Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-24 / 204. szám, szerda

\ ' Eredményesebb a pártszervez©! munkája az érsekújvári gépállomáson Ä mezőgazdasági dolgozóknak ttyáron, főleg az aratási és cséplési munkálatok idején sok a tennivalójuk. Helytelen volna azonban, ha az e szakaszon dolgozó kommunisták ebben az időszakban kevesebb gondot fordítanának a politikai munkára, ha most, mikor oly nagy szükség van rá, nem dolgoznának tevékenyen a falusi pártszervezetek, a gépállomások és az £llami birtokok pártszervezetei. Az érsekújvári gép- és traktorállomás üzemi pártszervezetének taggyűlésén az elvtársak szükségét látták, hogy a pártbizottság a nyári munkálatok idején még tevékenyebben dolgozzon, mint télen, hogy ne kéthetenkint, hanem — mivel a helyzet most úgy kívánja — minden héten tartson rövid gyűlést. A taggyűlési is meg fogják tartani. Olyan időt választanak erre, amikor az időjárás nem engedi, hogy gépekkel a földeken dolgozzanak. Helytelen lenne, ha a gyűlések a munka kárára mennének, ha sürgős munkák elvégzését gátolnák. Épp ellenkezőleg ! Jelenleg a kedvezőtlen időjárás okozta késés behozására kell törekedni. Módot és főként megfelelő időt kell találni egész rövid, de jól előkészített vezetőségi vagy tagsági gyűlés megtartására. Ezeken kell megbeszélni a fokozottabb feladatok teljesítésének lehetőségeit. Az érsekújvári gépállomás pártbizottságára jellemző, hogy gyűléseit pontosan a meghatározott időben tartja. Sőt, a múlt héten jóval előbb jöttek össze csaknem teljes számban a pártbizottsági tagok. A gyűlés nem tartott sokáig, mivel előre kitűzött terv szerint jól elő volt készítve. A pártbizottság tagjai a vitában nem tértek ki felesleges részletkérdések megtárgyalására, hanem röviden vitatták meg a pártmunka egyes kérdéseit, és a gazdasági feladatokkal kapcsolatos teendőket. Amikor a pártbizottság ülésezett, már 9 napja arattak a gépállomás gépei. Az eredmények azonban gyengék. Kévekötő gépekkel csak 42 százalékra, kombájnokkal 29 százalékra végezték el a szerződéses aratást. Ugyanakkor a csépléssel 18 százalékra és a tarlóhántással csak 6 százalékra készültek el. Az elmaradást nemcsak a kedvezőtlen időjárás, hanem nagyrészt az emberek és a gépek okozták. A kévekötőgépek és kombájnok több mint egyharmada nemcsak az esőzések miatt, hanem gyakran üzemzavar miatt állt ki a munkából. Pedig — mint a pártbizottság ülésébe meghívott .főkönyvelő, mondotta — a gépek javítására több pénzt fordítottak, mint ahogy tervezték. Megtörtént, hogy a kijavított kombájnok vagy más gépek alig kezdték meg a munkát,' ismét leálltak, és újból javításra szorultak. Természetesen így rohamosan növekedtek a javításra fordított költségek. Az említett hibákért részben a minőségi ellenőrök is felelősek. Miért vesznek át ilyen munkát? Hiszen láthiok kellene, hogy a javításnál a gépeken nem pótolják a hiányzó szegeket és csavarokat, hanem csak összedrótozzák az alkatrészeket. A károkon tanulni kell. Talán javulni fog a helyzet, ha a GTÁ főmérnöke teljesíteni fogja a pártbizottságtól kapott feladatát. De munkájából eredő kötelessége is, hogy a műhelyvezetők és a műszaki ellenőrök által biztosítsa a gépjavítások magasabb színvonalát, és nagyobb felelősségérzete irányítsa őket az el-, végzett javításokért. Tökéletesebb