Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-16 / 227. szám, péntek

Szeptember 1-én nagyszabású repülőnap lesz Bratislavában Az idén, szeptember 1-én a Bratislava-Dvorník-i repülőtéren rendezik meg a repülőnapot. A Hadsereggel Együttműködők Szövetségének szlovákiai bizottsága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója ' és »honvédelmi szövetségünk megalakításának ötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek keretében készíti elő a bratislavai repülőnapot. Novek ezredestől, a HESZ szlovákiai bizottsága elnökétől megtudtuk, hogy az előkészületek sikeresen folynak. A sportrepülők éppúgy, mint a katonai pilóták és ejtőernyősök mutatványaikkal magas fokú képzettségüket akarják bebizonyítani. A repülőnap reggel 8 órakor a repülőtechnikáról rendezett kiállítás megnyitásával és a honvédelmi alapkiképzés bemutatásával kezdődik. Délután 13 órakor a modellezők lépnek fel, majd egy órával később ... 26 mutatvány következik Néhányat megemlítünk: Egy Tréner jelzésű repülőgép vontatni fog egy vitorlázót, és vontatókötéllel összekapcsolva akrobációs mutatványokat végez. Az egyik pilóta Suttá František, aki egy szerencsétlenség következtében elvesztette egyik lábát. Annyira szereti azonban a repülést, hogy még rokkantan is pilóta akar lenni. Önfeláldozóan tanul, és nemrégen még igényes akrobációra is vállalkozott. A motor nélküli repülőben Jaroslav Tichý fiatal mérnök lesz, aki elmondotta, hogy ^zel a mutatványnyal T. Manka bratislavai pilóta három évvel ezelőtt próbálkozott előA bratislavai ejtőernyősök egyik csoportja (Foto Chovanec) ször, és hogy tavaly nagy sikerrel mutatták be a prágai repülőnapon. A következő számban olomouci pilóták csoportos akrobációt végeznek. Mutatványukkal nemrég nagy sikert értek el a szíriai kormányküldöttség előtt. Hogy az akrobációs repülés nemcsak férfisport, arról is meggyőződhetünk a bratislavai repülőnapon. Vesperinová elvtársnő, a nyitrai kerületi Aeroklub tagja szóló akrobációval mutatkozik be. — A férjem pilóta — mondotta Vesperinová elvtársnő, amikor előkészületeiről tudakozódtunk nála. ö az instruktorom. Ne gondolja azonban senki, hogy ezért egyszerűbb számomra a tanulás. Sőt, ellenkezőleg. Ha gyakorlatozáskor valami nem sikerül, még este is hallgatnom kell a korholó megjegyzéseket. Igaz, a mutatvány nagy előkészületet követel, különösen azért, mert többet akarok elérni, mint a tavalyi repülőnapon. A továbbiakban szóló-akrobációkat végez majd Vilém Krista, az angliai világbajnokság győztese. Az ejtőernyősök mutatványai közt először végeznek páros ugrást a nők. A szabad esés ideje alatt Maxová világbajnoknő és Jarkovská szétválnak, és mielőtt kinyílna az ejtőernyőjük, találkoznak a levegőben. Ugyanezt a mutatványt később füstképző szerkezettel Kriváň sportmester és Jergus szlovákiai bajnok is bemutatja. A repülőnapon látni fogjuk a moszkvai világbajnokságon legjobbaknak bizonyult csehszlovák ejtőernyősöket. A már említetteken kívül sokat ígér Jehlička, Koubek és Kaplan érdemes sportmesterek és világrekorderek fellépése. Talán a jövő évben ismét látni fogjuk őket a Bratislava-Dvornik-i repülőtéren. A HESZ szlovákiai bizottságának elnöke szerint valószínűleg itt kerül sor az ejtőernyős világbajnokságra. A bratislavai repülőnap zárórészében a légierők tagjai számot adnak harci technikájukról és felkészültségükről. D. V. K. Tóth Mihály: A BECSÜLET ÁRA Új villamos Mratislarában Okos gazdálkodással Nem könnyű feladat takarékoskodni a nyersanyaggal, hogy a termelt áru mennyisége és minősége csorbát ne szenvedjen. A Magasépítészeti Vállalat dolgozói Hencovcén elhatározták, hegy, az építkezési helyeken megoldják ezeket a kérdéseket. Komolyan veszik ezeket a takarékossági problémákat. Kötelezettséget vállaltak a Nagy Október 40. évfordulójának tiszteletére, hogy az anyaggal gazdaságosabban bánnak és 113 800 koronát takarítanak meg. A melegvíz-kanális építéséné! 