Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-09 / 189. szám, kedd

SAS ANDOR: EGY 300 EVES KONYVROL, amely most világszerte ünneplés és méltatás tárgya A

mostani Comenius-év lényegében egy könyv ünnepe, az ö oktatásügyi műveit tartalmazó Impozáns köteté amely, 300 év előtt, 1657-ben készült Amsterdamban. Hatvanötödik évében járt Ján Amos Komenský, amikor körülményei úgy alakultak, hogy összegyűjtve kiadhatta különböző alkalmakkor írt, különböző helyeken részint meg is jelent didaktikai műveit. Az ő élettörténetében heroikusan keserves és dicsőséges évfordulót jelentett az 1657-es esztendő, mert harminc év telt el azóta, hogy Komenský emigrációba kényszerült a Habsburgok által leigázott hazájából, és ugyancsak harminc éve múlt, hogy a lengyelországi Lesnóban megtelepedve az ott élő cseh testvérek közösségében a lelkészi pálya mellett vállalta iskola igazgatását, az iskolai munka elméletének és gyakorlatának tudományos kidolgozását. Olyan hévvel és tisztánlátással sikerült neki ez a munka, hogy amikor 40-ik életéve felé járt, világszerte figyelmesekké lettek haladó jellegű pedagógiai kezdeményezéseire. A jubiláló kötet az Opera didactica omnia (Didaktikai összes művek) címet viseli, azonban nem foglalja magába mindazt, ami nevelésügyi téren Comeniustól megjelent. Hiányszik belőle talán legismertebb és legelterjedtebb alkotása, az Orbis pictus (A látható világ képekben), ez a kis iskolások számára készült éš képekkel illusztrált enciklopédiaszerű tájékoztatás, amelynek forgatását és hatását Goethe elismerően emlegeti gyermekkori emlékei között. De ami megjelent e gyűjteményben, azt sem volt könnyű összehozni, mert 1656-ban Lesnóban az akkor dúló svéd-lengyel háború következtében katasztrófa érte Komenskýt. Nemcsak házacskája, bútorai vesztek oda, hanem évtizedek óta készült kéziratainak zöme is elpusztult. Emigrációból emigrációba kellett mennem, — írja Komenský erről a megpróbáltatásról. Amikor sorsáról a dúsgazdag svéd holjandus nagykereskedő, de Geer Lőrinc értesült, meghívta őt a polgári és protestáns Hollandia fővárosába, Amsterdamba. Életének hátralevő tizenhárom évét itt töltötte. 1656 őszén került Komenský Amsterdamba, ahova az utrechti egyetemre igyekező sárospataki diákok elhozták azokat a kiadvanyokat, amelyek Komenskýtôl Sárospatakon, ahol 1650 és 1654 között működött, megjelentek, valamint kéziratokat is. Az Opera didactica omnia megjelenése, ha ezen forgalomba hozatalt és szétküldést értünk, valószínűleg 1658ra esik, mert a kötet előszava 1658 januárjából van keltezve, s ezt az előszót, lapszámozással el nem látott oldalakon, utólag készíthette a nyomda, amikor a könyvek nagyobbrészt kéthasábosan szedett és hasábonként számozással ellátott része már elkészült. A kiadvány kiállítása méltó Amsterdamhoz s a papíriparrórl és nyomdai művészetéről már akkor híres Hollandiához, ahol harminchat évvel később az erdélyi származású Tótfalusi Kis Miklós kezdi tanulni a nyomtatás mesterségét, hogy azután bibliofil fokon gyakorolja. K

