Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-21 / 232. szám, szerda

A SZORGALOM, A LELEMÉNYESSÉG GYÜMÖLCSE ©OGOOOGOOOOOOOOOOOOOO^ „Ilyen gabonát még nem termett a nagygéresi határ" Búgnak a cséplőgépek, ömlik a búza A nagygéresi EFSZ gazdasági udvarában búg a cséplőgép. Férfiak, asszonyok szorgoskodnak körülötte, i A gép monoton búgásába itt-ott belevegyül egy-egy kiáltás: — Jöhet a következő szekér. Míg az egyik szekérről eltűnnek a kévék a cséplőgép dobjában, addig a többi fogatos elfogyasztja ebédjét, hogy egy percre se szakadjon meg a munka. Sietni kell a csépléssel, mert még egy jó hétre való van belőle. A gép torkából pedig egyre folyik az acélos búza, mint még soha. Gönci László csoportvezető alig győzi számlálni a mázsákat. Elmondja, hogy tavasszal kissé csüggetegen beszéltek az ősziekről. — Nincs eső, nem lesz termés — lehetett hallani mindenfelől. Azonban mindent megtettek, amit az agrotechnika előír. Tavasszal fejtrágyáztak, utána boronáltak s kimagasló eredményt értek el. Beszélgetés közben előkerül Dorkó Bertalan, a szövetkezet elnöke is. Megtudjuk tőle, hogy már több mint két hete három cséplőgéppel csépelnek. Napi teljesítményük 3,5—4 vagon tiszta búza. Eddig csak az állami raktárba több mint 24 vagonnal szállítottak. Megtudjuk még, hogy begyűjtési tervüket már 100 százalékon felül teljesítették, de ezzel még nem ért véget a begyűjtés. — A közös gazdálkodás óta a legjobb termésünk az idén van — újságolja Dorkó elvtárs. — A tavalyi 54 vagonhoz képest az idén 100 vagonnal csépelünk — folytatja —, s legkevesebb 10—12 vagonnal adunk terven felül közellátásunk részére. Ahol jól fizet a búza, ott szaporán folyik ám a pénz is a közös kasszába. A tagok között jó a munkakedv s határtalan a megelégedés. Ifja, örege egyaránt kiveszi a részét a kenyérért való harcból. A 61 éves Szalontai Józsi báosi még versenyre is kel a fiatalokkal. Bár hat évtized van már míigötte, de korát meghazudtoló fiatalos lendülettel szállítja az acélos szemektől duzzadó búzakévéket a cséplőgépre. Egy percre sem akar lemaradni a fiataloktól. Ahogy a közelébe érünk, ő sem állja meg szó nélkül. Ő is kifejezésre juttatja megelégedését. — Bizony, öcsém, ilyen gabonát még nem termett a nagygéresi határ — jegyzi meg nagy nyomatékkal s közben jóízűen fogyasztja megkezdett ebédjét. Józsi bácsi elmondja, hogy ezelőtt is termeltek jó búzát, de ilyen terméshozamra, mint az idén, nem emlékszik. Sajnálkozik, hogy az ő fiatal korában nem volt még szövetkezés. — Milyen másképpen élhettünk volna — folytatja belemelegedve. Józsi bácsi — mint annyiszor, most is — visszatekint a letűnt évtizedekre, a fiatal évekre, amikor rozmaringos kalappal a fején két napig is táncolt egy-egy lakodalomban. Szép volt, mert fiatal volt. De ha összehasonlítást tesz a mával, minden a semmibe vész s eltörpül a mai életmód mellett. Vígasztalásként a körülötte levő fiatalokra tekint s a reménység tüze gyúl ki az arcán — itt vannak helyettem, majd ők... — olvassuk le arcáról. Dorkó elnök elvtárs pedig megelégedéssel tekint körül. Búcsúzunk Szalontai Józsi bácsitól és a többiektől. Valamennyi munkahelyére siet. Estig még sokat akarnak csépelni. A délelőtti eredmény arra mutat, hogy ma az eddigi napi átlagnál is sokkal többet csépelnek. Ez pedig valamennyiük érdeke, mert így több a jutalmuk is. Nagygéresen még bőven van mit csépelni, de az eddigi eredmények úgy 99 százalékra megmutatják, milyen hektárhozamokat értek el. Búzából például 24 mázsa, rozsból 22, árpából 28 és zabból 30 mázsa az átlagos hektárhozam. Ez az eredmény nem véletlenül