Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-26 / 206. szám, péntek

Mhany sorban N. SZ. HRUSCSOV, AZ SZKP KB ELSŐ TITKÁRA, július 24-én fogadta G. P. Molasekert, Ceylon szovjetunió­beli rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. (ČTK) E. KARDELJ ÉS A. RANKOVICS, a 'jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának al­elnökei július 23-án az éjszakai órákban Svédországból magánlátoga­tásra Dániába utaztak. (ČTK) LISSZABONBAN TlZ ÉVIG TERJE4 DÖ BÖRTÖNBÜNTETÉSRE íTÉLTEk öt portugál kommunistát, akiket azzal vádoltak, hogy a Caxias-börtönben kommunista sejtet szerveztek. (ČTK) AZ OLASZ SZENÁTUS RENDŐRKA­SZÁRNYÁK építésére egymilliárd lí­rát hagyott jóvá. (ČTK) DZSAVAHARLAL NEHRU, INDIA MINISZTERELNÖKE a parlament jú­lius 24-i ülésén hangsúlyozta, hogy India az atomenergiát kizárólag bé­kés célokra fogja használni. (ČTK) AZ ATÉNI AKADÉMIA FELHÍVÁST KÖZÖL, amelyben állást foglal a nuk­leáris fegyverek használata ellen. (ČTK) A BONNI KORMÁNY JÚLIUS 24­ÉN JÓVÁHAGYTA az úgynevezett ..rövidített atomtörvényt", amely tör­vényes előfeltételeket teremt a kísér­leti reaktorok üzembehelyezésére. (ČTK) DÉL-KOREA PHA.CSU JÁRÁSÁNAK JENBHARI FALVÁBAN, egy amerikai katona ck nélkül rárohant egy koreai cipőtisztító-fiúra. Amikor a fiú véde­kezni próbált, az amerikai rálőtt és súlyosan megsebesítette. (ČTK) JURU HLEBCOVICS, A TECHNIKAI TUDOMÁNYOK JELÖLTJE a Znanije Szila folyóirat 7. számában tanulmányt közöl a Vénusz bolygóról. A szovjet tudományos dolgozó kifejti, hogy a Vénusz bolygóra 1962—Í967. évek­ben rakétát lehet majd küldeni. (ČTK) A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁ­TI SZÖVETSÉGNEK A SZOVJETUNIÓ­BAN IDŐZŐ KÜLDÖTTSÉGE megte­kintette a V. I. Leninről elnevezett vizierőmüvet és több más üzemet is. A küldöttség ezután Dnyepropet­rovszkba utazott. (ČTK^ A KOREAI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN VÁLASZTÁSI BI­ZOTTSÁGOKAT LÉTESÍTENEK, hogy kellőképpen felkészüljenek az ez idei augusztus 27-i parlamenti választá • so?:ra. (ČTK) • : , A KUBÁNY ÉS ANGARA NEVÜ SZOVJET MOTOROSHAJÖK lengyel­országi folyókon, a Berlinen és Pots­damon át vezető csatornákon Kalinin­grjádból Magdeburg eltíat kikötőbe, a Német Demokratikus Köztársaság folyamhajózásának központjába érkez­tek, ahová búzát szállítottak. Ütjük 12 napig tartott (ČTK) A BRUNSWICKI BÜSSING NUTZ­KRAFTWAGEN GMBH nyugatnémet teherautógyár közölte az alsó-szász­országi országos munkahivatallal hogy megrendelések hiányában ezer munkást elbocsát. (ČTK) ülésezik a Szakszervezeti Világtanács végrehajtó bizottsága Míg Moszkva utcáin 120 nemzet fia­taljai ismerkednek a várossal és egy­mással, a Szakszervezetek Házának Október termében ülésezik a Szakszer­vezeti Világszövetség végrehajtó bi­zottsága azzal a céllal, hogy megvitas­sa a Szakszervezeti Világszövetség IV. kongreszusa előtt álló feladatokat. Az ülésen részt vesznek az elnökségi ta­gok, a nemzetközi szakszervezeti moz­galom kiváló képviselői, di Vittorio, az SZV elnöke, Louis Saillant, az SZV főtitkára, az SZV titkárai, továbbá az egyes nemzetek szakszervezeti köz­pontjainak képviselői a világ minden tájáról. Di Vittorio megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a közeledő kong­resszus amelyre meghívták a külön­féle irányzatú szakszervezetek képvi­selőit, újonnan kifejezi majd, hogy a Szakszervezeti Világszövetség minden szakszervezet egységesítésére törek­szik. Az egység elsőrendűen fontos a világ összes dolgozója számára. Ennek megoldásával biztosítják a dolgozók számára a jobb munkafeltételeket, megszabadíthatják őket a kizsákmá­nyolástól és az új háború veszélyétől. Kétségtelen, — mondotta az elnök, — hogv a Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusa bebizonyítja, hogy ez a szövetség nagy