Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-23 / 234. szám, péntek

V. A. Zor in: Haladéktalanul be kell szüntetni az alornfegyverkísérlefek&t r: t mini f iinm London (ČTK) — A londoni megfigyelők az ENSZ leszerelési albizottságának munkájában bekövetkezett rendkívüli helyzetre hívják föl a figyelmet. A bizott­ság tulajdonképpen nem dolgozik, nagy ritkán ül ösz­^^jji sze, mert a nyugati küldöttségek különböző ürüggyel elodázzák az ülések összehívását. így például az augusztus 20-ra összehívott ülést a nyugati küldött­ségek kívánságára 21-re halasztották. Amint kitűnt, ezt az ülést is el akarták halasztani. A szovjet kül­döttség határozottan szembehelyezkedett az ülések további halaszt g atásával és követelte az augusztus 21-i ülés megtartását. V. A. Zorin szovjet képviselő az augusztus 21*i ülésen mondott beszé­dében megállapította, hogy az albizott­ság különböző nyugati küldöttségek kérésére minduntalan halasztgatja ülé­seit. Állandóan azt várják, hogy a nyu­gati küldöttségek kifejezik a Szovjet­unió április 30-i javaslatában a lesze­relésre irányuló részleges intézkedé­sekről szóló kérdésekben elfoglalt álláspontukat. Az Egyesült Államok küldöttsége már többször megígérte, hogy a közeljövőben véglegesen elő­terjeszti az USA álláspontját a lesze­relés fő kérdéseiben, azonban ezt egy­re halogatja, arra hivatkozva, hogy még nem fejeződtek be a tanácskozá­sok az egyes nyugati küldöttségekkel és a NATÖ tagállamaival. Az albizottság legutóbbi ülésén — folytatta a szovjet küldött — Stassen, az USA képviselője leszögezte a lesze­relés terén szükséges haladéktalan in­tézkedések jelentőségét. Igaza volt, amikor azt mondotta, hogy a leszere­lési egyezményre és ennek megvalósí­tására tett lépések fokozzák a béke ál­talános kilátásait. Sajnos az a nézet, amelyet a nyugati hatalmak az albi­zottságban vallanak és gyakorolnak eltér azon szükségesség elismerésétől, hogy halogatás nélkül egyezzenek meg a leszerelésre vezető első lépésekbe. Vagy talán az atom- és hidrogénfegy­verkísérletek beszüntetésének kérdése nem olyan intézkedés, mely haladék­talan megoldást követel? Tagadhatat­lanul az. Már az albizottság ülésszakának kez­detén — folytatta a szovjet küldött — március 18-án javaslatot terjesztet­tünk elő arra, hogy az atom- és hid­rogénfegyverek betiltásának kérdését válasszák külön és intézzék el önállóan és ne várjanak a kérdés megoldására addig, amíg a többi leszerelési probléma is elintézést nyer. Hogyap válaszoltak a nyugati hatal­mak a Szovjetunió ezen lépésére? Eleinte a kísérletek beszüntetéséről szóló egyezményt teljesen elutasították s csupán az atom- és hidrogénfegyver­kísérletek regisztrálásáról voltak haj­landók tárgyalni. Mivel az ellenőrzés kérdését az egyezmény fő akadályának tartották, a Szovjetunió június 14-én konkrét ja­vaslatokat terjesztett elő a kísérletek 2—3 évre történő beszüntetésére — nemzetközi ellenőrzés mellett. A nyugati hatalmak július 2-i k'özös nyilatkozatukban a kísérletek beszün­tetéséről szóló határozat elfogadásá­nak feltételéül a fegyveres erő és fegyverzet létszámának csökken­tetéséről szóló egyezmény megkötését kívánják. Ez az egyezmény megszabná az ellenőrző intézkedéseket és vonat­koznék egyúttal a hasadó anyagok