Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-24 / 235. szám, szombat

A népgazdaság hatékonyságának fokozása — legfontosabb feladatunk (Folytatás az L Oldalról) ban a trnavai Kovosmalt és a bratislavai Meopta üzemekben. A kiterjedt kooperáció így csak leplezi és rontja az üzemekben és vállalatokban a fogyatékosságokkal való sikeres leszámolás feltételeit. E kedvezőtlen kapcsolatok hatását nem lehet lebecsülni azokban az üzemekben sem, amelyek általában a tervet teljesítették, mivel a gépiparban 1960-ban az a feladatunk, hogy Szlovákiában a termelés terjedelmét 2,3-szeresére emeljük. Ezért Szlovákiában a gépipari vállalatok problémáit és feladatait Központi Bizottságunk figyelmének középpontjába kell helyezni. A gépipar gazdaság; ágazataink közül epész gazdasági életünk legjelentősebb része. Legnagyobb mértékben járul hozzá az egész ipari termeléshez, az aiíyagi termelésben alkalmazott tlolgozók számához, döntő mértékben osztozik köztársaságunk külkereskedelmében, nagyon fontos tényező hazánk részvételében a nemzetközi munkamegosztásban a szocialista tábor államai együttműködésének keretében. A gépiparban nevelkedett és fejlődött munkásosztályunk nagy része, amely politikailag fejlett és magas szakképzettséggel rendelkezik. Munkásaink, mestereink és mérnökeink szakismerete gépiparunkban lehetővé teszi, hogy hazánk a legkülönfélébb és legbonyolultabb gépek nagyméretű termelésével az iparilag legfejlettebb országok sorában az elsők közé kerüljön a világban. Ennek rendkívüli politikai jelentősége van egész táborunk mostani harcában a kapitalizmus erőivel szemben. Gépiparunknak nagy része van az építés gyors ütemében és történelmi sikereiben népi demokratikus hazánk és a szocializmus építése terén. Géninarunk egész gazdaságunk szükségleteinek kielégítésében biztosítja a korszerű, gyakran a legmodernebb berendezések és gépek szállítását; ezzel elérjük egész gazdaságunk fejlődésének élénk ütemét, növekszik gazdaságunk szervezettsége, szilárdulnak és mélyülnek a kölcsönös kapcsolatok a gazdaság kebelében és egyídejű'eg emelkedik egész népünk életszínvonala is. Népünk kitartó munkájának sikerei, valamint azok a sikerek, amelyeket abban az igyekezetben értünk ej, hogy társadalmunk építésének éo szocialista átépítésének folyamatában a pártunk által kitűzött nagy célokat elérjük, döntő mértékben függnek attól, hogyan biztosítjuk munkánk minden szakaszán — főleg az anyagi termelésben — a munkatermelékenység növekedését. E növekedés elsősorban a legkorszerűbb és leghalalóbb technika és technológia bevezetésétől függ. E feladat teljesítéséhez szintén nagymértékben járul hozzá gépiparunk jő minőségű gépek é

s termelőberendezések szállításával. A gépipari termelés összetételének és minőségének magas színvonala ugyanakkor hozzájárul az ország természeti gazdagságának, nyersanyagforrásainak p'-ors és következetes feltáráshoz és kihasználásához is. Szlovákia iparosításának folyamatában ez az ágazat fontos szerepet játszik. A gépiparnak a mi viszonyaink közepette is nagy politikai-gazdasági jelentősége van. Ezért helyezünk oly nagy súlyt a gépiparra, hogy következetesen teljesíthesse társadalmi funkcióját népi demokratikus rendszerünkben, ezért fordít pártunk rendkívüli figyelmet a vele kapcsolatos problémákra és szükségletekre. Kár, hogy gépiparunk, s főként nehézgépiparunk gyakran elégtelenül teliesíti ezeket a felelősségteljes és nagyon komoly politikai-gazdasági feladatokat. A gépipari vállalatokban sok a kihasználatlan termelési terület, Szlovákiában pl. kb. százezer négyzetmétert tesz ki. Sok vállalatnak nincs szilárd termelési programja. Az új, újonnan szerkesztett gépek szériagyártásának bevezetése