Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-18 / 198. szám, csütörtök

• • LÜKTETŐ ELET A FOLD GYOMRABAN Tikkasztó hőség van. A perzselő nap á aranysugarai a doI JBöPSa linai bányaüzemet » .^PraSSfl övező fák lombkoronái közé is belopakodtak. Az égbolton csak egykét bárányfelhő vonult tova lassú vontatottsággal. Itt épül a Háj- és Bukovec-üzemek földalatti összekötő útja, melynek megvalósítása gazdasági szempontból nagy jelentőségű, mert a szén szállítása a vagonokba lényegesen kevesebb költséggel jár. Nem messze innen lánctalpas buldózer dübörög, a talajt tépi, tolja maga előtt. Születőben van az új sugárút is, amely a Stráciny útvonallal lesz összekötve, s az üzem mellett kígyózik majd tova. Jő néhány évvel ezelőtt még mély csend, bágyadtság nehezedett a tájra, ma a szénnel megrakott vagonok ritmikus zaja, az új élet pezsdülése váltotta fel. Pillantsunk be a föld gyomrába is, mert itt is lüktet az élet. A keskenyvágányú sínpáron üres és teli csillék gördülnek nagy robajjal lefelé a meredek lejtőn. A karbidlámpa pislákoló fényénél kemény és komoly munka folyik. Legtöbb munkahelyen a betonozást szorgalmazzák, amellyel igen szépen haladnak előre. A kibetonozott boltíves folyosó kisebbméretű alagúthoz hasonlít. Ahogy beljebb talpalunk, malterhez hasonló latyakba merül a csizmánk. Halgas Sanyi munkacsoportjánál tartunk. Szikár, csontosarcú ember. Fúrással van elfoglalva, lövéshez készülődik. Nekilendült testtel, kemény marokkal nyomja a fúrót, mely halk sivítással bukik bele a puha, szürkészöld anyagba. Rövid idő múlva robbanások rázzák meg a hegyet, s utána a vájár örömmel szemléli, hogy kedve szerint szakított. A robbanás füstje csakhamar szétoszlik, mert kívülről a természet friss, üde lehelete még a bánya mélyén is érezhető. A sártól maszatos arcú emberek kezében csákányok lendülnek. A lefelé csuszamló kisebb-nagyobb részeket még mindkét oldalon lefaragják. A tetőzetet pedig különös gonddal és elővigyázatossággal alátámasztják, mert a robbanástól megrepedezett anyagból könnyen leeshet egy jókora darab. Nagy munka ez és sok időt vesz igénybe, de megéri, mert számolriiok kell azzal is, hogy az elkönnyelmúsködött biztosításnak nagy ára lehet. Innen Bán Sándorhoz visz az utunk. Keménykötésű, ötven év körüli ember. Fejét már ezüstösen fénylő deresedő haj fedi. Munkában komoly, nyugodt és megfontolt. Hosszabb időn át a víztároló medence betonozásán dolgozott. Már hetekkel ezelőtt az utolsó simításoknál tartott. A hozzá beosztott emberek is becsületesen helytállnak a munkában, az a benyomásom, hogy jól megértik egymást. Még sok-sok munkacsoport munkájáról és sikeréről kellene említést tenni, mivel a három műszak dolgozói között bőven akadnak olyanok, akiknek szorgalma elismerést és dicséretet érdemel. Ezek közé tartozik Varga Károly, Brindza István és még sokan mások. Az átlag normateljesítményük hosszabb idő óta száz százalékon felül van. A boltíves folyosó hosszabb távolságon át vasácsolattal és vasbeton deszkázattal van biztosítva. Egyik helyen kiflialakban kanyarodik, majd egyenes vonalban teljesen a szakadásig vezet. Közismert tény, hogy Dolinán ez a legfontosabb munkarészleg Ma erre a munkahelyre összpontosul nemcsak a műszaki vezetőknek, de a munkásoknak a figyelme is, mert ezen a munkahelyen a legnehezebb előretörni. Homokkal, iszappal keverve zuhany módjára jön a víz felülről az itt dolgozók nyakába. Csak gumiruhában, fejükön széleskarimájú gumikalappal tudnak alatta dolgozni és még így is, amikor a műszak végetér, csuromvizesen kerülnek a felszínre, de a csüggedésnek nyomát se látni rajtuk. Az ácsolás sűrűn és erős fával történik, mert a nyomás felülről olyan nagy, hogy szinte recseg-ropog a ránehezedő tehertől. Az előrehaladás igen nehéz és bonyolult, de minden jel arra mutat, hogy ez a küzdelem meghozza gyümölcsét, és