Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-18 / 198. szám, csütörtök

NEMZETKÖZI SEREGSZEMLEJE KARLOVY VARYBAN ti-ÄTv^saŕ; IVÄN JAKOVICS FRANKO: A MAGYAR FILM MEGTARTJA RANGJÁT Túljutva a fesztivál felén, nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni, még kevésbé az elfogultság hibájába esni, de a Hannibál tanár úr vetítését követő kivételesen meleg és spontán tapsokkal, maga a közönség fejezte ki tetszését és ítéletét: a fesztivál magyar filmje nemcsak beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hanem egyenesen meglepetést keltett. A közönség és a szakemberek egybehangzó véleményének adok tehát csak hangot, amikor kijelentem, hogy a Hannibál tanár úr a már megismert Magasan a föld felett című szovjet és Az éj leple alatt című hindu film mellett feltétlenül a nagydíjak egyikére tarthat igényt. Az új magyar film sikere a magas művészi színvonal, a kitűnő és bátor témaválasztás, Fábry Zoltán kivételesen nagyerejű művészi rendezése, Szabó Ernő meggyőző erejű színészi alakítása nagyszerű ötvözetének köszönhető. Nyúl tanár úr különös történetét, e hősietlen hős históriáját Móra Ferenc még 1924-ben írta meg Hannibál föltámasztása című regényében, az olvasóközönség azonban csak három évtized múltán ismerhette meg a nagy magyar írónak ezt az éles szatíráját. Fábry Zoltán filmjében a kis óbudai tanár harcát az igazságért a húszas évekből a jellegzetesebb harmincas évekbe tette át a történetet, hogy jobban kiélezhesse a lélektipró, gyilkos Horthy-rendszernek minden fertelmességét. Annyira sajátosan magyar a film, hogy bemutatása előtt joggal tehettük fel a kérdést, vajon a külföld megérti-e a magyar fasizmusnak különlegességét, vajon az egyes utalások elég világosan megvilágítják-e a harmincas évek lidérces magyar valóságait, hogyan zuhan a szavak mámorában megszédült tömeg a fasizmus karmaiba? A fesztivál meggyőző igennel felelt, annak ellenére, hogy a szatirikus élű párbeszédek teljesen ízetlenül, olykor egyenesen elferdítve jelentek meg a feliratokon. (Ajánlatos volna, ha Állami Filmvállalatunk e hevenyészettt, hibás fordítás helyett jobbról gondoskodna, hogy a dolgozók fesztiváljain és a későbbi előadások során a cseh és szlovák nézők megfelelő képet kapjanak erről a kiválóan sikerült és számunkra igen hasznos mondanivalójú magyar filmről.) Nyúl tanár úr szerepében Szabó Ernő érdemes művész — aki két esztendő óta Budapesten él — olyan alakítást nyújt, amely bátran Radzs Kapur hindu parasztja mellé állítható. Szabó alakítása sugározza magából az emberséget, a jóságot, a kisember elesettségének tragédiáját és egyben komikumát is. PROLÓGUS Efim Dzigan filmje, amelynek forgatókönyvét Alekszander Stejn írta, az 1905-ös esztendő forradalmi eseményeit ecseteli. A Prológus egy hatalmas kollektíva közös munkájának eredménye, a Téli palota előtt lejátszódó jelenetek, a Véres vasárnap ecsetelésében a statiszták tízezrei vettek részt. A film itt lenyűgözően izgalmas és drámai feszültségű. Lenin forradalmi vezető szerepét is kitűnően tudja érzékeltetni; rendező, kameramen és nem utolsó sorban színész (N. Plotnyikov) itt elismerésre méltó munkát végeztek, úgyszólván megelevenítik a párttörténetnek az 1905-ös esztendőre vonatkozó lapjait. A nagyon igényes téma sajnos megakadályozta a film alkotóit abban, hogy mélyebben ragadják meg az emberi sorsokat és néhány egyén mesteribb rajzán át mutassanak rá a közösség sorsára. Nagyobb hatású, mélyebben szántó filmalkotás születhetett volna, ha a nagyarányú tömegjelenetek helyén jobban állítják előtérbe a forradalom első nagy viharaiban újjászülető s a forradalom eszméjéhez halálig hű embert. A film azonban így is hatásos és különösen ezekben a hónapokban, amikor az Októberi Forradalom 40. évfordulóját ünnepeljük, igen hasznosan és célravezetően tájékoztatja és neveli dolgozóinkat. KÖD ÉS ÉJ A lengyelek néhány érdekes bábfilmet mutattak be, a szovjet rövid filmek között a legnagyobb figyelmet a Kamcsatka