Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-14 / 194. szám, vasárnap

A szovjet párt- és kormányküldöttség Brnóban és Ostravában semmisíteni Lengyelország népi de­mokratikus rendszerét. Megsemmi­síteni óhajtjak Románia, Bulgária né­pi demokratikus rendszerét, ezt nyíl­tan hirdetik, sőt kijelentik, hogy „mi benneteket nem hagyunk el addig, míg nem szabadultok meg a kom­munizmustól." (Viharos derültség.) E célokra hivatalos összegeket jut­tatnak a költségvetésből és az USA százmillió dollárt fordít az ellenünk irányuló propagandára. A Szovjet­unión kívül ki tagja ennek az albi­zottságnak! Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Kanada. És ezek az országok mind tagjai a NATO-nak. Kell, hogy a béke ügyét azok az emberek vegyék kezükbe, akik népük és országuk igazi képvi­selői, akik békét akarnak. Ügy vélem, hogy ekkor azután a béke ügyének sikere biztosítva lesz. Rólunk, a szocialista tábor orszá­gairól beszélve kijelentem, készek vagyunk akár ma mindent megtenni, hogy egyszer s mindenkorra véget vessünk a háborúknak. (Taps, „Éljen a béke". „Hurrá".) Az egyik prágai gyűlésen Eisen­hower úrról, az Amerikai Egyesült Államok elnökéről beszéltem. Később azt olvastam, csodálkoztak, hogy Hruscsov oly elutasítóan beszélt arról a törekvésről, amelyet az Egyesült Államok az úgynevezett „tiszta hid­rogénbomba" gyártása érdekében fejt ki. Én ezt a törekvést egysze­rűen nem értem. Mi azt mondjuk, meg kell szüntetni a háborúkat, vé­get kell vetni az emberek irtásának. A hidrogénbomba eltiltását akarjuk. Le akarjuk szállítani a fegyveres erőket, s azután el akarjuk érni a teljes leszerelést. Ez a törekvés min­denkinek érthető. Mindenkinek, aki tud írni és olvasni, — sőt érthető az írástudatlanoknak is. Minden ember előtt érthető ez a törekvés. (Taps.) Azonban, drága elvtársak, ők most azt állítják, azon kell dolgozni, hogy lét­rejöjjön a „tiszta" bomba. Eisen­hower úr azt mondja: Mi rossz van ebben a is^s&yéfjíen ' Mi ugyanis nem akarjuk, hogy mérgezés kelet­kezzék a robbantás következtében, nem akarjuk megfertőzni a levegőt és így emberek halálát előidézni! De halljátok. Ha a tiszta hidrogénbomba alá kerülök, mit számít nekem, hogy „tiszta" vagy piszkos bomba robba­nása ölt-e meg ? (Derültség.) Mi kü­lönbség van ebben, elvtársak? Mint ember ezt nem tudom megérteni. Ha arról van szó, élni vagy meghalni, ez világos kérdés. De ha azt akarják elhitetni velem: ne félj, „tiszta" bomba öl meg téged, ezt az emberi érzések és lelkiismeret kigúnyolásá­nak, a békés életre és az együttélés­re irányuló legjobb emberi törekvé­sek kigúnyo'.ásának tartom. Bizonyára azt mondják megint, hogy Hruscsov elégedetlen, kihívó, csipkelődő. Igen, kihívók leszünk, nem lankadunk törekvéseinkben mindad­dig, míg nem teremtünk olyan fel­tételeket, amelyekben az imperialisták kénytelenek lesznek meghallgatni a nép hangját s beleegyezni az igazi leszerelésbe és a hidrogénfegyverek eltiltásába. Ezt óhajtja valamennyi ország népe, ezt óhajtja az amerikai Egyesült Államok népe is. (Taps.) A hidegháborút követelő hangok csak azoknak áz ajkáról hangzanak, akik az Egyesült Államok nehéziparának urai, akiknek óriási nyereségük van