Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-25 / 205. szám, csütörtök

A Magyar népköztársaság népgazdasági tervének Az angol légierők támadást kezdtek Omán ellen teljesítése az 1957. év első felében ' Budapest (ČTK) — A Magyar Álla­mi Statisztikai Hivatal jelentést közöl a nemzetgazdasági terv teljesítéséről az 1957. év első felében. A jelentés beszámol a magyar népgazdaság egészséges fejlődéséről, mert a ter­melés az elmúlt hónapokban fokozato­san emelkedett, május és június hó­napokban megközelítette a múlt évi színvonalat. A szénfejtés 1957 első felében az 1956. évi széntermelés 80 üzázalékára rúgott. Májusban már el­érte a múlt évi júniusi termelés 87 százalékát, vagyis 1 millió 781 ezer tonnát. A nyersvas és acéltermelés jú­liusban az ez évi januári termelés kétszeresére emelkedett. Kielégítő a villanyáram termelése is: az első fél­évben elérte a múlt év első fele ter­melésének 83 százalékát. A minisztériumok hatáskörébe tar­tozó ipar a félévi tervet átlagban 5 százalékkal haladta túl; a könnyűipari minisztérium üzemei már 1957 máju­sában 8 százalékkal szárnyalták túl az 1956. év első kilenc hónapjának ipari termelését. A beruházások az 1957. év első fe­lében 22,4 százalékkal alacsonyabbak yoltak, mint 1956. év első felében. 1957. júliusában az állami ipar 891 ezer dolgozót alkalmazott, ami 2 szá­zalékkal kevesebb, mint tavaly volt. E csökkenés oka az adminisztráció egyszerűsítése, mert az állami ipar munkásainak száma változatlan ma­radt. Továbbra is kedvezőtlen a mun­katermelékenység és a munkabérek egymásközti viszonya. Az egy főre eső termelés 11 százalékkal kevesebb volt, mint az 1956. év ugyanazon időszaká­ban. A közszükségleti cikkek fokozott keresletét a kormány a behozatal eme­lésével elégítette ki. A többi között 4346 motorkerékpárt, 39 605 kerék­párt, 15 651 rádiókészüléket impor­táltak. Az 1956. év első feléhez viszo­nyítva lényegesen emelkedett a búza, zsír, citrom és kávé behozatala. A magyarországi kiskereskedelem a múlt félévben a tavalyihoz viszonyít­va a forgalom 11 százalékos növeke­dését mutatja. A külkereskedelemben az 1957. év első felében jelentős mér­tékben emelkedett a behozatal, azon­ban a kivitel elmaradt. A behozatal 33 százalékkal nagyobb, a kivitel 28 szá­zalékkal kisebb volt, mint 1956. első felében. A fokozott behozatal jelentős része a baráti országokból érkezett szállításokból ered. London (ČTK) — Angol katonai re­pülőgépek július 24-én reggel táma­dást indítottak Omán lakossága ellen, amely a múlt héten a britek ellen fel­lázadt. A támadások a Sardzsa brit katonai támaszpontról indultak, amely a Perzsa-öböl partján fekszik. A támaszpontra időközben erősítéseket és hadianyagot, többi között rakétákat szállítottak. Londonból érkező hírek arról tanús­kodnak, hogy Nagy-Britannia széles­körű akciókat készít elő és minden­áron le akarja törni a felkelést. Sir Geoffrey Bourne altábornagy, a kö­zép-keleti brit szárazföldi erők főpa­rancsnoka Málta szigetéről ciprusi fő­hadiszállására repült. Selwyn Lloyd brit külügyminiszter az angol alsóház július 23-i ülésén ismét kénytelen volt nyilatkozni az ománi helyzetről. Kijelentette, hogy a brit kormány utasította a katonai ha­tóságokat, hogy „az arab sivatagban A Francia Köztársasági Tanács jóváhagyta a „közös piacról" és az Euratomról szóló szerződéseket Párizs (ČTK) — A Francia Köztár­sasági Tanács július 24-én a délelőtti órákban jóváhagyta az úgynevezett európai szerződések javaslatait. Ez hat nyugat-európai ország — Franciaor­szág, Nyugat-Németorszíg, Olaszor­szág, Belgium, Hollandia és Luxem­burg — közös piacáról szóló szerző­dés és ugyanezen államok atomenergia