Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-28 / 208. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. július 28. vasárnap 30 fillér X. évfolyam, 208. szám, BÉKE ÉS BARÁTSAG Áz elmúlt időszak egyik jellemzője az volt, hogy a nemzetközi reakció veszett támadást indított egyrészt

x a szocialista országok, másrészt pedig a tőkés országok munkásmozgalma ellen. Különféle formák, különféle módszerek segítségével akart éket verni a Szovjetunió és a többi szocializmust építő ország közé, meg akarta bontani a dolgozó tömegek nemzetközi összefogását s a kommunista pártok évtizedes harcok során szerzett tekintélye, befolyása lerombolására törekedett. Nem riadt vissza az ellenforradalmi fegyveres harctól, a véres gyilkosságoktól, a nyílt agressziótól sem, de amikor ez csődöt mondott, tovább folytatta a „hidegháború" politikáját, felhasználva az uszítás minden eszközét arra, hogy elvakítsa, félrevezesse, saját érdekeivel szembeállítsa a dolgozók millióit. A magyarországi ellenforradalmi puccskísérlet bukása után láthattuk, hogy az osztályellenség megkísérelte a legkisebbeket, az iskolás gyerekeket is szembeállítani a szocialista rendszerrel. Nyolc- és tízéves gyerekeket, akiknek természetesen fogalmuk sincs a politikai harcról, a legaljasabb módon rávett arra, hogy kivonuljanak az utcákba tüntetni saját jövőjük, boldogságuk ellen. Az egyik magyarországi iskolában pár hónappal a novemberi események után néhány gyerek a ruhafogasra akasztotta osztálytársát, mert véleményük szerint „kommunista" volt. S láthattuk, hogy a reakció az ifjúságot is a maga oldalára akarta rántani, igen ügyesen kihasználva hibáinkat és fogyatékosságainkat a nevelés terén. A reakció támadása nem kerüli ki az ifjúságot, mert arra számít, hogy az élettapasztalatok hiánya következtében a fiatalok között sikeresebben áttörhet, mint ott, ahol szembeszegül vele a kapitalista múlt ismerete, mint ,ott, ahol az egyes sikertelenségek, ideiglenes vereségek sem képesek elhinteni az eszme iránti bizalmatlaniság, az ingadozás ragályos kórokozóit. Az ilyen áttörés annál is többet hozna az újkori méregkeverők boszorkánykonyhájára, mivel ismert dolog, hogy az ifjúság java mindenkor a haladás első vonalaiban állt. Tagadhatatlan, hogy az ellenség aknamunkája egyes fiataloknál elért ideiglenes eredményeket. De ez mit sem változtat azon, hogy a világ ifjúsága nem áll át a barikádnak arra az oldalára, ahol minden újnak, minden haladónak esküdt ellenségei sorakoznak fel. Ha kell erre bizonyíték, akkor kéznél van. Ma kezdődik Moszkvában, a szocialista világ szívében a VI. Világ ifjúsági Találkozó. Kell-e jobb válasz az ifjúságellenes, az ifjúságot zsákutcába vezetni szándékozó minden hátrahúzó törekvésre, mint az, hogy Moszkvában 120 nemzet harminckétezer fiataljának szava és dala csendül fel. Ezek a tízezrek százezreket és milliókat képviselnek a szocialista, a kapitalista, a gyarmati és a függőországokból egyaránt. Hat Világifjúsági Találkozó közül ez a legnagyobb, a leghatalmasabb, s már maga ez a tény is sokat mond. Nem kevesebbet, mint azt, hogy úgy mint eddig számtalanszor, most sem jött ki a reakció lépése. A béke és a barátság gondolata jjegyében adott találkát Moszkvában a fiatalság és a szépség. A béke és a barátság jegyében ráz majd keményen kezet az amerikai diák és a szovjet munkásfiatal, ölelkezik össze a kínai, francia, plasz és szlovák, magyar és indiai, angol és bolgár, nyugatnémet és keietnémet ifjú. öt földrész ifjúságának küldöttei ismerkednek itt össze a különféle kulturális- és sportrendezvények, a politikai vitaestek és más események során, amelyekkel zsúfolt a fesztivál műsora. Elmondják egymásnak, hogyan élnek, milyen a soruk, mik a problémáik, miért kell harcolniok, min munkálkodnak. S valamennyien megismerkednek az első szocialista országgal, eredményeivel, fejlődésével s főleg közvetlen, csupaszív népével. Csehszlovákia ifjúsága is méltóképpen van képviselve Moszkvában. Ezerkétszázán indultak útnak és ma már ott vannak az ünnepélyes megnyitáson. Ezerkétszáz fiatal, amilyen például a galántai