abbó!, hogy vállalataikban acélt ol­vasztanak és ebből az acélból tankok, ágyúk, repülőgépek készülnek, s min­ezért óriási nyereségeket söpörnek be. Ezért az emberek szenvednek és a gazdagok egy maroknyi csoportja nye­részkedik. Miért egyeznek nézeteink az önök nézetével? Miért nincse­nek közöttünk ellentétek? Egy­szerűen azért, mert önöknél nincse­nek kapitalisták, nálunk meg már ré­gen nincsenek. (Derültség.) Az ameri­kaiak azt mondják, hogy fel akarják önöket szabadítani az állítólagos „kom­munista rabszolgaságból". Bennünket b. (Derültség.) Rólunk sem feledkeznek meg. Kedves urak, gondoljanak inkább saját lelkük gyógyítására, ha már va­' lakiról gondoskodni akarnak. Törődje­nek saját magukkal. Mi már tudunk gondoskodni magunkról. (Derültség, „Éljen a Szovjetunió!" kiáltások.) Elvtársak! Mi — és önök is — ka­pitalisták nélkül dolgozunk. Önök már 12 éve, mi már 40 éve. Mi úgyszól­ván ifjakként vettünk részt a forra­dalomban, és most látják, van aki megőszült, van aki megkcipasizodott, néhány már - íögöttümk vam. De ha azt nézzük, mik voltunk, amikor át­vettük a cár és a tőkések örökségét, és azt nézzük, mivé lettünk felszaba­dulásunk óta, akkor, elvtársak még a polgári nemzetgazdászok sem tagad­hatják sikereinket, amelyeket munkás­osztályunk, dolgozó parasztságunk és a dolgozó értelmiség ért el. Mibe akar­nak bennünket sodorni? Ismét a kapi­talizmusba? Mi hasznunk lenne ebből? Szabadság? Milyen szabadság? A meg­halás, szabadsága! A tőkések nagyon ügyesek, nagyon jól tudják a dolgozó népet butítani. Azt mondják: Nézzé­tek, hálunk van szabadság! Szabadon választhattok, vagyis szavazhattok, benyújthatjátok jelölőlistáitokat, agi­tálhattok, beszélhettek, mindent te­hettek. És mi a valóság, elvtársak ?• Nézzék csak: Amerikában két párt van. A köztársasági és a demokrata párt. Envszer az egyik van hatalmon, máskor a másik. Angliában konzerva­tívok és munkáspártiak vannak. Hogy melyikük áll közelebb a munkásosz­tályhoz, bizisten nem tudom. (De­rültség.) Tudom, hogy ha a munkáspártiak ezt hallják, Gaitskell és Phillips urak azt mondják nekem: „Mi az, Hrus­csov?" Találkoztam vele, s azt mon­dotta nekem: Én bányász vagyok, te is az vagy! Igen, mindketten bányá­szok vagyunk, de az egyik bányász maradt a bányászokkal/ a másik vi­szont bányász volt, most kezet emel a bányászokra. Éppen ebben van a kü­lönbség. (Taps.) Elvtársak! Erőnk, eszméink ereje abban rejlik, hogy a szocialista rend­szer hívei vagyunk, az igazi demokrá­cia hívei vagyunk. Őnáluk ugyan mondják, hogy demokrácia van, de a színházak az ő kezükben vannak, a lapok- az ő kezükben vannak, a rádió az övék, minden az ő kezükben van. Tartják az embert, belecsimpaszkod­nak, mint a*kwflancs: ha kihúzod, leg­alább a feje a testedben marad. A tő­kések is így szipolyozzák a dolgozó nép vérét. Munkanélküliség. Nálunk — mondják — sokféle lehetőség van. Ná­lunk mindenki lehet vállalkozó, lehet ka­pitalista. Ez igaz. Próbáld meg, légy kapitalista! (Derültség). Mit jelent ka­pitalistának lenni? Ehhez pénz kell. Ez az első. Ez a szabadság? Igen, ha kirúgnak az üzemből, dolgozhatsz, vagy ne dolgozz, ez a te dolgod, ez a tel­jes kapitalista