Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-27 / 207. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. július 27. szombat 30 fillér X. évfolyam, 207. szám, EGY EMBERKÉNT, EGY AKARATTAL T^ ehéz, küzdelmes napokat élünk. Semmi értelme nem volna a valóság fölött szemet hunyni, nem volna célravezető az illúziókeltés, az igazság elhallga­tása: a termés betakarítása ve­szélyeztetve van. A hosszantartó és szűnni nem akaró esőzések szinte teljesen megbénítják az aratást, a hordást és a cséplést. S a helyzetet főleg az súlyosbítja, hogy a gabona még az esőzések kezdete előtt a váratlanul jött hő­ség következtében egyik napról a másikra beérett, sőt túlérett, az­óta pedig az eső szinte megállás nélkül esik és így mind a leara­tott és keresztekben levő, mind pe­dig a lábon álló termés — a sok nedvesség hatására — veszélyes stádiumba jutott. A Duna menti községek határában a helyzet sú­lyosságát pedig még csak tovább növeli a Duna egyre növekvő víz­szintje s az ennek nyomán feltörő talajvíz és maga az árvíz veszélye. Ezeken a részeken tehát a termést kétszeresen fenyegeti a veszély, a felülről és alulról rátörő víz. Ez a való helyzet és ezen nem szépítgetni kell, hanem szembe­nézni vele. Szembe kell néznünk a helyzettel úgy, hogy egyben ha­tározhassunk is: mit kell és mit lehet tenni, hogy a termést a pusztulástól megmentsük. És a helyzet felmérésekor mi az, amit elsősorban is meg kell monda­nunk? Az, hogy ha súlyos is a helyzet, sápitozással és siránko­zással semmit meg nem oldunk, semmiféle munkát el nem vég­zünk. Nem könnyíti, ellenkezőleg, csak súlyosbítja és a munkát hát­ráltatja, ha bárki és bárhol .is két­ségbeesve azon töpreng, hogy mi­csoda szerencsétlenség ért ben­nünket, odavész a termés, tönkre­megy a kenyérnek való. Ezzel ugyan nem sok, de egy kalászt sem mentünk meg a pusztulástól és ráadásul még tétlenségre kár­hoztatjuk azokat is, akik tenni és cselekedni akarnak, akik úgy lát­ják és úgy vélik, hogy cselekedni nem csak kell, hanem lehet is. Mert ez most a fő és a döntő: cselekedni kell és cselekedni lehet, méghozzá most, rögtön és azon­nal, józanul, megfontoltan és ha­tározottan. Ez segít bajunkon, az eltökélt akarat, a határozott és biztos cselekvés. M it tartsunk mindenütt első­sorban is szem előtt? Azt, hogy a rendkívüli helyzet a meg­szokottól — egyébként helyes — eltérő módszereket követel meg. Értsük ezt pedig úgy, hogy most aztán igazán nem várhatunk arra, hogy „megfelelő" és „aratni való" idő legyen. Mert éppen azon múlik minden, hogy ha csak egy-két órára is, de ha eláll az eső, akkor máris aratni kell. Rögtön és min­den eszközzel, teljes erővel. Hogy nedves még a kalász? Ez igaz, de ha fél-nedvesen is, mégiscsak le van aratva és az újabb pár órányi jé idő már a levágott gabonát szá­rítja. Fontos, hogy különösen a Duna menti részeken, a talajvíztől veszélyeztetett földekről a gabona ha nedvesen is, de lekerüljön. Nem szükséges most különösebben hangsúlyozni, hogy most szinte minden perc métermázsákban mérhető, — ezt úgyis látja és • tudja a falu népe. Ám nagyon is szükséges hangsúlyozni az okulás szempontjából, mert hiszen nyíltan és őszintén meg kell mondani, hogy sok helyütt azért ázik és pusztul a termés, mivel nagyon is komótosan, „mindent csak sorjá­ban" formán fogtak hozzá az ara­táshoz és így a gabona be­érésétől az esőzések megindu­lásáig rendelkezésre álló 4—5 napi valóban jó időt még csak meqközelítőleg sem használták ki. Számítsuk még ehhez hozzá azt fcgyancsa* sok