Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-31 / 211. szám, szerda

ERDEMES ÖSSZEFOGNI (L assan két hete lesa annak, hogy Balázs Béla cikke megjelent lapunk hasábjain, amelyben könyvkiadásunkkal kapcsolatban felvetett néhány komoly problémát. Az olvasó jogpal elvárhatta, hogy a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar tagozata válaszol a felvetett kérdésekre, feltárja a munkája körül felmerülő nehézségeket ós ezzel hozzájárul a problémák helyes megoldásához. A könyvkiadó magyar tagozata ezt eddig nem tette, és őszintén szólva nem is tudjuk, óhajt-e hozzászólni, holott bizonyára lenne mondanivalója, mert az 1958-as könyvkiadási tervével kapcsolatban nemrégen értékes vitaestéket rendezett az olvasókkal Rozsnyón és Tornaiján. E vitaestékből is látható, hogy a kiadó nem alszik, keres, kutat olyan megoldások után, hogy olvasóit kielégíthesse. Sőt a megtartott vitaesték azt is bizonyítják, hogy a kiadó szorosabb kapcsolatot igyekszik teremteni az írókkal is, mert Rozsnyón és Tornaiján írók is voltak, és hozzá kell tenni, a kiadó magyar tagozatának komoly erőfeszítésébe került, amíg fel tudta hajszolni azt a néhány írót, akik hajlandóknak mutatkoztak vállalni az út fáradalmait. Mindezt előre kellett bocsátanom, hogy a fentiek tudatában rávilágítsak azokra az alapvető hibákra, amelyek kísérőjelenségei könyvkiadásunknak, és amelyek hatása megmutatkozik abban, hogy sok könyvünk — Balázs Béla szavaival élve — piramisként hever a Slovenská kniha raktáraiban. A kiadó jóvoltából megkaptam a rozsnyói és a tornaijai vitaesték jegyzőkönyvét, amelyben többek • között fel vannak tüntetve azok, akik képviselve voltak a kiadó és az írószövetség részéről. A kérdés nyomban felmerül, hol voltak a Slovenská kniha képviselői? Miért hagyták ki éppen a könyv1 terjesztő vállalatot, holott köztudomású, hogy a kiadott könyv példányszámait éppen a Slovenská kniha határozza meg. Ha a Slovenská kniha azt mondja, hogy ettől a szerzőtől csak annyi példányt vesz át, akkor a kiadó ezt a példányszámot szentírásnak veszi. ilyen körülmények közt igazán rejtély, hogy az olvasókkal rendezett vitára miért nem hívták meg a Slovenská kniha képviselőit is. E vitákon a könyvterjesztő vállalat meg tudta volna, milyen intézkedéseket kell tennie, hogy megszüntesse a raktárakban a magyar könyvek piramisait. Balázs Bélának tökéletesen igaza van, amikor felhívja a figyelmet a magyarlakta üzemi és falusi könyvtárakra. Ha az itteni szerzők műveiből a községi könyvtárak két példányt vásárolnának, akkor a kiadott kis példányszámból a könyvüzletekbe egyetlen példány sem jutna. Tulajdonképpen itt kell keresni sok fájó pont orvoslását. Igaz, nem a kiadó feladata a könyv-' terjesztés, a kiadónak azonban még sem lehet mindegy, piramisokban hevernek-e a könyvek vagy eljutnak-e az olvasóhoz, mint ahogy a szerzőnek sem mindegy. Nos, a kérdés megoldása érdekében úgy vélem, szükséges szoros együttműködést teremteni a kiadó, a könyvterjesztő és az író közt. Az eddigi felületes kapcsolatokat meg kell javítani. Ha ez a kapcsolat meglesz, akkor a verses könyvek kiadása körül sem fognak felmerülni olyan kérdések, amelyek mind a könyvterjesztő, mind a kiadóvállalathoz méltatlanok, mert a költészet kiadása, mint üzleti kérdés csak a kapitalizmusban merülhetett fel. Erről én magam tanúskodhatom, aki verseimet a kapitalista Csehszlovákiában saját összekoldult költségemen és fivérem, a nyomdász segítségével adhattam csak ki. Ha a fivérem történetesen nem segít, ha nem vállalja díjtalanul a szedést, a fűzést, akkor bizony a költséget sosem tudtam volna összekoldulni. Persze mondanom sem kell, hogy a terjesztésről is magamnak kellett gondoskodnom, de itt is az öcsém segített, én csak akkor