ellenőrzés nélkül nehezen lehet elérni nagyobb gazdaságosságot a gépállomáson. A brigádvezetők is sokban hibásak abban, hogy az első félévben a traktorosok fizetésénél és a gépjavításoknál több mint félmillió koronával voltak nagyobbak a költségek. Egyes brigádvezetők a munkakimutatásokat ellenőrzés nélkül is aláírják. Kürtön például egy kombájn javításához 166 munkaórát, Jatovon 114 munkaórát hagyott jóvá a brigádvezető. Igaz, a traktorosok sokat vesződtek a javítással, de ha szakemberek végezték volna ezt a munkát, rövidebb idő alatt könnyebben és jobban végezhették volna el. Előfordult az is, hogy a brigádvezető a munkakimutatásban olyan bejegyzést is jóváhagyott, hogy a traktoros egy nap 6 órát munka nélkül állt, 2 órát javította a gépet és 4 órát dolgozott. Miért nem javította a traktoros a gépét akkor, amikor egyéb munkája nem volt, az nem érdekelte a brigádvezetőt, vagy talán nem is nézte meg, mit ír alá. Juhász Ferenc anyagraktáros, az üzemi pártbizottság tagja szerint, az egyik brigádvezető anélkül, hogy tudta volna, mi van beírva a munkakimutatásba, aláírta, hogy a traktoros DT^54-es lánctalpas traktoron defektet ragasztott. A kommunistáknak foglalkozniok kell ilyen kérdésekkel is, arra kell serkent <niök a gazdasági vezetőket és a traktorállomás valamennyi dolgozóját, hogy felelősségérzettel végezzék munkájukat és segítsék elő a hatékonya ÚJ SZÖ 1957. júliu* 24. ság növelését. A CSKP KB februári határozatának megtárgyalása után az érsekújvári gépállomáson már eredményeket értek el. Azelőtt már talán két évig is kísérleteztek prémiumok bevezetésével az üzemanyag megtakarításáért, de csak az utóbbi időben tudták biztosítani ennek feltételeit. Ezek azonban még ma sincsenek meg mindenütt. Három tratkorosbrigádon elhanyagolták az önálló elszámolást. Kürtön pl., ahol a naftakönyvek nincsenek a traktorosoknál, hanem a szertárosnő rendelkezik velük, senki sem tünteti fel pontosan, mennyi naftát visz el a raktárból, és a traktorosok nem is törekszenek takarékosságra. Hiszen úgysem tudja senki megállapítani, ki takarékoskodik és ki nem. A három érsekújvári traktorosbrigádon jobb a helyzet. A traktorosok itt szinte versenyeznek az üzemanyagtakarékosságban. Kötelezettségvállalásaikat ezen a téren jól teljesítik. Főként ők járultak hozzá, hogy a GTÄ az első félévben üzemanyagból 60 ezer koronás megtakarítást ért el. Ezért nemcsak dicséretet, de jutalmat is kapnak. Kiss Bélának, az 1. számú érsekújvári traktorosbrigád vezetőjének is becsületére válik, hogy munkáját szívvel-lélekkel végzi. Ért is hozzá. Ugyanakkor a pártbizottsági funkcióból ráháruló feladatokat is jól teljesíti. Sőt mint propagandista és pártcsoport vezető is példásan dolgozik. Hiba volna azonban, ha a brigád dolgozóinak sikereit csak az ő érdemének tudnók be. Hisz valamennyien hozzájárultak ahhoz, hogy az első félévben magasí/i túlteljesítették a tervet. Az az EFSZ, melynek az 1. számú traktorosbrigád dolgozik, meg lehet elégedve a gépi segítséggel. Még nem lenne három nagy silógödrük tele takarmánnyal, ha aratás előtt a traktorosbrigád nem fejtett volna ki oly nagy igyekezetet ebben a munkában. A takarmányalap biztosításánál nyújtott segítségnek megvan a látszata a tejhozam emelkedésében is. A második negyedévben az EFSZ a