Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-17 / 228. szám, szombat

Az út felét már megtettük " ••

•—no—wmmmmlll Ilii II

B IBIM—M MMianMMMMBn——W—— Az idén hét hónap alatt 1001 EFSZ alakult • A községek 63 százalékában már szövetkezetek gazdálkodnak : Mások-e a szövetkezetek alakításának feltételei a szlovákiai kerületekben ? • M. Bakuľa miniszter a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták nyitrai kerületi aktíváján A tudomány, a technika, a gépesítés, a vegyiipar rohamos fejlődésének idejét éljük, melyben az emberi értelem hovatovább legyőzi a természetet. Mind a társadalomban, mind a tudományban és technikában elkeseredett küzdelem folyik az új és a régi erői között. Nap mint nap szemtanúi vagyunk annak, hogy az új legyőzi a régit, a haladó diadalmasan utat tör előre. Mezőgazdaságunk szocialista szektora a napokban elérte köztársaságunk általános mezőgazdasági területének több mint 50 százalékát. Ezt a sikert falvaink szövetkezetesítése meggyorsult ütemének köszönhetjük. Az idén 7 hónap alatt 1001 új EFSZ alakult. A III. és IV. típusú szövetkezetek száma ily módon 8945-re és földterületük 2 474 309 hektárra növekedett. Az ország falvainak 65 százalékában már szövetkezet alakultT^Csupán júniusban 400 EFSZ alakult, és a falvak szövetkezetesítésére irányuló sikeres felsorakozás augusztusban is folytatódik. Oj EFSZ-ek szüntelen alakulása és a meglevő EFSZ-ek taglétszámának bővülése azt bizonyítja, hogy a szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdasági termelés haladó gondolata évről évre győzedelmesen halad előre. Ez az örvendetes tény közelebb visz bennünket célunkhoz — a szocializmus felépítéséhez. Ez a tény megszilárdítja népünk politikai egységét és egész népgazdaságunkat, ezért van tehát nagy politikai és gazdasági jelentősége. Mi eredményezte ezeket a sikereket? Mindenekelőtt parasztjainknak a munkás-paraszt szövetség fejlesztésében és szilárdításában kifejtett párt- és kormánypolitika helyességébe helyezett bizalma. Erre a bizonyítékok egész sorát hozhatnánk fel. Megemlítem parasztjaink szilárd helytállását a magyarországi események idején. A nemzeti bizottsági választásokban elért sikeres és manifesztációs győzelmünk és a parasztok lényeges részének egyre javuló beadási erkölcse minden kétséget kizáróan igazolják, hogy kis- és középparasztjaink szilárdan és rendületlenül pártunk és kormányunk politikája mellett állnak, aktívan támogatják a népi demokratikus rendszert és jelentősen kiveszik részüket hazánk szocialista építéséből. Parasztjaink magatartása továbbá kifejezi a nagy Szovjetunió iránti bizalmukat és elszántságukat, hogy a szovjet kolhozparasztok győzedelmes útján fognak haladni. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az idén júliusban, éppen a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásakor alakult a legtöbb EFSZ. A szövetkezeti termelésben elért eddigi eredmények nagy hatással vannak az új szövetkezetek alakítására. A szövetkezeti dolgozók aránylag két-három mázsával nagyobb hektárhozamokat és a teheneknél 170 literrel nagyobb tejhozamot, nagyobbfokú hasznosságot érnek el. A szövetkezeti istállókban az elválasztott borjak száma is nagyobb, mint a kisüzemi termelésben. A parasztok ma már nem elrettentő, hanem vonzó példát látnak a szövetkezetekben, több mint félmillió haladó