Egri László, az ifjú kombájnvezetők országos versenyének győztese, Svarc Ferenc, a kékkői bányák dolgozója, aki 150 százalékra teljesíti vájárnormáját és Ľudmila Ružičková, a stráňavai EFSZ etetője. Ott van a főiskolai népi együttes, a Lúčnica és a Trenčíni 11 Éves Iskola együttese, a Trencsan, valamint sok-sok más kultúregyüttes, szólista, sportoló és a küldöttség többi tagja, akik között vannak párttagok, de a zömük pártonkívüli CSISZ-tag. Jól felkészültek a fesztiválra, jól akarják képviselni hazánkat és mi hisszük: sikeresen. De nemcsak ők készültek a Világifjúsági Találkozóra. Az ország munkásfiataljai már hónapokkal ezelőtt kiterjedt munkamozgalmat indítottak „Az ifjúság millióiért" jelszó jegyében s ma büszkén számolhatunk be arról, hogy eddig 30 millió koronát takarítottak meg. Számos felajánlás született, jelentős összeg gyűlt egybe az ifjúság szolidaritási alapjára s így a mi fiataljaink is hozzájárultak ohhoz, hogy a távoli országok fiai és lányai is eljuthassanak Moszkvába. A VI. Világifjúsági Találkozó nálunk \is felvillanyozta az ifjúságot. Szükség volt az ilyen lelkesedésre a világháború utáni időkben, amikor a párt 30 millió munkaórát ajánlott fel — az ország talpraállításának érdekét tartva szem előtt. Szükség volt az ifjúság lendületére, amikor kőbe kellett robbantani az Ifjúsági Vasutat, számos ifjúsági mű, Így például az Árvái Duzzasztógát és főleg a Szövetségi Vasútvonal építésénél, a gútai Ifjúsági Falu megteremtésénél. De hatványozott szükség van erre az alkotó erőre és készj ségre ma, amikor még sokkal nai gyobb célokat tűztünk magunk elé, ' amikor néhány rövid év leforgása alatt be akarjuk fejezni a szocializmus anyagi alapjának felépítését. Tanulni és dolgozni — ez ma nálunk minden fiatal kötelessége. De el kell érnünk azt, hogy ne legyen olyan fiatal ember, aki ne tudná, miért tanul és dolgozik, aki nem látná az előttünk álló távlatokat, aki ne érezné, hogy ezzel nem csak az ország, hanem a saját javát is szolgálja, aki nem vállalna minden feladatot — még a legnehezebbet is — fegyelmezett céltudatossággal s nem hajtaná azt végre az ifjúságot jellemző lelkes, bátor lendülettel. A VI. Világifjúsági Találkozó is bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy ifjúságunkat mozgósítsa, áldozatkész munkára, harcra vozesse, még jobban megszilárdítsa kapcsolatát az egész világ fiataljaival, a dolgozók millióival. Ezen az öszszefogáson megtörik minden ellenséges próbálkozás. Az fijúsági himnusz szavai szerint: „Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd ..." A KORMÁNY FELHÍVÁSA a gabona betakarításának biztosítására A köztársaság kormánya a legnagyobb komolysággal foglalkozik az aratási munkák eddigi nem kielégítő menetével, aminek a rendkívül kedvezőtlen időjárás az okozója. Eddig országos méretekben a termésnek csupán egynegyed részét aratták le és csak nagyon kis részét takarították be. Az aratási munkák rendkívüli igyekezetet követelnek, mivel sok helyen a termés megdőlt és a felázott földek megnehezítik a betakarítási nehéz gépek használatát. A termés nagy része egyszerre érett be és gyors betakarítást követel, ha meg akarjuk akadályozni a komoly szemveszteségét. Egész népünk érdeke követeli, hogy az Idei jó termést minden nehézség ellenére idejében és veszteség nélkül takarítsuk be és így teljes mértékben biztosítsuk lakosságunk szükségletelt és népgazdaságunk további fejlődését. Ezért a kormány nagyra értékeli azoknak a szövetkezeti tagoknak, az állami gazdaságok, gép- és traktorállomások dolgozóinak, az egyénileg gazdálkodó földműveseknek és falvalnkon, valamint városainkban a többi dolgozók soraiból kikerülő lakosságnak áldozatkész igyekezetét, akik a nehéz feltételekre való tekintet nélkül minden megfelelő pillanatot, minden eszközt és lehetőséget felhasználnak a kedvezőtlen körülmények legyőzésére és a gabonabetakarítás biztosítására. A sikeres termésbetakarítás biztosítása érdekében fontos, hogy minden költségvetési és gazdasági szervezet felszabadítsa adminisztratív alkalmazottainak 20 százalékát az aratási