tervezett tejhozamot 50 százalékkal teljesítette túl. Említést érdemel az a rend és tisztaság is, amit ezen a traktorosbrigádon láthatunk. A brigádközpont kiépítésére azt az időt használják fel, amikor az időjárás akadályozza a mezei munkákat. A kezdeményezés alulról megvan, csak felülről kellene jobban támogatni. Há például 10—12 ember nekilátna gépszín építésének, meg lenne az is. "Csakhogy ahhoz faanyag kell. Ha nem kapnak fát, a gépek, melynek értéke meghaladja a másfél millió koronát, továbbra is fedél nélkül maradnak. Nem elég, ha a kommunisták a gyűléseken ilyesmikről csak beszélnek. Bízzák meg a gazdasági vezetőket ilyen feladatok megoldásával. Nem ártana, ha nagyobb gondot fordítanának a szocialista munkaversenyre is. A szakszervezeti irodában versenyzászlók hevernek. Több elvtársnak — sajnos funkcionáriusnak is — az a véleménye, hogy a zászlóval jutalmazott egyéni verseny idejét múlta. Az emberek nem dicséretet, hanem jutalmat várnak. Az érsekújvári gépállomásnak nincs vállalati alapja, nincs jutalmazásokra pénze, mert a tervezett önköltséget magasan túllépte. Talán addig, amig a versenyzászlók mellé nem tudnak anyagi jutalmat adni, amíg nem lesz vállalati alap, az érsekújvári traktorállomáson nem mélyíthetik el a szocialista munkaversenyt? Ha az üzemi bizottság tagjai így gondolkodnának, nehezen tudnák céljukat elérni. Látni kell, hogy az egyéni munkaverseny győztese azzal, hogy teljesítette a tervet, takarékoskodott és hozzájárult az önköltség csökkentéséhez, nagyobb keresetre és prémiumra tett szert, de azért még külön megtisztelés is megilleti őt. Az üzemben dolgozó kommunisták sok probléma megoldását sikeresen elősegítik. A gépállomáson a pártmunka az utóbbi időben jelentősen javult, és az üzemi pártszervezet a jövőben minden bizonnyal teljes mértékben eleget tesz küldetésének. Kutruc Rudolfnak, az üzemi párt- ; szervezet elnökének szavai szerint ; azonban a GTÄ kommunistái szüksé- ; gesnek látják, hogy a felsőbb párt- ; szervek, főként a kerületi pártbizott- : ság funkcionáriusai és az apparátus ! dolgozói nagyobb figyelmet fordítsa- j nak az alapszervezetek tevékenységé- j re. Ne csak abban merüljön ki tevé- ; kenységük, hogy elolvassák a felkül- ; dött jegyzőkönyveket, hanem — mint : annak szükségességérc a CSKP országos < konferenciájára is rámutatott -»- jár- j janak el az üzemekbe és.falvakba, de ; főleg az üzemi és falusi pártszerveze- ; tek gyűléseire. Az érsekújvári GTÄ-n ; dolgozó kommunisták az ottani vi- ; szonyokból kiindulva úgy látják, hogy ! ezen a téren még sok a pótolni való. ! Pedig annak ellenére, hogy az üzemi ! pártszervezet tevékenysége fölfelé ; ível, elkel még itt is a tapasztalt ; funkcionáriusok tanácsa, útmutatása, j Drábek Viktor | Még több aranyvédjegyű ruhát! Ahol a kommunisták vették kezükbe a gazdaságosság ügyét S

