Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-21 / 201. szám, vasárnap

Együttműködés f mely a békét szilárdítja A Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság között megkötött barátsági*, együttműködési- és kölcsönös segélynyújtási szerződés 9. évfordulója K ' ilenc év telt el azóta, hogy Bu­k karestben Csehszlovákia és Románia között aláírták a barátsági, együttműködési és kölcsönös segély­nyújtási szerződést, mely kifejezi a két ország népének akaratát, hogy megvé­delmezik a békét és kibontakoztatják a legszélesebbkörű kölcsönös együttmű­ködést. Csehszlovákia és Románia né­pe az elmúlt kilenc év alatt teljesen valóra váltotta a szerződés szavait. A két legutóbbi világháború közötti időben is voltak csehszlovák-román gazdasági kapcsolatok. Szélesebbkörűek voltak, mint pl. Csehszlovákiának és az akkori Lengyelországgal vagy Ma­gyarországgal való kapcsolatai, azonban korántsem álltak arányban a két ország lehetőségeivel s alá voltak rendelve a kapitalisták szűk érdekkörének és a maximális profit elérése utáni mohó kapzsiságnak. Amikor a Szovjetunió hazánkat éppúgy, mint Romániát, felszabadította a fasiszta elnyomás alól, amikor mindkét országban ura­lomra jutott a népi demokratikus rend­szer, kölcsönös kapcsolataink is új tar­talmat kaptak. A szocialista tábor or­szágai közötti kölcsönös kapcsolatok el­mélyítése hatással volt a csehszlovák­román gazdasági kapcsolatok rendszeres kiszélesítésére is és Csehszlovákia a Szovjetunió után ma már Románia má­sodik legnagyobb gazdasági üzlettársa. A román burzsoázia gazdaságilag el­maradott országot hagyott örökségül a népnek. Ezért Románia aligha tudná saját erejéből alapvetően megváltoztat­ni az ország gazdasági szerkezetét és gyorsan fejlődő iparral és mezőgaz­dasággal rendelkező államot építeni az országból. A szocialista tábor többi or­szágaival, köztük a Csehszlovákiával való együttműködés segítette és segíti a problémák megoldását. Csehszlovákia ipara az évente meg­kötött kereskedelmi szerződések alap­ján folytatott rendszeres kereskedel­men kívül hozzájárult az ország fontos ipari üzemeinek építéséhez is. Például a doicesti Barátság-Villanyerőmű csehszlovák szerelők, mérnökök köz­vetlen együttműködésével épült fel és nagyobbrészt Csehszlovákiából szállí­tott berendezéssel van felszerelve. Ro­mániában jelenleg nagy cellulózekom­binát épül, melynek nyersanyagát a Duna deltájának nádasaiból szerzik. Hazánk Lengyelországgal és az NDK­val együtt villanygépek és technológiai berendezésrészlegek szállításával vesz részt e kombinát építésében. Az üzem a világ egyik legnagyobb ilyen gyára lesz. Háromszáz hektár területen épül és befejezése után, 1960-ban 50 ezer tonna évi kapacitással fog dolgozni. A csehszlovák-román együttműködés másik formája a tudományos-műszaki együttműködés. A tudományos-műsza­ki együttműködésről szóló szerződés aláírásától eltelt két év alatt Románia 245 naftaipari- és földgázipari, fa- és vegyiipari s másféle műszaki doku­mentációt küldött Csehszlovákiának, tőlünk viszont 300 kohászati, gép-, ke­rámiai, könnyű- és egyéb ipari doku­mentációt kapott. A kölcsönös gazdasági kapcsolatok mellett a két ország támogatja a köl­csönös gazdasági segítség 'tanácsának munkáját, amelyben nemcsak az egyes országok kölcsönös gazdasági kapcso­latai szilárdításának és gazdaságunk harmonikus fejlesztésének fontos esz­közét, hanem elsősorban azt a tényezőt látja, mely elősegíti a hatalmas szocia­lista tábor országai közös erőinek jobb és hatékonyabb kihasználását. Ez ép­pen ma fontos, amikor kísérletek tör­ténnek Nyugat-Európa gazdasági