helyütt észlelhető „takarékosságot", hogy csak a legminimálisabb mértékben vettek icjfcnybe gépeket csupán azért, hogy ne kelljen értük fizetni, pénz a háznál maradjon. Lám, tanyi szövetkezeti tagoknak más volt a véleményük. Hirtelen jött a meleg ? Egyszerre érett be az összes gabona? Majdhogy csak azt nem mondták rá, hogy így a legjobb, legalább egyszerre el le­het aratni mindent. Nosza gye­rünk a traktorállomásra és vitték az összes fellelhető és szabad gé­peket aratni, csépelni. Nem saj­nálták a pénzt és most ennek kö­szönhetik, hogy termésük döntő többségét biztonságban tudhatjak. Persze, nem lehet szemet húny­nyi a traktorállomások hibái fölött sem. Joggal fel lehet és fel is kell tenni a kérdést: vajon milyen gép­javítást végeztek egyes helyeken, hogy a gépek még meg sem indul­tak és máris javításra szorulnak? Vajon milyen véleménnyel lehet­nek a hetényi szövetkezetben az ógyallai traktorállomásról, hogyan bízzanak a gépi munka segítségé­ben, ha olyan gépeket küldenek ki hozzájuk, amelyeket akkor is ja­vítani kell, ha félnapra eláll az eső, kisüt a nap és aratni lehetne, aratni kellene teljes erővel, a leg­nagyobb gépi segítséggel? Ezen az áldatlan, sőt tűrhetetlen helyzeten — ahol csak előfordul — haladék­talanul segíteni kell s el kell érni, hogy minden aratógép, kévékötő és kombájn a legkisebb fennaka­dás nélkül dolgozhasson és dol­gozzék is. \ termés betakarításában be­állott kedvezőtlen helyzet ellenére is bíztató jelenségeknek vagyunk tanúi, s ez az, amit a helyzet megoldása érdekében nyo­matékkal hangsúlyozni szükséges. Mert mit látni? Azt, hogy a föld­művesek nem vesztették el a fe­jüket, az adott helyzethez alkal­mazkodnak és cselekednek. Nem túlzás — és éppen ez az örven­detes — azt mondani, hogy most valóban a falu apraja-nagyja a termés betakarításán, megmenté­sén fáradozik. És nem egyedül, nem magára hagyva. Mint az utóbbi napokban nem egy esetben már hírt adtunk róla, a helyzet komolyságát felmérve megmozdult az üzemek népe is, s a parasztság gondját maqáénak vallva ezer meg ezer ipari munkás hagyta ott mun­kapadját és a falu megsegítésére sietett. A közös gondban és baj­ban paraszt és munkás méginkább egymásra talált s egy emberként, egy akarattal küzdenek mindany­nyiunk mindennapi kenyeréért. A FALU ÉS A VÁROS ÖSSZEFOG HEH HAGYJUK TüMKREMEHHI A TERMÉST Egész népünk ügye: a termés gyors betakarítása • Teljes erővel az aratás gyors befejezésére Segítenek az üzemek dolgozói is • Az ifjúság is csatasorba állt • Vasárnap se álljanak • gépek • A szorgalmas jó munkának meglesz a gyümölcse Csatasorba álltak a párkányi fiatalok Országszerte kaszára vár a gabona. Aratni kell. Aratni, de minél előbb, mert a termés nem vár halasztást. Most már nemcsak az ál­lami gazdaságok, szövetkezeti tagok, egyénileg gazdálkodók ügye az aratás, a kenyér megmentése, hanem az ország minden becsületes dolgozójáé. Különösen a dunamenti járásokban aggasztó a helyzet. A rendkívül sok csapadék következtében a Duna árad. Egyes helye­ken már a talajvíz is veszélyezteti a termést. A közös célért a kenyér, megmentéséért folyó küzdelemben csa­tasorba áll a paraszt, a munkás, a hivatalnok. Az üzemi, helyi párt­szervezetek a nagy küzdelem élére álltak. Vezetnek, példát mutat­nak a párionkívülieknek. A kassai kerületben például a kommunisták kezdeményezésére a hivatalokbúi, üzemekhői 2500 munkás, illetve hi­vatalnok jelentkezett aratási, cséplési munkákra. Ezenfelül az üze­mek 170 szállítási alkalmatossággal járulnak hozzá, hogy