született. Mindezt a nagyüzemi gazdálkodásnak, a gépi munkának, az agrotechnikai határidők betartásának s nem utolsósorban a jó munkaszervezésnek és a tagok szorgalmának köszönhetik. Megelégedéssel búcsúzunk a nagygéresi szövetkezetesektől, akik megtalálták számításukat. —ki— : y Hat hektáron „C-vitamin HA SZENTGYÖRGYI ALBERT manapság véletlenül elkerülne Feketenyékre, s széjjelnézne a szövetkezet kertészetében, úgy megörülne, akárcsak anya a gyermekének. Megtalálná ott, amit oly szenvedéllyel kutatott, — a C-vitamint. Mert paprika van olyan Feketeiuéken, hogy a híre túl jut a kissé félreeső falu határán is. Ismeretlen emberek beszélgettek róla, így jutott a hír a fülembe, Galántán. — Hogy Skamla bácsi így, Skamla bácsi úgy, hogy ő valóságos művésze a munkájának — hallom az emberek közt, az autóbuszt várva. En '"kük valószínűleg járatos lehetett a szövetkezetben, mert még a parcellákról is részletesebben szólt. Barátomat nem nagyon kellett nógatni jó félóra múlva már. Skamla Mihály kertésszel beszélgetünk. Azaz csak vinnénk a szót, valahogy akadozunk. Nézegetjük a kertészetet, csodáljuk a paprikát. Mert meg kell mondani, olyan paprikát, amilyet Skamla Mihály kertészeti csoportjával a feketenyéki szövetkezetben termel, hát olyat az országban keresni kell. Aki nem hiszi, menjen oda, nézze meg. — Hány éve kertészkedik? — kérdem Skamla Mihálytól. — Ötven éve. Ilyenkor az ember ösztönösen is végignézi a szembenállót. így voltunk mi is Skamla Mihállyal, mivel nehezen lehetett az életkorán eligazodni az arcvonásai után. KÉZBEN MÜCSKA MIHÁLY atfronomus is közelebb került, úgy érezve, eav kissé az ó hatáskörébe is tartozik a zöldségféle, mivel az is mégiscsak növény. Az asszonyok, lányok hordták a gyönyörű paprikát, rakták a ládákba, amelyekből már vagy százigvaló volt megrakva. — Mennyi van ebből a paprikából? >— kérdem. — Hat hektár - feleli a kertész. — Ilyenkor úgy szokás, tovább kérdez ^ az ember, kíváncsiskodva erre, arra. Erre most nem volt szükség, mert Skamla Mihály maga is megszólalt, s ahogy a szavából kivettem, várta is, hogy egyszer már valaki ő rájuk is nézzen, olyan értelemben, tudja meg a világ, ők is élnek, dolgoznak. — Beadtunk vagy százhúsz mázsát ebből a paprikából. Igaz, a kontingens háromszáz mázsa. Mi azt csak úgy, 'félkézzel is könnyen teljesítjük. így mondta Skamla Mihály szóról szóra. Nekem meg az ö ötvenéves munkája meg az előttünk zöldeló, sárquIó rengeteg paprika közti összefüggés motoszkált egyre a fejemben. S az egész elmefuttatásból, mint szög a zsákból, nem ugrott ki más, csak az, mit jelent a szakképzettség'. Erre ö adta meg a választ, de csak részben, az adut Múcska Mihály játszotta rá. Elmondta ugyanis a kertész, hogy ö félévszázada bajlódik ezzel a mesterséggel. — Békésen — Békéscsabát így rövidítette — a városi kertészetben tanultam. Mtícska Mihály, no meg az asszonyok, akik közben körénk csoportosultak, kiemelték, csoportvezetőjüket. Elmondták, hogy paprikamagot a kertész adott már más szövetkezetnek is, ahol ugyancsak jó a föld még sem termelnek olyan paprikát, mint ők Feketenyéken. Hiába, ötven esztendő egy szakmáA TANYI SZÖVETKEZET határában már nem hallani a cséplőgépek zenéjét. Raktárba került a kenyérnek, a kalácsnak való. — Mintha csak egy nagy kő esett volna le a szívünkről — mondja Gáspár elvtárs, a szövetkezet elnöke. Valóban így van ez. Mert sok baj, sok váratlan csapás leselkedik ám a földművesre, amíg eljut a szántástól az aratásig. Munkája gyümölcsében kárt tehet a szárazság, fagy, eső, jégeső, elpusztíthatja a tűzvész. Nincs is talán boldogabb ember a