omenský könyve gyönyörű nyomású, a betűtípusok sokfélesége, változatossága kellemes benyomássá egyesül a könyv egy-egy oldalán. A könyvészeti ritkaságnak tekinthető eredeti kiadás egy példánya megvan az itteni evangélikus egyház könyvtárában, melynek ma is díszéül szolgál. Az átlagos lexikonkötetnél három ujjnyival szélesebb és négy ujjnyival magasabb példány hártyává simított fehér disznóbőrből készült kötése valószínűleg a XVII. századból származó munka, mert a XVIII. századbeli aranynyomásos, többszínű és díszes kötésdivatnak nyoma sincs rajta. A bekötési táblát követő előzéklapon vannak följegyzések, amelyek egyetmást elmondanak a kötet történetéről. Százharminc év előtt jegyezték fel ide, hogy ez a könyv a pozsonyi evangélikusok könyvtárába tartozik. Egy másik kéztől származó írás szerint 1788. július 30-án Miskolcon Hosszú István ottani evangélikus lelkész tulajdonában volt. Végül a XVII. századra vall ez a beírás: „Zwara 5 Rft 14 gr", ami jelentheti talán azt, hogy 5 rénes forinton és 14 garason vásárolta a könyvet Zwara, akiről feltételezhető, hogy gömöri ember lehetett, mert állítólag „Zwara" mint családnév az ottani evangélikusoknál fordul elő. De hogyan tette meg a kiadvány az jSUlü , utat Amsterdamból a Morvától keletre, a Kárpátok íve alá, erre nézve csak föltevéseink lehetnek. Tudjuk például, hogy 1667-ben Comeniust Amsterdamban felkereste három, a íeideni egyetemről Erdélybe visszatérő magyar teológus s ezekkel elküldte barátainak és hittestvéreinek két Amsterdamban megjelent munkáját: a jövendöléseket tartalmazó Lux in tenebris-t (Fény a homályban) és a Breda városában békéről tárgyaló angol és hollandus diplomatákhoz intézett politikai röpiratot, az Angelus pacis-t (Békeangyal). Megtette-e Komenský ugyanezt a tíz évvel előbb megjelent Didactica opera omnia példányaival is, azt valószínűnek tarthatjuk, bizonyíték azonban nincs rá. A kötet nyomtatott címlapja előtt egész oldalas illusztráció található, ez Crispin de Pas rézkarca után készült. E rajzoló és rézmetsző körülbelül egyidős volt Komenskývel s mint könyvillusztrátor szerepel a művészettörténetben. Hasonló nevű apjáról, aki 1637ben halt meg s ugyancsak rajzoló, rézmetsző és festő volt, egy művészettörténeti lexikon megemlíti, hogy Báthory Zsigmond arcképét örökítette meg rézmetszetben. Crispin de Pas ábrázolásán Comenius asztalánál ül, kezében írótoll s nyitott könyv, amelybe írni készül, előtte az asztalon tintatartó és földgömb. Hoszszú szakállt visel, fején kis . sapka, öltözete prémszegélyes köntös. Az asztal mögött nyitott ajtón át egy terem látható, ahol szószékszerű emelvényről előadó — valószínűleg tanító — beszél a padsorokban ülő, teljesen egyforma öltözetű hallgatósághoz. A szoba mennyezetének a nyitott ajtó feletti részén a gerendák között az égbolt látható, rajta a nap, hold, csillagok és az állatkör néhány csillagképének (Ikrek, Rák, Oroszlán, Aratólány, Mérleg) szimbóluma. M omenius szobájának hátsó falán a nyitott ajtó körül a következő ** képek tűnnek fel: fent balra napóra, alatta egy festő és egy szobrász. Az első vásznán dolgozik, a másik farag. A hátsó fal középső részén a nyitott ajtó felett tengeri táj látható vitorlás hajóval, s a parton fák és madarak. Fent jobbra a mezőgazdasági munka ábrázolása: a háttérben földműves szánt, az előtérben kertész dolgozik. E kép alatt nyomdai műhely ábrázolása következik, s a nyomdát mutató kép alatt házépítés látható munkásokkal. Ezeknek a fali képeknek magyarázatát adja Comenius a kötet negyedik részének VII. fejezetében Élő könyvnyomda címmel. Itt olvassuk, hogy a tanítás és a tanulás művészetének, szóval az iskolai munkának olyan pontossággal és bizonyossággal kell kibontakoznia, mint amilyen a csillagok mozgása, vagy ahogyan a mechanikai