társaságára, az Euratomra vonatkozó szerződés. A két szerződést 222 sza­vazattal 70 ellenében hagyták jóvá. A „közös piacra" vonatkozó külön szavazásnál a szavazatok viszonya 231 volt 69-cel szemben, az Euratom­ról szóló szerződést 218 szavazattal 88 szavazat ellenében hagyták jóvá. foganatosítsanak minden szükséges akciót." A katonai repülőgépek azt a parancsot kapták, .hogy intézzenek támadást a felkelők megerősített pont­jai ellen. A külügyminiszter hozzá­fűzte, hogy az akciókban a fő szerep a légierőknek jut. Lloyd nyilatkozatát az ellenzék ismét erősen bírálta. Anthony Wedgwood Benn és R. T. Paget munkáspárti képviselők javasla­tot tettek, hogy a nemzetgyűlés el­nökének bizalmatlanságot szavazzanak azért, mert hétfőn nem volt hajlan­dó sürgős vitát rendezni az ománi eseményekről. Az évszázadban most harmadízben fordult elő, hogy ilyen javaslattal éltek: először 1902-ben, másodszor 1925-ben. Az ománi helyzetet az angol felső­házban is megvitatták. Lord Stansgate ismét bírálta a kormány eljárását és megállapította: nyilvánvaló, hogy invá­ziót hajtottunk végre Omanban. Mendés-Franre tárgyalást javasol Algéria kérdéséről Párizs (ČTK) — Pierre Mendés­France radikális szocialista volt mi­niszterelnök elhatározta, hogy a nem­zetgyűlés elnökségéhez határozati ja­vaslatot terjeszt elő, amelyben köve­teli, hogy a francia kormány Marok­kóval és Tunisszal* tárgyalásokat kezdjen Algéria kérdéséről és más észak-afrikai problémákról, amely tár­gyalások során lefektetnék a „Fran­cia-Északefrikai Szövetség" alapjait. 'Ä bonni kormány állandóan újabb kiköté­sekkel megkísérli a londoni leszerelési tárgya­lások meghiúsítását... Adenauer: Újságok a leszerelési érte­kezletről ..." Titkár: Jó hírek, meghiúsul... (Die Andere Zeitung, Hamburg) Dönitz védelmezi a náci tengerészetet Bonn (ČTK) — Németország Szo­ciáldemokrata Pártjának sajtószolgála­ta szerint Dönitz, volt náci tenger­nagy, Hitler utódja, akit Nürnbergben mint háborús főbünöst elítéltek „a hitleri tengerészet nagyszabású védel­mét" készíti elő. Dönitz ugyanis az 1939—1945-ös tengeri háború történe­tét írja. A könyv a bonni militaristák segítségével a jövő évben jelenik meg. Dönitz tengernagy néhai „érdemeiért" az Adenauer-kormánytól 1600 márka nyugdíjat kap és ezenkívül „a vissza­tértek segélyezése címén" 7500 márka támogatásban részesült. Antonio Banfi kommunista szenátor, egyetemi tanár az Olasz-Szovjet Tár­saság elnöke, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja Milánóban meghalt. (ČTK) Sacha Guitry, Ismert francia film­színész és író július 24-én 72 éves korában Párizsban elhunyt. (ČTK) Angol szakértők a szovj et polgári légiforgaiomról London (ČTK) — A Reynolds News brit lap június 21-i számában közölte Clive Jenkins angol légiforgalmi szakértő cikkét a Szovjetunióban szerzett tapasztalatai­ról. Jenkins a Szovjetunióban az angol légiforgalmi szak­értők küldöttségének vezetőjeként tett látogatást. A szovjet kormány azon tervével kapcsolatban, hogy 1961-ben közvetlen' légiforgalmat létesít valamennyi nyugati országgal, Jenkins kijelentette, hogy a Szovjet­uniónak elegendő lökhajtásos szállító repülőgép áll ren­delkezésére, hogy ezt a tervét megvalósíthassa. Az angol szakértő különös figyelmet szentel a leg­újabb szovjet szállító repülőgépnek az Ukrajnának, amelyről azt állítja, hogy hatalmas terjedelme ellenére mindössze 600 méternyi kifutópályára van szüksége, amely füves is lehet. Ezzel szemben az új típusú \Jickers Vanguard brit szállítórepülőgép 1800 m hosszú beton ki­futó pályát igényel. A szovjet szakértők egyikével folytatott beszélgetése után, aki Jenkinsnek kijelentette, hogy az Aeroflot a