feladatok megol­dására képes. A megnyitó beszéd után Viktor Gri­sin, az Össz-szövetségi Szakszervezeti Központ elnöke üdvözölte a végrehaj­tó bizottság ülését, majd azt a remé­nyét fejezte ki, hogy a közeljövőben megtartandó kongresszus bizonyosan hozzájárul a béke megszilárdításához és a világ munkássága életfeltételei­nek megjavításához. Ezután a Szakszervezeti Világszö­vetség főtitkára, Louis Saillant előad­ta beszámolóját az ülés első oontjához. Rámutatott, hogy -az egész világ mun­kásosztálya a Szakszervezeti Világ­Árvizek az NDK-ban és Ausztriában Berlin (ČTK) — A legutóbbi na­pokban felhőszakadások következté­ben árvíz sújtotta a drezdai kerület egyes körzeteit. A pirnai járásban az ár megrongálta a házakat és hidakat. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya akciót kezdeti e károk jó­vátételére. Július 24-én reggel az ár­vízsújtotta területeken a víz apadt és mindenütt helyreállt a rendes közle­kedés. Felső- és Alsó-Ausztriában a folyók kiléptek medrükből úgy, hogy egyes helyeken a közlekedés megszakadt. Passau környékén a Duna, Inn és Ilse vize több helyen emeletnyi magasság­ban kilépett medréből. A Hallstatti-tó környékén a lakosság kénytelen volt otthonát elhagyni. Az alsó-ausztriai Treussenben a víz az acélművekbe hatolt és eloltotta a nagyolvasztókat. Az üzemben be kellett szüntetni a munkát. A Duna Bécsben is erősen felduzzadt. szövetség III. kongresszusa óta, amely 1953-ban volt, nagyon gazdag tapasz­talatokra tett szert. Szükséges, hogy ezekből a tapasztalatokból tanulságo­kat vonjanak le, amelyeket aztán a világ összes szakszervezete hasznosít­hat. A főtitkár néhány szóval megem­lékezett a Szakszervezeti Világszövet­ség megalakulásáról és a szakszerve­zeti egységért eddig kifejtett munkás­ságáról. Majd így folytatta: Minden szakszervezetnek nemzetiségi, vallási, faji különbségre és politikai nézetre való tekintet nélkül meg kell egyeznie, barátságot kell kötnie a béke megvé­désének érdekében. Az utóbbi évek sztrájkhullámából azt 'a tanulságot vonta le, hogy azokban az államokban, ahol a munkások egységesen léptek fel, könnyebben és hamarabb értek célt. Louis Saillant további beszédében értékelte az SZV-nek a szakszervezeti jogok védelméért folytatott harcát, és a szakszervezetek demokratikus tevé­kenységét a nemzetközi szervezetek­ben, továbbá a szakszervezetek és a munkástömegek békeharcát, valamint a fejlődésben elmaradott államoknak nyújtott segítségét. Beszéde befejező részében kijelentette, hogy az egysé­ges világszakszervezeti mozgalom ér­dekében a IV. Szakszervezeti Világ­szövetségi kongresszusnak fel kell hívnia minden szakszervezetet, hogy saját körülményeiknek és adottságaik­nak megfelelően minimális harci prog­ramot dolgozzanak ki. Az ilyen közös terv nagyban elősegítené a nemzetközi megegyezést és az egység kialakulá­sát. Louis Saillant beszéde után vitát indítottak, melyben több nemzet szakszervezetének képviselője vett részt. Kinevezések a Szovjetunióban Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének hatá­rozatával a népi demokratikus orszá­gokkal való gazdasági kapcsolatok fő­igazgatóságát a Szovjetunió Minisz­tertanácsa külföldi gazdasági kap­csolatokat ápoló állami bizottságává alakították. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Mihail Georgijevics Pervu­hint nevezte ki ezen állami bizottság elnökévé, akit felmentett a középgép­ipari miniszteri tisztségétől. A Szovjetunió "Legfelső Tanácsának elnöksége Jefim Pavlovics Szlavjszkit nevezte ki középgépipari miniszterré. A Szovjetunió Minisztertanácsa J. P. Szlavszkit felmentette a Szovjet­unió Minisztertanácsa keretében mű­ködő atomenergiai főigazgatóság ve­zető tisztségétől. Szíria kormányküldöttsége Moszkvába érkezett Moszkva (ČTK) — Július 24-én Cha­led Azem államminiszterrel és nem­zetvédelmi miniszterrel az élén Moszk­vába érkezett Szíria kormányküldött­sége. A küldöttség Moszkvában gaz­dasági kérdésekről fog tárgyalni. A vnukovi repülőtéren Szíria kor­mányküldöttségét Joszif Kuzmin, a Szovjetunió Minisztertanácsának alel­nöke, Georgij Zsukov, a Szovjetunió marsallja, honvédelmi miniszter és más személyiségek fogadták. Moszkva (ČTK) — A moszkvai Kremlben megkezdődtek a tanácsko­zások a Szovjetunió és Szíria kor­mányküldöttsége között. A Szovjetunió kormányküldöttségének vezetője Jo­szif Kuzmin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának alelnöke, a Szíriai Köztár­saság kormányküldöttségét Chaleb Azem államminiszter és nemzetvédel­mi miniszter vezeti. A két kormány­küldöttség gazdasági kérdésekről tár­gyal. Ho Si Minh elutazott Lengyelországból Varsó (ČTK) — Ho Si Minh, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság elnöke kíséretével négynapos látogatás után, július 25-én elutazott Lengyelország­ból. A varsói repülőtéren a vietnami vendégektől a lengyel kormány és a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetői búcsúztak Alekszander Zawadskival, az Államtanács elnökével és Józef Cy­rankiewicz-csel a Minisztertanács elnö­kével az élen. Megjelentek a politikai pártok, a szejm, a hadsereg, a diplo­máciai testületek képviselői és a var­sói dolgozók. A. Zawadski, az Államtanács elnöke és Ho Si Minh, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság elnöke a repülőtéren beszédet mondottak. Ho Si Minh elnök, miután szívélyes | búcsút vett A. Zawadskitól, J. Cyran­kiewicztől és a többi államférfiaktól, kíséretével beszállt a repülőgépbe s Berlinbe repült. VARSŐBAN ALÁÍRTÁK a Lengyel Népköztársaság és a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság között kötött kulturális egyezmén" 1957. évi telje­sítési tervét. A WESTFÁLIAl OBERHAUSEN VÁ­ROS TANÁCSA HATÁROZATI JAVAS­LATOT KÜLDÖTT a bohni kormány­nak, amelyben követel!, 'úgy a kor­mány mondjon !e a nyugatnémet had­seregnek atomfegyverekkel való fel­szerelésre irányuló szándékáról. (ČTK) Imperialistadlenes felkelés Omanban Mialatt e sorok a sajtó hasábjain megjelennek, új agresszió utolsó fázisai folynak a Közép-Keleten, intervenciós háború készül, melynek célja, hogy elnyomja a nemzeti felszabadító mozgalmat az Arab-félszi­get délkeleti részén, megfossza e kis arab országot — Omán imanátust függetlenségétől. Sinclair marsall, az adeni angol légierő parancsnoka utolsó rendelke­zéseit adja ki. A Cameron Highlanders angol gyalogezredet Ciprusból a Perzsa-öböl partjára irányítják. Ezt a gyalogezredet sivatagi háborúra képezték ki. Maskat kikötője előtt két angol fregatt cirkál. A Venom­típusú angol lökhajtásos vadászgépek Dél-Arábia pusztaságai felett kö­röznek. N Mindez azért történik, mert az Omani-félszigeten, a világ legeldugot­tabb tájai egyikén hatalmas népfelkelés tört ki, amely az arabok szabad­ságharcának sorozatában további láncszemet képez. A felkelés eredményes A felkelés villámként terjedt és egy hét leforgása alatt a Rub el Chali­sivatagből a Dzsebbel Ahdar-hegylán­cig terjedő hatalmas területet ölelte fel. A felkelők Ibriben győzelmet arat­tak a kollaboráns szultán belföldi had­serege felett és elfoglalták Nizwát, Omán fővárosát. Az ománi terület leg­nagyobb része jelenleg Chaleb Bin Ali imán, Omán jogszerinti uralkodója ka­tonáinak kezében van. Az angolbarát maskati szultán hatalma a Batina part­menti övezetre és Dhofar távolfekvő tartományra szorítkozik. A fahudi an­gol naftaexpedíció az ország észak­nyugati részében elszigetelődött a a parthoz és valamennyi kikötőhöz vezető egyetlen úttól. Ármány a Rub el Chali-pusztaságban A megszállók közül tartósan senki sem vert gyökeret az ország belterü­letén. A belföld valódi