egye­sítésére. Ez év januárjában a CSKP és a Ro­mán Munkáspárt küldöttsége a két or­szág gazdasági együttműködésének egyes kérdéseiről tárgyalt. Kitűnt, hogy korántsem merítettünk ki minden le­hetőséget és hogy hosszúlejáratú gaz­dasági szerződés révén lényegesen fokozhatjuk mindkét ország gazdasági' építésének hatékonyságát^ s meggyor­síthatjuk termelőerőink fejlesztésé­nek ütemét. Nagy jelentősége van szá­munkra a romániai kikötők jobb ki­használásának is a Közép- és Közel­Keletre irányuló áruforgalom szem­pontjából. A csehszlovák-román qazdasági kap­csolatok jól beleilleszkednek a szocialis­ta tábor országainak kölcsönös együtt­működésébe. A szocialista tábor orszá­gai gazdasági együttműködésének fej­lődése a szocialista nemzetközi mun­kamegosztás alapján történik, melynek szelleme idegen a kapitalista munka­megosztás szellemétől. J. J. A francia nemzetgyűlés teljhatalmat szavazott a kormánynak Párizs (ČTK) — A francia nemzet­gyűlés július 19-én 280 szavazattal 183 ellenében bizalmat szavazott Bour­gés-Maunoury kormányának. A kor­mány mellett szavaztak a szocialisták, a radikális szocialisták többsége és a néprepublikánusok s a „függetlenek" túlnyomó többsége. A kormány ellen főként a kommunisták és Mendés­France radikális szocialista parlamen­ti csoportjának hívei szavaztak. 29 képviselő tartózkodott a szavazástól, több mint száz képviselő pedig egy­általán nem vett részt rajta. A francia nemzetgyűlés a bizalom megszavazá­sával egyidejűleg jóváhagyta a kor­mány algériai rendkívüli teljhatalmá­nak meghosszabbításáról és egész Franciaország területére való kiter­I jesztéséről szóló törvényjavaslatot. A Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusa előtt Moszkva (ČTK) — Moszkvában jú­lius 24-én megkezdődik a Szakszer­vezeti Világszövetség végrehajtó bi­zottságának rendes ülése, amelyen megtárgyalják a Szakszervezeti Vi­lágszövetség IV. kongresszusának előkészületeivel összefüggő kérdése­ket. Pt kongresszus, mely a nemzet­közi munkásmozgalom történetének egyik legjelentősebb eseménye lesz, októberben nyílik meg Lipcsében. Kétségtelen, hogy a kongresszuson sokkal több szakszervezeti képviselő vesz majd részt, mint ez 1953-ban Bécsben tartott kongreszuson. Ausztrália Kommunista Pártja helyesli az SZKP KB határozatát Sidney (ČTK) — Ausztrália Kom­munista Pártja e napokban nyilatko­zatot tet{ közzé, amelyben melegen helyesli az SZKP KB határozatát Mo­lotov, Kaaanovics és Malenkov ál­lamellenes tevékenységéről. A hatá­rozatban „az SZKP KB határozottsá­gának bizonyítékát látja, hogv kész a személyi kultusszal Kssiefüggő negatív befolyások utolsó nyomait is eltüntet­ni". Ausztrália Kommunista Pártjá­nak nyilatkozata továbbá megjegyzi, hogy az SZKP KB határozata telje­sen és pontosan megmagyarázza e határozat indokait. Az USA folytatja a nukleáris robbantási kísérleteket Las Vegas (ČTK) — Nyugati hír­ügynökségek jelentése szerint július 19-én újabb amerikai atomfegyver­robbantást hajtottak végre a neva­dai sivatagban. Először próbálták ki a repül őqéDről kilőtt irányítható atomlövedéket. Az afrikai-ázsiai országok ENSZ­beli csoportja követeli az algériai kérdés tárgyalását New York (ČTK) — Huszonegy ázsiai és afrikai ország ENSZ-beli ál­landó képviselői, többek között In­dia, Egyiptom, Afganisztán, Japán és Szíria képviselői levelet küldtek az ENSZ főtitkárának, melyber követe­lik, hogy az algériai kérdést tűzzék az ENSZ XII. közgyűlésének napi­rendjére. Követelésüket azzal indo­kolják, hogy az ENSZ XI. közgyűlé­sén olyan határozatot hoztak, mely­ben reményüket fejezték ki, hogy békés, demokratikus, igazságos mó­don