42 ezer, a fűrészárúk részére épített nyitott raktár építéséné! 50 ezer koronát takarítanak meg. Vechec kőbánya dolgozói is 16 nappal a határidő előtt váltották be ígéretüket. Terven felül 314 ezer korona értékű anyagot takarítottak meg. Munkalendületüket tovább fokozzák, hegy kötelezettségvállalásukat — miszerint évi tervüket december 19-én teljesítik — beváltsák. Teljesítik a Nagy Október köszönté- | sére tett kollektív kötelezettségvállalásaikat a vranovi kommunális vállalat dolgozói is. A három negyedévre vállalt ígéreteiket már beváltották, most már csak az utolsó negyedév van hátra. Valamennyien úgy dolgoznak, hogy kötelezettségvállalásukat magasan túlszárnyalják.. (Tudósítónktól) Tudnivalók a brnói gépkiállításra utazók részére ff A tavalyi brnói gépkiállítás oly • nagy sikerrel végződött, hogy az j idei kiállítás iránt óriási érdeklő• dés mutatkozik. A kiállítás renJ dezősége erre való tekintettel megI tett minden intézkedést, hogy a I kiállításra utazók részére a szálI lás biztosítva legyen. Erre a célra I lefoglalta az összes brnói szállo• dákat és számos magánszobát I tart nyilványtartásban. Csoportlá• togatások részére az egyetemi in• ternátusban van szállás fentartva. I A kiállítás szállás-hivatala (Ubyto• vací kancelár III. Výstavy čs. stro• jírenství, Brno, Tatranská 12.) ezI úton is felkéri az érdeklődőket, • hogy már most jelentsék be szálI lásigényeiket, miután a szobaren• delések száma már most is igen K. Ki ne látta volna, ki ne csodálta volna már? Elegánsan, zajtalanul siklik végig Bratislava utcáin, olyan a többi villamos mellett, mint hattyú a kacsák közt. És olyan büszke, clyan megközelíthetetlen, mintha maga is tudná, hogv ő még prototípus, testét nem szennyezheti idegenek lába. T II. a -"ve, augusztus 8-a óta szág^'d a r nyes vonalon. Magam is külön igazgatósági engedéllyel ülhettem csak fel rája. Belsejével ma még nem nagyon büszkélabban a pillanatban megáll a villamos, i Nemcsak a szokásos motor és kerék- 1 fék jön működésbe, hanem a négy 1 mágneses fék is. E fék mindegyike 6 1 tonna súlynak megfelelő erővel tapad a sínekhez. A balesetek számát nagy mértékben csökkentik mén az automatikusan záródó ajtók is. Először is, mivel az ajtó a lépcsőt teljesen elzárja, nem lehet a villamosra fel és leugrálni. Ám az sem fordulhat elő, hegy az utasok tömege megakadályozza az ajnagy. ÜJ HAZAI SZÁMOLÓGÉP A prágai Aritma számológépgyárban új rendszerű számológépet szerkesztettek, amely teljesítmény tekintetében az eddigi külföldi számológépek teljesítményét felülmúlja. A gépnek óránként 8000 fordulója van és az az előnye, hogy a megfejtett számfejtés helyességét ellenőrzi. Az első öt gépet még ez év folyamán leszállítják. K. kedhetik. Igaz. menetirányba néző 25 pazar bőrülése máris elárulja, hogy kényelem tekintetében lefőzi még autóbusz testvéreit is, jelenleg azonban otromba vastömbök csúfítják el a 75 álló utasnak tervezett ülések közti helyet. Az utasok súlyát helyettesítik ezek a vasak. Gyorsan s mégis minden rázkódás nélkül suhanunk végig a Steiner Gábor utcán a Nemzeti Színház felé. Rajtam kívül csak Hanzl István villamosvezető. Červenka István instruktor, Gecl Lajos ellenőr és Zdének V. szerelő, — az új villamos kipróbálói képviselik az „élő" embert. Van tehát módom a kérdezősködésre, kíváncsiságom kielégítésére. így tudom meg, hogy a T Il.