zabad, kérem, egy pillanat.... így ni. Nagyon jól áll, mintha csak magára szabták volna. Vállban, derékban, mindenütt jó. Tessék, itt a tükör. Hogy melyik gyártól? A belső zsebnél ott a gyár neve és itt van az aranyvédjegy is. A Trencséni Ruhagyár legjobb kollektívája készítette. Becsomagoljam? Kérem. Hasonló beszélgetések hangzanak el naponta ruhaüzleteinkben vásárlás közben, ahol az utóbbi hetekben különösen nagy a kereslet a praktikus, spriccelt gyapjúanyagból készült férfikabátok iránt. Meglátogattuk ezt a korszerű ruhagyárat, mellyel a termelésben és nagyságra nézve is hazánkban csak a Prostéjovi Ruhagyár versenyezhet. Tízezerszámra készítik itt a különHrobár és Urbánková szabászok az anyagmegtakarításban értek el szép eredményeket. féle férfiöltönyöket, kabátokat, női ruhákat, melyeket hazánk minden ruhaboltjában megtalálhatunk. Meg kell említeni, hogy az év kezdetétől nem minden ment itt a legnagyobb rendben. A gyár már az első hónapokban hétszázezer koronával lépte túl az önköltség tervét, rossz volt az arány a munkatermelékenység és a bé-. rek növekedése között és 242 ezer koronával maradtak adósak. Egyszóval rossz gazdálkodás folyt az üzemben. Szinte lehetetlennek tűnt tehát az üzem kollektívájának az Októberi Forradalom 40. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalása, amely szerint a minőség javításával, a munkatermelékenység növelésével és az önköltség csökkentésével az év végéig 5 millió 238 ezer 709 koronát takarítanak meg népgazdaságunknak. — Nagyfába vágták a fejszéjüket — nevettek rajtuk a többi trenčíni üzemek funkcionáriusai. — Inkább az adósságukat törlesztenék — mondogatták kézlegyintve. De kár volt előre nevetni, mert az üzem gazdálkodásának megjavítását maga a pártszervezet vette a kezébe. Ahol pedig a kommunisták aktívan, tevékenykednek, ott biztos a siker. Jozef Krasula; a pártszervezet üzemi bizottságának elnöke így nyilatkozik erről: — Sok hibát követtünk el, de ma már túl vagyunk mindenen. Megjavítottuk az ifjúsághoz való viszonyunkat, sokkal jobban élünk ma az üzem gazdálkodása ellenőrzésének jogával, elmélyítettük a szocialista munkaversenyt és pártszervezetünk minden egyes tagját bevontuk az aktív szervező- és nevelőmunkába. Nehéz volt a kezdet, sok fáradságot igényelt, de megérte. Például az üzemvezetőség mellett pártcsoportot szerveztünk a kommunistákbői. Tagjait minden pártbizottsági ülésre meghívjuk, hogy beszámoljanak a rájuk bízott feladat teljesítéséről. Hasonlóan a CSISZ- és a szakszervezeti bizottság mellett is szerveztünk pártcsoportokat, melyeknek tagjai felelősek a pártirányvonal és az üzemi pártszervezet határozatainak megvalósításáért. Párttagokból és kiváló munkásokból nyolcvan agitátort szerveztünk, akiknek feladatául tűztük naponta beszélni munkásainkkal a CSKP KB februári plénumának határozatáról, a termelés hatékonyságának növeléséről és keresni a lehetőséget ennek megvalósításához. Az agitátorok jó munkát végeztek Egymás után tartottuk meg a műszaki-technikai aktívákat, amelyeken párttagjaink és CSISZ-tagjaink értékes javaslatokkal álltak az üzem dolgozói elé. A szocialista munkaverseny ezekután nemcsak formálisan, hanem válóságosan elmélyült és ma termelésünk egyik legjobb lendítőkereke. Meg kell említenünk, hogy öttagú gazdasági bizottságot is alakítottunk, amelynek feladata új lehetőségeket keresni a gazdálkodás ésszerűsítésére, megjavítására. Tervbe vettük, hogy felépítjük a központi szabóműhelyt, mellyel olcsóbbá tesszük a termelést valamennyi fióküzemünkben is: Nové Mestón, Topoľčanyban és máshol. Ezenkívül a jövőben átvesszük és megvalósítjuk hazánk összes ruhagyárainak legjobb újítási javaslatait. Ezeket mondja Jozef Krasula elvtárs. Szavait bizonyítja/ hogy