Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-06 / 186. szám, szombat

AZ ÍRÓK SZAVA A Csehszlovák írószövetség telje

s üléséről Í

róink az elmúlt napokban II. kongresszusuk óta első ízben ültek össze, hogy felmérjék Irodalmi frontunk helyzetét és állást foglaljanak számos időszerű elvi kérdéshez, amelyek napjainkban felmerülnek. íróink utolsó összejövetele óta több mint egy év telt el jelentős eseményekkel teli év, amelyben bevált a kommunista gondolat ereje és a szocializmus s a béke ellenségei nagy vereségeket szenvedtek. Ezen idő alatt a művészet és az irodalom terén is erőteljesebben mutatkoztak meg az egészséges, új gondolatok, az irodalomnak az elmúlt években előfordult téves és dogmatikus értelmezését helyrehozó gondolatok. Az új események során beigazolódtak szocialista kultúránk és pártunk kultúrális-politikai irányvonalának szilárd alapjai is. Természetes, hogy élesebben mint bármikor valaha, kidomborodott minden hibás és téves írott vagy elhangzott sző, ami kifejezésre jutott az irodalmi alkotásban és komolyan gyengíhette volna irodalmi-társadalmi hatóerejét. Elsősorban mint életünknek teljesen idegen tények mutatkoztak meg azon zavaros nézetek gyümölcsei, amelyek számos hónappal ezelőtt a személyi kultusz bírálatával kapcsolatban nyilvánultak meg, valamint íróink II. kongresszusának hibái és fogyatékosságai. Hisz mindaz a jó, ami a kongresszuson elhangzott, ami megnyilvánult a komoly és értékes beszámolókban, a felszólalások egész sorában, akkoriban háttérbe szorult és a kongresszus jellegét köztársaságunk összes ellenségeinek örömére egyes helytelen és zavaros felszólalások adták meg, amelyeknek objektív hatása rendszerünk ellen, pártunk politikája ellen, sőt magának az irodalomnak érdekei ellen irányult. Népünk, amely nagyra becsüli íróinkat és bennük legjobb haladó hagyományaink folytatóit látja, feltette a kérdést, hogyan lehet az, hogy íróink többsége ezekre az irodalmi jóhírnevének ártó beszédekre nem adott világos választ. A párt, amely keletkezése óta gondosan segíti irodalmunkat, elsősorban a kommunista írókban kifogásolta, hogy nem emelték fel kommunista szavukat mindaz ellen, ami a kongresszuson téves volt. Csak így történhetett meg, hogy ellenségeink, akik íróinkat azelőtt csak becsmérelték és durván támadták a nép iránti hűségük miatt, egyszeriben fokozott figyelmet mutattak irodalmunk kérdései iránt. Azt hitték, hogy itt a zavarosban halászhatnak és sikerül éket verniök az írók és népünk közé, az írók és a Kommunista Pártunk közé. De mint mindig, most is elszámították magukat. Jeges zuhanyként hatott rájuk főleg íróinknak az az állásfoglalása, amelyet a magyarországi események idején tanúsítottak. A Csehszlovák írószövetség tagjai plenáris ülésének volt tehát miről tárgyalnia. A szövetség Központi Bizottsága nagyon helyesen napirendre tűzte irodalmi életünk jelenlegi helyzetének megtárgyalását és tájékoztatta tagjait az utóbbi időszakban folytatott tevékenységéről. Felmérte a pozitívumokat és bírálóan elemezte a fogyatékosságokat és a hibákat. Teljesen érthető, hogy íróink elsősorban azokkal az eredményekkel foglalkoztak, amelyeket pártunk Központi Bizottságának az ideológiai kérdésekkel kapcsolatos legutóbbi ülése hozott. Ezért volt oly nagy az érdeklődés íróink körében az ülés iránt. Vendégként részt vettek az ülésen szlovákiai írók is, a cseh írók pedig összegyűltek valamennyi kerületből. Az ülésen jelen volt a Csehszlovák írószövetség kiváló tagja, Antonín Zápotocký elvtárs is. A