-nek 300Ó kilométer próbautat kell megtennie, körülbelül szeptember 8-án adják csak át Bratislava közönségének. Ez alatt az egy hónapos oróbaút alatt minden előforduló észrevételt megírnak az új villamos gyárának, ahol ezeket a javaslatokat és bírálatokat figyelembe véve, 1959-ben kezdik meg a tömeges gyártást. A tervek szerint, a Bratislavában maradó prototípuson kívül még 40 új hasonló kocsit kap 1959-ben Bratislava. Érdekessége az új villamosnak, hogy négy motorja van, valamivel szélesebb, mint a használatban levő eddigi villamosok, egyetlen pedál lenyomásával három féle féket lehet működésbe hozni, 65 kilóméteres maximális sebességgel tud száguldani, s az automatikusan záródó ajtók teljesen eltakarják a lépcsőket. Nagyon érdekes és teljesen biztonságos a kocsi fékberendezése. Ha a vezető lábával lenyomja a fékpedált, tók becsukását, maguk az utasok csinálnak egymás között rendet majd az ilyen esetekben. Az ajtók becsukását úgyanis a mozgásba induló villamos motora végzi, ha tehát valamelyik utas az ajtók közé áll, nem tud elindulni a villamos. Mindent összevéve tehát Bratislava újdonsága, a T II. nem csak szebb, kényelmesebb, gyorsabb, az eddigi villamosnál, de biztonságosabb is. S e mellett, — talán erre lehetünk legbüszkébbek — az új villamos mind az elgondolásban, mind a kivitelezésben teljesen csehszlovák konstrukció! Minket mint utasokat természetesen az érdekel legjobban, segítenek-e majd az új villamosok, az eddigi forgalmi nehézségeken? A legilletékesebbek Zatĺkaj József igazgató Križánsky István főmérnök, Orgon Gustáv mérnök és Brachtl Reinhold a közlekedési válía'at vezetői ilyen megnyugtató feleletet adtak: — A régi villamosok pótkocsival együtt 150 utast vihettek magukkal. A T II. 100 utasra van ugyan tervezve, de 145 ember is elfér benne. \z e'őnv PTonban. nem a férőhelyekben, hanem a nagyobb sebességben rejlik. Míg a régi villamos az eddigi 400 méteres megállóközökkel 13,5 kmes átlagos sebességgel teszi meg az utat, a T II. 23 km-es gyorsasággal ha'ad majd. Ha pedig a villamos megállókat megritkítjuk, a még nagyobb sebességgel azt érjük majd el, hogy amíg ma 200 kocsi megy végig egyegy vonalcn, 1959-ben 300 kocsira szaperodhatik a járatok száma. 1959ben egy harmadával több utas utazhatik tehát mint ma. Neumann János A zon az éven rettenetesen kevés termett mindenből. Már tavasszal kukorica-, meg répavetéskor is látták az emberek, hogy rossz termés lesz. A szántóföldeken a békák már elkezdtek kuruttyolni, mert bizony még áprilisban is víz volt a tavaszi búzameg a kukoricaföldek helyén. Mikorra .megindították a szivattyúkat és eltűnt a földekről a víz, hirtelen olyan melegek jöttek, hogy a tehénkékkel fölszántott föld egy-két napon belül kiadta magából a nedvességet és a gazda hiába fogasolta, vagy hengerelte könynyű kis szerszámaival, mert akkora rögök maradtak, hogy a két tehénnek bizony neki kellett rugaszkodnia, hogy végig zötyögtessék a hengert a földön. Török Márton már márciusban, a hóolvadás után látta, hogy a búzát is ki kell szántania, de csak várt ezzel a dologgal. Ahogy a víz lement róla, ittott még látott egy-két bágyadt, fonynyadt, sárguló, majd vörösre változó búzaszálat, így hát még bízott, még remélt, hogy lesz valami a vetésből. Április közepén azonban látta, hogy tévedett, és ki kellett szántania a búzának több mint felét. Vetés előtt — kukoricát vetett, mert abból kellett a legkevesebb vetőmag — az egész családot kivitte a földre. Nekiálltak a