Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-16 / 227. szám, péntek

Szeptember 1-én nagyszabású repülőnap lesz Bratislavában Az idén, szep­tember 1-én a Bratislava-Dvor­ník-i repülőtéren rendezik meg a repülőnapot. A Hadsereggel Együttműködők Szövetségének szlovákiai bizott­sága a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója ' és »honvédelmi szö­vetségünk megala­kításának ötödik évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségek kere­tében készíti elő a bratislavai re­pülőnapot. Novek ezredes­től, a HESZ szlovákiai bizottsága el­nökétől megtudtuk, hogy az előké­születek sikeresen folynak. A sport­repülők éppúgy, mint a katonai piló­ták és ejtőernyősök mutatványaikkal magas fokú képzettségüket akarják bebizonyítani. A repülőnap reggel 8 órakor a re­pülőtechnikáról rendezett kiállítás megnyitásával és a honvédelmi alap­kiképzés bemutatásával kezdődik. Dél­után 13 órakor a modellezők lépnek fel, majd egy órával később ... 26 mutatvány következik Néhányat megemlítünk: Egy Tréner jelzésű repülőgép vontatni fog egy vitorlázót, és vontatókötéllel össze­kapcsolva akrobációs mutatványokat végez. Az egyik pilóta Suttá Fran­tišek, aki egy szerencsétlenség kö­vetkeztében elvesztette egyik lábát. Annyira szereti azonban a repülést, hogy még rokkantan is pilóta akar lenni. Önfeláldozóan tanul, és nem­régen még igényes akrobációra is vállalkozott. A motor nélküli repülőben Jaro­slav Tichý fiatal mérnök lesz, aki elmondotta, hogy ^zel a mutatvány­nyal T. Manka bratislavai pilóta há­rom évvel ezelőtt próbálkozott elő­A bratislavai ejtőernyősök egyik csoportja (Foto Chovanec) ször, és hogy tavaly nagy sikerrel mutatták be a prágai repülőnapon. A következő számban olomouci pi­lóták csoportos akrobációt végeznek. Mutatványukkal nemrég nagy sikert értek el a szíriai kormányküldöttség előtt. Hogy az akrobációs repülés nem­csak férfisport, arról is meggyőződ­hetünk a bratislavai repülőnapon. Vesperinová elvtársnő, a nyitrai ke­rületi Aeroklub tagja szóló akrobá­cióval mutatkozik be. — A férjem pilóta — mondotta Vesperinová elv­társnő, amikor előkészületeiről tuda­kozódtunk nála. ö az instruktorom. Ne gondolja azonban senki, hogy ezért egyszerűbb számomra a tanulás. Sőt, ellenkezőleg. Ha gyakorlatozás­kor valami nem sikerül, még este is hallgatnom kell a korholó megjegy­zéseket. Igaz, a mutatvány nagy elő­készületet követel, különösen azért, mert többet akarok elérni, mint a ta­valyi repülőnapon. A továbbiakban szóló-akrobációkat végez majd Vilém Krista, az angliai világbajnokság győztese. Az ejtőer­nyősök mutatványai közt először végeznek páros ugrást a nők. A sza­bad esés ideje alatt Maxová világ­bajnoknő és Jarkovská szétválnak, és mielőtt kinyílna az ejtőernyőjük, találkoznak a levegőben. Ugyanezt a mutatványt később füstképző szer­kezettel Kriváň sportmester és Jer­gus szlovákiai bajnok is bemutatja. A repülőnapon látni fogjuk a moszkvai világbajnokságon legjobbak­nak bizonyult csehszlovák ejtőernyő­söket. A már említetteken kívül sokat ígér Jehlička, Koubek és Kaplan ér­demes sportmesterek és világrekorderek fellépése. Talán a jövő évben ismét látni fogjuk őket a Bratislava-Dvor­nik-i repülőtéren. A HESZ szlovákiai bizottságának elnöke szerint valószí­nűleg itt kerül sor az ejtőernyős vi­lágbajnokságra. A bratislavai repülőnap zárórészé­ben a légierők tagjai számot adnak harci technikájukról és felkészültsé­gükről. D. V. K. Tóth Mihály: A BECSÜLET ÁRA Új villamos Mratislarában Okos gazdálkodással Nem könnyű feladat takarékoskodni a nyersanyaggal, hogy a termelt áru mennyisége és minősége csorbát ne szenvedjen. A Magasépítészeti Válla­lat dolgozói Hencovcén elhatározták, hegy, az építkezési helyeken megold­ják ezeket a kérdéseket. Komolyan veszik ezeket a takarékossági problé­mákat. Kötelezettséget vállaltak a Nagy Október 40. évfordulójának tisz­teletére, hogy az anyaggal gazdasá­gosabban bánnak és 113 800 koronát takarítanak meg. A melegvíz-kanális építéséné! 