földművesnél, mikor már maga mögött érzi egész évi munkája legnehezebbjét, az aratást-cséplést. Különösen, ha azt eredményesen fejezte be. Ilyenkor aztán kivágja ám a rezet és nemcsak a tervezettet adja oda az államnak, de még „ráadást" is ád a jó termésből. A tanyi szövetkezetesek is így vannak ezzel. Annak eredményeképpen, hogy jól művelték a földeket, idejében szántottak, vetettek, arattak, mint szemük fényére vigyáztak a termésre, rendkívül gazdag termést takarítottak be. Szinte hihetetlennek hangzanak a szövetkezet elnökének szavai. — Búzából 35, árpából pedig 37 mázsát fizetett hektáronként a föld. A BEADÁST a tanyi szövetkezet tagsága elsőnek teljesítette. Két héttti ezelőtt még csak 150%-ra. Most azonban, hogy összegezték a termést, még adtak pár száz mázsa „ráadást" az ország népének. Hogy mennyit? — 240Ö mázsával többet a tervezettnél. Ez azt jelenti — mondja Domokos Géza mezei csoportvezető — hogy ez évi gabonabeadásunkat 220%-ra teljesítettük. — Hát valóban nincs határa a termésátlagok fokozásának? — gondolkodom néhány pillanatig ... — Nincs!... — felelik rá a tanyiak. — S mi a titka a 35—37 mázsás hektárhozamoknak ? —Sok jó minőségű takarmány, sok állat, sok istállótrágya. így foglalják össze egy mondatban a hektárhozamok fokozásának lényegét. A három lényeges dolgot érdemes elemezni. SOK TAKARMÁNY. Elérhető-e? A tanyi szövetkezetesek évek során át bebizonyították, hogy elérhető: Földterületük jelentős részén hereféléket termesztenek. Ez jelenti a legban, ha azt szereti az ember, ott eredménynek kell lenni. — Évről évre csak eredményről beszélgetünk — így a kertész. * ELMONDJA A KÖNYVELŐ, hogy tavaly is egynegyedmillió _ korona jött be a kertészetből,- több vagy harmincezerrel, mint tervezték. — Ez idén is meg lesz a bevétel, ha magasabb is a terv — jelenti ki határozottan Skamla Mihály. Szavai hitelességét a hektáronkénti kétszázhúsz mázsa vöröshagyma, a már be:T W- H I adott ötven mázsa paradicsom, ugyanennyi raknivaló uborka, no meg a rengeteg paprika igazolja elfogadhatóan. Es a csoporttagok, akik ha bácsinak is szólíjták Skamla Mihályt, mégis mintha parancsszóra menne, úgy figyelnek rá. S A FIATALOK IS. Lukovics Ilonka nemrég jött haza, a kertészetbe dolgozni. A pezinoki téglagyárat felcserélte a kertészettel. A paprika, a paradicsom, nem por• zik, mint a tégla, hasznot azért hoz. S az nagyon fontos! Gérecz Árpád értékesebb takarmányt. Emellett például ebben az évben kerek 100 hektáron termesztenek cukorrépát. Ez nemcsak sok cukrot és pénzt jelent a tagságnak, de nagy mennyiségű takarmányt is az állatoknak. Hogy növeljék a takarmányaiapot, évről évre egyre nagyobb területen termesztenek másodnövényeket. — Kibírja a föld, ki kell belőle csikarni azt. amire szükségünk van — tartják a tanyiak. S elmondják, hogy az idei nyáron 90 hektáron vetettek másodnövényeket. Milyen terméstöbbletet eredményez ez? — Mintegy 25 vagon takarmányt — mondják. SOK ÁLLAT. Ez a második dolog. Tanyon háromszor annyi tehenet tartanak, mint amennyit részükre a járási terv meghatároz. Ha van takarmány, lehet állatokat tartani!... De nem akármilyeneket. A tanyiak csak jó tenyészállatokat tartanak. Nem is megy itt ritkaságszámba a 25—30 liter tejet adó tehén. Sok tehén sok tejet ád. Az év elejétől július végéig 204 426 liter tejet adtak a közellátásnak. Ezzel szemben kötelező beadásuk 59 500 liter volt az első félévben. S ha már az állatoknál tartunk, azt is érdemes megemlíteni, hogy sertéshúsból 164 mázsával toldották meg az előírt beadást. SOK ISTÁLLŐTRÁGYA. Ez következik most már, hogy végére járjunk a dolognak. Ha