szabadság. (Derültség). Nem, elvtársak, mi ellene vagyunk en­nek a „szabadságnak". Mi a munka szabadsága mellett foglalunk állást. Az emberek szabadságának -hívei va­gyunk, azt akarjuk, hogy a szabadsá­got azok élvezzék, akik értékeket te­remtenek az ember számára. Az em­ber — az értékek teremtője. Kell, hogy ő legyen sorsának intézője, kell, hogy ő álljon az állam kormánykere­kénél, ő irányítsa államát, gazdaságát. Melyik rendszer teszi ezt lehetővé? A szocialista rendszer. Melyik párt óhajtja ezt a rendszert? A kommu­nista párt, csak a kommunista párt. Éppen ezért a nép, a munkásosztály egybetömörítette sorait a marxi-le­nini tanok pozícióm álló kommunista pártok és munkáspártok zászlaja alatt. (Taps. „Éljen a leninizmus!" kiáltások.) Elvtársak, Nekünk a földön kell élnünk, amelyen szocialista és tőkés államok vannak. S háború nélkül kell élnünk. Ez van írva a XX. kongresz­szus határozataiban. Mi szövegeztük ezt a határozatot és mi is valósítjuk meg. Egyesek nálunk e tanulságok re­víziójának útjára léptek. Önök jól tudják, hogy nem reszketett a ke­zünk akkor sem, amikor azok ellen kellett emelnünk, akikkel évtizede­ken át együtt dolgoztunk és harcol­tunk. A politika nem tűr liberaliz­must, logikusnak, következetesnek kell lennie. Ez az álláspontunk és harcolni fogunk mindenki ellen, aki el akarna bennünket téríteni a XX. kongresszus határozatainak teljesíté­sétől. A békés egymás mellett élést óhajtjuk. Harcolni akarunk és harcol­ni fogunk háború nélkül és ügyünk győzni fog, elvtársak! Győzni fogunk! A kommunizmus tovább szilárdul. Melyik országban, mikor, — a tőkés országok közül melyikben — ezt nem mondhatom meg, nem vagyok jós, és a jósokban egyáltalán nem hiszek. Ezért még kissé várunk, míg mások megokosodnak és példánkból meg­győződnek róla, hogy a szocializmus­ban jobb az élet — várunk, míg elég erősek lesznek, ezt az erejüket meg­szervezik és maguk győznek. Mi ezekkel az erőkkel mindig rokon­szenvezni fogunk. Rokonszenveznünk talán csak szabad, a tőkések ezért nem haragudhatnak ránk. És tulaj­donképpen kivel fogunk rokonszen­vezni? A munkásosztállyal, a kom­munista mozgalommal. A fő dolog tehát az egymás mel­lett élés kérdése, elvtársak. És ennek az együttélésnek szintén céltudato­sabbnak kell lennie. Ez tovább szi­lárdítja a szocialista országok közötti baráti kapcsolatainkat. Nagy örömmel töltött el, hogy az üzemekben, ahol jártam, a csehek és szlovákok példás egyetértésben és jól dolgoznak. Most Szlovákiában jártunk. A barátság megszilárdításá­nak kérdése a különböző nemzetiségi összetételű szocialista államon belül, elvtársak, nagy jelentőségű. Önöknél a csehek és a szlovákok. Nálunk, elvtársak, hány nemzet él? Ezért a nemzetiségi politika, vagyis a lenini politika kérdése óriási jelentőségű! Ügy vélem, helyesen oldjuk meg e kérdéseket, és a jövőben is az Drága elvtársak, barátaink! Engedjék meg, hogy őszintén, teljes szívemből köszönetet mondjak önök­nek küldöttségünk meleg fogadtatásá­ért és tolmácsoljam a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­ga nevében, kormányunk nevében és a kétszáz millió szovjet ember nevében Brno és a brnói kerület lakosságának testvéri'üdvözleteinket (taps, éljenzés, „Éljen