szellemű paraszt, szövetkezeti tag nyújtja ennek megcáfolhatatlan bizonyítékát. A szövetkezetesítés ütemét legjobban befolyásoló döntő tényező azonban a pártnak a falun végzett jobb tömegpolitikai és szervező munkája. Amint egyes kerületek (České Budéjovice, Jihlava, Plzeň, Bratislava és mások) eredményei mutatják, — a szövetkezetesítés folyamata itt a legsikeresebb, — a szocialista viszonyok megteremtésének kérdése a falvakon valóban az egész párt, minden egyes párttag, az üzemek és falvak, az állami és gazdasági apparátus minden egyes dolgozójának kérdésévé vált. Michal Bakuľa, a mező- és erdőgazdasági miniszter kedden beszédet mondott a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták nyitrai kerületi aktíváján. Az alábbiakban közöljük beszédének lényeges részét. népi demokratikus rendszerünk lehetővé teszi számukra a tartós alkalmazást az iparban. Téves tehát az az állítás, hogy a földdel rendelkező munkások valamiképpen fékeznék a szövetkezetek megalakítását és hogy az EFSZ-ek azért nem fejlődnek, mert ezek ellenszenvvel viseltetnek a szövetkezet iránt. A földjük sem döntő jelentőségű, mi-' vei a magánszektor összterjedelmének csak 11 százaléka van birtokukban. Az ösztönszerűség elmélete ártalmas Opportunista módon és tévesen értelmeznénk a falu szövetkezetesítésének fontos kérdését, ha várnánk addig, míg majd a paraszt elhatározza magát és önmagától belép a szövetkezetbe. Politikai és gazdasági szervezői munkánk értelme az, hogy támogassuk a parasztokat a szövetkezetbe való belépésben és biztosítsuk a szövetkezeti gazdálkodás állandó fejlődését. Ez az érem két oldala, melyet mindig szem előtt kell tartanunk. Gazdasági szempontból olyan termelési viszonyokat kell biztosítanunk, melyek a második ötéves terv irányelveiben meghatározott színvonalra tudnák emelni a termelés fejlődését, azaz általában 40 százalékkal tudnák fokozni a termelést. A mezőgazdasági termelés növelésének ilyen üteme nemcsak lakosságunk szükségleteinek szempontjából, hanem parasztjaink saját jól felfogott érdekeiben is kívánatos, mert csak a termelés növelése biztosítja életszínvonaluk állandó emelését. A nyitrai kerületben több mint 40 százalékkal kell növekednie a termelésnek. Elérhető-e nálunk a termelésnek ilyenfokú növekedése? Nyíltan kijelentjük, hogy lehetséges azzal a feltétellel, ha fejleszteni fogjuk a szocialista nagyüzemi termelést, mert csak ez képes biztosítani a termelésnek ezt a szakadatlan növekedését. A mezőgazdaság mai szerkezete, melynek felét a magánszektor képezi, nem biztosítja a kívánt növekedést, mivel a termelőerők lassú fejlődését a kisüzemi termelésben a meglevő-szocialista nagyüzemi termelés bármilyen nagyfokú növekedése sem tudja pótolni. Ezt bizonyítják a következő számadatok. Az EFSZ-ek gabonatermelése egy hektár földterületen tavaly az 1953-as évhez viszonyítva 15 százalékkal növekedett, míg a kisüzemi termelésben csak 5 százalékkal. Az EFSZ-ek hústermelése 36,4 százalékkal, a kisüzemi termelésé csak 15,5 százalékkal növekedett. Az EFSZ-ek tejtermelése 30,6 százalékkal, a kisüzemi termelésé csak 9,6 százalékkal volt nagyobb. Az EFSZek 39,8 százalékkal több tojást termeltek, míg az egyénileg gazdálkodóknál a tojástermelés tavaly az 1953hoz viszonyítva 15,7 százalékkal csökkent. A továbbiakban hasonlítsuk össze a piaci termelést is. Míg