urai a szabad beduin-törzsek maradtak. Dél-Arábiá­ban a mai napig sincsenek pontosan kijelölve a határok. A brit imperia­iíöís politika ezért élt a hagyományos jelszóval — oszd fel és uralkodj —, ígéretekkel és terjeszkedő szándékok támogatásával nyerte meg az egyes helyi uralkodókat, ezek segítségével terjesztette befolyását az arab terü­leten. így történt ez Omán esetében is. Az Oman-félszigetet, ahol régtől fog­va választott imánok uralkodtak, Zan­zibar angol kolónia szultáni dinasz­tiája szerezte meg, amely a XIX. szá­zadban az országot Nagy-Britannia kezére játszotta. A belföldi törzsek azonban ezt a függőséget sohasem ismerték el és 1913-ban megteremtet­ték Omán szabad államot, választott imámmal az élen. Omán volt tulaj­donképpen az Arab-félsziget első or­szága, amely a XX. században elnyer­te függetlenségét. Szaúd-Arábia és Jemen önállóságának megszerzése után Omán helyzete is jelentős mér­tékben megszilárdult. Omán függet­lenségét valamennyi ország elismerte és Nagy-Britannia is tűrte egészen 1955-ig. A kőolaj szerepe Az ománi függetlenség elleni táma­I dás kulcsa a kőolaj volt. 1954-ben a Rub el Chali-sivatag keleti részén, a Buraini-oázison kőolajra bukkantak. E helyeken sohasem volt pontos ha­tár, ami azonban legkevésbé sem bán­totta az oázis lakosságát, akik baráti kapcsolatokat tartottak fenn Szaúd­Arábiával. A nafta felfedezése után Szaúd-Arábia és Nagy-Britannia között a határ miatt ellentétek merültek fel. Nagy-Britannia érdekeit Abu Dhabi sejk és a maskati szultán képviselték. A sokáig húzódó per a nemzetközi bíróság előtt a következőképpen ért véget: Nagy-Britannia azzal vádolta Szaud királyt, hogy megkísérelte Abu Dhabi sejk megvesztegetését és hogy az oázis területére fegyvereket szál­lít. Az angolok a tárgyalásokat félbe­szakították és az oázist katonailag megszállották. Röviddel ezután 1955. decemberében a maskati szultán csa­patai angol tisztek vezetésével meg­támadták Ománt és elfoglalták Niz­wát, az ország fővárosát. Csak utólag jöttek rá, hogy Omán terüjetén fekszik a Buraiminál fel­fedezett kőolajmezők jelentős része. A Petroleum Development (Omán) Ltd. angol kőolajtársaság, amelyet a Royal Shell és a British Petroleum monopol­társaságok hoztak létre, a maskati szul­tántól egész a 2026. évig érvényes koncessziót kapott. Az ománi felkelés a helyzetet kissé megváltoztatja. Az angol sajtó azt igyekszik bizonyítani, hogy a felkelés mozgatóereje Szaud király támogatása, aki mögött az amerikai kőolajtársasá­gok állanak, amelyek a kőolajkoncesz­sziót a maguk számára akarják meg­kaparintani. Ez az állítás nagymér­tékben tendenciózus. Omán már az­előtt küzdött függetlenségéért, mielőtt területén kőolajat találtak volna, sőt mielőtt a világon ismeretessé váltak volna a kőolajipar alkalmazásának le­hetőségei. Más kérdés az, hogy Omán a szom­szédos államokhoz hasonlóan egyedül nem lesz képes kitermelni kőolajat és kénytelen lesz valamilyen naftatár­sasághoz fordulni. Fontos azonban, hogy szabadkezet nyerjen abban, hogy elfogadhassa a legelőnyösebb ajánlatot minden poli­tikai alárendeltség nélkül. Az amerikai monopóliumok természetesen a maguk számára gazdag zsákmányt sejtenek és nyilvánvolóan mindent támogatni fognak, ami a brit társaságoknak az ománi naftamezőkről való eltávolítá­sára vezet. Ebben a szándékukban nem akadályozza őket az * sem, hogy az amerikai kormány barátságot tart fenn a maskati angolbarát szultánnal, aki az USA-ban is volt hivatalos látoga­táson és akinek országában állandó amerikai misszió tartózkodik. Az imperialista ellentétek hálóján átviláglik, mi a legfontosabb az ománi eseményekben. Az a tény, hogy to­vábbi arab ország rázza le magáról az imperializmus béklyóit. Aki ismeri az arab országok politikai atmoszféráját és szolidaritásuk