vállaltam egy-egy verses füzetem eladását, ha a kegyetlen éhség kényszerített rá. zok. akik ma azzal érvelnek, hogy a költemények kiadása neirri fizetődik ki, alapjában a kapitalista mentalitást, a kapitalista magatartást képviselik. Szocialista társadalmi rendünk nem azért adja ki a költeményeket, vagy a regényeket, mert anyagilag kifizetődik, hanem elsősorban azért, hogy eljusson az olvasóhoz és az irodalom teljesítse népi demokráciánkban a reálháruló népnevelői feladatot. Mindezekről az alapvető tényekről mind a kiadónak, mind a Slovenská kniha könyvterjesztő vállalatnak tudnia kell. Azok, akik félnek, hogy a sematikus versek tömege árasztja majd el az olvasótábort, teljesen indokolatlanul félnek. A magam részéről helyesnek tartom, hogy kiadták Bábi Tibor. Dénes György, Veres János, Ozsvald Arpád és a többi fiatal költő verseit, még akkor is, ha néhányan az említett költők közül nincsenek többé megelégedve az eddig napvilágot látott verseikkel. Ha összehasonlítjuk Ady Endre első kötetét a többi kötetével, akkor felmérhetjük a fejlődést a költői pályán. Ezért. ismétlem, nem kell félni... Akiben felfedezzük a tehetség szikráját, azt támogatnunk kell. Az idő rostája úgyis elvégzi a maga feladatát, mert az irodalom az a terület, amelyen sokáig csalni úgy sem lehet. Ezért nem nyugtalanít a költők elégedetlensége eddigi alkotásaikkal. Igaz, ez az elégedetlenség válsággal jár ugyan, mégis egészséges tünet, ha a költők jobbat, szebbet, különbet akarnak alkotni, mint eddig. A válság kikerülése érdekében az írószövetség magyar tagozatának kell segítenie a költőkön. Ha a kiadó rájön és olyannyira átérzi mint én, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom erősödése, izmosodása csakis a saját erőnk összefogásától függ, és tudomásul veszi eddigi tapasztalataink alapján, hogy segítséget nem várhatunk sem a romániai, sem a magyarországi magyar könyvkiadóktól. akkor bizonyára megtalálja az utat nemcsak íróinkhoz, költőinkhez, hanem a Slovenská kniha könyvterjesztő vállalathoz is, hogy könyveink tért hódítsanak és eljussanak könyvtárainkba, olvasóinkhoz. em akarok most külön rátérni * a tornaijai vitára, mégis úgy érzem, „čp kell mutatnom arra, hogy a Menyasszony című könyvem elfogyott a könyvpiacon anélkül, hogy eljutott volna a tornaijai községi könyvtárba. Egy példával éltem csupán, de ez is rávilágít arra, hogy az olvasók zöme miért vesztegetett oly kevés szót azon a vitán az itteni írók munkáira. A tornaijai olvasók többsége Jókait, Mikszáthot és Gárdonyit követelte a kiadótól. És ez rendjén is lett volna, ha legalábbis annyi hévvel követelték volna Móricz Zsigmondot, a magyar irodalom legnagyobb realistáját, akinek szívügye volt a magyar nép, a magyar dolgozó sorsa, élete. És az aggasztó pont éppen itt van. A tornaijai magyar olvasó a porszívógép, a rádió, a mosógép birtokában azt szeretné, ha visszatérnénk Jókai Fekete gyémántok vagy az Arany ember elbűvölő mesehangjához. Nyilvánvaló sok itt a teendő, íróinknak feltétlenül olyat kell írniok, amely legalábbis olyan könnyen elfogadható, mint a porszívógép, viszont a tornaijai olvasókat rá kell vezetni arra, hogy Móricz Zsigmond van olyan nagy író, mint Mikszáth és Jókai. Mondanom sem kell, mint minden összehasonlítás, ez is sántít kissé, abban azonban nem tévedek, amikor azt állítom, hogy írónak és olvasónak egyaránt példaképe lehetne Móricz Zsigmond. Ő lehetne éppen az a híd, amelyen a csehszlovákiai magyar író és olvasó találkozhatna, hisz Móricz Zsigmondot eléggé üldözték a HorthyMagyarországon azért, mert az itteni magyar ifjúságot haladóbbnak tartotta az ottani szegény, sötétségben és fel nem világosodottságban tartott ifjúságnál. Móricz Zsigmond népszerűsítésében, abban, hogy a