Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-17 / 228. szám, szombat

A régi és űj bányászok összefogása nem maradhat eredmény nélkül E

gyre jobb a hangulat a handlovai Nagybánya vezetői és dolgozói között. Hogyne lenne, mikor az elmaradó bánya napról napra előretör az országos versenyben. A múlt hibáinak okait röviden így foglalják össze a bánya üzemi pártszervezetének és szakszervezeti bizottságának funkcionáriusai: — Három ok miatt maradtunk le a terv teljesítésében. Először azért, mert nem volt elég előkészített munkahelyünk, másodszor, mert idegenkedtünk az új munkamódszerektől, harmadszor, mert a sok becsületes, régi és úi bányász törekvését fékezte a bányába csak pihenni járók serege. Bizony a múlt esztendőben több mint száz olyan alkalmazottat bocsátottak el, akik a becsületes dolgozók mellett lopták a napot. A fejlődés első igen fontos állomása, hogy maguk a bányászok számos munkaszervezési javaslatöt tettek, amiket a vezetők nemcsak meghallgattak, de segítettek valóra váltásukban is. Ennek eredményeként született a bányászok alapos, minden részletében megfontolt egész évre szóló kötelezettségvállalása. Túlzás lenne azt állítani, hogy a handlovai bányákban már minden rendben van, hogy az évi terv teljesítése már könnyű lesz, vagy gond nélkül, magától megy majd. Tovább kell javítahi a ciklusos grafikon szerinti munkát és a gépek kihasználásának fokát is. Ezeket a hibákat az eddigi eredményekre támaszkodva ki lehet küszöbölni. S a bányászok elhatározták, hogy minden hibával leszámolnak. Mint ahogy mondani szokták: Evés közben jön meg az étvágy, most az eddiginél is nagyobb célt tűztek maguk elé. A második félévben úgy akarnak dolgozni, hogy az egész évi tervet jóval túlteljesítsék. Erre van is kilátás. Mindenekelőtt rajtuk múlik. Igaz, a bányászok száma még mindig kétszázzal kevesebb a tervezettnél, de gyarapszik a bányamurikára jelentkezők száma. Persze, az új bányászok a mezőgazdaságból és az üzemekből kerülnek ki. Nem ismerik a bányában előadódó problémákat, a szénfejtés csinjátbinját, s a biztonsági előírásokat sem. Sok múlik tehát a gazdag tapasztalatokkal rendelkező idősebb bányászokon, hogy az új munkásokkal hogyan foglalkoznak, megszerettetike velük munkahelyüket, le tudják-e küldeni az első napok szorongó érzéseit, hogy jó bányászokat nevelnek-e bwlölük ? A létszám emelése már azért is fontos, mert a nyugdíjba menő öreg bányászok helyett utánpótlásra van szükség. Egy kérése van azonban a bánya párt- és szakszervezetének és nem utolsósorban az öreg bányászoknak, akik jó kezekbe szeretnék adni a bányát. Az, hogy az üzemi és a falusi pártszervezetek a legjobbi legfegyelmezettebb dolgozókat javasolják a bányamesterségre. Sajnos, még mindig előfordul, hogy az üzemek éppen a legjobbakat fékezik elhatározásuk megvalósításában. Kétségtelen, a gyárakban, a mezőgazdaságban is nagy szükség van a legjobb dolgozókra. De aziránt sincs kétség, hogy a bányában még jobban kell a szorgalmas, fegyelmezett munkás. C

sak egyetlen példát emiítünk a sok közül, abból is csak azt, aminek fültanúi voltunk. Egy jól öltözött 32 év körüli férfi lépett be a bánya főkapuján. Üj bányászra gondolva nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem tőle, mi járatban vaň. Michal Strečánskynak hívják, a prievidzai járási Praveneci Bútorgyár egyik mestere. Tanítványát, Ferdinand Magdalént kereste, aki július végén a bútorgyár igazgatóságának beleegyezése nélkül lépett munkába a handlovai bányába. Beszélgetésünk során megtudtuk, hogy Magdalén az üzem legjobb fiatal asztalosai közé tartozik, s ezért az igazgatóság nem adja beleegyezését ahhoz, hogy bányász legyen. Strečánsky azonban hiába