a jólétet, az életet jelentő kenyér minél előbb raktárba kerüljön. A bratislavai üzemek dolgozói is önként vállalták, hogy csatasorba állnak. Csak a Bratislava-Nové Mesto-i körzetből 60 brigádos jelent­kezett. A Béke Üzemből több mint 50 munkás indult a szövetkezeti földekre. A Juraj Dimitrov Üzem dolgozói is kaszát fogtak, hogy megsegítsék a szövetkezeteseket. Az apátfalvi textilgyár dolgozói pedig szabadságuk alatt a nagykürtös! állami gazdaságban aratnak. OKOSAN CSINÁLJÁK A Zselízi Állami Gazdaságnak há­romezerháromszáz hektárról kell az idén betakarítani a kalászíteokat. Nagy terület, sok munkával jár ennyi ter­més betakarítása. A gazdaságok dol­gozói azonban bíznak erejükben, a gé­pekben. Ahogy megérett az árpa, nyomban meg is kezdték az aratást. Kora reggeltől késő estig dolgoztak. Több mint 2400 hektárt le is arattak. De tovább nem jutottak. Közbeszólt az idő. A learatott termés nagy részét elcsépelték. Jól fizetett a tavaszi és őszi árpa is. Hektáronként átlag 4 má­zsával termett több, mint amennyit terveztek. Az esős napok alatt sem tétlenked­tek a gazdaságok dolgozói. A pártszer­vezet, a szakszervezet aratóbrigádokat szervezett azok soraiból, akik rendes körülmények között közvetlenül nem kapcsolódtak be az aratásba. Ilyenek­az adminisztrációs munkát végző, az állattenyésztésben dolgozó és a köz­ponti gépjavító műhely dolgozói. A zálogosi és más gazdaságokban alighogy kisütött a nap, máris a gépek WMM MI II MHW Wt WHtWHMM Mi m Mt m Több mint 200 brigádos a nagymihályi járás földjein Ha szombaton kedvezne az időjárás, a nagymihályi járásban nagyjából be­fejeznék az aratást. Néhány községben már napokkal ezelőtt végeztek. A kedvezőtlen időjárás miatt azon­ban a klokočoví EFSZ-en kívül még sehol sem kezdték meg a gabona be­hordását és a cséplést. A termésbeta­karításban nagy a lemaradás. Az üze­mek dolgozói s néphadseregünk ka­tonái a munkálatok gyors elvégzése érdekében felajánlották segítségüket. Csütörtökön az abarai földművesszö­vetkezetben a nagymihályi kommuná­lis üzem és a járási katonai parancs­nokság dolgozói, a zbudzei EFSZ-ben pedig a postások segítettek. A tej­üzemből jelentkezett brigádosok az orefkei EFSZ-ben arattak. Tegnap további brigádosok kapcso­lódtak be a munkába. Néphadseregünk tagjain kívül a lengyár, az építkezési üzem és más vállalatok dolgozói segí­tettek a termés betakarításánál. Pén­teken már több mint 200 brigádos se­gédkezett a nagymihályi járás gabona­földjein. Az üzemi pártszervezetek és nemzeti bizottságok által szervezett brigádoknak nagyon örülnek a szö­vetkezetesek. (d) A LEGJOBBAK Július 20-án a Pusztafödémesi Álla­mi Gazdaságban jelen voltunk, amikor a legjobb dolgozókat kitüntették. Stei­ner László, a legjobb kombájnos 40 hektárról aratta le a termést és 877 mázsa gabonát csépelt ki. Átvette Bla­ho József üzemi bizottsági elnöktől a vándorzászlót. Pusztafödémesen napon­ta értékelik az aratási eredményeket. A verseny második helyezettje Hla­vatý István kombájnos, aki 35 hektár­ról takarította be a termést és 816 mázsa gabonát csépelt ki. Cservenka Rudolf 30 hektáros és 619 mázsás ered­ménnyel a harmadik lett. Jól dolgoznak nálunk a Turčianske Teplice-i járás .traktorosai. Különösen Andrej Hergovicky, TenkoviS és Hro­zinsky kombájnosok értek el szép ered­ményt. L. Klapuch, Szene A JÖ MUNKA EREDMÉNNYEL JÁR A balogfalai EFSZ földjeit sok ezer búzakereszt borítja. Az aratás a vége felé jár, a szövetkezeti tagok nagy re­ménnyel várják a cséplési eredménye­ket. Veréb