csehszlovákiai magyar olvasó közelebb jusson a realizmushoz, sokat segíthet a kiadó és a könyvterjesztő vállalat. Ezzel óriási szolgálatot tesznek az íróknak és az olvasóknak egyaránt, mert bizony Jókai bűbájos mesevilágától a szocialista realizmus valóság-feltárásáig olyan hatalmas fejlődésű út vezet, amelyen nemcsak az olvasó, de az író is eltévedhet. A tornaijai Kassza Lajosnak tökéletesen igaza volt, amikor azt mondotta, hogy az olvasás ízére, a könyv tartalmának értékére is rá kell vezetni dol-J gozóinkat. Rámutatott, hogy a második világháború előtt a munkás és paraszt számára drága volt a könyv, ezért nem olvashatott, a felszabadulás után pedig az itteni magyar dolgozó csak 1948 februárja után juthatott korszerű realista művekhez. Az azóta eltelt időszak kevés volt ahhoz, hogy az olvasó a mese romantikus bűbáját a szocialista realizmus szépségével váltsa fel. |P gyébkönt az igen értékes tornaljai vitaesten számos figyelemre méltó felszólalás hangzott el, amit az íróknak és a kiadóknak egyaránt meg kell szívlelniök, ha valóban meg akarják hódítani a hálás, egyre növekvő olvasótábort. Az olvasótábor hatalmas növekedését mi sem bizonyítja jobban, mint az a szám, amelylyel az agilis és igen aktív Eggenhoffer elvtársnő, a községi könyvtárosnő joggal eldicsekedett. A hallgatóság nagy megelégedésére kijelentette, hogy míg 1951-ben a könyvtárból mindössze 277 könyvet kölcsönöztek ki, addig idén, a jelek azt mutatják, ez a szám eléri a 15 ezret. Hogy ez a szám még magasabb legyen, ezért érdemes harcolni, érdemes összefognia az írónak, kiadónak és könyvterjesztőnek. SZABÖ BÉLA SALLAI IMRE ÉS FÜRST SÁNDOR EMLÉKÉRE Július 29-éíi volt 25 esztendeje annak, hogy a fasiszta Horthy rendszer halálra ítéltette és kivégeztette Sallai Imre és Fürst Sándor elvtársakat, a Magyarországi Kommunista Párt két kimagasló vezetőjét. Az alábbi vers, amely hűen fejezi ki a magyar munkásosztály elkeseredését és megingathatatlan hitét a győzelemben, csak 1937-ben látott napvilágot, mégpedig Párizsban, ahol a költő Megindul a föld című verseskötete megjelent. í Komját Aladár: í HALOTTI BESZÉD Pribékek húzták őket a bitóra, De láthatatlanul mázsás proletárkezek milliója igazította vissza a csúfondárosan kiöltött nyelvet az elkékült szájba: gyöngédén, mint a lehellet. S mázsás proletárkezek milliója ágyazta be megfacsart testüket a véres anyaföldbe, amelyik másoknak fúlásig életet, nekünk csak éhet s akasztófát terem. Hej, urak, gőgös urak! Hiába raktok halottaink fölébe égig érő göröngyöt! A mártírok utolsó ordítása él nem némul soha! Gyárak gőzében, zsellérodukban, s a részesarató nyomorult tizedik keresztje mellett, s ahol az etető a telt kévét a dobba vad haraggal dobja, s ahol kezünkre verik a bilincset, mindörökre zúg a kiáltás: „Testvéreink megbosszulnak minket!" Számon kéri minden szemernyi jajt: kenyérért, földért, igaz szabadságért hozzánk szegődik a tenger sokaság. Szemünkből kitöröljük a nehéz könnyet. A Had marsol tovább! KAPUZÁRÁS UTÁN (Sikerrel fejezte be évadját a Komáromi Magyar Területi Színház) Sikerekben gazdag háromhetes keIet-szlovákiai vendégjátéka után július 19-én tért vissza Komáromba a Magyar Területi Színház művészegyüttese és miután ez évi. munkáját az évzáró gyűlésen értékelte, a színészek, technikusok megérdemelt szabadságra mentek. A társulat az évzáró ülésen többek között azt is megtudta, hogy milyen eredménnyel járt az együttes munklája. s mi büszkék vagyunk, hogy a szellemi javak termelésében, a színjátszásban terven felül adtunk a szlovákiai magyar dolgozóknak. A színész számára felemelő érzés ezres tömeg előtt játszani. A taps, mely kétezer tenyér elismerése, elfeledteti a színésszel, hogy fázik a színpadon. Mert bizony júniusban