Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-23 / 203. szám, kedd

\ Célszerű intézkedések Ä DOLGOZOK ÉRDEKÉBEN Gondos előkészületeket tettek a lakosság szolgálatának kielégítésére Spišská Nová Ves járásban. Hogy biztosítsák a szolgálatok anyagi előfeltételeit, körültekintéssel mérlegelték a helyi források kihasználásának lehetőségeit. Ezt az akciót Tábor—

Tŕebič—Liptovský Mikuláš versenyfelhívása indította el, amelyre a járás csaknem minden községé kellőképpen reagált. Az akciókban főleg Spišské Vlachy mutat követendő példát. Már a választások előtt megkezdték az elhagyott téglagyár újjáépítését, amelyben még ebben az évben 600 ezer téglát fognak égetni. Ez a mennyiség mintegy 30 családi ház felépítésére elegendő. A magánépítkezések elősegítéséhez hozzájárul a Stavohmoty kerületi vállalat is, amely különféle anyagokat ad az építkezésekhez. Ugyanígy felújítják a fűrészüzemet, amely faanyaggal látja el az építőket. Megkezdték a kavics- és hömoktelepeken folyó munkálatokat és az áru beszállítását az állomásról a községbe. A járás székhelyén, Sp. Nová Vesen, valamint Smižanyban s a többi községekben hasonló intézkedések történtek. Spišské Vlachy nemzeti bizottságának eddigi eredményei követendő példát nyújtanak a kassai kerület többi nemzeti bizottságainak is. A helyi források kihasználásának kérdéseit részleteiben meg kell tárgyalniok, s azokat haladéktalanul meg kell valósítaniok. (Tudósítónktól) A1ÖSI SZÖVETKEZETESEK ÉS A S01REN0 A z ember el sem hinné — ha alaposabban nem gondolkozik el rajta —, hogy mindenben milyen fontos szerepet játszik a sorrend. A poros utcát nyáron először meg kell locsolni s azután seperni. Az épülő háznak először az alapját rakják le, s csak azután húzzák fel a falakat, a pénzt először meg kell keresni s csak azután vásárolhatnak rajta. — Ugyan kérem — jegyezheti meg az olvasó —, ez mind természetes dolog, minek erről beszélni. Fentiekről valóban szükségtelen sokat fecsegni. De akár hiszi az olvasó, akár nem, vannak esetek, amikor a sorrenddel komoly bajok vannak. Ezt a bösi szövetkezetesek is megerősíthetik — esetleg még mások is —, mert ők saját kárukon tapasztalhatták, mit jelent az, ha valahol a feje tetejére állítják a sorrendet. Mi csűrés-csavarás, a bősiek nemrég még azt akarták, hogy a szövetkezet először nyújtson többet a tagságnak, többet adjon egy munkaegységre s ha ez megtörténik, akkor fognak jobban dolgozni. Ennek az lett a következménye, hogy semmilyen munkára nem volt elég ember, nem volt aki betakarítsa a szövetkezet szénáját, aki silózzon, idejében megkapálja a kukoricát, cukorrépát. A tehenek nem tejeltek s a-. szövetkezet disznai nem híztak. Truccolt a munkaegység értéke is, mert 1955-ben 2,20 koronára fogyott le.- — — Kinek van kedve ennyiért dolgozni — hajtogatták a tagok s velük együtt sopánkodtak az akkori vezetők is, de alig akadt ember — főként a vezetőségben —, aki igyekezett volna megváltoztatni a sorrendet: először megtenni mindent a szövetkezet fejlődéséért s csak azután nyitni tágabbra a markot. 11. Filmek NEMZETKÖZI KARLOVY VARYBAN 1MLEJE la a fordított sorrend időszakában megjegyeztük, hogy a bősi szövetkezetesek jobban gazdálkodhatnának, mint ahogyan gazdálkodnak, nyomban megkaptuk a magunkét. — Jó gazdák a bősiek, nem kell azokat tanítani — mondták a fordított sorrend hívei. Abt&i igazuk volt, hogy a bősi szövetkezetesek jó gazdákból kerültek ki, de abban bizony nem volt igazuk, hogy még nem fér rájuk egy kis tanulás. Hiszen éppen az változtatott a helyzeten, hogy a szövetkezetesek tanultak. Megúnták a fordított sorrendet és azokat a