nagyon késik, hosszúak a szállítási határidők, nem tartják be a hazai beruházási építkezésre, valamint a külkereskedelem céljaira irányuló gépszállítások határidejét. Sok gépipari vállalat üzeme nem dekompietált, nincsenek konstrukciós gépkutató központjaik. E körülmények következtében gazdasági ágazataink fokozzák munkaerőigényeiket, új munkaerők további ezreit és tízezreit követelik, mivel lassú a technika fejlődése és ezzel a munkatermelékenység növekedése is. Meg kell mondanunk, hogy a mezőgazdaságon kívül a szlovákiai gépipari vállalatokban vannak a legnagyobb tartalékaink és lehetőségeink a hatékonyság gyors és jelentős növekedésének elérésére a termelőberendezések és más erőforrások kihasználásában. Az eddigi termelési területek kihasználásának, a termelési programok szilárdításának feltétele mellett, továbbá a vállalati és vállalatok feletti szervók magasabb irányítási színvonala mellett, akkor, ha dekompletálnánk legfontosabb gépipari üzemeink termelési területét, Szlovákiában évente több mint hárommilliárd korona értékben növelhetnénk e vállalatok termelését és kb. 30—40 ezer új munkaerőt foglalkoztathatnánk bennük. A legfontosabb szlovákiai gépipari vállalatok dekompletálása kb. 800—900 millió korona költséggel jár, ami tehát nem egészen a ifelét teszi ki a Ziar nad Hronom-i Aluminiumgyár építési költségeinek. Ez a vállalat több mint háromezer dolgozót fog foglalkoztatni. A szlovákiai gépipari vállalatok példáján meggyőződhetünk arról, milyen nagy lehetőségeink vannak a beruházási eszközökkel szemben támasztott kis igények mellett a termelés és a foglalkoztatottság további növelésére, gazdaságunk, gazdaságellátásurk, a személyi fogyasztás növekedése és s a külkereskedelem bővítése stb. égetően sürgős problémájának megoldásában, így kell értelmezni pártunk törekvésének értelmét, mert pártunk törekvése a népgazdaság hatékonyságának fokozására és növelésére irányul. Mezőgazdaság A köztársaság és Szlovákia további gazdasági fejlesztése tervének feladatai között 1960-ig a -legfelelősségteljesebb és legbonyolultabb feladat a mezőgazdasági termelés növelése, országos pártkonferencián kitűzött ütemének elérése. E cél elérése elválaszthatatlanul összefügg az EFSZ-ek földterülete és taglétszáma lényeges kibővítésének feladatával oly módon, hogy a mezőgazdaság szocialista szektora döntő ifölénybe kerüljön. . Ezért a CSKP KB ez év februárjában rendkívül nagy figyelme' szentelt mezőgazdaságunk problémáinak és feladatainak, annak, hogyan biztosítsuk a mezőgazdasági termelés gyors növekedését az elmúlt években elért eredményekhez viszonyítva. Mezőgazdasági céljaink elérésének, mint azt a pártkonferencia és a KB februári ülése megszabta, nemcsak a tömegek további nevelésében, a munkás-paraszt szövetség szilárdításában kifejtett pártmunka szempontjából, hanem egész népgazdaságunk időszerű és nagyon komoly problémái sikeres elintézésének és megoldásának szempontjából is döntő fontosságú jelentősége van. Ezek a problémák: a külkereskedelem hatékonyságának és térfogatának növekedése, táborunk államai együttműködésének elmélyítése, a közszükségleti cikkeket és élelmiszereket gyártó Ipar termelésének növekedése és a lakosság növekedő fogyasztása árualapjainak biztosítása. Ha értékelni akarjuk a C<KP KB februári teljes ülése határozatának teljesítését mezőgazdaságunkban, úgy 2 ÚJ SZÖ 1957. a gusztus 24. elsősorban a mezőgazdasági termelés három alapvető feladatának teljesítését kell értékelnünk: 1. Falvaink szocializálásának ütemét, 2. a földterület bővítését és kihasználását, 3. az állattenyésztési termelés, főként a szarvasmarhatenyésztés fejlesztését. A pártkongresszus az idén áprilisban kiemelte a mezőgazdaságunk