vulkánjairól és forró gejzíreiről készült rendkívül érdekes, a földnek eddig ismeretlen darabját bemutató alkotás keltette. A rövid filmek között azonban tagadhatatlanul a legnagyobb figyelmet a Köd és éj című versenyen kívül bemutatott félórás francia film érdemli. Mauthausen, Ravensbrück, Oswieczim borzalmai elevenednek meg, százezrekről ad híradást ez a mesteri francia filmalkotás, emberekről, akik a koncentrációs táborokban számmá degradálódtak és vagy az embertelen munka poklában pusztultak el, vagy a krematóriumok tüzében váltak porrá és hamuvá. A helyszíni felvételeket lélekfojtó dokumentum-képek váltogatják és az egész film ezzel a kérdéssel végződik: Ki a felelős? Meg tudjuk érteni, hogy a Cannesben jelenlévő nyugatnémet küldöttséget fejbeütötte a fasizmus embertelenségének ez a lenyűgözően drámai ábrázolása és tiltakozásuk jeléül elvonultak a fesztiválról. Itt meg sem jelentek a vetítésnél, pedig a béke ügyének nagy szolgálatot tenne, ha ezt a megrázó francia filmalkotást mind ők, mind pedig az egész nyugatnémet nép megismerné. Tanulságul és okulásul! EGRI VIKTOR kCőlörők Karlovy Vary-i mozaik A filmfesztivál bemutatóit két helyen tartják. Délután rendszerint két filmet tekintünk meg zárt moziban, késő este pedig további kettőt a szabadtéri moziban, amelyre a helybeliek joggal igen büszkék. Minden előadás előtt a közönségnek bemutatják a sorrakerülő film képviselőit, a rendezőket és színészeket. A delegációk vezetői rövid beszédet tartanak. Az ilyen bemutatkozások nem szűkölködnek érdekes jelenetekben. A sok közül csak egyet említek. A dán delegáció bemutatkozásánál megismertük a magastermetű, szőkehajú, fiatal színészt, Pagh Klaust. Igen rokonszenves, különösen a nők körében kedvelt, ő is néhány keresetlen szót intézett a megjelentekhez. Csak azt nem értette senki, hogy elegánsan szabott szmokingja alatt mit rejteget, mitől dudorodik ki bal mellén a zakkó. A rejtély nemsokára megoldódott. Klaus befejezte szavait, majd egy gyors mozdulattal átnyújtotta a dán küldöttséget bemutató cseh színésznőnek ajándékát: egy igen kedves kitömött figurát. A jutalmat csók formájában kapta meg. Legutóbb a nyugatnémetek tartottak sajtókonferenciát. A többi között igen érdekes véleménycsere tanúi lehettünk, Aurel Bischoff úr, az Exportfilmtársaság igazgatója és Frey Werner, a DEFA (NDK) képviselője arról beszéltek, hogy eddig miért nem valósult meg a régi terv, Thomas Mann, A Buddenbroock család című regényének közös megfilmesítése. A DEFA képviselője ezért az egyik nyugatnémet filmgrémiumot vádolta, amely akadályokat gördít e célkitűzés megvalósítása elé. Bischoff úr ezzel szemben azt állította, hogy nem a grémium tehet erről, hanem egy egészen más szerv, amelyről ő igen keveset tud. A megnemgyőző válasz után mindenki azt hitte, hogy a keletnémet filmtársaság dolgozója támadásba megy át és az értekezlet csupán a két fél hadakozásában merül ki. Ezzel szemben F. Werner, amikor újra szólásra emelkedett, igen határozottan leszögezte: „Ne vitatkozzunk itt olyan dolgokról, amelyek végeredményben mindkét felet bánthatják. Filmesek vagyunk, szeretjük ezt a művészetet és valamennyien jó filmeket akarunk forgatni. Beszéljünk tehát arról, hogy ezt hogyan érhetnénk el." Ez a kis eset beszédes bizonyítéka, • hogy a művészet is közelebb hozhatja egymáshoz Kelet- és Nyugat-Németország képviselőit, ha meg van a megegyezéshez szükséges jóakarat. És mi reméljük, hogy nemsokára Thomas Mann világhírű regénye közös produkcióban kerül filmszalagra. Múlt hét csütörtökjén a fesztivál 300 küldötte, vendége és újságírója ellátogatott Plzeňbe, ahol megtekintettük a földteke majd minden zugába exportált, habos, kiváló ízű sört, a Prazdrojt készítő gyárat. Ez, meg a sörkóstolás volt a kellemes kirándulás fő célja. Jó kikapcsolódás volt, hiszen sok a jóból is megárt és már kissé megcsömörlöttűnk a sok filmtől. Az autóbuszokban; sok-sok nyelven felcsendült a nóta. Nálunk a jugoszláv partizándalokra válaszképpen