vezetőket is, akik nem tudtak változtatni rajta. Elhatározták, hogy először megtesznek mindent a gazdagabb termésért, az állattenyésztés nagyobb hasznosságáért és azután — meglátják... Egy-két év alatt azonban nemigen lehet helyrehozni mindazokat a hibákat, amelyek évek óta felhalmozódtak, de kétségkívül sokat lehet tenni, ha megvan rá az akarat. Íme, a példa: A szövetkezet fennállása óta egészen a tavalyi esztendőig komoly takarmányhiánnyal küzdött. Sem szálas-, sem erötakarmányból nem futotta. A rengeteg rétiszéna rendszerint elöregedett kint a határban vagy másképp ment tönkre. Az is előfordult, hogy egyes szénával megrakott szekerek „nem találták meg az utat" a szövetkezet istállóihoz. Egyes vezetők ahelyett, hogy igyekeztek volna rendet teremteni, azt hajtogatták, hogy a rét vizes, nem ér semmit, nem terem meg ott semmi. Igaz, hogy a hatalmas bősi határban voltak és vannak vizes területek, de nem mindenütt pusztít a víz és ott is, ahol időnként felüti a fejét, jó munkaszervezéssel be lehet takarítani a termést. T

avaly, mintha mesebeli varázsvesszővel suhintották volna meg a rétet, annyi széna termett rajta, hogy a szövetkezet azonkívül, hogy biztosította a bőséges takarmányszükségletet, 15 vagonnal még el is adhatott Azonkívül a tavalyi termésből teljesítette az idei beadást is. Az idei széna pedig már rég kazlakban és boglyákban van. Jó helyen van a heréjük is. A szövetkezeteseknek nem lesz gondjuk a szálastakarmánnyal. Ezenkívül 900 köbméter őszi bükkönyt silóztak le, s az ősszel még tovább gyarapítják a takarmánykészletet. Amint látni, rendben van a szövetkezet szénája. De értsük ezt a szó szoros értelmében, mert a szövetkezetesek valóban arra az útra léptek, hogy rendben legyen a szénájuk — vagyis minden. Idejében készítették a vetés alá a talajt az ősszel és a tavasszal. Ennek meg is lett az eredménye. Árpából a tervezett 22 mázsa helyett átlagosan 25 mázsa termett. Búzából, rozsból 2—4 mázsával nagyobb a hektárhozam a tervezettnél. Sietnek is az aratással. 240 hektárnyi árpájuk nagy részét kombájnok, kévekötőgépek segítségével takarították be. Amikor pedig rosszabbra fordult az idő és a nehezebb gépek belesüllyedtek a talajba — hatvan kaszás vágta a gabonát. A bősi szövetkezetesek kihasználnak minden eszközt és minden percet a betakarításra. Emellett a kender nyüvésére is futja erejükből. A kapásnövényeket még az aratás előtt rendbehozták, s nem kell attól tartaniok, hogy az eső következtében elnyomja őket a gaz. Nemcsak munkájukat javították meg a bősi szövetkezetesek, de — éppen jobb mukájukkal javítottak a begyűjtés terén is. A marhahús-, sertéshús-, tejbeadás félévi tervét már teljesítette a szövetkezet. A helyesre fordított sorrend a növénytermelésen kívül az állattenyésztésben is megtette a ma- ; gáét. Nagy ereje van a hasznosság ; szerinti jutalmazásnak, mert amióta \ bevezették, mintegy három literrel emelkedett a napi tejhozam tehenen- ! ként. A fejögulyások nagyobb gondot \ fordítanak az állatok gondozására. \ Igaz, hogy ehhez hozzájárult az .is, \ hogy lényegesen megjavultak a takar- ; mányozási lehetőségek. ; * * * Lám, mit tett a helyes sorrend \ érvényesítése! Tavaly ugyan még szerény volt a munkaegységért \ járó összeg, csak öt korona előlegre futotta a természetbeni járandóságon kívül. Ez idén 8,50 koronát fizet a szövetkezet előlegre munkaegységenként, s ahogy az eddigi eredmények mutatják, az év végén az előlegen kívül még komoly részesedést kapnak a szövetkezetesek. Egyébként a pénzen kívül 4 kilogramm gabona jár munkaegységenként. Ez annyit jelent, hogy akinek legalább ötszáz