elvtárs, a szövetkezet agro­nómusa példás munkára serkenti a tag­ságot. A füleki Kovosmaltból 40-tagú bri­gád segített a balogfalai szövetkezet­nek. A falu ipari dolgozói sem marad­tak el a munkából. A gyári munkások, bányászok, vasutasok szabad idejüket a földeken töltik. Örül is Trečka Pál elvtárs, a szövet­kezet elnöke, azt mondja, ha az idő megembereli magát, rövid időn belül nagy gond megy le a fejükről. Botos Béla, Balogfala A VASÁRNAPOT IS KIHASZNÁLTÁK Az újmajori gazdaságban (Nána) is kihasználták a kedvező időt, vasárnap négy vagon gabonát csépeltek ki. Jól dolgoztak az ebedi farm munkásai, akik egy cséplőgéppel közel 190 má­zsa gabonát csépeltek ki. Nagy József, Újmajor* > mellett több száz brigádos kezdte kéz­zel aratni a termést. Varga József pedig, a zselfži gazda­ság vezetője úgy okoskodta ki a dol­got, hogy a learatott gabonakévéket nem hagyta keresztekbe rakni, hanem felhasználta a here- és lucernaszárító állványokat. Erre rakták a kévéket, így nem feküdtek a földön, nem vol­tak kitéve annak a veszélynek, hogy a szem esetleg kicsírázik. Ezzel a mód­szerrel azt is elérték, hogy a nap, a szél rövid idő alatt kiszárította a ned­ves kévéket. A többi gazdaságok, ahol Varga József példáját nem követték, még hozzá sem nyúlhattak a keresz­tekhez, s ők már csépeltek is. A gazdaságok igazgatója, Gregor Má­tyás szerint a vihar, az eső előrelát­hatólag kissé megvámolta a termést, de — úgy mondja — amit elveszítet­tek a réven, behozzák a vámon. A ga,­bonaféléknél előforduló esetleges szemveszteséget busásan kárpótolja a kukorica és a cukorrépa, "'avaly a gaz­daságokban átlag kétszáz mázsás ter­mést értek el hektáronként. Az idén 350—400 mázsára számítanak. Az igaz­gató szavai szerint előreláthatólag 400 vagon cukorrépát tudnak majd beadni terven felül. Az esőzések következtében a másod­növények, a tarlótakarmányok is gyö­nyörűen megnőttek. Az idén takar­mányuk is lesz bőven. Sz. I. A hosszú esőzés után végre verő­fényes reggelre ébredtek a pár­kányiak. A város népe megmozdult. Az üzemi pártszervezetek, a CSISZ ve­zetősége az esős napok alatt brigádo­kat szervezett, hogy ha végre becsu­kódnak a felhők csatornái, a szövet­kezetek, állami gazdaságok segítségé­re siethessenek. Végre elérkezett et a nap is. Fiatalok, idősebbek, férfiak, nők, munkások, hivatalnokok siettek a megbeszélt helyre. A teherautók már várták őket, hogy minél előbb eljut­hassanak a szövetkezetekbe. Elsőként a fiatalok, a tizenegyéves iskola hall­gatói indultak et, hogy a szőgyéniek­nek segítsenek. Őket követték a töb­biek is, szét a járás minden falujába. A legtöbben pedig közvetlenül a Duna mellett levő falvakba tartottak. Min­denütt szükség van most a munkás­kézre, de leginkább talán mégis az ára­dó Duna közvetlen közelében. Egymás után hagyják el a brigádó­sokkál megrakott teherautók a várost. Mennek, s egyre újabb csoportok gyü­lekeznek. Az élelmiszer- és más üz­letek dolgozói a járási nemzeti bizott­ság épülete előtt gyülekeznek. Először csak három lány érkezik, aztán egyre szaporodnak. Egyre többen vannak. Ne­vetnek, tréfálkoznak. Az elsőkként ér­kezett lányok Kovács Livia, Furová Eszter és Bušová Emília, már kicsit bosszankodnak is. A szép barnára sült Eszter, aki az „Obuvából" jelentkezett aratási brigádra, meg is jegyezte: — Micsoda késedelmesek egyesek.. ; Tfék munkásruhába bújt fiatal­ember nevetve csipkelődik Eszterrel. — Ügy sietsz, mintha a házad égne, vagy mintha legalábbis a magadét mennél aratni. — A magamét is