pattogott, Ferdinánd tiltakozott, hallani sem akart a visszatérésről, ő mindenáron bányász akar lenni. Természetesen nagyra becsüli mesterét és mindazokat, akik az üzemben jó szakembert neveltek belőle, mert ez a föld mélyén hasznára válik az ácsolásban és a szénfejtésben egyaránt. Különösen nagy segítségére lesz az, hogy a bútorgyárban a gépek igazi barátja lett. Hiszen az ember arra hivatott, hogy uralkodjék a természeten, a gépek segítségével könynyítse meg a munkát. Igy vélekedik, ilven qondolatok fűtik Ferdinand Magdalént elhatározásának valóra váltásában. Ennyit Strečánsky útjáról, amihez a teljesség kedvéért fűzzük még hozzá, hogy e sorok írója, de biztosan mások sem értik meg az ilyen lokálpatriotista káderpolitikát. Hiszen a bútorgyárnak is érdeke, hogy a széntermelés rendes kerékvágásba kerüljön, s a régi bányászok helyét olyanok töltsék be, akik nem átjáróháznak tekintik munkahelyüket, hanem szívvel-lélekkel kitartanak a bányászhivatás mellett. S

okszor leírtuk, elmondtuk, de, úgy látszik még nem elégszer, hogy az üzemi és falusi pártszervezetek az eddiginél jobban törődjenek az új bányászok kiválasztásával, tegyék lehetővé hogy a jelentkezők a legjobb dolgozók soraiból kerüljenek ki. Foglalkozzanak egyénenként a jelentkezőkkel, ismerjék meg őket alaposan. Az utóbbi hónapokban javult a munkafegyelem, az igazolatlan mulasztók száma valóban csökken, de büszkeségre még semmi ok, még mindig sokan vannak. Álbeteg is akad jónéhány. Persze a bánya pártalapszervezetei foglalkoznak az emberekkel, nem mondanak le róluk. MEGJEGYZES Az építkezési dolgozóktól függ A prešovi Križik-Dukla Üzem, a zöldség, és .q.vümölcsfagyasztó-üzem és a korszerűen berendezett húsüzem közelében lakóte'ep épül. Képünk egy lakóház építését mutatja. A háttérben a már felépült háztömb látható. Foto: Drábek A prešovi kerületben 35 000 lakóház omlott össze a második világháború alatt. A megmaradt lakások nagy része is magán viseli a háború nyomait. A felszabadulás után változik a helyzet. Bitak elvtárs. Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusának prešovi' kerületi küldötte a vitában arról beszélt, hogy Kelet-Szlovákiában az utóbbi évtizedben több ház épült, mint azelőtt 100 év alatt. De még így sem érték el Szlovákia más vidékeinek színvonalát. Ezért a kormány 50 millió koronát folyósított a prešovi kerületnek. Arra kell törekedni, hogy ez az összeg gazdaságosan legyen felhasználva. Népi demokratikus rendszerünk biztosítja a fejlődés feltételeit, a felada. OJ SZÖ 1957. augusztus 17. tok teljesítése azonban elsősorban az ottani dolgozókon múlik. A lakásépítkezés nem megy az előirányzott ütemben. A gazdaságosságban is jobbak lehetnének az eredmények. Hiszen minél jobban, gyorsabban és gazdaságosabban építenek az építkezési dolgozók, annál hamarább lehet kielégíteni a dolgozók lakásigényeit. A prešovi kerületben a magánépítkezéseket kivéve csak harmadannyi lakás épült az első félévben, mint amennyi házasságot kötöttek. Igaz, sok családi ház épült, azonban az arány még így sem kielégítő. Az építkezési dolgozóknak jobban kellene teljesíteniük a tervet. Munkájukban lelkesítse őket az a tudat, hogy a családok, melyeknek új otthont építenek, hálásak lesznek érte. D. V. Sok türelem, kitartás kell ehhez, de hálás feladat. Nem, kevesebbről van szó, mint arról, hogy mindenkiből szorgo6. fegyelmezett munkást neveljenek. S ennél nemesebb feladat alig képzelhető el. A pártalapszervezetek kommunistái nem özönvízszerűén tárják fel az egyesek mulasztásából eredő hibákat, hanem csupán a leglényegesebb adatokat ismertetik velük. Kiszámítják, mit jelent a terv teljesítése, mennyi károsodást okozott a fegyelmezetlenség