megoldják a; algériai problémát, hogy az megfeleljen az ENSZ alap­okmányában lefektetett elveknek. Az ENSZ közovülése utáni időszak azon­ban egyáltalán nem jelentett hala­dást e határozat végrehajtásában, AZ ENSZ LEFEGYVERZÉSI albi­zottsága Stassen amerikai küldött elnökletével július 19-én folytatta munkáját. Az albizottság következő gyűlését július 22-ér. tartják. (ČTK) özbekísztán utó érte Brazíliát, Pakisztánt a gyapottermelésben Moszkva (ČTK) — Az Üzbég SZSZK ugyanannyi gyapotfonalat termel, mint Brazília, Pakisztán, Törökország és Irán együttvéve. A nyersselyemter­melésben 50 százalékkal felülmúlta Brazíliát, Franciaországot, Törökorszá­got, Iránt, Görögországot, Spanyol- I országot és Libanont együttvéve. A gyapotanyaggyártásban Üzbekisz­tán szovjet viszonylatban a második helyen áll. Évente több mint 200 mil­lió méter anyagot termel. Gyapotszö­vet-gyártása 1960 végéig mintegy 20 százalékkal növekszik. Walter Ulbricht az NDK államapparátusának egyszerűsítéséről Berlin (ČTK) — A Neues Deutschland közölte Walter Ulbrichtnak, az NSZEP KB első titkárának beszámolóját, me­lyet a párt Központi Bizottságának 32. teljes ülésén az NDK államapparátusá­nak egyszerűsítéséről tartott. Walter Ulbricht megállapítja, hogy az állam­apparátusban működő pártszerveknek lényegesen fokozniok kell politikai és ideológiai nevelőmunkájukat és alapo­san meg kell javítaniok munkájukat. Kijelentette, hogy az államszervek és a lakosság kapcsolatainak szorosab­baknak kell lenniök, majd a -legfonto­sabb kérdésnek a népgazdasági terve­zés megjavítását mondotta. Bejelentet­te, hogy az NSZEP KB politikai irodá­ja és a NDK kormánya elhatározták, hogy a kormány mellett gazdasági ta­nácsot létesítenek. Ennek a gazdasági tanácsnak tevékenysége a kormányha­tározatok előkészítésének alapvető kérdéseire és ellenőrzésükre fog össz­pontosulni, hogy ezzel biztosítsa a munka jobb koordinálását a kormány­ban és véget vessen a szűk ügyosztá­lyi szempontoknak. A JAPÁN IFJÜSÁ£ KÜLDÖTTSÉGE ELUTAZOTT A VIT-RE Tokió (ČTK) — Niigata japán város lakói a napokban búcsúztatták a japán ifjúság és' sportolók küldöttségét, amely elutazott a moszkvai VIT-re. A japán külügyminisztérium nehézsé­geket támasztott az útlevelek kiadá­sában, de a tiltakozó mozgalom nyo­mására kénytelen volt meghátrálni. Az Alekszandr Mozsajszkij nevű gőzös szállítja a küldöttséget a szov­jet partokra. A gőzös elindulása előtt tartott nagygyűlésen a város ötezer" lakója búcsúztatta a fiatalokat. Felkelés Maszkat és Omán brit protektorátusban London (ČTKJ — A Reuter hír­ügynökség jelentése szerint a Bah­rein-szigetek hivatalos brit képvise­lője közölte, hogy Maszskat és Omán brit protektorátusban felkelés tört ki. Maszkat és Omán az Arab-félsziget délkeleti részén a Perzsa-őböl bejá-J rátánál fekszik. A brit ügyvivő beis­merte, hogy a felkelés „kezdeti si­kert" aratott. Britellenes jellegű és Omán volt fővárosának, Nizuvahnak területére összpontosul, ahol 1955 decemberében vérbe fojtották Haleb ibn Ali al-Hanaj ománi uralkodó, fünoetlenségi törekvését, Ománt erő­szakkal a szomszédos Maszkathoz csatolták, amelyet a maszkati szul­tánnak brit tisztek parancsnoksága alatt álló csapata 1 tartottak megszáll­va. Ezek a csapatok akarják felszá­molni a mostani TéTkelést is. A BRIT AUIÓBUSZFORGALMI al­kalmazottak július 28-án London ki­vételével egész Angliában sztrájkba lépnek. A sztrájkot öt szakszervezet szervezi és százezer gépkocsivezető, kalauz és javitómunkás vesz részt a sztrájkban, mellyel béremelést köve­telnek. (ČTK) Anglia a közelmúltban még Igazi világhatalom volt. Kezében tar­totta