42 ezer, a fűrészárúk ré­szére épített nyitott raktár építésé­né! 50 ezer koronát takarítanak meg. Vechec kőbánya dolgozói is 16 nappal a határidő előtt váltották be ígéretüket. Terven felül 314 ezer ko­rona értékű anyagot takarítottak meg. Munkalendületüket tovább fokozzák, hegy kötelezettségvállalásukat — mi­szerint évi tervüket december 19-én teljesítik — beváltsák. Teljesítik a Nagy Október köszönté- | sére tett kollektív kötelezettségvál­lalásaikat a vranovi kommunális vál­lalat dolgozói is. A három negyedévre vállalt ígéreteiket már beváltották, most már csak az utolsó negyedév van hátra. Valamennyien úgy dolgoz­nak, hogy kötelezettségvállalásukat magasan túlszárnyalják.. (Tudósítónktól) Tudnivalók a brnói gépkiállításra utazók részére ff A tavalyi brnói gépkiállítás oly • nagy sikerrel végződött, hogy az j idei kiállítás iránt óriási érdeklő­• dés mutatkozik. A kiállítás ren­J dezősége erre való tekintettel meg­I tett minden intézkedést, hogy a I kiállításra utazók részére a szál­I lás biztosítva legyen. Erre a célra I lefoglalta az összes brnói szállo­• dákat és számos magánszobát I tart nyilványtartásban. Csoportlá­• togatások részére az egyetemi in­• ternátusban van szállás fentartva. I A kiállítás szállás-hivatala (Ubyto­• vací kancelár III. Výstavy čs. stro­• jírenství, Brno, Tatranská 12.) ez­I úton is felkéri az érdeklődőket, • hogy már most jelentsék be szál­I lásigényeiket, miután a szobaren­• delések száma már most is igen K. Ki ne látta volna, ki ne csodálta volna már? Elegánsan, zajtalanul sik­lik végig Bratislava utcáin, olyan a többi villamos mellett, mint hattyú a kacsák közt. És olyan büszke, clyan megközelíthetetlen, mintha maga is tudná, hogv ő még prototípus, testét nem szennyezheti idegenek lába. T II. a -"ve, augusztus 8-a óta szág^'d a r nyes vonalon. Magam is külön igazgatósági enge­déllyel ülhettem csak fel rája. Bel­sejével ma még nem nagyon büszkél­abban a pillanatban megáll a villamos, i Nemcsak a szokásos motor és kerék- 1 fék jön működésbe, hanem a négy 1 mágneses fék is. E fék mindegyike 6 1 tonna súlynak megfelelő erővel tapad a sínekhez. A balesetek számát nagy mértékben csökkentik mén az automatikusan zá­ródó ajtók is. Először is, mivel az ajtó a lépcsőt teljesen elzárja, nem lehet a villamosra fel és leugrálni. Ám az sem fordulhat elő, hegy az utasok tömege megakadályozza az aj­nagy. ÜJ HAZAI SZÁMOLÓGÉP A prágai Aritma számológépgyárban új rendszerű számológépet szerkesz­tettek, amely teljesítmény tekinteté­ben az eddigi külföldi számológépek teljesítményét felülmúlja. A gépnek óránként 8000 fordulója van és az az előnye, hogy a megfejtett számfejtés helyességét ellenőrzi. Az első öt gépet még ez év folyamán leszállítják. K. kedhetik. Igaz. menetirányba néző 25 pazar bőrülése máris elárulja, hogy kényelem tekintetében lefőzi még au­tóbusz testvéreit is, jelenleg azonban otromba vastömbök csúfítják el a 75 álló utasnak tervezett ülések közti helyet. Az utasok súlyát helyettesítik ezek a vasak. Gyorsan s mégis minden rázkódás nélkül suhanunk végig a Steiner Gábor utcán a Nemzeti Színház felé. Rajtam kívül csak Hanzl István villamosveze­tő. Červenka István instruktor, Gecl Lajos ellenőr és Zdének V. szerelő, — az új villamos kipróbálói képviselik az „élő" embert. Van tehát módom a kérdezősködésre, kíváncsiságom ki­elégítésére. így tudom meg, hogy a T Il.