ka­tonai célokra való gyártásának meg­szüntetésére is. A nyugati hatalmak eddig két feltételt szabtak. Most már három feltétellel állnak elő a kísérle­tek betiltására vonatkozó egyezmény elfogadására. Feltételként előterjesztik az ellenőrzési rendszer megteremtését is. Hozzájárulhat-e az egyezmény ha­ladéktalan megkötéséhez a nyugati ha­talmak ezen álláspontja? Nyilvánvaló, hogy nem. Hogyha a nyugati hatalmak egy kér­dés meegoldását nem kötnék a leszere­lés más kérdéseinek megoldásához, már a legközelebbi napokban általáno­san elfogadható egyezményt lehetne kötni. Kifejezzük azon reményünket, hogy a nyugati küldöttségek megértik az atom- és hidrogénfegyverkísérletek be­szüntetésének fontosságát és halaszt­hatatlan voltát, lehetővé teszik a kér­dés kedvező megoldását és nem fognak ragaszkodni azokhoz a feltételekhez, amelyek gátolják az egyezmény eléré­sét. A nyugati hatalmak megváltoztatták a leszerelési javaslatukat London (ČTK) — Az ENSZ leszerelési albizottságának augusztus 21-i londoni ülésén Jules Moch, francia küldött elő­terjesztette a nyugati hatalmak némi­leg megváltoztatott javaslatát a lesze­relési problémáról. A nyugati hatalmak Moch kijelentése szerint hajlandók be­leegyezni az atomfegyverkísérletek 12 hónapra való betiltásába és bizonyos körülmények között ezen határidő 24 hónapra történő meghosszabbításába. Eddig a nyugati hatalmak csupán 10 hónapra voltak hajlandók a kísérlete­ket beszüntetni, holott a Szovjetunió azt javasolta, hogy 2—3 évre szüntes­sék be. A Szovjetunió javaslatát nem kötötte az egyezmény megkötését megnehezítő feltételekhez. Moch nyi­latkozatából a ionban kitűnik, hogy a nyugati hatalmak nem hajlandók tágí­tani e feltételektől és javaslatukat csupán „a részleges leszerelés terve részének" tekintik és az atomfegyver­kísérletekre vonatkozó' elszigetelt egyezményt elutasítják. Ezzel egyidejűleg EisenKower elnök nyilatkozott a Fehér Házban a sajtó képviselői előtt, amelyben támogatta Moch Londonban előterjesztett javas­latait és kijelentette, hogy „az USA szövetségeseivel bizonyos feltételek mellett hajlandó a leszerelésről szóló javaslatba belefoglalni a nukleáris fegyverkísérletek két évre történő be­szüntetését". Egyúttal hangsúlyozta, hogy az USA mindaddig folytatni fogja atomkísérleteit, amíg nem jön létre a leszerelés első fázisáról szóló egyez­mény. A PÁRIZSBAN megjelent hivatalos kimutatás szerint a 95 legnagyobb francia társaság nyereségei 1952-től 1956-ig 22 716 milliárd frankról 44 427 milliárd frankra emelkedtek. A hiva­talos jelentés számadatai meggyőző­en tanúskodnak arról, miért emel­kednek az árak anélkül, hogy a mun­kabéreket javították volna. (ČTK) Újsághír: A nyugatnémet hadsereg 17 tisztje a francia kormány meghívására az algériai hadszintérre látogatott. román nép minden évben meg­ünnepli augusztus 23-át, — annak a történelmi jelentő­ségű eseménynek emlékét, amelynek nyomán az ország felszabadult a fasiszta elnyomók uralma alól, s amely­nek következményeképpen rátért a szocializmus építé­sének útjára. A nép augusztus 23-i felkelésének, valamint a szovjet felszabadításnak napját hosszas poli­tikai, szervezési és hadtechnikai munka előzte meg, ennek szervezője és irányítója Románia Kommunista Pártja