Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-22 / 233. szám, csütörtök

Sa cco és Vanzetti Sacco Az új nemzedéknek ez a két név — ha először hallja — nem sokat mond. Két csengő olasz hangzású név. Kí­séreljük meg azonban a mai korhoz közelebb hozni. „Rosenberg házaspár". Erre már sok ezren felfigyelnek, mert ismerős a fogalom. Az olvasó rögtön emlékezik. Mennyi tragédia, mennyi fájdalom, szenvedés és nem teljesült kívánság, árvák szívettépő zokogása. És a fő kellék, a villamosszék, amely amerikai találmány. Négy egyforma sors és ugyanaz a módszer. Az Egye­sült Államok osztálybírósága hamis vád alapján halálraítélt ártatlan em­bereket, akik egyetlen percig sem szűntek meg hangoztatni ártatlansá­gukat és a halál árnyékában hősökké, a munkásmozgalom bátor, megfélem­líthetetlen harcosaivá magasodtak. Harminc évvel azelőtt nagy port vert fel Sacco és Vanzetti pere, az egész világ dolgozóinak, a szellemi élet legkiválóbbjainak tiltakozása e két amerikai olasz származású mun­kás megmentése érdekében. A villamosszék Amerikában nem szokott sokáig üresen állni, mert a hóhér nem húzhatja ingyen a fizeté­sét. Ügy látszik, tartozik bizonyos rentabilitást kimutatni. Mi volt a vád ? 1920. április 15­én South Braint­ree városában Mas­sachusetts állam­ban rablótámadás történt. Gangszte­rek megtámadtak egy gépkocsit, melyben egy gyár pénztárosa és kí­sérője ült, akiket meggyilkoltak és a náluk talált pénzt elrabolták. A gyilkosok egy autón el­menekültek. Később kiderült, hogy a a gyilkosságot egy Madeiros nevű por­tugál, többször büntetett gyilkos kö­vette el, aki a Morelli-bandához tar­tozott. Az amerikai rendőrségnek azonban kapóra jött ez a rablótámadás. Ügy, ahogy megrendelt provokációk voltak az előbb elkövetett bombamerény­letek sorozatai, úgy ezt is a bal­oldali munkások művének pecsételték, hogy így megsemmesíthessék az egyre erősödő munkásmozgalmat. A közvéleménnyel el akarták hitetni, hogy ezt a radikális munkások csinál­ják. A nyomozás folyamán ugyanis egy nyom a radikális munkások egy csoportjához vezetett. Egy Boda nevű egyénnek autója egy garázsban javí­tás alatt állott, aki egy olasz szárma­zású radikálisnál lakott. Erre az au­tóra illett állítólag egy szemtanú le­írása. Sacco és Vanzetti ugyanebbe a garázsba mentek az autóért, mivel tartó gépkocsivezetők megbírságolásá­val és az ittas polgárok bekísérésével foglalkoznak. A Keflavikban állomáso­zó amerikai katonák, akiknek egyéb­ként saját rádió- és televíziós adójuk van, szabad idejük nagy részét Reyk­javikban töltik. Amikor az ittas embereket megem­lítettem, ezt nem véletlenül tettem. Izlandon — bár jelentős mértékben korlátozzák az alkoholtartalmú italok eladását, vagy talán éppen ezért — elég nagy az alkoholfogyasztás. Ami az ételeket illeti, az étlap fő­leg halakból, birka- és lóhúsból áll. A halakat nagyszerűen készítik el, a Thingvellir. Itt, a sziklák alatt ülése­zett 930-ban az első izlandi parla­ment, az Althing. másik kettőről jobb nem beszélni. Érdekes a főváros fűtésének meg­oldása. Izlandon igen sok a gejzír és a hőforrás. Reykirben, a fővárostól 18 kilométerre negyvenhat ilyen forrás van, 87 fokos vízzel, ezzel fűtik majdnem az egész várost. azonban nem volt rajta szám, nem vitték el. Letartóztatták őket. A vád 59, a vádlottak 99 tanút vo­nultattak fel. Sacco bizonyította, hogy a szóbanforgó napon az olasz kon­zulátuson volt útlevél ügyben, Vanzetti igazolta, hogy akkor rendes foglalko­zását űzte. Végeredményben mégis­csak a vád kéteshírű tanúit hallgatták ki. Hét évig tartották Saccot és Van­zettit börtönben. Végül is 1927-ben Massachussetts állam legfelsőbb bíró­sájjte