Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-15 / 165. szám, szombat

ki óv végén jelenik meg „A csalid kodvanoe" Szabó Béla új regénye — amely ez év végáre jelenik meg a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában — a véres, embertelen és gyilkos közelmúltba viszi az olvasót, azokba az évekbe, melyek sztigmaként viselték magukon a fasizmus hóhér-jegyét. Dávidról szól a regény, aki negyvennégy őssén éri meg tizennyolcadik születésnapját és e napon lepergeti emlékezetében eddigi életét. Ez a szándék meghatározta az írás műfaját is: filmszerűn követik egymást a képek, a múltból az eseményeket kiemelő fénysugár csak a lényegesre, a legfontosabbra villan, arra, amit az emlékező döntenek, emberséget szülőnek és gyarapítónak érez és vél életében. Az önkéntes száműzetés, elvándorlás a szülővárosból, az apa ötlete, úgy véli, megosztottan jobban helytállhatnak az üldözésben, nagyobb az esélyük, hogy legalább egy-két tagja a családnak túlélje a megpróbáltatást. Az apának e passzív, menekülést és megbúvást kereső szándékával szemben Dávidnak a harcos összefogást keresi, azokat az embereket, akik készek és képesek szembeszegülni az embertelenséggel. Megtalálja őket — nemcsak magához hasonló sárgacsillágos üldözötteket, hanem szlovákokat, magyarokat, németeket is, becsületes embereket, kommunistákat, akiket éltet és tüzel a jobb életbe, igazabb jövőbe vetett hit. A csapások, szenvedések gyerekfejjel férfivá érlelik — gondját vállalja az egész családnak, és azokban a vészterhes órákban, melyekben életről és halálról történik a döntés, a harcot választja, fegyvert fog, hogy megtisztítsa a világot a fasizmus pestisétől. Szabó Béla regénye a harcos humanizmus krédóját hirdeti, a rossz tagadását, leküzdésének szükségét. Emlékező és emlékeztető írás, önnön tegnapunk lélekbemarkoló számonkérése, summa és mementó: Ha szembekerülsz a rosszal, ne ítélkezz csupán, hanem cselek ed j! A Faluszínház magyar színjátszócsoportjának új temutatója Francia grafika a XIX. és XX. században A Faluszínház magyar színjátszó együttese csütörtökön mutatta be Jozef Hollý: „Kubo" című színjátékát. Képünkön jelenet a második f°lv0ft'S$b61. Kubo szerepét B. Várady alakítja, miig Németh Viola Anička szerepét játssza. A XIX. század második felében a festészet és grafika fejlődésében Párizs foglalja el a legelső helyet Európában. Eddig Rómába és Firenzébe vezetett a festők tanulmányútja. 1870 után a modern képzőművészeti felfogás és technika legilletékesebb fóruma Párizs lett. A rajz minden művészet alapja és kiindulópontja. A nézőnek gyakran többet árul el az alkotóművészről, mint a befejezett, festmény vagy szobor. A vázlatokban és tanulmányokban követhetjük a művész vívódással, kísérletezéssel jelzett útját eszméjének megvalósítása felé. A jelenlegi kiállításon több eredeti rajzon kívül főképp elsőrendű fakszimiléket látunk, melyek teljes illúziót keltenek. Haladjunk végig a bratislavai Galéria három termén. A legrégibb művek Ingres, Géricault és Delacroix-tól valók. Ingres klasszikus hagyományaiból indul ki, a rajz szigorúsága, a természet lelkiismeretes megfigyelése jellemzi. Kiállított férfiportréja élettel teljes. Sebesült Vénusza unalmasan hideg, korszerűtlen. Géricault remek kőnyomata: Mameluk védi a sebesült kürtöst, a harc drámai feszültségében a lovával összeforrt lovas nagyszerű mozgását és a legapróbb részletek kidolgozását mutatja. Delacroix a romantika úttörője. Rubens színei befolyásolják, témáival nagy hatást gyakorol korára. A francia festők szemét a Kelet felé irányítja,'ami Manet: Berni utca az akkori algíri háború időpontjában aktuális volt. Keleti lovasainak temperamentumos figurája s a Lótetemen lakmározó oroszlánok rendkívül finom rajz. Plasztikusan, kitűnően illusztrálja többek közt Goethe Faustját. Corot már az új meglátás mestere. Költőien átérzett, légies-ködös tájak vázlatos, hangulatos előadója. Folyómenti városrésze, meg a Magányos torony egyéni felfogású lombos fáival is megismertet Millet, az egykori parasztfiú új témát ad a festészetnek: a mezei munkát, a földművest szólaltatja meg epikusán nyugodt, mély érzésből fakadó művészetével, melyből a Köpülő nő és