és így tovább. Láttunk olyan bányászt, aki csak mosolygott mulasztásai felett nem vette komolyan. De többet láttunk olyat, aki napokig, hetekig küszködött' lelkiismeretével és végül a legjobb dolgozók közé került, és példás munkájával jobb teljesítményekre serkentette társait is. Az emberek nem egyformák, különböző módszerekkel lehet rájuk hatni. Csupán egy módszert nem lehet nélkülözni: a szüntelen nevelést és agitációt. — Nem kétséges, hogy a bányász törzsgárda kiegészítéséhez és a munkaerővándorlás megszüntetéséhez még jobb politikai felvilágosító munkára, agitációra van szükség — mondja Dobiás elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke. De meggyőződhettünk, hogy a kommunista és pártonkívüli agitátorok rendszeres irányításával javul a pártszervezet kapcsolata a tömegekkel, erősödik a párt vezető szerepe. C ok dicsérő szót hallottunk né^ hány járási pártbizottságról és a JNB-k dolgozóiról, akik kiváló munkaerők toborzásával jelentős segítséget nyújtanak a bányának feladatai teljesítésében. Ezek közé tartozik a prievidzai, párkányi és az érsekújvári. Kevés jót mondtak azonban a zselízi, ógyallai és komáromi járásokról. Pedig mennyi szorgos dolgozó van ezekben is, akik szeretnék, hogy munkájuk könnyebb, életük szebb, változatosabb, kultúráltabb lenne. Ehhez pedig több szén kell. Nem elég a falragaszokkal .való felhívás, beszélni kell a járás legjobb dolgozóival. Az adminisztratív módszerek helyett több neve'őmunkára van szükség. Hangzatos szavak helyett tartalmas személyes agitációt — és az eredmény nem marad el, sok jó dolgozóval gyarapodhat a bányászok nagy serege Handlován. S ha a régiek és újak, kommunisták és pártonkívüliek összefognak, kétségtelen, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére tett elhatározásukat nemcsak teljesítik, de i óval túl is szárnyalják. Erdősi Ede Ne feledkezzünk meg a városés faluszépítési akcióról sem A „Z" akció határtalan lehetőségeket romi és a partizánskéi járások sem nyújt falvaink és városaink szépítéséhez. Ahol ezt a kedvező alkalmat megragadták, helyesen értelmezték, ott csinos kultúrházat, utakat, tűzoltószertárat és egyéb közhasznú létesítményeket építettek. A „Z" akcióba sorolt építkezések nagy előnye, hogy a szükséges anyagot az állami tartalékokból a nemzeti bizottságok az illetékes község vagy város lakossága rendelkezésére bocsátják. Csak a munkát kell biztosítani és olcsón, rövid idő alatt bármilyen követelménynek megfelelő középületet tető alá lehet hozni. Ennek ellenére mégis azt tapasztaljuk, hogy a nyitrai kerületben sok járás nem használja ki a kínálkozó lehatőségeket. A nyitrai járásban például Ojlak községben — noha lassan már egy hónap telt el az első félév vége óta —, a tervezett kultúrház dokumentációját még mindio nem terjesztették be a JNB-re. Igy az e Közhasznú létesítményre előirányozott pénzösszeg felhasználatlanul hever s mivel rohamosan közeledik az év vége, nincs kellő biztosíték arra sem, hogy hozzákezdjenek az építkezéshez. Hasonló hejyzet következett be Léván is, ahol a programtervben a nemzeti bizottság tagjai új sportlétesítmény felépítésének tervével léptek a választási időszakban választóik elé. A választások óta pedig már egy negyedév telt el és se híre-hamva a munkának. Min^denesetre előre kidolgozott tervek nélkül nem lehet ilyen akciót megvalósítani, mégis a HNB-n annyi fáradságot sem vettek, hony benyújtották volna a terveket. Ezekkel a rendellenességekkel azonban nemcsak Léván és a nyitrai járásban találkozunk. A vágsellyei, komátettek meg mindent a faluszépítési akció sikeres végrehajtásáért. Ezzel szemben a zselízi és az ógyallai járások igen napvr. értékelik a támogatást, ami