előtt álló nagy feladatokat és feladatunkká tette, hogy főként 1957 és 1958 folyamán lényegesen növeljük az EFSZ-ek taglétszámát és földterületét, s ezt főleg a középparasztok megnyerésével érjük el. Feladatunkká tette továbbá olyan intézkedések megtételét a föld kihasználásában, az agro- és zootech nikában, a munka megszervezésében, amelyek a termelés állandó, egyenletes növelésének biztosítékát nyújtják. Milyen eredményeket értünk el a szlovákiai EFSZ-ek fejlesztésében az idén? Csupán 1957 első felében összesen 133 EFSZ alakult Szlovákiában 24 297 hektár mezőgazdasági földterülettel. A meglévő EFSZ-ek 5138 hektár mezőgazdasági földterülettel bővültek. 1957. július 1-től augusztus 6-ig további 54 EFSZ alakult 20 451 hektár mezőgazdasági földterülettel, a meglevő EFSZ-ek pedig 22 208 hektárra! bővültek. Az EFSZ-ek 1957. augusztus 15-ig a háztáji gazdaságokkal együtt 873 247 hektár mezőgazdasági földterületet művelnek meg és ez a mennyiség Szlovákia általános mezőgazdasági területének 32,2 százalékát teszi ki. Az állami és a nyilvános szektorral együtt a szövetkezetek 1187 350 hektár me-» zőgazdasági földterületet művelnek meg, tehát Szlovákia általános mezőy gazdasági területének 43,7 százalékát. A Csehszlovák Köztársaság keretében — mint tudvalevő — elértük, hogy a mezőgazdasági földterület 50 százaléka már a szocialista szektorba tartozik. Szlovákiában ehhez a mezőgazdaság számára történelmi jelentőségű eseményhez még 175 000 hektár földterület hiányzik. A szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésének eddig elért fokozott üteme korántsem elég ahhoz, hogy megteremtsük Szlovákia mezőgazdasági termelése fejlesztésének nagy feladatait. Ha értékeljük az EFSZ-ek tagjainak szociális összetételét, látjuk, hogy a középparasztok megnyerésében még mindig nem értük el a kívánt eredményeket. Noha ez irányban ha- ' tározott haladást tettünk meg, még mindig kevés gondot fordítanak egyes kerületekben annak a földnek szövetkezetesítésére, amelyet a népgazdaság más ágazataiban alkalmazott dolgozók művelnek meg. Noha augusztus l-e óta az EFSZ-ek tagjainak szociális összetételében bizonyos javulás észlelhető, főként a bratislavai és részben a nyitrai kerületben, látnunk kell, hogy egyes EFSZ-ek munkásokból vagy kis földtulajdonosokból alakultak meg Ezt a fogyatékosságot ez ideig nem sikerült kiküszöbölnünk a žilinai és a prešovi kerületekben. A žilinai kerületben 1957ben csak 29, a prešoviban 140. a Banská Bystrica-iban pedig 121 középparasztot nyertünk meg a szövetkezeti gondolatnak. Ezzel szemben a bratislavai kerületben ugyanekkor kétezer, a nyitrai kerületben 307 középparaszt lépett a szövetkezetbe. A szlovákiai EFSZ-ek fejlődése — egyes elért pozitívumok ellenére — az idén sem folytatódtak kielégítően. Annak ellenére, hogy az első negyedévben az SZLKP kongresszusáig 103 szövetkezet alakult, a második negvedévben csak 30, júliusban pedig egészen augusztus 20-ig 105 szövetkezet alakult. Az EFSZ-ek fejlesztésében jó eredményeket könyvelnek el főként a bratislavai kerületben, gyengébb eredményeket a többi kerületekben. Az utóbbi időben jelentős sikereket értünk el a középparasztok megnyerésében, aminek eredményei többségi vagy egész kösségi szövetkezetek alakulásában mutatkoznak. Egyes kerületekben fontos, állandó politikaigazdasági feladatnak tekintik az EFSZ-ek tovább- fejlesztésének féladatát és ennek megfelelő politikaiszervezési, nevelői és agitációs intézkedéseket foganatosítanak. A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy helytelenül magyarázzák a munkások és más, saját földterülettel bíró alkalmazottak földjei szövetkezetesítésének problémáját. A saját földterülettel