Asó férfi adnak ízelítőt. Manet, a lényeget hangsúlyozó fényproblémákkal kísérletező mester szintén bővíti a festői mondanivaló tárgykörét. Hűvös, kékeszöld tengerképén kívül itt látjuk szellemes felfogású arcképeit. A Hölgy öntudatos, életteljts, kevés színnel és élénk hatású pasztell portréja kiváló. A Legyező nő pikáns orra, kecses tartása tipikusan francia. A Reggeli a szabadban forradalmi újítást jelentett a füvön, vízparton megjelenő meztelen női testekkel. Az 1871-es porosz-francia háború emlékei: a Barrikád szuronyosat a párizsi utcán és a Húsért sorba álló asszonyok esernyős, zsúfolt képe. A Berni utcán néhány ecset- és ceruzavonással hozza ki a bérkocsit és járókelőket a viOOOO00O0OOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC A főiskolai nevelés legfontosabb elvei Az adott körülmények elemzéséből folyó hiányosságok kiküszöbölése, a kitűzött pedagógiai célok elérése két fontos elven alapul. Ezek a tanári kar részéről a nevelés és oktatás egysége, a főiskolai ifjúság részéről a CSISZ-szervezetek aktivizálása, a főiskolai kollektív élet nevelő hatásának megjavítása. Elméletileg helytelen és a gyakorlatban fölötte káros a szakoktatás és a nevelés mechanikus szétválasztása. A főiskola is elsősorban nevelőintézet, amely nevelő hatást gyakorol a hallgatókra; az eszmei környezet, amelyben a főiskolai tanár — még az is, akit a hallgató csak az előadáson lát — előadásának formájával, tartalmával, célzatával, akarva, nem akarva hatást gyakorol a hallgatók világnézetére, politikai véleményére, erkölcsi meggyőződésére. Tehát az is nevel, aki csak oktat; persze más kérdés, hogy a szocialista nevelési célok szempontjából jól vagy rosszul teszi-e ezt. Aki viszont nevelési munkáját jól akarja végezni, az arra törekszik, hogy az ideológiai és erkölcsi nevelőhatás szakoktatásának szerves részévé váljék. Mint mondottuk, aki csak oktat, az is nevel, és most hozzátesszük, hogy viszont rosszul nevel as, aki az ideológiai hatást a saját szaktudományától elválasztva akarja elérni, aki tehát a marx-ieninl elméletet, a materialista dialektikát, illetve a történelmi materializmust saját tudományágazatában nem úgy aplikálja, ahogy azt annak sajátos módszertani feltételei megkívánják. A tanítás és oktatás egysége és az ettől várható eszmei befolyás meggyőző ereje feltételezi tehát, hogy minden tudományásazatban, annak sajátos feltételei alapján a dialektikus materializmus elmélete és módszere taníttassák, hogy a hallgatók tudományos világnézetünk alapvető problémáit az egyes szaktudományok konkrét következtetésein és törvényein keresztül is megismerhessék és azok helyességét a tudományos kutató munka legújabb eredményein ellenőrizhessék. A tanítás és oktatás ilyen egységének elérése nem könnyű feladat; minden tudományágban más és más feltételekhez VE< kötve és nem egyenlő módszertani tanulmányokat feltételez. De magának az elvnek felismerése, az egységes pedagógiai eljárás helyességének elfogadása is nagy lépéssel viheti előre főiskolai nevelő munkánkat. Nem kevésbé fontos a másik elv helyes felhasználása is, a főiskolások kollektív élete nevelő hatásának lényeges fokozása. A főiskolások az egyetemi élet sajátos kollektíváiban tömörülnek; minden évfolyam, azon belü! a munkacsoportok, a CSISZ tanulmányi csoportjai, az évfolyamok és fakultások CSISZ-szervezetei, a szakszervezeti aktívák, a pártszervezet, az internátust közösség és annak diákönkormányzata, a klubok és sportszervezetek stb. külön-külön és együttesen arra törekednék, hogy ifjúságunkat a kollektivizmus szellemében neveljék. Nem szocialista ember az, akinek nincs szocialista viszonya a közösséghez, alti nem ismeri el a munkaközösség jogát arra, hogy az egyén hibáit kritizálja és a hiányosságok eltávolításához segédkezet nyújtson. A főiskolai kollektív élet kifejlesztésének útjából jelenleg két akadályt kell eltávolítani. Elsősorban megfelelően ki kell terjeszteni a CSISZ-szervezetek hatáskörét; az egyes évfolyamok és fakultások CSISZ-választmányainak rendelkezési jogát a helyi szükségletek szerint kell megállapítani és a fakultás vezetőivel való együttműködésüket is fokozni kell. Másodsorban a CSISZ-szervezetek tagságát