meg is látszik eredményeikben. Ögyallán a folyó évben befejezték az épülőfélben levő kultúrházat, melynek értéke hozzávetőlegesen meghaladja a 800 ezer koronát. Ezenkívül Imely községben 62 ezer korona értékű ártézi-kutat építettek. Hasonlóképpen á iárás többi községeiben is megmutatkoznak az állam által rendelkezésre bocsátott anyagi eszközök áldásai. Mindenesetre az államnak az az érdeke, hogy minden községben, járásban terv szerint végezzék a munkát és szépítsék környezetüket. Ezért bocsát hatalmas pénzösszegeket a helyi nemzeti bizottságok rendelkezésére. Persze, ha az állam úgy látja, hogy az illetékesek nem használják fel a segítséget, akkor ezt az összeget azoknak a járásoknak utalja át, amelyek azt okosan felhasználják a községszépítésre, a középületek felépítésére. Ä következő esztendőben pedig azok a járások, amelyek kevésbé használták ki a lehetőségeket, kevesebb támogatásban részesülnek, mivel nincs meg a biztosíték arra, hogy önsegélyezés útján közhasznú építkezéseket valósítsanak meg. Ez a tény nagy felelősséget ró nemzeti bizottságainkra, amelyeknek mindent el kell követniök, hogy a második félévben még nagyobb erővel mozgósítsák a lakosságot a programtervek és a községszépítést célzó akciók teljesítésére. (th) Katonákból bányászok Közeledik az ősz, amikor katonáink közül sokan visszatérnek eredeti foglalkozásukba, a gyárakba, hivatalokba, szövetkezetekbe, traktprállomásokra. Közülük azonban sokan megértették, hogy ma a legfontosabb kérdér a szénfejtés, a szénbányák munkaerőkkel való ellátása. Nemrég a sokolovoi bánya igazgatója látogatta meg a polgári életbe készülő katonákat. Barátságos beszélgetés közben megemlítette, hogy nemsokára egy új bánya nyílik meg, s ezért nagy feladat előtt áll a bánya vezetősége. Több száz ipari munkásra van szükség, • hogy akadály nélkül megindulhasson a termelés. Az igazgató szavai után 19 ifjú katona határozta el, hogy a szolgálati idő letelte után a bányában fog dolgozni. Spanyo, Ferenc, Sokolov. Dicső napok: A pétervári proletariátus harcos kiállása Az egységbe tömörült orosz proletariátus nagy megmozdulásai (a július 1-i és 16-i tüntetés, a VI. pártkongresszus, a terjedő sztrájkmozgalom) nemcsak aggodalommal töltötték el, hanem az összes ellenforradalmi erők mozgósítására késztették az Ideiglenes Kormányt. Az ellenforradalmat Alekszandr Kerenszkij, az Ideiglenes Kormány miniszterelnöke képviselte. Kerenszkij olyan katonai diktatúra bevezetésére törekedett, amely csírájában elfojtott volna minden forradalmi megmozdulást és lassan felszámolta volna a februárban kiharcolt forradalmi vívmányokat. A katonai diktatúra gyakorlására legmegfelelőbb személyt a burzsoázia és a bonapartista Kerenszkij Kornyilov tábornokban .látta, aki hajdan Pétervár helyőrségi parancsnoka volt. A kormány az ő tanácsára vezette be júliusban a frontokon a halálbüntetést és mindent elkövetett a támadó harci szellem élesztésére a hadseregben. Az orosz burzsoázia Kornyilovban látta a maga emberét. Kornyilov a kadetok és az angol-amerikai tőke képviselője volt és mint ilyen jött augusztus közepén a Kerenszkij-kormány által összehívott „állami értekezletre", melyet a bolsevikok elleneztek. Természetesen az értekezletre meghívták Kornyilovot is, aki a kozák „vad hadosztály" festői kíséretében szinte katonai pompával vonult be az ülésre és kardcsörtető felszólalásában a hátországban a halálbüntetés bevezetését, a vasutak és katonai fontosságú gyárak militarizálását stb. követelte. Igy tehát az értekezlet igazi küldetése, mint ezt egy kadet is kijelentette, abban volt, hogy „egységes, független, kemény és erős hatalmat teremtsen", azaz fegyveres ellenforradalmi megmozdulást