Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-22 / 202. szám, hétfő

Megszüntették a téglagyártás idényjeliegét A kassai Keletszlovákiai Téglagyár n. v. legjobb téglagyáraink közé tartozik. Tizenhárom munkahelye a kísérleti központon és a kassai alapüzemen kívül az egész kassai és prešovi kerületben van elosztva. Mindenféle téglagyár.tmány-fajtát készít: egésztéglát, üreges válaszfalú téglát, Sima válaszfalú téglát, sima cserepet és hullámos forma-téglát. Idén pedig bevezetette a likacsos tégla gyártását. 1956-ban a beruházási építkezés keretében hatmillió koronás költséggel felépítették a szárítót és ezzel megszüntették a téglagyártás támogatással ez a mozgalom szüntelenül terjed. Például 1956-ban 17 újító javaslatot adtak be és idén csupán az első negyedévben 14 újítójavaslatot nyújtottak be. Az 1956. évi, •újítójavaslatojí útján elért megtaka-« ritások (ide számítva a már beadott, de még be nem vezetett újítások feltételezett megtakarításait is) kb. 400 ezer korona értékűek. A kassai alapüzem legjobb és íegagilisabb újítói közé tartoznak Oldrich Jiroušek, Adam Imrich, Spak Peter, Payor, Šolc, Friedrich Lipka elvtársak és mások. ban a termelés gépesítésével foglalkozik, amivel nemcsak magasabb munkatermelékenységet, de a termelési terv jobb teljesítését is elősegíti. E vállalat dolgozói a termelés különféle szakaszain valóban igen szép teljesítményt érnek el, ami a téglagyár feladatainak időbeni teljesítéséhez is hozzájárul, öntudatosak, megértik az építőanyag-termelés jelentőségét, melyre mai hatalmas építkezésünknél valóban nagy szükség van. A vállalat ezeknek a dolgozóknak köszönheti, hogy ma hazánk egyik legÜjítók munka közben idényjellegét, növelték a kapacitást és megjavították a gyártmányok minőségét. Az idényüzemekben a szárítók bemelegítésének bevezetésével is meghosszabbították az idényt és ezzel 2 millió 232 ezer téglaegységgel többet gyárthattak. Ezen eredmények elérésében nagy szerepe van az újítómozgalomnak is. Rendszeresen dolgoznak az újítójavaslatokon, melyek a téglagyárak idényjellegének megszüntetésére, a téli üzemvitel biztosítására, a gépek üzemzavarainak megszüntetésére, a termelés gépesítésére irányulnak. Ezenkívül a felettes szervek által megszabott tematikus feladatok megoldásán, tehát a termelés gazdaságosabbá tételén dolgoznak és ezzel nemcsak a munkatermelékenység és minőség megjavítását, hanem a terv határidő előtti teljesítését is elősegítik. Ebben a vállalatbán az újítómozga-' lom csupán 1952-ben kezdett fejlődni. Eddig összesen 100 újítójavaslatot adtak be. Helyes propagálással és a vállalatvezetőség részéről nyújtott nagy O. Jiroušek, az üzem főmérnöke Például Oldrich Jiroušek, az üzem főmérnöke, egyébként többszörös újító a legjobbak közé tartozik. Egyik legjobb újítójavaslata a cserépszélek levágásának megoldása, a hulladék nélküli cserépgyártás és a vágókészülék gépi forgatása. További javaslata az új mekglevegőjű agregát a melegített szárítók fűtésére. Ez a legértékesebb javaslatai közé tartozik, amellyel takarékosabb tüzelőanyagégetés érhető el magukban az agregátokban és meghosszabbítható a téglagyártás lehetősége a téli időszakban. Friedrich Lipká gépész is a legjobb újítók közé tartozik; javaslatait az anyag megtakarítására irányítja. A gőzgépek gyakran elhasználandó