siker koronázza a dolgozók fáradságos munkáját. Meg kell jegyeznünk, ez a munka próbára teszi szakképzettségüket, fizikai erejüket és nem utolsó sorban idegzetüket is. Már a múlt évben is dolgoztak rajta jó néhány hónapot. Nagy István elővájár, aki a futóhomokban és beszakadt vágatok előretörésében gazdag tapasztalattal rendelkezik, annak idején bizakodóan tekintett a jövőbe. Tudta, hogy ez a munka vérbeli bányászok vizsgájának is mondható. Nagy István harminchat éves, magastermetú, szikár emher. Olyan embernek ismerik, aki a nehézségek előtt nem szokta beadni a derekát. Nagy lendülettel vetették bele magukat a munkába. Haladtak is vele szépen, de sokszor meg is akadtak. Sok töprengés, elgondolás lüktetett az agyukban, hogyan lehetne célszerűbben előrehaladni. A jó tanácsot és a szakértők véleményét szívesen elfogadták volna, de ilyen kevés akadt. A műszaki vezetők is tanácstalanul nézték a he!yzet komolyságát. Ha nehéznek is bizonyult, a fáradságos munka pár hónap múltán sikerrel járt. Hét métert sikerült előretörniök. örültek is neki s úgyszólván minden héten, sőt minden nap számon tartották, hogy a rajz szerint mennyi van még hátra. De nemcsak a szakképzett bányászok hiánya miatt haladt lassan a munka. Nem volt biztosítva rendszeresen az anyagellátás, mint pl. kocsik és az ácsoláshoz szükséges különböző faanyagok. A késve érkezett anyag miatt jelentékeny munkaidő ment veszendőbe. Jelenleg Magyarországról érkezett bányász elvtársak segítségével folytatiák a munkát. Egy gondolat, egy cél fűti mindannyiukat, hogy közös erővel minél előbb áttörjék a szakadást. Kladivik Zoltán üzemvezető szavai szerint nagy szaktudással rendelkeznek, a szorgalmuk is kiváló és így arra a reményre jogosít, hogy ezen a munkahelyen mindannyiuk örömére közelebb érnek a végleges sikerhez. Az anyagellátás is lényegesen megjavult. A munkafolyamathoz szükséges különféle faanyagok és szerszámok pontosan és hiánytalanul kerülnek kéz alá. . A hibák felszámolását a többi munkahelyeken is érvényre kellene juttatni. Az anyagellátás pontos betartása, valamint a munka megszervezése iránt nem lehetünk közömbösek. Nem egy esetben előfordul, hogy egyes munkahelyeken kocsikból és különféle anyagból torlódás van, míg más munkahelyeken tétlenül várakoznak. Az aknászoknak nagyobb gondot kellene fordítaniok a munkerők elosztására is, mert igen gyakori az az eset, hogy ahol három munkaerő is elég lenne, oda adnak négyet, de néha fordítva van. Az anyaggal való takarékoskodást is elsőrendű feladatnak kell tekinteni. Kladivik Zoltán üzemvezető elmondotta, hogy ez évben az anyaggal való takarékosság lényegesen javult, ami jelentékeny pénzösszeget tesz ki. Az elért eredménnyel azonban még nem lehet megelégedni. Nagyon sok egészséges faanyag van pusztulásra ítélve, ami hosszú hónapok óta hever a sárban. Továbbá a biztonsági előírások pontos betartása is nagyban hozzájárulhat a jobb teljesítmények kialakulásához, mert a tisztán, rendben tartott munkahelyen iobban haladhat a munka, csökken a sérülés és a megbetegedések száma. Az üzemi újság, a Bányász Szava elég gyakran és terjedelmesen ír erről, de kevésbé lehet következtetni arra, hogy a felhívást megszívlelik. Nemzetgazdaságunk vallja kárát, ha ezeket a fontos tennivalókat figyelmen kívül hagyjuk. A betegségek, kisebb-nagyobb sérülések, valamint egy-két fegyelmezetlen munkás távolmaradása arra int, hogy ezen a téren is van mit javítani A 25 százalék munkaerőhiány is zavarja az előirányzott terv teljesítését és nem utolsósorban ennek a munkaerőhiánynak a pótlása hajrá-munká[ hoz, kapkodáshoz vezet. Hivatkozhatunk anyagi károkra is, mivel az elkorhadt ácsolatot nem ellenőrzik rendszeresen. Csak akkor fognak hozzá, amikor már beszakadt, és a kijavításra jó néhány műszak szükséges. Az ilyen hibákat meg lehetne előzni egy-két segédácsolattal, amit