munkaegysége lesz az év végéig, húsz mázsa gabonával telik meg a kamrája. A bősi szövetkezetesek között pedig sokan vannak, akik az év végéig 500-nál jóval több munkaegységet szereznek. Hiszen most már mindannyian belekapcsolódtak a közös munkába. Azután a háztáji gazdálkodásból is szép bevételre tesznek szert. Az irodában jobban vigyáznak a szövetkezet pénzére, mint ezelőtt. Míg 1955-ben a szövetkezet traktoraira és autóira közel 200 ezer koronát fizetett rá a szövetkezet, most hozzávetőlegesen ennyi haszon mutatkozik. Igen ám, de ez csak azért van így, mert itt is bevezették a rendet, a pontos nyilvántartást, épp úgy, mint a takarmányozásnál és egyebütt. Amint a fentiekből kitűnik, a bösi szövetkezeteseknek sincs csodareceptjük. A javulás úgy állott be, hogy megfordították a helytelen sorrendet, s a szövetkezetben rend lett úrrá. Ezzel megváltozott a szövetkezet tagjainak munkaviszonya is. Most nekik is komoly gondot okoz a kedvezőtlen időjárás, de nem hátrálnak meg előtte. Amikor a legutóbbi taggyűlésen arról beszéltek, hogy a gépi erő mellett kéziaratókra is szükség lesz, másnap — mint mondottuk — hatvan kaszás vágta a rendet. Állítják, hogy megbirkóznak az időjárással, nem engedik, hogy lekanyarítson munkájuk gyümölcséből. Ez a helyes szó, mert az erős akarat mindig legyőzi a nehézségeket. Miklya János Versenyen kívül Egyik korábbi beszámolónkban megemlítettük már, hogy a napi rendes három játékfilmen kívül négy, olykor öt, sőt hat további játékfilmet vetítenek a nagy szállodák tánctermeiben vagy a külön e célra berendezett apró mozikban. Ezeknek a versenyen kívüli bemutatóknak jórészben a filmek cseréje, az üzletkötések a célja, ám az újságíró és filmdolgozó is a számlájához jut, amennyiben alkalma nyílik egy-egy ország filmtermeléséről bővebb áttekintést nyernie. Néhány esetben olyan filmeket is pergetnek, amelyek a cahnesi vagy más fesztiválokon már szerepeltek és ezért a fesztivál alapszabálya értelmében a hivatalos versenyen nem kerülhetnek bemutatásra. Versenyen kívül a legtöbb -filmet a Német Szövetségi Köztársaság filmesei mutatnak be. Legtöbbjük kimondottan csak a szórakoztatás célját szolgálja: az eddig látottak közül egyedül a Rose Bernd érdemli meg, hogy foglalkozzunk vele. Ez a film Gerhard Hauptmann drámája után készült, rendezője, Wolfgang Staudte ezelőtt a Német Demokratikus Köztársaságban dolgozott és néhány igen figyelemre méltő film tanúskodik tehetségéről. Hozzá kell tennem, hogy a címszerepet Maria Schell játssza, aki az idén Cannesban a legművészibb alakítás nagydíját nyerte el. De sem Staudte, sem Maria Schell nem bizonyultak elegendőnek, hogy Gerhard Hauptmann drámája filmben a nagy művészi élmények hatásával nyűgözzön le. A hibát talán ott követték el a film alkotói, hogy a mába tették át a film történetét, amely eredetileg csaknem egy fél évszázaddal ezelőtt játszódott le. Ami akkor Hauptmann drámájában hiteies és reális volt, a mában sokszor torznak és lélektanilag teljesen indokolatlannak hat. A lányanya problémája ma valóban egészen másként fest, mint ötven évvel eze'őtt. Ma nehezen tudjuk elképzeln'. Rose Bernd apjának előítéletét; s a film többi alakjaiban is sok a törés, a korszerűsítés következtében a hauptmanni mű hitelessége sokat veszít. Maria Schell, a nyugatnémet filmművészet legnevesebb sztárja nem éri el a Ger/aise-ban, a Zola-filmben mutatott emberábrázoló nagyságát, csak néhány jelenetében érezteti, hogy valóban nagy müvész.nő. A versenyen kívül pergetett filmek közül eddig a Bakaruhában című magyar filmnek volt a legnagyobb sikere. Bizonyos, hogy a magyar