z ülést Vitezslav Nezval költő nyitotta meg, aki már bevezető beszédében hangsúlyozta a tárgyalások nagy jelentőségét és nyílt vitára hívták fel a jelenlevőket. A Közponji Bizottság beszámolója, amelyet Ján Očenášek, a szövetség első titkára adott elő, irodalmunk és irodalmi életünk összes fontos jelenlegi problémájával foglalkozott. Očenášek elvtárs beszéde elején hangsúlyozta, hogy a „kommunista írók épp úgy, mint a pártonkívüliek érzik azt, hogy határozott szavukat kell hallatni mindahhoz, amivel a párt az írók munkáját értékeli és bírálja ..." A vitát František Trávnieek akadém" nyitotta meg és felhívta az írókat, hogy önkritikailag elemezzék azokat a hibákat, amelyeket a szövetség elkövetett. Utána František Hrubin költő emelkedett szólásra, szavait a jelenlevők nagy figyelemmel hallgatták és meleg tapssal jutalmazták. František Hrubin a következőket mondotta: „Tisztelt barátaink! Nem vagyok kommunista, de meg vagyok győződve épp úgy, mint önök valamennyien meg vannak győződve arról, hogy népünk egyedüli boldog jövője a szocialista jövő és egyedül az az út vezet hozzá, amelyen népünk most halad. Ehhez a meggyőződéshez nem jutottam olcsón — egyik napról a másikra, valamilyen ihlet hatására. E meggyőződésemmel szorosan összefügg az a vágyam, hogy minden a népet szolgálja, a népért legyen, benne éljen. A költő és a művész viszonya a néphez, ez olyan probléma, amely nem hagy nyugton engem. Főleg ezzel a problémával foglalkoztam a Csehszlovák írószövetség II. kongresszusán. Nem védekezem semmilyen bírálattal szemben, amely ezt a felszólalásomat érintette és érinti és biztosítom önöket, engedje meg elnök úr, hogy önt is biztosítsam, hogy e felszólalást nem azzal a szándékkal tettem, hogy fellépjek Csehszlovákia Kommunista Pártja és népi demokratikus rendszerünk ellen. Gyakran hallom az elvtársaktól, hogy felszólalásomat a külföldi reakció felhasználja arra, hogy befeketítse hazánk viszonyait. Szeretném azoknak az uraknak megüzenni, hogy hozzájuk soha sem volt semmi közöm és nem is akarom, hogy valaha is közöm lenne hozzájuk. Ha reakciós irányzatot írnak rovásomra, kellene, hogy ismerjék ne csak a vitafelszólalásomat, hanem műveimet is. Műveim, amelyeknek minden időmet szentelem és amelyek életem egyedüli értelmét képezik, kezdve a Stalingrádtól, Jób éjszakájától, Hirosimától egészen Az átalakulásig és „Dalom"-ig — világosan mutatják, kinek az oldalán állok és miért harcolok." A jelenlevők nagy figyelme közepette szólalt fel Antonín Zápotocký elvtárs köztársasági elnök, akinek beszédét hosszantartó taps fogadta. Z