készítsen elő — amivel még a legelmaradottabbak is tisztában voltak Oroszországban. Az ellenforradalmi érzületű burzsoázia, főként a junkerek és kadetek nagy ovációval fogadták Kornyilovot, benne látták vesztett hatalmuk esetleges viszszaszerzőjét. Lenin a Rabocsíj Szóidat (munkás é6 katona) című lapban A bonapartizmus kezdete című cikkében így jellemezte az eseményeket: „nem bohóckodás-e, hogy akkor, amikor Kerenszkij, nyilván a kadetok parancsára, egy nem nyilvános direktóriumhoz hasonló valamit alakít saját magából, Nyekraszovból, Tyerencsenkoból és Szavinkovból... egyezséget köt a legarcátlanabb ultimátummal fellépő Kornyilovval és folytatja a felháborítóan botrányos letartóztatások politikáját...?" Mi volt a proletariátus válasza az ellenforradalmi készülődésekre. Az állami értekezlet megkezdése napján négyszázezer gyári, közlekedési stb. munkás lépett sztrájkba a párt felhívására. Néma tüntetéssel fejezték ki ellenállásukat. Nemsokára bekövetkezett az, ami várható volt. Kornyilov augusztus 21-én feladta Rigát a németeknek, és ezt ürügyül használta fel nyílt ellenforradalmi támadásra a munkásosztály ellen. Krimov tábornokot a kozák hadosztály élén augusztus 25-én Pétervár ellen küldte, ő maga meg augusztus 26-án szakított az Ideiglenes Kormánnyal és katonai diktátornak nevezte ki magát. Követelte a kormány lemondását és kérte az ország „népének" támogatását. Tény azonban, hogy Kornyilovot az Ideiglenes Kormány hívta be Pétervárra a forradalmi proletariátus leverésére, csakhogy Kornyilov védnökeinek fejére nőtt, és így került kenyértörésre sor közte és Kerenszkij között. A Novaja Zsizny (Oj élet — Martovék mensevik csoportjának és az „internacionalista" szociáldemokraták lapja) a Kornyilov-puccsal kapcsolatban óvatosan előre közzétett egy hírt kozák csapatok közeledéséről, melyekkel „Moszkva bizonyos társadalmi körei rokonszenveznek" és amelyek „döntő ellenforradalmi megmozdulásokat szerveznek". Lenin a Hírek egy összeesküvésről című cikkében éppen arra mutatott rá, hogy azok a körök, amelyek óvatosan felhívják a lakosság figyelmét a- készülő ellenforradalmi támadásra, éppen azok hívták be Kornyilovot pereputtyostul a forradalom megdöntésére. „A valóságban éppen az Ideiglenes Kormány és a „szocialista" miniszterek rendelték fel a kozák csapatokat a frontról a fővárosokba, például Petrográdba július 3-án, mint ahogy ezt Kalegyin kozák tábornok a moszkvai ellenforradalmi imperialista tanácskozáson hivatalosan meg is erősítette. Ez tény." A párt nyíltan feltárta a helyzetet és a drága város védelmére szólította fel a forradalmi proletariátust. Csakhamar megnövekedtek a Vörös Gárda sorai. Néhány nap alatt 40 000 puskát osztottak ki a munkásoknak. A szakszervezetek is mozgósították tagjaikat. Pétervár körül lövészárkokat ástak és drótakadályokkal vették körül a várost. Több ezer kronstadti tengerész jött védeni a várost. Az orosz proletariátus határozott egységes fellépése, elszántsága győzelemre vezetett. Kerenszkij kénytelen volt letartóztatni Kornyilovot, Krimov tábornok pedig agyonlőtte magát. Felmerült most a kérdés, támogassa-e a proletariátus az Ideiglenes Kormányt a Kornyilov-puccs leverése után. Lenin eleve megmondta: ,Egy bolsevik azt mondaná a munkásoknak és a katonáknak: harcoljunk, de egy cseppet se bízzatok a mensevikekben, ha nem akarjátok megfosztani magatokat a győzelem gyümölcseitől". Ezért a párt politikája a továbbiakban az Ideiglenes Kormány gyöngeségeinek leleplezésére, nem pedig támogatására irányult, mint ahogy az opportunisták kívánták. Igy ért dicstelen véget az ellenforradalom nyílt fegyveres megmozdulása, a szocialista forradalom küszöbén. Lőrincz László