lé­giutazás árát annyira fogja csökkenteni, hogy nem lesz drágább a vasútnál, az angol szakértő kifejezte azt a né­zetét, hogy az Aeroflótnak olyan „fegyver" áll rendel­kezésére, amilyen nincs Nyugaton, ti. nem azért dolgo­zik, hogy nyereséget harácsoljon. A Nyugat nem mutat készséget a leszerelési egyezmény megkötésére A londoni albizottság tanácskozásainak négy hónapja E z év március 18-án újították fel az ENSZ leszerelési albi­zottságának tanácskozásait. Azóta már négy hónap telt el. Az albizottság tagjai — a Szovjetunió, USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Kanada küldöttei — már sok ülé­sen vettek részt, megszakították tár­gyalásaikat, hogy tanácskozzanak kormányaikkal, megvitatták a lesze­relés kérdésének legkülönbözőbb ol­dalait. A bizottság tagjaira most az a feladat vár, hogy jelentést dolgoz­zanak ki az eddigi megbeszélések eredményeiről. A jelentést az ENSZ leszerelési bizottsága, majd a köz­gyűlés XII. ülésszaka elé terjesztik. Ezzel kapcsolatban egyes nyugati megfigyelők úgy vélik, hogy „előnyös lenne" a tanácskozást most bizonyos időre megszakítani... Vajon milyen a tárgyalások jelenlegi helyzete? Ami a puszta tényeket illeti, a mérleg elég rövid. A Szovjetunió küldöttsége az al­bizottság négyhónapos ülésszaka fo­lyamán két összefoglaló és részletes javaslatot terjesztett elő, mégpedig március 18-án és április 3-án. Július 14-én a Szovjetunió javaslatot tett a nukleáris kísérletek beszüntetésére. A nyugati hatalmak küldöttségei ebben az időben csupán egy konkrét javaslatot tettek. E „terv" szerzője a brit küldöttség. A javaslat az el­lenőrzés különböző szempontjait vizs­gáló „munkatársak csoportjának" lé­tesítésére vonatkozik. A nyugati kül­döttségek hosszadalmas tanácskozá­sokat folytattak az Északatlanti Pak­tum keretében, tanácskoztak Aden­auerrel és nagyon kevéssé hatásos el­lenvetéseket gyűjtöttek a Szovjetunió javaslataival szemben. A Szovjetunió eddigi álláspontjának fő jellemvonása a leszerelési albizott­ság ezen ülésszakán az a törekvés volt, hogy egyezményt érjen el a fő kérdésekben, vagyis a nukleáris fegy­verkísérletek beszüntetésének kérdé­sében, s ugyanakkor a Szovjetunió a Nyugatnak egyezményt javasolt az ellenőrzés hatékony és elfogadható módjaira vonatkozólag. Mivel a Nyu­gat a kísérletek teljes beszüntetését most nem fogadta el, a Szovjetunió a kísérletek ideiglenes beszüntetését javasolta, mégpedig 2—3 évi időtar­tamra, mint minimális határidőre, amelynek értelme volna e probléma további megnyugtató kifejlődése szempontjából. A szovjet kormánynak megvoltak a jó indokai ezen álláspontjának alá­támasztására. Az elmúlt tíz év folya­mán a Szovjetunió az ENSZ külön­böző szerveiben a leszerelés kérdé­sének megoldására a javaslatok egész sorát terjesztette elő, amelyek ma­gukban foglalták a szokványos és nukleáris fegyvereket, részletesen elemezték az ellenőrzés kérdését és a kérdés olyan megoldására nyújtot­tak kezességet, amilyent a világbéke érdekei megkívánnak. Ilyen teljes egyezmény megkötése sohasem talált megértésre és jóin­dulatra a nyugati hatalmak részéről. Ebben a helyzetben nyilvánvalóvá lett, hogy a kérdés megoldásához vezető ezen út nagyon hosszadalmas és fá­radságos lett volna. A Szovjetunió ezért abban a tö­rekvésében, hogy meggyorsítsa az elintézést és megszabadítsa a nemze­teket a kettős rossztól, az új háború veszélyétől és a fegyverkezés súlyos terhétől, a tárgyalások folyamán kez­deményező javaslatot tett a leszere­lés fő és legfontosabb kérdéseinek, valamint az egész probléma szaka­szonként történő megoldására. Jelenleg a fő probléma a nukleáris fegyverkísérletek ideiglenes vagy végleges beszüntetése. Ez