ápotocký elvtárs nagy jelentőségű beszédében a többek között a következőket mondotta: „Nem azért szólalok fel a vitában, hogy mentorkodjak. Szeretném az író elvtársainkat hozzásegíteni a helyes út kereséséhez, és meg vagyok győződve arról, hogy író elvtársainkban meg van a jó akarat a helyes út megtalálására és arra, hogy irodalmi tevékenységükkel a szocializmus felépítése nagy művének megvalósítását népi demokratikus köztársaságunkban elősegítsék. Ez a jó véleményem az írókról azonban nem akadályoz meg abban, hogy ne lássam a sok ingadozást és homályosságot, ami íróink soraiban, főleg fiatal íróinkban a helyes út keresésében mutatkozik. Ez világosan megnyilvánult az SZKP XX. kongresszusa után és főleg a II. Csehszlovák írókongresszuson. Ezért tartottam kötelességemnek mindjárt a kongresszuson az ott mutatkozó ingadozásoktól és homályosságoktól elkülöníteni magam. Megértem ezt az ingadozást. Magam is átéltem valaha. Mielőtt kommunista lettem volna, két évtizeden át a szociáldemokrata pártban dolgoztam. E párttól való elválásom nem volt számomra fájdalommentes. Még nehezebb volt igazi kommunistát nevelni magamból. Ehhez ismét egész évtizedekre volt szükségem és nem állítom magamról, hogy hiba nélküli vagyok. Mi okozza ma íróinknál a legnagyobb nehézségeket? Ez a demokrácia és a szabadság kérdése. E kérdésre szeretnék Mao Ce-tung elvtárs nemrégi beszédének egy idézetével válaszolni. Miért idézem őt? Azért, mert ma főleg azok az író elvtársaink, akik ingadoznak és akiknél homályos nézetek mutatkoznak, gyakran hivatkoznak rája. Mao Ce-tung legutóbbi beszédében azt mondotta: „A demokrácia éppúgy, mint a szabadság, nem abszolút, hanem relatív és specifikus történelmi feltételek alapján valósul meg és fejlődik. A mi népünk körében a demokrácia a centralizmussal, a szabadság, a fegyelemmel párosul." Véleményem szerint miben rejlett a II. csehszlovák írókongresszus fő hibája ? A<demokrácia és a szabadság jelentőségének meg nem értésében, a munkásosztálynak és a kommunista pártnak a szocializmus építésében való szerepe meg nem értésében. Mi a helyzet nálunk ma? Nálunk szocializmus felé haladó népi demokrácia van. Ezt a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség CSKP-vezette Nemzeti Frontja képviseli. A kommunista párt irányítja és vezeti s egyben ő viseli érte a felelősséget is. Ezt elismeri Nemzeti Frontunk valamennyi része. Amelyik része nem-ismerné el, az nem tartozik a Nemzeti Frontba. Kell, hogy az írószövetség ennek tudatában legyen. Minden politikai párt, tömegszervezet vagy egyéb szervezet a kommunista pártnak ezt a vezető szerepét elismeri. Ez alapvető kérdés. Ezt el kell ismernie az írószövetségnek is. Mit láthattunk az írókongresszuson? Az írókongresszus olyan jelszavak jegyében folyt, amelyek a kommunista pártnak e vezető szerepét világosan .tagadták: „Az írók a nemzet lelkiismerete", „Az írókongresszus új parlament", „Az alkotás és a bírálat teljes szabadsága", „A művészet vezető szerepe". Az írókongresszuson kitűzött jelszavak akarva, nem akarva tagadták a kommunista párt és a munkásosztály vezető szerepét. Az elvtársak azt mondják, hogy soha sem volt ez a szándékuk. Nem az a fontos, hogy kinek mi a szándéka. Az a döntő, hogyan értelmezték és hogyan magyarázták ezt. A szándék lehet a legjobb, vegyék például Hrubin elvtárs esetét. Nem vettem zokon a kongresszuson mondott beszédet. Hrubin elvtárs nem kommunista, ő becsületesen dolgozik azon meggyőződésért, hogy segítsen bennünket. A kommunista író elvtársaknál kifogásoltam, hogy ebből tüntető beszédet csináltak. Önök Hrubinnak ártottak, ahelyett hogy segítettek volna rajta, önök visszaéltek vele. Ne mondják azt, hogy jó szándékaik voltak. Önök ezt felhasználták tüntetésre, mégpedig a párt elleni demonstrációra, nem tehetek róla, ezt megmondom egész nyíltan és őszintén. B

izonyítani szeretném, hogy nem az a döntő, hogy az ember mit gondol, hanem az, hogyan fogják fel ezt a „Viruljon a művészet minden virága" jelszó alapján, amelyet nálunk oly nagy örömmel fogadtak. Ez az, amit mi mondani akartunk és amivel egyetértünk, mondták az elvtársak, főleg az ingadozók. Ismét Mao Ce-tung elvtársat fogom idézni: hogyan magyarázza ő e jelszót legutóbbi beszédében: „Felületesen szemlélve a „Viruljon a művészet minden virága és versenyezzen egymással a gondolkodás minden iskolája" jelszónak nincs osztályjellege; magáénak tulajdoníthatja a proletariátus, a burzsoázia és más emberek is. Azonban a különböző osztályoknak, rétegeknek és társadalmi csoportoknak saját nézetük van arról, hogy mi az illatos virág és mi a mérges növény. Ma tehát a széles néptömegek szempontjából mi legyen az illatos virág mérges növénytől való megkülönböztetésének kritériuma ?" És Mao Ce-tung elvtárs erre azt válaszolja: „...Altalánosságban szólva a szavakat és tetteket helyesnek tarthatjuk, ha hozzájárulnak különböző nemzetiségű népek egyesüléséhez és ahhoz, hogy e népek ne váljanak el egymástól; 2. ha segítenek és nem ártanak a szocialista átalakulásnak és a szocialista felépítésnek; 3. ha elősegítik a nép demokratikus diktatúrájának megszilárdítását, nem pedig aláássák és gyengítik azt; 4. ha hozzájárulnak a demokratikus centralizmus megszilárdításához, nem pedig annak aláásását vagy gyengülését segítik elő; 5. ha a kommunista párt vezető szerepének erősítésére, nem pedig elvetésére vagy gyengítésére vezetnek; 6. ha elősegítik az egész világ békeszerető emberei nemzetközi szocialista szolidaritását és nem ártanak neki." így magyarázza Mao Ce-tung e jelszót, azt mondja „Viruljon a művészet minden virága" nem pedig azt „Viruljon mindenféle virág." — „Viruljanak a művészet virágai, de ne viruljanak a mérges növények!" Ilyen világosan kell a dolgokat nézni. író elvtársainknak gondolkodniok kellene efelett. Főleg szlovákiai író elvtársainknak kellene ezt megfontolniok. Hiszem, hogy ők is csak a művészet virágait, a művészet jó virágait akarják szaporítani. Szem előtt kell tartani, hogy ezt csak mindnyájunk közös munkájával, a parasztok és munkások s a dolgozó értelmiség Nemzeti Frontjában, Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésévei lehet elérni. Ez az egyedüli helyes felelet elvtársak. Ha ezt az összefüggést szem elől tévesztik, elvtársak, nem akadályozzák meg azt, hogy a szocialista művészet pompás virágait mérges növények elárasszák és elfojtsák. M