-nek 300Ó kilométer próbautat kell megtennie, körülbelül szeptem­ber 8-án adják csak át Bratislava közönségének. Ez alatt az egy hónapos oróbaút alatt minden előforduló észre­vételt megírnak az új villamos gyá­rának, ahol ezeket a javaslatokat és bírálatokat figyelembe véve, 1959-ben kezdik meg a tömeges gyártást. A tervek szerint, a Bratislavában ma­radó prototípuson kívül még 40 új hasonló kocsit kap 1959-ben Bratisla­va. Érdekessége az új villamosnak, hogy négy motorja van, valamivel szé­lesebb, mint a használatban levő ed­digi villamosok, egyetlen pedál le­nyomásával három féle féket lehet működésbe hozni, 65 kilóméteres maximális sebességgel tud száguldani, s az automatikusan záródó ajtók tel­jesen eltakarják a lépcsőket. Nagyon érdekes és teljesen bizton­ságos a kocsi fékberendezése. Ha a vezető lábával lenyomja a fékpedált, tók becsukását, maguk az utasok csi­nálnak egymás között rendet majd az ilyen esetekben. Az ajtók becsukását úgyanis a mozgásba induló villamos motora végzi, ha tehát valamelyik utas az ajtók közé áll, nem tud elindulni a villamos. Mindent összevéve tehát Bratislava újdonsága, a T II. nem csak szebb, kényelmesebb, gyorsabb, az ed­digi villamosnál, de biztonságosabb is. S e mellett, — talán erre lehetünk legbüszkébbek — az új villamos mind az elgondolásban, mind a kivitelezés­ben teljesen csehszlovák konstrukció! Minket mint utasokat természetesen az érdekel legjobban, segítenek-e majd az új villamosok, az eddigi forgalmi nehézségeken? A legilletékesebbek Zatĺkaj József igazgató Križánsky Ist­ván főmérnök, Orgon Gustáv mérnök és Brachtl Reinhold a közlekedési válía'at vezetői ilyen megnyugtató fe­leletet adtak: — A régi villamosok pótkocsival együtt 150 utast vihettek magukkal. A T II. 100 utasra van ugyan ter­vezve, de 145 ember is elfér benne. \z e'őnv PTonban. nem a férőhelyek­ben, hanem a nagyobb sebességben rejlik. Míg a régi villamos az eddigi 400 méteres megállóközökkel 13,5 km­es átlagos sebességgel teszi meg az utat, a T II. 23 km-es gyorsasággal ha'ad majd. Ha pedig a villamos meg­állókat megritkítjuk, a még nagyobb sebességgel azt érjük majd el, hogy amíg ma 200 kocsi megy végig egy­egy vonalcn, 1959-ben 300 kocsira szaperodhatik a járatok száma. 1959­ben egy harmadával több utas utaz­hatik tehát mint ma. Neumann János A zon az éven rettenetesen kevés termett mindenből. Már ta­vasszal kukorica-, meg répavetéskor is látták az emberek, hogy rossz termés lesz. A szántóföldeken a békák már el­kezdtek kuruttyolni, mert bizony még áprilisban is víz volt a tavaszi búza­meg a kukoricaföldek helyén. Mikorra .megindították a szivattyúkat és eltűnt a földekről a víz, hirtelen olyan mele­gek jöttek, hogy a tehénkékkel föl­szántott föld egy-két napon belül ki­adta magából a nedvességet és a gazda hiába fogasolta, vagy hengerelte köny­nyű kis szerszámaival, mert akkora rögök maradtak, hogy a két tehénnek bizony neki kellett rugaszkodnia, hogy végig zötyögtessék a hengert a földön. Török Márton már márciusban, a hó­olvadás után látta, hogy a búzát is ki kell szántania, de csak várt ezzel a dologgal. Ahogy a víz lement róla, itt­ott még látott egy-két bágyadt, fony­nyadt, sárguló, majd vörösre változó búzaszálat, így hát még bízott, még remélt, hogy lesz valami a vetésből. Április közepén azonban látta, hogy tévedett, és ki kellett szántania a bú­zának több mint felét. Vetés előtt — kukoricát vetett, mert abból kellett a legkevesebb vetőmag — az egész csa­ládot kivitte a földre. Nekiálltak a