újból elrendelte a többször ki­tűzött kivégzést, miután elutasította a pör újrafelvételére vonatkozó ké­relmet. Az elítéltek július 18-án éh­ségsztrájkba léptek. Tüntetések, sztrájkok világszerte Az elítéltek érdekében védelmi bi­zottság létesült. Maxim Gorkij is fel­emelte szavát, megmozdultak a világ dolgozói. A Nemzetközi Vörössegély lázasan dolgozott megmentésükért. Nemcsak Amerikában, de az egész vi­lágon tüntettek, sok helyen leállt a munka. Kihirdették az ostromállapo­tot, a rendőrség barikádokat emelt a fogház körül az ostromló tömeg ellen. Fuller kormányzó, a burzsoázia hű szolgálója, a munkásság ellensége, aki kegyetlen brutalitással szokta elnyom­ni a sztrájkokat, most sem tágított. Eltökélt szándéka volt az ítéletet a legnagyobb áldozatok árán is végre­hajtani. Már mindenki azt hitte, hogy az ítéletet felfüggesztik, azért, mert azt már többször elhalasztották, de újból augusztus 22-ére tűzték ki. Vanzetfi megőrül ps Ezalatt a két el­ítélt éhségsztrájkja tovább tartott. A oíróság nem is kísérelte meg őket # mesterségesen táplálni azzal az indokolással, hogy * ~ fölösleges, mert Vanzetti ^ i s k^égzik okét. Ennek a ret­tenetes idegháborúnak Vanzetti áldo­zata lett. Nem bírta sokáig, megőrült. Amikor tudtára adták a döntést, rá­diókészüléket követelt, .hogy a világ népeihez szólhasson. Azt kiáltotta: „Milliók, gyertek segítségemre, em­berek, ordítsatok!" Sacco azonban nyugodt maradt és így szólt: „Nem vártam mást". Adjatok papirost, hogy elbúcsúzhassak a fiamtól." A bíróság az elítélteket az éj leple alatt a charlestowni fogházba hur­coltatta és augusztus 22-én végrehaj­tották az ítéletet. Bosztonban 210 000 tüntető volt a temetésen, a kivégzet­Szokatlanok az felandi nevek is. A vezetéknév úgy keletkezik, hogy az apa keresztnevéhez hozzáteszik a „szon" illetve leány esetében a „do­tfr" szócskát. A nők vezetéknevüket megtartják a házasság után is, úgy­hogy a feleség vezetékneve más, mint a férjéé. A nevekkel egyébként is sok a baj, mert igen sok az azonos vezetéknév. így az emberek kénytele­nek ismerni egymás keresztnevét is, annál is inkább, mert a telefonkönyv­ben nem vezetéknév, hanem kereszt­név szerint vannak beosztva a tele­fon előfizetők. Állítólag így egysze­rűbb. Számunkra azonban a legszokatla­nabb az volt, hogy ilyenkor, amikor Izlandon is nyár van, a nap még éjféltájban is süt és csak egy­két órára nyugszik le, akkor sincs azonban éjszaka mint nálunk, csak egy kis félhomály váltja fel a nappali világosságot. Ennek ellenére sem cserélnék azonban az izlandiakkal, mert viszont télen, amely ott lénye­gesen hosszabb, mint a nyár, szünte­lenül éjszakai sötétség uralkodik. MAGYAROK IZLANDON Nyugat-Európában talán alig akad ország, ahol ne lennének disszidált magyarok. A Nyugaton szerencsét ke­resők közül mintegy ötvenen elkerül­tek Izlandra is. Nem ide akartak jut­ni, amikor hazájukat elhagyták, dehát az osztrák táborokból való mielőbbi szabadulás érdekében abba az ország­ba jelentkeztek, ahol előbb fogadták be őket. Legtöbbjük csak átmeneti tartózkodási helynek tartja Izlandot, abban reménykednek, hogy idővel el­jutnak a „paradicsomba" — Ameri­kába. Három fiatal, alig húsz éves lány­nyal beszélgettem. Keresztnevüket is­merem csak: Éva, Vera és Marika. Éva és Vera egyedül szöktek ki, szü­leik és rokonaik Magyarországon ma­radtak. A három közül Éva elégedett. Ápolónő egy reykjavíki kórházban, és ahogy mondta, elég jó fizetése van, — de ő is Amerikába akar jutni. Ma­rika és Vera, akik a budapesti Duna­teket elhamvasztották. A gyászbeszé­det Donovan asszony mondotta. Az ur­nákat nagy oszlopokon állították fel New Yorkban az olasz