ég szeretnék néhány szót mondani a Kveten köré tömörült fiatal elvtársakhoz. Megértem a fiatal irodalmárokat és általában megértem a fiatalságot. Feladatuk nem könnyű. Sőt azt állítom nehezebb, mint a miénk volt. Miért? Mi egyrészt a fiatalságot kényeztetjük, de azáltal, hogy kényeztetjük, feladatát nem könnyítjük meg, hanem ellenkezőleg megnehezítjük helyzetét. Fiataljainknak sokkal nehezebb feladataik vannak, mint nekünk voltak fiatal korunkban. Mi a régi társadalmat le akartuk rombolni és a romboláshoz mindig kevesebb kell, mint az építéshez. Ifjúságunknak ma nem rombolnia, hanem építenie kell, a szocializmust építenie. Szeretem az ifjúság lelkesedését, harci tűzét, de mégis el kell ismerniük, hogy még nincs elég élettapasztalatuk. Mindig azt állítom: nem elég sem a műveltség, sem a lelkesedés, sem a tehetség, mindezt élettapasztalatoknak kell kiegészlteniök. Ha nincsenek meg az élettapasztalatok, ha az ember csak műveltségére, tehetségére támaszkodik és azt hiszi, hogy bármilyen erőművész teljesítményre törhet, akkor ez veszélyes. Ezek olyan dolgok, amelyekre figyelmeztetni akartam önöket írókat. Tudják, hogy én írók iránt jóindulattal vagyok és szeretném, ha teljes egyetértés volna közöttünk, mert nagy feladataink vannak. A szocializmus építése nem könnyű dolog. A szocializmust nem építjük minden ember teljes egyetértésével. Vannak ellenségeink és számolnunk kell azzal, hogy az ellenség minden rést felhasznál, amibe éket verhet. Én a bírálat mellett vagyok, de mindig felteszem a kérdést, hogy bírálatommal mit javíthatok vagy mit árthatok. így áll mindig előttem a kérdés és úgy vélem, hogy ez teljes összhangban van azokkal az elvekkel, amelyeket Mao Ce-turig elvtárs kitűz. Egyrészt szabadság, másrészt fegye-' lem. Nem tűrhetünk anarchiát. Az értelmiségiek és az írók közt gyakran mutatkozik ilyen vágy a teljes szabadságra. Ez azonban nem létezik. A szabadság mellett tehát ott van a fegyelem, főleg ha a kommunista párt tagjai vagyunk. Ezeket akartam elmondani önöknek a második kongresszus értékeléséről. Hogy a második kongresszust bírálták, ennek ezek voltak az okai és szempontjai. így kell a dolgokra néznünk. S ha így nézzük őket, hiszem, hogy minden előttünk álló nehézséget leküzdünk és ellenségeink a legkevésbé sem fognak örülni tárgyalásainknak és legkisebb alkalmuk sem lesz visszaélni velük. Hálás vagyok Hrubin elvtársnak mai nyilatkozatáért, mert ez férfias nyilatkozat volt. Hiszem, hogy nem fogunk megválni tőle, hanem egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Az ülés elnöke, V. Nezval a jelenlevők nevében megköszönte Zápotocký elvtárs világos, egyenes bíráló szavait. M