a Szovjetunió"). Mély hatással van ránk és meghat bennünket a barátságnak az az őszinte és forró érzése, amit a csehszlovák nép mindenütt kifejezésre juttat a Szov­jetunió, a szovjet nép iránt és irán­tunk, a szovjet ország képviselői iránt. Nagyra becsüljük az országunkhoz és népünkhöz való testvéri viszonyt. Biz­tosítjuk önöket, hogy a szovjet nép is hasonló szívből jövő érzésekkel vi­seltetik önök iránt, a csehszlovák nép iránt. (Taps.) Szovjet népünk önöket éppen olyan közeli és hű barátnak tartja, mint amilyennek önök tartanak minket. (Hatalmas taps, éljen a Szov­jetunió.) A mi hazánkban közmondás, hogy szeretetet szeretetért, hűséget hűségért. (Taps.) Mi, szovjetunióbeliek tudjuk, hogy milyen hozzáértőén és kitartóan valósítja meg a csehszlovák nép életének átépítését, kommunista pártja és kormánya vezetésével, ho­gyan teremti meg az új szocialista tár­sadalmat. Az önök munkáját és nagy­szerű sikereiket látva, önkéntelenül a Szovjetunióra gondolunk abban az idő­szakban, amikor a szovjet köztársasá­gok elsőnek kezdték meg a szocializ­mus építéséhez vezető utat. Elsőként léptünk erre az ismeretlen útra és számtalan nehézséget küzdöttünk le. De a szovjet nép megszabadulva a ka­pitalizmus láncaitól, a kommunista párt vezetésével olyan alkotó kezde­ményezést mutatott, hogy legyőzött minden akadályt. Kezdetben a Szov­jetunió volt a világ egyetlen szocialista országa. Kapitalista körülzártságban élt. És az imperialisták nagyon is eről­ködtek, hogy megsemmisítsék békés építésünket, hogy tönkretegyék a mun­kások és földművesek államát. Az im­perialisták két ízben indítottak rabló­támadást hazánk ellen. A szovjet köz­társaság fennállásának első éveiben 14 állam támadását szervezték meg országunk ellen. Népünk, amely leráz­ta magáról a kapitalisták és nagybirto­kosok elnyomását, azonban nem en­gedett, szétverte az imperialistákat és dicstelenül kikergette hazánk földjéről. (Taps, Éljen a vörös hadsereg!) Eltelt húsz év és az ellenség — a német fasiszták — újból a Sžovjeť 2" unióra támadott. Megkezdődött a szov­jet nép történetében a legsúlyosabb küzdelem, a 'német fasizmus elleni fegyveres háború. A szovjet nép Nagy Honvédő Háborúja hazájáért, függet­alábbi lenini tanokhoz fogunk igazod­ni: megszilárdítjuk országainkat be­lül, nem szakadunk el a néptől, meg­ismerjük a nép szükségleteit, s első­sorban arra törekszünk, hogy ne is­métlődjék meg az, ami Magyarorszá­gon történt. Ott a vezetőség elsza­kadt a néptől, s tudják, mi szárma­zott ebből. Kilencszázezer párttag­juk volt és mégis az ellenforradal­már naplopók kis csoportja egy időre magához ragadta a hatalmat Buda­pesten. Miért? A munkások lelcJhet­ték volna őket, mint a verebeket, ha a vezetőség nem szakadt volna el a tömegektől, ha a párt nem omlott volna össze, ha magyarán mondva, minden a helyén lett volna. Maguk voltak hibásak ebben. És az ellenség ezt felhasználta. Az ellenségre nem szabad haragudnunk; azért ellenség, hogy felhasználja hibáinkat. Mi va­gyunk a hibásak, hogy e hibákat el­követtük és lehetővé tettük az el­lenségnek, hogy felhasználja elle­nünk. S nekünk ebből helyes tanul­ságot kell levonnuk, meg kell szi­lárdítanunk