bíró munkások körében kifejtett elégtelen politikai munka következtében ezek földterületének jelentős része mindmáig az EFSZ-en kívül áll. E tényből gyakran helytelen, a munkás-paraszt szövetségnek ártalmas következtetéseket vonnak le és helytelen nézeteket vallanak. Široký elvtárs a politikai és mezőgazdasági dolgozók e hó 10-én Hradec Královén tartott aktíváján mondott beszámolójában ezt a kérdést is érintette és megjegyezte, hogy „a földterülettel bíró munkások nagy része párttag és a falvak nagy részében a pártszervezet tagjainak többségét képezik. önfeláldozóan ellátják párt- és nemzeti bizottsági funkciójukat. A munkásosztály jelentős részét képezik, mert különösen aktív szerep végzésére vannak hivatva az EFSZ-ek fejlesztésében. Persze, akadnak köztük olyanok is, akik megfeledkeztek a régi idők nyomoráról és közömbösen, sőt ellenséges érzülettel viseltetnek az EFSZ-ek alakításának kérdésével szemben. Ez semmi esetre sem szabad, hogy azt jelentse, miszerint támogatni fogjuk az efféle elméleteket, hogy a saját földterülettel bíró munkások fékezik legfőképpen az EFSZ-ek fejlődését. Ellenkezőleg, bizonygatni fogjuk: annak oka, hogy nagy százalékuk még mindig nem tagja a szövetkezetnek, abban van, hogy soraikban gyönge politikai munkát fejtünk ki, hogy nem tudjuk nekik kellőképpen megmagyarázni: életszínvonaluk további Emelkedésének kérdése csak az egész társadalom életszínvonalának emelkedésével kapcsolatban oldható meg, ennek pedig fő feltétele a jelen helyzetben a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés kiépítése, hogy tőlük, mint a munkásosztály részétől, a népi demokratikus rendszer falusi támaszától megköveteljük, hogy aktív erő^ képezzenek az EFSZ-ek építésében

1, hogy feleségestül és földestül lépjenek az EFSZ-be. Ebben látjuk a falusi pártszervezetek fontos feladatát. Fontos feladat hárul ebben azokra az üzemi pártszervezetekre is, amelyekben földtulajdonos-munkások dolgoznak. Ugyancsak fontos feladat hárul az illetékes szakszervezetekre is. Meggyőződésünk, hogy a földterülettel bíró munkások EFSZ-be való belépése kérdésének megoldásában tanúsított ilyen eljárás helyes és hogy csak így tudjuk sikeresen és politikailag helyesen megoldani ezt a sajátos problémánkat." „A falvakon kifejtett politikai munkában előfordul, hogy egyes fontos kérdésekben gyakran nem látnak tisztán és helytelen nézeteket vallanak. Ennek következtében a parasztok körében végzett agitációs meggyőző- és megnyerőmunka bátortalan, kevéssé meggyőző és kevéssé harcias. A különféle és ártalmas nézetek közé tartozik az az elmélet is, hogy a párt és a kormány politikája,* az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok termelési törekvése támogatásának politikája, a mezőgazdaság kisüzemi termelési formáinak szilárdulásához vezetett." „Pártunk a dolgozó parasztok magasabb életszínvonalát nem tartja politikája fogyatékosságának, vagy hibájának. Ellenkezőleg, politikája nagy sikerének, népi demokratikus rendszerünk nagy előnyének tekinti. A munkás- és paraszt szövetség szilárdságának eredménye és fontos része, amely népi demokratikus rendszerünk aiapja. Az egyedüli lehetséges kiinduló pontja annak a politikai munkának és törekvésnek, melyet pártunk a mezőgazdasági termelés szövetkezetesítésében fejt ki. Nem azért szövetkezetesítünk, hogy süllyesszük a kisés középparasztok életszínvonalát, hanem azért, hogy biztosítsuk annak további emelkedését, mint ezt — bátran kijelenthetjük — EFSZ-eink túlnyomó többsége példáink egész sora szemléltetően igazolja." A tapasztalatok világosan mutatják, hogy nem a magánszektor „szilárdulása", hanem az összes szakaszokon dolgozó kommunistáknak gyenge munkája, a parasztok