cseh, szlovák és magyar énekszó hangzott fel. Később, a V. I. Lenin Művek üzemi klubjában az ebédet tánc követte. A cseh polka ütemére dobbant külföldi vendégeink lába. Jifí Marek elvtárs, a Csehszlovák Állami Film igazgatója bizony alaposan kifulladt, nehezen bírta a temperamentumos polka-tempót, amelyet Dana Sztoljanszkaja szovjet filmszinésznő diktált. Ezután , román ötletre negyvenen-Ötvenen nagy kört formáltak és eljárták a kendő-táncot, amelynek lényege az, hogy a kör közepén táncoló kiszemeltje elé teríti a kendőt, erre letérdepelnek és két cuppanós csók után a kiválasztott női vagy férfi táncos új párt keres. Kétségtelen, hogy nem rossz, hanem igen vonzó játék. GÄLY IVÁN Bernáth Aurél kiállítása a Szláv-szigeten Bernáth Aurél magyar festőművész kiállítása a prágai Szláv-szigeten az idei évad egyik legkimagaslóbb kulturális eseménye. Bernáth Aurél Kossuth-díiial kitüntetett érdemes művész készségesen vezet végig a kiállítási termekben, miközben képei erpdetét. stílusát, Csehszlovákiához fűződő emlékeit magyarázza. A festőművész a második viliágháhorú előtti években gyakran ellátogatott hazánkba. Erről tanúskodnak szlovákiai témájú képei, melyek közül talán a leoszeob az 1927-ből való ..Pőstvéni híd" című és a „Nemzet* ruhás szlovák lány", melyet 1937-ben festett. A „Prágai Károlv híd" is ebben az időben készült. Egyik prágai látooatása alkalmával 1934-ben megörökítette a Hradčanyt is, csodálatosan szép panorámájával. A színek é«. tündöklő árnyalatok mesteri ábrázolása. ez a mű. Bernáth Aurél művészetében a francia impresszionizmus mély nyomokat hagyott, méqis iaen sok benne az eredetiség. Az impresszionizmus nvomait hordja magán a „Tél" é«. „Marili a fa alatt" című festménye. m«'" utóbbi színeivel Gaugint juttatja eszünkbe. Művészete az utóbbi 6

03 SZO 1957 .július 18. években a szocialista realizmus felé irányul. Különösen érdekes „Önarn képe kislányával" (1955), „Az ipari munkásság és a sport", valamint a főterem kiemelkedő helyén elhelyezett, Munkácsi díjjal kitüntetett. 1947— 50-években készült „Kovácsék" című képe Csendéletei elraaadóak. A művész nemcsak a megmintázásra szánt tárgyakat válogatja ki különös hozzáértéssel, de azok előnyös elhelyezésére is nagy súlyt fektet. Bár a kéneken semmi mesterkéltség sincs és főLg egyszerűségükkel tűnnek kl. qyakran a sötét háttérből az előtér ben elhelyezett tárgyak színeivel csodálatos hangulatot váltanak ki. Ez* mutatják 1930-ban és 1931-ben készült virágcsendéletei, az 1938-ból való jázminbokor stb. Nagy sikerrel és előszeretettel kombinálja a művész az ablakból a kilátást csendélettel az előtérben. Ilyen például 1928hól a „Reggel", 1955-ből a „Tél karácsonyfával", 1956-ból a „Piros virágok az ablakban". Tájkéoei szinte élnek. Nem idegenkedik a rikító színektől sem, bátran használja a természet színeinek minden árnyalatát és mindig tökéletes összhangot ér el. Arcképei, mellképei különösen meckapóak. Az 1932-ben készült „Vénusz". az 1943-ból való „Festőművésznő" mind Bernáth Aurél európai szín[ vonal''' művészetét hirdeti, önarckéI peire is nagy gondot fordít, de legj kedvesebb témája „Marili" — a lánya I akinek arcképével lépten-nyomon taj lálkozunk a mintegy száznegyven képből összeállított kiállításon. A művész grafikai munkái, melyek oly elragadóak, hogy bizony szívesen monc'anánk néhányat közülük a maqunkénak, külön termet foglalnak el — Volt alkalmam az évek folyamán alaposabban megismerkedni a csehszlovák festőművészettel — mondja a ma már hatvankét éves E-irmát h Aurél. — Jelenlegi itt-tartózkodásom folyamán sikerült ismeretséget kötnöm több cseh kollegámmal, aminek igen örülök és nagy fontosságot tulajdonitok Problémáik hasonlítanak az enyéimhez és ezért többször folytattam velük érdekes eszmecserét. Kérdésünkre, hegy mivel foglalkozik a művész jelenleg, megtudjuk, hogy Prága szépségei, mint már annyiszor, ismét megihlették. Itt-tartózkodását a prágai Vár é* környékén újabb megörökítésére használja