néha még hideg volt. De a színész szívét fűti a szerep átélése, a mű szépsége, a közönség szolgalatának nagyszerűsége. Kelet-Szlovákia magyar dolgozó: már tavásszal várták, hogy náluk is „megszólaljon" a Néma levente, de a kultúrházak elégtelensége, és sok helyütt hiánya miatt az igazoatóság e vígjáték keleti vendégjátékával a nyárig várt. A Néma leventét újból ezrek nézték meg Losoncon, Füleken. Rozsnyón, Rimaszombatban, Kassán és Prešovon. Királyhelmecen és Nagykapos is megismerhette és tapsolhatott színészeink jó játékának. A szabadtéri előadások rendszere fényesen bevált színházunk munkájában. Kinályhelmecen pl. rekordközönségünk volt. Közel 2000 néző előtt játszottuk. Pedig kockázattal jár egy szabadtéri előadás. Az égbolt szeszélyes színházmennyezet... A szabadtéri előadásokkal is szolgáljuk közönségünket és munkánkat folytatni fog.iuk az idénv megindulásakor is. Azt akarjuk, hogy előadjásainkat valóban tömegek láthassák, necsak azok, akik szerencsések és jegyet kapnak a kis férőhelyű és korszerűtlen színpadokkal ellátott kultúrházakban. Jelenleg zárva a színház kapuja, színészeink pihennek. Augusztus 20án azonban újra előkerül raktárunkból a hordozható szabadtéri színpad, újra szolgálatunkba állítjuk ezt a bevált eszközünket és újult erővel folytatjuk szabadtéri előadásainkat. Siposs Jenő, Komárom. Napjainkban minden lehetőség megvan arra, hogy a dolgozók az üzemekben is tevékeny kultúréletet éljenek. Sok helyen egy-egy üzemi klub olyan jelszereléssel rendelkezik, amilyent azelőtt egy kultúrházban sem találhattunk meg. Gondoljunk csak a vetítőgépekre, a hangszórókra, a televízióra. A kultúrmunka legjobb segédeszközei. S ezek ma mtir a legegyszerűbb üzemi klubokban is fellelhetők. A tevékeny kulturális életnek tehát megvannak a jeltételei az üzemek keretein belül is. Üzemi klubjainkban amilyen sokféle a 'felszerelés, olyan sokféle a kulturális élet. Vannak klubok, amelyeknek munkáját hivatásos kultúrintézmények is megirigyelhetnék. Vannak azonban olyanok is, ahol hiába van meg a jó kültúrmunkához szükséges felszerelés, hiába kezdeményezők a vezetők, — a kultúrmunka alacsony színvonalon áll. Mondani sem kell, hogy ezekben az üzemekben a felvilágosító munka minden eszközét kihasználva egyre jobban tudatosítani kell az üzem dolgozóival, hogy a színvonalas kultúrmunkára nagy szükség van az üzemben. Nyitrán járva legutóbb egy olyan üzemi klubot látogattunk meg, amelyről már előzőleg tudtuk, hogy nem tartozik sem a legjobban, sem a legrosszabbul dolgozó üzemi klubok közé. Az ilyen klubokból van üzemeinkben a legtöbb, ezért fordultunk érdeklődéssel munkája felé. A Nyitrai Sörgyár üzemi klubjáról van szó, ahol Valach Rudolf, Tárnoki Imre, Kubovics János és a többi kultúrát szerető és tevékeny kultúréletet élő dolgozó arra a kérdésünkre: — Milyen üzemükben a kulturális élet? — így válaszoltak: — Mostanában. különösen megnövekedtek &let iizemi klubban munkafeladataink. Ezek teljesítése esetenként túlórázást igényel. Kultúrmunkára most ezért nem jut annyi idő, mint máskor. Ez azonban csak átmeneti állapot, s azért ma is élünk kultúréletet. A további elbeszélésből megtudtuk: legeredményesebben a sport- és fényképészeti körük, valamint a nemrégen alakult 12 tagú zenekaruk dolgozik. A sportkör keretein belül tevékenykedő asztaliteniszezők az utóbbi időben már anynyira vitték, hogy részt vehettek a kerületi asztalitenisz-versenyen, ahol második helyezést értek el. Zenekaruk, akárcsak fényképészeti körük, több esetben kapott a vezetőktől elismerést. Az amatőr fényképészek munkájukból jelenleg kiállítást készülnek tartani. Van egy körülbelül 500 kötetes könyvtáruk, amelyben a szlovák nyelvű szak- és szépirodalmi művek mellett szép számban találhatók