hangsúlvozta, e beruházások nagy jelentőségét a mezőgazdasági termelés növelésének szempontjából. Hangsúlyozta azt, hogv a talajjavítási beruházások általába i a leajövedelmezőbb mezőgazdasági beruházások. Ez irányban különösen nagy feladatok hárulnak ránk a szlovákiai kerületekben. Szlovákiában több mint hétszázezer hektár földterület sürgős vízszabályozást, lecsapolást és öntözést igényel. A vízgazdálkodási talajjavítások többsége 5—20 éven belül kifizetődik a fokozott termés eredményeivel. A beruházási irányzat alapján a vízgazdálkodási viszonyok komplex rendezésére fordított kiadások pl. Kelet-Szlovákiában 20 év leforgása alatt térülnek meg. E járások jelenlegi átlagos gabonahozama hektáronként kilenc mázsa, s a jövőben 30 mázsára növekednek. A talajjavítási és öntözési munkálatok hatékonyságát egész Szlovákia területén az évi 75 ezer vagon gabonatermés vagy az a takarmányérték fejezi ki, amely az 1955. évi szlovákiai tejtermelés kétszeresének kitermelésére lenne elegendő, ez pedig 3,5 százalékos zsiradéktartalom mellett kb. 40 ezer tonna vaj termeléséhez szolgál alapul. Ezenkívül a lefelezett tej feltüntetett mennyiségéből készült fehérje termelése elegendő 80 ezer tonna sertéshús kitermeléséhez szükséges fehérjeszükséglet fedezésére. Ha ezeket az eredményeket átvisszük a külkereskedelmi mérlegbe, akkor 75 ezer vagon az eddigi csehszlovák gabonabehozatal felét jelenti, a kitermelt sertéshús pedig jóval felülmúlja annak a húsmennyiségnek magasságát, amelyet köztársaságunk külföldről behoz. Hogyan érjük el ezt a célt? Nem számíthatunk arra, hogy az állam minden eszközt biztosít e szándék megvalósítására. Az igények túlnagyok lennének, viszont a folyamat túl hosszadalmas lenne. A feladattal úgy kell megbirkóznunk, hogy gépiparunk tömegével gyárt a mezőgazdaságnak nagy teljesítményű gépeket a talajművelésre. Feltételezhető, hogy szövetkezeti dolgozóink ezrei örömmel fogadnák ezt az akciót, aktív segítséget nyújtanának többnyire Önsegélyzés formájában — a föld gondozására, mivel e feladatok közvetlenül összefüggnek legfőbb anyagi érdekeikkel — a termelésnek és jövedelmüknek növelésével. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiában lehetőséget kap, hogy a dicső szovjet Komszamol példáját követve — melynek tagjai a szűzföldeket művelték meg a Szovjetunióban — a lelkes fiatalok tízezreit szervezze meg, hogy segítséget nyújtsanak gátak, talajjavító és öntöző berendezések építésében a kelet-szlovákiai alföldön, a Laborca, a Fekete-víz, az Ung, a Latorca vízgyűjtő területén, Dél-Szlovákiában a Duna vízgyűjtő területén, a Vág, Nyitra, Zsitva, Garam alsó folyásán, Délnyugat-Szlovákiában a Morva, Myjava stb. folyók völgyében. Ifjúságunk széleskörűen megszervezett, részvétele e nagy jelentőségű berendezések építésében egyúttal jó iskolát jelentene az ifjúság számára, a fiataloknak munkaszeretetre, szervezettségre, tárgyszerűségre, emberszeretetre és népi demokratikus köztársaságunk iránti szeretetre nevelésében. A második és a többi ötéves tervek igényes feladatai nemcsak a szántóföldeken követelik meg az agrotechnika színvonalának emelését, hanem lényeges fordulatra számítanak a rétek és legelők termésében is. Réteinken és legelőinken az év folyamán a szántóterületekhez hasonlóan agrotechnikai intézkedéseket kell végrehajtani. 1956-ban csak 626 hektáron hajtottuk véare az alapvető talajgondozást. El kell érnünk, hogy a talajqondozás évi üteme csakhamar néhány ezer hektárt öleljen fel. A folyamatos talajgondozás keretében már kb. 220 ezer hektár földet hoztunk rendbe, 162 ezer hektár földet megtrágyáztunk és- póttrágyáztunk, persze e gondozás minősége még mindig alacsony fokú volt. 300 ezer hektárra kell kiterjesztenünk a talajgondozást és póttrágyázást a legközelebbi három év folyamán. Szeretném megjegyezni, hogy irányító szerveink munkájában itt is kampányszerűség mutatkozik. Mindnyájan emlékszünk arra, milyen lelkesedéssel kezdtük meg a rétek és legelők gondozását ez év első hónapjaiban. A kezdeti lelkesedés azonban elernyedt még az ifjúság soraiban is, és most a valóságban csak minimális "ondot fordítanak e feladatra. Megjegyzendő, hogy jelenlegi lehetőségeink pl. a takarmánymérlegben minden feltételt megadnak nagyobbfokú hasznosság elérésére a maihoz viszonyítva. Az állami gazdasáqok, noha irányításukat, gazdálkodásuk eredményét méltán bíráljuk, sok terményben mégis fényesen igazolják, hogy feltételeink közepette is lényegesen növelhetjük a hektárhozamokat és fokozhatjuk a gazdasági állatállomány hasznosságát ahhoz viszonyítva, amit jelenleg a tervfeladatok reálisságának tartunk. Igyy a szlovákiai állami gazdaságok száz hektár szántóföld után 1680 mázsa cukkorrépát adnak be, míg a többi szektorok csak 606 mázsát. 