egy műszak alatt kényelmesen elvégeznének. Ezenkívül a leszakadt sok-sok csille föld más munkahelyen is zavart okoz, mert amíg el nem távolítják, addig a szállítás szünetel. A munkások szakképzettsége és politikai fejlettsége elég alacsony színvonalú. Sokan nem látják még tisztán a dolgozó és' az állam érdekei között az összefüggést. Az olyan munkások, akik egy lábbal kis földjükön, a másik lábbal a bányában vannak. A kommunisták és szakszervezeti funkcionáriusok feladata volna, hogy a fogyatékosságok kiküszöbölésében élen járjanak, de a kevés létszámú tagság megoszlik műszakonként és segítség nélkül nem tud megbirkózni azokkal a problémákkal, amelyek a hibák felszámolását eredményeznék és a jobb sikerek elérésére magával ragadná a többieket. Szükség van a munkások és műszaki vezotök szorosabb kapcsolatára, mert esek közös erővel lehet elejét venni a hibáknak. Keresni és kutatni kell a hibák ckait és bátor bírálattal kell kipellengérezni, ostorozni, mert a hibákkal való megbékélés a fejlődés és a jobb sikerek elérésének fékezője. Helytelen olyan álláspontra helyezkedni, mint egyesek: „Ne szólj szám, nem fáj fejem." Akik javítani kívánnak a hibákon. legyen a szavuk hívóharang, amely felébreszti az alvókat, ösztönzi az elmaradókat, feltárja munkánk fogyatékosságait, megvilágítja, .építőmunkánk sikereit. KERTÉSZ IMRE A propagandista jó munkája nyomán új tagokkal erősödik a pártszervezet A Dunaszerdahelyi Baromfifeldolgozó tizem pártszervezete mindig nagy gondot fordított propagandisták kiválasztására és helyes irányítására. Závorka járási propagandistát a pártoktatási év folyanván a pártszervezet bizottsága jó munkájáért többször megdicsérte. A pártoktatási év befejezése után pedig újból propagandistának jelölték. Závorka János munkája, jelleme egyaránt példamutató. Szabad idejében könyvet, füzetet vesz elő és tanul. A szemináriumon a legjobbak egyike volt, szorgalmasan fejlesztette tudását. Megnyerte a tanulókörébe beosztott hallgatók bizalmát. Jól végzett munkáját, legjobban az bizonyítja, hogy a termelésben dolgozók soraiból ezekben a napokban öten kérték a pártba való felvételüket azok közül, akik a múlt pártoktatási évben az ő körében tanultak. Závorka Jlános propagandista tovább tanul és szorgalmasan készül a propagandisták nyári iskolázására, hogy a következő pártoktatási évben még eredményesebb legyen munkája. PATASI ISTVÄN, Dunaszerdahely. MM A nemzetközi kereskedelem 1956-ban cím alatt Genfben kiadvány jelent meg, amely ismerteti az 1956. év külkereskedelmi adatait. Az évkönyv szerint az egész világ külkereskedelme — minden egyes országban a kivitelt tartva számon — 1956-ban 92,6 milliárd dollárt tett ki az 1955. évi 83,3 milliárd dollárral szemben. Világos, hogy ebben az emelkedésben jelentős része van a Szovjetunió és a szocialista világpiac többi állama azon törekvésének, hogy minden lehető eszközzel fejlessze az árucserét a tőkés országokkal is. A genfi jelentés számszerűen nem részletezi az úgynevezett kelet-nyugat közötti kereskedelem adatait. így — példaképpen — csak egy tőkés ország Olaszország adatait ragadjuk ki. Az év első negyedében — az előző esztendő megfelelő időszakával szemben — Olaszország kivitele a Szovjetunióba 3,4 milliárd líráról 12,7 milliárd lírára, vagyis közel négyszeresére emelkedett, míg a behozatal — ugyanazon viszonylatban — 2,1 milliárdról 7 milliárdra gyarapodott. Hasonló az arány a Romániával való kereskedelemben. A kivitel 0,6 milliárdról 2,6 milliárdra, a behozatal 1,4 milliádról 3,2 milliárd lírára emelkedett. Hasonló arányokat mutat az olasz-jugoszláv és az olasz-bolgár kereskedelem alakulása is, míg Csehszlovákiával a kcreskedelm ebben az időszakban nagyjából változatlan szinten mozgott. Az egész világ aranykészletét 56 ezer tonnára, vagyis 63 milliárd dollárra becsülik. Ebből a mennyiségből