az üzem dolgozói az első félévre tett kötelezettségvállalásukat — megtakarítani 1894 800 koronát — nemcsak hogy teljesítették, hanem 32 000 koronával túl is szárnyalták. Az aktívákon a termelés ésszerűsítésére beadott javaslatok és újítások csak most, az utolsó hetekben hozták meg a fáradozás gyümölcsét. Az eredmény hétről hétre növekszik. A sikert, a jó eredményeket pedig elsősorban a kommunisták önzetlen munkájának köszönhetik. Jozef Hrubý, Štefan Margetiak, Štefan Hlista elvtársak az elsők között voltak, akik példaadó munkájukkal' magukkal ragadták a többieket. Ebben nagy segítségükre volt az üzemi újság is, amely minden számában ügyesen propagálta az értékes kezdeményezéseket. így például Anna Urbánková párttag, a szabóműhely dolgozója értékes újítási javaslatot adott be, hogy minden öltönyön megtakarít 1 centiméter anyagot. Kezdeményezése széles visszhangra talált. Az üzem összes műhelyében megindult az anyagtakarékossági verseny, mely a kedves szovjet vendégek látogatása alkalmából újabb értékes üzemi kötelezettségvállalásban csúcsosodott ki. Vállalták, hogy az itt gyártott ruhák értékének minden koronájából egy fillért megtakarítanak és ez az összeg a harmadik negyedévben háromnegyed millió koronát tesz ki. De nézzünk be legalább rövid időre a műhelyekbe is, ahol a szép ruhákat készítik. Utunk először a modellezőműhelybe vezet. Itt születnek az új modellek, amelyeket jövőre gyártanak majd. A kellemes, a praktikus és az új divat összekombinálásával születnek itt az úgynevezett „divatvonalak", melyek a ruhagyártás fejlődését kéthárom évre előre mutatják. Ki gondolná például, hogy újra divatos lesz a három-négygombos férfikabát, a háromnegyedes tavaszi és őszi kabát, vagy a manzsetta nélküli szűk nadrág. Márpedig itt vannak a kész öltönyök éspedig nem egyszínű anyagból, mint amilyeneket eddig hordtunk, hanem mintázott szövetekből, melyek most jönnek divatba. — Próbáljon fel egynéhányat — Hallgatom őket, közben azon gondolkodom, hogy milyen mélyre is eresztette gyökereit a szocialista munkaverseny, ha az üzem dolgozói ilyen jól ismerik egymás eredményeit és a vetélytársak sikereit. Egy új diákruha modell mondja Ľudovít Ondroušek, a modellező-osztály dolgozója. — Maga egy Olyan 50-es konfekciós alak. — Milyen?! — kérdezem meglepődve. — Olyan, akin jól áll a konfekpiós ruha. Ilyen van hazánkban a legtöbb. Ügy illik rájuk a konfekciós ruha, mintha csak rájuk szabták volna. Tükörbe nézek és valóban jól áll rajtam a háromnegyedes kabát, vagy a könnyű, kockás, gyapjúbéléses télikabát, mely gabardén gyapjú szövetből készült. Ez a véleményem a háromgombos sportruháról is. Jövőre gyártanak belőle eladásra. Az élénk színű ruhaanyagok mindinkább nagyobb teret hódítanak a divatban, és ez vonatkozik a női ruhákra is. Ezt mondja Ľudovít Ondroušek, miközben az új modelleket próbálom. Megvallom, tudtam volna tetszésem szerint választani. — A szocialista versenyben a 17 műhely közül mi kerültünk a második helyre. Az első helyre Ján Hlávek műhelye került, amely egy hónap alatt 2977 aranyvédjegyű ruhát gyártott. A harmadik helyre Ladislav Tománka ifjúsági műhelye került, — mondják a modellező-osztály dolgozói. Lehotský fiatal dolgozó kiváló minőségű ruhákat varr. Innen a szabómühelybe nézünk be, ahol milliméter