film dolgozói ezzel a filmjükkel sem vallottak voina szégyent a hivatalos seregszemlén. Hogy ezt a Hunyadi Sándor pompás novellája után készült filmet nem mutathatták be hivatalosan, annak okát abban látom, hogy főszerepét olyan színész alakította, aki az októberi, illetve novemberi ellenforradalmi időkben súlyos vétséget követett el. Sajnálatos körülmény ez, mert a film igen jó, rendezője, Fehér István — akinek ez az első filmje — művészileg magasra értékelhető, kitűnő munkát végzett. A történet vonzó érdekességgel pereg, jól tükrözi az első világháború Magyarországának polgári világát hazugságaival, álerkölcsével és hamis érzelgőségével. Kritikája nem szánt oly mélyre, mint a Hannibál tanár úré, beéri azzal, hogy a mese — egy vasárnaponként bakaruhát öltő „szerkesztő úr" elcsábít egy tiszta szívű, egyszerűen : szerelmes cselédlányt — ítéletet ' mondjon. A Bakaruhában vetítését egy mesemotívumokra felépített bűbájos színes rövidiilmnek, a Nem igaz-nak bemutatása előzte meg. Főszerepében a nemrég tragikusan elhúnyt Soós Imrét, a Ludas Matvi felejthetetlen alakítóját láthattuk. Valóban mesébe illő okos és derék, meleg szívú parasztle.qényt játszott oly közvetlenül egyszerűen és melegen, hogy mélyeri át kellett éreznünk, milyen nagy veszteség érte halálával a magyar filmművészetet és színpadot. Néhány adat az NDK filmtermeléséről Alkalmunk volt elbeszélgetni a Német Demokratikus Köztársaság filmdolgozóival és néhány érdekes adatot .jegyezhettem fel naplómba. Tizenegy esztendeje folyik a játékfilm termelése és ma a 130. filmjüknél tartanak. Kétezer művész, technikus és szakember dolgozik Európa legnagyobb filmgyárában,' Babelsbergben, melynek filmstúdiói a legmodernebb felszereléssel dicsekedhetnek. Ez idő szerint kilenc kész játékfilm vár bemutatásra és további tizenegy filmet forgatnak. — Miféle filmek ezek? — kérdeztem. — Kettő közülük úgynevezett kalandos film izgalmas detektív témákkal — hangoztt a felvilágosítás. — Az egyik zenés komédia, 3 filmünk regény után készül, lesz egy mesefilmünk, továbbá három filmünk foglalkozik az ifjúság problémáival. Általában fő törekvésünk arra irányul, hogy minél többet mutassunk be napjaink életéből. Tudjuk, hogy ez nehéz feladat, mindenekelőtt az élet gondos ismeretét követeli meg művészeinktől. Három történeti tárgyú, egy klasszikus témájú és három gyermekfilm bizonyítja, hogy a legszélesebb ízlés kielégítésére törekszünk. A fogadásokon, a baráti beszélgetések során sok szó esik a közös filmprodukciókról. így beszámolhatok arról, hogy Arnstam szovjet rendező, a bolgár Dimitrov-film alkotója, hazajövetele után megkezdi a drezdai képtár milliárdokat érő műkincsei megmentéséről szóló filmnek forgatását. Szovjet művészek, köztük Csuhraj indiai, Ptusko finn filmművészekkel együtt készít filmet. Érdekelt, miféle közös terveik vannak német barátainknak. — Közös filmünk készül a csehszlovák filmdolgozókkal, éspedig a 21-es korosztály, a franciákkai közösen forgatjuk a Vietor Hugó Nyomorultak című regénye után készült filmet — kapom a kívánt felvilágosítást. — És talán érdekli önöket, hogy közöspn készítettük a Till Ulenspiegelt Gérard Philippel a főszerepben, továbbá Jean Paul Sartre közreműködésével megfilmesítették Arthur Miller Szálemi boszorkányok című drámáját, amely éppen ma van a seregszemle műsorán. Lissy című filmje bemutatására eljött Konrád Wolf neves német rendező is. Tőle is megkérdeztem, miféle új filmen dolgozik. — Oj filmem ideiglenes munka címe a Napkeresők és köztársaságunk mai embereinek igen fontos problémáit taglalja. Ebben a filmben több kitűnő szovjet