szűkítő-gyűirűi élettartamának meghosszabbítására irányuló javaslatával, melynél a színes fémeket šaját nyersanyagainkkal pótolja, nagy anyagmegtakarítást ért el s biztosítja a folyamatos termelést a téglagyárban. Spak Pe.ter lakatos újítójavaslatainagyobb téglagyára. A legjobb dolgozók közé tartozik Bátori Imre elvtárs is, aki az égetett tégláknak a kemencéből való kiemelésénél naponta MEGJEGYZES 2.70 vagy 3 korona? Váratlan zuhogó eső elől léptem be szerdán délután a Sztálin téri „Srdiečko" kávéházba. Helyet foglalva az egyetlen üres asztal meglett, feketekávét rendeltem. Ha az ember fogyaszt valamit nyilvános helyen természetesen fizetni is kell érte. Miután olyan tapasztalataim vannak, hogy vállalatonként más a kávé ára, megkérdeztem a fizetőpincértói, hogy mivel tartozom. Szolgálatkészen közölte: 2.70. Átadtam egy ötkoronást, nagysietve visszaadott kétkoronát és semmit sem szólva, távozott. Barátnőmet ugyanúgy intézte el, a körülöttünk ülőket szintén. Ügy éreztem magam, mint akinek erősen a tyúkszemére léptek és még azt sem mondták utána, hogy pardon. Én furcsa ember vagyok, szeretek önállóan dönteni bizonyos kérdésekben. Például a borravalóval kapcsolatban én akarom elhatározni, hogy adok-e és ha igen, mennyit. Milyen címen vesz ki a zsebemből a fizetőpincér — hozzájárulásom nélkül 30 fillért? Igaz, nem nagy öszszeg, de egy félóra leforgása alatt, hozzávetőleges számításom szerint 40—50-en fizettek ebben a forgalmas kis kávéházban. Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsam, milyen szép mellékjövedelmet szerez magának a fizetőpincér és még annyi fáradságba sem kerül, hogy megköszönje. 30 fillért úgy látszik még még megköszönni sem érdemes. Szeretném tudni mi a RAJ véleménye, helyesnek tartja-e ezt az eljárást, s ha nem, miért tűri? Vagy nem tud róla, hogy a fenti kávéházban 2.70 3 korona. . Sós Katalin Bátori Imre, a téglaégető kemencében 8—9000 égetett .téglát szállít ki és ezzel 150 százalékra teljesíti munkatervét. Sluka József Érdekességek A múlt évben a Szovjetunióban mintegy ezer kilométer hosszúságú vasútvonalat villamosítottak. Ezzel megvetették a szovjet közlekedés műszaki átépítése nagy terve megvalósításának alapjait. A Szovjetunió beláthatatlan területein a vasút a legfontosabb közlekedési eszköz. Vasúton bonyolítják le a teherforgalom 85 százalékát ^s az utasforgalom 90 százalékát. Á villanymozdonyok alkalmazása — a Diesel-mozdonyok mellett — lehetővé teszi a vonatok megterhelésének, gyorsaságának lényeges növelését és nagy mennyiségű tüzelőanyag megtakarítását. A hatodik ötéves terv vécéig további 8100 km vasútvonalat villamosítanak, vagyis négyszer annyit, mint az előző öt évben. A TANÍTÓK ŰJ MUNKATERVÉRŐL tunulmT I^/V/TTIA// IV

£ !/£Ĺ M / Az utóbbi időben sok minden történt az iskola és a tanítóság tekintélyének megerősítésére és emelésére. A tanítók munkatervének kiadása és életbeléptetése további lépés az iskola és a tanítóság tekintélyének megszilárdítására. Ezt a munka• tervet széleskörű tanítói aktíva bírálta, és ez a bírálat lényegesen hozzájárult azon javaslat módosításához, amely még a múlt évben megjelent a „Tanítók lapjának" hasábjain. Az új munkarend biztosítja az iskola zavartalan munkáját és a tanulóifjúságról való gondoskodást. Ezek azért kerültek a tanítók munkatervébe, hogy — már a szervezési rendelkezés előtt, melyen az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériumában már dolgoznak — elősegítsék a munka megjavítását iskoláinkon. Ezzel kapcsolatban már most rendezni kell egyes dolgokat, mint a tanító munkájának értékelését, a tanítókról szóló iratok rendbentartását, nyilvántartását stb. A kiadott munkaterv elősegíti a pedagógusokra bízott fiatalság nevelését 'is. Biztosítja a szervezés leegyszerűsítését iskoláinkon, védelmet nyújt a tanítást ' zavaró hatásokkal, valamint az esetleges bürokratikus . rendelkezésekkel szemben, elősegíti a fegyelem megszilárdítását egyes kollektívákban és védelmez azokkal szemben, akik felületesen végzik munkájukat. A munkaterv tartalmazza a tanítók jogait és kötelességeit. A fölöttes hatóságok és az iskolaigazgatók kötelesek biztosítani a tanítói munkához szükséges jó feltételeket, az iskolában. A tanítókat védik a kiadott munkaterv rendelkezései és védi őket a szakszervezet is. A munkaterv biztosítja a tanítók együttműködését. A munkatéré nem védelmezi a hanyag, kötelességeit nem végző tanítókat, s ezért vannak beleiktatva az esetléges büntetések is a mindennemű hanyagság kiküszöbölése céljából. A szakszervezet, véleményezését és együttműködését a fölöttes szerveknek igénybe kell venniük. A tanítók munkatervé nek tanulmányozásához gyakran kell majd visszatérnünk. Fő dolog, hogy mindnyájan megismerjük lényegét és helyesen alkalmazzuk. A munkatervben a nevelés eszközét lássuk. Artúr Wunder I A rossz szakember csak félember Amikor a mezőgazdasági termelés növeléséről, a belterjes gazdálkodásról esik szó — s mostanában sűrűn beszélünk róla — általában a szövetkezet vezetőségére, az agronórnusra, a zootechnikusra gondolunk. £s joggal, hiszen a jó vezetés, a jó szakember igen sokat tehet a szakszerű gazdálkodás érdekében. Mert, ahol hiányzik a szaktudás, a helyes vezetés, hiányzik a jobb gazdálkodásra tanító, a helyes módszereket magyarázó okos szó, a szövetkezet tagsága lehet bármilyen szorgalmas, munkaszerető, aligha tud az illető szövetkezet a követelményeknek megfelelő, egyszóval esztendőről-esztendőre nagyobb terméseredményeket elérni. z agronómus, a zootechnikus, azonkívül, hogy irányít, tanácsot ad, jártas a szakmai dolgokban, egyúttal közvetlenül is részt vesz a termelésben. A jó agronómus minden nap megnézi a határt, éles szemmel figyeli a növények fejlődését, tudja, mikor kell ezt vagy amazt a növényt kapálni, számolgat, tervezget, hogyan lehetne nagyobb termést kicsikarni a földből. A zootechnikus viszont (az igazi, jó zootechnikus) úgyszólván együtt kel és fekszik le az állattenyésztési csoport dolgozóival. Itt is tehát igazságon alapul az a szólás-mondás, hogy a jó szakember két ember, a rossz csak félember. Hogyan értelmezhetjük ezt? Mondjuk az agronómus, amellett, hogy becsületes szövetkezeti tag, eleget tesz tagságára háruló mindennemű kötelezettségének, s egész tudásának felhasználásával a közösség érdekeiért munkálkodik. S miért, mikor félember? Amikor csak a „neve" agronómus, feladatát azonban nem képes megoldani. Ilyenek is vannak? (Akinek nem inge, ne vegye magára). Bizony, sajnos, találhatók szövetkezeteinkben. Senki se gondoljon azonban arra, hogy most már meghúztuk a vészharangot, hiszen a különböző, tanfolyamok, néhány hónapoí kurzusok jóvoltából jóval több az úgynevezett „kétember" agronómus szövetkezeteinkben. Inkább hiányát érezzük a „kétember" könyvelőknek. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy könyvelőink mind egy szálig „félemberek". Szó sincs róla, hiszen találunk szépszerével ügyes, kiváló könyvelőket is szövetkezeteinkben. Hogy csak néhányat említsünk: a nyárasdi, a tanyi, a kisgéresi, a berzétei és a szilicei szakmájukhoz s a mezőgazdasági termeléshez kiválóan értő könyvelők. Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy a mezőgazdasági termelésben jártas ember legyen a szövetkezet könyvelője, hiszen neki nem csupán az a feladata, hogy kiszámolja, menynyi a bevétel, a kiadás, mennyi jut a munkaegységekre. A könyvelőnek tudnia kell azt is, mennyi munkaegységet használnak el egy hektár föld megművelésére, mennyibe kerül egy kiló hús, egy liter tej termelése, a gabonafélék és a kapások mázsájának termesztése. S ha valamelyik ágazatban esetleg rosszul mennek a dolgok, a tervezettnél drágább mondjuk a hús előállítása, a búza mázsájának a termesztése, akkor azonnal figyelmeztetnie kell a vezetőséget s nem az év végén (mint ahogyan ez, sajnos olykor előfordul), hanem már „menetközben", akkor, amikor felfedte a bajt. Ha ilyen könyvelő van a szövetkezetben, nem lehet meglepetés a zárszámadáskor, ha csak valami elemi csapás nem éri *az illető szövetkezetet, hiszen csodákat még a „kétember" könyvelő sem tud csinálni. C

sodákat, igaz nem, viszont igen sokat tehet a köz érdekében, roppant nagy segítséget nyújthat a vezetőségnek, ha talpraesett, ügyes szakember, szereti, a szövetkezetet. Idekívánkozik egy jó példa. A vágsellyei járás egyik szövetkezetében, — nem titok — a farkasdiban, 1955-ben a zárszámadáskor nem futotta a jövedelemből a részesedésre. A szövetkezet tagjai zúgolódtak, szidták a vezetőséget, az agronómust, a zootechnikust, hogy ők „zsebelik" be a pénzt, elherdálják a közös vagyont stb. Sulan Istvánnak, a szövetkezet fiatal könyvelőjének — akkoriban került erre a posztra — sok álmatlan éjszakája volt. Azon törte fejét, hogyan lehetne az egész nyilvántartást újra átvenni, s megkeresni a bajok okozóját. A szövetkezeti könyvelésben nem éppen könnyű dologra vállalkozott: hozzálátott az összes tételek ellenőrzéséhez. Elsősorban is kiszámította, hogy egy mázsa gabona — átlag 20 mázsás hektárhozamnál — termelési költsége 46 korona 70 fillérbe kerül. Eközben arra is rájött, hogy az állami tervben meghatározott 24,5 mázsás hektárhozam esetén a termelési költség mázsánként 38 korona 20 fillérre csökken. Majd a cukorrépa termesztési költségét vette sorra. A tervezett 260 mázsás átlagnál a cukorrépa mázsájának termelési költsége 20 korona 40 fillér. Mivel 1955ben a szövetkezet csak 167 mázsa répát tudott egy-egy hektárról betakarítani, a termelési költség mázsánként 31 korona 80 fillérre szökkent. Tekintettel arra, hogy a répa ára összhangban a beadási terv túlteljesítésével növekszik, s itt nem beszélhetünk még csak a terv teljesítéséről sem, átlag 12 korona 60 fillért kaptak a cukorrépa mázsájáért. És ami ebből következik: 19 korona 20 fillérrel többe került a répa minden mázsájának termelése. Minekután a szövetkezet jövedelmének jelentős részét a cukorrépa termelésből kellett volna fedezni, ez okozta, hogy a