fel. Az előtérben a Károly-híd van. A mester szerint elcsépelt témájú mú nem létezik. Képeinek témaköre többször ismétlődik ugyan, de mindig másképpen látja, egyre újabb sajátosságokat fedez fel festészete tárgyain. Legújabb festményét ezen a kiállításon szeretné még bemutatni és reméli, hogy megnyeri a hozzáértők tetszését KARDOS MARTA Álmomban oly kopár, zordon vidékre leltem: sivár kőpusztaság, kietlen végtelen. Ott álltam közepén, ott álltam láncraverten, egy gránit-sziklatömb ott magaslott felettem, s -ors^ársak ezrei állottak ott velem. Az élet gondjai arcukra ráncot törtek, de szemük szeretet fényétől lobogott, és mindenik keze egy szörnyű láncot csörtet, és minden egyes váll oly súlyosan meggörbedt. mert vállunk egyazon nagy terhet hordozott, Hatalmas vaspöröly van mindenik kezében, s f értről — tán zeng az ég? — egy harsány hang dörög: „E sziklát törjétek fagyban és nyár hevében, megt" ni nektek kell — éhségen, nehézségen győzelmet vegyetek, ti bátor kőtörők." És mindnyájunk keze egyként lendült előre, a pöröly lecsapott, s a föld is remegett, ezer erős ütés csapott a sziklakőre, csak úgy zúgott, repült a sok szilánk belőle, és győztes dörgés szállt a pusztaság felett. Mint vészes csatazaj, mint zuhatag dörgése, úgy zengett a pöröly, a zord sziklát verő, bár lassan haladtunk, csak lépésről lépésre, s bár nyomot hagyott ott a vérünk serkenése, mely gátat vet nekünk, nem volt olyan erő. Hogy nem kapunk babért, azt mindünk tudva tudta, a munka bármi nagy, tán híre sem marad, csak akkor térnek rá az emberek ez útra, ha merész csapatunk a sziklát általfúrta, ha csontunk porlad ilár az új úttest alatt. De emberi babér ne is övezze tettünk; nem hősi koszorú, vagy dics az óhajunk; nyak-nkra láncokat mind önkéntesen vettünk, a szép szabadságnak mi rabszolgái lettünk, s •>. haladás útján csak kőtörők vagyunk. S mindnyájan hittük azt, hogy két erős kezünkkel mégis megtörjük ma.id a sziklafalakat, hogy saját csontunkkal és kiömlő vérünkkel egy új, szilárd, igaz világot építünk fel, és két kezünk nyomán az új élet fakad. S tudtuk, hopy messze ott, az elhagyott viliágban, hc nan a cél hozott, s vállaltunk kínokat, anyák, nők, gvermekek — mind várnak könnyhullásban, az ellenség pedig dühének rohamában szór ránk és tettünkre ezernyi átkokat. De nagy volt — tudva ezt — a gyötrött szív fájdalma, s bár testünk sajgott, szívünk vérezett, hi'ba könny és kín — nem volt oly nagy hatalma, hogy teltünk mezeién bennünket megzavarna, s még jobban megfogták a pörölyt a kezek. És mind így haladtunk, fial egy családnak... A kezünkben pöröly, s egy szent eszme vezet. Ha elfelednek is. s felünkre átkok szállnak, bátran utat törünk a jognak, igazságnak, míg a nagy végcél el nem írkezett. Fordított-" " " ' * '•-•15 HRIHORIJ KOVAL: kőförőhö oz „Egy új, szilárd, igaz világot építünk fel" (Ivá- Franko) Itt látta álmait, a sziklát törte karja, s szeretet s a düh szívében nagy arő — Dovbus-lvadék volt, egy hucul falu sarja, új életért küzdött a bátor Kőtörő. És úgy rémlett neki, hogy zuhatagok zengek, a messzeséget harcizaj szeli... S a barikádra nótaszóval mennek munkát s kínt vállalt hősök ezrei. 0. látnók Kőtörő! — Mily merészen hirdetted, hogy áldott legyen a pöröly s a kard ... S Boriszlavra emésztő csóvát vetnek ... A munkás bosszút, vérbosszút akart! f S a földeken, hol nyögött a béresnép, már új hajnal kélt a völgyek fölött, és elszántottak minden határt s mezsgyéi hős fiaid: a bátor kőtörők. A te szived most mily nagyon örülne, ha látnád: földed milyen új, mi szép! A trizubos* bandákat eltörülte s a csuhás kémeket is kiverte a nép. Ö nagy-nagy Kőtörő! Mint szeretett fiának, földed yirággal integet neked, s a Dnyepertől a Cseremosig árad Ukrajnákról írt sok-sok éneked. S ahol testedre borul hazánk földje, sírodhoz járul a dicső jövő: a kommunizmus sok-sok építője, minden nagy művüknél bátor kőtörő. Fordította: Bakó László *) A trizub az ukrán burzsoá nacionalisták háromágú jelvénye.