mesterségek (ma azt mondanók: az ipari technika) végzik feladatukat. Comenius ezzel azt a gondolatot fejezi ki, hogy az iskolák emberformáló munkáját a matematikai természettudománnyal és a pontos technikai tapasztalatokkal vetekedő bizonyosságig kell fokozni, vagyis tudománnyá fejleszteni. Az iskolai munka tehát olyan pontosan járja meg a maga útját, mint a nap, amely a napóra pálcájának mozgó árnyékával tájékoztat az időről. A tengeri hajózást ábrázoló kép szimbolikus értelme: az oktatás a növendékeket a tudatlanság tengeréről a tudás szigeteire viszi. A többi kép is megkapja értelmezézését. Az oktató művészet úgy munkálja meg a fiatal lelkeket, mint ahogy a földműves teszi a földdel, vagy ahogy a kertész csemetéit gondozza. És amint a festő a tárgyak körvonalait és színeit ráviszi vásznára, úgy kell az oktatónak a tanuló tudatába belevinni az érzéki tapasztalatokat. Az utolsó képen különböző mesteremberek egy épülő ház körül foglalatoskodnak, ami eszméltesse arra a kép nézőjét, hogy az oktatás új embert alakít, valósággal épít. Komenský szerint a különféle mesterségek közül a nyomtatás áll az iskolai munkához a legközelebb, s ezért nevezi az utóbbit élő tipográfiának. Csakhogy az iskola, ez a lelkes oktatóműhely, nem papíron, hanem a növendékek lelkében örökít meg tanításokat, a tudatba préseli őket. A latin nyelv, mert az 1657-es kiadvány ezen a nyelven szól az olvasóhoz, nagy jelentőségű technikai eszközzé válik Komenský tollán. Nála nem a nemesi fennsőbbség és a dolgozó néptől való elkülönültség kifejezője, hanem a népközi kapcsolatok megszilárdítását és az emberiség javára irányuló törekvések hirdetését szolgálja. Ezen a nyelven tudta Comenius Németalföldön közkinccsé tenni írásait, latin nyelven intézte megdöbbenéstől vibráló sorait a svéd államkancellárhoz, amikor kiderült, hogy a harmincéves háborút befejező osnabrücki békét, amely a cseh népet kiszolgáltatta a Habsburgoknak, aláírták. És latin nyelvű levélváltás útján jött létre a megegyezés Lorántffy Zsuzsánnával és fiával, Rákóczi Zsigmonddal Komenský Patakra költözésének ügyében. Ennek a fiatalon elhúnyt Rákóczy-sarjnak Pfalzi Frigyes, a cseh „téli király" leányával kötött házasságát Sárospatakon mint eskető lelkész Komenský áldotta meg, a házassághoz nagy reményeket fűzött népe felszabadításával kapcsolatban, ezek azonban nem teljesültek. Latin nyelvű publikációkból ismerte meg Leibniz, a lángeszű bölcsész és matematikus, Comenius pedagógiai és társadalmi eszméit s ezeknek hatása alatt tette költemény forrná/ában nyilatkozatát az iskolai munka tökéletesítésének és a békevédelemnek nagy előharcosáról: „Hűen őrzi a föld kebelében, amit te vetettél. Sarjad már a vetés, s bő termés int az utódnak. Téged, ó Comenius, müved s a te bölcs akarásod, Egykoron is becsül és tisztel minden igaz ember." Nem a klasszikus ókor távolból hangzó szava Comenius latinsága, amely évszázadok közegén keresztül szűrődve hűvös zártságúvá mérséklődött, hanem érezni rajta az újkor haladásban bizakodó emberének hangsúlyát és szíve dobbanását. 1638-ban Boroszló városi tanácsának kívánságára Comenius a nyelvtanítás módszeréről útbaigazító tanulmányt írt, s ebben olvassuk: A szavak a dolgokkal való kapcsolat nélkül héjat képeznek mag nélkül, hüvelyt kard nélkül, árnyat test nélkül és testet lélek nélkül. Egy másik helyen pedagógiai főgcmdolatát így fejezi ki: A bölcsesség a dolgokban és nem a szavakban rejlik, az Igazi tudománnyal bíró bölcs a dolgok felett gondolkodik, a dolgokról beszél és a dolgok világában tevékeny. Milyen nyomatékossá teszi a gondolatot a szemléletesen és színesen hullámzó párhuzamosság. D