a köve­telés világszerte rendkívül élénk. E követeléssel a világ, sőt az USA leghíresebb tudósai is felléptek. Az ügy sürgősségét az is fokozza, hogy e kísérletek folytatása — amint be­igazolódott — komolyan veszélyezteti az emberiség egészségét. Az ezen kérdésnek a leszerelési komplexum­ból való kivonására irányuló szovjet javaslatok, valamint a nukleáris fegy­verkísérletek beszüntetésére szőlő gyors egyezmény megteremtésére és az erre vonatkozó ellenőrzés létreho­zására irányuló szovjet javaslatok is­mét a nyugati hatalmak, s elsősorban az USA ellenállásába ütköztek. A Tribúne de Geneve jobboldali svájci lap ezzel kapcsolatban ezt ír­ta: „Csaknem bizonyosra vehető, hogy amennyiben az ENSZ közgyűlése kénytelen lesz állást foglalni a le­szerelés kérdésében, a küldöttségek többsége támogatni fogja a Szovjet­unió téziseit." A nyugati hatalmak eljárásukkal tarthatatlan helyzetbe kerültek és szokás szerint mesterkedéshez folya­modtak. A manőverezés két vonaion haladt: 1. Az amerikai küldöttség London­ban Franciaország, Anglia és Kanada küldöttségei által támogatva javas­latot tett a kísérletek betiltására tíz havi időtartamra. 2. A nyugati kül­döttségek mesterséges ködöt terem­tettek abban a törekvésükben, hogy leplezzék a fő problémát és ellen­szenvüket a megegyezéssel szemben, miért is sok mellékkérdést vetettek fel a leszerelés kérdése körül. A nyugati propaganda különféle megtévesiő kérdéseket igyekezett előtérbe helyezni, amelyektől azt vár­ja, hogy eltereli velük a figyelmet az igazi álláspontról. így pl. felbukkant „az atomklub" kifejezés és vele együtt az a kérdés, hogy „igazságos"-e vagy sem egyez­ményt kötni olyan időben, amikor csak három „atomhatalom" létezik és nem várni addig, amíg több atom­hatalom lesz. Van ennek valami ér­telme? Milyen értelme lehet ilyen kérdést feltenni, amikor olyan meg­egyezésről van szó, melynek célja a fegyverkezés beszüntetése. Felmerült „a tiszta bomba" szakki­fejezés is és Eisenhower szükséges­nek tartotta személyesen állást fog­lalni a „tiszta bomba" mellett. De egyetérthetnek-e a nemzetek az ilyen lehetetlen javaslattal, hogy a nuk­leáris kísérleteket még öt éven át folytassák azért, hogy azután „ki­sebb rádioaktivitású bombát" gyárt­sanak? Az amerikai javaslat körül felhang­zott zajos hangverseny lecsendese­dett. Stassen részletekben terjeszti a leszerelési albiztotság elé, amit Washingtonból hozott. Július 15-én közölte az albizottsággal, hogy ja­vaslatainak teljes „beterjesztése" még 3—4 hétbe kerül... A mesterséges köd azonban a nem­zeteket nem tévesztette meg. Minden oldalon elégedettlenség nyilvánul meg. A Reuter hírügynökség washingtoni tudósítója július 20-án közölte, hogy „Dulles úgy véli, a londoni tárgyalá­sok lefolyása arra kényszeríti az USA-t, hogy világosan ismertesse ál­láspontját". Ezzel tulajdonképpen közvetve beismerte, hogy Stassen „magyarázata" eddig csak csalódást keltett. Dulles tehát maga siet az USA álláspontját ismertetni. A világ ér­deklődéssel várta, mivel áll elő Dul­les. Az USA rádió- és televíziós ál­lomásai július 22-én este közvetítet­ték a beszédet. Az államtitkár azon­ban nem igazolta neves amerikai ügyvédi hírét. Csaknem kizárólag az „ellenőrzési övezet" kérdésével fog­lalkozott, mégpedig... az Északi­sarkon. A nemzetek Dulles válasza után is feleletet várnak az alapvető kérdésre: Hajlandó-e az USA és vele együtt a többi nyugati nagyhatalom meg­kezdeni a leszerelés problémájának megoldását a nukleáris kísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény megkötésével? Hajlandók-e ily rész­legmegegyezményt kötni, avagy sem? A z ENSZ leszerelési albizottsága eddigi londoni