a szocialista országok kö­zötti baráti kapcsolatokat. Nincsenek közöttünk ellentétek, nincsenek ellentétek szocialista or­szágaink között. Kölcsönösen segí­tenünk kell egymást, hogy mind lenségéért és szabadságáért. Hogy mik voltak a német fasiszták szándékai velünk szemben és hogyan végződött tervük, jól tudjuk. A szovjet nép nem­csak hogy megvédte szabadságát és függetlenségét, hanem segített Európa más szabadságszerető nemzeteinek, köztük a csehszlovák népnek is, leráz­ni a fasiszta rabságot. (Taps, Éljen a Szovjetunió!) 1 Az ellenség első és második táma­dása nagy csapás volt országunkra. Teljes virágában levő millió ember­életet követelt áldozatul — a világ legdrágább értékét. Gazdaságunknak felmérhetetlen károkat okoztak. Tehát mi és önök is jól tudjuk, mi a háború. És ez megmagyarázza, hogy miért harcolunk oly szilárdan, kitartóan és következetesen most is és a jövőben is az új háború szítói ellen. (Hatalmas taps.) Önök, elvtársak, kedvezőbb feltételek között építik a szocializmust és ennek mi nagyon örülünk. A fontos az, hogy nincsenek egyedül. A szocialista or­szágok hatalmas táborához tartoznak. Felhasználják tapasztalatait és támo­gatását és ez nagyon, nagyon sokat je­lent. (Viharos taps.) , A Szovjetuniót, a nagy népi Kínát és a Csehszlovák Köztársaságot, a többi szocialista országot szoros baráti kap­csolatok fűzik egymáshoz, együttmű­ködést fejtenek ki és segítik egymást kölcsönösen. És ez szocialista tá­borunk legyőzhetetlenségének szilárd biztosítéka. (Hatalmas taps. „A Szov­jetunióval örök időkre!") Minden fenn­tartás nélkül mondhatjuk, hogy olyan barátságot, amilyeh ma a szocialista országok között fennáll, a világ még nem látott, az országok közötti kap­csolatban még soha olyan szilárd ba­rátság nem volt, mint a miénk. (Taps.) Láthatjuk ezt akár országaink, a Szov­jetunió és Csehszlovákia példáján, köz­tük éppen ilyen barátság van, amelyet nemzeteink joggal mondhatnak meg­bonthatatlannak, örök barátságnak. (Hatalmas taps. „A Szovjetunióval örök időkre!" Éljenzés.) Esküdjünk meg tehát ma, elvtársak, hogy ezt a nemzeteink közötti barát­ságot szemünk fényeként, legdrágább kincsünkként fogjuk* őrizni! (Viharos taps.) Elvtársak! Ami az önök munkáját illeti, népünknek az a szavajárása, hogy a jó dolgozónak aranyból van a keze. Ilyen aranykezű az önök cseh­szlovák népe, amely létrehozza az élethez nélkülözhetetlen szükséges ér­tékeket, pompás ipari gyártmányokat készít és kitűnően műveli meg földjét. Lehetőségünk volt erről meggyőződni. Tegnapelőtt küldöttségünk megtekin­tett egy magasfokúan belterjes sok­oldalú gazdaságot, amelyben megvan­nak a mezőgazdasági termelés ösz­> gyorsabban fejlesszük a munkaterme­lékenységet, mert, munkás elvtársak, mi gazdagok akarunk lenni. S a gaz­dagságot az emberi munka hozza létre. Okosan kell alkalmaznunk technikánkat, termelési technológián­kat, hogy biztosítsuk a munkaterme­lékenység legmagasabb színvonalát. Csupán akkor, ha egy időegység alatt több munkát végzünk, csakis akkor hozhatunk létre több anyagi javat a munkások, parasztok, az ér­telmiség, a tudósok és az egész dol­gozó nép szükségleteinek kielégíté­tésére. Ez a fő feladat. Termelésün­ket