e Komenský stílusára jellemzők a következő kiragadott példák is: a munkának ne az unalmával, hanem a gyümölcsével és az örömével ismertessen meg az iskola; szűnjön meg labirintus, taposómalom, zárka, tortúra lenni, ellenben legyen játék, kellemes tartózkodási hely, vendéglátás, gyermeki paradicsom. Az is kedves, hogy az iskolai színjátszás mellett <és a színészek lenézése ellen fordulva hivatkozik Ciceróra, akit baráti kapcsolat fűzött kora legnagyobb színészéhez, Rosciushoz. És micsoda bensőséggel fordul Comenius sárospataki előadásainak latin nyelvén az ottani hallgatósághoz, hogyan búcsúzik jóakaróitól, barátaitól és pályatársaitól, mély meghatódottsággal, milyen bátran említi a hibákat és mennyi szeretettel a jelességeket. Amsterdamban a Geer-család gondoskodott arról, hogy Komenský hátralevő éveit gondtalanul tölthesse. De ennek az egyéni tettnek hátteréhez tartozik, hogy Németalföld tagja volt ama államok csoportjának, amely a harmincéves háború folyamán a spanyol és az osztrák Habsburgok feudális abszolutizmusa ellen küzdött, sőt Németalföld már a harmincéves háborút megelőzőleg is dicsőséges szabadságharcot vívott a spanyol gyarmati kizsákmányolás s az ezzel kapcsolatos politikai és inkvizíciós üldözés ellen. A jezsuitákat Amsterdamból körülbelül száz évvel ezelőtt, hogy Komenský odaérkezett, eltávolították. Amsterdamban társadalmi tényező volt a világtengerek fölötti hatalomban Angliával osztozó kereskedő és iparűző polgárság. Az előtte nyitva álló világkereskedelmi utak lehetővé tették számára a vagyonosodást. Ha nem is hódította meg az államhatalmat, de ezt részben együtt gyakorolta a főnemesi és nemesi osztállyal. Nem kívánt az egyéni vagyonszerzés szabadságán kívül különleges kiváltságokat, avult hagyományokhoz kevésbé ragaszkodott, mint a nemesi rétegek s így akadtak körében megértők Comenius lángeszű pedagógiai elgondolásai iránt. Komenský Amsterdamban pedagógiai és didaktikai remekműveihez újakat nem csatol. Van azonban elég egyéb feladat, amely őt szakadatlanul foglalkoztatja. Elsősorban állandó gond ját képezi a Testvéregység szétszórt tagjainak sorsa, segélyezésük, a támogatásukra szervezett gyűjtések keresztülvitele. Nem temetkezik a porosnak nevezett iskolás bölcsességbe, hanem a világbölcsesség (Weltweisheit), embere, aki szemmel tartja a népközi kapcsolatok alakulását s amint már említettük, 1667-ben a második angol-holland tengeri háború befejezéséről tárgyaló megbízottakhoz Békeangyal címmel hatvan fejezetből álló felszólítást intéz, hogy vessenek véget a kölcsönös pusztításnak és vérontásnak. Közben megemlékezik arról, hogy az elnyomott cseh nép nem adta fel ellenzékiségét elnyomóival szemben, s rámutat a gyarmati imperializmus telhe(Fordította: Sas Andor) tétlenségére, mint a tárgyaló asztalhoz végre leült két tengeri hatalom súrlódásának okára. S