az EFSZ-ek saját gabonatermelésük 36,1 százalékát, tejtermelésük 73,7 százalékát, és a sertéshús 97,6 százalékát adták el, az egyénileg gazdálkodó parasztok gabonatermelésük 29,5 százalékát, tejtermelésük 41,7 százalékát és sertéshústermelésük 47,2 százalékát adták csak el. Hasonló az arány a többi terményfajtákban is. Az elkövetkező években meg kell gyorsítanunk a szövetkezetesítés ütemét, hogy elérjük az általános mezőgazdasági termelés megszabott növekedését, melynek évente körülbelül 7 százalékot kell kitennie. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az EFSZ-ek alakításával a további problémák egész sorát oldjuk meg, mint például a talaj bővítésének, megművelésének és kihasználásának, a helyes agrotechnika alkalmazásának stb. problémáját. A szlovákiai kerületek lemaradnak Bár egves esetekben jelentős sikereket értünk el, meg kell látnunk az előforduló hibákat is. A legfőbb fogyatékosságok egyike az egyes kerületekben és körzetekben a szövetkezetesítés nem egyenletes fejlődése, ami a kerületekben és járásokban a párt tömegpolitikai és szervezési munkája nem egyforma színvonalából ered. Meg kell mondanunk, hogy a falvak szövetkezetesítése éppen az öt szlovák kerületben nem halad kielégítő módon. Míg a cseh kerületekben 1957. augusztus l-ig a szocialista szektor az összes földterületnek 56,3 százalékán gazdálkodik, addig Szlovákiában ugyanebben az időpontban csupán 42,9 százalékos az eredmény. Abból az 1001 új EFSZből, amelyeket ez idén alakítottunk, a szlovákiai kerületekre csupán 167 szövetkezet esik, vagyis egyhatod része. Nsgyon lemaradt a nyitrai kerüfet, ahol augusztus l-ig csak 19 új EFSZ alakult 2138 taggal és 7125 hektárnyi földterülettel. Ellenvetésképpen azt mondhatjuk, hogy a szocialista szektorhoz tartozó földek összterjedelmével a nyitrai kerület Szlovákiában a második helyen áll mindjárt Bratislava után. Ez igaz ugyan, de azt is tudjuk, hogy a mi célunk elsősorban a legtermékenyebb körzetek szövetkezetesítése, amilyen a nyitrai kerület is. Külön rá kell mutatnunk egyes termékeny járásokra, mint Nyitra, Topoľčany, Vráble és Hlohovec, ahol a szövetkezetek megalakításában már néhány éve egyetlen lépést sem tettek előre. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanunk, hogy itt nem érvényes e járások semmiféle sajátossága és különleges föltételei sem. Ideje volna, ha megszűnnének a felsorolt járások sikertelenségeit azzal az érvvel igazolni, hogy ezek ludák járások, ahogyan gyakran indokolni szokták. Miben emlékeznék e járások népe a ludákságra? Ha csak nem abban, hogy a demagógián és népbutításon kívül a klérofasiszta rendszer semmi egyebet nem adott nekik. Népi demokratikus rendszerünk a munkások és földművesek kormánya véget vetett a nyomornak, a munkanélküliségnek, a legnyomorúságosabb kommenciós életnek. Ezekben a járásokban új, korszerű gyárakat építettünk, amelyek korunk büszkeségei. Helytelen az is, hogy a sikertelenségért a földdel rendelkező munkásokat okolják; ez nem helyes és hamis beállítás. Ehhez a csoporthoz 77 ezer mezőgazdasági üzem tartozik, de körülbelül a kerület összes földterületének csak 11 százalékát bírja. Azon a nézeten vagyok, hogy a munkából hiányzik a rendszeresség, hiányzik a mindennapos, rendszeres, hajrá nélküli politikai nevelő munka. A gazdasági érveknek ugyan nagy erejük van, de nem