hantoknak és nagy fejszékkel, meg minden a háznál található szerszámok­kal törte a család a rögöket. Valami két napig dolgoztak, amíg bele nem untak — ki nem dőltek az embertelen munkából. Elvetette a kukoricát. Várta, várta az esőt, de az bizony csak nagyon el­vétve jött. Egészen június végéig nem esett. Az itt-ott kikelt tengeri sárga levelei összesodródtak, elbágyadtak, mint a szomjazó gazda, aki bár látta, hogy csak a száraz hantokat forgatja, de azért csak megkapálta szokás sze­rint háromszor a kukoricát. Aratás előtt hirtelen megjött az esős idő. A búza már aranyszőke volt, ma­holnap bele kellett vágni a kaszát, mi­kor reggelente megjelent az a szem­apasztó köd, amitől a gazda úgy fél. Máskor Mártonék zsákjaiba belefért 85—90 kiló búza is, most meg csak 60 kilót nyomott a búzászsák. Megaszott a drága búzaszem, meg a többi gabo­na is. Jl/Tártont már régen emésztette a •L'í gond, hogyan fizeti meg az árendát, az asszony is nagyokat só­hajtott gyakran, de cséplésig nem szóltak egymásnak a dologról. Ez a gond annál nyomasztóbb volt, mert mindig pontosan fizették az árendát. Szeptember utolsó vasárnapjának dél­utánján minden évben elment Márton a tiszteleteshez és leolvasta az aszta­lára az árendáért járó bért — holdan­ként háromszázhúsz kiló búza árát. A tiszteles tizennyolc éve minden ilyen alkalommal elővette a kredencből azt a bizonyos kis félliteres üveget, és ab­ból mindig megittak pontosan két stampedli szilvóriumot — se többet, se kevesebbet, — közben a tiszteletes megírta a nyugtát, aláírták, végül le­kezelt Mártonnal, kikísérte őt egészen a verandára, ott még egyszer kezeltek és a gazda egy évig nem lépte át a tiszteletesék küszöbét. Márton most — először életében — szégyelte magát, hogy nem tud fizetni. A tiszteletesék előtt mindig szorongva ment el, pedig még nem járt le a ha­táridő. Nem járt le, hanem azért las­san, de biztosan közeledett. Török Mártonék eddig még minden évben öltek kacsát Mihálynapra, mert a legöregebb fiúk névnapja volt. Már­tonné most az összes kacsát megtöm­te, elvitte Komáromba és eladták mind. Tudták, hogy holnap nem lesz névnapi kacsapecsenye, de őket ez nem bántotta különösebben. Eladták a hízónak szánt disznót is, de maradt még egy süldő, az úgy március végére lehet olyan 120 kilós, — majd abból lesz zsírjuk. A pénznek még mindig hiányzott majdnem a fele. Szeptember utolsó vasárnapjának reggelén Márton úgy hajnali négykor felébredt. Nyomban az árenda jutott az eszébe. Mellette az ágyban forgo­lódni kezdett a felesége is. Ugyanazon tépelődtek mindketten: hogyan fizetik meg tartozásukat? Egy ideig szótlanul feküdtek, végül megszólalt az asszony: — Szeptember huszonhetedike van. — Tudom — felelte rá Márton és nagyot sóhajtott: — Mit csinálunk, — kérdezte magától már ezredszer. — Te — szólt az asszonyhoz, — én csúfságra nem megyek el fele pénz­zel. Próbáld meg Te, beszélj a tiszte­letesnével — próbálta rávenni a fele­ségét. Az asszony sírni kezdett. — Kisül a szemem. Ilyen szégyent megérni, ilyen szégyent... — sírta tovább. Délelőtt azért elővette Margit néne az ünneplőjét, Mártonnak is fehér in­get adott, kitette az esküvői ruháját, elkészítette urát a templomba, mert húsvét óta nem volt Márton az isten házában. Margit néni elindult a tiszteletesék: hez. Megfogta a legkisebb lánya kezét és félve bekopogtatott a konyhába. Éppen nagy munkában találta a tiszte­letes asszonyt, meg a szolgálót. A tűz­helyen két kacsa is pirult a sütőben. A tiszteletes asszony most szórta a diót a rétesbe, a mákosrétes meg már ki volt metélve egy hatalmas tálra. Nagyon nyájasan fogadta Margit né­nit. Leültette egy