aratom. Ha már elmegyünk, csináljunk is valamit. Az idő sem a legbiztatóbb ... Hogy a gabona ne marad on a fö'deken Aratási tudósítás a nagykaposi járásból A nagykaposi járásban rövidesen befejezik az aratást. Már tegnapelőtt a gabonának több mint 90 százaléka le volt aratva. A közös munka meg­mutatta előnyét, a szövetkezetekben gyorsabban haladnak a munkával. Több szövetkezet, mint péláául a budaházi, doboruszkai, vysokái és ka­poskelecsényi — az éretlen zab kivételével — már teljesen elvégezte ai aratást. A nagykaposi járásban brigád- I nincs helyiségük a gabona tárolására. mnnlrára pHHin món npm vnlt A köve ón r-olr+áróí- mnl..-., nn n.. — :•. i. munkára eddig még nem volt szükség. Most azonban a hordásra és cséplésre elkellene a segítség. Minden embert be kell vonni a gabona meg­mentéséért folyó küzdelembe és ki kell használni minden alkalmas időt. Máskülönben fennáll az a veszély, hogy a gabona kicsírázik a földeken. Az állami gazdaság példát mutat Tegnapelőtt aránylag kevés eső esett a nagykaposi járásban. A Vajkóci Ál­lami Gazdaság már délelőtt csépelt. A délutáni órákban már annyira szá­raz volt a gabona a földeken, hogy kazlakba rakták. E gazdaság dolgozói igyekeznek gyorsan és minél kisebb szemveszte­séggel dolgozni. Egy búzatáblán az idős Kozák Károly Lukács Bélával szorgalmasan dolgoznak. Sem ők, sem pedig a lovaskocsikról kévéket adogató Padzso Kálmán és Tóth Ernő nem igen hagyták magukat zavartatni a mun­kában. Dolgoztak még akkor is, ami­kor szót váltottunk velük. Elmondták, hogy gazdaságuknak már alig van ara.tnivalója. A hordással és csépléssel is az elsők között vannak. A budaházi EFSZ-tagok panasza Igaz, hogy a budaházi EFSZ kicsiny és lassan fejlődik, aratáskor azonban kitettek magukért. Ma két hete már befejezték az aratást, beleértve a za­bot is. Hiba azonban, hogy azóta is a földeken ázik a termés. A szövetkezeti tagok szerint a csépléssel a rossz idő­járás ellenére is nagyjából meglehet­nének, de nem kezdhették meg, mivel A község raktárát, melyre nagy szük­ség volna, a Földműves Raktárszövet­kezet használja. Fordultak már sokfelé segítségért, de kérésüknek sehol sem volt foganatja. Pedig süroosen intéz­kedni kell. A zsákokba ícfcánkozik a két héttel ezelőtt learatott gabona. Aratás után, cséplés előtt A doboruszkai szövetkezeti tagok tegnapelőtt a zabot aratták. A szö­vetkezet könyvelőjétől megtudtuk, hogy a többi gabonát már egy hete learatták. Meg is ünnepelték ezt. Kés­nek futott a szövetkezet egyik disz­nója. A lakomán több mint 5Ö-en vol­tak. Ettek, ittak, vígadtak. Az aratás náluk elég gyorsan ment. Jól kihasználták a gépállomás segít­ségét, a repcét kombájnnal, a gaboná­ból, amit lehetett, •ratógéppel aratták. Még azonban elég sok munka vár rá­juk. Igyekezniök kell a hordással és csépléssel. Tegnapelőtt még meg sem kezdték. A szövetkezet véleménye sze­rint vizesek a kévék. Lehet, hogy ná­luk több eső esett, de a közelben levő Vajkóci Állami Gazdaság földjeire talán kevesebb. Ott már tegnapelőtt jónak találták hordásra és cséplésre a gabo­nát. A nagykaposi járásban a kedvezőt­len Időjárás ellenére rövidesen nem lesz száron egy kalász sem. A szor­galmas munka gyümölcse ez. Azonban pihenni még nincs idő. Majd, ha zsá­kokban lesz a gabona, eleget tesznek a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasztok is beadási kö­telezettségüknek, ha biztosítják ma­guknak a kenyeret, akkor aztán teljes mértékben megilleti őket a dicséret. Drábek Viktor

Next

/
Thumbnails
Contents