ajátságos jelenség, hogy Amsterdamban elhatalmasodik Komenský felett a csodavárás, a világ átalakulásának küszöbönálló bekövetkezéséről való álmodozás. Ez a csodavárás támaszul szolgált neki már előzőleg is a belső összeroppanás ellen, amikor félszázados reménykedés után kiderült, hogy embertől nem várható gyors segítség sem az egyes nemzeteket, sem az egész emberiséget sújtó társadalmi fogyatékosságok és elnyomatás ellen. így érthető, hogy Komenský Amsterdamban is megmarad bibliás embernek, aki a bibliából, a zsoltárokból és a próféták könyveiből bámulatos bőséggel tud idézni vezérigéket. A bibliás ember mellett él benne egy másik, aki a jelen bajait éles szemmel figyeli és mozgékonyan fürkészi a módokat, hogyan segíthetne rajtuk. Ez a kettősség, a vallásos tradíciók és a józan pplgári világnézet ellentéte, megvan egy Komenskýnél tizenöt esztendővel fiatalabb festőnél és grafikusnál, aki Amsterdamban élt és Komenský előtt egy évvel, 1669-ben halt meg: Rembrandtnál. Ő jelenségek és emberek nagyszerű élességű ábrázolásával tanít látni, míg Comenius a maga kortársait és az utána következő nemzedékeket arra tanította, miként kell a felnövő fiatalságot úgy oktatni, hogy mindazt tudja elméletben és gyakorlatban, amire a világban való tájékozottságához s a boldog közösségi és egyéni élet építéséhez szükség van. Grafikájában Rembrandt is a vallásos képzelet világából merített tanulságokkal próbál a valóság világához közelíteni. A bibliából ismert történeteket épp úgy ábrázolta, mint ahogy megörökítette szülővárosában a szegén ynegyedek lakóit vagy az országutakon poroszkáló patkányirtót, vándorkereskedőt és vándorzenészt. Hogy az öregedő Komenský figyelmes lett-e az öregedő, de művészete csúcspontján álló Rembrandtra, azt nem tudjuk, de a most említett kettősség, közös vonás megvan bennük. Hat oldalra terjedt az Amsterdam városához intézett dedikációs levél az összegyűjtött didaktikai művek élén. A városok gyöngyének, Belgium díszének, Európát örömre hangoló gyönyörűségnek nevezi a hatalmas forgalmú ipari és kikötővárost. Megemlékezik arról, hogy hosszú évtizedek, pontosan negyvenhárom év előtt, tehát mint diák csodálta ennek az empóriumnak sajátságos életét s most egy hosszú élet tapasztalataival gazdagodottan neki ajánlja mindazt, amit az iskolaügy terén alkotott. Köszönetet mond a város szenátusának, mert ennek legtekintélyesebb tagjai egyenesen felszólították, hogy adja közre mindazokat az elgondolásait, eszméit, tanulmányait és tankönyveit, amelyek az ifjúság nevelésének irányítására és tökéletesítésére vannak szánva. Azért is hálás, hogy a városi hatóság meghívta letelepedésre, s bár nem született polgára a városnak, mint kedvelt vendég otthonosan érzi magát. Nem akar semmit elmulasztani, amivel „talán gyenge erőihez képest" hozzájárulhat a város tekintélyének és kulturális hírnevének emeléséhez. Jól esik látnia, hegy Amsterdamban főiskolai rangú gimnáziumok működnek s majdnem minden utcában népiskola található. Van itt érzék a haladás, a teremtő munka iránt, míg egyébként a világ azt a bűnt követi el Komenský szerint, hogy nem ügyel a javítások megvalósítására adódó alkalmakra, hanem foggal-körömmel ragaszkodik a régi rosszhoz. E