munkákra, további alkalmazottakat pedig, akik erre képesek, a traktorosok, cséplőgépkezelők, karbantartók, stb. munkájának végzésére. Rendkívül sürgős esetekben a helyi jellegű üzemekből és vállalatokból még további dolgozókat kell az aratási munkákra felszabadítani. A gabonafélék, a szem és a kombájnok utáni szalma gyors betakarítására az üzemek és vállalatok a kerületi nemzeti bizottságok felhívására kötelesek rendelkezésre bocsátani a szükséges szállítóeszközöket. Mindezek az intézkedések azonban csak akkor lesznek hatékonyak, akkor teljesítik a kitűzött célt, ha elsősorban teljes mértékben kihasználjuk az összes saját forrásokat és a mezőgazdaság minden eszközét, valamint a munkaerők összes helyi tartalékát. Ez elsősorban az összes fokú nemzeti bizottságoktól függ, melyeknek a helyi feltételek szerint kell megszabniok a konkrét feladatokat, az aratási munkák idejében való befejezésére mozgósítaniok kell a helyi munkaerőforrásokat, fogatokat és szállítóeszközöket és felelősségük tudatában kell meghatározniok a rendkívüli segítség szükségességét. , A kormány szilárd meggyőződése, hogy minden mezőgazdasági dolgozó és hazánk többi dolgozója is megérti a helyzet komolyságát és teljes erejéből segíteni fog a termés idejében való veszteség nélküli betakarításában ! A CSEHSZLOVÁK KÔZTÄRSASÄG KORMÁNYA. Közlemény a kormány üléséről A termés betakarítása érdekében mozgósítani kell az összes helyi erőforrásokat Megszabták az egyes mezőgazdasági termények beadásának határidejét • Módosították a zöldségfélék vetőmagvainak felvásárlási árát • Tökéletesítik a technikai fejlődés pénzügyi biztosításának módszerét A kormány 1957. július 26-án, pénteken megtartott ülésén elsősorban az aratási munkákban mutatkozó komoly helyzettel foglalkozott, amire a rendkívül kedvezőtlen időjárás van befolyással. Ez év júniusában és július első felében az időjárás annyira meggyorsította a gabonafélék fejlődését, hogy csaknem egyszerre érik be a kenyér- és takarmánygabona. A begyűjtési munkálatok gyors elvégzését nagyon megnehezítik a bőséges esőzések, amelyek július utolsó heteiben köztársaságunk egész területét elárasztották. Az aratási munkák, elsősorban a learatott termés betakarítása és cséplése nagyon lassan halad előre. Az aratás biztosítása érdekében a kormány feladatává tette a kerületi nemzeti bizottságok tanácsainak, hogy mozgósítsák az összes helyi munkaerőforrásokat, fogatokat és szállítóeszközöket, elrendelte minden reszortnak, hogy szabadítsák fel az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok segítségére az adminiszt(Folytatás a 2. oldalon). '

GYKELL EZT CSINÁLNI! Aratási jelentés a galántai járásból Csütörtök hajnalán végre a nap is megelégelte a rossz idő kellemetlenkedéseit, úgy szétcsapott a jellegek között, hogy ijedten menekültek az égről. A parasztok jól jelkészülve lesték ezt a pillanatot, órákon belül megszállták a vihartépázta gabonajöldeket. Igen, Galánta járásának népe példát mutatott csütörtök hajnalán, megmutatta, hogy nem siránkozni kell a rossz időjárás miatt, hanem rohamra készen, ellentámadásra jelkészülten kell megnyernie a már már elveszettnek hitt nehéz kenyércsatát. Nézzük csak hogyan ... ? Mindnyájunk kenyere, a kenyér Hosszas esőzés után hiába süt ki a nap, nedves a gabona, beletorpan a gép. A galántai járás traktorosai, •kombájnosai azonban így sem állottak tétlenül, hanem leszállva traktoraik, kombájnjaik és kévekötőik nyergéből, kaszával estek a megdőlt gabonának. A parasztok kenyere a mi kenyerünk is mondják, — s csak úgy villog kezükben a kasza. Hát a városiak mit feleltek erre? Mi sem maradunk el, — mondogatták büszkén. És a galántai járási hivatal, a „Zdroj", a „ČSAD", az „OSSD" és a járási Ipari Kombinát dolgozói egyforma lelkesedéssel mentek segíteni. 