minden megfelelő eszközzel aktivizálni kell. A főiskolai hallgatóknak meg kell érteniök, hogy felesleges minden alkalommal és mindaddig kifogásolni a CSISZ passzivitását, amíg a tagság önmaga mit sem tesz a szervezet aktivizálása érdekében és amíg mindenütt minden munkát a választmányra hárít. A nevelési elvek érvényesítésének formái A nevelés alapvető elveinek céltudatos felhasználása különböző formában történhet és e formák felhasználását illetően nem lehet általános érvényű szabályokat felállítani. A főiskolai nevelés eszközeinek sokrétűsége, az egyes évfolyamok és köztük főleg az első évfolyam külön problémái, a középiskoláról felkerülő fiatalság kora és évenként változó képzettsége, az előadott tantárgyak nagy száma és ezzel összefüggésben az előadók óránkénti változása, az internátusi élet sajátosságai, — mindez maga után vonja a formák és azok felhasználási lehetőségeinek széleskörű kombinációját. A jó pedagógus pl., aki hallgatóira fokozott és egységes nevelő és oktató hatást akar elérni, e pedagógiai elv érvényesítésénél a nevelő eszköznek és a körülményeknek megfelelően választja a formákat és merész újításoktól sem fog visszariadni. Előadásainak tartalmát és formáját, tudományos kutatásainak eredményei és a hallgatók problémáinak ismerete szerint legalább évente változtatja, hallgatóival kontaktusban van lehetőleg az iskolán kívül is stb. Tapasztalatait, kezdeményezéseit megtárgyalja és közli tanártársaival és ilyen formában is erősíti a tanerők kollektív és egységes nevelőmunkáját, amely viszont az egyéni pedagógiai tevékenységnek irányt és segítséget nyújt. A legjobb, legtehetségesebb hallgatóit szemináriumok útján ismerteti meg a tudományos kutató munka alapjaival, és felkeltvén érdeklődésüket, egyúttal nevelő hatást is gyakorol reájuk. Az internátusokban viszont, amíg azoknak diákszálló jellegük megmarad, a hallgatók önkormányzati szervein keresztül kell utat találni a pedagógiai feladatok megoldásához. A főiskolai nevelés legközelebbi céljai A nevelési eszközök és azoknak helyesen választott felhasználási formái tehát kimeríthetetlen lehetőségeket nyújtanak a helyes elvek alapján végzett,. céltudatos nevelő és oktató munka eredményes kifejlesztésére. A feltárt hiányosságokból kiindulva ma mindennemű pedagógiai tevékenység a főiskolai nevelés jelenlegi legfőbb részletcéljának elérésére, és ez a szocialista erkölcs megszilárdítására irányul. A főiskolát végzett új, fiatal értelmiségünk túlnyomó többsége szakképzettség, politikai látókör, ideológiai színvonal tekintetében képes arra, hogy a szocialista építés napi feladatait elvégezze; de viszont gyakran komoly hiányosságok mutatkoznak nála a szocialista erkölcs szempontjából. E hiányok elsősorban a szocialista erkölcs alapvető kérdéseinek tisztázatlanságában, helytelen magyarázatában nyilvánulnak. Az egyéni és társadalmi érdekek egymás közti viszonya, a társadalmi szükségletek, — a szocialista termelés követelményei, — a népi demokratikus állami fegyelem és az egyén kötelezettségei, az emberek egymás közti szocialista viszonya: a szocialista erkölcs ezen és sok más követelményei a gyakorlatban még kevés megértésre találnak. A hiányos szocialista erkölcsösségnek tudható be az a tény, hogy vannak materialista világnézettel rendelkező fiataljaink, akiknek kötelezettségérzete, munkafegyelme nem megfelelő, hogy akadnak tehetséges, szorgalmas hallgatók, akik minden politikai tevékenység alól kibújnak, hogy a főiskolai ifjúság nagy része csak a vizsgákra készül, de nem sokat gondol a gyakorlati élet jövőbeni követelményeire, 'nem igyekszik tudását, látókörét, műveltségét bővíteni, nem érzi az egészséges szocialista verseny szükségét stb. A pedagógusnak és mindazoknak, akik pedagógiával foglalkoznak, legfontosabb feladata tehát abban mutatkozik, hogy e hiányosságok gyökereinek feltárásával odahasson, hogy a szocialista erkölcs alapvető követelményeit főiskolai Ifjúságunk magáévá tegye és azoknak betartását az ifjúsági szervezetek tagjaitól megkövetelje. A főiskolai szocialista nevelés problémái, mint látjuk, igen sokrétűek és ma még sokhelyütt az új módszerek, eszközök, formák, keresésénél és értékelésénél