körében kifejtett gyenge tömegpolitikai munkája a fő oka annak, hogy középparssztjaink még mindig haboznak belépni az EFSZ-be. A mezőgazdaság átépítésének időszakában megvalósított pártpolitika egyes kérdéseiről néhány elvtárs homályos és helytelen nézeteket vall, ami fékezi az ÉFSZ-ek gyorsabb fejlődését. Ez elsősorban a nem tisztán látás a falusi osztályharc kérdésének értelmezésében. Egyes esetekben úgy tekintik a helyzetet, mintha már egyáltalán nem léteznének kulákok. Az utóbbi időben úgyszólván semmit sem tesznek a kulákok további korlátozására és elnyomására, politikai elszigetelésére úgy, hogy ne szeghessék meg alapvető intézkedéseinket és ne szabotálhassák el kitűzött termelési és beadási feladataikat. Az országos pártkonferencia határozatát, mely megszabja a kulákoknak az EFSZ-be való egyéni felvétele lehetőségét, sokan, s köztük funkcionáriusok is, helytelenül magyarázzák. A kulákok egyes helyeken befurakodtak az EFSZ-ekbe, igyekszenek döntő pozíciókhoz jutni bennük. Ez gyakran lehetővé teszi, hogy kártevő tevékenységet fejthessenek ki. Eddigi munkánk komoly fogyatékossága, hogy az EFSZ-ek egyenlőtlenül fejlődnek és hogy egyes járásokban kampányszerűen foglalkoznak az új EFSZ-ek alakításával és a parasztok megnyerésével. Az EFSZ-ek fejlesztésének kérdése ez ideig még nem vált az egész munkásosztály mindennapi gondjává. Nem értékeljük kellőképpen a mezőgazdaság szövetkezetesítésének jelentőségét a szocializmus hazánkbeli végső győzelmének szempontjából és sem a kerületi, sem a járási pártbizottságok, sem a nemzeti bizottságok nem tesznek megfelelő politikai-szervezési intézkedéseket. Az EFSZ-ek fejlesztésére irányuló törekvésbe nem mindig vonják be a kerület, a járás pártszervezeteit, sőt gyakran még az alapszervezeteket, a nemzeti bizottságokat, a mezőgazdasági szakembereket és a falvakon jó segítséget nyújtani tudó más dolgozókat sem. Fokoznunk kell a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a CSISZ-tagjainak, valamint a nemzeti bizottságok tagjainak választókerületükben, és a többi funkcionáriusoknak e feladat teljesítésére való részvételét általában. Fontos, hogy az EFSZ-ek fejlesztésének kérdése az összes pártszervek és nemzeti bizottságok munkaterveinek fő láncszemét képezze, hogy az EFSZ-ek fejlesztését necsak egyszeri akcióként, gyakran pártszerveink és szervezeteink, valamint az állami és gazdasági szerveink előtt ÖI16 többi feladatoktól elszigetelten szervezzék. Az ilyen munka természetesen nem járna a kívánt eredménnyel. A CSKP KB 1955 júniusi ülése, valamint a kerületi pártbizottságok titkárainak 1957. június 27-én tartott országos értekezlete világos irányelveket tűzött ki a pártmunka módszereire és megszervezésére. Novotný elvtárs felhívta figyelmünket arra, hogy „a kommunistáknak kell a falu életének élére állniok. ők legyenek az EFSZ-ek alakításának, a szövet-" kezeti munka megjavításának, a nemzeti bizottságok jó munkájának, a begyűjtés teljesítésének, a magas hektárhozamokért és minden talpalatnyi földterület megműveléséért folytatott küzdelemnek lelkesítői és hajtóerői. A pártszervezetek kötelessége, hogy sziiárdan irányítsák az EFSZ-ek vezetőségében, a nemzeti bizottságban és más falusi szervezetekben dolgozó kommunisták munkáját, hogy ezeken a szervezeteken keresztül érvényesítsék a pártnak az összes dolgozó parasztokra gyakorolt befolyását. A falusi pártszervezet különösen arra ügyeljen, hogy mezőgazdasági bizottsága aktívan együttműködjön a nemzeti bizottsággal. Ebben a bizottságban összpontosuljon a falu összes termelési és szervezési-gazdasági problémáinak megoldása. Nyíltan meg keil mondanunk, hogy a falu szocializálása elsőrendű pártfeladat. Nem