264 galántai és 750 bratislavai munkás és hivatalnok várta készenlétben a falu hívő szavát, hogy kaszával, gereblyével, puszta marokka! mentse a kenyeret. A jégtől, vihartól veszélyeztetett gabonát, melyet a paraszt termel, de termése az övék is. És maga a paraszt? ők az első sorban. Alsószeli népe hajnaltól csépel már. Nedves a gabona? — majd ráér száradni, csak úgy füstölög ott a masina kéménye. S kint a gabonásban 800 nő és férfi vágta hajnal óta a búzát és árpát. Van mit menteni még Bizony szükség is van a lelkes öszszefogásra, a galántai járást sem kímélte a vihar. Három jégeső pusztította végig Alsószeli, Nádszeg, Körtvélyes és Tallós határát, negyedméternyire gyűlt itt össze a jég. Hát még a sok eső! Négyszázkilencven milliméternyi csapadék verte a galántai búzaföldeket, — azt mondják, egész évi esőzés sem szokott sokkal kevesebb lenni! S a gabonának majdnem fele aratatlanul szenvedte végig ezt a nagy vizözönt! De nem csak végigszenvedte, hanem ki is állotta, van tehát menteni való még elég. Mert ha tényleg véglegesen beköszöntenek a jő idők, s ha továbbra is testvériesen összefogva minden órát, minden percet jól kihasznál a város és a falu népe, dúsan megtelhetnek még a magtárak és a gabonás szuszékok. Hiszen gyönyörűek még a szőke gabonafejek, húszonhárom mázsás átlagot is ad a búza és az árpa. Eddigi eredmények 44 hazai és 20 olomouci kombájnnal, 73 kévekötővel július első napjaiban kezdődött meg a galántai járásban az aratás. Sajnos, az aratógépek tökéletesebb téli javítást is kaphattak volna javítóiktól, dehát a parasztságnak is több elnézéssel kellett volna fogadnia a kezdet nehézségeit. Az első napokban igen sok géphiba fordult elő, de nem torpantak-e meg a szövetkezetek parasztjai maguk is a nehézségek előtt? Egy kis türelem, a több kézisegítség sokkal szebb eredményeket hozott volna, mint a legkisebb hibáknál a vészharangok rángatása. íme, a nádszegiek és az alsószeliek káromkodás és szitkozódás helyett kaszát ragadtak, amikor látták, hogy a dúlt gabonában nem boldogult a gép, 116 hektáron, illetve 85 hektáron vágták le kézikaszával a gabonát, nem úgy mint a tallósiak, diószegiek, kismácsédiak és a gányiak, akik hozzá sem nyúltak a kaszanyélhez. Különösen a gányiaknak nincs okuk minden bajukat a gépállomásra kenni, hiszen mindössze 46 hektárnyi gabonájuk volt, rég túl lehettek volna már az aratáson, ha kézzel láttak volna hozzá a megmaradt 25 hektárnyi gabona levágásához. Eddig 52.8 százalékát aratták le a j járás gabonájának. Legjobban Körtvélycs, Galánta és Pálóc áll élen az aratásban 78,71, illetve 69%-ban minden gabonájuk le van aratva már. A kombájnok 635, a kévekötők 2020, a kézikaszások pedig 682 hektáron vágták le eddig a gabonát. Különösen a taksonyi, az alsószeli és a felsőszeli traktorosok tűntek ki szorgalmukkal, 5—6 hektárnyi gabonát vágtak le naponta. Hantos Imre, Papp Dániel és társai sohasem nézték, mikor virrad és mikor sötétedik. Ezeken a vidékeken annyira dűlt volt a gabona, hogy a legjobb olomouci kombájnos sem tudott 5 hektárnál nagyobb eredményt elérni. A cséplés állása A cséplésben Alsószeli, Hidaskürt, Vezekény és Vízkelet áll a legjobban, a járás 213 vagonnyi kicsépelt gabonájából 400—450 mázsa jut e községek szövetkezeteire. A tarlóhántás eddig igen elmaradt, 1600 hektáron alávetés is volt vetve, azonkívül a földek keresztekkel vannak még tele. Annál jobban állnak a tarlókeverék elvetésével. Bár 1300 hektárral emelték fel a vetési tervet, 1118 hektáron máris befejezték a vetést. A gabonabeadásban Nagymácséd Vízkelet, Páloc és Feketenyék vezet, a nagymácsédiak 10 vagon búzát, 66 mázsa árpát, a vlzkeletiek öt és fél vagon búzát és 5 vaqon vetőmagárpát, a pálóciak másfél vagon búzát és 3 vagon árpát, a feketenyékiek pedig 5 vagon árpát adtak be eddig. Döntő napok Pénteken hajnalban Takács üzemi bizottsági elnök vezetésével 33 járási nemzeti bizottsági doigozó Indult el a falu népe megsegítésére. Gyárak, hivatalok lányainak és férfiainak hoszszú sora követte a járásiak példáját s döntő ütközetre Indult a falu és a város népe. És íme, amikor megcsendült a fenő, amikor felbúgott a cséplőgépek hajtókereke, egyszerre arannyá változott a kasza acélja, s biztossá a sok aggódó tekintet. Arra Kelet felé a gomolygó felhőpárnák közül bíztatóan, győzelemre serkentűen újból kidugta mosolygó arcát a régóta áhított júliusi nap ... N. J.