székre, megkínálta mákosrétessel, a kislánynak is adott a kezébe egy lábast, hadd nyalja ki a gyerek, biztosan szereti az ilyen nya­lánkságot. Elmesélte, hogy ebédre itt lesznek a fia barátai, azoknak csinálja ezt a nagyszerű ebédet. Elbeszélgettek az időjárásról, meg más dolgokról, de jövetele céljáról Margit néni vonakodott beszélni. Vég­re mégis az időjárásról tért rá a do-' logra. Elpanaszolta, hogy egész éven keresztül milyen rendetlen időjárás volt. Akkor esett, mikor nem kellett volna, máskor meg hónapokig nem volt egy csepp eső sem. 1 y égül kinyögte, hogy miért jött. ' A tiszteletesné úgy tett, mint aki nagyon gondolkodik, mintha szá­molna magában, egy jó darabig nem szólt, végül azt mondta: — Nézze, kedves Törökné, elismerem, hogy rossz termés volt, de látja, hogy nekünk sem megy valami rózsásan. Az én uram is csak egy egyszerű lelkész, én meg csak egy szegény asszony vagyok. Nem se­gíthetek magán. Azt a pénzt, ami meg­van, csak bátran hozza el az ura, ő majd megegyezik a férjemmel. Nem is vették észre, hogy a kis Pan­ni a zsámolyon ülve egészen bemasza­tolta magát a ritka csemegével. Sírni kezdett, mikor édesanyja megfogta a kezét és hazafelé indultak. A templomban a tiszteletes prédiká­ciójában az alamizsnálkodás áldásairól beszélt. Szép volt a prédikáció, az asz­szonyok közül néhányan sírtak is, mi­kor azokat a szép példát adó történe­teket mesélte a tiszteletes. Istentisz­telet után Márton megemberelte ma­gát, elhatározta, hogy odamegy a tiszteleteshez és beszél vele a dologról. Mikorra odakeveredett volna hozzá, a szentatya már körül volt véve kurá­torokkal, meg az egyház többi oszlopos tagjával, így tervét nem tudta meg­valósítani. * * * Délután mégis rá tudta venni Már­tont a felesége, hogy vigye el a pénzt. Fogta magát, még egyszer megolvasta a bankókat, beletette mind a régi, le r génykori bugyellárisába és elment a paplakra. A tiszteletesné beküldte Mártont a pap dolgozószobájába. Ott aludta ebéd­utáni álmát a falu pfisztora. Márton elmondta neki, miért jött, panaszko­dott az időjárásra, elmondta, hogy mi­lyen rossz termés volt, végül kérte a tiszteletest, adjon valamilyen enged­ményt, vagy legalább haladékot a fize­tésre, mert most nincs több pénze a háznál. A tiszteletes bólogatott, Márton meg örült, hogy mégis részvétre talált és csak kap valamilyen engedményt. Vé­gül a tiszteletes összekulcsolta a kezét, mélyen Márton szemébe nézett és azt mondta: — Adjuk meg, atyámfia, az istennek azt, ami az istené, de a csá­szárnak is azt, ami a császáré. Tudom, nagyon meglátogatott bennünket a jó isten, de hát keresztényi türelemmel viseljük sorsunkat. Majd kevésbé komoly ábrázattal azt kérdezte Mártontól: — Mennyit tud ma fizetni, Márton gazda? Márton leszámolta neki a pénzt, a pap még egyszer átszámolta, majd hirtelen felkapta a fejét, Mártonra függesztette szemét és ezt mondta: — Ej, ej, Márton, hiszen maguknak még van egy jó nagyocska süldőjük az ólban. Meg ott látom a csordán azt a szép üszőborjút is. No, többet nem mondok. Viszontlátásra — jövő vasár­nap délután. A tiszteletes felállt íróasztala mö­" gül, kezét búcsúzásra nyújtva jelezte Mártonnak a látogatás végét. Márton szeme kézfogás közben meg­akadt a szilvóriumos üvegen. Ott volt a szilvórium most is a könyvesszek­rény csillogo üvege mögött hat kis­pohár között, mint mindig. Ma dél­után azonban a tiszteletes nem vette elő az itókát. Mártont a tiszteletes a konyháig kí­sérte, de ott már elbúcsúzott tőle. Mert az ebédlőből csalogatóan zengett a boldog fiatalság kacagása. A jókedvű pap kacagását Márton még az utcán is hallotta.

Next

/
Thumbnails
Contents