erejét, tudja, hogy a lázadás ebben a sivatagban elvesző kis országban nagy jelentőségű a kö­zép- keleti politikai kapcsolatokra. Üj alkalom nyílik, hogy összeállíthassuk Egyiptom és Szíria felszabadító és im­perialistaellenes koncepcióját a Bag­dadi Paktummal és azzal a problémá­val, össze férhető-e az ország függet­lensége az imperialista hatalmakkal fenntartott szövetséggel. Az Egyiptom elleni agresszió iga­zolta, mit jelent az arab világban, amikor gyarmatosító nagyhatalom megtámad egy arab országot. Vajon Macmillan meg f-ogja-e ismételni Eden szomorú tapasztalatát? Jaroslav Bouček A szovjet főváros a VI. VIT, vagy mint ahogy ott minden nyel­ven egyformán érthetően mond­ják, a fesztivál lázában ég. Az egész városban, de különösen azo­kon a helyeken, ahol majd a fia­talok műsorukat adják elő, a há­zakat az úttestek felett lampion­girlandok, virágszalagok, színes villanykörte-füzérek tarkítják. Néhol az utcákon közismert népi alakok díszlenek, köztük a már világszerte ismert Švejk és Ludas Matyi. A fiatal kertészek tavasszal 8 millió virágtövet ültettek el, hogy teljen a város díszítésére és az érkezőknek virágcsokrokra. A legtöbb állam küldöttsége meg­érkezett már, de még mindig új küldöttségek és képviselők jönnek. A Kropotkin utcai fesztivál iro­dában éjjel-nappal nagy a sürgés­forgás. Ujabb résztvevők érkeztek Az egyiptomi ifjúság küldöttsé­ge a Grúzia nevű szovjet hajón indult Alexandriából a VIT-re. Út­közben kikötöttek Bejrutban s ott 70 libanoni fiatal szállt fel a fe­délzetre. Az egyiptomi küldöttség vezetője Adel Tahel, az ifjúság védelmével és sportnevelésével foglalkozó tanács főtitkára. A ju­goszláv ifjúságot 200 fiú és lány képviseli a találkozón. Küldöttsé­gük tegnap érkezett a szovjet fő­városba. Luxembourg ifjúsági szö­vetségei 50 fiút és lányt küldtek a szovjet fővárosba. A fiatalokat elkísérte. az.állomásra néhány ha­ladó szellemű közéleti tényező, köztük René Blum, Luxembourg volt szovjetunióbeli nagykövete is. Az albán ifjúság hat nap utazott hajón, majd Ukrajnán keresztül folytatta útját a VIT városába. A magyar ifjúsági küldöttség két nappal a fesztivál megnyitása előtt érkezett Moszkvába. Két nap alatt ellátogatott Gorkiba. Lenin szülővárosába és hajókirándulást tesznek a Moszkva folyón. A ma­gyar küldöttség a mezőgazdasági kiállítás „Arany kalász" szállójá­ban van elszállásolva. A kanadai küldöttség két meg­lepetést tartogat a VIT résztvevői számára. Moszkva egyik terén ut­cabált akarnak rendezni, továbbá egy kiállításon bemutatják az in­diánok és az eszkimók népművé­szeti tárgyait. VIT-ellenes kampány a NATO országaiban A nyugatnémet hivatalok min­denképpen meg akarták akadályoz­ni az NSZK ifjúságának részvéte­lét a VIT-en. A küldöttséget s köztük sok tekintélyes vendéget a helmstadti határállomáson kiszál­lították a vonatból. A küldöttség tagjai határozottan tiltakoztak ez ellen az eljárás ellen. A norvég jobboldali lapok kam­pányt indítottak a VIT ellen. A központi szövetség több neves sportoló részvételét megtiltotta. Mindezzel szemben a norvég fia­talság nagy érdeklődést tanúsít a VIT iránt, s a jelentkezők száma messze meghaladta a 800 főnyi kvótát. A francia vasutak igazgatósága megtagadta a francia fiatalok kül­döttségétől a különvonatot. A francia fiatalság egy része vo­naton, a többiek két csoportban szovjet hajókon utaztak el Moszk­vába. Filmbemutatót is rendeznek a moszkvai VIT-en. Eddig már vagy 100 nemzet jelentkezett, a bemu­tatón Csehszlovákia Švejk, a derék katona című filmmel szerepel. Moszkvában változik az időjá­rás. E hó első fele esős volt, most melegre fordult az idő. Átlagban 25 fokot mérnek. A meteorológu­sok meleget jósolnak a fesztivál­ra. Reméljük, nem tévednek. ÜJ SZÔ 1957. július 26.

Next

/
Thumbnails
Contents