olyan színvonalra kell emelnünk, hogy magasabb legyen, mint a tőkés országokban, hogy valóban megte­remtsük a kommunista társadalom felépítésének feltételeit. Ez a mi fel­adatunk. Még egyszer köszönöm önöknek a vendégszeretetet, a baráti érzések megnyilatkozásait. Megmondom a Szovjetunió munkásainak és kolhoz­parasztjainak, egész dolgozó népé­nek, mily szeretetet és tiszteletet táplálnak önök népünk iránt, rend­szerünk iránt. Ez, elvtársak, még jobban egybekapcsol bennünket. Sok sikert kívánok önöknek. .A viszont­látásra! (Taps. „Éljen a Szovjetunió" kiáltások.) szes fajtái, megtekintettük a Prága melletti chinyei EFSZ-et. Tegnapelőtt meglátogattuk a prágai ČKD Stalingrad­üzemet. Ma az önök Ján Šverma gép­ipari üzemében voltunk. Sok érdekes dolgot láttunk ott. Ennek az üzem­nek jó gyártmányai, amelyeket nagy mennyiségben szállítanak külföldi or­szágokba, szemléltetően és meggyőző­en mutatják az önök népének magas technikai fejlettségét, az önök Ipari termelésének magas fejlettségét. Ójá­ból meggyőződtünk arról, hogy a cseh­szlovák munkásoktól és parasztoktól, mérnököktől, és technikusoktól van mit tanulniok más országok dolgozói­nak. Drága elvtársak! Csehszlovákia és a Szovjetunió együttesen vállvetve harcol a békés munkáért, a világ összes nemzetei tartós békéjének megőrzéséért. Álla­maink külpolitikája a békére, a nem­zetközi feszültség enyhítésére, az új háború elhárítására irányul. A szovjet és a csehszlovák nép, valamint kormá­nyaik .együttesen harcolnak a kollektív biztonságért, valamennyi állam békés együttéléséért, a fegyverzeteknek és a fegyveres erők létszámának csökken­téséért, az atom- és hidrogénfegyve­rek és e fegyverekkel folytatott kísér­jetek teljes eltiltásáért. E nemes mun­kánkban nem állunk egyedül. Sok a szövetségesünk és sok a hívünk vala­mennyi országban. A világ minden be­csületes embere felháborodottan tilta­kozik a háborús gyujtogatók tervei ellen. A béke ellenségeinek merényle­teire azzal kell válaszolnunk, hogy még jobban, még szívósabban harco­lunk a világbékéért. Igyekezzünk tehát, közösen, minden erőnkből arra, hogy e kapcsolataink, barátságunk egyre szilárdabb legyen, hegy e barátságunk valóban örök időkre szóló barátság legyen! (Viharos taps.) Engedjék meg, drága barátaink, hogy önöknek végül újból köszönete­met fejezzem ki a fogadtatásért és a vendégszeretetért, barátságukért. Szí­vünk mélyéből további még nagyobb sikereket kívánunk önöknek, Brno dolgozóinak és az egész testvéri csehszlovák népnek, az önök kormá­nyának, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a szo­cialista Csehszlovákia építésében. (Vi­haros taps, amely ünneplésbe megy át. „Éljen a Szovjetunió", a „A Szov­jetunió — a béke bástyája!" kiáltások). Éljen örökké és még jobban erősöd­jék a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság népeinek testvéri barát­sága! (Viharos taps „A Szovjetunióval örök időkre" kiáltások.) Éljen Csehszlovákia dolgos és te­hetséges népe! (Viharos taps, hurrá kiáltások.) Éljen a világbéke! (Viharos ünneplés, hurrá, „Éljen a béke!" „Éljen a szov­jet nép!" kiáltások.) N. A. Bulganyin elvtárs beszéde a brnói manifesztáción 4

Next

/
Thumbnails
Contents