1957 első felében az állami gazdaságok napi átlagos tejhozama 7,25 liter volt, ami a legutóbbi év folyamán a legnagyobb ertdmény, versenvt indítottak, hogy 1958-ban 3000 liter teihozamot érjenek el egy tehéntől, úgyhogy az állami gazdaságok a legközelebbi két-három éven belül elérik az egy hektár földterület utáni 660 liter tejtermelés feladatát, amelyet a CSKP KB irányelvei valamennyi szektor számára kitűznek. A többi szektor 4,42 liter tejhozamot ér el. A szarvasmarha hizlalása hatékonyságának növeléséért folyó törekvésben meg kell említenünk az állami gazdaságok sikerét, hogy míg az 1957 első felében beadott vágómarha élősúlya 423 kg-ot tesz ki, a többi 'szektorokban csak 362,6 kg-ot. Annak ellenére, hogy az állami gazdaságok az állattenyésztési termelésben néhány kedvező eredményt értek el, az állattenyésztési termelésben elért általános eredmények a gazdasági állatállomány 1957 július 1-i összeírása alapján azt mutatják, hogy továbbra is komolyan lemarad a szarvasmarhaés tehénállomány tervének teljesítése, főként az EFSZ-ekben, ahol 1957 július l-ig mintegy 12 ezer tehén hiányzott a terv teljesítéséhez. A szarvasmarhaállomány növelése azonban reális feladat, mint azt a bratislavai, kassai és prešovi kerület EFSZ-einek eredményei igazolják. A szarvasmarhaállomány gyarapodásában az elmaradás komoly oka a magánszektorban a borjúnevelés alacsony színvonala. A magánszektorban a borjúnevelés 1956-hoz viszonyítva 5000 darabbal csökkent. Ennek oka abban keresendő, hogy a borjútenyésztés felülvizsgálata a falvakban és a zootechnikusi szolgálat elégtelen; különösen a legkisebb gazdaságok ellenőrzését hanyagolják el, noha éppen itt mutatkozik a legnagyobb fokú állatállomány csökkenés. A Považská Bystrica-i járásban pl. 1956-ban száz tehén után csak 48 borjút neveltek fel és ebben a járásban az év folyamán egyetlen községben sem végezték el a komplex ellenőrzést. Ugyanakkor a Cadcai járásban, amely előnyösebb feltételekkel rendelkezik, következetes ellenőrzéssel egy év alatt 14 darabbal növelték és száz tehén után 67,9 borjút neveltek fel. A mezőgazdasági termelés fejlesztése feladatainak nem teljesítését a begyűjtési apparátus munkája is előidézi. A fő terményfajtákban a terv teljesítésének lehetőségeit nem használták ki, noha többet gyűjtöttek be, mint tavaly. A begyűjtési apparátus f elégtelen munkájára vall főként az a j tény, hogy a beadások teljesítésében, a tojásbeadásban 78 ezer, a tejbeadásban 84 ezer beadó nem kezdte meg a beadás teljesítését, hogy sok kerületben kevesebb mezőgazdasági üzem kezdte meg a sertéshúsbeadást, mint tavaly, noha az általános állatállomány 70 500 darabbal nagyobb volt az év elején. Ez a helyzet főként a Banská Bystrica-i, nyitrai, žilinai és prešovi kerületekben. Nagyon kedvezőtlenek az eredmények a Banská Bystrica-i kerületben, ahol a sertéshúsbeadás a nagyobb állatállomány ellenére tavalyhoz viszonyítva csökkent, és az egyénileg gazdálkodók csak 58,5 százalékra teljesítették beadási kötelességeiket. A pártszervek, valamint a nemzeti Népgazdaságunk hatékonysága növelése szempontjából óriási jelentősége van a beruházási építkezés helyes irányításának és gazdaságosságának. Elmondhatjuk, hogy munkánk e szakaszán vannak a legnagyobb tartalékaink és lehetőségeink arra, hogyan lehetséges lényegesen növelni a hatékonyságot azon eszközök felhasználásában, amelyeket a gazdaság egyes ágazatainak építésére irányoztunk elő. 1957 első felében az egész évi feladatnak nagyobb részét teljesítettük, mint a múlt években és a beruházási építkezés terjedelme növekedésének üteme a múlt év ugyanezen időszakához viszonyítva gyorsabb, mint az egész évre tervezett ütem. Ezzel megteremtődtek az egész évi feladat általános teljesítésének feltételei. Meg kell még itt mondanunk, hogy a beruházási terv teljesítésének javulását főleg a nehézipar ágazataiban értük el. A tervteljesítés általában kedvező eredményeit az ágazatok többségénél csak az egyes építkezéseken elért rendkívül magas tervteljesítés befolyásolja, ami mellett a szintén fontos építkezések egész sora feladatainak teljesítése lemarad. Az építési terv általában aránylag kedvező teljesítése mellett komoly fogyatékosságok is előfordulnak, amelyek csökkentik a beruházási építkezés és a jövőbeni üzembehelyezés hatékonyságát. Az építési terv teljesíté(FoIvtPtás a 4. oldalon.} OJ SZ

O Q 1957. augusztus 21 W