és ellenőrizte a világ iparának és kereskedelmének nagy részét. A második világháború után azonban a helyzet megváltozott. Anglia ha­talma és tekintélye erősen megtépá­zódott. Anglia ipari termelése 1956­ban ugyanazon a szinten mozgott mint 1955-ben. Igaz, hogy a katonai megrendeléseken dolgozó ipari ter­melés növekedett, számos, főleg köz­szükségleti cikkeket gyártó vállalat viszont lényegesen kevesebbet ter­melt, mint 1955-ben és ez alapjában meghatározta az össztermelés stag­nálását. Felvetődik a kérdés: ml a pangas oka? A válasz erre egyöntetű: a fék­telen fegyverkezési hajsza. A túlmé­retezett katonai kiadások tették le­hetetlenné a világpiacon Anglia régi pozícióinak fenntartását, gyengítet­ték az exportra termelő iparágak versenyképességét, mert a nemzeti jövedelem igen számottevő részét nem az ipar korszerűsítésére, hanem az improduktív fegyverkezési költsé­gek fedezésére fordították. A máso­dik világháború után egészen 1952­ig Anglia volt az egyetlen európai országi ahol a nemzeti jövedelem be­ruházásra fordított része nem érte el az 1938-as színvonalat, sőt Anglia 1952 után is elmaradt vetélytársai mögött e tekintetben. Maga Macmil­!an~ már 1956 tavaszán beismerte, bog y a katonai terhek rendkívül nyomasztóan hatnak az angol gaz­daságra. Ez alkalommal az akkor még Bénzüfjyi miniszteri tisztségben levő ANGL1AT INFLÁCIÓ FENYEGETI mai angol miniszterelnök beismerte, hogy ha Anglia másfél milliárd font sterling helyett csak 800 milliót köl­tene fegyverkezésre és a felszabaduló 700 miiliót nemzetgazdasági beruhá­zásokra és az export előmozdítására fordítaná, fizetési mérlege megjavul­na, s a nemzetgazdaság talpra álla­na. Macmillan azonban ezt „megva­lósíthatatlan álomnak" tekintette és tekinti ma is, mivel szerinte egy ilyen intézkedés „felelőtlen tett lenne a mai nemzetközi helyzetben". Hogy a nemzetközi feszültséget éppen egy ilyen lépés enyhítené, arra Macmil­lan nem akar gondolni. A fegyverkezésben érdekelt monopoltőkések azzal próbálják meg­téveszteni a' közvéleményt, hogy a fegyverkezést a gazdasági prosperi­tás fő eszközének állítják be. Tény, hogy 2852 ipari társaság tavalyi pro­fitja kb. 9 százalékkal növekedett. Igy a gépgyártó ipar 14, a fémipari társaságok 31, a hajógyárak 21,5 szá­zalékkal növelték profitjukat 1955­höz viszonyítva. A közszükségleti cikkeket gyártó vállalatok nyeresége ezzel szemben tavaly jelentősen csök­kent. A fegyverkezési hajszát ter­mészetesen elsősorban a dolgozók sínylik meg. A katonai kiadásokat szüntelenül növekvő adók formájában maga a szigetország lakossága kény­telen viselni. Az angol lapok felháborodással ír­nak a konzervatív kormány háborús költségvetésének következményeiről. „Le kell mondanunk ruhatárunk fel­újításáról, a cigarettáról, már nem járunk színházba, szabadságunkat sem tudjuk vidéken tölteni, még új­ságokra sem telik. Munkába azért menni kell, de emelkedett az autó­buszjegy ára. Este világítani kell, de drágább lett a villanyáram, tekintve, hogy rövidesen emelik a szén árát is, még drágább lesz. Főznünk kell, de drágább a gáz, ki kell fizetni a házbért, ami lényegesen többe kerül mint azelőtt" — írják a lapok. Eme lakonikus mondatok mögött ember­milliók sorsa húzódik meg. Az új lakbértörvény, amelynek alapján a háztulajdonosok július 1­től másfél-kétszeresére emelhetik a lakbért, nem kevesebb, mint öt és fél­millió családot sújt. 1956. januárjá­tól 1957. elejéig 120 ezerrel növeke­dett a teljes és 150 ezerrel a részle­tes munkanélküliek száma. A munká­sok nagy többségét azokból a válla­latokból bocsátják el, amelyek vásár­lóképes