tudnak meglenni a politikai nevelő és ideológiai munka nélkül a falvakon, az üzemekben működő alapszervezetekben. Hiányzik az összes egészséges erők mozgósítása, korunk e legfontosabb feladatainak megoldására. Tegyük fel a kérdést: A nyitrai kerületben mások-e az EFSZ-ek megalakításának objektív feltételei mint a bratislavai kerületben? Bizonyos, hogy nem. Hiszen nemcsak a politikai, gazdasági, hanem a- természeti feltételek is csaknem egyformák. Mi az oka tehát annak, hogy Nyitrán nem megy úgy a munka, mint Bratislavában. A válasz erre az, hogy a párt és nemzeti bizottságok nem állnak feladatuk magaslatán. A nyitrai kerület egyes járásaiban az EFSZ-ek megalakítása terén szembeötlő a jelentős aránytalanság. Például négy járásban, mégpedig a zselízi, érsekújvári, vágsellyei és komáromi járásban minden községben megalakult már az EFSZ; ezzel szemben a nyitrai kerület négy járásában a községek 50 százalékában sincs EFSZ. Ezek a járások a következők: a prievidzai. 31 százalékos eredménnyel, a Zlaté Moravce-i 45 százalékkal, a bánovcei 45 százalékkal, a topolčanyi 48 százalékkal. Az SZLKP kerületi bizottsága plénumának és a kerületi nemzeti bizottság tanácsának határozata alapján ebben az évben 50 százalékkal kell bővíteni az EFSZ-ek földalapját és 1958 tavaszáig ezt a földalapot további 90 600 hektárral kell gyarapítani. E feladat teljesítésének eredménye ez év első félévében július l-ig szánalmas volt. Az EFSZ-ek földalapját ebben a időszakban csupán 1921 hektár földdel gyarapították, ami az egész évi feladatnak alig 4 százaléka. Ilyen ütemben haladva a szövetkezeteket még nagyon sokáig nem alakítanák meg. Hogy ezt a lemaradást be lehet hozni, mutatják a júliusi eredmények, amikor az EFSZ-ek földalapja 5204 hektárral szaporodott, vagyis az egész évi feladatnak mintegy 10 százalékával. De ez az eredmény sem kielégítő. A nyitrai kerületben a középparasztok a magánszektor által művelt földnek több mint 37 százalékán gazdálkodnak. Ezeket a földműveseket kell megnyerni elsősorban a szövetkezeti qondolatnak. A középparaszt meggyőzésében alkalmazott érvelésnél, kedvező hatást érnek el az EFSZ-ek III. országos kongresszusán jóváhagyott alapszabályzatban foglalt intézkedések is, melyek alapján lehetővé válik, hogy a földműveseknek kifizessék az élő és holt leltár értékét, amivel belépnek az EFSZ-be. A nyitrai kerületben számszerint. de nem a földterület kiterjedése szerint, nagyszámú csoportot képeznek a kisparasztok, akiknek nagy része az ipari üzemekben dolgozik, mint munkás. Ez lehetővé tesz számukra kétféle jövedelmet és magasabb életszínvonal elérését. mint az alapiában egy jövedelemből vaav gazdaságuk jövedelméből élő munkások és földművesek mai életszínvonala. Eavébként olyan emberekről van szó, akik a kapitalista köztársaság ideién naqy nyomorúságban éltek. mivel földjük nem tudta őket eltartani és más keresetük nem volt. Ma A szektásság kárára van az EFSZ-nek Az új EFSZ-ek alakításában rész-sikereket érünk ugyan el, a másik feladatot azonban, a már meglevő szövetkezetek taglétszámának és földalapjának bővítését eddig nagyon gyengén teljesítjük, főleg a döntő jelentőségű termékeny körzetekben. Mik az okai annak, hogy a döntő jelentőségű termékeny körzetben a már meglevő szövetkezetek taglétszáma és földalapja nem kielégítően gyarapszik? Elsősorban az, hogy