megvan az előbbi két feltétel, akkor istállótrágyából sincs hiány a gazdaságban. Van itt Tanyon Feladatuk Ott, ahol a pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a tömegszervezetek a falu fejlődését szem előtt tartják, a fáradhatatlan munka meghozza gyümölcsét. Erre vonatkozóan több jó példát hozhatnánk föl a szenicai járásból, ahol az utóbbi időben a falvak szövetkezetesítése terén figyelemre méltó eredményeket értek el. Több, mint ezerötszáz kis- és középparaszt döntött a kollektív gazdálkodás mellett. Ez több új szövetkezet megalakulását jelenti, olyan szövetkezetekét, ahol a falu parasztjai az őszszel már együtt dolgoznak. Jelenti ez továbbá a már meglevő szövetkezetek megerősödését is. Prievalyban például ezt jelenti. Itt ezelőtt egy pár évvel nehézségek voltak a szövetkezet megalakulása körül. Az agitációs és propagandamunka nem volt hatásos s erre kellett a pártszervezetnek és a helyi nemzeti bizottságnak fektetnie a fő súlyt. S ma? — Ma a falu parasztjai a közös gazdálkodás útjára léptek. — A járásról nem igen segíthettük őket, mert új szövetkezetek alakításával vagyunk elfoglalva. Annál dicséretesebb munkát végeztek. Ezeket az elismerő szavakat a járási nemzeti bizottság elnöke mondta. S amint helyben is meggyőződtem róla, a helyi funkcionáriusok megérdemlik a dicséretet, mert valóban aktív munkát fejtenek ki. Az új helyi nemzeti bizottság szorosan együttműködik a pártszervezettel és a szövetkezet vezetőségével. Azokat a feladatokat, melyek a szövetkezet bővüléséből adódnak, közösen oldják meg. S ezekből a feladatokból van elég. Mert bár volt szövetkezet, ez most újjá született s dédelgetni kell. Építeni kell — az állatállomány csakis közös istállóban hozhat nagyobb hasznot — és hogy ez mit jelent, leginkább azok a szövetkezetesek tudják, akik már mindezen keresztülestek. Hogy mennyire megjavult a pártszervezet munkája, bizonyítja az is, hogy most mindent megtesz az aratás sikeres befejezéséért. A pártbizottság akcióképes — ezt ott-tartózkodásom alatt is tapasztaltam. Nem csak terv szerint, hanem szük?°o szerint is összeül a pártbizottság. Most is így történt. Hogy miről tárgyaltak? — Az SZLKP KB levelét tárgyalták meg, melyben az aratási munkálatok sikeres befejezéséről van szó. Aztán Ignác Beňák, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy különösebb intézkedésre nincs szükségük, mert a csépiéssel jól haladnak, két géppel három-négy nap múlva befejezik a cséplést. S amikor Peter Petráš, a pártszervezet elnöke megkérdezte, nem kellene-e mégis brigádot szervezni, a szövetkezet elnöke így válaszolt: — Nem, most már nem kell brigád, mert az új szövetkezeti tagok segítenek. Amint láthatjuk, az új szövetkezeti tagok máris szívügyüknek tekintik a szövetkezetet. így is van ez rendjén, mert hát az, annyi trágya, hogy már most megkezdik a földekre való kiszállítását. 300—400 mázsát adnak belőle egyegy hektárra. A trágyázást minden 2—3 évben megismétlik. Most, hogy befejezték a gabonatermés betakarítását, máris megkezdik a jövő évi cukorrépa, burgonya és kukorica alá való trágyázást. MOST AZ A KÉRDÉS MERÜL FEL, mi volna, ha a tanyiak példáját száz és ezer szövetkezetünk és állami gazdaságunk követné? ... Bőség, olcsóság! S éppen ezt akarja pártunk és kormányunk, egész dolgozó népünk. Hogy mindez valóra váljon, annak az az előfeltétele, hogy úgy kell tudni bánni a földdel, mint a tanyiak. Ök nem csodaemberek! Egyszerűek, szeretik a földet, az állatokat, noteszszel, ceruzával a kezükben végzik minden munkájukat. S mindehhez tegyük még azt is hozzá: van bennük igyekezet és