pontossággal szabják az öltönyök egyes részeit. Viktor Holmo szabó — krétával a kezében — asztala mögött éppen gondolkozik, mé-< reget. — Mennyi anyag kell egy öltönyhöz? — kérdem tőle. — Számítsa ki. 429 méter hosszú anyagból 160 darab 44-es 48-as és 50es öltönyt készítünk, vagyis átlagosan egy öltönyre 269 centiméter jut. A múlt hónapban műhelyünk 21150 korona értékű ruhaanyagot takarított meg az új szabászati technológia bevezetésével és közülünk a legjobbnak Martin Knapp kollégám bizonyult, aki egymagában 6203 korona értékű megtakarítást ért el. Ahová csak benézünk, mindenütt fiatalos lelkesedéssel találkozunk. Nem is csoda, amikor a gyár dolgozóinak átlagos életkora nem haladja meg a 25 évet. Ezek a fiatalok már nemegyszer bebizonyították, hogy lehet sikereket elérni, ha megvan az alapos előkészület. Dicséretükre legyen mondva, hogy az üzemi CSISZ-szervezet nemrég áz ifjúság millióiért mozgalomban elért sikerekért, a kultúra és a sport terén végzett aktív munkáért a legnagyobb kitüntetésben részesült, mert elnyerte a Megbízottak Testületének vörös vándorzászlaját, Büszkék is erre a kitüntetésre a fiatalok, de egyben szerények is. Ezt tapasztalom Ján Hrdlik mester ifjúsági műhelyében, ahol átlagosan 70 százalékban aranyvédjegyű, kiváló minőségű ruhákat gyártanak. Itt látom a CSISZ-szérvezet vándorzászlaját is. Vilma Kapková és Greta Kollárová fiatal munkásnők Szívesen adnak választ kérdéseimre a műhely munkájára vonatkozólag. — Hány munkása van az ifjúsági műhelynek? — Hatvankilenc és ugyanannyi CSISZ-tag — mondja mosolyogva a rendkívül kedves Kollárová, akitől, mikor megkérdem, hány éves, egy ki-*' csit furcsának találja kérdésemet. — Huszonhárom. És nyolc éve dolgozom a ruhagyárban — kapom meg rövid goniolkozás után a választ. És ilyen a ruhagyár dolgozóinak legtöbbje. 19, 20, ' 23 éves fiatalok, akik a varrógép mögött olyan ügyesen dolgoznak, hogy tekintetem alig győzi követni ujjaik gyors mozgását. A másik ifjúsági műhelyben, mely a versenyben — öt közül — a második helyen végzett, Štefan Končak mester, az üzemi CSISZ-szervezet v elnöke fogad. Három éve mestere már ennek a-műhelynek és egyben a CSISZbizottság elnöke is. ö maga példaképül szolgál a többieknek, mert újítási javaslatai a termelés hatékonyságának növelésére irányulnak. Az ujjbélések gépi bevarrására tett újítási javaslata 230 ezer korona évi megtakarítást eredményezett az üzemnek. — Ketten megyünk Suvalikovával Moszkvába a VlT-re. . Műhelyünk ifjú dolgozói a VIT tiszteletére vállalták, hogy 45 öltönyt készítenek terven felül, melyek értékét -a szolidaritási alapnak szántuk. Vállalásunkat már teljesítettük is — mondja Koreák mester. Ján Mrázik üzemigazgató szobájában még elolvastam a szovjet vendégekhez írt levelüket. Kötelezettségvállalással kezdődik, majd így folytatják. „Drága elvtársak, jöjjetek el hozzánk, gyárunkba, munkásaink közé, hogy meggyőződjetek róla, mily nagy szeretet köt össze minket a Szovjetunió népével. Akkor jöjjetek hozzánk, amikor a nagy évfordulóra készülünk. Ezt a napot mi is kötelezettségvállalással köszöntjük." így végződik a levél, mely a trenčíni Viliam Široký Ruhagyár munkásai kötelezettségvállalásáról beszél, ahol a kommunisták vették kézbe a gazdaságosság növelésének fontos kérdését. Horváth Sándor