részfeladatról, hanem clsőrendő politikai feladatról van itt szó. Mezőgazdasági politikánkban arra törekszünk, hogy a szövetkezeti nagyüzemi termelés útján biztosítsuk a mezőgazdasági termelés egyenletes és állandó növekedését és ezzel emeljük a parasztok és egész népünk életszínvonalát. Minden hajtóerőt és rendelkezésünkre álló eszközt megragadunk az EFSZ-ek alakítására és megszilárdítására. A nemzeti bizottságokon keresztül érvényesítjük a proletárdiktatúra nevelő, szervező és elnyomó funkcióját. Természetesen a nemzeti bizottságoknak is tömegmunkát kell kifejteniök a lakosság körében. A lakosság körében kifejtett politikai munka, a pártpolitika érvényesülésének minden körülmények között való kivívása mindig a párt, a pártszervezetek és minden egyes kommunista elsőrendű feladata volt és marad a jövőben is. Természetesen a nemzeti bizottságokban kommunisták is dolgoznak. Nem lehet mindent csak a nemzeti bizottságokra ruházni, de a mezőgazdasági politika falun történő megvalósításáért senki mást nem tehetünk felelőssé. Ez a párt állandó, mindennapi elsőrendű feladata." A járási pártbizottság, a falusi pártszervezetek munkája szerint értékelhetjük a járási nemzeti bizottság és a helyi nemzeti bizottságok munkáját. Főként a helyi nemzeti bizottságok politikai-szervező munkája gyakran gyenge. Ha azonban egyes helyeken a falusi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság tagjai távol állnak attól a törekvéstől, hogy megnyerjék a parasztokat a szövetkezeti gondolatnak, ha nem tevékenykednek naponta választókerületeikben, akkor a parasztokat kiteszik az ellenséges propaganda befolyásának és akkor a parasztok állandóan ingadozni fognak. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom sem teljesíti kellőképpen feladatát az EFSZ-ek fejlesztésében és szilárdításában, főleg azért, mert csak egyes kerületekben és járásokban nyújtanak egyes üzemek hatékony segítséget. Általában elmondhatjuk, hogy az EFSZ-ek fejlesztésében és szilárdításában az üzemek, amennyiben segítséget nyújtottak, segítségük csak anyagi segítségre korlátozódott, s kevésbé a tömegpolitikai, szervező munkára, a gyár nagyüzemi termelésének megszervezésében szerzett tapasztalatok átadására. Az üzemek szak- és pártszervezetei főként azért nem teljesítik feladatukat, mert nem biztosították, hogy minden egyes párttag, az üzem minden egyes munkása, főként a falusiak az EFSZ-ek alakításának és szilárdításának igazi politikája támaszaivá váljanak. Egyes földtulajdonnal bíró dolgozókat nem késztetik rendszeresen az EFSZ-be való belépésre vagy arra, hogy agitációs munkát fejtsenek ki falujukban az EFSZ alakítására és további jó tevékenységére. A mezőgazdasági, erdészeti és állami igazgatási alkalmazottak szakszervezeti szövetségei sem biztosították helyesen, hogy az állami gazdaságok, gép- és traktorállomások, erdők- és egyéb mezőqazdasági intézmények dolgozói, főként szakszervezetiig szervezett és a falut jól ismerő, a parasztok bizalmát élvező technikusai rendszeresen segítsék a parasztokat az EFSZ-be való belépésben. Fontos, hogy az irányító szervek — a megbízotti hivataloktól kezdve a járási nemzeti bizottságokig — pártszervezetek és üzemi szakszervezetek bizottságai tagjaikat intenzíven irányítsák és neveljék a munkásosztálv ügyéhez való hűségre, hogy aktív aíiitátorokká váljanak a kis-* és középparasztok megnyerésében, a gazdálkodás szövetkezeti formáinak bevezetésére. Egyöntetűen meg kell állapítanunk, hogy úgy mint a cseh országrészekben. nálunk is minden felté.tele megvan annak, hogy az elkövetkező hónapokban megnyerjük a kis- és középparasztokat az EFSZ-be való belépésre. A régi szövetkezetek gazdálkodá(Folytatás a 3. oldalon.*