körülbelül 40 milliárd dollár értékű a világ különböző államai nemzeti bankjainak kezében van. A megmaradt egyharmadot részben magánosok — tőkések — tartják birtokukban, részben pedig mint dísztárgy került feldolgozásra, részben pedig ipari, fogászati stb. célokat szolgál. Miután a fenti mennyiséget úgy számították ki, hogy a XVI. század kezdete óta termelt arany mennyiségét összeadták, a fenti adat a valóságban nagyobb lehet az addig termelt arany mennyiségével, viszont kisebb annyival, amennyi arany az elmúlt négy évszázadban különböző módon megsemmisült: természeti katasztrófák, hajóelsüllyedések, elrejtések stb. következtében. Anglia a múlt század második felében a földnek a legfejlettebb iparral rendelkező országa volt. Azóta egyre tart a visszavonulás az' egykori dicsőségből és gazdagságból. A legújabb ilyen hír különösen fájdalmasan érintheti a szigetország imperialista köreit: Anglia elvesztette az elsőségét a hajóépítés terén is. Ez év első negyedében ugyanis Japán már több hajót épített, mint mestere, az ősi Albion. A múlt év végén különben a világ hajóépítő dokkjaiban 1575 tengeri hajó állott építés alatt, együttesen több mint 8 millió tonna tartalommal. Különösen lázasan folyik világszerte az új kőolajszállító tartályhajók építése, amelyek között számos 100 000 tonna szállítóképességű óriáshajó van. A világ kőolajtermelése 1956-ban 835 millió tonnát tett ki, az előző évi 770 millióval szemben. Ha meggondoljuk, hogy 1946-ban a világ kőolajtermelése még csak 375 millió tonna volt, megértjük ennek a fejlődésnek a szédületes iramát. A Szovjetunió az egyes esztendők folyamán rendszeresen egy ideig cukrot vásárol a világpiacon, elsősorban Kubában, majd az év vége felé, cukrot visz ki, néha a behozatalt is meghaladó mennyiségben. A Szovjetunió cukorkivitele elsősorban Finnország, Irán, Afganisztán, Kína, Mongólia, Jemen és Észak-Korea felé irányul. Az ország jelenlegi cukortermelését a Nemzetközi Cukorbizottság, amelynek a Szovjetunió is tagja, 4,25 millió tonnára becsüli. A cukortermelés a fogyasztással arányosan állandóan emelkedik. Az amerikai lapok mint érdekességet említik, hogy az Egyesült Államok újabban több autót vásárol Európában, mint amennyit ő jelenleg Európában el tud helyezni. A dolog magyarázata abban rejlik, hogy az USA-ban nen» gyártanak kiskocsikat, ezeket tehái Európában kell beszerezni. Az európai piac viszont nem tudja nagyobb számban felvenni a drága s túlméretezett amerikai kocsikat. (- e - c) 60 éves a koprivnicei Tatra autógyár 60 évvel ezelőtt hagyta el a koprivnicei gyárat az első itt gyártott gépkocsi. Ez a világhírű autógyár a Tatra nevet 1923-ban vette fel, amikor az itt gyártott kéthengeres kis kocsi a Magas-Tátrában rendezett versenyeken sikerrel megállta a helyét. A fejlődés a Tatra 12-es népkocsin át, a még mindig futó T-57-ig (erről azt tartják, hogy nem tud kiöregedni), majd a hírneves Tatra 111-es tíztonnás teherautóig folytatódik. Ez az utóbbi teljes rakománnyal olyan nehéz tereppel is megbirkózott, mint a Himalája égig nyúló hegyei és Afrika homokos egyenlítői útjai A Tatra-gyár dolgozóinak legnagyobb büszkesége azonban mégis az elegáns, hatszemélyes 603-as. Ez a 170 kilométeres óránkénti sebességet elérő kocsi legrégibb autógyárunk dolgozói sokéves munkájának, gazdag tapasztalatainak gyümölcse. Nem maradnak el azonban a tehergépkocsik gyártásában sem. Nemrégen születtek meg a Tatra 137 és 138 típusú hét és 12 tonnás kocsik prototípusai. Ezek a kocsik teljesítményükkel túlhaladják a legismertebb világmárkákat. De nemcsak teljesítményükkel, hanem a megmunkálás pontosságával, a berendezés korszerűségével és a karosszéria formájával is. Első képünkön a Tatra 111-eseket láthatjuk a futószalagon, második képünk pedig e világhírű ehergépkocsik alkatrészeinek lyártását mutatja be. (ČTK felv.) /