leleményesség. Erre persze sokan azt válaszolhatnák, hogy ott lehet is igyekezet és jó munkaerkölcs, hiszen tavaly is 30 korona jutott egy munkaegységre, meg ezenkívül • sok természetbeni. De vajon magától vándorolt-e ez a tanyiak zsebébe ? ... Nem! Hosszú évek szorgalma segítette őket ehhez. S nehogy azt higygyük, hogy megálltak tavalyi eredményeiknél. Nem álltak meg. Tovább haladnak előre a helyes, szakszerű gazdálkodás útján. Félévi bevételeik azt mutatják, hogy a munkaegység pénzértéke ebben az évben jóval meghaladja a múlt évben elért 30 koronát. Farkas Kálmán. tudatában hogy milyen lesz a jövő év, gazdagabb lesz-e jövőre a szövetkezet, attól is függ, hogyan végzik el most a munkát, hogyan készülnek fel a jövő évre! S ha már megemlítettük a brigádmunkát, meg kell néznünk, volt-e erre egyáltalán szükségük. Volt. A rossz időjárás következtében gyorsan kellett cselekedni, a gabonát minél előbb le kellett aratni. S kik igyekeztek a szövetkezet segítségére? — A prievalyi fiatalokról már a járáson hallottam, s különösen Ottó Zavišnak, a CSISZ helyi szervezete elnökének munkáját dicsérték. Rudolf Chorvatovič, a helyi nemzeti bizottság titkára így beszélt: — A fiatalok? — Sajnálom, de így történt: Vasárnap délután az aratógép után kötöztünk. Szépen dolgoztak a fiatalok, tizennyolcan voltak. Alig lehettek ott két óra hosszat, oda jött hozzám Zaviš, az elnökük és azt mondta, hogy ők most elmennek a fútballmérkőzésre. Haragudtam rájuk, és amikor végeztünk kikiabáltam őket a helyi hangszóróba. Elhamarkodtam egy kicsit a dolgot. El, mert nem futballmérkőzésre mentek, hanem kultúrműsort mentek gyakorolni. Ám ezt nem árulták el, inert a gyűlésre meglepetésnek szánták. Meg is leptek bennünket, amikor a szövetkezetesek gyűlésének megkezdése előtt az elnökük azt mondta, hogy a megnyitás után, tehát a második pont, a fiatalok kultúrműsora lesz. Mindezt az én kedvemért mondta el a titkár. S ha most elmondtam, azért tettem, hogy ezzel is rámutassak, milyen munkát végeznek a fiatalok. A ^következet elnöke egész röviden nyilatkozott: — Szépen dolgoznak. Ebben azonban benne van minden elismerés. Elismerés a szövetkezetben végzett munkáért, és azért is, hogy rendbeszedték a népművelési otthont. A pártbizottság tagjai is ezen a véleményen vannak s különösen Irena ŠeIingová munkáját emelték ki. Általában pedig az a véleményük, hogy Ottó Zaviš, a CSISZ helyi szervezetének elnöke jól vezeti a fiatalokat. Zaviš párttag-jelölt s ennek tudatában cselekszik. Meg kell még említeni, hogy a fiatalok előtt rendkívül fontos feladat áll. Meg kell a szövetkezetet fiatalítani! S bár ez a CSISZ-bizottság feladata, megoldásában részt vesz a pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság is. Közösen a szövetkezettel végeznek agitációs munkát. S hogy nem hiába, mutatja az, hogy már három CSISZ-taq dolgozik a szövetkezetben. Persze ez még kevés. Ám az összmunka meghozza itt is a várt eredményt. A fontos az, hogy a pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság, a szövetkezet, a CSISZ stb. jól együttműködnek s a falu fejlődésében kitűzött feladatokat közösen váltják valóra. (ks) OJ SZO 1957. augusztus 21. Skamla Mihály, a feketenyéki szövetkezet kertésze és a kertészet két dolgozója. A háttérben Múcska Mihály agronómus. Foto: Neumann János. HP A napokban örvendetes hírt olvastunk az újságokban: a mezőgazpf§ dasági földterület több mint ötven százaléka a szocialista szektorba Ép tartozik. Szocialista mezőgazdaságunk fejlődésében ez komoly sikert m> jelent, mert közelebb jutottunk alapvető feladatunk teljesítéséhez.