falvainkon felületesen folyik a meggyőző munka s hiányzik belőle a helyzet konkrét elemzése és a középparasztok meggyőzéséhez szükséges érv. Gyakran a régi agitációs érveket használják csak és nem veszik figyelembe a sokkal hatásosabb konkrét gazdasági érveket az EFSZ-ek gazdasági stabilitásáról a szövetkezeti termelés gyorsabb üteméről és a szövetkezeti tagok magasabb és állandó jövedelmeinek lehetőségéről. Sok esetben maguk a szövetkezeti tagok akadályozzák meg az egyénileg gazdálkodó földművesek belépését az EFSZ-be. Ez különösen a gazdaságilag stabilizált kisebbségi EFSZ-ekben fordul elő, — ahol a régi szövetkezeti tagok vagy személyes okokból, vagy téves nézetből, hogy jövedelmeik csökkennének, megakadályozzák a község többi földműveseinek belépését a szövetkezetbe. Szeretnék rámutatni erre éppen a hlohoveci járási szövetkezeteinek példájával. A többségi szövetkezetek, arrfelyekből a járásban 8 van, a község keretében a mezőgazdasági földterületnek csaknem 80 százalékát művelik és a községek mezőgazdasági üzemeinek mintegy 44 százalékát tömörítik egybe. A kisebbségi EFSZ-ek, amelyekből a járásban 9 van, ezzel szemben a község mezőgazdasági földterületének csak 13 százalékát müvelik és a mezőgazdasági üzemeknek csak 80 százaléka tömörül bennük. A járásban a többségi szövetkezetekben a munkaegység átlagértéke 19.65 korona, a kisebbségi szövetkezetekben pedig 17,38 korona. Az összehasonlított két csoport gazdasági eredményeiben mutatkozó különbség még jobban kitűnik, ha a búza hektárhozamait összehasonlítjuk. A többségi szövetkezetek hektáronkint 26,48 mázsás hozamot értek el, a kisebbségi szövetkezetek pedig csupán 21,68 mázsát. A többségi szövetkezetek csoportjában egy istállózott tehén évi tejhozama 2115 liter, a kisebbségi szövetkezetekben pedig csak 1897 liter. Ami a szövetkezetek egy állandó dolgozójára eső tiszta jövedelmet illeti, a többségi szövetkezetekben ez 11495 korona, a kisebbségi szövetkezetekben pedig csak 8898 korona. Itt meg kell jegyeznünk, hogy ezt a jövedelmet a többségi szövetkezetekben annak ellenére érték el, hogy egy dolgozóra 6,5 hektár mezőgazdasági terület esik, tehát több mint a kisebbségi szövetkezetekben, ahol egy szövetkezeti tagra 5,6 hektár mezőgazdasági földterület esik. A nyitrai kerületben a tehéntenyésztés elsőrendű feladat Az EFSZ-ek fejlesztésének és megszilárdításának fontos feltétele a helyes termelési irányzat megoldása, úgy, hogy a legnagyobb mértékben tekintetbe vegyék a helyi természeti és gazdasági feltételeket. E feladattal a szövetkezetek, különösen az újonnan alakítottak, csak nehezen birkóznak meg, itt a szakemberek segítségére van szükség. A nyitrai kerületben a szövetkezetekben különösen nagy nehézségeket okoz az állattenyésztési termelés, főleg annak fő cikke — a szarvasmarhatenyésztés. Elsősorban az ógyallai, komáromi, lévai, prievidzai, párkányi és néhány más járásról van szó, ahol a 100 hektárra eső tehénállomány száma nagyon alacsony. Ez a kedvezőtlen helyzet megköveteli, hogy fokozott figyelmet fordítsunk a szarvasmarhaállományra. Közben gondolni kell arra is, hogy a szarvasmarhatenyésztés fellendítésére irányuló intézkedéseket komplex módon kell biztosítani, mert a részleges megoldás rendszerint nem hozza meg a kívánt eredményt és sok esetben fölösleges befektetéseket jelenthet. A