magyar nyelvű könyvek is, amelyek az üzem magyar dolgozóinak igényeit elégítik ki. A könyvtár nagy látogatottságnak örvend és a könyvállománynak körülbelül a fele mindig a kölcsönzőknél van. A legnagyobb érdeklődés a szakkönyvek iránt mutatkozik. Sokan olvassák a szépirodalmi müveket is, és amint Valach Rudolf pártelnök erősítette, különösen a pártiskolások részéről nagy az érdeklődés a marxizmus-leninizmus klasszikusainak alkotásai iránt. Üzemi klubjukban, amely körülbelül kétszáz személy befogadású, nagy népszerűségnek örvend a televízió. Az üzem dolgozói az adásokat rendszeresen mindig nagy számban látogatják. Jelenleg vetítőgépet terveznek venni, amelyet az üzem dolgozói már régebben hiányolnak. — Sok szakmai problémánk van — jegyezte meg beszélgetésünk 'folyamán Valach Rudolf. — Ha meglesz a gépünk, elsősorban munkakörünkkel kapcsolatos szakfilmeket készülünk vetíteni, amelyekkel problémáinkat kívánjuk megoldani. Egész estét betöltő szórakoztató programot, amelyet az üzem dolgozói szolgáltatnának, még nem sikerült szervezniök. Tömegmozgató kulturális tevékenységük jelenleg főként a csoportkirándulások szervezésében nyilvánul meg. Az utóbbi időben több jól sikerült tanulmányi jellegű csoportkirándulást rendeztek. Júniusban 35-en voltak három napig a Tátrában. Most a környék nevezetességeinek megtekintésére készülnek. A csoportkirándulások költségeit az üzemi alapból fedezik. A tanulmányi kirándulások nagyon kedveltek az üzem dolgozóinak körében. Sokan még ma is élénken emlékeznek az egyik tavalyi kölcsönös társaskirándulásra, amely során a magyarországi Kőbányai Sörgyárba látogattak el. A kölcsönös csoportlátogatás — mint a dolgozók mondták, — a kellemes szórakozás mellett mindkét csoportnak sok tanulsággal szolgált: megismerték egymás munkafeltételeit és a különféle gyártási folyamatokat. Üzemi klubjuk kapcsolatot tart a falu dolgozóival, akiket szükség szerint szellemi vagy fizikai munkával segítenek. Legutóbb a kedvezőtlen időjárás által megzavart aratási munkák sikeres elvégzéséhez fizikai segítségre volt szükség. Az üzem dolgozói készen álltak: a kért 50 tagú brigád helyett egy 83 tagút szerveztek, amely az aratási munkákban lesz a falu dolgozóinak segítségére. A Nyitrai Sörgyárban — ha nem is a legjobban — dolgozik az üzemi klub s a munkának látható eredményei vannak. Az eredmények mellett azonban még számos hibájuk, meg nem oldott feladatuk van, amelyről szintén beszélni kell. Elsősorban javítani kell politikai tömegnevelő munkájukat. Figyelembe véve a munkások egyre növekvő érdeklődését a különféle előadások iránt: jelentősen szélesítenil kell az előadások témakörét. Rendszeresen kellene előadásokat tartaniok a nemzetközi helyzetről és az általános műveltségi színvonalat emelő kérdésekről. Megszervezhetnék az üzemi klub keretein belül a műszáki propagandát is, és a technikai tárgykörű előadások keretében ismertetniök kellene az új technikát és a hatékonyság növelésének módszereit. A klubban egy fényképvitrint is elhelyezhetnének, amelyen a fényképészeti csoport tagjai saját felvételeiken keresztül szemléltethetöen bemutatnák üzemük legjobb dolgozóinak munkamódszereit. Ezzel sokat segíthetnének a gyengébben dolgozóknak. Az üzemi klub megérdemelten élvezi a dolgozók szeretetét. Hogy ez a szeretet a jövőben elmélyüljön: jobban vonják be a munkásokat a kulturális életbe, egészítsék ki új erőkkel a csoportokat. Üzemi klubjuk tevékenységét elsősorban ezzel tegyék jobbá. Gondolni kell újabb kultúrcsoportok megszervezésére is, és tartsák fontos feladatuknak: az egész kollektíva politikai öntudatának és kulturális színvonalának emelését. Eredményes és igazán jó kultúrmunkát csak így végezhetnek. BALÁZS BÉLA Oj szö p1957. július 31. I