hantoknak és nagy fejszékkel, meg minden a háznál található szerszámokkal törte a család a rögöket. Valami két napig dolgoztak, amíg bele nem untak — ki nem dőltek az embertelen munkából. Elvetette a kukoricát. Várta, várta az esőt, de az bizony csak nagyon elvétve jött. Egészen június végéig nem esett. Az itt-ott kikelt tengeri sárga levelei összesodródtak, elbágyadtak, mint a szomjazó gazda, aki bár látta, hogy csak a száraz hantokat forgatja, de azért csak megkapálta szokás szerint háromszor a kukoricát. Aratás előtt hirtelen megjött az esős idő. A búza már aranyszőke volt, maholnap bele kellett vágni a kaszát, mikor reggelente megjelent az a szemapasztó köd, amitől a gazda úgy fél. Máskor Mártonék zsákjaiba belefért 85—90 kiló búza is, most meg csak 60 kilót nyomott a búzászsák. Megaszott a drága búzaszem, meg a többi gabona is. Jl/Tártont már régen emésztette a •L'í gond, hogyan fizeti meg az árendát, az asszony is nagyokat sóhajtott gyakran, de cséplésig nem szóltak egymásnak a dologról. Ez a gond annál nyomasztóbb volt, mert mindig pontosan fizették az árendát. Szeptember utolsó vasárnapjának délutánján minden évben elment Márton a tiszteleteshez és leolvasta az asztalára az árendáért járó bért — holdanként háromszázhúsz kiló búza árát. A tiszteles tizennyolc éve minden ilyen alkalommal elővette a kredencből azt a bizonyos kis félliteres üveget, és abból mindig megittak pontosan két stampedli szilvóriumot — se többet, se kevesebbet, — közben a tiszteletes megírta a nyugtát, aláírták, végül lekezelt Mártonnal, kikísérte őt egészen a verandára, ott még egyszer kezeltek és a gazda egy évig nem lépte át a tiszteletesék küszöbét. Márton most — először életében — szégyelte magát, hogy nem tud fizetni. A tiszteletesék előtt mindig szorongva ment el, pedig még nem járt le a határidő. Nem járt le, hanem azért lassan, de biztosan közeledett. Török Mártonék eddig még minden évben öltek kacsát Mihálynapra, mert a legöregebb fiúk névnapja volt. Mártonné most az összes kacsát megtömte, elvitte Komáromba és eladták mind. Tudták, hogy holnap nem lesz névnapi kacsapecsenye, de őket ez nem bántotta különösebben. Eladták a hízónak szánt disznót is, de maradt még egy süldő, az úgy március végére lehet olyan 120 kilós, — majd abból lesz zsírjuk. A pénznek még mindig hiányzott majdnem a fele. Szeptember utolsó vasárnapjának reggelén Márton úgy hajnali négykor felébredt. Nyomban az árenda jutott az eszébe. Mellette az ágyban forgolódni kezdett a felesége is. Ugyanazon tépelődtek mindketten: hogyan fizetik meg tartozásukat? Egy ideig szótlanul feküdtek, végül megszólalt az asszony: — Szeptember huszonhetedike van. — Tudom — felelte rá Márton és nagyot sóhajtott: — Mit csinálunk, — kérdezte magától már ezredszer. — Te — szólt az asszonyhoz, — én csúfságra nem megyek el fele pénzzel. Próbáld meg Te, beszélj a tiszteletesnével — próbálta rávenni a feleségét. Az asszony sírni kezdett. — Kisül a szemem. Ilyen szégyent megérni, ilyen szégyent... — sírta tovább. Délelőtt azért elővette Margit néne az ünneplőjét, Mártonnak is fehér inget adott, kitette az esküvői ruháját, elkészítette urát a templomba, mert húsvét óta nem volt Márton az isten házában. Margit néni elindult a tiszteletesék: hez. Megfogta a legkisebb lánya kezét és félve bekopogtatott a konyhába. Éppen nagy munkában találta a tiszteletes asszonyt, meg a szolgálót. A tűzhelyen két kacsa is pirult a sütőben. A tiszteletes asszony most szórta a diót a rétesbe, a mákosrétes meg már ki volt metélve egy hatalmas tálra. Nagyon nyájasan fogadta Margit