volt: Azt a célt követte, hogy az Antonescu áruló klikkje által a szovjet nép ellen háborúba ve­zetett román népet kivezesse a saját nemzeti érdekei­vel szemben álló harcból. Románia Kommunista Pártja éppen erre támaszkodva a fasisztaellenes erők tö­mörítésével érte el célját. A kommunisták vezetésével a román munkásslg és parasztság szabotálta a német hadseregnek támogatását, sok szállítási utánpótlási tervét meghiúsította. A párt katonai forradalmi bizott­sága pontos hadműveleti tervet dolgozott ki, ebben a katonákra is számított, akik körében szintén elter­jedt a fasisztaellenes hangulat. Augusztus 23-án egy munkásgárda behatolt a királyi palotába és letartóz­tatta az áruló elnököt, valamint kormányát. Hitler még próbálkozott intézkedni: „Fojtsatok el minden felke­lési kísérletet. Alakítsatok kormányt egy német-barát tábornok vezetésével." — adta ki a rendeletet. Ez azonban már hatástalan maradt. A szovjet hadsereg megérkezett a felkelő nép segítségére, és kiűzte a be­tolakodókat Romániából. Tizenhárom év telt el azóta, hogy Románia felsza­badult s ezzel egyben saját jövőjéről is döntött. A Román Népköztársaság tízéves útját mind a gaz­daság, mind a kultúra területén olyan eredmények jelzik, amelyek a román nép munkájának sikeressé­géről tanúskodnak s egyben biztos ígéretet jelentenek a jövőre is. Románia Kommunista Pártja a nemzetgazdaság fej­lesztésének lenini útján elérte, hogy az egykori elma­radott mezőgazdasági államban 1938-tól 1956-ig az ipari termelés 45.5 százalékról 57.7 százalékra növe­kedett. Az iparosításban a nehézipar fejlesztésének el­sődleges szükségességét tartották szem előtt, a ne­hézipar 4.11-szer nagyobb mint volt 1938-ban, amikor a burzsoá termelés a tetőfokát érte el. Az ipari ter" melés nemcsak összegezve, de egyes ágazatokban is gyorsan fejlődött. Az energetika 648 százalékkal, a földgáztermelés 1432 százalékkal, a gépipa^ 605 szá­zalékkal, a vegyiipar 574 százalékkal haladta meg az 1938-i szintet. Hogy ez a fejlődés miképpen hatott az életszínvo­nal emelkedésére, akkor látjuk, hü megvizsgáljuk, mennyi esik a kitermelt mennyiségből egy-egy főre. Míg 1938-ban 8.5 kg nyersvas esett egy főre, 1956-ban ez 33.2 kg-ra növekedett. Hasonlóképpen emelkedett ez a mutató az acéltermelésben 18.2-ről 44.3 kg-ra, a villanyenergia-termelésben 72.4 kilowattóráról 280.4 kilowattórára stb. De nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság is gyors fejlődésen ment keresztül. A közös gazdálkodás, a gé­pesítés, az új agrotechnikai módszerek, mind kedve­zően befolyásolták a mezőgazdaság gyors fejlődését. A román nép anyagi jólétének növekedésével párhuza­mosan nőttek kulturális igények is. Az állam ennek kielégítéséről is megfelelőképpen gondoskodik. 1938­hoz viszonyítva erősen szaporodott a továbbtanulók száma például 1956-ban már 50.000-rel több diák tanult a főiskolákon, mint 1938-ban. A könyvtárak száma ez idő alatt 400-ról több mint 12 000-re növekedett, (ebbe nincsenek beleszámítva az üzemi és szövetkezeti vö­rös sarkok), amelyekben összesen csaknem 28 millió könyv áll az olvasók rendelkezésére. Romániában 1944-től 22.717 könyvet adtak ki, ösz­szesen 374 millió ľ'ô 000 példányszámban, ezekből 6488 könyvet a nemzetiségi kisebbségek