tartunk. Ez természetes is, mert hiszen a burzsoá főiskolák pedagógiai rendszere a végcél különbözősége miatt nem lehet mérvadó számunkra, a nagy és világhírű cseh pedagógustól, J. A. Komenskvtől eddig keveset tanultunk és a Szovjetunió pedagógiájának és szocialista főiskoláinak gazdag tapasztalatait sem tanulmányoztuk eléggé és nem igyekeztünk azokat hazai körülményeinkhez idomítani. Ma tehát, amikor főiskoláink szocialista alapjai megszilárdultak, minden pedagógusnak hozzá kell látnia a felvázolt problémák megoldásához, hogy főiskolai ifjúsági szervezeteinkkel karöltve olyan új, szocialista értelmiséget neveljenek, amely a jobb jövőt építő dolgozó népünknek hűséges, odaadó és szilárd támasza lesz. (Suchý felvétele) gasztalan eső hullásában, az Alpok hű-, vösségében. Degas új előadásmódjával, új vonalvezetéssel, új mozgási motívumokkal, finom árnyalatokkal, rafinált világítási hatásokkal döbbenetes életszerűséget tud kifejezni próbához öltöző vagy táncoló balerina képein. Manet-portréja elsőrendű. Renoir nőiés gyermekképei finomak, kecsesek, mint a Vöröses hajú kislány kezében a zamatos almával; a Lánykák a zongoránál elmélyült kifejezésú szénrajz. A Félakt opalizáló háttérből előtűnő, színes reflexektől izző, selymeshajú, ártatlanul bájos arcú, üde testű teremtés képe. A Fürdő után képén és figurális tanulmányain az élet melege érzik. Carriere titokzatos barnába burkolja képeit, melyek a sötétből előbukkanó látomások. Az anyai és gyermeki szeretet megjelenítője. Daumier temperamentumos karikatúrái a Lajos Fülöp-kor polgári gyengéit pellengérezik ki. Rops a kávéházi alakok jellemzője. Cézanne keveretlen, széles sztnfelületeket rak egymás mellé és biztonsággal varázsolja elő a kívánt színhatást tájain. Ő a modern csendélet apja. Pissarro félig kreol vérű, az Antillákról származó festő. Soká élt Normandiában, Párizsban ta^ nult. Bevásárló asszonyaival, Zöldséges piacával szerepel. A holland eredetB Van Gogh szociális tárgyú, komor képein a belga bányavidék elgyötört, szűkösen élő dolgozóit ábrázolja. Ezek közül való A krumplit hámozó nő átérzett rajza. Dél-Franciaországban, a forró napsütötte tájak hatására izzó fényben és szinben látja a világot, kéthárom boldog éven át. Apró vonásokkal, tussal rajzolt tájai a Falusi ember arcképe, kávéházi jelenetei jellegzetesek. Elborult elmével tébolydába kerül. Nyugodt napjain itt is tovább fest, így az Aratókat, a tébolyda kertjét. Gauguin tahiti képein a déltengeri természetet és a tahiti nőket rajzolja erős, egyéni vonásokkal. Signac kékes-zöldnek látja a Boszporuszt az Achmed mecset lenyűgöző sziluettjével. Érdekes elmosott tusrajza a kancsős, gyümölcsös Csendélet. Vlaminck: Falu-ja viharfelhős, fekete árnyékú mély távlatot éreztető tájkép. Toulouse-Lautrec. a? elnyomorodott testű és felfokozott életérzésű művész a modern Párizs jelenségeit: mulatók, orfeumok jeleneteit és alakjait eleveníti meg ötletes, groteszk, temperamentumos valóságjellemzéssel, mint Yvette Guilbert és az „ök" (a hozzá hűtlen nők) rajzai. Rodin az új szobrászat képviselője; néhány rajztanulmánya tökéletes • plasticitású. Bourdelle szobrász két erőteljesen mintázott férfifejjel szerepel. A háború borzalmai ellen harcolnak Décamps Háború című metszetével, Forain egész nagyszerű sorozattal, még egy kifejező Sztrájk-jelenete is van. Steinlen szociális tartalmú grafikája a Munkába induló férfiak fáradt, sötét sorát és a Kétféle igazságot szólaltatja meg. Az első világháború hatására kőnyomatsorozatot adott ki. A legjobb békepropagandát jelentik ezek a finom, apró tollvonásokkal felvázolt gyászoló nők, elhagyott gyermekek, kimerültségtől roskadozó batyús menekültek, az országutak mentort vándorai. Egészében és részleteiben is értékes élményben volt részünk a francia grafikai kiállításon. Ezzel egyidejűleg Párizsban a cseh és szlovák gótika emlékeit állították ki. Egy-egy ilyen tárlatnak nemcsak képzőművészeti jelentősége és hatása van. Ezen felül az emberek és nemzetek annyira kívánatos és fontos egymást megismerésének, becsülésének és megértésének ügyét is szolgálja, mely a ma és holnap leefontosabb ügye. Bárkány Olga DOC. VIETOR MÄRTON OJ SZÖ 1957. június tí.