zárszámadáskor nem jutott részesedés, múlt esztendőben — megfogadva a* könyvelő jó tanácsát — javulás állt be e téren is. Hektáronként 330 mázsa cukorrépát termeltek. A répa mázsájának termelési költsége 12 koronát tett ki, az átlagos beadási ár 28 koronára emelkedett. Tehát minden mázsa cukorrépa 12 korona tiszta jövedelmet hozott a szövetkezetnek. Vajon előbbre jutott volna-e a szövetkezet, ha a könyvelő közömbös a termelés iránt, s csupán az „irodai" munkában meríti ki erejét. Az ilyen könyvelők magatartása, jó munkája megcáfolja egyes szövetkezeti tagok rosszmájúságát, helytelen nézetét is, különösen azokét, akik azt hiszik, csupán az dolgozik, akinek ásó, kapa, kasza vagy villa van a kezében. Nyugodtan mondhatjuk: a farkasdi könyvelőhöz hasonlók tesznek éppen annyit a köz, a szövetkezet érdekében, mint akármelyik állattenyésztési vagy a növénytermesztési csoportban dolgozó, bár ceruza és nem kapa van a kezükben. Az említett példa világosan bizonyítja: a helyes számolás az agrotechnikai, vagy egyszerűbben kifejezve, a legalapvetőbb termelési fogások ismertetése, alkalmazása nélkül n<pi vihetjük sokra. És e tekintetben nemcsak a szövetkezet vezetőségére, az agronórnusra, a zootechnikusra, a csoportvezetőre, hanem a könyvelőre, a „ceruzára" is roppant feladat hárul. Persze a ceruzával végzett munka csak akkor lesz áldásos, ha nem „félember" kezében van, hanem olyan szövetkezeti könyvelő kezébe kerül, aki amellett, hogy kifogástalanul ért a számvetéshez, éppúgy ismeri a mezőgazdasági termelés, a földművelés csínját-bínját. zívleljék meg tehát ezt mindKsD azok, akik ilyen vagy olyan formában felelős irányítói a mezőgazdasági termelésnek. A szövetkezetek tagsága, vezetősége viszont jól fontolja meg, kit küld el könyvelői tanfolyamra, kit állít erre a posztra. A párt és a kormány erőfeszítései, a mezőgazdaságnak adott anyagi támogatás csakis akkor térül meg kamatostól, ha a szövetkezetek helyesen élnek a lehetőségekkel. Hiszen, amint már szó volt róla, a rossz szakember csak félember, az viszont magától értetődő: félemberrel csupán fél munkát végezhetünk. Mi pedig nem így akarjuk, s nem akarja ezt az ország egyetlenegy becsületes* dolgozója sem,'tudván, hogy az életszínvonal emelkedése, az ország jó ellátása jelentős mértékben a mezőgazdaság, a fejlődő szövetkezetek vállára nehezedik. Méry Ferenc Szov[et turisták a bratislavai Lenin Múzeumban A különféle országokbői Bratislavába érkező turisták nagy érdeklődést tanúsítanak a Lenin Múzeum iránt. A napokban szovjet turisták több csoportja járt a múzeumban. A vendégek egyik csoportja a következőket írta az emlékkönyvbe: „Mi, Moszkvából, Leningrádbői, Kazánból és más városokból érkezett turisták meglátogattuk a V. I. Lenin Múzeumot. Hálásak vagyunk azért, hogy nagy gonddal és szeretettel szervezik e múzeumot. Itt is tanv'nslét láttuk annak, mennyire szilárd a a szovjet-csehszlovák barátság és szövetség. * * * Július 16-án, amikor a Dubnica nad Váhom-i pionírtáborból hetven gyermek érkezett a múzeumba, egy másik •szovjet turista csoport tagjai a kö/etkezőket írták az emlékkönyvbe: „Kirgíziából érkezett szovjet turisták, köszönetünket fejezzük ki a bratislavai V. I. Lenin Múzeum igazgatóságának. Nagyon örülünk annak, hogy Szlovákia népe nagv szeretettel őrzi V. I. Lenin emlékét'. D. V.