zen a hibán akart Comenius az iskolák ügyének felkarolásával, az oktatáson keresztül segíteni. Janka Kupala (Születésének 75. évfordulójára) A fehérorosz nép ríagy lantosa, Janka Kupala (Ivan üominyikovics Lucevics) akkor született, amikor a forradalmi áramlatok a nyomorban élő Fehérországot is elárasztották, amikor a fehérorosz parasztok ösztönös ellenállási mozgalma Szervezett forradalmi megmozdulássá kezdett átalakulni. 1882. július 7-én született Vjazanka községben. Apja — nincstelen földbérlő paraszt — 1902-ben bekövetkezett halálakor 7 árvát hagyott maga után. Janka Kupala a betűvetést vándor iskolamesterektől tanulta meg. Nem tudott középiskolai tanulmányokat folytatni; az általános műveltséget jóval később, felnőtt korában, mint ismert, jónevű költő szerezte meg. Már gyermekkorában kedvelte a könyveke'', Puskin, Lermontov, Nyekraszov, Gogol és Gorkij írásain nevelkedett. Napszámosként kezdte pályafutását, majd szeszgyári munkás lett. 1903-ban kezdett irogatni. 1905ben tűnt fel a Muzsik című költeménye egy Minszkben megjelenő orosz lapban. Később a Nasa nyiva közli költeményeit. Költészetét elnyomott népének és hazájának forró szeretete hatja át. A Ki megy ott? című verséről Gorkij azt írta, hogy idővel a fehérorosz nép nemzeti himnusza lehet. Az 1905—1908-as években Kupala müvei több gyűjteményes kiadásban jelentek meg. Költeményeken kívül drámákat és vígjátékokat is tartalmaztak e gyűjtemények. Kupala Sevcsenkótól, a legnagyobb klasszikus ukrán költőtől tanult meg harcolni az anyanyelve irodalmáért. Ezért a cári tisztviselők, a fehérorosz és lengyel soviniszták támadásainak célpontjába került. Kupalát éppúgy, mint nagy fehérorosz költőtársút, Jakup Kolaszt Gorkij vette pártfogásába. Kupala az évek folyamán igazi proletárköltővé vált. Míg az 1905-ös első orosz forradalom után megjelent műveit pesszimizmus és csalódás hatja át a forradalom veresége miatt, az 1914-es vüágháború idején már határozott, éles forradalmi hang csendül ki költeményeiből— az imperialisták gyűlölete és a> nép erőinek győzelmébe vetett hite. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a hadseregben találta Kupolát. Ekkor írja meg a Sasfiókokhoz című költeményét, mely lelkes harci felszólítás minden öntudatos proletárhoz, hogy ragadjon fegyvert a forradalom győzelmének kivívására. A forradalom győzelme után szabad tér nyílt Kupctla tehetségének kibontakozására. Oj alkotásaiban megénekli az új, 'felszabadult életet, a szabad emberek alkotómunkáját. A Nagy Honvédő Háború idején Kupala, mint többi nagy írótársai, tollat ragadott, hogy izzó, lelkes felhívásokat intézzen honfitársaihoz a szocialista haza védelmére. Élesztette nemzetében a hősies elszántság, az áldozathozó hazaszeretet szellemét, mely mind költeményeit, mind közírói cikkeit mélyen áthatotta. A rádióban is fellépett és harcra buzdította Szovjet Bjelorosszija népét a gyűlölt fasiszta betolakodók ellen. A könyörtelen halál akkor ragadta ki öt a szovjet írók családjából (1942. júniusában), amikor a szovjet társadalom a költő 60. születésnapjának megünneplésére készült. L. L. A szovjet művészet a béke szolgálatában A szovjet filmgyártás alkotásai až évente hagyományosan megtartott Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválokon eddig minden évben elvitték a pálmát. Tavaly például'A Rumjancev eset című filmet az Oj emberért folyó küzdelem díjával tüntették Vi. A szovjet filmek, mint az emberiség nagy eszméinek: a humanizmusnak, az élet és az emberi haladás szeretetének hirdetői, nagy szerepet játszottak a csehszlovákiai filmfesztiválokon. A szovjet filmek realizmusukkal, nagyfokú eszmeiességükkel gazdagították a fesztiválok alapgondolatát: siüvészettel harco-.-ak a bekéért, az emberek bensőséges kapcsolataiért, az új, jobb emberért, a nemzetek tartós barátságáért és kölcsönös megértéséért. O

J SZÖ 1957. július.*"