negyedben és utána Olaszországba szállították. Ez az aljas gyilkosság felrázta az egész világ közvéleményét. Újabb bi­zonyítéka volt annak, hogy az állam­apparátus a tőkéseknek, a gyárosok­nak volt alárendelve. A villamosszé­ket is a maguk közvetlen szolgálatába állították. B. Vanzetti a börtönben' verseket írt, közülük a „Vízió" címűt ragad­juk ki, melyet utolsó üzenetül kül­dött a világ munkásságának. Lábainkon láncot hordunk és lakolunk: De tudjuk: a, kellő pillanatban Ti szétzúzzátok bilincseinket, Ti megnyitjátok börtöneinket És halljuk a diadal nagy szavát: Szabad lett a világ! A munkásságé a világ! Az életért vívott harcukat az egész világ rokonszenve és a kiszabadítá­sukért indított viharos tüntetések kí­sérték. g-k MI ÚJSÁG BRÜSSZELBEN ? A Brüsszeli Világkiállítás elő­készületei rohamos ütemben haladnak előre. A kiállítás igaz­gatósága. engedve a közönség nagy érdeklődésének, beleegye­zését adta, hogy a brüsszeliek 5 frank belépődíj ellenében va­sárnaponként meglátogathatják az építkezésektől egyelőre még nem könnyen áttekinthető kiál­lítási területet. A csehszlovák lciállítási pavilon ré­szére a Tesla Karlín Üzem egy hó­nappal a kitűzött határidő előtt adta át a telefonközpontot, ezzel meggyor­sították az építkezés és a szállítók közötti kapcsolatot. A Tesla Üzem dolgozóiról példát vehetnének a többi üzemek és intézetek, hogy semmi akadály se gördüljön a munkálatok sikeres előrehaladása elé. Az argentin kormány sokáig nem tudott dönteni arról, vajon részt ve­oyen-e Argentína a világkiállításon, vagy sem. Képviselőjük brüsszeli lá­togatása után hivatalosan beje­lentette, hogy a kiállításon részt vesz és hatmillió pezot engedé­lyeznek erre a célra. Miért csökkennek a születések Nyugat-Németországban A nyugatnémet állam családügyi minisztériuma emlékiratot dolgozott ki a születések számának ijeszti) csökkenéséről Nyugat - Németországban és e csökkenés okairól. Az emlékirat­ból — amely naay jeltünést keltett az ország határain kívül is — kitű­nik, hogy a század kezdete óta a Né­met Szövetségi Köztársaság mai terü­letén a születések száma a felénél is alacsonyabb színvonalra csökkent. Míg ugyanis 1900-ban e területen ezer lakosra évente 36 újszülött esett, 1956-ban ez a szám 15,7-re csökkent. A születések rohamos csökkenésé­nek okát a nyugatnémet minisztérium különböző okokban látja. Mint ilyet felsorolja a család megváltozott gaz­dasági helyzetét a tőkés ipari állam­ban, azt a körülményt, hogy a nők túlnyomó többsége dolgozni kénysze­rül, valamint azt is, hogy Nyugat­Németországban a szülésre alkal­mas korban levő nők száma több mint egy millióval haladja meg a megfelelő életkorú férfiak számát és így ezek a nők gyakorlatilag gyer­mektelenségre vannak ítélve. További nyomós okként a családi laká­sok katasztrofális hiányát említi meg, mert a minisztérium kimutatása sze­rint Nyugat-Németországban jelenleg még mindig 1600 000 család van megfelelő lakás nélkül. A legérdekesebb azonban az emlék­iratnak az a része, amelyben a szü­letések aggasztó csökkenésének okát — a felsorolt okokon kívül — első­sorban az erfiberek félelmében látja. Ez a félelem a minisztérium megálla­pítása szerint kétféle, gazdasági és politikai. Gazdasági félelem olyan ér­telemben, hogy az ingatag tőkés ter­melési rendszerben a jelenlegi foglal­koztatottságot máról holnapra fene­ketlen válság válthatja fel, és így veszélyeztetheti a nagyobb családok létét. Még érdekesebb azonban a poli­tikai ok. A nyugatnémet minisztérium a modern tömegpusztító fegyverek hatására, az atombombára és társaira vezeti vissza jórészt azt a tartózko­dást, ami Nyugat-Németországban a családok