nyelvén. A dolgozók egészségéről való gondoskodás is sokat fejlődött. Míg a háború utáni években 443 község ka­pott villanyt, a népi demokratikus rendszerben 1015 faluba vezették be a villanyvilágítást. Hazánknak sokoldalú gazdasági és kereskedelmi kap­csolatai vannak Romániával, amelyek mindkét félre előnyösek. Népeink Románia nagy nemzeti ünnepén további sikereket kívánnak a Román Népköztársaság dolgozóinak a szocializmus építésében. P. J­Á Román Népköztársaság közszükségleti cikkeket gyártó iparának problémáiról Szép munkát végeztek kollega, majd­nem olyan alaposat, mint mi annak idején, (Deutsche Volkszeitung) A román könnyűipar részint a Román Munkáspárt II. kongresszusának irányelveiből, részint az 1956. decem­ber 27—29-i plenáris ülésének hatá­rozataiból eredő fontos feladatok egész sora előtt áll. A termelés fokozása, új gyártmá­nyok és a nagyobb választék létre­hozása, a készítmények minőségének javítása, a rendezett munkabérrend­szer kipróbálása, a megkezdett beru­házások befejezése idejében, valamint az 1958. évi beruházási építkezések előkészítése — mindez csak néhány példa azon sok probléma közül, ame­lyek napjainkban legfontosabb felada­tokként várnak a könnyűiparra. Megkísérlem min­den egyes problé­ma rövid ismerte­tését. Kezdjük a termelés fokozásá­val. A könnyűipar a Romániában ren­delkezésre álló nyersanyagok (len, kender, selyem, gyapjú, bőr) vala­mint pótanyagok felhasználására tö­rekszik, mert ezek biztosíthatják a jó minőségű, s amel­lett praktikus és olcsó áruk készíté­sét. Bevezették már a PVC pót­anyag gyártását, amely sikerrel pó­tolja divatáruknál, a felöltőnél és a házi közszükség­leti cikkeknél a bőrt. A cipőgyár­tásban a mikropo­rozus talpat fogják használni, amely könnyű, tartós és higiénikus. A textilgyárak egyre több gyűrhetetlen anyagot fognak gyárta­ni. Száz százalékos sejtrostokból, vagy gyapottal kevert szálakból fog­nak szövetet készíteni és bevezetik sok más új anyag gyártását. A könnyűipar 1958-ban a finom len- és kenderszöveteknél 75 száza­lékkal, a gyapotszöveteknél 20 szá­zalékkal, a gyapjú szöveteknél 75 szá­zalékkal, a gyapotharisnyáknál 7 százalékkal, a gumicipőnél 18 száza­lékkal, a bőrcipöpél 5 százalékkal akarja a termelést növelni. További probléma a legtetszetősebb színű modellek és választékos áruk előkészítése. A könnyűipar ágazatai­ban mintegy 3000 új árufajtát, új mo­dellt és mintát készítettek, amelyeket a kereskedelmi vállalatoknak ajánla­nak a jövő évre. A közszükségleti cikkek miniszté­riumának időszerű problémái közé tartoznak a beruházások is. Ezen a téren legfontosabb a szektor terme­lési kapacitásának emelését elősegí­tő, már megkezdett munkák befeje­Az Űj Szó-nak írta: Al. Sencovini, a román közszükségleti iparügyi miniszter helyettese • a o i ^ zése. Igy például augusztus 23-ig, az államünnepig üzembe helyezik a fal­ticeni, évi 2200 tonna teljesítményű lenszövőgyárat. Ez év végén megkezdi munkáját a sikhisoarai 2000 tonnás porcelángyár. Jövőre a gyárat évi 4000 tonna kapacitásúra bővítik. Ugyancsak ez idén fejezik be a med­gyesi Vasia Vasilescu Textilüzem Románia számos Huta községben a vidékén él a népművészet. Képünkön Bigo család díszes népi mennyasszonyi ruhát varr. (Agerpres