művész is játszik — feleli a Lissy rendezője. íme, egy újabb közös produkció, amely a fesztiváli jelszó jegyében születik. Itt, Karlovy Varyban egyre több jel mutat arra, hogy írók, rendezők, színészek közös összefogásából olyan filmek keletkezhetnek, amelyek széles érdeklődésre tarthatnak majd igényt. Hozzá kell fűznöm azonban, hogy csak abban az esetben, ha nem a puszta üzleti haszon, a célszerűség vezeti a közös produkciók létrehozóit. Befejezéshez közeledik a fesztivál Mire ezen soraim nyomdafestéket látnak, a fesztivál ünnepien feldíszített filmszínházában már elhangzottak az értékelés szavai, s a díjak is kiosztásra .kerültek. Ez a körülmény azonban nem késztetheti a beszámolók íróit hallgatásra. Meg kell emlékeznünk arról, hogy a csütörtökön bemutatott Büszkeség című spanyol film igen hűvös fogadtatásban részesült. Bizonyos sikert könyvelhetett el az olaszok Egy asszony, akiről mindenki beszél című filmje. A siker oka részben annak tulajdonítható, hogy Francesco Maselli, a film rendezője, Virna Lisi és N. Hararit, a film két női főszereplője a bemutatón jelen voltak. Virna Lisi, aki az Itáliai emlék című szélesvásznú olasz filmben is főszerepet játszott, nemcsak ragyogó jelenség, hanem kitűnő színésznő is. Alakban ugyanolyan festői, mint a jelenlevő többi filmsztár, azonban arcának varázsa, szokatlanabb és egyúttal természetesebb, vállára hulló mézszínű haja is lényéhez illő, jól keretezi be vonzóan szelíd szépségét. A hivatalos seregszemlén csütörtökön a DEFA Lissy című filmje aratta a le.-.nagyobb s/kert. Becsületes szándékú, jó és hasznos film ez, sem a színészi játékot, sem a rendezést nem érheti semmiféle gáncs, sőt, csak dicsérőleg emlékezhetünk meg Konrád Wolf rendezői munkájáról és a három főszereplő, Sonja Sutter, Horst Drinda és Kurt Oligmülier játékáról. A film a nemrég elhúnyt F. C. Weisskopf hasonló című regénye nyomán készült. Az egyszerű történet egy német asszony sorsát ecseteli, akinek a családi boldogság utáni álma darabokra törik, hogy» a férje nácik táborába jutva fényes karriért fut be. A családi tragédia tetőponjtán Lissy megtalálja újra az utat az emberséghez, az emberhez méltó élet-, hez. Kár, hogy a film befejezése csak jelképesen hat. Hatásosabb lett volna, ha a forgatókönyv írója és a rendező jobban támaszkodik a regényíró Weisskopf elképzelésére, aki az önmagára és kötelességére ébredő Lissyt összehozza Max Frankéval, a regény proletár alakjával. így reálisabb és hitelesebb lett volna a befejezés, Lissy nem indul jelképesen valami ismeretlenbe, hanem oly útra tér, amelyen kísérőket, vezetőket talál küzdelmes és bizonyára nehéz új életéhez. EGRI VIKTOR Nem várt meglepetések E cikket megelőző beszámolóban, értékelve a filmfesztivál első hetének premiérjeit, szóltam a véleményem szerint legjobb alkotásokról és közben megjegyeztem, hogy a hátralevő napok során nem igen várok meglepetést. Nos, ezt a nézetemet módosítanom kell, mert a francia filmgyártás pénteken olyan művel vonult fel, amely kétségkívül a legjobbak közé tartozik. A Szálemi bosozrkányok című film Arthur Miller neves amerikai drámaíró színdarabja alapján készült. A szövegkönyv szerzője J. P. Sartre, s a rendező a belga származású Raymond Rouleau. A történet 1692-ben játszódik le az Üjvilág Massachussets államában. Lényege a haladást gátló puritanizmus, a vallási elvakultság összecsapása azokkal, akik az emberek közti humánus és becsületes kapcsolatok hívei, akik elítélik az inkvizíciós módszereket, áratlan emberek üldözését. A. Miller drámája sodró erejű költői mű, amelynek legnagyobb értéke az, hogy minden szavából