alapítása, még inkább azon­ban a gyermekek nemzése terén meg­nyilvánul. Felmerül az a kérdés, vajon meg­küldi-e a nyugatnémet családügyi mi­nisztérium ezt az emlékiratát a többi ottani minisztériumnak, elsősorban a német hadügy- és külügyminisztériu­moknak és magának Adenauernek, a katolikus birodalmi kancellárnak, akik mindent elkövetnek, hogy ezek a tö­megpusztító fegyverek — amelyeknek ilven ember- és családellenes hatásuk van a nyugatnémet tömegekre — mi­nél előbb és minél nagyobb mérték­ben elhelyezésre és fejhasználásra ke­rüljenek a nyugatnémet tőkés állam területffn. (-e-c) szálló konyhájában dolgoztak, már nem olyan szerencsések. Reykjavik mellett egy festékgyárban dolgoznak havi kétezer izlandi koronáért, — ami ötszáz csehszlovák koronának felel meg. Amikor velük beszéltem, láttam rajtuk, hogy szívesen hazamennének, számunkra, meny nyire ismerik ha­zánk életét és kultúráját. A társaságnak egyébként hatvan tagja van, köztük jónevű művészek, ügyvédek, tanárok és üzletemberek. A társaság kiállításokat, filmbemuta­de nincs pénzük az útra és félnek is! ­tókat é s kultúrestéket rendez, me Magyaráztuk nekik, hogy nincs mitől félniök, de nem igen hitték el. A fél­revezető propaganda túl erős Izlandon is, a hazai szó pedig igen ritkán jut el ilyen messze északra. Szkeptikusan mondták: valahogy majd csak meg­leszünk. CSEHSZLOVÁK—IZLANDI KAPCSOLATOK Gyakran kérdezték már tőlem isme­rőseim, nem érzem-e magam furcsán és kényelmetlenül az első napokban, ha külföldi városba érek, ahol jófor­mán senkit sem ismerek. Nos, Izland esetén nem áll fenn annak a veszélye, hogy csehszlovákiai látogató egyedül és elhagyatottan töltse idejét, áeyk­javikban csehszlovák-izlandi baráti társaság működik, amelynek tagjai nagyon kedvesen gondoskodnak min­denkiről, aki Csehszlovákiából Izland­ra érkezik. így történt a mi r esetünkben is. Már a repülőtéren várt ránk a társaság két tagja és meg­kértek bennünket, hogy mindennap a társaság tagjainál ebédeljünk és va­csorázzunk. Sajnos, a kedves meghí­vást nem fogad­hattuk el, de a szabad napokon és estéken a baráti társaság vendégei A halipar igen fejlett Izlandon. Képünkön a kikotoben voltunk. Kellemes épített halfeldolgozó-üzembe megérkezik az elejtett meglepetés volt óriási bálna. iyeken gyakran részt vesz az izlandi nép büszkesége, Haldor Kiljan Lax­nes Nobel-díjas író is. Ott-tartózkodásunk idején az izlandi lapok is töven foglalkoztak Csehszlo­vákiával és szinte naponta hoztak beszámolókat a reykjaviki csehszlo­vák ipari kiállításról, melynek pá­ratlan sikere volt. Izland külkereskedelmében hazánk jelentős szerepet játszik, behozata­lának harminc százaléka csehszlovák áru. Autókon kívül cipőket, fényké­pezőgépeket, optikai műszereket, üvegárut és sportszereket szállítunk Izlandnak. A kulturális kapcsolatok hazánk és Izland között örvendete­sen fejlődnek és bennünket, cseh­szlovák sportolókat nagy szeretettel és megbecsüléssel fogadtak. Kozma Gyula A sajtóban egyre gyakrabban je-í lennek meg hírek arról, milyen tech­nikai újdonságokkal lepik meg a vi­lágot a kiállításon részt vevő államok. Például a Gazette de Lausanne lap írja, hogy a Villamosság Palotájában a villanytelep kizárólag műanyagból készül. Ugyancsak ebben a lapban ol­vassuk, hogy a Jégpalcta tetőzete ál-' landóan hóvai lesz borítva. A palotát különféle hűtőt helyiségekre osztják fel, amei- ket egy „fagyláncolat" köt össze. A fagyláncolat szemléltetően bemutatja a látogatóknak az egyes fagyasztott cikkek útját a készítőtől a fogyasztóig. Négyezer építőmunkás sztrájkolt — írja f Le Soire belga lap —, mert a kiállítás vezetősége nem tett eleget a