it kell elsősorban kiemelni e jelentős írószövetségi ülésből? Azt, hogy az alapvető kulturális-politikai kérdésekben valamenynyi író teljes egyetértése nyilvánult meg, elfogadták a bírálatot, mindnyájan kifejezték azt az akaratukat, hogy szocialista irodalmat alkossanak a nagy életigazság, a gazdag gondolatok és érzések irodalmát, amint erre a párt már IX. kongresszusán felhívta őket. Hangsúlyozták: „íróink bebizonyították, hogy helyük a párt oldalán van és hogy erről a helyről soha sem tántorodnak el". Az úgynevezett „nemzeti lelkiismeret burzsoá felfogásának" kérdésével kapcsolatban azt mondották: „A mi szocialista írói lelkiismeretünk, egyáltalán egész erkölcstanunk nem öncélú, idealista kategória. Ez az írói lelkiismeret oszthatatlan része annak az erkölcsnek és lelkiismeretnek, amelyet a kommunista tan és az emberiség történelme legmagasabb céljainak megvalósítója — a kommunista párt képvisel." Csemadok-nap Gombaszögön A rozsnyói járás Csemadok-nap ja Gombaszögön zajlott le. Ezt az egyébként csendes fészket most csaknem négyezer ember derűs zsivaja: muzsika, ének és tánc töltötte meg. A Csemadok kultúrcsoportjai népesítették be a gyönyörű, tisztás szabadtéri színpadát. Itt táncoltak a közösben dolgozó licei lányok, itt muzsikáltak az állami birtok traktorosai, s a rozsnyói és dernői bányászfiatalság között ott voltak a barkaiak, hosszúrétiek, berzéteiek, pelsöciek. Lelkes szándék izzott a szavalatokban, kitartó munka elevenedett meg a táncokban, és igényességre való törekvés jutott érvényre egy-egy dalban. Elismerést érdemel a gombaszögi Csemadok-nap minden szereplője. Biztos, hogy serkentőleg hat majd rájuk az az óriási érdeklődés, amelyben részesültek. Még nagyobb igényességgel kell ezután helytállaniok. A számbeli gyarapodás mellett az együtteseknek jelentős minőségi javulásra kell törekedniök. Fejlödniök kell a helyi hagyományok gyűjtésében, megbecsülésében. Több kezdeményezésre és az alkotókészség fokozására van szükség, hogy a fellépések műsora még színesebb és eredetibb legyen. Több helyi népdalt és táncot kell művészi formával, kollektív munkával, a falvak lakóinak részvételével öszszeállítaniok és széles körben népszerűsíteniük. A művészeti munkának nevelő hatása van, tanítja, de ugyanakkor szórakoztatja is a közönséget. Ennek a munkának az irányításában nagy szerepe van a szákembereknek. Ezt a fontos feladatot rendszerint egy tanító, pedagógus tölti be. A népművelési munkában ezek a lelkes tanítók segítik elő a népművészet további fejlődését, a közízlés fejlesztését, szocialista kultúrának kiteljesedését. Combdszög egyébként a járás egyik legszebb kirándulóhelye és a l:H évvel ezelőtt megnyílt csepkőbarlang még vonzóbbá, még érdekesebbé teszi ezt a szép községet. A barlangot rozsnyói önkéntes kutatók, természetbarátok négy hónapig tartó 1kutatómunkával fedezték fel. A Turista vette keze' lésbe, járhatóvá tette a barlang útjait és villanyvilágítást vezettetett be. A barlang a tudomány dolgozóinak érdeklődését is felkeltette. A két és fél, három méteres cérnocseppkövek ritkaságszámba mennek Európában. De ennek a mintegy kétkilométeres barlang • rendszernek csak egyötödét tárták fel. Ezért folytatják tovább a munkálatokat, hogy az egész barlangot, — amely a silicei jégbarlanggal és a borzovai határban levő ponorral függ össze, — feltárják. A barlangkutatók lelkes csoportja: Herényi László, Abonyi Árpád mérnök, Ivanec István, Rozlozsnik Vimos, Roda István, Ruzsuyák, Gerdas és a többi önkéntes kutató lankadatlan és áldozatos munkája tette lehetővé, hogy a rozsnyói járás egy új barlanggal gazdagítsa a tudományos barlangkutatást. Ezért kaptak elismerő oklevelet a gömöri vasércbányák vállalati igazgatóságától. E barlangról még kevesen tudnak. Pedig megérdemelné a nagyobb népszerűsítést. Gyönyörű ez a vidék, vasúttal, autóbuszon könynyen megközelíthető. A RAJ ott a helyszínen gondoskodik az élelmezésről, az éjjeli szállásról. Nagy, felejthetetlen élményt jelentett számunkra Gombaszög. Ennek a szép napnak emléke hosszú ideig élni fog a Csemadok-nap résztvevőinek emlékezetében. M. Gy. Werner Egk német zeneszerző nagy fába vágta fejszéjét: Megzenésítette Gogol „Revizor"-át. Az új operát elsőnek a stuttgarti állami opera együttese adta elő rendkívül nagy sikerrel. Kölnben megjelent Erich Maria Remarque új regénye, „A fekete obeliszk". A regény cselekménye 1923-ban játszódik Németországban, hőse egy fiatal német költő. O

J SZO -j 1957. július 6. •