érezni lehet, szerzője a sötétség szárnyai alól menekülni akaró egyszerű, becsületes, tiszta emberek oldalán áll, igazukért a művészet eszközeivel harcol. A boszorkányüldözés kora lejárt — ez a kicsengése. A Szálemi boszorkányok című filmnek és nem véletlen, hogy a szerző ezt a gondolatot nem fejezhette ki hazájában. Nem véletlen, mert ez a mű világos vádirat az amerikai „boszorkányüldözés", a maccanthyzmus, az Amerika-ellenes tevékenységet kivizsgáló bizottság ellen, amely különben Artúr Millert is maga elé citálta, hogy rásüsse az Amerika-ellenesség bélyegét — vádirat ez az emberi szabadságjogokat sárba tipró különféle amerikai intézmények ellen. J. P. Sartre szövegkönyve nagyszerűen kidomborítja a dráma líraiságát, viszont komoly hibája, hogy nem egy helyen homályba burkolja, nehezen érthetővé teszi az eszmei mondanivalót., Rouleau rendezéséről csak a legnagyobb dicséret hangján szólhatunk. Ügyszintén kiváló teljesítményt nyújtott a főszerepekben a nálunk is jól ismert és kedvelt művészházaspár — Simorte Signorét és Yves Montand, valamint Abigail szerepében Mylene Demongeot. Éjfél előtt a szabadtéri moziban, a zuhogó eső miatt aránylag csekély számú közönség előtt megszületett a második meglepetés. Szintén francia filmről van szó, címe: Akinek meg kell halnia. Az előző filmtől eltérően ez a mú versenyen kívül szerepelt. Mivel hivatalosak voltunk a magyar filmküldöttség fogadására ( a filmfesztivál során igen sokszor előfordult, hogy az egyes események, bemutatók időpontjai fedték egymást, úgyhogy vagy erről, vagy arról le kellett mondanunk.) és így nem láthattuk ezt a filmet. így tehát csak másodkézből vett információk alapján tolmácsolhatjuk a szakemberek véleményét, hogy az utóbbi évek egyik legjobb filmalkotása ez a mű. Mozilátogató közönségünk már előre örülhet, mert az Állami Filmvállalat megvette a filmet és rövidesen vetíteni fogják. A nap többi eseménye A már említett magyar fogadáson kívül, amelyen részt vett Aczél György elvtárs, a Magyar Népköztársaság kulturálisügyi miniszterhelyettese is, e napon sajtófogadást rendeztek az NDK filmdolgozoi, majd a csehszlovák' televízió, este pedig a Richmond-hotelben coktail partyt adott az egyiptomi delegáció. Egyszóval: a különféle nemzetek fiai közti ismerkedésnek, véleménycserének most is tág tere nyílt, éppúgy, mint a fesztivál tartamának minden napján. Persze, mindezt abszolválni reménytelen és lehetetlen kísérlet lett volna. Már előző beszámolónkban írtunk arról, hogy e napon a számos komerciós célból bemutatott film közül megtekintettük a nyugatnémetek P ose Bernd címú alkotását. Ezenkívül két versenyben részt vevő mongol rövidfilmet láttunk. Mind a kettő igen érdekes, mert közelebb hozza hozzánk ezt a távoli országot. Az egyik a szocialista szektornak a mezőgazdaságban, az iparban, közlekedésben és a kultúrában elért sikereiről számol be, a másik megismertet bennünket a mai Mongólia arculatával. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig című színesfilm a Dunáról, erről a nyolc országot érintő, illetve átszelő folyóról szól. Érdekessége az, hogy forgatásában részt vettek mind a nyolc ország: a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Bulgária, Románia és a Szovjetunió filmdolgozói. Két évvel ezelőtt a budapesti filmstúdióban született meg az ötlet és a tervben érdekelt országok szívesen hozzájárultak megvalósításához. Az egyórás film újabb bizonyítéka a Duna menti népek békeakaratának, az internacionalizmus erejének és éppen ezért a nemzetközi együttműködés terén úttörő jelentősége van. GÄLY IVÄN OJ SZÖ «1957. július 23,