tárgyalásainak négy hónapja erre a kérdésre egyelőre tagadó választ ad. Ha nem így volna, Stassen úrnak alkalma van rá, hogy az albizottság elé terjesztett javaslataival a közvéleményt ennek ellenkezőjéről meggyőzze. JlftI HOCHMAN Már csak három nap választ ben­nünket a VI. Világifjúsági Találkozó megnyitásától. E hét folyamán szá­mos feldíszített vonat, autóbusz és hajó közéledik Moszkva felé, több mint 120 ország ifjúságának kül­döttségét viszi a városba, amely most a barátság és békeakarat jelképe lett. A küldöttek a világ minden részéből elhozzák népük meleg üdvözletét és békeóhaját. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség 1200 tagú küldöttsége 23-án hagy­ta el hazánkat. Ifjúságunkat szá­mos kitüntetett ifjúmunkás, szö­vekezeti dolgozó, művészegyüttesek és sportolók képviselik a világif­júság nagy moszkvai találkozóján. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget ezer fiatal lány és fiú képviseli. Köztük számos az olyan fiatal, akik az októberi ellenforra­dalmi események idején példásan megállták helyüket. A küldöttség művészcsoportja indulása előtt a hagyományoknak megfelelően fel­lépett a budapesti Operaház nyári színpadán és bemutatta műsorát a pesti közönségnek. Résztvesz a fesztiválon többek között a nemrég hazánkban járt Rajkó-zenekar is 9 éves prímásával. A magyar fiata­lok indulásuk előtt a Szabadságté­ren megkoszorúzták a Magyarország felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák síremlékét, az állo­máson pedig a városi pártbizottság nevében Marosán György búcsúzott tőlük. Londonból két különvonaton in­dult útnak az angol ifjúság kül­döttségének első része, akik Fran­ciaországon, Belgiumon, Németor­szágon, Ausztriáli és hazánkon ke­resztül utaznak Moszkvába. A kül­döttség többi tagjai egy, illetve két nappal utánuk indultak. Az angol ifjúságot összesen 1700 lány és fiú képviseli a VIT-en. A bolgár ifjúság küldöttségének második része kedden utazott el Szófiából. Az indulás előtt az állo­máson G. Kosztov, a városi tanács első .titkára búcsúzott el tőlük. „F—5" jelzéssel látták el azt a különvonatot, amely a kínai ifjúsági küldöttség művészeit vitte a szov­jet fővárosba. A pár ezer kilométer hosszú úton az állomásokon a kínai fiatalok mindenütt a szovjet nép vendégszeretetével és barátságával találkoztak. Az előkészítő bizott­ság tagjai melegen fogadták őket a moszkvai állomáson. A kínai fia­talok válaszképpen oroszul énekel­ték el a Drága föld című dalt. A varsói Világifjúsági Találkozón mindössze 55 kanadai fiatal vett részt. Hogy a találkozó iránti ér­deklődés mennyire növekedett a kanadai ifjúság soraiban, bizonyít­ja az, hogy számuk ebben az év­ben négyszeresére emelkedett. Küldöttségük egyik része Európán keresztül vonaton, a többiek repü­lőgépen utaznak Moszkvába. A ka­nadai fiatalok magukkal viszik a farmokon dolgozó indiai fiatalok ajándékát: egy üveggyönggyel'ki­rakott jávorfalevelet (Kanada jel­zése), amit az ajándékozók a kol­hozparasztoknak küldtek. Salvadorból 5, Costaricából 3 if­júsági küldött vesz részt a moszk­vai találkozón. A nyolc fiatal a Marco Polo nevű hajón érkezett Genovába, majd Ausztrián és ha­zánkon keresztül folytatták útju­kat. A japán ifjúságnak 216 tagú küldöttsége a szovjet Alekszandr Mozsajszki nevű hajón indult el a szovjet fővárosba. A küldöttséget vagy tízezer nigatai lakos kísérte el a kikötőig. A fiatalok a Tokio— Moszkva dallal hagyták el a partot. Egyre több és több küldöttség érkezik a szovjet fővárosba, Korea. Equador, Mexiko fiataljai hozzák népeik üzenetét. A világ egész if­júságának, minden népének figyel­me Moszkva felé irányul. /

Next

/
Thumbnails
Contents