szarvasmarhaállomány számának növelésével egyidejűleg biztosítania kell a szükséges takarmányalapot, mivel a téli hónapokban a szarvasmarhaállomány hiányos etetése nagyon kedvezőtlen az állatok egészségi állapotára és hasznosságára, és ezek gyorsan veszítenek értékükből. Szükséges tudni azt, hogy kellő mennyiségű takarmányt, főleg a szarvasmarha részére, a tarlókeverékek termesztésével biztosíthatunk, amelyekből főleg a mostani esős gazdasági évben nagyon jó zöldtakarmányhozamot érhetünk el. A - szarvasmarhaáliomány alacsony számát a legkomolyabb termelési problémák egyikének tartom a nyitrai kerületben. E fontos feladat nem teljesítése nagyon kedvezőtlen hatást ayakorcl az egész mezőgazdasági termelésre is. * * * A szövetkezetekben a helyes agrotechnika elveinek betartása annál fontosabb, mivel a szövetkezetekben rendszerint nincs fölösleges munkaerő. Ezért ki kell használni a kedvező időjárást. A mezőgazdaságban érvényes és a jövőben is érvényes lesz az agrctechnikai határidők betartásának elve, hogy idejében szántsanak, vessenek és arassanak. Gyakran előfordul, hogy a mezőgazdaságban is érvényesítik a 8 órás munkaidőt, mégpedig a csúcsmunkák idején is, s ez egyáltalán nem helyes. Mert hiszen a mezőgazdaságban gyakran különféle természeti befolyások érvényesülnek és ha nem harcolnánk ellenük, gyakran komoly károkat okoznának. Hogy sikerrel harcolhassunk az időjárás befolyása ellen, a kedvező idő minden pillanatát ki kell használnunk. Teljesen helytelen, ha aratás, cséplés és a többi mezőgazdasági munkák ideién a 8 órás munkaidőt tekintjük munkanapnak. A gondos gazda nem teheti meg azt, hogy délután négy órakcr otthagyja a szénát, gabonát, cséplőgépet, traktort, szántást, vagy bármilyen más munkát. Elsősorban a cséplésre vonatkozik ez, de ugyancsak érvényes a többi mezőgazdasági munkára is. Itt az a szabály, hoav a munkanap regqeltől-ectig tart, különösen olyan esetekben, amikor kevés a munkaerő. Ezért a mezőgazdaságban tekintettel különleges feltételekre, nem érvényesíthetjük a 8 órás munkaidőt. * * • Milyen feladat hárul ránk a jövőben. Az eddigi sikerek ntm szabad, hogy bármiképp is megszédítsenek minket. Falvaink szövetkezetesítésében a teljes győzelmért folytatott harc útjának csak a felénél tartunk. Az eddigi utunkon sok értékes tapasztalatot gyűjtöttünk. Sok mindent jól csináltunk, de volt, amit rosszul. Ezeknek az ismereteknek és tapasztalatoknak nagy az ára és teljes mértékben ki kell őket használni. Falvaink új életéért folytatott eddigi harcunkban, az osztályellenséggel és előítéletekkel vívott harcunkban, a kommunisták, a pártonkívüli földművesek, munkások, a nemzeti bizottságok, gép- és traktorállomások és állami qazdasáqok dolgozóinak ezrei edződtek meg. Bölcs kommunista Pártunk vezetésével, tanításától ösztönözve és nap nap után jobban és gazdagabban felvértezve azokkal az eszközökkel, amelyeket kormányunk bocsátott rendelkezésünkre az egységes földművesszövetkezetek fejlesztésében, csaknem 9000 EFSZ-t építettünk. Ezek a tények köteleznek bennünket, de egyszersmind a legjobb feltételeket nyújtják arra, hogy a kitűzött feladatokat becsülettel teljesítsük, hogy egész mezőgazdaságunkat a lehető legrövidebb idő alatt szocialista szövetkezeti nagyüzemitermeléssé építsük át, amelv bátran felveszi a versenyt a legfejlettebb mezőgazdasági országokkal is.