felvétele.) manchestereket gyártó részlegét. Több ipari vállalat fejlesztésének ter­vét váltjuk valóra ez idén. Egyúttal előkészítjük az 1958. év beruházási munkálatait is. A közszükségleti cikkek ipa­rának valamennyi üzemében széles­körű lehetőségeket teremtenek a gyártmányok minőségének javítására. Igy például a harisnyaiparban foko­zottabban használják a szintetikus szálakat az ujjak és a talpak megerő­sítésére. A kötött árunál gyakrabban fogják használni a mercerizált fona­lat, amely 20 százalékkal erősebb az átlagfonalnál. A szöveteknél később mercerizált fonalat fognak alkalmaz­ni, vagy magukat a szöveteket fogják mercerizálni. A könnyűipari gyártmányok vásár­lói ma sokkal nagyobb igényűek. Ezt a tényt a gyárak, a főigazgatóságok és a központi intézmények is szem előtt tartják, s mindent elkövetnek a ké­szítmények minőségének javítására. Az áruk eladásának gyakorlata azt mutatja, hogy a szerződések megkö-i tése a termelőüzemek és a kereske-« delmi vállalatok között helyes intéz J kedésnek bizonyult. Ez arra serken­tette az üzemeket, hogy szerződésileg gazdagabb és szebb kollekciókat kös­senek le. Másrészt a kereskedelmi vállalatoknak alkalmuk nyílt arra* hogy a fogyasztók ízlését és óhaját tolmácsolhassák a gyárnak. A szerző­dések alapján minden üzlet a neki •megfelelő árut követelhet. Ebből kitűnik, hogy a köztünk és a kereskedelem között fennálló kap­csolatok szorosabbá valtak, ami elő­segítette a dolgozók közszükségleti cikkekkel való ellátásának javítását. Ezeknek a jó eredményeknek nem szabad önelégültséget kelteniük, mert még sokat kell dolgozni, javíta­ni. Elsősorban pontosan be kell tar­tani a szerződési feltételeket és har­colni kell azért, hogy a termelés minősége valóban megfeleljen a min­táknak. Ugyancsak szükséges a gyárt-* mányok minőségének állandó javítása. Az is fontos követelmény, hogy a megrendeléseknek idejében pontosan eleget tegyenek. Figyelmesebben kell tanulmányozni a fogyasztók ízlését és kívánságait. A közszükségleti cikkek iparának üzemei és a kereskedelmi vállalatok közötti kapcsolatok megszilárdításá­ban fontos lépésnek tartom a követ­kező évre szóló előzetes megrendelé­sek új rendszerének bevezetését. Ez a rendszer megszabja, hogy a kereske­delem szerveinek a piac követelményei alapján a könnyűipar termelési fel­adatainak összeállításához elő kell ter­jeszteniük a közszükségleti cikkek jegyzékét, amelyekre szerződést akarunk kötni. Ez az intézkedés az üzemeknek le­hetőséget • nyújt a termelési tervnek a piac szükségletei mélyebb tanul­mányozása alapján történő' összeállí­tására, ami jelentősen elősegíti, hogy Románia dolgozóit ízlésüknek és kí­vánságaiknak megfelelően még jobb áruval lássuk el. lUt MO MMt Mt MI MIM MI tlI tl Mt Mt Mi mmi ALBÁNIÁBAN a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfordulójára az Albán Munkapárt Központi Bizott­sága mellett működő történelmi in­tézet és az Albán Népköztársaság állami kiadóvállalata kiadta V. I. Le­nin összegyűjtött munkáinak első és 33. kötetét. Sajtó alá rendezték ezen­kívül Lenin további müveit és más könyveket is, amelyek a Nagy Ok­tóberi Forradalmat és a kommuniz­mus építését ismertetik a Szovjet­unióban. (ČTK) OJ SZÖ N 1957. augusztus 2*. i

Next

/
Thumbnails
Contents