kereslet, nyersanyag, illetve hitelek miatt csökkentett kapacitás­sal dolgoznak, vagy csődbe jutottak. Ennek a politikának következménye az emigrálni óhajtók számának hihe­tetlen megnövekedése is, amely egy­részt a gazdasági helyzet rosszabbo­dásával magyarázható, másrészt az­zal a háborús atmoszférával, amelyet az angol kormány kardcsörtető erő­politikája teremtett. Reálisan a termelés növelésének legfontosabb előfeltétele a tömegek vásárlóképességének növekedése vol­na. Azonban a fegyverkezési terhek az 'új költségvetésben lényegében azonosak maradtak, sőt, a kormány a gazdasági nehézségeken úgy próbált úrrá lenni, hogy tovább szándékszik emelni az adókat s „véd és dacszö­vetséget" kötött a monopoltőkésekkel a béremelési követelések visszaszorí­tása érdekében. Az angol munkásság erre is megadja a választ. Az angol sajtó figyelmének és aggodalmának fő tárgya az utóbbi napokban Cou­sinsnak, a szállítómunkások szak­szervezete főtitkárának beszéde, amely megadta a kegyelemdöfést a bérrögzítésnek, visszautasította a kormány javaslatát az országos ár­és munkabér tanulmányozó hatóság felállítására. A polgári sajtó bizo­nyosra veszi, hogy a szakszervezeti kongresszus hadat fog üzenni a bér­rögzítésnek, és a legijesztőbb színek­kel ecsetelik ezt a veszélyt. Az an­gol lapok szerint a kormánytöbbség affelé hajlik, hogy szabadjára kell en­gedni az inflációt. Erre mutat az ál­lamosított ipar * hivatalnokai fizeté­sének felemelése. Napról napra emel­kedik a megélhetési cikkek ára, nem­sokára emelik a postai díjakat, a vas­úti díjszabásokat, s ez újabb ár- és béremelkedéshez fog vezetni. Számos nagy vállalat, amely eddig a kormány kérésére rögzítette árait, most ára­emelkedéseket kezdett, mert elvesz­tette hitét a szilárdság megőrzésé­nek lehetőségében. Anglia tehát nagy napok előtt áll. Egyszeriben előállt az a tény, hogy az ország első számú veszedelme az infláció lett. (y-r) I MOHAMMED ZAHlR afgán király július 19-én megtekintette V. I.' Le­nin kremli dolgozószobáját és laká­sát. E helyiségekben fogadta 1919 februárjában Lenin Mirza Mohammed Jaftali nagykövetet, aki most az af­gán király kíséretéhez tartozik. Lenin akkor kijelentette a nagykövetnek, hogy a szovjet kormány nagyra be­csüli az afgán kormány baráti lépé­sét, amely elsőként ismerte el a Szovjetuniót. (ČTK) OLASZORSZÁGBAN július, 18-án sztrájkbr léptek a különféle gazda­sági ágak dolgozói. A Costo San Gio­vanni-i Marelli-üzem ötezer munkása az lbocsátások elleni tiltakozása jeléül 24 órára leállította a munkát. Ugyancsak sztrájkba léptek a Borlet­ti-üzem munkásai, mert egyik tár­sukat hosszas betegsége miatt bocsá­tották el. Milánóban sztrájkba léptek a városi közlekedés alkamazottai és a törni nagyolvasztó munkásai, mi­vel megtagadták bérköveteléseiket. (ČTK) A WASHINGTONI SZÖVETSÉGI Bl­RÖSÁG július 19-én „Az USA kong­resszusénak megvetése" címén 500 dollár bírságra és egyhavi feltételes szabadságvesztésre ítélte Arthur Mil­ler neves amerikai drámaírót. (ČTK) A NYUGATNÉMET PARLAMENT felsőháza, a szövetségi tanács ióvá­haqyta a hat nyugat-európai orszttg közös piacáról és az úgynevezett Euratomról szóló szerződéseket. A Szövetségi Köztársaság így hát az első állam, amely ratifikálta a nyu­qatnémet monopóliumok kiváltsáoos nyugat-európai helyzetét. (ČTK) A SZOVJET KOLHOZOK és szov­hozok az idén 360 mázsa cukorrépa betakarítását tervezték hektáronként. Cukorrépával több mint kétmillió hektárt vetettek be és jó termés ígérkezik. A cukorrépa betakarítá­sánál legalább 25 ezer kombájnt és répaekét helyeznek üzembe. (ČTK) OJ SZÔ 1957. július 2 L \

Next

/
Thumbnails
Contents