béremelésre vonatkozó követelé­seiknek. Howard Cullman, az Egyesült Álla­mok kiállítási részlegének vezetője kéréssel fordult- a kongresszushoz, hegy emeljék fel az eredetileg enge­délyezett tizenegymillió nyolcszázezer dollárt tizenötmillió dollárra, mert el­lenkező esetben a- amerikai pavilon a szoviet pavilon mellett úgy fog fes­teni, mint egy szegény rokon. — Svájc megbízottja is elégedetlen a költségvetéssel, harminc százalékos emelést kér, hogy Svájc is méltóan bemutathassa az utolsó évek alatt elért sikereit. Két és fél milliárd belga frankot engedélyezett a kanadai kormány az acélból, üvegből és műanyagból ké­szülő paviien építésére. 10 000 m ! te­rületen, gyönyörű, öreg fákból álló erdőben épül az 52 m hosszú, 58 m széles és 13 m magas oavilon. Bemu­tatják, milyen eredményeket értek el a közlekedés, a postai szolgálat, a szabad idő kihasználása, a szaporo­dás, a mezőgazdaság, a tudományos haladás, a bánya- és könnyűipar, a nemzetközi kereskedelem terén, va­lamint Kanadának részvételét a kü­lönböző nemzetközi képzőművészeti, irodalmi és zenei szervezetekben. Ha sorrendet állítunk fel, mekkora kiállítási térséggel rendelkeznék a részt vevő államok. Csehszlovákia — a 48 állam közül — a kilencedik he­lyen áll. Nagy gondot okoz a kiállítás ve­zetőségének a fiatalság elhelyezése és el'átása. Előreláthatólag sok diák lesz a látogatók között, akik még a legolcsóbb szállodák' árait sem fogiák tudni megfizetni. A helyzetet még bonyolultabbá teszi az, hogv a Logex­DO Társaság kizárólag a „felnőtt" vendégek elhelyezésével foglalkozik. V. I. P. Mit jelent ez a titokzatos rövidítés? Már írtunk arról, hogy 210 „mindent tudó" fiatal nő fogja a tá­jékoztató szolgálatot ellátni. A V. I. P. az angol Very Importand Persons kifejezés rövidítése. Azt a tíz tagból álló csoportot nevezik így, melynek a gondjaira a kiállítás legfontosabb látogatóinak kalauzolását bízták. A cso­Dort tagjai már eddiq 60 kimagasló személyiséget ismertettek meg a ki­állításon folyó munkálatokkal, közöt­tük például a holland igazságügymi­nisztert, a szovjet kulturális ügyek miniszterét, a svéd királyi család tag­iát, a jugoszláv külügyminisztert stb. A belga postaigazgatóság az Osten­de és Brüsszel közötti útvonalon egy­mástól négy kilométeres távolságban táv-telefonautomatákat szerelt feL A viláaító -jelzéssel ellátott telefon­automatákból az érdekeltek közvetle­nül felhívhatják az autójavító üze­meket, a rendőrséget, ahonnan szük­ség szerint azennal orvosi, vagy más segítséget kapnak. Öt kilométer gabardén szövetec rendelt az igazgatóság a kiállítás al­kalmazottai részére. Vajon hány ki­lométer cérnára lesz szüksége a sza­bóknak a rengeteg egyenruha megvar­rásához? A belga képzőművészeti szövetség sajnálattal vette tudomásul, hogy a néhány száz képzőművésznek kiállí­tásra kerülő alkotásai között csupán öt belga festőművész művei szere­Delnek. Feltűntek az első szélhámosok, és­oedig a kiállítás látogatóinak elhelye­zésével foglalkozó Logexpo Társaság alkalmazottainak nevében. A szélhá­mosok azzal az ürüggyel, hogy a Log­expo Társaság nevében szállást ke­resnek, a „tárgyalás" során mep'op­iák a gyanútlan lakástulajdonost. A belga parlamentben a szálloda-, étterem- és kávéháztulajdonosok ké­résére arról' tárgyaltak, vajon el­halasztható-e a vendéglátóiparban dolgozók kötelező katonai szolgálata a kiállítás ideje alatt. A belga bel­üovminiszter a kérdést azzal utasí­totta el, hogy . ezért az alkotmányt nem fogják megváltoztatni és külön­ben sem ,tarti# valószínűnek, hogy ezek a fiatal és tapasztalatlan ven­déglátóipari dolgozók pótolhatatlanok lennének. K. £

Next

/
Thumbnails
Contents