nénit. Leültette egy székre, megkínálta mákosrétessel, a kislánynak is adott a kezébe egy lábast, hadd nyalja ki a gyerek, biztosan szereti az ilyen nyalánkságot. Elmesélte, hogy ebédre itt lesznek a fia barátai, azoknak csinálja ezt a nagyszerű ebédet. Elbeszélgettek az időjárásról, meg más dolgokról, de jövetele céljáról Margit néni vonakodott beszélni. Végre mégis az időjárásról tért rá a do-' logra. Elpanaszolta, hogy egész éven keresztül milyen rendetlen időjárás volt. Akkor esett, mikor nem kellett volna, máskor meg hónapokig nem volt egy csepp eső sem. 1

y égül kinyögte, hogy miért jött. ' A tiszteletesné úgy tett, mint aki nagyon gondolkodik, mintha számolna magában, egy jó darabig nem szólt, végül azt mondta: — Nézze, kedves Törökné, elismerem, hogy rossz termés volt, de látja, hogy nekünk sem megy valami rózsásan. Az én uram is csak egy egyszerű lelkész, én meg csak egy szegény asszony vagyok. Nem segíthetek magán. Azt a pénzt, ami megvan, csak bátran hozza el az ura, ő majd megegyezik a férjemmel. Nem is vették észre, hogy a kis Panni a zsámolyon ülve egészen bemaszatolta magát a ritka csemegével. Sírni kezdett, mikor édesanyja megfogta a kezét és hazafelé indultak. A templomban a tiszteletes prédikációjában az alamizsnálkodás áldásairól beszélt. Szép volt a prédikáció, az aszszonyok közül néhányan sírtak is, mikor azokat a szép példát adó történeteket mesélte a tiszteletes. Istentisztelet után Márton megemberelte magát, elhatározta, hogy odamegy a tiszteleteshez és beszél vele a dologról. Mikorra odakeveredett volna hozzá, a szentatya már körül volt véve kurátorokkal, meg az egyház többi oszlopos tagjával, így tervét nem tudta megvalósítani. * * * Délután mégis rá tudta venni Mártont a felesége, hogy vigye el a pénzt. Fogta magát, még egyszer megolvasta a bankókat, beletette mind a régi, le r génykori bugyellárisába és elment a paplakra. A tiszteletesné beküldte Mártont a pap dolgozószobájába. Ott aludta ebédutáni álmát a falu pfisztora. Márton elmondta neki, miért jött, panaszkodott az időjárásra, elmondta, hogy milyen rossz termés volt, végül kérte a tiszteletest, adjon valamilyen engedményt, vagy legalább haladékot a fizetésre, mert most nincs több pénze a háznál. A tiszteletes bólogatott, Márton meg örült, hogy mégis részvétre talált és csak kap valamilyen engedményt. Végül a tiszteletes összekulcsolta a kezét, mélyen Márton szemébe nézett és azt mondta: — Adjuk meg, atyámfia, az istennek azt, ami az istené, de a császárnak is azt, ami a császáré. Tudom, nagyon meglátogatott bennünket a jó isten, de hát keresztényi türelemmel viseljük sorsunkat. Majd kevésbé komoly ábrázattal azt kérdezte Mártontól: — Mennyit tud ma fizetni, Márton gazda? Márton leszámolta neki a pénzt, a pap még egyszer átszámolta, majd hirtelen felkapta a fejét, Mártonra függesztette szemét és ezt mondta: — Ej, ej, Márton, hiszen maguknak még van egy jó nagyocska süldőjük az ólban. Meg ott látom a csordán azt a szép üszőborjút is. No, többet nem mondok. Viszontlátásra — jövő vasárnap délután. A tiszteletes felállt íróasztala mö" gül, kezét búcsúzásra nyújtva jelezte Mártonnak a látogatás végét. Márton szeme kézfogás közben megakadt a szilvóriumos üvegen. Ott volt a szilvórium most is a könyvesszekrény csillogo üvege mögött hat kispohár között, mint mindig. Ma délután azonban a tiszteletes nem vette elő az itókát. Mártont a tiszteletes a konyháig kísérte, de ott már elbúcsúzott tőle. Mert az ebédlőből csalogatóan zengett a boldog fiatalság kacagása. A jókedvű pap kacagását Márton még az utcán is hallotta.